120. I. Az aktív hivatali vesztegetés tényállásának jövőbe mutató eleme a befolyásolni törekvés, amely a cselekmény célzata. Amennyiben a célzat önálló törvényi tényállási elem, akkor annak megállapítása is önálló ténybeliség tárgya. Ha van konkrét [...]

I. Az aktív hivatali vesztegetés tényállásának jövőbe mutató eleme a befolyásolni törekvés, amely a cselekmény célzata. Amennyiben a célzat önálló törvényi tényállási elem, akkor annak megállapítása is önálló ténybeliség tárgya. Ha van konkrét adat arra, hogy az aktív vesztegető a passzív oldali hivatalos személy hivatali működése közben elszánta magát a jogtalan előny későbbi juttatására, és ebbéli szándékát kifejezésre is juttatta, akkor az aktív oldalon álló cselekménye tényállásszerű. 
II. A feladatát hivatalos személyként végző büntetés-végrehajtási őr és a fogvatartott közötti speciális alá-fölérendeltségi kapcsolatban a társadalmi szokásoknak a mindennapi életben megfelelő ajándékozás értelmezhetetlen, hiszen egyértelmű szabályozás által körülhatárolt viszonyrendszert jelent. Ilyen körülmények között bármilyen csekély értékű ajándék adása (annak ígérete, a másik oldalon elfogadása) kizárt, a további törvényi feltételek melletti megvalósulása esetén pedig kivétel nélkül bűncselekmény [Btk. 293. §].

[1] A járásbíróság a 2019. október 31. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli hivatali vesztegetés bűntettében [Btk. 293. § (1) és (2) bek.]. Ezért őt mint visszaesőt 1 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett továbbá a bűnügyi költségről.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. november 3. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét – a cselekmény rendbelisége feltüntetésének mellőzésével – helybenhagyta, így az jogerőre emelkedett.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás a következő:
A terhelt 2016. április 20. napján szabadságvesztés-büntetését töltötte, melynek során a büntetés-végrehajtási intézet kórházában tartózkodott.
A fenti napon, a délelőtti órákban a terhelt több fogvatartottal együtt szabad levegőn tartózkodott K. Z. büntetés-végrehajtási főtörzsőrmester felügyelete mellett.
A levegőzés során a terhelt odalépett K. Z.-hez, majd közölte vele, hogy rövid időn belül csomagot vár, és abban neki is kért valamit, mivel a csomagban lesz kávé és cigaretta is. Ezért cserébe a terhelt azt kérte K. Z.-től, hogy másképp bánjon vele, mint a többi elítélttel, engedje meg neki, hogy tovább fürödhessen, több cigarettát tarthasson magánál, valamint több ételt kapjon, mint a többiek, illetve cigarettát vihessen be a kórterembe is.
A terhelt ezen jogtalan előny ígéretével azt kívánta elérni, hogy K. Z. büntetés-végrehajtási főtörzsőrmester a felügyeleti jogkörével visszaélve számára a többi fogvatartott ellenében engedményeket biztosítson.
K. Z. büntetés-végrehajtási főtörzsőrmester felháborodva visszautasította a terhelt ajánlatát, és a történteket még aznap jelentette.

[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára alapítottan – elsődlegesen a jogerős határozat megváltoztatása és a terhelt felmentése, másodlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

[5] Indokai szerint az eljárt bíróság az anyagi jog szabályainak megsértésével, tényállási elemek hiányában állapította meg a terhelt bűnösségét. Álláspontja szerint a fogvatartásban lévő terhelt a korlátozott lehetőségeihez képest csomagjában kért valamit a büntetés-végrehajtási őrnek is, viszont nem tekinthető jogtalan előnynek az a juttatás, amelynek felajánlása a mindennapi életben a társadalmi szokásoknak megfelel. Kifejtette, hogy az irányadó tényállás szerint a terhelt az előny adása elkövetési magatartást valósította meg, az aktív vesztegetés az előny ígéretével már befejeződik. Az ígéret konkrét tartalom nélkül azonban önmagában nem minősül annak, mert szükséges hozzá, hogy konkrét jövőbeli előny nyújtásáról legyen szó.

