I. Ha a felülvizsgálatnak azon terhelt vonatkozásában van helye, akire tekintettel a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmaztak és a felülvizsgálati indítvány elutasításának nincs helye, a Kúria hivatalból vizsgálja a jogi személlyel szembeni intézkedés törvényességét [2001. évi CIV. törvény a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről (Jszbt.) 2. § (1)–(2) bek., 24. § (2) bek.].
II. Pénzmosás bűntette esetén az elkövetőnek (a jogi személy képviselőjének) a célja nem minden esetben a jogi személy haszonszerzése, ugyanakkor a bűnös eredetű pénznek a gazdasági társaság bankszámláin átfuttatásával a szándéka ezen eredet leplezése. Előnyszerzés a tényleges vagyongyarapodás, amely megállapítható akkor is, ha a bűncselekményből származás leplezésének szándékával, bűnös célból átutalt összeg valamilyen okból a cég bankszámláján marad, és ezáltal a gazdasági társaság gazdagodik [1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 303. § (3) bek. b) pont].
[1] A törvényszék a ítéletével I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 5 rendbeli, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 310. § (1) bek., két esetben a (4) bek. I. ford., három esetben (4) bek. II. ford.], társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettében [korábbi Btk. 303. § (3) bek. b) pont, (4) bek. a) pont és b) pont II. ford.] és 16 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [korábbi Btk. 274. § (1) bek. c) pont]. Ezért őt mint bűnszervezetben elkövetőt, halmazati büntetésül 8 év, fegyház fokozatú szabadságvesztés-büntetésre, 8 év közügyektől eltiltásra, a jogtanácsosi foglalkozástól való végleges eltiltásra és 8 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglakozástól eltiltásra ítélte, valamint vele szemben 32 797 022 forint összegű vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy az I. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Az I. r. terheltet az ellene 2 rendbeli társtettesként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (korábbi Btk. 276. §) miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett az I. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztés-büntetés tartamába történő beszámításáról.
[2] Ezen túl a 1. számú jogi személlyel szemben 4 000 000 forint, a 2. számú jogi személlyel szemben pedig 30 000 000 forint összegű pénzbírságot szabott ki. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is.
[3] Az ellentétes irányú fellebbezések folytán eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, az I. r. terhelt költségvetést károsító bűncselekményét 5 rendbeli, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének [korábbi Btk. 310. § (1) bek. II. ford., kettő esetben (4) bek. I. ford., három esetben (4) bek. II. ford.], a terhére megállapított közokirat-hamisítás bűntettét 15 rendbelinek minősítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet I. r. terhelt, valamint a 1. számú és az 2. számú jogi személy vonatkozásában helybenhagyta.
[4] A jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a Be. 648. § a) pontját, illetve a 649. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti felülvizsgálati okot jelölte meg. Ebben indítványozta, hogy a Kúria az adózás rendjét sértő bűncselekményeit minősítse bűnsegédként elkövetettnek, mellőzze a bűnszervezeti elkövetés megállapítását és a vele szemben alkalmazott 32 797 022 forint vagyonelkobzást. A 2. számú jogi személlyel szemben pedig mellőzze a 30 000 000 forint pénzbírság alkalmazását. Indítványozta továbbá a szabadságvesztés-büntetés tartamának mérséklését, enyhébb végrehajtási fokozatban végrehajtás elrendelését és a feltételes szabadságra bocsátásból kizárása mellőzését.
[5] Az indítványozó szerint a másodfokú ítélet [63], [65], [67], [69], [71] és [78] bekezdéseiben kifejtett érvelés téves és ellentétes a vádat képviselő ügyészség ezzel kapcsolatos jogi álláspontjával, az adócsalás törvényi tényállásával kapcsolatos jogalkotói szándékkal és a bírói gyakorlattal is.
[6] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a korábbi Btk. 310. § (1) bekezdésében meghatározott adócsalás törvényi tényállását csak az valósíthatja meg, akinek gazdasági tevékenysége során keletkezett az adófizetési kötelezettsége. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás rögzítette, hogy az érintett cégekkel ismeretlen szingapúri állampolgárok végeztek adófizetési kötelezettséget eredményező gazdasági tevékenységet, ő maga pedig csupán fizikai bűnsegédi magatartást tanúsított. Álláspontja szerint az ítélőtábla az elkövetői alakzat módosításával megsértette a másodfokú eljárásra vonatkozó szabályokat is, ugyanis – mivel bizonyítást nem vett fel – nem értékelhette volna az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat.
[7] Arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a korábbi Btk. 2. § (2) bekezdésében foglaltakat figyelmen kívül hagyta, mert a korábbi Btk. az elkövetés idején nem ismerte a közvetett tettesi alakzatot.
[8] A bűnszervezet megállapítása kapcsán kifejtette, hogy a törvényszék négy pontban jelölte meg a bűnszervezetet megalapozó tényezőket: a bűnszervezet célja, a szükséges minimális létszám, a hosszabb időre szervezettség és az összehangolt működés. Mivel az ítélőtábla nem vett fel bizonyítást, így nem értékelhette volna az erre vonatkozó tényeket sem eltérően. Sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság nem mellőzte a bűnszervezeti elkövetés megállapítását, holott az elbíráláskor hatályos Btk. értelmében további két feltétel megvalósulása szükséges a bűnszervezet megállapíthatóságához, e két feltételt azonban a tényállás nem tartalmazza.
[9] Törvénysértőnek tartotta a vagyonelkobzás elrendelését is, mivel az ítéletben megállapítást nyert, hogy vagyona, jövedelme sincs, a vagyonelkobzást pedig csak meglévő vagyonra lehet elrendelni. Az sem alapozhatja meg a vagyonelkobzást, hogy a részére biztosított összeg két különböző jogtanácsosi iroda számlájára került. „Logikátlannak” tartotta az ítélőtábla azon döntését is, hogy a bűnsegédként elmarasztalt II. r. terheltet tizenhatszor nagyobb összegű vagyonelkobzással sújtotta, mint őt, akit tettesként ítéltek el.
