A nemzeti letelepedési engedély iránti kérelem elbírálása során a közbiztonságra való veszélyesség értékelésénél, az engedély megadását kógens módon kizáró, valódi, közvetlen és súlyos közrendre való veszélyesség megállapítására a szabálysértési eljárást megalapozó közlekedési szabályszegések – főszabály szerint – nem alkalmasak [2007. évi II. törvény (Harmtv.) 33. § (1) bek. c) pont, (2) bek., 87/B. §; 2007. évi I. törvény (Szmtv.) 94. § (2) bek. c) pont; 114/2007. (V. 24.) Korm.rendelet (Vhr.) 37. § (1) bek., 97/A. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes afgán állampolgár 1995 óta tartózkodik Magyarország területén, bevándorlását a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészeti Osztálya az 1995. május 16. napján kelt 40/2370-1995. számú határozatával engedélyezte. A felperes részére legutóbbi kérelme alapján került kiállításra a 2019. április 14. napjáig érvényes állandó tartózkodási kártya. A felperes 1994. november 12. napján kötött házasságot, házasságából négy gyermek született, akikkel egy háztartásban élnek.
[2] A felperes 2019. február 25. napján terjesztett elő nemzeti letelepedési engedély iránti kérelmet az elsőfokú idegenrendészeti hatóságnál. Az elsőfokú hatóság 2019. május 8-án kelt 106-1-17974/14/2019-L számú határozatával a kérelmet elutasította. A döntés ellen előterjesztett fellebbezés folytán meghozott – az elsőfokú döntést helybenhagyó – határozattal szemben a felperes által előterjesztett kereset folytán eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2020. február 21. napján kelt 8.K.33.385/2019/15. számú ítéletével a 106-L-19183/5/2019. számú alperesi határozatot megsemmisítette, és a másodfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A megismételt eljárásra a hatóság számára a tényállás teljes körű tisztázását, e körben a felperes személyes körülményeinek teljes körű feltárását és a II. rendű alperes mint másodfokú szakhatóság erre vonatkozó tájékoztatással és a felperes fellebbezésének meg-küldésével történő ismételt megkeresését írta elő.
[3] A felperessel szemben 2013. és 2018. év között nyolc alkalommal került sor szabálysértés elkövetése miatt helyszíni, illetőleg közigazgatási bírság alkalmazására (pl. biztonsági öv bekapcsolásának elmulasztása, mobiltelefon használata, irányjelző használatának elmulasztása, tehergépjármű műszaki érvényességének lejárata miatt).
[4] A Budapesti Rendőr-főkapitányság (a további-akban: BRFK) XXI. kerületi Rendőrkapitánysága 2016. február 13. napján 01210-318/2016/bü. számon a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 236. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású jármű vezetésével, ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége miatt indított eljárást. A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság BPK-416/2016/3. számú, 2016. június 15-én jogerőre emelkedett ítéletében a felperessel szemben 150 000 forint pénzbüntetést és tíz hónap közúti járművezetéstől eltiltást szabott ki.
[5] A BRFK VI. kerületi Rendőrkapitányság 01060/3986/2015.bü. számon folytatott eljárást a felperessel szemben a 2015. december 22-én elkövetett cselekmény miatt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a Btk. 334. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétsége miatt 2018. március 7. napján jogerőre emelkedett 14.B.VI.10.890/ 2017/21. számú ítéletében a felperest 100 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
[6] Az I. rendű alperes a megismételt eljárásban a felperes személyi körülményeinek ismertetésével és mellékelve az elsőfokú határozattal szemben előterjesztett felperesi fellebbezést ismételten megkereste a II. rendű alperest szakhatósági állásfoglalás kiadása érdekében. A II. rendű alperes 2020. július 8. napján kelt 29000/18067-2/2020.Ált. számú szakhatósági állásfoglalásában az elsőfokú állásfoglalással egyezően a felperes nemzeti letelepedés iránti kérelmének engedélyezését nem javasolta, megállapítva, hogy a felperes tartózkodása veszélyezteti Magyarország közbiztonságát, mert ittasan vezetett és számtalan egyéb közlekedési szabálysértést követett el.
[7] Az I. rendű alperes a 2020. július 31. napján kelt 106-L-3690/13/2020. számú határozatában az elsőfokú hatóság – a nemzeti letelepedési engedély kiadása iránti kérelmét elutasító – határozatát helybenhagyta, figyelemmel a Terrorelhárítási Központ és az Alkotmányvédelmi Hivatal kifogást nem emelő, illetve a II. rendű alperes kifogást emelő szakhatósági véleményére.