[6] Előadta: kétséget kizáróan nem került bizonyításra, hogy a terhelt milyen jogtalan előnyben kívánta részesíteni a büntetés-végrehajtási őrt, ezért nem is lehet bizonyítani, hogy a kérdéses beszélgetés során mi hangzott el. Jelen ügyben egy állítás áll szemben egy tagadással, a bíróság pedig elmulasztotta figyelembe venni, hogy a terhelt a magyar nyelvet nem beszéli jól, nem tudja megfelelő módon kifejezni magát.

[7] Hivatkozott arra, hogy a bíróság nem vette figyelembe: a vádbeli cselekmény idején a terhelt nem dohányzott, így dohányárut nem is fogadhatott, a büntetés-végrehajtási őr által elmondott jogtalan előnyként adandó cigarettát nem is tudta volna beszerezni.

[8] Az indítvány szerint a terhelt felmentésének tévedés miatt is helye van.

[9] Kifogásolta továbbá, hogy az eljárt bíróság a büntetés kiszabására irányadó körülmények nem megfelelő értékelésével szabott ki eltúlzottan súlyos büntetést; illetve azt is, hogy a jogerős ítélet rendelkező része az indokolással teljes mértékben ellentétben áll.

[10] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[11] Az ügyész szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható, így a védő bizonyítékok mérlegelését támadó kifogásai törvényben kizártak.

[12] Jelen ügyben a jogerős ítélet rendelkező része és az indokolás teljes mértékben összhangban van, az ezzel kapcsolatos védői kifogás valójában a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását támadja, amelyre ily módon szintén nincs törvényes lehetőség.

[13] Kifejtette, hogy valóban nem tekinthető jogtalan előnynek az olyan jelentéktelen juttatás, amely nem ellenkezik a társadalomban bevett szokásokkal; azonban a büntetés-végrehajtás keretében ilyen viszony nem értelmezhető, a terhelt részéről pedig nem egy mögöttes szándék nélküli ajándék nyújtása merült fel, hanem ellenszolgáltatás elvárásával nyújtott előny ígérete hangzott el.

[14] A BH 2011.183. számú eseti döntésre hivatkozással utalt rá, hogy felülvizsgálati eljárásban tévedésre mint büntethetőséget kizáró okra hivatkozni csak akkor lehet, ha az irányadó tényállás tartalmaz olyan ténybeli körülményeket, amelyek alkalmat adhatnak ilyen jogkövetkeztetés levonására.

[15] Hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálatban támadott büntetéskiszabás önmagában felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, a büntetéskiszabás felülvizsgálatára csak a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a büntetőjog más szabályának megsértése esetén van lehetőség.

[16] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[17] A felülvizsgálati eljárás során tett észrevételében a terhelt arra hivatkozott, hogy az ügyben kihallgatott Sz. Cs. vallomása teljesen eltér a bíróságon elhangzottaktól, illetve a bíróságon tett vallomása eltér attól, amit a jegyzőkönyv tartalmaz. Állította, hogy a jegyzőkönyvben leírt saját vallomása is eltér az általa elmondottaktól. Indítványozta, hogy a Kúria az ügyben tanúkat hallgasson ki.

[18] A terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[19] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja.

[20] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 648. § a)–d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[21] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[22] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[23] A felülvizsgálati indítvány valójában a bizonyítékok mikénti értékelésén keresztül a jogerős ítéleti tényállást támadta, amikor iratellenességre, a terhelt és a tanú vallomásának értékelésére hivatkozott; miként a terhelt is, amikor az elhangzott vallomások és a jegyzőkönyvben rögzítettek közötti eltérést állította és további tanúk kihallgatását indítványozta. Ily módon valójában tényálláson kívüli körülményekre hivatkozással eltérő tényállás megállapítását szorgalmazta. Erre azonban felülvizsgálati eljárásban nincs mód.