[10] Előadta, hogy az elsőfokú ítéletben megjelölt elnevezéssel már nem létezik jogi személy, a vele kapcsolatba hozható, a két, külföldön bejegyzett 1. számú illetve 2. számú jogi személyek bankszámláin lévő pénz nem minősülhet az ő személyes vagyonának, így a 2. számú és a 1. számú jogi személy bankszámláin lévő összeg zár alá vétele a vele szemben elrendelt vagyonelkobzás biztosítására nem szolgálhatott. Hozzátette, hogy az irányadó tényállás szerint 2. számú jogi személy számlájára nem történt utalás.
[11] Törvénysértőnek tartotta a 2. számú jogi személlyel szemben pénzbírság alkalmazását is, mert az 1993. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett kétoldalú beruházásvédelmi egyezmény feltétlen védelmet biztosít az izraeli bejegyzésű jogi személyek vagyonát érintő bármely állami intézkedéssel szemben. Az ítélőtábla ezért tévesen hivatkozott arra, hogy a 20/2006. (VIII.18.) KÜM határozat alapján az egyezmény már nem alkalmazható a 2. számú jogi személy vagyona kapcsán, miután a KÜM határozat tartalmazza, hogy – bár az egyezmény 2007. június 26. napján hatályát vesztette – az egyezmény hatálya alatt létrejött beruházások vonatkozásában a védelem 2027. június 26. napjáig szól.
[12] A Legfőbb Ügyészség az átiratában az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványát részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[13] A Be. 649. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati ok megjelölését nyilvánvaló elírásnak tartotta azzal, hogy a felülvizsgálati indítvány a tartalmát tekintve a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontján alapul.
[14] A vagyonelkobzással kapcsolatos indítvány kapcsán rámutatott, hogy a Be. 671. § 12. pontja értelmében e körben egyszerűsített felülvizsgálatnak van helye, így a Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja alapján a felülvizsgálati indítvány ebben a részében törvényben kizárt.
[15] A bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a Btk. más szabályának megsértése kapcsán előadta, hogy az csak akkor valósít meg felülvizsgálati okot, ha a törvénysértő minősítés törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte. Az I. r. terhelt ezzel szemben csupán arra hivatkozott, hogy az általa tévesnek tartott közvetett tettesi alakzat hiányában megnyílna a büntetés enyhítésének lehetősége. Kifejtette, hogy törvénysértő büntetésről nem is lehet szó, mivel a korábbi Btk. 21. § (3) bekezdése szerint a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni, ezzel egyezően rendelkezik a Btk. 14. § (3) bekezdése. Ebből pedig következik, hogy felülvizsgálatra okot adó anyagi jogi szabálysértés fogalmilag csak a bűnsegédi elkövetés – tettesi vagy felbujtói alakzat helyetti – téves megállapítása esetén állhat elő, akkor, ha a bíróság a Btk. 82. § (1) és (4) bekezdésének alkalmazásával szabta ki a büntetést. Amiatt azonban – mivel e törvénysértés értelemszerűen csak a terhelt javára eshet – kizárólag a terhelt terhére terjeszthető elő felülvizsgálati indítvány, egyéb esetekben a büntetési tételkeret nem változik, és ezért nem állhat elő olyan helyzet, hogy az elkövetői alakzatban való tévedés a büntetés törvénysértő voltát eredményezze.
[16] Hivatkozott arra is, hogy a tettesi alakzat megállapítását a fentiektől függetlenül is helyesnek tartja az irányadó tényállás alapján. Utalt arra, hogy a tényállás értelmében az érintett cégek névleges ügyvezetőinek nem volt szándékában az adott cég vezetése, az I. r. terhelt végezte a cégbejegyzéssel, illetve a változásbejegyzéssel és a cégek operatív működésével kapcsolatos teendőket. A névleges ügyvezetőkkel megbízási szerződéseket íratott alá annak érdekében, hogy az 1. számú jogi személy gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatást nyújtson a cégek részére és képviselje azokat egyes adóhatósági eljárásokban. Kifejtette, hogy az 1. számú kft. és a 2. számú kft. esetében az I. r. terhelt szignójával nyújtották be több alkalommal is az adóbevallást, a 3. számú kft. vonatkozásában pedig az elektronikus bevalláshoz szükséges regisztrációra az I. r. terhelt szerzett jogosultságot, és az áfabevallást is ilyen módon nyújtották be. Álláspontja szerint mindebből az a következtetés vonható le, hogy az I. r. terhelt a névleges ügyvezetők helyett vett részt a gazdasági társaságok működtetésében, azok tevékenységére rálátása és ráhatása volt. Amikor pedig az I. r. terhelt szignójával, illetve az elektronikus regisztrációs jogosultság felhasználásával nyújtották be az adóbevallást, az I. r. terhelt közvetlen tettesi magatartást tanúsított.
[17] A BH 2013.200. számú eseti döntésre utalva tévesnek tartotta a felülvizsgálati indítvány azon okfejtését, hogy az adócsalás tényállását akár közvetlen, akár közvetett tettesként csak az valósíthatja meg, akinek a gazdasági tevékenysége folytán keletkezett adófizetési kötelezettsége, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az adócsalást közvetett tettesként vagy bűnsegédként olyan személy is elkövetheti, akinek nincs jogi kötelezettsége nyilatkozattételre. Megjegyezte azt is, hogy a bírói gyakorlat már a vádbeli időszakban is közvetett tettesként állapította meg azon elkövető büntetőjogi felelősségét, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés miatt nem büntethető vagy tévedésben lévő személy felhasználásával valósította meg.
