A szakvélemény kiegészítésének célja a már meglévő bizonyítékkal kapcsolatos bizonytalanságok tisztázása, ezért azt mindkét fél feltétel nélkül indítványozhatja. Ettől eltérően a bizonyító fél ellenfele nem terjeszthet elő alapos indítványt új szakértő kirendelésére, mert a szakvéleménnyel bizonyítandó tény nem az ő bizonyítási érdekébe tartozik. Ha a szakvélemény – aggályossága folytán – nem vehető figyelembe, ez a bizonyító fél terhére esik, ezért az ellenfél részéről a további bizonyítás e körben szükségtelen. Ha csak a bizonyító fél ellenfele terjeszt elő indítványt új szakértő kirendelésére, akkor a bíróságnak az indítvány teljesítését mellőznie kell, és a bizonyítatlanságot érdemi döntésében kell értékelnie. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 4. § (2) bek., 265. § (1) bek., 268. §, 276. § (5) bek., 278. § (4) bek., 279. §, 300. (1) bek., 313. §, 315. § (1) bek., 316. §, 317. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes mint haszonbérlő 1998. január 1-jétől 2017. december 31-ig mezőgazdasági földhaszonbérleti szerződést kötött a Magyar Állam tulajdonában álló két perbeli földre. A haszonbérleti szerződés szerint a haszonbérlő a haszonbérleti szerződés lejáratának évében nem telepíthet évelő kultúrát, valamint nem készítheti elő a következő gazdasági évet és növénytermelési ciklust (4.14.). A haszonbérlő a haszonbérleti szerződés megszűnése esetén köteles a földet a haszonbérbeadónak olyan állapotban visszaadni, hogy azon a művelési ágnak megfelelő gazdálkodás azonnal folytatható legyen (7.1.).
[2] Az alperes a haszonbérbeadó képviselőjétől 2017 augusztusában a haszonbérleti szerződés módosításával kapcsolatos levelet, 2018 áprilisában a földhasznosítási kötelezettség teljesítésére irányuló megbízási szerződés megkötéséhez szükséges blanketta nyilatkozatot kapott, amit visszaküldött. A haszonbérbeadó képviselője 2018. május 10-én mégis a felperessel kötött ilyen megbízási szerződést a perbeli földekre. A felperes 2018. május 14-én adta be a kérelmét a földhasználati nyilvántartásba való bejegyzésére, amely megtörtént. A felperes 2018. május 16-i, az alperes által másnap átvett levelében tájékoztatta az alperest arról, hogy ő a jogszerű használó. Ezzel kapcsolatban a felek között egyeztetés történt, de az nem vezetett eredményre.
[3] Az alperes a perbeli földeken 2017 októberében mélyszántást végzett, majd 2018 áprilisában 85 hektáron kukoricát vetett és azt később learatta. A jegyző 2018 augusztusában a felperes birtokvédelmi kérelmének helyt adva felszólította az alperest a birtoksértéstől való tartózkodásra.
[4] A felperes a perbeli földeken olajnapraforgót szándékozott termelni, amelynek optimális vetési ideje április 10-től május 10-ig tart. A felperes a perbeli földekkel szomszédos területek tulajdonosa, amelyeken 115 hektáron optimális határidőben elvetette a napraforgót. Május 20-án észlelte, hogy az alperes 15 hektáron nem vetett kukoricát, ezért május 20. és 25. között ezt a 15 hektárt is bevetette napraforgóval. A felperes a napraforgó termelését mélyszántás nélküli talajműveléssel végezte. Tényként megállapítható, hogy ha a felperes az alperes által kukoricával bevetett 85 hektáron 2018. május 10-ét követően vetette volna el a napraforgót, úgy összesen 5 163 835 forint jövedelemre tehetett volna szert.
A kereset és az alperes védekezése
[5] A felperes 7 137 875 forint szerződésen kívül okozott kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest.
[6] Indokolása szerint az alperes azzal, hogy a perbeli földeken 85 hektáron 2018-ban is mezőgazdasági termelést folytatott, jogellenesen megfosztotta őt a terület birtoklásától és használatától. A perbeli földeken napraforgót kívánt volna termelni, amelynek elmaradásából kára keletkezett.
[7] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[8] Indokolása szerint a perbeli földek jóhiszemű jogcím nélküli birtokosaként jogszerűen tagadta meg azok átadását mindaddig, amíg a birtoklással kapcsolatban őt megillető igényeket nem elégítik ki. A haszonbérbeadó képviselőjével történt levelezése alapján bízott abban, hogy vele kötnek majd megbízási szerződést. Vitatta a követelés összegszerűségét is.
