Az Áht. 50. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazása körében, a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság tevékenységéről szóló 115/2021. (III. 10.) Korm. rendelet 20. § (1) bekezdésének az Alaptörvény 28. cikke szerinti helyes értelmezése alapján a támogatást igénylőnek nem kizárólag a támogatási kérelem benyújtása időpontjában kell megfelelnie a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, hanem a támogatásban részesülő személyként a támogatási szerződés teljes fennállása alatt, mindvégig meg kell felelnie a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményére is kiterjedő jogosultsági kritériumoknak [2011. évi CXCV. törvény (Áht.) 50. § (1) bek.; 115/2021. (III. 10.) Korm. r. 20. § (1) bek. a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes üzemelteti a perbeli éttermet. A felperes az alperes mint továbbadott támogatást kihelyező szerv által 2021. szeptember 27-én kiadott – 6/2021. (IX. 27.) számú GINOP közleménye a GINOP-5.3.17.-21-KKV kapacitásbővítő támogatási konstrukcióról (a továbbiakban: Közlemény) – támogatási konstrukcióra 2021. október 16-án támogatási kérelmet nyújtott be. Az így indult eljárás eredményeképpen az alperes 2022. március 25-én támogatói okiratot állított ki, amely alapján a felperesnek 15 417 864 forint vissza nem térítendő támogatást juttat.
[2] A felperes a támogatói okirat szerint arra vállalt kötelezettséget a támogatás elnyerése érdekében, hogy a meglévő munkavállalói létszámhoz képest további 4 fő munkavállalót fog foglalkoztatni akként, hogy a támogatott összegből ezt a 4 főt 8+8 hónap időtartamban teljes munkaidőre vonatkozó munkaviszonyban foglalkoztatja. A támogatási időszak kezdő napja 2022. március 28., annak záró dátuma 2023. július 27. volt.
[3] A felperesnek három részletben került kifizetésre a támogatás. Így 2022. március 31-én 6 852 384 forintot, a jogosultsági vizsgálatok lefolytatását követően előbb 2022. augusztus 25-én 4 568 256 forintot, majd 2023. május 12-én 3 511 145 forintot utalt az alperes a felperesnek. A felperes a tovább-foglalkoztatási kötelezettségének eleget téve 2023. július 31-én benyújtotta a záró elszámolását.
[4] Ezt követően az alperes 2023. október 12. napján 386 513 forint visszafizetésére kötelezte a felperest. Utóbbi 2023. október 16-án kelt kifogására is figyelemmel az alperes megállapította a felperes visszafizetési kötelezettségét, a támogatói okirat visszavonásáról döntött és a felperest 17 104 625 forint visszafizetésére kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy a felperesnél 2023. március 1-jén tartott adóhatósági vizsgálat megállapította, hogy egy munkavállaló aznapra nem került bejelentésre, ezért a rendezett munkaügyi státusz megszűnt.
[5] A felperes a támogatási kérelme benyújtását megelőző két évben rendezett munkaügyi kapcsolatokkal, státusszal rendelkezett.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a támogatói okirat felülvizsgálatáról szóló döntés jogellenes és a támogatói jogviszony fennáll. Hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1:3. § (1) bekezdésére, 6:34. §-ára, 6:58. §-ára, 6:62. § (1) bekezdésére, 6:64. §-ára, 6:137. §-ára és 6:213. §-ára. Kifejtette, hogy az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 48/A. § (1) bekezdése szerint a támogatói okirattal kapcsolatos jogviszony polgári jogi jogviszony. A 2014–2020. programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 272/2014. Korm. rendelet) 1. számú mellékletének 63.6. pontja szerint a támogatást igénylő ajánlatának támogató általi elfogadásával jön létre kölcsönös egybehangzó akaratnyilatkozatként a támogatói jogviszony, amely atipikus kötelmi jogviszonyra a Ptk. szerződésekre vonatkozó rendelkezései irányadók.
[7] Állította, hogy a támogatást jogosultan használta fel, mert a támogatói okiratban vállalt kötelezettségének – a foglalkoztatás és a továbbfoglalkoztatás tekintetében is – maradéktalanul eleget tett. Az Áht. 50. § (1) bekezdés a) pontja szerint megfelelt a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, mivel a rendezett munkaügyi kapcsolatokat definiáló, a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság tevékenységéről szóló 115/2021. (III. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Hatósági rendelet) 20. § (1) bekezdés b) pontja szerint a támogatás igénylésének időpontját megelőző két éven belüli időszakban nem lehet a támogatást igénylő terhére foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség elmulasztása okán bírságot kiszabni. Hivatkozott arra, hogy a jogszabály szövege szerint kizárólag a támogatási igény előterjesztését megelőző két évet lehet vizsgálni a rendezett munkaügyi kapcsolat tekintetében, mivel a jogszabályi definíció egyértelműen ezt az időszakot teszi vizsgálat tárgyává. Ezen időszakot azonban a jogszabályi rendelkezések szerint az alperes a támogatási időszak alatt bármikor és „akárhányszor” vizsgálhatja.
[8] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Egyebek mellett arra is hivatkozott, hogy a rendezett munkaügyi kapcsolatoknak a teljes támogatási időszakban fenn kell állnia, ami az Áht. 50. § (1) bekezdéséből és a támogatói okirat részét képező Közlemény 7. pontjából is következik. Utalt e körben az egyes továbbadott támogatások kihelyezésének részletes szabályairól szóló 187/2019. (VII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 187/2019. Korm. rendelet) 54/L. §-ára és a 272/2014. Korm. rendeletre azzal, hogy e jogszabályi rendelkezések cél szerinti értelmezése folytán a rendezett munkaügyi kapcsolatoknak a teljes támogatási időszakban fennállónak kell lennie. Érvelése szerint ennek hiányában az előírt ellenőrzési kötelezettségek logikátlanok lennének.