[18] Kifejtette, hogy a bűnszervezet törvénysértő megállapítása nem feltétlenül eredményezi törvénysértő büntetés kiszabását, amennyiben az adott tényálláshoz rendelt büntetési tételkeret felső határát a kiszabott büntetés nem haladja meg; ekkor pedig felülvizsgálatnak nincs helye a feltételes szabadság kizárására és a végrehajtási fokozat megállapítására vonatkozó rendelkezéssel szemben, mivel ezek önmagukban nem valósítanak meg önálló felülvizsgálati okot (BH 2021.217.). Miután jelen esetben a büntetést nem a bűnszervezet miatt megemelt tételkeret alapján szabták ki, a bűnszervezetben történő elkövetés esetleges téves megállapítása sem eredményezne törvénysértő büntetést.
[19] A bűnszervezet megállapításával kapcsolatban idézte az ügyben szereplő más terhelt vonatkozásában a Kúria által hozott Bfv.II.605/2021/8. számú végzés [104]–[119] bekezdéseit, amelynek alapján álláspontja szerint az I. r. terhelt esetében is maradéktalanul megvalósultak a bűnszervezet fogalmi elemei, az elbíráláskor hatályos Btk. alapján is.
[20] A jogi személyekkel szembeni intézkedések kapcsán kifejtette, hogy a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Jszbt.) 24. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálat kiterjed a 1. számú és a 2. számú jogi személyekkel szembeni szankcióra is, függetlenül attól, hogy az I. r. terhelt csak az utóbbi cég esetében sérelmezte azt.
[21] A tényállás e jogi személyekre vonatkozó részeire hivatkozással kifejtette, hogy miután a 1. számú és a 2. számú jogi személy bankszámlájára is érkezett a pénzmosással összefüggésben meghatározott összeg, valamint az részben ott is maradt, az I. r. terhelt szándékos bűncselekményei az általa „tulajdonolt” és képviselt jogi személyek előnyszerzését eredményezték. Ekként velük szemben a pénzbírság kiszabásának a feltételei fennálltak, a pénzbírság összege pedig a Jszbt. 6. § (1) bekezdésére – a 2. számú esetében a (2) bekezdésre – figyelemmel nem törvénysértő.
[22] Tévesnek tartotta az arra vonatkozó érvelést, hogy az 1993. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett államközi megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) az izraeli bejegyzésű cégek vagyonát érintő bármilyen állami intézkedéssel szemben védelmet biztosítana. Olyan jellegű megszorítást a Megállapodás ugyanis nem tartalmaz, hogy a szerződő felek nem alkalmazhatnak vagyoni jellegű szankciót bűncselekménnyel összefüggésben, a másik állam területén székhellyel rendelkező jogi személlyel szemben. Arra is rámutatott, hogy ilyen konkrét rendelkezést az I. r. terhelt nem jelölt meg.
[23] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (1) bekezdése alapján, a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen a törvényszék, valamint az ítélőtábla ítéletét az I. r. terhelt, a 1. számú és a 2. számú jogi személy tekintetében hatályában tartsa fenn.
[24] Az I. r. terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta azzal, hogy annak alapjául megjelölte a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont szerinti felülvizsgálati okot is, mivel álláspontja szerint a vád tárgyává tett cselekmények egy részében felmentésnek lehet helye.
[25] Előadta, hogy a terheltek előzetes letartóztatásba kerültek, ezért az elsőfokú ítélet XI. tényállási pontjában szereplő gazdasági társaságok vonatkozásában a tényállás szerinti két utolsó áfabevallási határidő szándékos elmulasztása nem állapítható meg.
[26] A pénzmosás bűntette kapcsán kifejtette, hogy nem lehet kétségtelenül megállapítani, miszerint a gazdasági társaságok bankszámláin jóváírt összegekkel végzett pénzügyi tevékenységre költségvetést károsító cselekmény leplezése érdekében került sor. Másrészt az ítéleti tényállás XI. pontjában írt – az utolsó kettőt megelőző három hónap – időszakra sem állapítható meg a pénzmosás bűntette. E körben felmentő rendelkezésnek van helye, amely álláspontja szerint összhangban van a főügyészség eljárást megszüntető határozatával is.
[27] Az adózás rendjét sértő bűncselekmények elkövetői alakzatára vonatkozó ügyészi érvelést tévesnek tartotta, mivel az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy ő maga a termékértékesítés tárgya felett rendelkezett, vagy azt birtokolta volna. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság ténymegállapítása szerint az egyes cégeket valójában szingapúri személyek irányították. Ezért a korábbi Btk. 310. §-a szerinti keretdiszpozíciót kitöltő jogszabályok, így az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény és az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény szerinti feltételek vonatkozásában nem valósultak meg. Hozzátette még, hogy az elkövetői alakzattal kapcsolatos álláspontja szintén megegyezik az ügyészség határozatában foglalt érvelésével.
[28] A bűnszervezettel kapcsolatos ügyészi okfejtést ugyancsak tévesnek tartotta. Utalt arra, hogy az ügyészség által hivatkozott korábbi kúriai határozat alapján nem dönthető el egy másik ügy. Álláspontja szerint a bűnszervezeti elkövetést a másodfokú bíróság a felülmérlegelés tilalmát megszegve állapította meg. Véleménye szerint az irányadó tényállás alapján nem állapíthatók meg a bűnszervezet kritériumai, a másodfokú bíróság pedig e körben nem vett fel bizonyítást, mégis az elsőfokú ítélettől eltérően értékelte a bizonyítékokat. Hangsúlyozta, hogy a tényállás szerint a terheltek és az eljárás során ismeretlenül maradt személyek saját nevükön tevékenykedtek, meg sem kísérelték leplezni személyazonosságukat, amelyről a nyomozó hatóságoknak pontos tudomása volt. A szingapúri tulajdonnevek helyett egyszerűbben kiejthető, angolszász hangzású nevek használatát bevett üzleti gyakorlatnak nevezte. Emellett sérelmezte, hogy a nyomozó hatóság a szingapúri személyek személyazonosságának megállapítására semmilyen eljárási cselekményt nem végzett. Mindezek miatt a konspirációt nem látta igazoltnak.
