A fakitermeléshez kapcsolódó utólagos hatósági ellenőrzésnek nem feladata az erdőrészlet határvonalának újrafelmérése, így ehhez – főszabály szerint – nem kapcsolódhat a kitermelő jogsértő magatartásának hatósági tudomásra jutása [2004. évi CXL. törvény (Ket.) 2. § (3) bek., 50. § (1), (4) bek.; 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) 41. §, 107. § (1) bek. a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: KEHI) a 2017. április 4-én érkezett iratában megkereste az elsőfokú erdészeti hatóságot azzal, hogy a légifotók és az erdészeti hatóság által megküldött dokumentumok alapján összesen 50 olyan esetben merült fel annak a gyanúja, hogy a felperes a hatósági bejelentésben szereplő területek-nél nagyobb területen, illetve olyan erdőrészleten is végzett fakitermelést, amelyre vonatkozóan az erdészeti hatóság felé bejelentéssel nem élt.
[2] Az elsőfokú hatóság a megkereséssel érintett ingatlanokon helyszíni szemlét végzett, majd 2017. május 18-án eljárást indított. Az annak eredményeként 2017. május 26-án hozott határozatában a felperest mint erdőgazdálkodót bejelentés nélkül végrehajtott fakitermelések miatt 14 620 000 forint erdőgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte.
[3] Az indokolásban kifejtette, hogy 11 fakitermelés vonatkozásában – amely 14 erdőrészletre terjed ki – a felperesnek felróható bejelentés nélküli fakiter-melés tényét állapította meg. A bírság kiszabásának az alapja az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 107. § (1) bekezdés a) pontja. A hatóság rögzítette, hogy a fakitermelés területi mértékét a hatósági helyszíni szemlék mérési jegyzőkönyveinek feldolgozása, míg az érin-tett területhez kapcsolódó kitermelt fa mennyiségét az erdőgazdálkodó által a hatóság felé jelentett terület és fakészletadatok alapján határozta meg.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. augusztus 29-én kelt PE/FE/931-2/2017. számú határozatában az elsőfokú határozatot oly módon változtatta meg, hogy a fizetendő bírság összegét 13 860 000 forintra szállította le. A határozat egyéb részeit változatlanul hagyta.
[5] Az indokolásban kiemelte, hogy a felperes a túlvágással érintett erdőrészletekre fakitermelési tevékenységet nem jelentett be a hatósághoz, így azokon engedély nélkül végzett fakitermelést.
[6] A felperes – megsértve az Evt. 16. § (9) bekezdését – nem kellő gondossággal végezte el a fakitermeléssel érintett területen a kijelölést, amikor a természetbeni határvonalak figyelembevételével állapította meg az erdőrészletek határvonalát. Az Evt. 107. § (1) bekezdése a) pontjában foglalt tényállás megvalósult, ezért az erdészeti hatóságnak mérlegelés nélkül bírságot kellett kiszabnia. A jogszabályhely nem ad lehetőséget sem a szándékosság, sem az elkövetés okának figyelembevételére. A megváltoztatás oka az volt, hogy egy erdőrészlet tekintetében számítási hiba folytán valótlan adat szerepelt a fatömegmennyiség tekintetében.
A kereseti kérelem
[7] A felperes eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát.
Az elsőfokú ítélet
[8] A törvényszék jogerős ítéletében a keresetet elutasította.
[9] Kifejtette, a jogsértő magatartás hatóság általi tudomásra jutásának napja a KEHI 2017. április 4-i megkeresésének érkeztetési időpontja. Az erdészeti hatóság döntését ehhez képest egy éven belül hozta meg, így jogszerűen került szankció kiszabásra, nem sérült a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 94/A. § (2) bekezdése.
[10] Az elsőfokú bíróság szerint, figyelemmel a Kúria Kfv.III.38.181/2018/3. számú ítéletében kifejtettekre is nem volt jogszabályi lehetőség arra, hogy a felperes által csatolt fahasználati tevékenységgel összefüggő dokumentációt, leíró lapokat a törvényszék a kereset alátámasztására szolgáló bizonyítékként elfogadja.
