A nem az ügy érdemében hozott jogerős végzések esetén csak kivételként érvényesül a felülvizsgálati kérelem benyújtásának lehetősége, a törvényi taxáció jogalkalmazói bővítésére pedig nincs lehetőség, így a Pp. 406. § (2) bekezdésébe nem tartozó végzések felülvizsgálatára nem kerülhet sor (törvényi jogalap hiányában engedélyezés iránti kérelem előterjesztése esetén sem). Ilyen esetben a Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 415. § (1) bekezdés e) pontja alapján, a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem előterjesztésére tekintet nélkül visszautasítja [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 406. § (1)–(2) bek., 407. §, 415. § (1) bek. e) pont].
[1] A felperes a járásbíróság ítélete ellen fellebbezést nyújtott be.
[2] A törvényszék végzésével a fellebbezést visszautasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 351. § (4) bekezdése és a Pp. 608. § (1) bekezdése értelmében a járásbíróság szabályszerűen kézbesítette a felperesnek papíralapon az írásba foglalt ítéletet a határozathirdetés napján. A fellebbezési határidőt e naptól kezdődően kell számítani. A felperes fellebbezését a Pp. 365. § (6) bekezdése szerinti 15 napos határidőn túl, elkésetten terjesztette elő, ezért azt a Pp. 366. § (1) bekezdése alapján, Pf.8. sorszámú végzésével visszautasította.
[3] A fellebbezést visszautasító végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést.
[4] Az ítélőtábla a végzést helybenhagyta. Rámutatott, hogy a Pp. 351. § (4) bekezdése és a Pp. 608. § (1) bekezdése alapján a járásbíróság szabályszerűen kézbesítette papíralapon az elsőfokú ítéletet a felperesnek, és helyesen állapította meg, hogy a felperes fellebbezése elkésett, ezért a Pp. 366. § (1) bekezdésére alapozva helytállóan határozott a fellebbezés visszautasításáról. Mindezek alapján az ítélőtábla a Pp. 389. §-a alapján alkalmazandó 383. § (2) bekezdése alapján – annak helyes indokaira tekintettel – helybenhagyta a törvényszék végzését.
[5] A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a törvényszék fellebbezése érdemi elbírálására utasítását kérte.
[6] A felperes felülvizsgálati kérelme érdemben nem bírálható el.
[7] A Pp. 406. §-a a felülvizsgálat alapját és tárgyait rendező szabálya. A felülvizsgálat tárgyait a Pp. két lépcsőben határozza meg: főszabályként a jogerős ítélet és az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálható, továbbá kivételesen a 406. § (2) bekezdésében tételesen megjelölt, keresetlevelet visszautasító és eljárást megszüntető jogerős végzések ellen is van helye felülvizsgálati kérelem benyújtásának [Pp. 406. § (1)–(2) bekezdés]. A Pp. 406. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát lehet kérni a Kúriától – a törvényben előírt egyéb feltételek teljesülése mellett – az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással. Ezen kívül a Pp. 406. § (2) bekezdése lehetővé teszi a fenti főszabály szerinti kategóriák egyikébe sem eső, a keresetlevelet visszautasító és az eljárást megszüntető jogerős végzések néhány fajtája [176. § (1) bekezdés a)–i) pontjai és a 176. § (2) bekezdés b)–c) pontjai alapján hozott végzések] elleni felülvizsgálatot.
[8] Azt a Kúria már korábban tisztázta, hogy a Pp. 406. § (2) bekezdésében taxatíve jelöli meg a felülvizsgálat tárgyát képező (felülvizsgálati kérelemmel támadható) végzéseket, azaz a fenti körbe nem tartozó végzések köre jogértelmezéssel és analógia útján sem bővíthető, mert a perrendi szabályok eltérést nem engedő természete az ilyen kiterjesztő jogértelmezés alkalmazását kizárja [ezzel tartalmilag egyezően: Kúria Pfv.I.20.656/2019/2., megjelent: BH 2019.277.]. Az adott ügyben a másodfokú bíróság végzésében az elsőfokú bíróság olyan végzését hagyta helyben, amely nem szerepel a Pp. 406. § (2) bekezdésében felsorolt végzések között. Ebből következően a fellebbezést visszautasító végzés elleni fellebbezést elbíráló jogerős végzés nem tartozik a felülvizsgálattal támadható végzések körébe, ezért ellene nincs helye felülvizsgálatnak.
[9] A Pp. 2026. január 1. napjától hatályos módosításáról rendelkező 2025. évi XLIX. törvény [16]–[18] preambulumbekezdése és a törvényjavaslat indokolása alapján a módosítás célja a Kúria jogegységesítő funkciójának bővítése volt, és e cél érdekében terjesztette ki a felülvizsgálat lehetőségét (annak tárgyát) minden polgári peres és nemperes ügyre. A módosítás azonban nem érintette a Pp. 406. § (1)–(2) bekezdéseit, ezért annak változatlan szabályai továbbra is alkalmazandók, ez pedig azt jelenti, hogy csak az ott megjelölt jogerős határozatokkal szemben van helye felülvizsgálati kérelem benyújtásának.