[8] Indokolásában a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény (a továbbiakban: Szmtv.) 94. § (1)–(3) bekezdéseit, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 33. § (1) bekezdés c) pontját és (2) bekezdését, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 97. § (1) és 97/A. § (1) bekezdéseit felhívva leszögezte, hogy a megismételt eljárás során megállapítást nyert, miszerint a felperessel szemben több alkalommal büntető-, illetve szabálysértési eljárások indultak.
[9] Hangsúlyozta, hogy a bíróság által elrendelt megismételt eljárásban a felperes nemzeti letelepedési engedély iránti kérelmét a korábbi közigazgatási perben keletkezett iratok és a bíróság ítéletének tükrében ismételten megvizsgálta, ezt követően kereste meg ismételten a II. rendű alperest, aki mindezen tények értékelésével alakította ki szakhatósági állásfoglalását. Ebben leszögezte, hogy a felperes nem tanúsít jogkövető magatartást, a letelepedése veszélyt jelent Magyarország közbiztonságára, ezért a nemzeti letelepedési kérelmének engedélyezését nem javasolta. Kiemelte, hogy a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalása a Harmtv. 87/B. § (4) bekezdése alapján kötelező számára, így az abban foglaltaktól nem térhetett el. Kifejtette, hogy a szakhatóság az állásfoglalását, valamint határozati döntését a felperes személyes körülményeinek vizsgálatát követően alakította ki. Nem vitásan a felperes magyarországi gazdasági társaság önálló képviseletre jogosult tagja, továbbá négy magyar állampolgár gyermek édesapja, akitől azonban elvárható, hogy mind a gazdasági társaságban, mind a családban betöltött meghatározó szerepe miatt példamutató és jogkövető magatartást tanúsítson.
[10] Ezzel szemben a felperes 2013–2018. években két bűncselekményt és több szabálysértést követett el, esetenként egy éven belül több alkalommal. Kifejtette, hogy a fogadó állam területén eltöltött jelentős idő önmagában nem jelenti a társadalomba való sikeres beilleszkedést. Az a tény, hogy a felperessel szemben ez idő alatt több alkalommal büntető- és szabálysértési eljárások indultak és büntetések kerültek kiszabásra, a társadalmi integráció csekély mértékét támasztja alá. A garázdaság kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartásnak minősül, amely a hatályos jogrend szabályait nagymértékben sértette. Az ittas járművezetés vétsége, valamint a számos közlekedési szabálysértés azt mutatja, hogy a felperes az alapvető közlekedési szabályokat nem tartja tiszteletben, az ittas járművezetéssel veszélybe sodorta a közúti közlekedés többi résztvevőjét, emellett saját személyét is. A felperes ezen magatartása megalapozza a jelen idejű, valós közrendi veszélyt, különös figyelemmel az elkövetett bűncselekmények jellegére és gyakoriságára.
[11] Összegzésében megállapította, hogy a felperes nem tanúsít a társadalmi együttélés alapvető szabályainak megfelelő jogkövető magatartást, magyarországi tartózkodása során olyan büntetőjogi, illetve szabálysértési tényállásokat merített ki, amelyek sértik a köznyugalomhoz, a közúti közlekedés biztonságához, az abban résztvevők életének, testi épségének megóvásához, továbbá a kiskorúak minden irányú fejlődésének védelméhez fűződő társadalmi érdeket. Mindezek alapján leszögezte, hogy a felperes az Szmtv. 94. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt feltételeket nem teljesíti, a Harmtv. 33. § (1) bekezdés c) pontjában és (2) bekezdésében foglalt kizáró okok miatt a nemzeti letelepedési engedély iránti kérelmét el kellett utasítani.
A kereseti kérelem és a védirat
[12] A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra kiterjedő megsemmisítését, és a hatóság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.
[19] Az I. rendű alperes védiratában a határozatában foglalt indokait fenntartva a felperes keresetének elutasítását kérte azzal, hogy döntése nem jogszabálysértő, annak indokolása részletesen tartalmazza, hogy a felperes kérelmének elutasítására mely okokból került sor. Kiemelte, hogy a megismételt eljárásban a bíróság előírásának megfelelően eleget tett a tényállás teljes körű tisztázására vonatkozó kötelezettségének, teljeskörűen feltárta a felperes személyi körülményeit, a II. rendű alperes az arányosság követelményét betartva részletesen és kimerítően indokolta állásfoglalását, a felperes által elkövetett cselekmények és a kizáró ok közötti logikai kapcsolatot is feltárva, melyet döntése során kötelezően figyelembe kellett vennie.