[24] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[25] A Btk. 293. § (1) bekezdése szerint (aktív) hivatali vesztegetést követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik. A (2) bekezdés alapján egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a vesztegető, ha a jogtalan előnyt azért adja vagy ígéri, hogy a hivatalos személy a hivatali kötelességét megszegje, a hatáskörét túllépje, vagy a hivatali helyzetével egyébként visszaéljen.

[26] A bűncselekmény jogi tárgya a közélet tisztaságához, a hivatalos személyek szabályszerű, befolyásolástól mentes működésébe vetett bizalom; míg az elkövetési tárgya a jogtalan előny. Minden olyan előny jogtalan – és a vesztegetési tényállás megállapítására lehetőséget teremt –, amely alkalmas arra, hogy a hivatalos személy működését a közérdek kárára befolyásolja (BH 2016.3.). A vagyoni jellegű előny leggyakrabban pénzbeli, de bármely értékkel bíró dolog is lehet, miként jelen ügyben is.

[27] A hivatali vesztegetés bűntettének elkövetési magatartása az előny adása vagy ígérése.

[28] A jogtalan előnyt tehát a hivatalos személy működésével kapcsolatban kell adni vagy ígérni, és annak alkalmasnak kell lennie a hivatalos személy befolyásolására. Az előny ígérete a konkrét előny jövőbeli adásának szóbeli, írásbeli vagy ráutaló magatartással történő kilátásba helyezését jelenti.

[29] Az aktív vesztegetés nem eredménybűncselekmény, a jogtalan előny ígéretével, annak a hivatalos személy tudomására hozatalával (jutásával) befejeződik.

[30] Az előny és a hivatalos személy működése közötti kapcsolat egyértelmű, ha az aktuális tevékenységhez kötődik, vagyis akkor részesül a hivatalos személy előnyben, annak ígérete akkor történik, amikor az előny adójának, ígérőjének az ügyében éppen eljár, vagy várhatóan el fog járni.

[31] A hatályos törvényi tényállás jövőbe mutató eleme a befolyásolni törekvés, amely a cselekmény célzata. Ekként a bűncselekmény kizárólag egyenes szándékkal követhető el.

[32] A „rábírni törekszik” – hagyományosan – az eredménytelen felhívás, azaz előkészületi magatartás.

[33] Ehhez képest a befolyásolni törekszik azt jelenti, hogy az elkövető a maga részéről mindent megtett a bűncselekmény elkövetésére irányuló elhatározása érdekében.

[34] Ennek a célzatnak a Btk. 293. §-a szerinti aktív vesztegetés esetében a jelentéstartalma – azaz a törvényi elvárás, amit bizonyítani kell a büntetőigény érvényesítéséhez – a következő.

[35] Ugyanúgy határozható meg, mint ahogyan egy magatartás leírható, vagyis annak a 4 kérdésnek megválaszolásával, hogy kinek, mit kell tennie, hol és mikor.

[36] Ennek érdekében kifejezésre kell juttatni azt, hogy ki mit tegyen – ellenkező esetben ugyanis a törekvés üres elhatározás, mely büntetőjogilag közömbös –, továbbá megállapíthatóságához konkrét tények kellenek, melyek következtetési alapul szolgálhatnak.

[37] Ezek a tények tudati tények, az aktív vesztegető alanyi oldalán lévő tényállási elemre tartozóak (ami nem más, mint a célzat), s mint ilyenre nem lehet önmagában abból következtetést levonni, hogy a passzív oldalon álló mit tesz, vagy mit nem tesz.