Az első- és a másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2023. december 20. napján kelt értesítése a záró elszámolás döntés felülvizsgálatról, a támogatási jogviszony megszüntetéséről, a támogatói okirat visszavonásáról és visszafizetési kötelezettség megállapításáról tárgyú döntése (elállása), valamint a 2023. január 26. napján kelt kifogás elutasításáról szóló döntése jogellenes. Megállapította, hogy a peres felek között 2022. március 25. napján kelt támogatói okirat kibocsátásával létrejött támogatási jogviszony fennáll.
[10] Határozatának indokolása szerint a megállapítási keresetnek a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 172. § (3) bekezdésében meghatározott törvényes feltételei fennállnak.
[11] Az ügy érdemét illetően abból indult ki, hogy jogkérdésben kellett döntenie, mivel a felek a jogvita alapjául szolgáló tényállást egyezően adták elő, közöttük csak az volt vitás, hogy a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdés a) pontját milyen időszak vonatkozásában lehet, illetve kell alkalmazni. Ezért abban kellett döntést hoznia, hogy az Áht. 50. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét milyen időintervallum tekintetében kell az alperesnek vizsgálnia.
[12] Idézte a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdés a) pontját, amely szerint az Áht. alkalmazása szempontjából nem felel meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének az, akit az állami adóhatóság vagy a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság az adózás rendjéről szóló törvényben vagy az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényben meghatározott foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt a költségvetési támogatás igénylésének időpontját megelőző két éven belül végleges – közigazgatási per esetén a bíróság jogerős ítéletével elbírált – és a végrehajtható, nyilvánosságra hozott közigazgatási határozatban bírsággal sújtott.
[13] Kiemelte, hogy a bíróság a jogvita eldöntésére alkalmazandó norma szövegének értelmezése során elsődlegesen a jogszabály szövegét veszi figyelembe, amit a magyar nyelv szabályainak megfelelően értelmez, amely nyelvtani értelmezés a legfontosabb jogszabály-értelmezési módszer. Utalt arra, hogy a többi értelmezési módszer (rendszertani, történeti, cél szerinti) csak kisegítő, kivételes eszköz a jogalkalmazó bíróságok számára, ugyanis ezek a norma szövegszerű jelentéséhez képest jelentős eltérést is eredményezhetnek. A jogszabályi rendelkezések nyelvtani értelmezést meghaladó további értelmezését akkor tartotta volna szükségesnek, ha a tényállásra vetítve a magyar nyelv szabályai szerint az adott normát nem lehet kétségmentesen alkalmazni. A kétségmentes alkalmazás, értelmezés kritériuma pedig nem a peres felek által előadott nyilatkozatok, értelmezési szándékok és jogalkalmazói gyakorlatuk, hanem – megítélése szerint – a magyar nyelv.
[14] Kiemelte, hogy a perben az alkalmazandó norma a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdése. Ezt a jogalkotó – az elsőfokú bíróság megítélése szerint – a magyar nyelv szabályainak megfelelően akként kodifikálta, hogy az különösebb értelmezést nem igényel, hiszen egyértelműen a jogalkalmazók tudomására hozza azt az időszakot, amikor a munkaügyi kapcsolatoknak rendezettnek kell lennie, hiszen a rendelet szövege meghatározza az időszak kezdő és végpontját is. Az ettől való – az alperes által előadott – eltérés szerinte olyan kiterjesztő értelmezést jelentene, ami a jogszabály szövegéből nem vezethető le. Kifejtette: mivel a jogszabály egy időintervallumot jelöl meg, bármely eltérés ezen időintervallum sérelmével járna, a jogszabály szövegszerű rendelkezéseit lerontó értelmezésre azonban a bíróság nem jogosult. Ezért az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy az alkalmazandó jogszabályok szövege szerint a felperes rendezett munkaügyi kapcsolatokkal rendelkező személynek minősült, mert a támogatás igénylésének időpontját megelőző két évben – nem vitásan – rendezett munkaügyi kapcsolatokkal rendelkezett.
[15] Az alperes által hivatkozott jogalkotói cél szerinti értelmezés kapcsán utalt arra, hogy abban „felfedezhető logika”. De a felperes ezzel kapcsolatos érvelését is helytállónak tartotta, hiszen a jogrendszer működésének időigényes jellege folytán elképzelhetőnek tartotta, hogy a támogatási időszakban válik olyan határozat véglegessé, ami a támogatási időszakot megelőző két évben megállapított szabálytalanságot szankcionál. A cél szerinti értelmezést – annak magasfokú hipotetikus jellegére tekintettel – az értelmezési lehetőségek közül az elsőfokú bíróság a legutolsónak tartotta, amit megelőz a nyelvtani, rendszertani, történeti értelmezés. A perbeli esetben azonban az alkalmazandó jogszabály olyan egyértelmű rendelkezést tartalmaz, ami szerinte nem teszi indokolttá a nyelvtani értelmezésen túlmutató lehetőségek alkalmazását. Utalt arra is, hogy az érintett rendelkezés szövege a kihirdetése óta változatlan és nyilván nem a perbeli az egyetlen eset, amelynek során ez alkalmazást nyerhet. Ennek ellenére a jogalkotó az alperes által elvárt értelemmel kapcsolatos módosítást nem kezdeményezett, amiből az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy a jogalkotó maga sem tartotta szükségesnek a „jogszabály értelmének és alkalmazhatóságának pontosítását”. Mindezek alapján a keresetet alaposnak találta.