[29] A jogi személyekkel szemben alkalmazott pénzbírsággal kapcsolatos ügyészi álláspontot ugyancsak vitatta, szerinte a 1. számú jogi személy vonatkozásában az ügyészi indítvány nem releváns, mert az azzal kapcsolatos ítéleti rendelkezést felülvizsgálati indítványában nem vitatta. A 2. számú jogi személlyel kapcsolatban ugyanakkor megjegyezte, hogy – ahogyan azt az ügyészi átirat is jelzi – a tényállás nem tartalmazza, hogy e szervezet részére mekkora összeg került átutalásra. Állítása szerint nem bizonyított a 2. számú jogi személy bankszámlájára érkezett összegek forrása sem, mindezek miatt pedig törvénysértő a vele szemben kiszabott pénzbírság.
[30] Álláspontja szerint a magyar-izraeli államközi megállapodás preambuluma feltétlen védelmet biztosít a részes felek beruházásainak, így a 2. számú jogi személy bankszámláján lévő összeg a Megállapodás 1. Cikk 1. pont c) alpont első tétele értelmében védett jog. Előadta, hogy a bíróság által alkalmazott pénzbírság az 5. Cikk 1. pont első mondat II. fordulata szerinti intézkedés és mint ilyen, az államosítással és a kisajátítással egyenértékű, ilyen intézkedés alkalmazását pedig a Megállapodás tiltja.
[31] Felülvizsgálati indítványát azzal is kiegészítette, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont szerinti felülvizsgálati ok valósult meg a vele szemben jogsértően megállapított halmazat miatt, így törvénysértő a halmazati büntetés kiszabása is. A BH 2018.162. számú eseti döntésre hivatkozva előadta, hogy a jogalkotói akarat szerint a költségvetést károsító magatartások törvényi egységet képeznek. Az adócsalás esetében pedig adónemenként és adómegállapítási időszakonként „külön bűncselekmény” megállapításának van helye, az ugyanazon adónemre több adómegállapítási időszakon keresztül megvalósított elkövetési magatartások a folytatólagosság általános szabályai szerint képeznek egységet. Ezt az álláspontot tükrözi a főügyészség határozata is. Ezért a vád tárgyává tett cselekmény nem 5 rendbeli, folytatólagosan elkövetett, hanem 1 rendbeli, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntetteként minősül, e körben halmazati büntetés kiszabásának nincs helye. Indítványozta ezért a terhére rótt adócsalás bűntette 1 rendbeliként minősítését.
[32] A Legfőbb Ügyészség az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványának kiegészítésére reagálva átiratában a korábbi átiratában foglaltak változtatás nélküli fenntartásáról nyilatkozott.
[33] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványa részben a törvényben kizárt, részben alaptalan.
[34] A Kúria a felülvizsgálati indítványt – a törvényben meghatározott kivétellel – tanácsülésen bírálja el [Be. 660. § (1) bek.]. A Kúria a felülvizsgálati indítványról nyilvános ülésen határoz, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül ezt indítványozta, vagy ezt a tanács elnöke egyéb okból szükségesnek tartja [Be. 660. § (2) bek. a), b) pont].
[35] A felülvizsgálati indítvány nem irányult a terhelt terhére, ezt meghaladóan pedig a tanács elnöke nem tartotta szükségesnek nyilvános ülés tartását. A Kúria ezért a felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülést tűzött ki, és a megtámadott határozatot a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően, a felülvizsgálati indítványban foglalt okok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdése szerint az esetleges további eljárási szabálysértéseket.
[36] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag a Be. 648. § a)–d) pontjában meghatározott és a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt okokból biztosítja a jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét.
[37] A Be. 649. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati ok, amennyiben a bíróság a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel a büntetés végrehajtását. Az I. r. terhelt ezen felülvizsgálati okhoz indokolást nem fűzött.
[38] A bíróság a jogerős ítéletével az I. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés végrehajtását próbaidőre nem függesztette fel, ezért a felülvizsgálati indítvány ebben a részében nem értelmezhető, az a törvényben kizárt.
[39] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[40] Azonban a Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[41] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, és ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. Más szóval a felülvizsgálat nem szolgálhat az ítélet ténybeli korrekciójára, hanem kizárólag – az irányadó tényálláson alapulóan – jogi szempontú vizsgálatára.
[42] A tényállás megalapozatlanságára hivatkozó, az értékelt bizonyítékok hiteltérdemlőségét vitató, a megállapított tények iratellenességére vagy a bizonyítás hiányosságaira utaló részében a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt.
[43] Az I. r. terhelt ugyanakkor a felülvizsgálati indítványában számos ponton a jogerős ítélettel megállapított tényállástól eltérő tényekre alapította a jogi kifogását, illetve az ítélet tényállásából kiragadott egyes ténymegállapításokat önmagukban – az ítélet egyéb tényállási részeitől önkényesen elkülönítve – kívánta jogi értékelés alá vonni.
[44] Az adócsalás bűntette tekintetében az I. r. terhelt az ítéleti tényállásból kiragadta azt a ténymegállapítást, hogy „az egyes cégeket ténylegesen szingapúri személyek irányítják”, csakúgy, mint az e személyek egyéb magatartására vonatkozó tényeket. Nem vette azonban figyelembe, hogy a másodfokú bíróság a tényállást éppen az I. r. terheltnek a bűncselekményekhez igénybe vett cégekkel kapcsolatos cselekményei kapcsán módosította, megállapítva, hogy az I. r. terhelt használta fel a fiktív cégek ügyvezetőit, és ezzel adóbevétel csökkenést okozott. Az irányadó tényállásban részletesen kifejtettek szerint tehát a cégek érdekében ténylegesen nem a szingapúri állampolgárok, hanem az I. r. terhelt járt el. A kelet-ázsiai illetőségű személyek a cégnyilvántartásba bejegyzett képviselőkkel (strómanok) semmilyen kapcsolatban nem álltak.