[10] A módosított szabályozással beiktatott Pp. 406. § (3) bekezdés c) pontja szerint van helye felülvizsgálatnak a végzésekkel szemben, ha azt a Kúria a törvényi feltételek fennállása esetén engedélyezi. A felülvizsgálat engedélyezése mint szűrőrendszer azonban nem általános kisegítő mechanizmus, hanem a normaszöveg szerint kizárólag arra az esetre korlátozódik, ha a felülvizsgálatnak a 407. § e) vagy f) pontja alapján nincs helye; ezt a 409. § (1)–(3) bekezdései, a 412. § (2) bekezdése és a 415. § (1) bekezdés e) pontja egyaránt ehhez a két kizáró okhoz köti [Pp. 407. § e)–f) pont; 409. § (1) bekezdés a)–d) pont, (2)–(3) bekezdés; 412. § (2) bekezdés; 415. § (1) bekezdés e) pont].
[11] E szabályok együttes értelmezéséből következik, hogy miután a törvény a Pp. 406. § (2) bekezdésének hatálya alá nem tartozó, azaz az itt taxatíve felsoroltakon kívül eső végzéseket eleve nem vonja be a felülvizsgálható határozatok körébe, ilyen esetben az engedélyezés iránti kérelem benyújtása szóba sem kerülhet [Pp. 406. § (1)–(2) bekezdés; 409. § (1) bekezdés a)–d) pontok, (2)–(3) bekezdés; 412. § (2) bekezdés; 415. § (1) bekezdés e) pont].
[12] A Pp. 415. § tartalmaz szabályokat arra vonatkozóan, hogy a felülvizsgálati kérelem visszautasítására mely esetekben kerülhet sor. A Pp. 415. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a Kúria a felülvizsgálati kérelmet az eljárás bármely szakaszában visszautasítja, ha felülvizsgálatnak nincs helye a 407. § e) vagy f) pontja alapján és a fél nem kéri a felülvizsgálat engedélyezését. A Pp. 407. §-a határozza meg azokat a határozatokat, amelyek a felülvizsgálatból kizártak. A Pp. 407. § f) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak abban az esetben, ha azt törvény kizárja.
[13] A Pp. 2026. január 1-jétől hatályos módosított rendelkezéseihez fűzött jogalkotói indokolás szerint a Pp. 410–415. §-ai a felülvizsgálati kérelemmel szemben támasztott követelményeket, illetve ezek meg nem tartásának jogkövetkezményeit fogalmazzák meg. E körben a jogalkotó átvezeti a Pp. normaszövegén azt az alapvető szemléletváltást, hogy a jogerős határozatok ellen főszabály szerint kizárt a felülvizsgálat, ugyanakkor a korábban kizárt ügyekben is lehetőség van felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem benyújtására.
[14] A Pp. idézett rendelkezéseinek szerkezetéből, azok logikai sorrendjéből, ezek egymásra is tekintettel történő szisztematikus értelmezéséből, továbbá a megváltozott szabályozás dogmatikai funkcióját a jogalkotói akaraton keresztül tükröző indoklásából – az Alaptörvény 28. cikkének értelmezési szabályára is figyelemmel – az a következtetés vonható le, hogy a nem az ügy érdemében hozott jogerős végzések esetén csak kivételként érvényesül a felülvizsgálat lehetősége, a törvényi taxáció jogalkalmazói bővítésére pedig nincs lehetőség. Mindebből következően a Pp. 406. § (2) bekezdésébe nem tartozó végzések felülvizsgálatára nem kerülhet sor (törvényi jogalap hiányában engedélyezés iránti kérelem előterjesztése esetén sem).