Az első- és a másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság 6 699 870 forint megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[10] Indokolása szerint az általa kötött megbízási szerződés alapján 2018. május 10-től a felperes volt jogosult a perbeli földek hasznosítására. Ebben az alperes megakadályozta annak ellenére, hogy 2017. december 31-ével megszűnt a jogcíme a földhasználatra, azzal mégsem hagyott fel, hanem a földet tovább művelte. A felperes kára így az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben keletkezett. Az alperest mint rosszhiszemű, jogcím nélküli birtokost nem illette meg a visszatartás joga. Az alperes nem egyszerűen használta vagy megóvta a földet, hanem azt jogosultság nélkül a maga számára hasznosította.
[11] Az elmaradt jövedelem mértékét a kirendelt szakértő kiegészített szakvéleménye alapján állapította meg 6 699 870 forintban azzal, hogy ennek során a föld tavaszi állapotát vette figyelembe.
[12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a marasztalási összeget 5 163 835 forintra leszállította, egyebekben azt helybenhagyta.
[13] A másodfokú bíróság az általa lefolytatott bizonyítás eredményeként az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette. Ennek körében – egyebek mellett – megállapította, hogy az adott napraforgó vetése május 10-ét követően megkésettnek tekinthető, továbbá, ha a felperes a napraforgó vetését 2018. május 10-ét követően végzi el, akkor 85 hektáron összesen 5 163 835 forint jövedelemre tehetett volna szert. Az így kiegészített és irányadó tényállás alapján egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy az alperes mulasztásával kárt okozott a felperesnek, fennáll a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggés, valamint az alperes magatartása felróható volt. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a magatartásával okozati összefüggésben álló kárt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:522. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés b) pontja alapján köteles megtéríteni. A Ptk. 6:521. §-ára figyelemmel fennáll az okozati láncolat az alperesi magatartás és a felperest ért kár között, az alperes előre láthatta magatartása következményét. Az alperes nem állt szerződéses kapcsolatban a felperessel, ezért esetleges megtérítési igényét nem érvényesítheti a felperessel szemben.
[14] A felperes elmaradt haszon iránti igényt érvényesített, ezért a perben azt kellett vizsgálni, hogy ha az alperes a haszonbérleti szerződés megszűnése után visszaadta volna a földet a haszonbérbeadónak, úgy a felperes a megbízási szerződés megkötését követően milyen haszonra tehetett volna szert. A kirendelt igazságügyi szakértőnek így abban a kérdésben kellett véleményt nyilvánítania, hogy a felperes milyen reálisan elvárható jövedelemhez jutott volna, ha 2018. május 10-ét követően birtokba léphetett volna. A kirendelt szakértő helyesen a mélyszántás nélküli, 85 hektáros területet vette alapul. Az elsőfokú bíróság ítéletében pedig részletesen indokolta, hogy a szakvéleményt milyen okból fogadta el. Az alperes arra helyesen hivatkozott, hogy a kártérítés összegét az őszi mélyszántás nélkül kell elszámolni, mivel azt az állapotot kell figyelembe venni, amikor a felperes megkötötte a megbízási szerződést. Az alperes által elvégzett őszi mélyszántásnak a kereset elbírálásánál nincs jelentősége, mert az alperes a földet nem adta birtokba, annak hasznait és előnyeit ő élvezte. Ha a felperes 2018. május 10-ét követően birtokba tudott volna lépni, úgy legfeljebb csak mélylazítást végezhetett volna. A Ptk. 6:522. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés b) pontja alapján az elmaradt vagyoni előny meghatározásánál elfogadta az alperesnek azt az érvelését, hogy a megkésett május végi vetés befolyásolta a jövedelmet. A másodfokú bíróság ezért szükségesnek találta a szakvélemény kiegészítését annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy ha a felperes a napraforgót május 10-ét követően tudja elvetni, abban az esetben a termésátlag hogyan változhat. Az így kiegészített szakvéleményt aggálytalannak találta, és az alapján megállapította, hogy a május 10. utáni vetés megkésettnek számít. Alaptalannak ítélte az alperes további szakértői bizonyításra vonatkozó indítványát, mert a kirendelt szakértő a feltett kérdéseket megválaszolta, szakvéleménye nem ellentmondásos, az a döntés alapjául szolgálhat. A kiegészített szakvélemény alapján megállapította, hogy a kései vetés befolyásolta volna az elérhető termésátlagot, és így az elérhető elmaradt jövedelmet. Az elsőfokú bíróság által meghatározott kártérítés összegét ezért a másodfokú eljárásban beszerzett kiegészítő szakvélemény adatai alapján 5 163 835 forintra leszállította.