[11] Nem volt megállapítható a felperes által hangsúlyozott Ket. 1. § (1) és (2), 2. § (3) bekezdésében, 3. § (2) bekezdés b) pontjában, továbbá az 50. §-ban rögzített alapelvek, előírások megsértése sem.
[12] A hatóság a tényállást a szükséges mértékben tisztázta, döntésének kellően alapos ténybeli és jogi indokát adta.
[13] A szankcionálás alapjául szolgáló erdőrészletek kapcsán fakitermelés végzésére vonatkozó tevékenység bejelentésére a felperes részéről az erdészeti hatóság felé nem került sor, így egyrészt sérült az Evt. 41. § (1) bekezdése, másrészt a túlvágással érintett erdőrészletek vonatkozásában a fakitermelés engedély nélküli volt. Ezért az Evt. 107. § (1) bekezdés a) pontjára alapított bírságkiszabás jogszerűen történt. Amennyiben a felperes az erdészeti adatbázisban mint közhiteles nyilvántartásban szereplő térképi határt vette volna figyelembe, úgy túlvágás nem következik be.
[14] Az Evt. 16. § (9) bekezdésére figyelemmel a felperesnek mint erdőgazdálkodónak a feladata a fakitermeléssel érintett terület erdőrészlet határainak egyértelmű megjelölése, szem előtt tartva a hatósági térkép adatait.
[15] A természetes és a térképi határvonal különbözősége esetén a korrigálás szükségességét a felperesnek a hatóság felé jeleznie kellett volna az Evt. 16. § (6) bekezdése szerint. Ilyen bejelentés nem történt, így a felperes nem mentesülhet a szankció alól arra hivatkozással, hogy az erdőrészlet természetes határa nem fedi le a térképi határt.
[16] Nem alapos az a felperesi érvelés, miszerint a hatóságnak a térképezés hibáit a fakivágás, véghasználat ellenőrzése során észlelnie és a kijavítás iránt hivatalból intézkednie kellett volna. Az Evt. végrehajtásáról szóló 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 23. § (3) és (7) bekezdéséből levonható következtetés, hogy ezen ellenőrzéseknek nem célja és feladata, hogy az erdőrészlet határvonalai újra felmérésre kerüljenek.
[17] A törvényszék szerint a határozat jogszerűségét nem érintik a felperes által az erdőtervezés alapelvei körében kifejtettek, valamint az Erdőrendezési Szabályzatról szóló 88/2000.(XI. 10.) FVM rendelet (a továbbiakban: Erdőrendezési Szabályzat) hivatkozott pontjai sem.
[18] A hibahatár körében az elsőfokú bíróság irányadónak tekintette a Kúria Kfv.VI.37.116/2018/6. számú ítéletében írtakat, hangsúlyozva, hogy a Vhr. 24. § (4) bekezdésének rendelkezése és az abban meghatározott öt méteres hibahatár csak az erdészeti nyilvántartási térképre vonatkozik.
[19] Az Evt. 107. § (1) bekezdés a) pontjához kapcsolódóan nincs jelentősége a felperes szándékosságra vagy gondatlanságra irányuló hivatkozásának, mert ez a jogszabályhely objektív felelősséget ró az erdőgazdálkodóra.
[20] A törvényszék nem fogadta el a felperes által becsatolt igazságügyi szakértő által készített szakvéleményt a kereset megalapozottságának alátámasztására, mert a szakértő jogkérdésekben foglalt állást, ami nem a feladata.
[21] Mivel a jogvita tárgya jogértelmezési kérdés, így a bíróság mellőzte a felperes által tett igazságügyi szakértő kirendelése iránti indítványt.
[22] Nem sérült a Ket. 86. § (3) bekezdése, mert a kialakult állapot a KEHI értesítést követően lefolytatott szemle és az ellenőrzés alapján jutott a hatóság tudomására.
A felülvizsgálati kérelem
[23] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és a hatósági eljárás megszüntetése, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt.[24] Álláspontja szerint az ítélet sérti a Ket. 1. § (1) és (2), a 2. § (3), az 50. § (1) és (4), a 94/A. § (2) bekezdését, az Evt. 107. § (1) bekezdését, a Vhr. 23. § (3) és (7) bekezdését, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, (a továbbiakban: régi Pp.) 164. § (1) bekezdését.
