Miután a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Kormányrendelet 23. § (2) bekezdése szerint a fogyasztót megillető elállás esetén a vállalkozásnak a fogyasztónak visszajáró összeget a fogyasztó által igénybe vett fizetési móddal megegyező módon kell visszatérítenie, ezért a kereskedő részéről a fogyasztónak ezzel ellentétesen adott tájékoztatása tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül, és mint ilyen a fogyasztóvédelmi hatóság részéről az Fgytv. 47. § (1) bekezdés a)–i) pontjában szabályozott jogkövetkezmények alkalmazását vonhatja maga után [1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) 45/A. § (3) bek. g) pontja, 47. § (1) bek.; 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) 1. § (1) bek., 2. § e), d) és h) pont; 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet 23. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes információs, híradástechnikai termékeket kiskereskedelmi úton értékesítő gazdasági társaság.
A perben nem álló természetes személy (a továbbiakban: Kérelmező) a felperestől online vásárolt egy mobiltelefont, melynek ellenértékét 2024. március 12-én készpénzben fizette meg.
2024. március 23-án a kérelmező bejelentette e-mail útján a felperesnek, hogy a szerződéstől eláll, egyidejűleg a terméket visszaküldte, és kérte a vételár visszatérítését készpénzben.
[2] A felperes az elállás bejelentésének napján e-mailben – többek között – arról tájékoztatta a Kérelmezőt, hogy a postai úton visszaküldött termék esetében a vételár visszatérítésére kizárólag banki átutalással van lehetőség. Mindezt 2024. április 9-én a Kérelmezőnek küldött e-mailben megerősítette.
[3] A Kérelmező végül a vételár visszatérítése érdekében – állítása szerint – egy ismerőse bankszámláját jelölte meg, amelyre a felperes a vételárat visszatérítette.
[4] A történtek miatt a Kérelmező fogyasztóvédelmi hatósághoz fordult.
[5] Az alperes fogyasztóvédelmi hatósági jogkörben eljárva eljárást indított a felperessel szemben.
A felperes nyilatkozatában nem vitatta, hogy a Kérelmező (fogyasztó) téves tájékoztatást kapott, és bejelentette, hogy megtette a jövőbeni téves tájékoztatások elkerülése érdekében a szükséges lépéseket, a hibás tájékoztatást nyújtó munkatársak pedig belső képzésben részesültek.
[6] Az alperes a felperessel szemben 2 200 000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki, és egyben kötelezte a felperest arra, hogy a jövőben fogyasztókat az indokolás nélküli elállási joguk gyakorlása esetén a visszatérítés módja kapcsán megfelelően tájékoztassa és tartózkodjon a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattól.
[7] A határozat indokolása szerint a felperes a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. § (3) bekezdése szerint megtévesztő kereskedelmi gyakorlatot alkalmazott. A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 23. § (2) bekezdése szerint ugyanis a felperesnek a termék vételárát a fogyasztó által igénybe vett fizetési móddal megegyező módon kell visszatéríteni.
A felperes megtévesztette a fogyasztót azzal, hogy arról tájékoztatta, hogy kizárólag bankszámlára való visszatérítésre van lehetőség, mely kimeríti az Fttv. 3. § (1) bekezdésében foglalt tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot.
[8] Az alperes határozata indokolása szerint a fogyasztóvédelmi bírság kiszabásának jogalapját a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 45/A. § (3) bekezdés g) pontja, 47. § (1) bekezdés b) és i) pontja alapozta meg.
A bírság összegét mérlegeléssel állapította meg.
[10] Az indokolás kitért arra is, hogy az Fgytv. 47/C. § (1a) bekezdése szerint az elektronikus kereskedelmi szolgáltatást nyújtó vállalkozás elektronikus kereskedelmi szolgáltatással összefüggő ismételt jogsértése esetén a fogyasztóvédelmi bírság összege alapesetben 400 000 forinttól 4 000 000 forintig terjedhet. E körben az Fgytv. 48. § (1) bekezdés i) pontjában foglalt jogszabályi előírás értelmében az irányadó bírságösszeg 2 200 000 forint.