[20] A II. rendű alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte, hangsúlyozva, hogy a szakhatósági állásfoglalása részletesen tartalmazza, hogy a nemzeti letelepedési engedély kérelem teljesítése mely bűncselekmények, illetve közlekedési szabályszegések elkövetése miatt nem indokolt.
A jogerős ítélet
[21] A törvényszék ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 97. § (4) bekezdésében, a Harmtv. 92/C. § 24. pontja folytán alkalmazandó 123. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltakat felhívva leszögezte, hogy a hatóságnak a megismételt eljárás során a korábbi bírósági ítéletben foglaltak szerint kellett eljárnia, ezért elsődlegesen arról kellett döntenie, hogy az alperes határozata a bíróság korábbi 8.K.33.385/2019/15. számú ítélete iránymutatásában foglaltaknak megfelel-e.
[22] Megállapította, hogy az I. rendű alperes széles körű tényfeltárást végzett az ítéletben szereplő iránymutatás alapján, és vizsgálta a felperes személyi, családi, gazdasági helyzetét, valamint ismételten megkereste a másodfokon eljárt szakhatóságot a már feltárt tények és a felperesi fellebbezés rendelkezésre bocsátásával.
[23] Leszögezte, hogy a II. rendű alperes állásfoglalásában részletesen értékelte a felperes által sem vitatottan megvalósult bűncselekményeket és szabálysértéseket, azok közrendre, közbiztonságra veszélyességének értékelését elvégezte, az I. rendű alperes pedig az ismételten bekért szakhatósági állásfoglalásra figyelemmel hozta meg döntését, amelyben összegezte és rendszerezte az ítéletben szereplő iránymutatás alapján az összes információt.
[24] Az Szmtv. 94. § (1)–(3), a Harmtv. 33. § (1)–(2), 87/B. § (4) bekezdéseit és a Vhr. 97/A. § (1) bekezdését felhívva kifejtette, hogy jelen eljárás kérelemre indult, így a kérelemben előadottak jelölték ki az eljárás kereteit. A felperes érdekkörébe tartozott mindazon tények és bizonyítékok előterjesztése, amelyek a nemzeti letelepedési engedély iránti kérelmét megalapozzák. A kógens jogszabályi rendelkezésektől ugyanakkor a hatóságok nem térhettek el. Hangsúlyozta, hogy a felperes esetén a II. rendű alperes által kibocsátott szakhatósági állásfoglalás a Harmtv. 87/B. § (4) bekezdése értelmében kötelező erővel bír, amely alátámasztotta, hogy a felperessel szemben a Harmtv. 33. § (1)–(2) bekezdése alapján kizáró ok áll fenn.
[25] A felperes érvelésével szemben a személyes körülmények és a feltárt bűncselekmények, illetve szabálysértések közötti arányosítás megtörtént. A felperes családi, jövedelmi viszonyaitól függetlenül a társadalomba történő integráció alapját jelenti a jogszabályoknak megfelelő életvitel. Rámutatott arra, hogy a határozatlan idejű státusszal járó nemzeti letelepedési engedély iránti kérelemnél különös hangsúllyal figyelembe veendő szempont a törvénytisztelő magatartás, amely a rendelkezésre álló tényadatokkal együtt került értékelésre. Kiemelte, hogy e körben nem a bűncselekmény súlyossági fokának van jelentősége, mivel az a büntetés kiszabásánál érvényesült, hanem annak, hogy a felperesi magatartás milyen fokban veszélyes a társadalomra. Ha megindult a büntető- és a szabálysértési eljárás és annak során büntetés kiszabására került sor, az már elérte azt a szintet, amelyet a jogalkotó jogellenes magatartásként szankcionált.
[26] Leszögezte, hogy a döntés az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelvben (a továbbiakban: Irányelv) meghatározott VI. fejezet 27. cikkében megfogalmazott általános elvekre és indokokra is kiterjedt. A 2013–2018. évek között megvalósult garázdaság és ittas járművezetés, továbbá a többszörös közlekedési szabálysértés nem egyeztethető össze a jogkövető magatartással, amely egy állandó magasabb szintű státusz megszerzésénél elsődleges szempont. Helyesen került értékelésre, hogy az elkövetett cselekmények időben rendkívül közel estek a kérelem benyújtásának időpontjához, éveken keresztül ismétlődő szabályszegések voltak, így önmagában az a felperesi érvelés sem fogadható el, hogy a legutóbbi szabálysértés 2018-ban volt, azóta semmilyen cselekményt nem követett el.