[25] Hangsúlyozta, az alperesi megállapítások kizárólag téves jogszabályi értelmezésen alapulnak, amelyek teljesen eltérnek a hatóság korábban alkalmazott gyakorlatától. Az alperes a releváns körülményeket figyelmen kívül hagyta, a tényállást nem tisztázta. Nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a pontos határkijelölésnek objektív akadályai voltak.
[26] Az alperes jogszabálysértően mellőzte a helyszíni bejárás tapasztalatait és a felperes nyilatkozatait. Az első- és a másodfokú hatóság határozatában az indokolási kötelezettségének nem tett eleget, emellett egyszerű határozati kijelentései nem azonosak a tényállás tisztázásával.
[27] Az erdészeti hatóság a jelen ügyben bírságolt erdőgazdálkodói tevékenység esetleges hibájáról hatósági feladatainak ellátása során, már a KEHI megkeresés előtt meggyőződött, az ezzel ellentétes alperesi és bírósági okfejtés jogszerűtlen. Téves az az érvelés is, hogy a fakitermelést követő műszaki átvételkor az erdészeti hatóság csak a felújítás sikerességét ellenőrzi. A felperes szerint a hatóság feladata komplett és az egyes eljárási cselekményei nem szűkíthetők le.
[28] A perben érintett munkák 2012–2014. években kerültek elvégzésre, azokat a hatóság folyamatában ellenőrizte és jogszerűnek ítélte meg. Így az eljárás megindítása a Ket. 94/A. § (2) bekezdésében meghatározott egy éven túl történt, ezért a felperessel szemben szankció nem szabható ki.
[29] A felperes az Evt. 16. § (7) bekezdése, 34. § (1) bekezdése és az Erdőrendezési Szabályzat 71. § (1) és (3) bekezdése alapján kifejtette, hogy a hatóság a perbeli eljárás megindítása előtt egy évnél korábban több olyan eljárást folytatott, ahol a határok egyezőségét köteles volt vizsgálni.
[30] A felperes hivatkozott az elsőfokú bíróság felé 25. alszámon benyújtott, 2021. március 31-én kelt beadványában tett észrevételeire, amelyeket véleménye szerint a törvényszék nem értékelt. Kiemelte a felperes, hogy a korábban általa állítottaknak megfelelően öt érintett erdőrészletben a nyilvántartási térkép hibás volt, jogszabálysértően készült. Az erdőrészlet határát pedig az erdészeti hatóság állapította meg és ezután került a közhiteles nyilvántartásba. Ezen erdőrészletek tekintetében a közhiteles nyilvántartás kijavításának elmaradása a Ket. 86. § (3) bekezdését sérti.
[31] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[33] A régi Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
[34] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helyes jogi következtetéseket vont le.
[35] A Ket. 94/A. § (2) bekezdésének első mondata szerint, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, nem indítható a jogsértés megállapítására és bírság kiszabására eljárás, ha a jogsértő magatartásnak a bírság kiszabására jogosult hatóság tudomására jutásától számított egy év vagy az elkövetéstől számított öt év eltelt.
[36] A Ket. 94/A. § a jogsértésért való felelősség elévülésének szabályait rögzíti. A relatív elévülési idő egy év, amelyet attól a naptól kell számítani, amikor a jogsértés a hatóság tudomására jutott. Ez esetben a jogsértő magatartás körében közömbös, hogy egyszeri vagy folyamatosan elkövetett jogsértésről van-e szó.
[37] A Kúria jelen ügyben eljáró tanácsa egyetért a törvényszék által helyesen hivatkozott Kfv.III.38.181/2018/3. számú kúriai ítéletben foglaltakkal, a másik tanács ezen döntéstől nem kíván eltérni.