[38] Alapvető követelmény, hogy tényekből kell következtetést vonni. A tényekből vont ténybeli és jogi következtetés közti különbség, hogy előbbi még (jogi) értékelő tartalommal nem bír, nem bírhat, ekként az ilyen következtetés a történeti tényállás része. Utóbbi viszont már nem ténybeli megállapítás, hanem valamely jogtétel (törvényi tényállási elem) igazolása, azzal való megfeleltetés, ekként jogi értékelés.

[39] Különböző tehát, amikor a bíróság a bizonyítékokat méri össze, mérlegeli, s annak eredményeként tényt, tényállást állapít meg; és amikor a már megállapított tényeket (a bizonyítékoktól, illetve azok forrásától függetlenül) veti össze a törvénnyel.

[40] Így van ez a tudattartalom kérdése esetében is. Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.

[41] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről stb.) való tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig csak valamely, a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami pedig jogkérdés.

[42] Ha az irányadó tényállás valamely külvilágban megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.

[43] Ha azonban az irányadó tényállás ilyen tényt nem tartalmaz, vagy a ténybeli következtetés helytelen, akkor a jogi értékelésnek nincs alapja, s ekként az adott törvényi tényállási elem sem állapítható meg.

[44] Valójában ez vizsgálandó a Btk. 293. §-a szerinti aktív vesztegetés befolyásolni törekszik tényállási eleme – mint célzat – esetében is.

[45] Célja minden szándékos bűncselekménynek van, ha pedig ezt a törvény külön értékeli, akkor az a célzat. Ez egyben azt is jelenti, hogy a célzat mindig túlmutat a szándékon, több, mint a szándék. Ennek kifejezője, hogy a célzatos bűncselekmény kizárólag egyenes szándékkal követhető el. Vagyis az ilyen bűncselekményt megvalósító szándéka, tudattartalma feltétlenül a törvényi értékelés szerinti célra irányul, ami nem jelenti azt, hogy a cél elérése, bekövetkezte megtörténik.

[46] A célzat nem az eredmény megfelelője vagy előfeltétele. A célzat a törvényi tényállás alanyi, az eredmény pedig a tárgyi oldalának esetleges ismérve.

[47] A célzat törvényi értékelésének alapja a bűnelkövetői szándék társadalomra veszélyességének konkretizálása.

[48] Ehhez képest kétségtelen, hogy amennyiben a célzat önálló törvényi tényállási elem, akkor annak megállapítása is önálló ténybeliség tárgya. Másként szólva e vonatkozásban követelmény az önálló ténybeliség.

[49] Összegezve: amennyiben van konkrét adat arra, hogy az aktív vesztegető a passzív oldali hivatalos személy hivatali működése közben elszánta magát a jogtalan előny későbbi juttatására és ebbéli szándékát kifejezésre is juttatta, akkor az aktív oldalon álló cselekménye tényállásszerű.

[50] Ezzel összhangban álló módon szükséges annak vizsgálata, hogy vannak-e az irányadó tényállásban olyan tények, amelyek a törvényi tényállási elemeknek megfeleltethetőek, illetve vannak-e a befolyásolni törekszik célzat megállapíthatósága alapjául szolgáló vagy erre a következtetésre vezető tények a tényállásban.

[51] Jelen ügyben az irányadó tényállás rögzíti a következőket:
– a terhelt más fogvatartottakkal együtt szabad levegőn tartózkodott K. Z. büntetés-végrehajtási főtörzsőrmester felügyelete mellett;
– ennek során a terhelt odalépett K. Z.-hez, majd közölte vele, hogy rövid időn belül csomagot vár, és abban neki is kért valamit, a csomagban lesz kávé és cigaretta is;
– ezért cserébe azt kérte tőle, hogy bánjon vele másképp, engedje meg neki, hogy tovább fürödhessen, több cigarettát tarthasson magánál, valamint több ételt kapjon, mint a többiek, illetve cigarettát vihessen be a kórterembe is,
– a terhelt ezzel azt kívánta elérni, hogy K. Z. büntetés-végrehajtási főtörzsőrmester a felügyeleti jogkörével visszaélve számára a többi fogvatartott ellenében engedményeket biztosítson.

