Idegen pénznemben felszámított perköltség megfizetésére az ellenérdekű fél nem kötelezhető. [32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1)–(2) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 81. § (1)–(2) bek., 498. § (1)–(2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[2] Az alperes által szerkesztett weboldalon 2024. május 28-án 17 óra 25 perckor „Exkluzív interjú Kitálalt egy volt családtag: Lopással, zsarolással vádolja … apját (videó)” címmel írás jelent meg.
[4] A cikkben megjelentek miatt a felperesek 2024. június 24. napján helyreigazító közlemény közzétételét kérték.
[5] Az alperes a helyreigazítási kérelemnek nem tett eleget.
A felperesek keresete és az alperes ellenkérelme
[6] Az I. és II. rendű felperesek a keresetben a pert megelőző kérelemben foglaltakkal egyező helyreigazítás közzétételére kérték az alperes kötelezését. A kereset jogalapjaként a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12. § (1) bekezdését jelölték meg.
[7] Az alperes elsődlegesen az eljárás megszüntetését másodlagosan a kereset elutasítását kérte. A felperesek által igényelt perköltség összegét kérte mérsékelni, mert megítélése szerint az eltúlzott, az azonos tartalommal előterjesztett keresetlevelekre tekintettel a felperesek eltúlzott mértékű munkaórát számított fel, a felperesek jogi képviselőjének ügyvédi munkadíját pedig legfeljebb 45 000 forint + áfa összegben kérte meghatározni.
Az első- és a másodfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, helyreigazító közlemény közlésére.
[9] Az alperes kiadásáért felelős kiadót 3 860,8 euró és 21 465 forint elsőfokú perköltség, továbbá az állam javára 72 000 forint kereseti illeték megfizetésére kötelezte.
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokai szerint a bíróság a Pp. 83. § (1) bekezdése és 499. § (1) bekezdése alkalmazásával a pervesztes alperes kiadóját kötelezte a Pp. 81. § (1) bekezdése szerint felszámított elsőfokú perköltség megtérítésére, amelynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. § (1) bekezdése alapján 17 munkaóra figyelembevételével óránként 160 euró (összesen 2 720 euró), 4 óra úton töltött időre óránként 80 euró (összesen 320 euró), mindösszesen tehát bruttó 3 860,8 euró és 21 465 forint készkiadásban határozta meg.
[11] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a helyreigazítás szövegét a rendelkező részben pontosította. Az I és II. rendű felperest mint együttes jogosultakat megillető elsőfokú perköltség összegét 3 251,2 euróra, valamint 21 465 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] A másodfokú bíróság kitért arra, hogy nem jogszabálysértő az alperest terhelő perköltség euróban történtő meghatározása sem, mert a forinttól eltérő fizetőeszköznek nincs hatása a követelés végrehajthatóságára. A felperes által indított úgynevezett „tükörperekre” tekintettel azonban indokolt volt a felszámított munkaóra mérséklése: a keresetlevél elkészítéséért 7 munkaóra, az elsőfokú eljárásra mindösszesen 16 munkaóra figyelembevételével az ügyvédi munkadíj 2 560 euró +áfa, azaz bruttó 3 251,2 euró összegre történő leszállítása. A másodfokú eljárás során az alperes pervesztességére tekintettel fizetendő ügyvédi munkadíj összegét 960 euró + áfa, összesen 1 219,2 euró összegben határozta meg.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[13] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze – az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően – hatályon kívül és elsődlegesen az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, új határozat hozatalára; másodlagosan az első- és a másodfokú eljárásban megítélt perköltséget határozza meg forintban és annak összegét mérsékelje összesen eljárási szakaszonként 60 000 forint + áfa összegre. Megsértett jogszabályként a Pp. 268. § (1) bekezdését, 276. § (1) és (4) bekezdését, 498. § (1) bekezdését, 275. § (1) bekezdését jelölte meg.