[27] Mindezek alapján leszögezte, hogy az I. rendű alperes a kötelezően figyelembe veendő II. rendű alperesi szakhatósági állásfoglalással együtt okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes letelepedésével kapcsolatosan kizáró ok áll fenn, mert letelepedése veszélyezteti Magyarország közrendjét, közbiztonságát.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelmek
[28] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását és a közigazgatási cselekmény megsemmisítését, valamint a közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
[29] Az irányadó jogszabályi rendelkezésekre, valamint az Irányelv vonatkozó rendelkezéseire utalva kifejtette, hogy az I. és a II. rendű alperes egyaránt elmulasztotta vizsgálni, hogy a folyamatban volt eljárások alapján a személyes magatartása valódi, közvetlen és súlyos veszélyt jelent-e a társadalom meghatározott érdekére, tekintettel arra, hogy kizárólag ezen feltételek együttes megléte esetén alkalmazható a korlátozó intézkedés. Érvelése szerint a korábbi büntető ítéletek önmagukban nem szolgálhatnak a letelepedési engedély megtagadásáról szóló érdemi határozat alapjául. Kifejtette, hogy a hatóság döntése az ügyhöz közvetlenül nem kapcsolódó, vagy általános megelőzési megfontolásokon nem alapulhat. Hivatkozott továbbá az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) 67/74. számú Bonsignore és a 30/77. számú Bochereau-ügyben elfoglalt álláspontokra. Hangsúlyozta, hogy közrendi, közbiztonsági ok értékelésénél a személyi körülményeit, a tagállamban tartózkodása időtartamát, életkorát, egészségi állapotát, családi és gazdasági helyzetét, társadalmi és kulturális integrációját egyaránt figyelembe kell venni.
[30] Kiemelte, hogy az alapeljárásban az elsőfokú szakhatóságként eljáró Budapesti Rendőr-főkapitányság az állásfoglalását nem indokolta, a megismételt eljárásban pedig a II. rendű alperes indokai nem helytállóak, a következtetései megalapozatlanok és az arányosság követelményének nem tesznek eleget. Hangsúlyozta, hogy vele szemben kétéves objektív elévülési időn belül nem volt szabálysértési eljárás folyamatban. Az elkövetett bűncselekmények vétségek, enyhe tárgyi súlyúak, így társadalomra veszélyességük alacsony. A szakmaiságot teljes mértékben nélkülözi az alperesek által hivatkozott fokozott veszélye annak, hogy a gyermekei számára negatív példát mutat, mely megállapítás eltérő tárgya miatt jelen eljárásban nem is értelmezhető.
[31] Kifejtette, hogy több, mint 20 éve ugyanazon gazdasági társaság keretein belül végzi a gazdasági tevékenységét 10 alkalmazottal, a cégnek több száz millió forint értékben vannak ingatlantulajdonai, multinacionális vállalatok a partnerei, ezen felül Cs.-n, egy magas munkanélküliséggel küzdő településen varrodát üzemeltet, több ember megélhetése a cégtől, így a felperestől függ. Kifejtette, hogy magyar állampolgár feleségével huszonöt éve él házasságban, négy gyermeket nevelnek együtt, a felesége a négy gyermek körüli teendőkkel és a háztartással foglalkozik, így egyedül biztosítja a hat fős család megélhetését. Két legnagyobb gyermeke egyetemista, a két kisebbik gyermeke szintén tanul, sportolnak is, fiai fociznak, lánya kézilabdázik.
[32] Hivatkozott a diszkrimináció tilalmának elvére, megjegyezve, hogy a megállapítás, miszerint évente kb. egy alkalommal szabálysértési eljárás van vele szemben folyamatban, ez azonos mérce esetén arra vezetne, hogy valamennyi magyar állampolgár is veszélyes a társadalomra és a közrendre, akinek évente legalább egyszer van szabálysértési eljárása pl. gyorshajtás miatt. Ilyen jellegű mérce alkalmazása súlyosan diszkriminatív a felperessel szemben, hiszen a magyar állampolgárok esetén nincs lehetőség arra, hogy ilyen indokkal megállapításra kerüljön a közrendre veszélyességük. Ezzel szemben az értékelés során nem kellő súllyal került figyelembevételre a felperes több évtizedes magyarországi tartózkodása, családi élete, gazdasági életben betöltött szerepe, amelyet a hatóságok súlytalanként értékeltek.