Kereseti kérelem és védirat
[12] A kereset szerint az alperes megsértette az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. § (1) bekezdését, az Fttv. 2. § d) és h) pontját, 3. § (1)–(3) bekezdéseit, az Fgytv. 47. § (1) és (5) bekezdését és a Szankció tv. 10. § (1) bekezdését.
[13] Keresetében nem vitatta, hogy az áru vételárának visszatérítése körében tévesen tájékoztatta a fogyasztót, álláspontja szerint azonban ez nem minősül az Fttv. szerinti kereskedelmi gyakorlatnak. Hivatkozott az Fttv. 2. § d) pontjában definiált kereskedelmi gyakorlat fogalomra, és állította, hogy az áru ellenértékének visszatérítési módja nem tartozik a kereskedelmi gyakorlat kategóriájába.
Érvelése szerint a tisztességtelenség esete sem áll fenn, miután az Fttv. 3. § (2) bekezdés b) pontja szerinti fogyasztói magatartás torzulása nem következett be, annak konjunktív feltételei hiányoztak. Hangsúlyozta ugyanis, hogy a fogyasztónak a visszatérítés módjáról küldött tájékoztatása nem az áruval volt kapcsolatos, másrészt az Fttv. 2. § h) pontjával összhangban a visszatérítés elvárt módja nem volt ügyleti döntésnek minősíthető.
[15] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[17] A Törvényszék a felperes keresetét alaptalannak találta, ezért azt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával elutasította.
[19] Az ítélet indokolása szerint az Fttv. 3. §-a szerinti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat, valamint az Fttv. 2. §-ában definiált kereskedelmi gyakorlat és az ügyleti döntés fogalma is az Fttv. 1. § (1) bekezdésében deklarált tárgyi hatály relációjában értelmezhető és értelmezendő, önmagában nem. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy az adott termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügyletet az egész fogyasztási folyamat, így akár az indokolás nélküli elállás szempontjából is vizsgálni kell.
Ezzel összefüggésben az ítélet utalt az Európai Unió Bírósága C-143/20. és C-213/20. számú egyesített ügyben hozott döntés indokolására [129], mely szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló európai uniós irányelvek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezései nem értelmezhetőek szűkítő módon.
[20] Az ítélet indokolása szerint, miután az értékesítéshez kapcsolódó indokolás nélküli elálláshoz kapcsolódó vételár visszatérítés a termék beszerzését követő mozzanatnak tekintendő, erre az Fttv. 1. § (1) bekezdéséből következően a törvény hatálya kiterjed.
Az ítélet érvelése szerint az áru vételárának visszatérítése beletartozott a fogyasztói magatartás torzítása körébe, a felperes részéről fogyasztó számára a visszatérítés módjáról adott tájékoztatás alkalmas volt arra, hogy a felperest az ügyleti döntés, így a visszatérítés módjának megválasztása tekintetében is megtévessze, ebből következően jogszerű volt az alperes részéről az Fttv. 6. § (1) bekezdés i) pontjának jogsértésként való megjelölése.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A jogerős ítélettel szemben a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását kérte az alperes határozatának megsemmisítésével, másodlagosan a határozat megsemmisítése mellett az alperes új eljárás lefolytatására kötelezésével. Harmadlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[25] A felülvizsgálati kérelem szerint a törvényszék és az alperes az alkalmazandó jogszabályok téves értelmezése miatt helytelen jogi következtetést vont le a felperes által a fogyasztó részére közölt tájékoztatással kapcsolatban. A törvényszék tévesen minősítette a felperes vitatott tevékenységét kereskedelmi gyakorlatnak, és a tisztességtelenségre hivatkozás is alaptalan. Abban is tévesen foglalt állást, hogy mindez a fogyasztót ügyleti döntésében befolyásolta volna. Jogsérelemként kérte értékelni a tényállás alperes, illetve törvényszék általi hiányos megállapítását is.