[15] A másodlagos felülvizsgálati kérelem indokai szerint az felperesek részére megítélt perköltség egyrészt euróban nem határozható meg, másrészt az összege rendkívül eltúlzott. A perköltség euróban történő meghatározása sérti az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 80. § (1) bekezdését és 82. § (1) bekezdését, mert az áfa kizárólag forint devizanemben meghatározott összeg esetén alkalmazható. Rendkívül eltúlzott az eljárt bíróságok által meghatározott 160 euró (64 000 forint) ügyvédi óradíj összege is, a felperesek jogi képviselőjének óradíja a „tükörperként” minősülő sajtó-helyreigazítási perben nem haladhatja meg a 20 000 forintot. A felperesek által az ügyvédi munkáért felszámított óraszám sem arányos az elvégzett tevékenységgel, az IM rendelet 2. § (2) bekezdése alapján annak mérséklése indokolt, ennek lehetőségét az említett jogszabály és a Kúria Pfv.II.20.887/2023/6. számú precedens határozata sem zárja ki. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperesek ugyanazon ügyvédi iroda képviseletével több mint 20 ugyanolyan tartalmú cikk vonatkozásában nyújtottak be közel egy időben különböző bíróságokon keresetlevelet. A felperes által előterjesztett beadványok száma, terjedelme, valamint az eljárás során megtartott tárgyalások száma alapján eljárási szakaszonként 3-3 munkaóra áll arányban az ügyvédi tevékenységgel. Emellett a megítélt perköltség sérti a Pp. 80. §-át is, mert a felperesek jogi képviselője azt sem igazolta, hogy felpereseknek az ügyvédi munkadíjáról számlát állított volna ki. A visszaélésszerűen követelt ügyvédi munkadíj az alperes működését veszélyeztetni.
[16] Az I–II. rendű felperesek a felülvizsgálati ellenkérelemben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] Az alperes felülvizsgálati kérelme részben alapos a következők szerint.
[24] A másodlagos felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az ügyvédi munkadíjat a másodfokú bíróság az IM rendelet 2. § (2) bekezdésének, Pp. 80. § (1) bekezdésének és az Áfa tv. 80. § (1) bekezdésének, illetve a 82. § (1) bekezdésének megsértésével határozta-e meg.
[25] A másodfokú bíróság a Kúria irányadó gyakorlatával összhangban fejtette ki a jogerős ítéletben azt, hogy önmagában az IM rendelet 2. § (2) bekezdése a jogi képviselő által felszámított munkaóra és az óradíj mérsékléséének lehetőségét nem zárják ki. A Kúria Pfv.II.20.887/2023/6. számú precedens határozatában foglalt jogértelmezése szerint az IM rendelet 2. § (2) bekezdése feljogosítja a bíróságot, hogy a kikötött ügyvédi munkadíjat kivételes esetben mérsékelheti, amennyiben a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység és a munkadíj között aránytalanság áll fenn, azonban az arányos munkadíj méltányosságból történő mérséklésére nincs jogszabályi lehetőség. A szerződésben megállapodott munkadíj bíróság általi mérséklése – a szerződés tartalmának szabad meghatározása alapelvével szemben – kivételes és ebből adódóan szűken értelmezendő, az óradíj mértékére legfeljebb akkor terjedhet ki, ha az a piaci viszonyokkal és a józan ésszel (Alaptörvény 28. cikk) nyilvánvalóan ellentétes, kirívóan eltúlzott mértékű. Az aránytalanság vizsgálatát az ügyvéd ténylegesen elvégzett tevékenységének és az ügyvédi munkadíjnak az egybevetésével kell elvégezni.
[26] Jelen ügyben a felperesek a megbízási szerződés kivonatát a felülvizsgálati eljárás során csatolták, e kivonat 1. pontjából kitűnően a felperesek és jogi képviselőjük között 2024. június 24-én jött létre megbízási szerződés, amelynek eleget téve az I. és II. rendű felperesek képviseletét a jogi képviselő valamennyi sajtó-helyreigazítási és személyiségi jogi perben ellátja, amelyért a felperesek óránként 160 euró + áfa megbízási díj fizetésére vállaltak kötelezettséget. A megállapodás 4. pontja értelmében a megbízási szerződést a felek 2025. január 29-én módosították akként, hogy a felperesek jogosultak forintban érvényesíteni az ellenérdekű féllel szemben a perköltség iránti igényt azzal, hogy az elszámolás során a 2025. január 29-i időpontot figyelembe véve az átváltási árfolyam pernyertesség esetén 408 forint/euró.
[27] Ezen peradatok alapján a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül következtetett arra, hogy az adott ügyben az ügyvédi tevékenység óradíjának mértéke (160 euró) a piaci viszonyokkal és a józan ésszel nyilvánvalóan nem ellentétes, az óradíj mérséklésének mellőzése ezért nem sérti az alperes által megjelölt eljárási szabályokat.