[16] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[17] A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kiemelte, hogy a peres felek jogviszonyának tartalmát a pályázati kiírás, azaz a Közlemény, a támogatói okirat és az irányadó jogszabályok együttesen határozzák meg. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a jogvita tárgyát az képezte, hogy hogyan kell értelmezni a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdés a) pontjának rendelkezését. E jogszabályhely azonban a másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú ítélettől eltérően nem tekinthető egyértelmű, kizárólag nyelvtani értelmezéssel megítélhető rendelkezésnek, azt a jogviszony tartalmát meghatározó valamennyi okirat tükrében, a jogalkotó célját is figyelembe véve kell értelmezni és alkalmazni.
[18] Rámutatott, hogy az Alkotmánybíróság 3179/2018. (VI. 08.) AB határozatában is hangsúlyozta, hogy az ügyben alkalmazandó jogszabályoknak pusztán a nyelvtani értelmezése nem felel meg az indokolt bírói döntéssel szemben támasztott alkotmányos követelményeknek, mert az Alaptörvény 28. cikke azt a kötelezettséget rója a bíróságokra, hogy a jogszabályokat azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék. Kiemelte: a bírói jogalkalmazás folyamatában a jogszabályok értelmezése egy olyan komplex indokolást igényel, amely a szintaktikai mellett a teleologikus és a rendszertani értelmezés szempontjait is felismeri, értékeli és egymásra tekintettel ütközteti. Kifejtette, hogy a jogértelmezés ezen, bíró által érvényesített komplex folyamatában az irányadó jogi normákat a rendszertani értelmezés keretében nemcsak egymásra tekintettel, hanem a jogalkotó céljára és az Alaptörvényre figyelemmel is értékelni kell.
[19] Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az alperes helytállónak tartott fellebbezési érvelésének megfelelően az elsőfokú bíróság által kizárólagosan alkalmazott nyelvtani értelmezés mellett nem tartotta mellőzhetőnek a további, a jelen ügyben kiemelt jelentőségűnek minősített teleologikus értelmezést sem.
[20] Hangsúlyozta, hogy a Hatósági rendelet végső előterjesztői indokolása értelmében a foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzés során kiemelt jelentőségű annak garantálása, hogy a munkaerőpiaci támogatásban részesülők hozzájáruljanak a gazdaságfehérítés céljának megvalósulásához, és biztosítsák a foglalkoztatásuk során az alapvető munkajogi szabályok érvényesülését. A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság foglalkoztatást elősegítő támogatásban részesülő foglalkoztatónál az állami foglalkoztatási szolgálat erre vonatkozó tájékoztatása alapján ellenőrzi különösen a támogatás célját szolgáló foglalkoztatás megvalósulásának és szabályszerűségének tényét. A munkaerőpiaci szervezet ezzel teljeskörűen biztosítja, hogy a támogatásban részesülő foglalkoztatók ténylegesen betartsák a foglalkoztatási szabályokat. A rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeinek nem felelnek meg azok a vállalkozások, amelyek megsértik az alapvető foglalkoztatási szabályokat.
[21] A másodfokú bíróság ismertette, hogy a támogatói okirat záró rendelkezése értelmében a támogatást igénylő a támogatás felhasználása során köteles a vonatkozó jogszabályok, így különösen az Áht., az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet, a 272/2014. Korm. rendelet és a Közlemény rendelkezéseinek a megtartására. Utalt arra, hogy a támogatói okiratban nem szabályozott kérdésekben ezen jogszabályokban és szabályozóban foglaltak is irányadóak. Idézte a Közlemény 7. pontját, amely értelmében pedig nem támogatható olyan vállalkozás, amely nem felel meg az Áht. 50. § (1) bekezdése szerinti követelménynek. A Közlemény 14. és 15. pontjai szerint az első és második időközi kifizetésre a jogosultsági kritériumok fennállásának ellenőrzését követően kerül sor, és a 16. pont értelmében a záró elszámolás ellenőrzése során a jogosultsági kritériumok fennállásának ellenőrzése, valamint a benyújtott igazolások ellenőrzését követően, az igazolt tovább-foglalkoztatási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése történik meg. Következtetése szerint tehát a Közlemény fenti pontjai értelmében a jogosultsági kritériumokat az első és a második időközi kifizetést megelőzően és a záró elszámolás ellenőrzése során is ellenőrizni kell.
[22] Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság megítélése szerint a felek jogviszonyának tartalmát meghatározó okiratok és az alkalmazandó jogszabály nyelvtani és teleologikus együttes értelmezése alapján nem vonható le olyan következtetés, hogy a felperesnek kizárólag a támogatási kérelem benyújtása időpontjában kell megfelelnie a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, hanem a támogatásban részesülő személynek a támogatási szerződés teljes fennállása alatt, mindvégig meg kell felelnie a jogosultsági kritériumoknak, az Áht. 50. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdésében részletesen meghatározott követelményeknek.
[23] Mivel a felperes a teljes támogatási jogviszony fennállása alatt nem felelt meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, ezért a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperesnek a perben támadott döntései jogszerűek voltak, azaz jogszerűen határozott a támogatói okirat visszavonásáról, ami a támogatási jogviszony megszűnését eredményezte. Emiatt a keresetet alaptalannak találva az elsőfokú ítéletet megváltoztatta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti az Áht. 50. § (1) bekezdés a) pontját, a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdés a) pontját és a Pp. 346. § (5) bekezdését.
[25] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem megfelelően értelmezte az Áht. és a Hatósági rendelet hivatkozott rendelkezését, így helytelenül következtetett arra, hogy a per tárgyát képező támogatási jogviszony vonatkozásában nem felel meg az Áht. 50. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének. Álláspontja szerint ugyanis megfelelt e feltételnek, ezért az alperes e jogszabályi rendelkezésre alapított elállása nem volt jogszerű, aminek jogkövetkezményeként jogellenesen vonta vissza a támogatói okiratot. A fentiek miatt a jogerős döntésben foglalt téves jogértelmezés szerinte az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő. Okfejtése szerint amennyiben a másodfokú bíróság a fenti jogszabályi rendelkezéseket helyesen értelmezte volna, akkor arra a következtetésre jutott volna, hogy az alperesnek a támogatói okirat visszavonásáról szóló döntései jogsértőek, ennélfogva a felek között a támogatási jogviszony jelenleg is fennáll.