[33] Álláspontja szerint a törvényszék a II. rendű alperes állásfoglalásának, illetve az I. rendű alperes határozatának jogszerűségéről téves következtetést vont le, ugyanis a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalása a korábbi állásfoglalás tartalmával teljes mértékben megegyezik, ezért a korábbi bírósági ítéletben előírt többletkövetelménynek nem felel meg. Az ügyben eljárt törvényszék a Kp. 78. § (2) bekezdésében foglalt mérlegelést nem végezte el, mert okszerű következtetés nem volt levonható arra, hogy tartózkodása a közrendre és a társadalomra veszélyes-e, amennyiben igen, akkor az elmúlt húsz évben miért nem jelentett veszélyt.
[34] Az I. rendű alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a törvényszék ítéletének hatályában történő fenntartását kérte, hivatkozással arra, hogy az nem jogszabálysértő. Hangsúlyozta, hogy a Harmtv. és a Vhr. rendelkezései alapján a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalását be kellett szereznie, amelytől a szakkérdés tekintetében eltérni nem lehetett. Utalt arra, hogy a felperes tévesen hivatkozott a vonatkozó Irányelvre és az EUB ítéleteiben foglaltakra, ugyanis 2019. január 1. napjától személye nem esik az Szmtv. hatálya alá, vagyis nem rendelkezik a szabad mozgás és tartózkodás jogával. Erre figyelemmel nem kellett vizsgálni a tartózkodási jog korlátozásának arányosságát, és azt sem, hogy a korlátozásra csak a felperes olyan személyes magatartása vezethet, amely valódi, közvetlen és súlyos veszélyt jelent Magyarország közbiztonságára.
[35] Hangsúlyozta, hogy a közigazgatási eljárás során a határozatlan időre szóló nemzeti letelepedési engedély kedvezményes megszerzésére vonatkozó kérelme került elutasításra, azonban a felperes nem került kiutasításra Magyarországról, az EU területéről, továbbá az idegenrendészeti hatóság Magyarország elhagyására sem utasította, tehát nincs elzárva attól, hogy magyarországi tartózkodását a Harmtv. rendelkezései alapján tartózkodási engedéllyel biztosítsa. Utalt arra, hogy a hivatkozott Bonsignore-ügy a felperes esetében már csak azért sem irányadó, mivel a felperes esetén kiutasítására nem került sor.
[36] Kiemelte, hogy a megismételt eljárás során a korábbi ítélet iránymutatásaiban foglaltaknak maradéktalanul eleget tett, részletesen értékelte a felperes személyes körülményeit, a másodfokú szakhatósági állásfoglalás pedig részletesen tartalmazza a felperes által elkövetett cselekményeket és azokat a körülményeket, amelyek megalapozzák, hogy a felperes letelepedése veszélyezteti Magyarország közbiztonságát.
[37] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében jogszabálysértés hiányában az elsőfokú ítélet hatályában történő fenntartását kérte, leszögezve, hogy az ítélet a rendelkezésre álló tényszerű bizonyítékok mérlegeléséből levont okszerű következtetésen alapul, ezért érdemben megalapozott. Kifejtette, hogy a felperes a köznyugalom elleni bűncselekmények körében szabályozott garázdaság bűncselekményt elkövette, amely kirívóan közösségellenes, erőszakos magatartásnak minősül, és alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, egyértelműen a társadalmi együttélés elemi szabályaival ellentétes, közösséggel szembeszegülő magatartást jelent. Ezen magatartása az ágazati szabályok alapján a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesüléstől függetlenül a kérelme teljesítése körében értékelhető volt.
[38] Álláspontja szerint a szabálysértés mértékét elérő cselekményekkel kapcsolatos felperesi érvelés sem fogadható el, mert jelentéktelennek kívánja beállítani az általa elkövetett szabálysértés szintjét elérő cselekményeket. Ezen cselekmények jelentőséggel bírnak a letelepedéshez fűződő feltételek, így a közbiztonságra való veszélyesség megítélése kérdésében, mert e magatartásai a közlekedés biztonsága, másodlagosan a közlekedésben résztvevő személyek életének, testi épségének és egészségének a védelméhez fűződő társadalmi érdek körében értékelendők.