[52] Az irányadó tényállásban rögzített tények együttes, összességében történő értékelésével arra a következtetésre lehet jutni, hogy a terhelt a kijelentésével és konkrét kérésével egyértelművé tette az eljáró hivatalos személy előtt azt, hogy képes és hajlandó számára jogtalan előnyt juttatni, konkrét utalást téve az előny természetére, mibenlétére (kávé és cigaretta), mindezt azért, hogy a kötelességét megszegje.

[53] Az ígért előny jelentéktelen voltára hivatkozó védői állásponttal szemben a Kúria rámutat, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtása alatt a büntetés-végrehajtási szervezet dolgozóinak legfontosabb kötelezettsége az elítéltek figyelemmel kísérése, felügyelete. Minden elítéltet alávetési kötelezettség terhel, azaz köteles magát a büntetés végrehajtásának alávetni, ennek megtagadása esetén vele szemben a törvényben meghatározott jogkövetkezmények állnak be, illetve kényszer alkalmazható [Bv. tv. 8. § (1) bek.]. Mindez egyben pontosan meghatározott szabályozási környezetet is jelent.

[54] A büntetés-végrehajtási őr hivatalos személy [Btk. 459. § (1) bek. k) pont].

[55] Ekként a feladatát hivatalos személyként végző büntetés-végrehajtási őr és a fogvatartott közötti speciális alá-fölérendeltségi kapcsolatban a védő által hivatkozott társadalmi szokásoknak a mindennapi életben megfelelő ajándékozás értelmezhetetlen. Az adott kapcsolat ugyanis nem tekinthető a mindennapi élet „szokásos” részének, épp ellenkezőleg, egyértelmű szabályozás által körülhatárolt viszonyrendszert jelent. Ilyen körülmények között – értelemszerűen – bármilyen csekély értékű ajándék adása (annak ígérete, a másik oldalon elfogadása) kizárt, a további törvényi feltételek melletti megvalósulása esetén pedig kivétel nélkül bűncselekmény.

[56] A védő utalt arra, hogy a terhelt felmentésére tévedés mint büntethetőséget kizáró ok címén is lehetőség van, anélkül azonban, hogy a felülvizsgálati indítvány ennek indokát adta volna.

[57] A Btk. 20. § (1) bekezdése alapján nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. A 20. § (2) bekezdése szerint nem büntethető az sem, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van.

[58] A felülvizsgálati ejárásban azonban a tévedésre mint büntethetőséget kizáró okra csak akkor lehet hivatkozni, ha az irányadó tényállás tartalmaz olyan ténybeli körülményeket, amelyek alkalmat adhatnak ilyen jogkövetkeztetés levonására (BH 2011.183.).

[59] Jelen ügyben a megállapított tényállásban nincs olyan körülmény, mely alapján a terheltnek a ténybeli vagy a társadalomra veszélyességben való tévedésre oka lett volna, de olyan sem, amelyből a tévedés tényére lehetne következtetni.

[60] A terhelt tisztában volt azzal, hogy K. Z. büntetés-végrehajtási főtörzsőrmesternek milyen jogai és kötelezettségei vannak a büntetés-végrehajtás keretein belül; miként azzal is, hogy elítéltként őt alávetési kötelezettség terheli. Helytállóan hivatkozott a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a fogvatartottakat felügyelő büntetés-végrehajtási őr ajándék fejében a más fogvatartottakhoz képest kedvezőbb elbírálásra felhívása nyilvánvalóan jogellenes, ekként a társadalomra veszélyességben való tévedés fel sem merülhet, és ennek megítélése szempontjából nincs jelentősége az eltérő nyelvi készségeknek vagy kulturális gyökereknek sem.