[26] Érvelése szerint súlyos eljárási szabálysértés történt, mivel a másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségének nem megfelelően tett eleget, mivel a jogerős ítélet jogi indokolása nem tartalmazza az alapjául szolgáló jogszabályok – azaz az Áht. 50. § (1) bekezdés a) pontjának és a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdés a) pontjának – értelmezését. Ennek oka, hogy nem foglalt állást abban, hogy az utóbbi alapján mi minősül a költségvetési támogatás igénylése időpontjának és így az Áht. 50. § (1) bekezdése szerinti rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét milyen időszak vonatkozásában kell alkalmazni. Ez, az általa állított súlyos eljárási szabálysértés szerinte az ügy érdemére kihatott, mivel a jogvita tárgyát, így az ügy érdemi eldöntését éppen az képezte, hogy a felperes megfelelt-e az Áht. 50. § (1) bekezdése szerinti rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének.
[27] Egyetértett az eljárt bíróságok azon egyező álláspontjával, hogy a perben abban a jogkérdésben kellett dönteni, hogy az Áht. 50. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét az alperesnek milyen időintervallum tekintetében kell vizsgálnia, vagyis a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdés a) pontját milyen időszak vonatkozásában lehet, illetve kell alkalmazni. Emiatt a felperes a felülvizsgálati jogi érvelését ezen eldöntendő jogkérdés kapcsán adta elő. Ennek körében részletesen előadta, hogy álláspontja szerint a jogerős ítéletben hivatkozott jogértelmezési módszerek tükrében hogyan kell értelmezni a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdésének azon rendelkezését, amely mintegy értelmező rendelkezésként meghatározza az Áht. 50. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rendezett munkaügyi kapcsolatok definícióját.
[28] A jogértelmezés során az eldöntendő kérdés szerinte az volt, hogy mi minősül a költségvetési támogatás igénylése időpontjának, hiszen a törvényi definíció értelmében az azt megelőző két évre vetítetten szükséges megvizsgálni, hogy az adott szervezetet bírsággal sújtották-e. A költségvetési támogatás igénylése időpontja meghatározásának tehát – álláspontja szerint – azért van az ügy érdemét determináló jelentősége, mert kizárólag ennek ismeretében ítélhető meg, hogy az adott szervezet megfelel-e a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, hiszen ezen időpontot megelőző két évben szükséges, hogy az adott szervezet bírságolástól mentes legyen. Felülvizsgálati kérelmében a különböző jogértelmezési módszerek bemutatásával értelmezte a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdését.
[29] Véleménye szerint a „költségvetési támogatás igénylésének időpontja” a nyelvtani értelmezés alapján kizárólag a támogatási kérelem benyújtásának időpontját jelentheti, hiszen ez felel meg az igénylés szó nyelvtani értelmének, míg az időpont a nyelvtani értelmezés alapján kizárólag rövid, meghatározható időpillanatként, „egymozzanatú szakaszként” értelmezhető. Ezt az értelmezést támasztja alá szerinte a Hatósági rendelet által értelmezett norma, azaz az Áht. 50. § (1) bekezdés a) pontjának nyelvtani értelmezése is. Érvelése szerint ezért az eljárt bíróságok közül az elsőfokú bíróság mutatott rá helyesen arra, hogy az értelmezendő norma jelentése a magyar nyelv szabályai szerint kétségmentesen megállapítható, ezért a perbeli esetben nincs is szükség további jogértelmezési szabályok alkalmazására.
[30] Az érintett normaszöveg rendszertani értelmezése kapcsán kifejtette, hogy az Áht. 48. § (3) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy a támogatási igény formája pályázat vagy a kérelem. Ennélfogva – összhangban a nyelvtani értelmezéssel – kizárólag azt a következtetést tartotta levonhatónak, hogy a támogatás igénylésének időpontja a pályázat vagy kérelem benyújtásának az időpontja, de semmiképp sem lehet későbbi, mint a támogatói okirat létrejötte. A támogatói okirat kibocsátása ugyanis már a támogatási igény, azaz a pályázat vagy a kérelem elbírálásának az eredménye. Ez szerinte azt jelenti, hogy fogalmilag kizárt, hogy a támogatás igénylése, azaz a pályázat vagy a kérelem benyújtása a támogatói okirat kibocsátásával létrejövő támogatási jogviszonyt jelentse, hiszen az igénylés időpontja nem lehet későbbi, mint az igénylésről szóló döntés. Vagyis szerinte a támogatás igénylése kizárólag a támogatói okirat kibocsátását megelőzően a támogatási kérelem benyújtásaként értelmezhető, amit az Áht. 50. §-a is alátámaszt. Részletesen kifejtette, hogy a rendszertani értelmezés alapján – mind horizontális, mind vertikális relációban – is arra a következtetésre lehet jutni, hogy a költségvetési támogatás igénylésének időpontja a támogatási kérelem benyújtása, így a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének az a szervezet felel meg akit a támogatási kérelem benyújtását megelőző két évben nem sújtottak a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bírsággal. Vagyis megítélése szerint ő a felülvizsgálati kérelem alapját képező támogatási jogviszonyban megfelelt a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének.