[45] Az I. r. terhelt az adócsalás és a pénzmosás kapcsán a 2008. február-márciusi részcselekmények megállapítását azzal támadta, hogy erre az időszakra vonatkozóan az adókötelezettség teljesítése során szándékos mulasztás nem állapítható meg. Ugyanakkor a másodfokú bíróság rögzítette: „az irányadó tényállás szerint a vádlottaknak eleve nem állt szándékukba az általános forgalmi adó megfizetése”. Vagyis a másodfokú bíróság – az ítélete jogi indokolásában – a terheltek tudattartalmára vonatkozó tényállítást tett. Az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005. 167.). A tudattartalom ténybeli megállapítása tehát a tényállás része. A Kúria állandó gyakorlata szerint pedig az ítélet tényállási részén kívül rögzített ténymegállapítások is a tényállás részét képezik (BH 2016.163.III., BH 2006.392.). A tényállásban (vagy ítéletszerkesztési hiba miatt az ítélet indokolásában) rögzített tudati tények vitatása ezért a tényállás – felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett – támadásának minősül (BH 2011.3.II.). A jogerős ítéletben rögzített tudati tényektől eltérően állította ezért az I. r. terhelt, hogy az elkövetési időszak utolsó két hónapját illetően adóhiány okozására (adócsalás), illetve annak elleplezésére (pénzmosás) elkövetői akarat nem állt fenn. E vonatkozásban tehát e felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt.
[46] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontjai szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést, alkalmazott törvénysértő intézkedést.
[47] A jogerős ítéletben kiszabott büntetés (intézkedés) tehát csak akkor képezheti felülvizsgálat tárgyát, ha az a cselekmény törvénysértő minősítésének következménye, avagy a jogerős ítéletben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés önmagában sérti a büntetéskiszabás (vagy az adott intézkedés alkalmazásának) valamely kötelező, nem a bírói mérlegelésre bízott anyagi jogi szabályát. A Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja alapján azonban kizárt a felülvizsgálat, ha a téves minősítés nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását, illetve törvénysértő intézkedés alkalmazását.
[48] A cselekmény téves minősítésére, a Btk. más szabályának megsértésére való hivatkozás a felülvizsgálatban csak akkor vezethet eredményre, ha az törvénysértő büntetés kiszabásához vezetett (BH 2021.3.II.).
[49] A bűncselekmény minősítését a Btk. Különös Része határozza meg; a minősítés akkor törvénysértő, ha nem azon különös részi tényállás elemeit meríti ki, amit a bíróság a terhelt terhére megállapított. Az elkövetői alakzat azonban nem a minősítés része, ekként csak a Btk. más szabályának megsértése miatt, akkor lehet felülvizsgálat alapja, ha annak elvétése folytán a kiszabott büntetés önmagában sérti a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezését (Bfv.III.1.485/2016/6., Bfv.II.921/2019/6.).
[50] Ez pedig fogalmilag csak a bűnsegédi elkövetés téves – tettesi vagy felbujtói alakzat helyetti – megállapítása esetén állhat elő, akkor, ha a bíróság a korábbi Btk. 87. § (3) bekezdésének alkalmazásával szabta volna ki a büntetést. Jelen ügyben azonban ez fel sem merülhet, mert a másodfokú bíróság éppen fordítva, az adócsalás bűntette vonatkozásában bűnsegédi elkövetés helyett állapított meg tettesi elkövetést. A tettes helyett társtettesi (vagy közvetett tettesi) elkövetés megállapítása esetén a büntetési tételkeret nem változik, ezért nem állhat elő olyan helyzet, hogy az elkövetői alakzatban való tévedés a büntetés törvénysértő voltát eredményezze.
[51] Ebből következően pedig a felülvizsgálati indítvány azon része, amely szerint a jogerős ítéletben a bíróság tévesen állapított meg közvetett tettesi alakzatot bűnsegédi elkövetés helyett, a törvényben kizárt.
[52] A teljesség érdekében jegyzi meg a Kúria, hogy az adócsalás bűntette vonatkozásában a másodfokú bíróság – a módosított tényállásra is figyelemmel – hibátlanul fejtette ki, hogy az I. r. terhelt a cselekményeknek nem a bűnsegéde, hanem közvetett tettese. A közvetett tettes olyan személyt használ fel a szándékos bűncselekmény tárgyi tényállási elemeinek a megvalósítására, aki e szándékos bűncselekmény miatt azért nem vonható felelősségre, mert nála hiányoznak az elkövetővé váláshoz szükséges alanyi feltételek. Ezen alanyi feltételek a közvetett tettesnél állnak rendelkezésre (BH 2022.148.). E jellemzők az I. r. terhelt esetében pedig maradéktalanul megállapíthatók.
[53] A másodfokú bíróság arra is helyesen utalt, hogy a közvetett tettesség olyan büntetőjogi fogalom, amely nem a korábbi Btk. 20. § (2) bekezdésében szerepeltetésével jött létre. Az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény még nem ismerte külön elkövetői alakzatként a 2009. augusztus 9. napjától törvénybe iktatott közvetett tettességet. Azt megelőzően a közvetett tettest – az ítélet rendelkező részében megállapítottan – tettesként ítélte el a bíróság, az indokolásban utalva arra, hogy a tettes, nem büntethető elkövető felhasználásával követte el a bűncselekményt, vagyis közvetett tettes.
[54] A közvetett tettesi elkövetés, mint a tettesség speciális formája a bírói gyakorlatban már meggyökeresedett, régóta alkalmazott (2009. augusztus 9. előtt jogerős ítéletekkel összefüggésben: BH 2013.200., BH 2010.319., BH 2010.114.) A jogalkotó tehát a dogmatikában már létező – a tettesként elkövetéssel egyező jogi következményekkel járó – közvetett tettesi fogalmat emelte be a korábbi Btk.-ba elkövetői alakzatként a 2009. augusztus 9-től hatályos törvénymódosítással, erre a törvényjavaslat indokolása is utal. Vagyis nem „új” elkövetői alakzat született, csupán a normavilágosság érdekében a gyakorlatban már használt fogalom törvényi szabályozása valósult meg. A fogalmat a hatályos Btk. is – változatlan módon – használja [Btk. 13. § (2) bek.].