[39] Mindezek alapján álláspontja megalapozott, hogy a felperes letelepedése veszélyt jelent Magyarország közbiztonságára. Az I. rendű alperessel egyezően hivatkozott arra, hogy a felperes esetén a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog elsődleges kedvezményezettjeire vonatkozó Irányelv rendelkezései nem voltak alkalmazhatók. Álláspontja szerint nem volt alapos a felperesnek a személyi körülményei értékelésének hiányára irányuló kifogás sem, mivel azt az I. rendű alperesnek a szakhatóság állásfoglalására tekintettel kellett értékelnie és figyelembe vennie.
A Kúria döntése és jogi indokai
[40] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
[41] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) és ad) alpontjainak alkalmazásával fogadta be.
[42] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelmek keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül, amely alapján megállapította, hogy az ügyben eljárt törvényszék a döntés alapjául szolgáló tényállást a szükséges mértékben feltárta, azonban az irányadó jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel az alperes határozatának jogszerűsége tekintetében téves álláspontra helyezkedett.
[43] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a II. rendű alperes azon szakhatósági állásfoglalására alapított, az I. rendű alperes által meghozott határozati rendelkezést vitatta, miszerint a közbiztonságra való veszélyessége megállapítható, ezért a nemzeti letelepedési engedély iránti kérelmének teljesítésére nem kerülhet sor. Azzal érvelt, hogy a bíróság által elrendelt megismételt eljárásban sem teljesült arányosság követelményének megfelelő vizsgálata, mert a rendelkezésre álló iratokból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a közrendre való veszélyessége a kérelem benyújtásának időpontjára, az eljárás időtartamára és a jövőre vonatkozóan megállapítható. Esetében a valódi, közvetlen és súlyos veszélyeztetettség követelményei nem teljesülnek, mivel a szabálysértési tényállásként megvalósuló szabályszegések, valamint az általa elkövetett két bűncselekmény enyhe tárgyi súlyúak.
[44] A Kúria mindenekelőtt kiemeli, hogy a felperes, aki a korábbiakban az Szmtv. hatálya alá tartozott, 2019. április 14. napján érvényes állandó tartózkodási kártya birtokában terjesztett elő nemzeti letelepedési engedély iránti kérelmet az Szmtv. 94. § (2) bekezdésében meghatározott kedvezményes feltételekkel. A kedvezményes feltételek értelmében a hatóságnak a kérelemmel összefüggésben számos kérdést (pl. megfelelő lakhatás, megélhetés, egészségügyi ellátásokra vonatkozó megfelelő biztosítás) nem kell vizsgálnia, ugyanakkor az Szmtv. 94. § (2) bekezdés c) pontja szerint a nemzeti letelepedési engedély megadásának akadályát képezi, amennyiben a letelepedéssel kapcsolatosan a Harmtv. 33. § (1) bekezdés c) pontjában és (2) bekezdésében foglalt kizáró okok állnak fenn.
[45] A Harmtv. 33. § (1) bekezdés c) pontja értelmében az a harmadik országbeli állampolgár kaphat ideiglenes letelepedési engedélyt, nemzeti letelepedési engedélyt vagy EK letelepedési engedélyt, akivel szemben az e törvényben meghatározott kizáró ok nem áll fenn. A Harmtv. 33. § (2) bekezdés b) pontja értelmében nem kaphat ideiglenes letelepedési engedélyt, nemzeti letelepedési engedélyt vagy EK letelepedési engedélyt az a harmadik országbeli állampolgár, akinek a letelepedése veszélyezteti Magyarország közbiztonságát vagy nemzetbiztonságát.
[46] A Vhr. 97/A. § (1) bekezdése szerint a közbiztonságra való veszélyesség kérdésében a hatóságnak első fokon a megyei rendőr-főkapitányságot, másodfokon az Országos Rendőr-főkapitányságot kell szakhatóságként megkeresnie állásfoglalás adása érdekében, amely megállapítás fő szabályként az Szmtv. 87/B. § (4) bekezdése alapján az idegenrendészeti hatóságra a szakkérdés tekintetében kötelező erővel bír.