[26] A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint bár az Fttv. tárgyi hatálya kiterjed a fogyasztási folyamat egészére, és kiterjed az áru beszerzését követő mozzanatnak számító elállásra is, és az ahhoz szorosan tapadó vételár visszatérítésére, ugyanakkor a visszatérítés módja állítása szerint, semmilyen közvetlen kapcsolatot nem mutat a felperes termékértékesítésével, szolgáltatásával vagy eladás-ösztönzésével, ezért a tájékoztatás nem minősül az Fttv. magyarázó rendelkezéseiben rögzített kereskedelmi gyakorlatnak.
[28] A közvetlenség mint fogalom értelmezést segítő szerepével összefüggésben utalt a törvényszék által is hivatkozott Európai Unió Bírósága (továbbiakban: EUB) C-143/20. és C-213/2. számú egyesített ügyben hozott ítélete indokolására hangsúlyozva, hogy az EUB előtt a szerződés megkötésével összefüggésben foganatosított összes intézkedés kérdése került értékelésre, szemben jelen jogvitában szereplő elállást követő visszatérítési igénnyel, ilyen formában az EUB ítélete nem vehető figyelembe.
[29] Megismételte kereseti kérelmének azt az érvelését, hogy az Fttv. 3. § (2) bekezdése konjunktív feltételt tartalmaz a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megállapíthatóságához, melynek egyik eleme, hogy a fogyasztói magatartás torzuljon, amely jelen jogvitával összefüggésben nem merülhetett fel.
Az Fttv. 3. § (2) bekezdésével összefüggésben utalt az Fttv. 2. § h) pontja ügyleti döntés fogalmát értelmező rendelkezésre, és hangsúlyozta, hogy a vételár visszatérítésének a módja nem minősíthető ügyleti döntésnek.
[30] Az érvelés szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak – amennyiben ez esetlegesen megállapítható volna – legalább alkalmasnak kell lennie arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet – ennek hiányában – nem tett volna meg.
[34] A felülvizsgálati kérelem azt nem vitatta, hogy a felperes részéről fogyasztónak tájékoztatás megtévesztő volt, ugyanakkor rámutatott arra, hogy a jogsértés megállapításához a téves tájékoztatás ténye önmagában nem volt elegendő.
[36] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[46] A Kúria álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben a vizsgált tevékenység a kereskedelmi gyakorlat része. Azt a felperes sem vitatta, hogy az elállásra a fogyasztóvédelmi törvény fogyasztót védő tárgyi hatálya kiterjed, és miután az elállási jog gyakorlásának pedig részkérdése, hogy miként kell visszafizetni a megfizetett vételárat, erre tekintettel az ehhez kapcsolódó tájékoztatás is a kereskedelmi gyakorlat része. A Kúria erre az álláspontra az alábbi értelmezés eredményeként jutott.
[47] A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Kormányrendelet 23. § (2) bekezdése szerint a fogyasztót megillető elállás esetén a vállalkozásnak a fogyasztónak visszajáró összeget a fogyasztó által igénybe vett fizetési móddal megegyező módon kell visszatérítenie. Csak a fogyasztó kifejezett beleegyezése alapján alkalmazhat a vállalkozás más visszafizetési, de a fogyasztót ebből adódóan semmilyen többletdíj nem terhelheti. Az ismertetett rendelkezés egyértelműen fogyasztóvédelmi tárgyú.
[49] Ahogy arra az alperes, a törvényszék ítélete, és a felülvizsgálati ellenkérelem helyesen hivatkozott, az Fttv. 1. § (1) bekezdése egyértelműen kijelöli a Fogyasztóvédelmi törvény tárgyi hatályát, amely kiterjed nem csak a kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően, hanem az azt követően fogyasztóval szemben alkalmazott kereskedelmi gyakorlatokra is. A kereskedelmi ügylet lebonyolítását követő kifejezés jellemzően azon magatartásokat fedi le, amelyek a szerződés teljesítését, megszüntetését, vagy az abból fakadó jogok (pl. elállás, jótállás, vételár visszatérítés) gyakorlását érintik.