[55] Nem merül fel ezért, hogy az eljárt bíróságok a Btk. 2. §-ának megsértésével bírálták el a vád tárgyává tett cselekményt, mert az elkövetői alakzat tekintetében az elkövetéskori és az elbíráláskori törvény nem tartalmaz érdemi, a kiszabható büntetést érintő eltérést.
[56] Az I. r. terhelt a felülvizsgálati indítványát arra is alapította, hogy a terhére megállapított, folytatólagos adócsalás nem öt rendbeli, hanem az egy rendbeli, folytatólagosan elkövetett cselekményként minősül.
[57] A törvényes vádban írt tényállás teljes kimerítése esetén annak eldöntése, hogy a több törvényi tényállás keretei közé illeszkedő egyetlen cselekmény valóságos vagy látszólagos alaki halmazatot valósít-e meg, nem a bűnösségről, hanem a jogi minősítésről szóló állásfoglalást jelent (3/2007. Büntető jogegységi határozat indokolása).
[58] Ahogy arra a Kúria már utalt, önmagában a törvénysértő minősítés a felülvizsgálatot nem alapozza meg, amennyiben a büntetés kiszabását nem tette törvénysértővé.
[59] A korábbi Btk. 310. § (4) bekezdés 1. és 2. fordulata szerinti adócsalás bűntette kettő évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel, míg a 303. § (4) bekezdés a) és b) pontja szerinti pénzmosás bűntette szintén kettő évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[60] Ezért, amennyiben az adócsalás bűntette vonatkozásában a bíróság halmazat helyett 1 rendbeli bűncselekményt állapított volna meg, a halmazati büntetési tételkeret nem változott volna, az továbbra is kettő évtől tizenkettő évig terjedő szabadságvesztés lenne (korábbi Btk. 85. §). Nem érintené a büntetési tételkeretet az sem, hogy további 15 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette is a halmazat részét képezi. Így – a felülvizsgálati indítványban foglalt esetleges törvénysértő minősítés mellett is – az I. r. terhelttel szemben a jogerős ítélettel kiszabott 8 év szabadságvesztés törvényes büntetés lenne, a jogerős ítélet megváltoztatására nem adna alapot.
[61] A bűnszervezet megállapíthatóságával kapcsolatosan a felülvizsgálati indítvány nem tartalmaz indokolást, arra vonatkozóan az I. r. terhelt az ügyészi átiratra tett észrevételében fejtett ki jogi álláspontot, amelynek során azonban – a felülvizsgálati eljárásban tilalmazott módon – eltérő tényállás figyelembevételének igényével is fellépett.
[62] A felülvizsgálat ugyanis nem irányulhat annak megállapítására, hogy a másodfokú bíróság felülmérlegelte-e az elsőfokú bíróság ténymegállapító tevékenységét. Ennek megállapítása a tényállás korrekcióját is jelentené, a jogerős ítélettel megállapított tényállás ugyanakkor – még esetlegesen megalapozatlan tényállás esetén is – köti a felülvizsgálat során eljáró Kúriát. A terhelt által hivatkozott „eljárásijogi szempont” a felülvizsgálati eljárásban pedig akkor vehető figyelembe, amennyiben az a Be. 649. § (2) bekezdésében kimerítő jelleggel felsorolt eljárási szabálysértések között szerepel. A bizonyítással kapcsolatos – akár a nyomozás során, akár a bírósági eljárásban esetlegesen elkövetett – eljárási szabálysértés nem tartozik ebbe a körbe.
[63] Ezért nem vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban sem az, hogy a nyomozó hatóság milyen személyi körben és miért folytatott bizonyítást, sem az, hogy a bíróság az erre vonatkozó tényeket milyen mérlegelés alapján állapította meg.
[64] A bűnszervezet – irányadó tényálláson alapuló – felülvizsgálata ettől függetlenül is kizárt, az alábbiak miatt.
[65] A korábbi Btk. 98. § (1) bekezdése a Btk. Általános Részében rendelkezett a bűnszervezetben elkövetéséhez kapcsolódó, kötelezően alkalmazandó jogkövetkezményekről és előírja, hogy azzal szemben, aki a szándékos bűncselekményt bűnszervezetben követte el, a bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik, de a húsz évet nem haladhatja meg. Ezzel a törvény általános jelleggel értékelt egy elkövetési körülményt, azonban ehhez nem rendelt önálló büntetési tételt, hanem csupán a tételkeret felső határát tágította (azaz a bűnszervezetben elkövetéssel nem az adott bűncselekmény minősített esete valósul meg, eltérően a különös részi minősítő körülmény esetétől).
[66] Mindezek tükrében felülvizsgálati eljárásban kizárólag akkor lehet jelentősége a bűnszervezetben elkövetés megállapítása kérdésének, ha az alapügyben eljárt bíróság a korábbi Btk. 98. § (1) bekezdése és a halmazati szabályok alkalmazásával a különös részi büntetési tételkeret felső határát meghaladó büntetést szabott ki vagy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette [korábbi Btk. 90. § c) pont].
[67] Mivel az I. r. terhelt vonatkozásában ezek közül egyik feltétel sem állapítható meg, a felülvizsgálat a bűnszervezeti elkövetés vitatásán keresztül kizárt.
[68] Mindemellett – egyetértve a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal – a Kúria utal arra, hogy a bűnszervezetben elkövetés tekintetében a II. r. és III. r. terhelt javára benyújtott felülvizsgálati indítvány alapján eljárva a Kúria a Bfv.II.605/2021/8. számú határozatában részletesen kifejtette, hogy e terheltek és az I. r. terhelt részvételével működő, bűncselekmények rendszeres elkövetésére létrejött, éveken át működő, szervezett csoport miért minősül bűnszervezetnek az elkövetéskori és az elbíráláskori bűnszervezet-fogalom szerint is (Indokolás [104]–[119] bekezdés). Mindez az I. r. terhelt vonatkozásában is irányadó.