[47] Az ügyben eljárt törvényszék arra helyesen mutatott rá, hogy a határozat jogszerűségével összefüggésben elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy az a korábbi ítéleti iránymutatásában foglaltaknak megfelelt-e. A felperes azonban a felülvizsgálati kérelmében azzal is érvelt, hogy a megismételt eljárásban lényegében az I. és a II. rendű alperes a korábbi álláspontját fenntartva a feltárt szabálysértésekkel, illetve bűncselekményekkel összefüggésben érdemi mérlegelést nem végzett, ezért a közrendre való veszélyesség kérdésében a II. rendű alperesi állásfoglalás és az I. rendű alperes határozata egyaránt megalapozatlan. Utalt arra, hogy a másodfokú szakhatósági állásfoglalás olyan körülményeket is feltüntetett (bűncselekmény hiányában megszüntetett csődbűncselekmény, németországi körözés), amelyek alaptalanok és az eljárás során nem voltak figyelembe vehetőek. Hangsúlyozottan hivatkozott az Irányelv 27. cikkében foglaltakra, kiemelve, hogy a közrendre való veszélyességének megállapítására a terhére rótt bűncselekmény esetén is csak közvetlen, valódi és különösen súlyos esetben kerülhet sor.
[48] A Kúria ezzel összefüggésben mindenekelőtt rámutat arra, hogy 2019. január 1. napjával a felperes kikerült az Szmtv. hatálya alól, így esetében e törvény átmeneti rendelkezései mellett a Harmtv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ennek figyelembevételével az általa felhívott Irányelv VI. fejezet 27. cikk (2)–(3) bekezdéseiben foglaltak közvetlenül nem alkalmazhatók.
[49] A Kúria ugyanakkor hangsúlyozza, hogy figyelemmel az Alaptörvény XV. cikkéből fakadó egyenlő bánásmód, valamint a Kp. 2. § (1)–(2) bekezdéseiben megfogalmazott hatékony jogvédelem és a jogvita tisztességes eljárásban történő elbírálásának követelményére, a közbiztonságra való veszélyesség alperes általi értékelése helytálló voltának megítélésében a bíróság nem járhat el sematikusan. Ezért függetlenül attól, hogy a fenti Irányelvből fakadó uniós kötelezettség alkalmazható-e, a jogalkalmazónak – az I. rendű alperesnek és a bíróságnak – az absztrakt jogi normák értelmezését el kellett végeznie.
[50] A fentiek miatt a Harmtv. szerinti közbiztonságra való veszélyesség mint nemzeti letelepedési engedélyt kizáró feltétel teljesülése körében nem mellőzhető annak fogalmi értelmezése és ezzel összefüggésben annak mérlegelése, hogy a felperes által megvalósított szabálysértési, illetőleg büntető tényállások e fogalom kitöltésére alkalmasak-e.
[51] A Kúria álláspontja szerint a Harmtv. hatálya alá tartozó személyek esetében is meg kell felelni annak a követelménynek, hogy a veszélyesség fennállása valódi legyen. Ellenkező eset ugyanis arra vezetne, hogy a nem valódi vagy valótlan veszélyesség is korlátozáshoz vezetne, amely nyilvánvalóan nem lehet jogalkotói cél. Ezért a közbiztonságra veszélyességnek a felperes esetén is valódinak kell lennie, e követelménytől eltekinteni nem lehet.
[52] A Kúria értelmezése szerint továbbá közbiztonságra való fenyegetettség csak közvetlen formában valósulhat meg, továbbá a fenyegetésnek súlyosnak kell lennie. Amennyiben ugyanis e követelményeknek nem kellene a felperes nemzeti letelepedési engedélye körében a Harmtv. 33. § (2) bekezdésében foglalt feltételek vizsgálata körében teljesülnie, az argumentum a contrario ahhoz vezetne, hogy a közvetett vagy csekély súlyú veszély is további mérlegelés nélkül a közbiztonságra való veszélyességet megalapozná, ezáltal a korlátozó intézkedés megtételét eredményezné.
[53] A Kúria hangsúlyozza, hogy jelen ügyben a felperes a korábbiakban a házastárs családtagja révén az Szmtv. hatálya alá tartozott. A rendelkezésre álló idegenrendészeti iratokból megállapíthatóan huszonöt éve, (de tárgyaláson tett személyes nyilatkozata szerint ténylegesen 31 éve, hiszen már az egyetemet is itt végezte) Magyarországon él. A felperes az öttagú családja, közöttük a házastársán kívül két nagykorú és két kiskorú gyermeke eltartásáról gondoskodik, stabil vállalkozása, varrodája és bútorüzeme van. A bútorüzemben lévő gyártással összefüggésben a munkájához kapcsolódik a közúti közlekedésben való intenzív, rendszeres részvétel.