[61] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. A b) pont első fordulata szerinti felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha a terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban rögzített magatartása a Btk. Különös Részének nem a bíróság jogerős ítéletében megjelölt, hanem más rendelkezését meríti ki, és ennek következtében a kiszabott büntetés – a helyes minősítés alapulvételével – törvénysértő, eltúlzottan enyhe vagy súlyos. A b) pont második fordulata szerinti felülvizsgálati ok pedig ehhez képest akkor, ha a kiszabott büntetés azért törvénysértő, mert a Btk. Különös Részében meghatározottakon kívüli más törvényi szabály megsértésének következménye.

[62] A törvénysértő minősítés ekként nem önmagában felülvizsgálati ok, hanem abban az esetben, ha a törvénysértő minősítéshez törvénysértő büntetéskiszabás is kapcsolódik.

[63] A kiszabott büntetés akkor tekinthető törvénysértőnek, ha annak neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik, így a bűncselekmény minősítéséhez kapcsolódó büntetési tételkeret megsértésével kiszabott.

[64] A terhelt terhére rótt bűncselekmény büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ekként a vele – mint visszaesővel – szemben kiszabott 1 év 6 hónap szabadságvesztés nyilvánvalóan törvényes, a középmértéket el nem érő, a büntetési tételkeret alsó határát közelítő büntetés. Ezért az nem törvénysértő.

[65] A Kúria megjegyzi, hogy a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy konkrét ügyben, illetve adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli.

[66] Ennek során a bíróságnak figyelemmel kell lennie a büntetés törvényben rögzített céljára (Btk. 79. §) és a büntetés kiszabásának elveire (Btk. 80. §), valamint a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56. BK véleményben foglaltakra. Nyilvánvaló, hogy ezek a büntetéskiszabási tevékenység mérlegelendő, mérlegelésre váró szempontjai. Miután pedig az anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát sem a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége, sem a büntetéskiszabási tényezők értékelése nem képezheti, ekként az felülvizsgálatban nem támadható.

[67] A felülvizsgálati indítványban a védő hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet rendelkező része az indokolással teljes mértékben ellentétes.

[68] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében ilyen feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.

[69] A jelenleg hatályos Be. – eltérve az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) rendelkezéseitől – az indokolási kötelezettséggel összefüggésben feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező szabálysértésként már csupán e szabályt tartalmazza.

[70] A Kúria ezzel összefüggésben rámutat a következőkre.

[71] A bíróság indokolási kötelezettségének teljesítése közjogi és perjogi szabályokból fakadó kötelezettség, amely nem diszkrecionális, hanem törvényileg szabályozott. A bírói döntés indokolásának megléte törvényileg egzakt kötelezettség, legfeljebb mikéntje lehet mérlegelés tárgya; ez utóbbi immár relatív eljárási szabálysértés körébe tartozó [Be. 609. § (2) bek. d) pont].

[72] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés második fordulata szerint „A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.”

[73] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 13. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság határozatát – ha a törvény kivételt nem tesz – indokolni köteles.

[74] A rendelkező rész és az indokolás közti ellentét az ítéletnek azért semmisségre vezető hibája, mert ezen ellentmondás esetében nem állapítható meg, hogy a bíróság valójában milyen döntést hozott, azaz, hogy a terhelt bűnösségének megállapításáról vagy felmentéséről kívánt határozni, illetve az sem, hogy döntését mire alapozta.

[75] Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében, vagyis az úgynevezett főkérdésekben kell ellentétnek fennállnia a határozat indokolása és a rendelkező rész között (BH 2019.196.). A főkérdésben való ellentétnek az a lényege, hogy nem dönthető el a bíróság akarata.

[76] Jelen ügyben ez fel sem merül, a jogerős ítélet rendelkező része és annak indokolása teljes mértékben összhangban van egymással.

[77] Ekként a Kúria a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv.III.142/2022/16.)