A felülvizsgálati kérelem
[15] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 315. §-át, a 316. § (1) bekezdés b), c), d) pontját és a 316. § (3) bekezdését, valamint a Ptk. 6:522. § (2) bekezdés b) pontját és a 6:522. § (3) bekezdését.
[16] Indokolása szerint a másodfokú bíróság is elfogadta, hogy a felperes a vetést csak késve tudta volna megkezdeni a 85 hektáros területen, valamint csak egy mélyszántatlan területet vethetett volna be jogszerűen, mert a haszonbérleti szerződés 4.14. pontja alapján ő nem végezhetett volna mélyszántást. A másodfokú bíróság ezeknek a következményeit ugyanakkor nem vonta le az elfogadhatatlan szakértői vélemény miatt. A felperesre nézve ezért lényegesen kedvezőbb termelési körülményt határozott meg, amellyel hozzásegítette őt a káronszerzéshez, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére. A mélyszántatlan és későn bevetett földön nem lehetett hasznot hajtó termelést folytatni. A kirendelt szakértő a kár összegét a szomszédos felperesi földek termésátlagát alapul véve állapította meg. A szakvélemény laikus számára is egyértelműen hibás megállapításokon alapul, homályos, ellentmondó, helyességéhez nyomatékos kétség fér. A szakértő szakvéleményét háromszor módosította a kár mértéke vonatkozásában.
[17] A szakvélemény aggályosságát egyrészt arra alapította, hogy a bíróság kérdése egyértelműen mélyszántatlan területre vonatkozott. A szakértő eredeti szakvéleménye 4.9. pontjában a sikeres napraforgó-termelés alapfeltételének nevezte az őszi mélyszántást vagy a felperes által alkalmazott mélylazítást, amit a művelés tavaszi megkezdésekor már nem lehet kialakítani. A szakértő által kimutatott 5 163 835 forintos terméskiesés semmiképpen nem állhat fenn arra a korábbi szakértői álláspontra figyelemmel, hogy a szükséges állapotokat tavasszal már nem lehet létrehozni. Az eredeti szakvélemény és a kiegészítés között így nyilvánvaló és kirívó ellentmondás áll fenn. A szakvélemény aggályosságát másrészt arra alapította, hogy a szomszédos felperesi területeken elvégzett mélylazítást a szakértő nem vette figyelembe, amely hasonló a mélyszántáshoz. A szakértő arra hivatkozott, hogy ő túl nagy jelentőséget tulajdonít a mélyszántásnak annak ellenére, hogy eredeti szakvéleményében maga is a mélyszántást tekintette a termelés alapfeltételének. E szakmai evidencia alátámasztásaként felülvizsgálati kérelméhez csatolt egy másik perben készült szakvéleményt. Harmadrészt arra hivatkozott, hogy a szakértő a megkésett vetéssel kapcsolatban az egyik legjobb hazai termőföld termőképességét vette alapul, így nem volt figyelemmel a perbeli földek jóval gyengébb minőségére.
[18] Mindezek alapján a szakvélemény önellentmondó, mert egyrészt alapfeltételnek tekinti az őszi mélyszántást, amely tavasszal már nem pótolható, mégis lényegében ugyanazt a termést állapítja meg, mint a mélyszántott (mélylazított) területre. A szakvélemény homályos, mert elkeni a mélyszántatlan föld és a mélylazított föld tulajdonságait, azt, hogy a kettő majdnem azonos. A kései vetéssel kapcsolatban pedig helyességéhez nyilvánvalóan nyomatékos kétség fűződik, mert az ország legjobb földterületét nem lehet összevetni egy közepesnél gyengébb minőségű talajjal.
