Negatív illetékességi összeütközés akkor alakul ki, ha két bíróság egyaránt a másikat tartja az eljárásra illetékesnek. Nincs ugyanakkor bíróság kijelölésére okot adó helyzet, ha az ügy áttételét követően kijelölt bíróság egy harmadik bíróságot tart az ügyben illetékesnek [Be. 24. § (1) és (3) bek.].
[1] Az 1. számú járásbíróság a feljelentő feljelentése nyomán becsületsértés vétsége miatt a feljelentett ellen indított büntetőügyben végzésével megállapította illetékességének hiányát „azzal, hogy az eljárásra a 2. számú járásbíróság illetékessége állapítható meg
[2] A végzés indokolásának lényege szerint a 3. számú járásbíróság végzésével illetékességének hiányát észlelve az ügyet áttette a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező 4. számú járásbírósághoz. Az áttételt követően a 4. számú járásbíróság valamennyi büntető ügyszakos bírája az ügy elbírálásából való kizárását kérte, amelyre tekintettel a törvényszék végzésével az ügy elintézéséből kizárta a 4. számú járásbíróságot és az elsőfokú eljárás lefolytatására az 1. számú járásbíróságot jelölte ki. Mivel pedig „a 3. számú járásbíróság, majd – a 4. számú járásbíróság kizárása folytán – az 1. számú járásbíróság is az illetékességének hiányát állapította meg, negatív illetékességi összeütközés áll fenn a bíróságok között. Az 1. számú járásbíróság tehát nem rendelkezhet az illetékes 2. számú járásbírósághoz történő ismételt áttételről, hiszen ezzel elvonná a kijelölésre jogosult bíróság hatáskörét”.
[3] Az ügyben illetékességi összeütközés hiányában nincs a bíróság kijelölésére okot adó perjogi helyzet.
[4] A Be. 24. § (1) bekezdése alapján az eljáró bíróságot a bíróságok között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén, valamint akkor kell kijelölni, ha a bíróság kizárás miatt nem járhat el.
[5] Azaz, a kijelölés törvényi feltétele az összeütközés, mégpedig – a jelen esetben – az illetékességi összeütközés. E törvényi szóhasználat kifejezően ragadja meg a lényeget: az összeütközésben lévő bíróságok kölcsönösen ellentétes álláspontot foglalnak el az illetékesség kérdésében. Pozitív illetékességi összeütközésről van szó, ha az összeütközésbe került bíróságok a másikkal szemben magukat tartják az eljárás lefolytatására illetékesnek, míg negatív illetékességi összeütközés akkor alakul ki, ha az illetékességük hiányát megállapító bíróságok kölcsönösen egymást látják az eljárás lefolytatására illetékes bíróságnak.
[6] Amennyiben ugyanis a bíróság illetékességét hivatalból vizsgálva (Be. 23. §) arra a következtetésre jut, hogy a Be. 21–22. §-ai szabályainak alapulvételével az eljárásra nem illetékes, ennek törvényi következményeként az ügyet átteszi az illetékességgel rendelkező bírósághoz (Be. 485. §). Az áttétel folytán semmiféle összeütközés nem alakul ki az áttételt elrendelő és az áttétellel érintett bíróság között. Az áttétellel érintett bíróságnak ugyancsak törvényi kötelezettsége az illetékesség hivatalbóli vizsgálata és esetleges nemleges álláspontja esetén a Be. 485. §-ában írt következmények levonása.
[7] Az újabb áttétel kizárólag abban az esetben ütközik akadályba, ha az illetékességét tagadó bíróság olyan bíróságot vél illetékesnek, amely már korábban megállapította saját illetékességének hiányát. Pontosan ez a perjogi helyzet fedi a (negatív) illetékességi összeütközés fogalmát, mert ekkor „ütközik” az illetékesség kérdésében megnyilvánuló bíróságok döntése, maga után vonva a bíróság kijelölésének szükségességét.
[8] Jelen esetben azonban erről szó sincs.
[9] Az 1. számú járásbíróság által illetékesnek tartott 2. számú járásbíróság ugyanis mindezidáig nem is jutott abba a helyzetbe, hogy egyáltalán vizsgálni kezdje saját illetékességét, ennélfogva az illetékességének hiányára vonatkozó döntést sem hozott. Az 1. számú járásbíróság részéről ezért semmiféle törvényi akadályba nem ütközik az ügy 2. számú járásbírósághoz történő áttételéről való rendelkezés. Sőt, az 1. számú járásbíróság éppen hogy megsértette az eljárási törvény rendelkezéseit, amikor az illetékességének hiányát megállapító döntéséhez nem társította a Be. 485. §-ában kötelezően előírt következményeket, elmulasztva az ügy áttételét az eljárásra illetékesnek vélt bírósághoz.
[10] Fel sem merül tehát, hogy az ügy áttételével az 1. számú járásbíróság „elvonná a kijelölésre jogosult bíróság hatáskörét”. Ehelyett a kijelölés érdekében történő felterjesztéssel valójában az 1. számú járásbíróság kísérelte meg saját hatáskörét (az áttételről való döntést) a Kúriára átruházni.
[11] Megjegyzi a Kúria, hogy amennyiben valóban illetékességi összeütközés állt volna fenn a bíróságok között, a járásbíróság végzése rendelkező részében sem rögzíthette volna a már a saját illetékességének hiányát megállapító bíróság illetékességét, hanem kizárólag az ügyiratoknak az eljáró bíróság kijelölése végett való felterjesztéséről rendelkezhetett volna. Jelen döntése – az illetékesnek tartott bíróság megjelölése – azonban éppen az áttétel kötelezettségét jelenti, aminek ellentmond a határozat indokolása és a járásbíróság azt követő eljárása.
[12] Az illetékesség kérdésében hozott ellentétes tartalmú, véglegessé vált bírósági határozatok hiányában a kijelölés törvényi feltétele nem állt be, ezért a Kúria az eljáró bíróság kijelölése tárgyában határozatot nem hozhat. Az 1. számú járásbíróság az illetékesség tárgyában végleges – a Kúria által nem felülbírálható – végzést hozott, ami végrehajtható.
[13] A kifejtettek alapján a Kúria – a Be. 24. § (1) és (3) bekezdése alapján eljárva – mellőzte a határozathozatalt, és az ügyet visszaküldte az 1. számú járásbíróságnak.
(Kúria Bpkf.II.208/2025/2.)