[31] Álláspontja szerint a szabályozás funkciója és így a jogalkotó célja, hogy közpénzek felhasználására csak olyan szervezetek váljanak jogosulttá, amelyek a támogatási kérelem benyújtásakor átláthatóan és a jogszabályoknak megfelelően működnek. Utalt arra, hogy erre a funkcióra mutatott rá a Kúria a Kfv.35.631/2013/8. számú precedens határozatában is, amikor meghatározta, hogy a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelménye „[…] a közpénzek felhasználásának átláthatóságát garantálja. Konkrétabban azt, hogy csak olyan szervezetek használhassanak fel közfeladatok teljesítése érdekében közpénzt, amelyek a jogi keretek megtartása tekintetében igazolhatóan "feddhetetlenül" működnek. A közpénzt felhasználó munkáltató foglalkoztatási viszonyait tekintve maradéktalanul meg kell feleljen a jogszabályoknak.” Kifejtette, hogy a Kúria által megfogalmazott cél, azaz a közpénzek felhasználásának átláthatósága ugyanis a támogatás odaítélésének pillanatában tud realizálódni. Ennek alapján a jogalkotó célja és a szabályozás funkciója szerinte egyértelműen az előzetes jogosultsági megfelelés volt, így a rendezett munkaügyi kapcsolatoknak való megfelelés vizsgálatának időpontja kizárólag a támogatási kérelem benyújtásának időpontjára vonatkozhat. Ennélfogva a felperes nem értett egyet a jogerős ítélet [47] bekezdésében foglaltakkal.
[32] Az Alaptörvény 28. cikkében megfogalmazott jogértelmezési szabállyal kapcsolatban elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az Alaptörvény is a nyelvtani értelmezés primátusa mellett foglal állást. Megjegyezte, hogy sem az Áht. preambulumából és indokolásából, sem a Hatósági rendelet indokolásából nem vonható le olyan következtetés, amely azt alapozná meg, hogy neki nem kizárólag a támogatási kérelem benyújtása során kellett volna megfelelnie a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, tehát ezen indokolások és a preambulum is a nyelvtani értelmezés eredményét támasztja alá.
[33] Részletezte továbbá a jogerős ítélet [46]–[48] bekezdéseiben foglaltakkal kapcsolatos álláspontját. Ennek körében kifejtette, hogy az indokolás hiányos, mert abból nem derül ki, hogy a másodfokú bíróság milyen jogi érvek mentén és milyen logikai láncolatot követve jut el a [46] bekezdésben foglaltakból a [47]–[48] bekezdésekben megjelenő jogi következtetésre, azaz nem indokolja meg, hogy a Közlemény hivatkozott pontjai alapján miért jut arra a következtetésre, hogy a felperes nem felelt meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének. Azzal érvelt, hogy a másodfokú bíróság feltehetően a Közlemény 14–16. pontjai alapján vonta le azt a következtetést, hogy a teljes támogatási jogviszony időtartama alatt nem felelt meg az Áht. 50. §-a szerinti rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének. Ez szerinte azt jelenti, hogy döntését nem jogszabályra, azaz az Áht. és a Hatósági rendelet rendelkezéseire alapította, hiszen nem ezek alapján vonta le ezt a következtetést, hanem a Közlemény hivatkozott pontjaiból. Ugyanakkor álláspontja szerint a Közlemény bírósági döntés alapjául nem szolgálhat, mert nem rendelkezik jogi kötőerővel, az csupán az alperes mint állami szerv által kiadott tájékoztatásnak minősül. Részletesen kifejtette azt is, hogy a Közlemény lényegében általános szerződési feltételnek minősül. Ennek tartalmát azonban – a Ptk. 6:78. § (2) bekezdése és 6:86. § (2) bekezdése szerint értelmezve – rá kedvezőbb értelmezéssel kell elfogadni, ami egyértelműen az, hogy a rendezett munkaügyi kapcsolatoknak való megfelelést a támogatási kérelem benyújtásának időpontjára vetítetten szükséges vizsgálni.
[34] Arra is hivatkozott, hogy a támogatási jogviszonyokat mint polgári jogi jogviszonyokat vizsgálva, maga a jogrendszer és a polgári jogi szabályozási logika is azt támasztja alá, hogy az Áht. 50. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét a támogató bármikor is vizsgálja, az mindig csak a támogatási kérelem benyújtásának időpontjára vonatkozhat. Ez szerinte azt jelenti, hogy amennyiben az adott szervezetet a támogatási kérelmének benyújtását megelőző két évben nem sújtották a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bírsággal, úgy megfelel a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, vagyis a támogatási jogviszony fennállása alatt, így például a fenntartási időszakban elkövetett jogsértésnek ezen feltétel teljesülése szempontjából nincs és nem is lehet relevanciája. A másodfokú bíróság álláspontjának elfogadása – miszerint a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét a teljes támogatási jogviszony alatt újra és újra vizsgálni kell – felveti a jogbiztonság sérelmét, mert álláspontja szerint a jelen eljárás tárgyát képező vitatott jogértelmezés közvetlenül befolyásolja, hogy az Áht. és a Hatósági rendelet hivatkozott §-ai előreláthatóságát és kiszámíthatóságát. Hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság álláspontja kiterjesztő értelmezést jelent az Áht. és a Hatósági rendelet szabályaihoz képest.