[19] Az aggályos szakértői vélemény alapján született ítélet a Pp. 316. § (3) bekezdésébe ütközik. Az ügyben indítványa ellenére nem került sor új szakértő kirendelésére, amelynek nem adta indokát sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság, ami a Pp. 315. §-ába ütközik. Az ítélet anyagi jogilag is jogszabálysértő, mert előnyösebb helyzetbe hozza a felperest azzal, hogy az adott mélyszántatlan föld termésátlagát a mélylazított (mely lényegében mélyszántottnak felel meg) föld termésátlaga szerint számítja, ezzel káronszerzést valósít meg a felperes részére, ami a Ptk. 6:522. § (2) bekezdés b) pontjába és a 6:522. § (3) bekezdésébe ütközik.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A Pp. 413. § (1) bekezdése és a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.
[22] Az 1/2017. PJE jogegységi határozat szerint megfelelően irányadó, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A 3. ponthoz fűzött indokolás szerint a felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. A 4. ponthoz fűzött indokolás szerint érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja.
[23] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, valamint érdemben csak azokat a hivatkozásokat vizsgálhatta, amelyek tartalmazzák a megsértett jogszabályhely megjelölését és a jogszabálysértés körülírását is.
[24] Az alperes felülvizsgálati kérelméhez szakvéleményt csatolt. A Pp. 422. §-a alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a jogerős ítélet meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt. A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelemhez csatolt szakvéleményt nem vehette figyelembe.
[25] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet indokolásának a hiányosságát is állította az új szakértő kirendelésének mellőzése tekintetében, de a jogi indokolás tartalmi elemeit szabályozó eljárási jogszabályi rendelkezést [Pp. 346. § (5) bekezdés] megsértett jogszabályhelyként nem jelölte meg. A Kúria ezért ezt a hivatkozást figyelmen kívül hagyta.
[26] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a kirendelt szakértő szakvéleményének az aggályosságát [Pp. 316. § (1) bekezdés b), c), d) pont] állítva arra hivatkozott, hogy azt bizonyítékként nem lehetett volna figyelembe venni [Pp. 316. § (3) bekezdés], ezért indítványára új szakértőt kellett volna kirendelni (Pp. 315. §). Ennek elmulasztása miatt a felperesnél káronszerzés következik be, mert a ténylegesnél magasabb összegű elmaradt vagyoni előnyhöz jut hozzá [Ptk. 6:522. § (2) bekezdés b) pont, 6:522. § (3) bekezdés].
[27] A felülvizsgálat a fellebbezés alapján meghozott jogerős ítélet jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló rendkívüli perorvoslat. A Kúria következetes gyakorlata szerint a jogerős ítélet csak olyan kérdésben, olyan jogi állásponttal összefüggésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és a másodfokú eljárásnak is tárgya volt (BH 1995.163., BH 1996.372.; Kúria Pfv.V.20.797/2016/11., megjelent: BH 2017.232.). A másodfokú bíróság jogerős ítéletében a káronszerzés tilalmát szabályozó Ptk. 6:522. § (3) bekezdését nem alkalmazta, a kártérítés összegét a Ptk. 6:522. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés b) pontja alapján határozta meg ([34], [39]). Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogi indokolás hiányosságát – érdemi vizsgálatra alkalmas módon – nem állította. A Kúria ezért a Ptk. 6:522. § (3) bekezdésének a megsértését nem vizsgálhatta. A megítélt kártérítés összegének meghatározása és annak alperesi vitatása körében azonban a felülvizsgálati kérelemben megsértettként megjelölt eljárási jogszabályi rendelkezések alkalmazásának jogszerűsége vizsgálandó az alábbiak szerint.