[38] Az előző pontban megjelölt ítélet [56] pontjában rögzítést nyert, „reális az az érvelés, hogy a fakitermelést követő műszaki átvételkor a hatóság alapesetben nincs abban a helyzetben, hogy a részlethatárokat ismételten kitűzze, a műszaki átvétel ugyanis a felújítás sikerességét ellenőrzi. Jelen esetben a határazonosítás nem fedte fel az ellentmondást, a hatóság az érintett erdőrészletet vizsgálta, a szomszédost nem. A hatóság a jelen eljárás megindításáig jónak vélt, de utóbb hibásnak bizonyult területadatok szerint állította ki a jegyzőkönyvet, így eredetileg nem merült fel a jogosulatlan fakitermelés gyanúja. A hatóság tudomására csak a KEHI megkeresése nyomán jutott a jogsértés, a tudomásra jutástól tehát nem telt el egy év.”
[39] Az ítélet [53] pontja kimondta, „ugyancsak nem befolyásolhatta az ügy megítélését azon felperesi kifogás, hogy a térképezési hibát a hatóságnak a fakivágás ellenőrzése során észlelnie kellett volna, és a kijavítás iránt hivatalból intézkedni. E körben is helyesen mutatott rá az alperes, amit alappal fogadott el az elsőfokú bíróság is, hogy a tarvágással kapcsolatban – figyelemmel a Vhr. 23. § (3) és (7) bekezdéseiben foglaltakra is – sem az előzetes bejelentéssel összefüggő un. ellenjegyzésnek, sem az utólagos ellenőrzésnek nem feladata, célja, az erdőrészlet határvonalának felmérése, (újrafelmérése), hanem az erdészeti tevékenység, az erdőfelújítás ellenőrzése.”
[40] A fentiekre figyelemmel az elsőfokú hatóság tudomására a felperesi jogsértések a KEHI iratának hozzá történő megérkezésének napján, vagyis 2017. április 4-én jutottak. A hatóság az eljárást az innentől számított egy éven belül, 2017. május 18-án megindította, így nem sérült a Ket. 94/A. § (2) bekezdése. Az ezzel ellentétes felperesi okfejtés nem foghat helyt.
[41] A Ket. 50. § (1) bekezdése szerint a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendők a rendelkezésre álló adatok, bizonyítási eljárást folytat le. Az 50. § (4) bekezdése alapján a hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére. Bizonyíték különösen: az ügyfél nyilatkozata, a tanúvallomás, a szemléről készült jegyzőkönyv, a szakértői vélemény, a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv és a tárgyi bizonyíték.
[42] A Kúria megítélése szerint az elsőfokú hatóság a tényállás tisztázása érdekében a szükséges és egyben elégséges bizonyítást lefolytatta, a döntés meghozatalához szükséges tények, adatok az első- és a másodfokú hatóság részére rendelkezésre álltak. A Ket. 50. § (1) és (4) bekezdése, továbbá a 2. § (3) bekezdése a hatósági eljárás során nem sérült.
[43] A Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontjában megjelölt releváns elemeket az elsőfokú és az alperesi határozat megfelelő mélységben tartalmazza, így az eljárt hatóságok eleget tettek indokolási kötelezettségüknek. Önmagában az a tény, hogy az indokolás egyes ténybeli és jogi elemeivel a felperes nem ért egyet, nem alapozza meg az indokolási kötelezettség hatósági megsértését.
[44] Az erdészeti igazgatási és az erdőgazdálkodási egységek kialakítására irányadó szabályokat az Evt. 16. §-a rögzíti.