[54] Mindezen körülmények értékelése mellett a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalásában felhívott szabálysértési cselekmények (biztonsági öv használatának mellőzése, irányjelző használatának mellőzése, kézben tartott mobiltelefon, műszaki érvényesség lejárata) összességében csekély súlyúnak tekinthetők. A 2015. decemberben elkövetett garázdaság és a 2016. februárban elkövetett ittas járművezetés vétsége bűncselekmények esetén a Kúria álláspontja szerint szintén szükséges vizsgálni a valódi, közvetlen és súlyos veszélyeztetés kritériumait is, ugyanis ennek hiányában a közrendre, közbiztonságra való veszélyesség a Harmtv. hatálya alá tartozó személyek esetén sem értelmezhető.
[55] A felperes ezért a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a közbiztonság megsértése valódi, közvetlen és súlyos veszély fennállását feltételezi, amely a társadalom valamely alapvető érdekével, rendjével szemben áll. Ezzel összefüggésben kizárólag az aktuális és releváns körülmények vizsgálhatóak, amelyeket minden esetben szükséges összevetni a kérelmet előterjesztő részletesen feltárt személyes (családi, gazdasági, egyéb) körülményeivel.
[56] A Kúria a fentiek figyelembevételével azt állapította meg, hogy a II. rendű alperes a szakhatósági állásfoglalását nagyobb részt olyan adatokra (szabálysértési tényállások) alapította, amelyek a közbiztonságra való közvetlen, súlyos és valódi veszélyesség megállapítására nem alkalmasak, illetve olyan adatokat (csődbűncselekmény miatt indult eljárás, német körözés) is szerepeltetett állásfoglalásában, amelyek feltüntetése és értékelése nem volt indokolt és kellően alátámasztott, és amelyek szintén nem alkalmasak a közvetlen, valódi és súlyos közrendre való veszélyesség megállapítására.
[57] A felperes által 2015. decemberben elkövetett garázdaság és a 2016. februárban elkövetett ittas járművezetés bűncselekmények esetén – amelyek a felperes kérelmének előterjesztését megelőző mintegy három évet megelőzően történtek – szükséges részletesen értékelni, hogy megalapozzák-e a valódi, közvetlen és súlyos veszélyességet, amit össze kell vetni a felperes korábban részletezett személyes körülményeivel és csak e teljes körű értékelést követően lehet állást foglalni arról a kérdésről, hogy a felperes esetén a közbiztonságra való veszélyesség a kérelem elutasítását megalapozó mértéke megállapítható-e.
[58] A Kúria megállapította, hogy a fenti iránymutatásban foglaltak szerinti részletes értékelést a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalásának kibocsátásakor nem végezte el, illetőleg olyan szabálysértési eljárásokat szerepeltetett állásfoglalásában, amelyek esetén a valódi, súlyos, közvetlen közbiztonságra való veszélyesség nem állapítható meg. Az I. rendű alperes pedig az állásfoglalásban foglaltakat jogszerűtlenül értékelve a Kp. 85. § (6) bekezdésébe ütközően végezte a közbiztonság mint absztrakt jogi fogalom kitöltéséhez szükséges jogi mérlegelését. Az ügyben eljárt törvényszék a fentiek miatt az irányadó jogszabályok téves értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy az I. rendű alperes határozata jogszerű.
[59] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontjára tekintettel megváltoztatta, és az alperes határozatának elsőfokú határozatra kiterjedő megsemmisítése mellett az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárás során az elsőfokú hatóságnak ismételten meg kell vizsgálnia a felperes nemzeti letelepedési engedély iránti kérelmét, ennek érdekében új állásfoglalásokat kell beszereznie. A közbiztonságra való veszélyességgel összefüggésben az állásfoglalás kialakításánál a rendőrhatóságnak figyelemmel kell lennie a Kúria e döntésében foglaltakra, miszerint a közlekedési szabálysértési eljárások nem képezhetik a veszélyesség alapját. Erre figyelemmel a megismételt eljárásban a felperes terhére 2015., illetve 2016. évben elkövetett bűncselekmények és a felperes személyes körülményeinek fenti szempontok szerinti értékelését követően foglalhat állást a felperes közbiztonságra való veszélyességéről, amelyet a fenti szempontok alapján az I. rendű alperesnek is újra kell értékelnie.
(Kúria Kfv.II.37.741/2021.)