[28] A Pp. szabályozásában a szakértői bizonyítás a bizonyítás egyik módja (Pp. 267. §), a szakértő (alanyi) bizonyítási eszköz [Pp. 268. § (2) bekezdés], a szakvélemény bizonyíték [vö. Pp. 269. § (6) bekezdés, 279. § (3) bekezdés, T/11900. számú törvényjavaslat a polgári perrendtartásról 377. oldal]. A szakértő igénybevételének célja, hogy azzal a bíróság a perben jelentős tények megállapításához felhasználható, a mérlegelés során figyelembe vehető bizonyítékhoz (szakvéleményhez) juthasson [Pp. 268. § (1) bekezdés]. A különleges szakértelemmel rendelkező szakértő [Pp. 300. § (1) bekezdés] a bizonyítékok észlelésével és azok értékelésével működik közre a per eldöntéséhez szükséges tények megállapításában, ugyanakkor a bizonyítékok – így a szakvélemény – végső, jogi értékelése a bíróság feladata (Kúria Pfv.VII.21.979/2011/4., Pfv.V.21.125/2012/5., Pfv.I.20.895/2013/5., Pfv.I.22.000/2015/7. [52], Pfv.I.20.196/2021/6. [51]). A bíróságnak a szakvéleményt alakilag és tartalmilag is meg kell vizsgálnia, állást kell foglalnia arról, hogy az aggálytalan-e, és ekként a bizonyítás eredményének a mérlegelése során figyelembe vehető-e. Ha ennek eredményeként arra a következtetésre jut, hogy a szakvélemény aggályos [Pp. 316. § (1) bekezdés], akkor erre fel kell hívnia a figyelmet [Pp. 317. § (1) bekezdés d) pont]. Ezt követően van lehetőség – főszabályként kizárólag indítványra – a szakvélemény kiegészítésére [Pp. 313. § (2)–(3) bekezdés, 317. § (2) bekezdés]. Ha azonban az aggályosság így sem küszöbölhető ki, akkor – főszabályként szintén kizárólag indítványra – új szakértő kirendelésére kerülhet sor [Pp. 315. § (1) bekezdés]. A szakvélemény kiegészítésének célja a már meglévő bizonyítékkal kapcsolatos bizonytalanságok tisztázása, ezért azt mindkét fél feltétel nélkül indítványozhatja [Pp. 313. § (2) bekezdés, T/11900. számú törvényjavaslat a polgári perrendtartásról 382. oldal]. Ettől eltérően új szakértő kirendelésére akkor kerülhet sor, ha a szakvélemény annak kiegészítését követően is aggályos [Pp. 315. § (1) bekezdés], ezért bizonyítékként nem vehető figyelembe [Pp. 316. § (3) bekezdés]. A bizonyítás eredményének a mérlegelését a Pp. 279. §-a szabályozza. Ennek keretében a bíróság egyenként és összességében értékeli, egybeveti a bizonyítékokat (valamint a felek tényállításait, perbeli magatartását és az egyéb peradatokat), majd ezek alapján meggyőződése szerint állapítja meg a perben jelentős tényeket (a tényállást). Érdemi döntése során az érvényesített jogot az így megállapított tényekre alkalmazva hozza meg ítéletét. Ha a szakvélemény – aggályossága folytán – a bizonyítás eredményének mérlegelése során bizonyítékként nem vehető figyelembe, ez a bizonyítási érdekkel rendelkező bizonyító fél terhére esik, ezért az ellenfél részéről a további bizonyítás e körben a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A szakértői bizonyításra vonatkozó szabályozásra, valamint a tárgyalási elv [Pp. 4. § (2) bekezdés], továbbá a bizonyítási érdek és a bizonyítási teher [Pp. 265. § (1) bekezdés] rendelkezéseire figyelemmel a bizonyító fél ellenfele nem terjeszthet elő alapos indítványt új szakértő kirendelésére, mert a szakvéleménnyel bizonyítandó tény nem az ő bizonyítási érdekébe tartozik. Ha a bizonyító fél nem terjeszt elő indítványt új szakértő kirendelésére, hanem csak a bizonyító fél ellenfele, akkor a bíróságnak az új szakértő kirendelésére vonatkozó indítvány teljesítését mellőznie kell [Pp. 276. § (5) bekezdés, 278. § (4) bekezdés], és a bizonyítatlanságot érdemi döntésében kell értékelnie. Ennek során a különleges szakértelemmel megállapítható [Pp. 300. § (1) bekezdés], a bizonyító fél által állított tényt nem fogadja el valósnak, mert azt a bizonyító fél nem bizonyította [Pp. 265. § (1) bekezdés, 279. § (1) bekezdés].