[69] Kizárt a felülvizsgálat a jogerős ítéletben a terhelttel szemben alkalmazott vagyonelkobzás vonatkozásában is.
[70] A Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a sérelmezett törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható.
[71] A Be. 671. § 12. pontja alapján egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, amennyiben a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a vagyonelkobzásról.
[72] Ez alapján az I. r. terhelttel szemben elrendelt vagyonelkobzás tekintetében a felülvizsgálati eljárás lefolytatása kizárt, mert abban egyszerűsített felülvizsgálati eljárás kezdeményezhető.
[73] A felülvizsgálati indítványnak a büntetéskiszabást érintő része kapcsán a Kúria rámutat, hogy az ítélkezési gyakorlat következetes arra nézve, hogy a kiszabott büntetés önmagában nem támadható. Ha a felülvizsgálattal érintett cselekmény vonatkozásában anyagi jogszabálysértés nincs, a büntetés önálló vizsgálatára a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja nem biztosít lehetőséget (EBH 2011.2387.). Így az sem képezheti önmagában a felülvizsgálat tárgyát, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK véleményt miként veszik figyelembe (BH 2005.337.III.).
[74] Ekként – anyagi jogsértés hiányában – az I. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés felülvizsgálatára nem volt lehetőség.
[75] Az I. r. terhelt a felülvizsgálati indítványában a jogi személlyel szembeni büntetőjogi intézkedés kapcsán a képviseleti jogára figyelemmel vele összefüggésben lévő két, külföldi alapítású gazdasági társaság közül a 2. számú jogi személlyel szemben kiszabott 30 000 000 forint összegű pénzbírságot kifogásolta.
[76] A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről nem a (korábbi) Btk., hanem külön jogszabály, a Jszbt. rendelkezik, ideértve a felülvizsgálat speciális szabályait is. A Jszbt. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a büntetőeljárás során a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának van helye, a Be. rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni.
[77] A Jszbt. 24. § (1) bekezdése szerint felülvizsgálatnak a jogerős ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen a Be. 649. § (2)–(5) bekezdésében meghatározott eseten kívül akkor van helye, ha a jogi személlyel szemben az intézkedés alkalmazására, illetve annak mellőzésére, továbbá az intézkedés alkalmazására irányuló indítvány elutasítására vagy az eljárás jogi személlyel kapcsolatos részének megszüntetésére a büntető anyagi jog, vagy e törvény szabályainak megsértése miatt került sor.
[78] A Jszbt. 24. § (2) bekezdése szerint, ha a felülvizsgálatnak azon terhelt vonatkozásában van helye, akire tekintettel a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmaztak, a felülvizsgálat kiterjed az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezésére is.
[79] A felülvizsgálat Be. 659. § (5) bekezdésében foglalt általános szabályaként a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – a Be. 649. § (2) bekezdésében foglalt eljárási szabálysértés kivételével – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül. A jogi személyekre vonatkozó speciális törvény [Jszbt. 24. § (2) bek.] az általánostól eltérő szabályt, vagyis az indítványhoz kötött felülvizsgálat alóli újabb kivételt állít fel.
[80] A felülvizsgálat terjedelme körében ezért helyesen utalt a Legfőbb Ügyészség arra, hogy – szemben az I. r. terhelt álláspontjával – a Jszbt. 24. § (2) bekezdése, mint speciális szabály alapján, amennyiben az érintett terhelt vonatkozásában a felülvizsgálatnak helye van, a felülvizsgálat kiterjed az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezésére is. A felülvizsgálati indítványt előterjesztő terhelt vonatkozásában megállapítható személyi összefüggés esetén, ha a felülvizsgálati indítvány elutasításának nincs helye, a Kúria – a Be. 649. § (2) bekezdésében foglalt eljárási szabálysértésekhez hasonlóan – hivatalból vizsgálja a jogi személlyel szembeni intézkedés törvényességét.
[81] A jelen ügyben mindkét jogi személlyel szemben a Jszbt. szerinti intézkedést (pénzbírság kiszabása) alkalmazott a bíróság, ezért a felülvizsgálat során annak büntető anyagi jogi alapját kellett megvizsgálni, míg a Jszbt. szabályainak betartását abból a szempontból, hogy az intézkedés e törvénynek megfelel-e, az alkalmazása jogalapjára, a pénzbírság mértékére vonatkozó szabályokat az eljárt bíróságok megsértették-e.
[82] Az elkövetéskor hatályos – és a jelen ügyben alkalmazandó – Jszbt. 2. § (1) bekezdése szerint a jogi személlyel szemben az e törvényben meghatározott intézkedések a korábbi Btk.-ban meghatározott szándékos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazhatók, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte, és a bűncselekményt a jogi személy
a) vezető tisztségviselője, vagy a képviseletre feljogosított tagja, alkalmazottja, illetőleg tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelő bizottságának tagja, illetőleg ezek megbízottja a jogi személy tevékenységi körében követte el,
b) tagja vagy alkalmazottja a jogi személy tevékenységi körében követte el, és a vezető tisztségviselő, a cégvezető, illetőleg a felügyelő bizottság irányítási vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna.
[83] A Jszbt. 2. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül az e törvényben meghatározott intézkedések alkalmazhatók akkor is, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára előny szerzését eredményezte, vagy a bűncselekményt a jogi személy felhasználásával követték el, és a jogi személy vezető tisztségviselője vagy a képviseletre feljogosított tagja, alkalmazottja, illetve tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelőbizottságának tagja a bűncselekmény elkövetéséről tudott.