[35] Megismételte azt az érvelését is, hogy a jogerős ítéletben foglalt jogértelmezés elfogadása azt jelentené, hogy amennyiben az adóhatóság a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a támogatási jogviszony fennállásának időtartama alatt bármikor bírsággal sújtaná az adott szervezetet, akkor annak a teljes támogatást vissza kellene fizetnie a támogatási jogviszony időtartamától függetlenül. Azzal érvelt, hogy ez egyrészt aránytalan jogkövetkezménnyel sújtaná az adott szervezetet, másrészt a jogsértés szankcionálása azért is feltűnően aránytalan lenne, mert annak eredményeként kétszeres szankció sújtaná, hiszen a visszafizetési kötelezettségén túl újabb támogatási kérelmet sem nyújthatna be a következő két évben. A jogalkotó célja szerinte erre semmiképpen nem irányulhatott, figyelemmel arra is, hogy ez egy időben és súlyában is meghatározatlan szankciót jelentene a gyakorlatban, ami szintén a jogbiztonság sérelmét eredményezné, egyúttal a szerzett jogok sérelmével járna. A kifejtettek alapján a felperes álláspontja szerint a jogerős ítéletben foglalt értelmezés az előreláthatóság és kiszámíthatóság követelményét sérti, mivel az alapján utóbb, visszamenőlegesen foszthatja meg a jogalkotó egy már megszerzett jogosultságtól a támogatást elnyert kedvezményezettet. Kiemelte: a jogbiztonság elvéből fakadóan a foglalkoztatási szabályszegés jogkövetkezménye kizárólag a jövőben keletkező jogviszonyait érintheti, a folyamatban lévő jogviszonyok érintetlenül hagyása mellett.
[36] A felperes összegzett álláspontja szerint a kérelmező akkor felel meg az Áht. 50. § (1) bekezdés a) pontjában előírt rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, ha a költségvetési támogatás igénylésének időpontját, azaz a támogatási kérelem benyújtását megelőző két évben nem sújtották a Hatósági rendelet hivatkozott §-a szerinti bírsággal. Ez szerinte azt jelenti, hogy a támogató bármikor is vizsgálja a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének való megfelelést, az mindig csak a támogatás igénylésének időpontját megelőző kétéves időtartamra korlátozódhat. Szerinte bármely más értelmezés jogszabályokkal szembeni, „contra legem” értelmezést eredményez. Mindezek alapján a másodfokú bíróság a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdés a) pontját – megítélése szerint – tévesen értelmezte, és helytelenül következtetett arra, hogy a felperes a per tárgyát képező támogatási jogviszony vonatkozásában nem felel meg az Áht. 50. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, következésképp az elállása is jogszerűtlen volt.
[37] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[38] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[39] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy az a felperes által megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[40] A Kúria előrebocsátja, hogy a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslat, a felülvizsgálati eljárás nem egyenes folytatása a jogerősen lezárt pernek. Tárgya a jogerős ítélet [Pp. 406. § (1) bekezdés], ebből következően a felülvizsgálati kérelemnek a jogerős ítéletben kifejtettekkel szemben kell érvelést tartalmaznia, mégpedig a Pp. 413. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott tartalommal.
[41] A Kúria következetes gyakorlata szerint a jogerős ítélet csak olyan kérdésben, olyan jogi állásponttal összefüggésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és a másodfokú eljárásnak is tárgya volt [Kúria Pfv.20.797/2016/11. (BH 2017.232.), Gfv.30.373/2022/4., Pfv.20.179/2023/9., Pfv.20.722/2024/4.]. Új tény, bizonyíték nem jelölhető meg a felülvizsgálati kérelem alapjaként (Kúria Pfv.20.670/2022/5.). A felülvizsgálati kérelmet nem lehet olyan új körülményre alapítani, amelyre a fél az első- és a másodfokú eljárás során nem hivatkozott. A felülvizsgálati kérelemben nem jelölhető meg olyan új jogszabálysértés, amelyre a fél korábban nem hivatkozott és amelyre vonatkozóan a jogerős határozat nem tartalmazott döntést (Kúria Pfv.20.640/2023/8.).
[42] Az előzőekben kifejtettekre figyelemmel nem volt érdemben vizsgálható a felperes felülvizsgálati kérelme abban a részében, ami a megelőző eljárási szakaszokban fel nem merült, csak a felülvizsgálati kérelmében előadott azon új hivatkozást jelentette, hogy a Közlemény lényegében általános szerződési feltételnek minősül, aminek a tartalmára nézve a felperesre kedvezőbb értelmezést kell elfogadni a Ptk. 6:78. § (2) bekezdése és 6:86. § (2) bekezdése alapján. A felperes az általa csak a felülvizsgálati kérelemben előadott ezen érvelésre az eljárás korábbi szakaszaiban egyáltalán nem hivatkozott. Ezért a felülvizsgálati kérelmében előadott új hivatkozását az eljárt bíróságok nem is vizsgálták, vizsgálhatták. Következésképp a Ptk. 6:78. § (2) bekezdése és 6:86. § (2) bekezdése megsértésének vizsgálata a felülvizsgálati eljárásnak sem képezhette a tárgyát a kifejtetteknek megfelelően.
[43] [43] A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának a per érdemét tekintve kizárólag abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Áht. 50. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének a felperesnek milyen időszakban kell megfelelnie a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján. Ennek körében pedig konkrétan arról, hogy a másodfokú bíróság helyesen értelmezte-e ezen jogszabályi rendelkezéseket, és helyesen jutott-e arra a megállapításra, hogy a felperesnek mint támogatást igénylő és abban részesülő félnek nem kizárólag a támogatási kérelem benyújtása időpontjában kell megfelelnie a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, hanem a támogatási szerződés teljes fennállása alatt, mindvégig meg kell felelnie a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményére is kiterjedő jogosultsági kritériumoknak.
[44] A Kúria ebben a kérdésben az ügyben eljárt és eltérő álláspontot elfoglaló első- és másodfokú bíróságok közül a másodfokú bíróság által kifejtett jogi állásponttal értett egyet.