[50] Miután az Fttv. 1. § (1) bekezdéséből következően a kereskedelmi ügylet bonyolítását követően fogyasztóval szemben alkalmazott kereskedelmi gyakorlatra is kiterjed az Fttv. tárgyi hatálya, a Kúria ezt követően azt vizsgálta, hogy az elállási jog gyakorlásához kapcsolódó vételár visszafizetése mikéntjére vonatkozó tájékoztatás minősülhet-e kereskedelmi gyakorlatnak az Fttv. fogalomrendszere szerint.
[51] Az Fttv. 2. § d) pontja a kereskedelmi gyakorlat, e) pontja a kereskedelmi kommunikáció, míg h) pontja az ügyleti döntés fogalmát definiálja.
Eszerint kereskedelmi gyakorlat körébe tartozik a vállalkozásnak az eladás ösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketing tevékenysége, vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.
Kereskedelmi kommunikáció fogalmába tartozik a vállalkozó önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével közvetlen összefüggésben történő információközlés, függetlenül annak megjelenési módjától és eszközétől.
A jogalkotó az ügyleti döntést pedig akként definiálta, hogy a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan, milyen feltételek mellett szerződést, továbbá, hogy gyakorolja-e valamely jogát a termékkel kapcsolatban.
Az ismertetett értelmező rendelkezésekből következően az ügyleti döntés fogalmába beletartozik annak eldöntése is a fogyasztó részéről, hogy álljon-e el vagy sem a szerződéstől, és az elállási jog gyakorlásához vitathatatlanul szorosan kapcsolódik a kifizetett vételárral való rendelkezés is.
[52] Miután a fogyasztó számára jogszabályban biztosított elállási jog a lebonyolított ügylethez kapcsolódik, melynek része a vételár visszafizetése, a visszafizetéséhez pedig szorosan kapcsolódik a vételár visszatérítésének módja is, ezért az erről adott, jogszabályban rögzítettekkel ellentétes tájékoztatás a felperes kereskedelmi kommunikációjának a része, és kereskedelmi gyakorlatnak minősül.
[53] A Kúria rámutat arra, hogy a Kúria gyakorlata szerint (lásd pl. Kfv.37.759/2021/9., Kfv.37.020/2014/5., Kfv.37.645/2018/8.) az ügyleti döntés fogalma nem szűkíthető le arra, hogy a fogyasztó megveszi-e a terméket, avagy sem, a fogalom ugyanis tágan értelmezendő. Ez felel meg a belső piacon üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatáról szóló Európai Parlamenti és Tanács 2005/29/EK. irányelv szabályozásának is, mely irányelv az Fttv.-ben került átültetése. Az irányelv [19] preambulumbekezdése szerint pedig a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat a kereskedő és fogyasztó közötti bármilyen szerződéses kapcsolaton kívül eső, és azokra a magatartásokra terjed ki, amelyek a szerződés megkötését követően és annak teljesítése alatt merülnek fel.
[54] Összességében a Kúria megállapította, hogy miután az értékesítéshez fűződő mechanizmus része a fogyasztó elállási joga gyakorlása, ehhez szorosan kapcsolódik a vételár visszatérítése módjára adott tájékoztatás is, ugyanis a tájékoztatás befolyásolja, hogy a fogyasztó mennyiben tudja jogát ténylegesen gyakorolni.
[55] Ebből következően a felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperessel szemben az Fgytv. 47. § (1) bekezdés b) és i) pontjában szereplő jogkövetkezmény alkalmazásának nem volt jogalapja.
[57] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálni kért ítélet az alkalmazandó jogszabályoknak megfelel, a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben nem tér el, ezért a Kúria a megtámadott határozatot a Kp. 121. § (2) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.37.671/2025/8.)