[45] Az Evt. 16. §-ához kapcsolódó egységes bírói gyakorlat szerint az erdőrészlet határait az erdészeti nyilvántartási térkép tartalmazza, amely közhiteles nyilvántartásból származó adat, és az erdőgazdálkodónak a tevékenysége során azt az erdőrészlethatárt kell figyelembe vennie, amelyet a nyilvántartási térkép tartalmaz. Akkor is a nyilvántartási határ az irányadó, ha bármely – akár térképezési – okból az erdőrészlet egységes, természetes határa nem egyezik meg a térképivel. Az erdőrészlet határvonalainak kijelölése az Evt. 16. § (9) bekezdésének megfelelően az erdőgazdálkodó feladata. Ennek alapjául a térképi adatok szolgálnak, azoktól eltérni egyéb megfontolásból, illetve értelmezéssel nem lehet. Amennyiben az erdőgazdálkodó álláspontja szerint az erdészeti hatóság a térképi határt célszerűtlenül állapította meg, mert például az nem követi az eltérő faállományok által kirajzolt határt, lehetősége van azt az erdészeti hatóság felé jelezni, amely a kérdést megvizsgálja és indokolt esetben helyesbíti a térképet. A bejelentés nélküli, ezáltal jogellenes fakitermelés jogkövetkezményei alól tehát nem mentesült az erdőgazdálkodó arra hivatkozással, hogy az erdőrészlet definitív, illetve természetes határa nem fedi le a térképi határt. A bejelentés elmaradása miatt bekövetkezett engedély nélküli fakivágás (túlvágás) miatt az erdőgazdálkodási bírság kiszabása akkor is jogszerű, ha az erdőállomány szerkezet szerinti erdőrészlet határa a nyilvántartási térképpel nem egyezik. Az erdőgazdálkodónak a bejelentés megtételekor a közhiteles nyilvántartásból származó erdészeti nyilvántartási térképet kell alapul vennie. (Kúria Kfv.III.38.181/2018/3. számú ítélet [48], [51], [52] és [60] pontjai).
[46] A Kúria Kfv.IV.37.087/2019/12. számú végzése szerint a tényleges, valóságnak megfelelő határvonalak kijelölése az erdőgazdálkodó felelőssége, másképpen megfogalmazva „e kötelezettség címzettje az erdőgazdálkodó”.
[47] Az Evt. 41. § (1) bekezdése értelmében az erdőgazdálkodó az erdő fenntartására, védelmére, valamint az erdei haszonvételek gyakorlására irányuló, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott erdőgazdálkodási tevékenységet az erdészeti hatósághoz történt előzetes bejelentést követően végezhet. Az Evt. 107. § (1) bekezdés a) pontja szerint az erdőgazdálkodóra erdőgazdálkodási bírságot kell kiszabni, ha az erdőgazdálkodó az erdejében bejelentés nélkül végzett fakitermelésre megbízást adott vagy a fakitermelésről tudomással bírt, és azt haladéktalanul nem jelentette be az erdészeti hatóságnak vagy a 41. § (3) bekezdésében foglalt előírásokat megsérti.
[48] A felperes keresetlevelében egyebek mellett előadta, hogy nem volt tudomása arról, hogy a hatóság által kijelölt többéves, illetve a természetes határok esetleg nem egyeznek a térképen feltüntetettekkel és a fentiek értelmében nem volt arra alap, hogy abban akár kételkedjen (keresetlevél 6. oldal utolsó bekezdés). A keresetlevélben a felperes azt is rögzítette, hogy a megállapított túlhasználattal érintett területeken végzett munkák nem önálló fakitermelések; azok az egyébként jogszerűen bejelentett fakitermelési munkákkal szervesen összefüggenek, azoknak részét, mégpedig a területi adatokból megállapíthatóan csekély mértékű részét képezik (keresetlevél 10. oldal negyedik bekezdés).
[49] A Kúria a Kfv.III.37.635/2019/14. számú ítéletében kiemelte, hogy „az erdőgazdálkodó a fakitermelést a bejelentésnek megfelelő erdőrészletben végezheti, melynek során az erdőrészlet határaként a közhiteles nyilvántartásban szereplő térképi határt köteles figyelembe venni”.
[50] A Kúria a fenti számú ítéletében azt is rögzítette, hogy a felperes mint erdőgazdálkodó felelőssége objektív, az erdészeti hatóság esetleges jogsértő magatartása a közigazgatási perben nem vehető figyelembe oly módon, hogy az mentesíti a felperest a felelősség alól.
[51] A fentiekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy az alperes határozata nem sérti az Evt. 107. § (1) bekezdését, az erdőgazdálkodási bírság kiszabása jogszerűen történt.
[52] Az erdőgazdálkodási bírság kiszabásának összegszerűségét a felperes nem vitatta.
[53] A Kúria a régi Pp. 275. § (3) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet helybenhagyta.
(Kúria Kfv.III.37.983/2021.)