[45] A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal szemben helyesen mutatott rá arra, hogy a konkrét esetben a jogvita eldöntése szempontjából alapvető jelentőséggel bíró, az Áht. 50. § (1) bekezdésében nevesített rendezett munkaügyi kapcsolatok követelménye, az ennek fogalmát a fennállásának szükséges időszakát is magában foglalóan meghatározó törvényi kritériuma önmagában a Hatósági rendelet érintett rendelkezése, vagyis annak 20. § (1) bekezdése – mint a peres felek jogviszonyára irányadó rendelkezés – nem volt egyedül a nyelvtani módszer alkalmazásával egyértelműen értelmezhető.
[46] A másodfokú bíróság helyesen indult ki abból is, hogy a peres felek jogviszonyának tartalmát pályázati kiírásként a Közlemény, a támogatói okirat és az irányadó jogszabályok rendelkezései együttesen határozzák meg. Mindez azonban – a téves felülvizsgálati érveléssel szemben – nem jelenti azt, hogy a másodfokú bíróság a döntését nem a jogszabályi rendelkezések értelmezéseire alapította volna, hiszen a jogerős ítélet egyértelműen rögzítette, hogy a kérdéses jogszabályi rendelkezés nyelvtani értelmezésének módszerén túl az Alaptörvény 28. cikke által lehetővé tett teleologikus módszert alkalmazta, figyelemmel volt azonban a jogviszony tartalmát meghatározó okiratoknak szintén a jogalkotói célt tükröző tartalmára is.
[47] Ennek körében pedig helytállóan tulajdonított alapvető jelentőséget a Hatósági rendelet végső előterjesztői indokolásában foglaltaknak, amelyből – az Alaptörvény 28. cikkének megfelelően – a perben releváns normaszöveg céljára vonható le egyenes és adekvát következtetés. Ennek megfelelően a jogalkotó alapvető jelentőséget tulajdonított annak a garantálásának, hogy a munkaerőpiaci támogatásban részesülők hozzájáruljanak a gazdaságfehérítés céljának megvalósulásához, és biztosítsák a foglalkoztatásuk során az alapvető munkajogi szabályok érvényesülését. A jogalkotó azt is egyértelműsítette, hogy a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményével, annak definíciójával azt kívánta teljeskörűen biztosítani, hogy a támogatásban részesülő foglalkoztatók ténylegesen be is tartsák a foglalkoztatási szabályokat, vagyis a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeinek nem felelnek meg azok a vállalkozások, amelyek megsértik az alapvető foglalkoztatási szabályokat.
[48] Lényegében ugyanerre a következtetésre jutott a Kúria éppen a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Kfv.35.631/2013/8. számú precedens határozatában is. Ott is azt hangsúlyozta már, hogy a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelménye a közpénzek felhasználásának átláthatóságát garantálja, vagyis azt, hogy csak olyan szervezetek használhassanak fel közfeladatok teljesítése érdekében közpénzt, amelyek a jogi keretek megtartása tekintetében igazolhatóan „feddhetetlenül” működnek. A közpénzt felhasználó munkáltató foglalkoztatási viszonyait tekintve maradéktalanul meg kell feleljen a jogszabályoknak. A Kúria által ennek megfelelően már korábban is azonosított jogalkotói cél, azaz a közpénzek felhasználásának átláthatósága azonban a téves felülvizsgálati érveléssel ellentétben nem kizárólag „a támogatás odaítélésének pillanatában tud realizálódni”. Ellenkezőleg, ennek alapján a jogalkotó célja és a szabályozás funkciója egyértelműen és kétségmentesen az volt, hogy az Áht. alkalmazása körében a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdésének – az Alaptörvény 28. cikke szerinti helyes értelmezése – alapján a támogatást igénylőnek nem csupán a támogatási kérelem benyújtása időpontjában kell megfelelnie a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, hanem a támogatásban részesülő személyként a támogatási szerződés teljes fennállása alatt, mindvégig meg kell felelnie a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményére is kiterjedő jogosultsági kritériumoknak.
[49] A Kúria ezért maradéktalanul egyetértett a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdés a) pontjának a jogerős ítéletben szereplő – a fentiekkel megegyező – értelmezésével. A Kúria álláspontja szerint is ez a jogértelmezés felel meg a Hatósági rendelet előterjesztői indokolásában írtaknak, valamint az Alaptörvény 28. cikke szerinti józan észnek és közjónak megfelelő értelmezés elvének. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra is, hogy ugyanezt a jogértelmezést támasztják alá a peres felek jogviszonyának tartalmát meghatározó okiratoknak a jogerős ítéletben hivatkozott rendelkezései is.
[50] A fenti értelmezéssel szemben nem vezethetnek ellentétes következtetésre a felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott további értelmezési módszerek sem, az azzal kapcsolatos érveléssel a Kúria nem értett egyet. Ennek körében ugyanis annak kellett alapvető jelentőséget tulajdonítani – ahogyan arra a Kúria a Pfv.20.924/2020/6. számú precedens határozatában is rámutatott – annak, hogy az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezési szabály az elsődleges, ami nem zárja ugyan ki az egyéb jogértelmezési módszerek alkalmazását, de ezek eredményét össze kell vetni a jogszabály céljával és az Alaptörvénnyel.