[28] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság ítéletének azon indokaival is, hogy a felperes által a keresetlevél megszerkesztésével és a pert megelőző konzultációval összefüggésben felszámított 14 munkaóra – kifejezetten a felperes által kezdeményezett számos azonos tárgyú perre tekintettel – nyilvánvalóan eltúlzottnak minősíthető. Az elsőfokú eljárásra felszámított munkaórák számának további mérséklésére a felülvizsgálati kérelemben előadottak nem szolgáltak kellő indokolásul, nem sérti a megjelölt jogszabályokat az, hogy a másodfokú bíróság a tárgyalásra felkészüléssel felmerült munkaórát, az utazással és a tárgyaláson megjelenéssel összefüggésben felmerült munkaórákat nem mérsékelte. A másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolása során nem sértette az IM rendelet 2. § (2) bekezdését, mert részletesen számot adott arról, hogy az elsőfokú eljárás során ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység miért áll arányban az általa meghatározott ügyvédi munkaórákkal. Ezt meghaladóan a másodfokú bíróság a felülbírálati eljárás során a felperesek fellebbezési ellenkérelem előterjesztéséért felszámított további 6 munkaórát nem mérsékelte. E rendelkezés az alperes által megjelölt jogszabályokat [Pp. 81. § (1) bekezdés, IM rendelet 2. § (1) bekezdés] nem sérti, ennélfogva a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az alperes által e körben felhozott érvelése sem szolgáltatott kellő okot.
[29] Azt azonban az alperes alappal sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a jogerős ítéletben az alperest idegen pénznemben marasztalta a perköltség megfizetésére. A jogerős ítélet a pénznemet érintően jogkérdésben eltért a Kúria közzétett határozatától a következők szerint.
[30] A Pp. 80. §-a alapján a perköltség a félnél – a perben vagy azt megelőzően – a jog perbeli érvényesítésével okozati összefüggésben és szükségképpen felmerült minden költség, ideértve a bíróság előtt történő megjelenéssel szükségképpen felmerült keresetkiesést is. Az IM rendelet 2. § (1) bekezdése alapján a perben a fél felszámítással [Pp. 81. § (1) bekezdés] kérheti a bíróságtól, hogy a perköltség egyik elemeként az ügyvédi munkadíjat olyan összegben határozza meg, amely megegyezik a fél és az ügyvéd közötti megbízási díjjal, amelynek okirati bizonyítéka a megbízási szerződés. A perköltség összegét a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a bíróság határozza meg, az IM rendeletben meghatározott indokolási kötelezettség mellett [IM rendelet 2. § (2) bekezdés] a bíróság jogosult annak mérséklésére is.
[31] A Kúria nem kíván eltérni Pfv.I.20.070/2024/13. számú precedens határozatában foglalt jogértelmezéstől, mely szerint a Pp. 80. §-a, a 81. § (1)–(2) bekezdése és a 82. § (2)–(3) bekezdése alapján a bíróság a perben nem annak a költségnek a megfizetésére kötelezi a másik felet, ami a fél magánjogi jogviszonyában felmerült, hanem az azzal (esetleg) megegyező összegű perköltség megfizetésére. Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) értelmében a bíróság az állam szerveként közhatalmat gyakorol [vö. Alaptörvény B) cikk (3)–(4) bekezdés, C) cikk (1) bekezdés, 25. cikk (1) bekezdés], Magyarország hivatalos pénzneme pedig a forint [Alaptörvény K) cikk]. Mindezekre figyelemmel a bíróság a megtérítésre köteles felet kizárólag Magyarország hivatalos pénznemében kötelezheti perköltség megfizetésére. Ezt az Alaptörvény 28. cikkében foglaltaknak megfelelő jogértelmezés támasztja alá a jelen ügyben még nem alkalmazandó, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. § (5) bekezdése és az ahhoz fűzött indokolás is, amelyekből következően maga a jogalkotó is úgy értelmezi a perjogi szabályokat, hogy a megbízási szerződésben idegen pénznemben szereplő munkadíjat az ügyvédnek forintban kell felszámítania, a perköltség pénzneme tehát a forint. A Kúria a Kfv.V.37.175/2024/6. és a Kfv.V.37.015/2023./11. számú határozatában foglalt fent kifejtettekkel azonos jogértelmezése szerint az euróban felszámított perköltség megfizetésére az ellenérdekű fél nem kötelezhető. Ennélfogva a bíróság a megtérítésre köteles felet kizárólag forintban kötelezheti perköltség megfizetésére.
[33] A jogerős ítélet perköltségben marasztaló rendelkezése a pénznemet érintően jogkérdésben eltért a Kúria közzétett határozatától, ezért e rendelkezést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú eljárás során felmerült perköltség összegét – az alperes által elfogadott 400 forint/euró árfolyamon meghatározva – bruttó 81 280 forint óradíj és 16 munkaóra figyelembevételével összesen 1 300 480 forint ügyvédi munkadíj és 21 465 forint készkiadás, a másodfokú eljárással felmerült ügyvédi költség összegét 6 munkaóra figyelembevételével 487 680 forintban határozta meg.
(Kúria Pfv.IV.20.085/2025/7.)