[15] A fentiektől elhatárolható kérdésként merül fel azoknak a határozatoknak a köre, amelyeket a jogalkotó – valamely jogpolitikai indok alapján – kizár a felülvizsgálatból. Ebben az esetben arról van szó, hogy a Pp. 406. §-ának két lépcsőben érvényesülő főszabálya szerint helye lehetne a felülvizsgálatnak, azonban a jogalkotó döntése alapján a felülvizsgálatot a Pp. vagy más törvény kizárja. Ez a kizárás jogbiztonsági okokból csak expressis verbis jogszabályi rendelkezés alapján állapítható meg. A felülvizsgálatból ilyen speciális szabállyal kizárt határozatokra vonatkozó szabályozást már tartalmazott a Pp. 2025. december 31-ig hatályos normaszövege, és a hatályos rendelkezések között is található ilyen, továbbá külön törvényi előírások is tartalmaztak és tartalmaznak jelenleg is [pl. a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 71/A. § (6) bekezdés; 124/B. § (7) bekezdés] ilyen előírásokat. A 2026. január 1. napján hatályba lépett módosító rendelkezések jogalkotói indokolásából az tűnik ki, hogy ezekre a korábban is kizárt tárgykörökre vonatkozóan kívánta a jogalkotó lehetővé tenni a felülvizsgálatot, azaz ilyen esetekben a megváltozott szabályozás jogpolitikai indoka alapján lehetővé kívánta tenni, hogy kivételesen olyan határozatok felülvizsgálatára is sor kerülhessen engedélyezés iránti kérelem alapján (elsősorban a jogegység biztosítása érdekében), amelyek valamely törvény rendelkezése folytán a felülvizsgálat alól kizártak. A felülvizsgálati szabályok rendszerszintű megváltozását hozó módosítás – a jogalkotói indokolásból következően – két irányban kívánt változást hozni: egyrészt főszabállyá tette, hogy a jogerős határozatok ellen kizárt a felülvizsgálat, ugyanakkor meg kívánta teremteni a lehetőséget a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem benyújtására, ennek eredményessége esetén pedig a Kúria eljárását olyan határozatok esetén, amelyekkel szemben a korábban a kizárt ügycsoportok miatt nem kerülhettek ügyek a Kúria elé.
[16] Az egyértelmű jogalkotói szándék jogtechnikai megfogalmazása azonban dogmatikailag következetlen, mert nem tesz különbséget az eltérő jogi helyzetek között, önálló visszautasítási okot nem jelöl meg a fentebb körülírt helyzetekre. A Pp. 415. § (1) bekezdés e) pontja azonban többféle értelmezésre is lehetőséget ad. Abból szószerinti értelemben következhet ugyan olyan, abszurd, a jogalkotói szándéknak, a józan észnek és a Pp. rendkívüli jogorvoslati szabályainak ellentmondó értelmezés is, hogy a Pp. 406. §-ába ütköző felülvizsgálati kérelem elbírálásánál a szűrőként ekkor ténylegesen nem is alkalmazható feltétel figyelembe vételével a törvény által kizárt felülvizsgálat esetén a felülvizsgálati kérelem visszautasítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha engedélyezés iránti kérelmet a fél nem terjesztett elő. Ez az értelmezés azonban a fentebb hivatkozott jogértelmezési elveknek nem felel meg, mert a jogalkotó nyilvánvaló akarata az olyan tárgykörökbe tartozó, törvény által a felülvizsgálatból kizárt jogerős határozatokkal szemben kívánta – a korábbi szabályozáshoz képest – engedélyezés iránti kérelem előterjesztése esetén lehetővé tenni a felülvizsgálatot, amelyek korábban tárgyuknál fogva nem kerülhettek a Kúria elé. Ellenkező jogértelmezés arra vezetne, hogy valamennyi pervezető vagy akár fellebbezéssel nem támadható határozat is megfelelne e követelménynek, azaz megkérdőjeleződne a felülvizsgálat rendkívüli és kivételes jogorvoslati jellege.
[17] Összegzésként kimondható, hogy a Pp. 406. § (2) bekezdésén kívüli végzéseknél nem az engedély hiánya, hanem a felülvizsgálható határozat hiánya a döntő szempont. Emiatt a Pp. 409. §-a szerinti engedélyezési mechanizmus ezekre fogalmilag nem aktiválódik. Mindezek alapján a Kúria álláspontja szerint az a jogértelmezés a helyes, hogy a Pp. 406. § (3) bekezdés c) pontja szerinti engedélyezési helyzet csak akkor állhat elő, ha a felülvizsgálatot expressis verbis valamely törvényi rendelkezés zárja ki az ügy tárgyára és nem a határozat fajtájára tekintettel. Ilyen esetben a két norma együttes szabályából következik az engedélyezés jogalapja. Ugyanakkor az olyan, nem az ügy érdemében hozott jogerős végzések ellen, amelyek nem tartoznak a Pp. 406. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati kérelemmel támadhatónak minősített körbe, minden körülmények között kizárt a felülvizsgálat lehetősége, azaz a törvényi szabályozás miatt fogalmilag kizárt, ezért nem értelmezhető az engedélyezés iránti kérelem, annak hiányzik a jogalapja. Ha pedig dogmatikai okokból engedélyezés iránti kérelem előterjesztése esetén sem lehetséges a felülvizsgálatot engedélyezni, akkor ilyen esetben a Pp. 415. § (1) bekezdés e) pontja alapján az ilyen tárgyú felülvizsgálati kérelmet akkor is szükséges visszautasítani, ha a fél engedélyezés iránti kérelmet előterjesztett.
[18] Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelmet visszautasította.
(Kúria Pfv.VI.20.339/2026/2.)