[29] A jelen ügyben a felperes a keresete összegszerűsége alapjául állított konkrét történeti tények bizonyítása, az elmaradt jövedelem megállapítása érdekében egy megbízása alapján eljárt szakértő szakvéleményét csatolta keresetleveléhez azzal, hogy ha az alperes vitatná az összegszerűséget, akkor szakértő kirendelését indítványozza (9.P.21.838/2019/1., 1/F/7.). Az alperes írásbeli ellenkérelmében vitatta az összegszerűséget (9.P.20.769/2020/1.). A bíróság a perfelvételi tárgyaláson (9.P.20.769/2020/8.) az anyagi pervezetés körében arról tájékoztatta a feleket, hogy a kár összegszerűségét a felperesnek kell bizonyítania, valamint a keresetlevélhez csatolt szakvéleményt aggályosnak tartja. A felperes ezért szakértő kirendelését indítványozta, amihez az alperes is csatlakozott, mindkét fél kérdések feltevését indítványozta. Az alperes ugyanakkor nem állított olyan, különleges szakértelemmel megállapítható tényt, amelyre ő maga bizonyító fél lett volna. A bíróság a felperest hívta fel a szakértői díj előlegezésére, és a felperes indítványa alapján rendelte ki a szakértőt (9.P.20.769/2020/8., 12.). Az írásbeli szakvélemény kiegészítése ugyanakkor az alperes indítványa alapján történt meg (9.P.20.769/2020/19., 30.). Az alperes ennek kiegészítését is indítványozta, de azt az elsőfokú bíróság mellőzte, mert ítélete szerint a kiegészített szakvéleményt aggálymentesnek értékelte ([60]), és a kieső jövedelem összegének tényét ez alapján állapította meg ([26]). Az alperes fellebbezésében a mélyszántás figyelembevételével kapcsolatban a tényállás helytelen megállapítására hivatkozott, a másodfokú tárgyaláson a kiegészített szakvélemény hibáit állította. Az alperes indítványa alapján került sor az írásbeli szakvélemény második kiegészítésére. Az alperes ennek aggályosságát is állította és új szakértő kirendelését kérte (11.Pf.20.772/2021/14.). A másodfokú bíróság jogerős ítéletében a kiegészített szakvéleményt aggálymentesnek ítélte ([40]), annak alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette, ezen belül az elmaradt jövedelem összegét a másodjára kiegészített szakvélemény alapján állapította meg ([32]). A felperes által érvényesített kártérítési igény – az elmaradt vagyoni előny [Ptk. 6:522. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pont] – összegét e tényre figyelemmel ítélte meg, és értékelte az alperes fellebbezését részben alaposnak ([37]–[42]).
[30] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a kiegészített szakvélemény aggályosságát állította, ugyanakkor nem hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság elmulasztotta volna pervezetési kötelezettségét [Pp. 317. § (1) bekezdés d) pont], ezért a pervezetés helyességét vagy annak hiányosságát a Kúria nem vizsgálhatta. Az alperes felülvizsgálati kérelme szerint a kiegészített szakvéleményt – aggályossága miatt – a perben nem lehetett volna figyelembe venni [Pp. 316. § (3) bekezdés]. Felülvizsgálati kérelmében azonban a bizonyítékok értékelését és a tényállás megállapítását (Pp. 279. §) nem támadta, így a jogerős ítéletben megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. A felülvizsgálatnak ezért nem tárgya annak a ténymegállapításnak a helyessége, hogy ha a felperes 2018. május 10-ét követően elvégzi a vetést, akkor összesen 5 163 835 forint jövedelemre tehetett volna szert. A másodfokú bíróság felülvizsgálati kérelemmel nem támadott álláspontja szerint az adott, különleges szakértelemmel megítélhető tényállítás – az elmaradt jövedelem összege – a felperes bizonyítási érdekébe tartozott [Pp. 265. § (1) bekezdés első fordulat], ezért ennek sikertelenségét is a felperesnek kell viselnie [Pp. 265. § (1) bekezdés második fordulat]. Az alperes így nem terjeszthetett elő alapos indítványt új szakértő kirendelésére [Pp. 315. § (1) bekezdés]. Ha az alperes felülvizsgálati kérelemben elfoglalt álláspontja szerint a szakvélemény valóban aggályos lenne, ezért a Pp. 316. § (1) bekezdés b), c), d) pontja és a (3) bekezdése lenne alkalmazandó, úgy a keresetet – az összegszerűség alapjául szolgáló tények bizonyítatlansága folytán – el kellene utasítani. Az alperes azonban felülvizsgálati kérelmében nem terjesztett elő erre irányuló kérelmet, kizárólag a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Mindezekre figyelemmel a Kúria – a felülvizsgálati kérelem fenti tartalmi hiányosságai miatt – érdemben nem vizsgálta a kiegészített szakvélemény állított aggályosságát, mert annak fennállása esetén sem változtathatná meg a megállapított tényállást, és az alapján nem hozhatna a bizonyítási érdeknek és a bizonyítási tehernek megfelelő, eltérő érdemi anyagi jogi döntést. A Kúria ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján.
(Kúria Pfv.I.20.625/2023/6.)