[51] A Kúria ezért nem értett egyet a felperes felülvizsgálati kérelmében is fenntartott azon érvelésével, amelyben a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő „a költségvetési támogatás igénylésének időpontját” a támogatási kérelem benyújtásának időpontjával azonosította, mert az ellentétben állt a fenti értelmezéssel. Az érintett normaszövegnek a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendszertani értelmezéséből sem lehet ilyen következtetést levonni, mert a Kúria megítélése szerint éppen a jogerős ítéletben foglalt értelmezést támasztja alá az irányadó norma rendszertani értelmezése is. Helyesen érvelt ugyanis az alperes azzal, hogy a támogatás igénylése kifejezés alatt már csak azért sem lehet csupán a támogatási kérelem benyújtását érteni, mert maga a 187/2019. Korm. rendelet sem csupán az utóbbit szabályozza a „támogatás igénylése” jogintézménye körében, hanem a „kifizetés igénylését” is konkrétan ide sorolja (54/I. § vagy 27/H. alcímében). Ebből következően pedig a „támogatás igénylése” sem azonosítható a támogatási kérelem benyújtásának egyetlen mozzanatával, annak időpillanatával, hanem az alapvetően egy, a támogatási szerződés fennállásának teljes időtartamában fennálló, több eseményből álló folyamat, ami magában foglaltja – többek között – az egyes konkrét kifizetések igénylését, de magát a záróelszámolás előterjesztését is, ami végső soron az „igénylés” befejező aktusa. Ugyanezt támasztja alá továbbá a 187/2019. Korm. rendelet 1. § o) pontja is, amely a támogatást igénylő fogalmi meghatározása körében a kérelem benyújtója mellett a támogatásban részesülő személyt is szerepelteti.
[52] Ezért nem értett egyet a Kúria azzal a felperes álláspontjával abban, hogy a rendezett munkaügyi kapcsolatoknak való megfelelés vizsgálatának időpontja kizárólag a támogatási kérelem benyújtásának időpontjára vonatkozhat.
[53] A felperes álláspontjának elfogadása azt jelentené, hogy a támogatásban részesülő foglalkoztatók (amilyen a felperes) csak addig kell, hogy megfeleljenek a támogatási feltételeknek, azaz csak addig kell, hogy betartsák a foglalkoztatási szabályokat, amíg a támogatói okirat aláírására sor kerül. Ezt követően azonban a támogatási időszak alatt már nem kelleme betartaniuk még az alapvető foglalkoztatási szabályokat sem, vagyis a felperes felülvizsgálati kérelmében elő is adottak szerint a „fenntartási időszakban elkövetett jogsértések a rendezett munkaügyi kapcsolat fennállásának követelménye szempontjából irrelevánsak”. A Kúria megítélése szerint éppen a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdés a) pontjának az ilyen jellegű értelmezése az, amely nem felel meg az érintett jogszabályhely céljának, valamint az Alaptörvény 28. cikke szerinti józan észnek és közjónak megfelelő értelmezés elvének, hiszen ez az értelmezés abszurd, a jogvita elbírálása szempontjából elfogadhatatlan eredményre vezetne. A felperes által hivatkozott értelmezés ugyanis teljes mértékben ellentétes lenne azzal, a fentiekben már azonosított jogalkotói céllal, hogy a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének definíciója azt kívánja teljeskörűen biztosítani, hogy a támogatásban részesülő foglalkoztatók ténylegesen betartsák a foglalkoztatási szabályokat, vagyis a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeinek nem felelnek meg azok a vállalkozások, amelyek megsértik az alapvető foglalkoztatási szabályokat.
[54] A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság által elfogadott és a jogerős ítéletben kifejtett értelmezés nem minősül kiterjesztőnek, és az a felülvizsgálati érveléssel ellentétben nem veti fel a jogbiztonság sérelmét sem.
[55] Alaptalanul állította a felperes végül a Pp. 346. § (5) bekezdésének a megsértését is. A jogerős ítélet indokolásában (annak [47] és [48] bekezdésében) ugyanis egyértelműen állást foglalt abban, hogy a támogatásban részesülő személynek a támogatási szerződés teljes fennállása alatt, mindvégig meg kell felelnie a jogosultsági kritériumoknak, az Áht. 50. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, a Hatósági rendelet 20. § (1) bekezdésében részletesen meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének is. Érthető és logikusan levezetett indokát adja annak, hogy a másodfokú bíróság megítélése szerint a konkrét esetben, az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően az általa alkalmazott teleologikus értelmezési módszer alapján miért jutott erre a jogkövetkeztetésre, és miért nem volt megállapítható a felperes által hivatkozott normatartalom. A felperes felülvizsgálati érvelésével szemben a jogerős ítélet indokolása [41], [43] és [47] bekezdéseiben kifejezetten kitért arra is, hogy a kérdéses jogszabályi rendelkezés nyelvtani értelmezés módszerén túl az Alaptörvény 28. cikke által lehetővé tett teleologikus módszert alkalmazta, figyelemmel volt azonban a jogviszony tartalmát meghatározó okiratoknak szintén a jogalkotói célt tükröző tartalmára is. Maradéktalanul tartalmazza azt is, hogy a másodfokú bíróság szerint miért ezt az értelmezést találta az Alaptörvény 28. cikkével összhangban állónak. A felperes felülvizsgálati érvelése szerint azért is állította az indokolási kötelezettség megsértését, mert ezzel a jogi következtetéssel nem értett egyet. Ez ugyanakkor az ügy érdemére tartozó kérdés, de a Pp. 346. § (4)–(5) bekezdéseinek a sérelmét fogalmilag sem eredményezheti. A Kúria megítélése szerint ezért a jogerős ítélet indokolása nem szenved olyan tartalmi hiányosságban, amely az ügy érdemi elbírálására kiható lényeges eljárási szabálysértést jelentene, az indokolás maradéktalanul megfelel a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésében foglaltaknak.
[56] Ezzel kapcsolatban a Kúria hangsúlyozza azt is, hogy a peres eljárások tekintetében a bíróságok indokolási kötelezettségére nézve számos alkotmánybírósági határozat állást foglalt már. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye azt a minimális elvárást fogalmazza meg a bírói döntésekkel szemben, hogy a bírósági eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és annak értékeléséről határozatában számot adjon. Az Alkotmánybíróság a 3354/2020. (X. 14.) AB határozat [25] pontjában és a 3169/2019. (VII. 10.) AB határozat [32] pontjában kifejtette, a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolásának kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása.
[57] A kifejtettek értelmében a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.III.21.171/2025/7.)