[84] Az elkövetéskor hatályos törvényhez képest az elbíráláskori törvény részben eltérő – a jelen ügyben jelentőséggel nem bíró – rendelkezést tartalmazott, a büntetőjogi felelősség körét kiszélesítette, a jogi személlyel szembeni szankciót arra az esetre is kilátásba helyezte, ha a bűncselekményt a jogi személy felhasználásával követték el.
[85] A jogi személlyel szembeni intézkedés alapja a terhelt büntetőjogilag releváns, a gazdasági társaság működésével összefüggő magatartása és a vele szervezeti kapcsolatban álló jogi személy előnyszerzése. Mindennek a tényállásból megállapíthatónak kell lennie. Vagyis a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazhatóságát alátámasztó körülmények pontos leírásának körébe tartozik a Jszbt. 2. §-ában írt feltételek megállapításához szükséges tények rögzítése (BH 2022.204.II.).
[86] A Kúria a jelen ügyben e releváns tényeket a tényállásban azonosítani tudta. Az irányadó tényállás tartalmazza ugyanis, hogy 2. számú és a 1. számú, külföldön bejegyzett jogi személyek tagja és kizárólagos képviselője az I. r. terhelt volt (szervezeti összefüggés, IX. tényállási pont). A bűnszervezet keretében az I. r. terhelt feladata volt az adócsalásból származó pénzösszegek eredetének leplezését szolgáló pénzátutalásokhoz szükséges céghálózat létrehozása, cégek alapításával, újabb cégek bevonásával. Mindezek alapján a pénzmosásra létrehozott cégekkel való személyi összefüggés, amely a cégek közvetlen vagy közvetett irányítását lehetővé tette, megállapítható [Jszbt. 2. § (1) bek. a) pont].
[87] A tényállás a külföldi jogi személyekkel összefüggő pénzmozgásokkal kapcsolatban azt is tartalmazza, hogy – részben a meg nem fizetett áfa összegével együtt – az 1. számú jogi személy 1. számú banknál vezetett bankszámlájára az 5. számú mellékletben részletezettek szerint összesen 51 122 871 forintot utaltak át, míg a 17. számú melléklet szerint 9 986 052 forint, majd 28 011 274 forint, összesen 34 997 326 forint pénzutalás történt. Emellett az I. r. terhelt az iroda 1. bankszámlájára érkezett pénzösszegekkel további banki műveleteket is végzett a készpénzfelvételeken kívül, többek között az 1. számú jogi személy bankszámlájára összesen 17 106 856 forintot utalt át.
[88] Az I. r. terhelt a 1. számú jogi személy bankszámlájára érkező pénzösszegekkel – mely számlára más forrásokból is érkeztek összegek, így az összegek keveredtek – további banki műveleteket végzett: 15 190 000 forint készpénzt vett fel, melynek egy részét visszafizette a számlára, illetve a számlára érkező összegek egy részét átvezettette a 2. számú jogi személy 2. számú banknál vezetett betétszámlájára.
[89] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását akként helyesbítette, hogy az átutalt összegek részeként mindösszesen 3 652 756 591 forint be nem fizetett áfa került átutalásra a tényállás VIII/a., VIII/b. és XI. pontjában írtak szerint. Ezen időszakban az 1. számú iroda és az 1. számú jogi személy fióktelepének bankszámláira utalt összegből az adóelkerülés folytán be nem fizetett áfa összege 28 603 869 forint volt.
[90] Mindezen banki műveletekkel összefüggésben az I. r. terhelt büntetőjogi felelőssége pénzmosás bűntettében megállapítható volt (tényállás VIII/A., VIII/B. és XI. pont), ezért a jogi személlyel szembeni intézkedés ezen feltétele is fennállt.
[91] Az ügyészség a törvénynek megfelelően, a vádiratban, a szükséges cégadatok megjelölésével indítványozta a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását [Jszbt. 13. § (1) bek.], amelyet a vádbeszédben is fenntartott. Így az intézkedés ezen törvényi feltétele is megállapítható volt.
[92] Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság az intézkedés jogalapját tekintve helyesen rögzítette, hogy a „Jszbt. 2. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételek fennállnak, hiszen a bűncselekmény elkövetése e jogi személyek javára előny szerzését eredményezte, miután mindkét jogi személy bankszámlájára pénzösszegek kerültek átutalásra a pénzmosás során.
[93] A büntetőjogi intézkedés feltétele volt az elkövetéskor és az elbíráláskor is, hogy a bűncselekmény a jogi személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte. A korábbi Btk. 303. § (3) bekezdés b) pontja szerinti pénzmosás bűntette esetén az elkövetőnek (a jogi személy képviselőjének) általában nem célja a jogi személy haszonszerzése, ezzel szemben a cél a bűnös eredetű pénznek a gazdasági társaság bankszámláin átfuttatásával ezen eredet leplezése. Előnyszerzés a tényleges vagyongyarapodás, amely megállapítható akkor, ha a bűncselekményből származás leplezésének szándékával, bűnös célból átutalt összeg bármilyen okból a cég bankszámláján marad, és ezáltal a gazdasági társaság gazdagodik.
[94] Amennyiben tehát az adott jogi személy vonatkozásában a vagyonszerzési célzat nem állapítható meg, ám az előny ténylegesen bekövetkezik, továbbá a bűncselekmény és a jogtalan eredmény közötti okozatosság fennáll, valójában arról van szó, hogy az elkövető nem akadályozta meg a saját bűncselekménye miatti előny megszerzését. Így nem kívánja ugyan az előnyt, de abba belenyugszik, szándéka tehát eshetőleges (Bfv.III.527/2014/5.).
[95] Jelen ügyben mindkét érintett külföldi cég bankszámláján jelentősebb összeg maradt azok zár alá vételekor.
[96] Eljárási tény, hogy a törvényszék végzésével elrendelte a 1. számú jogi személy, valamint a 2. számú jogi személy 3. számú banknál vezetett bankszámlái és az azokon kezelt valamennyi pénzeszköz zár alá vételét a jogi személlyel szemben kiszabható pénzbírság végrehajtásához szükséges vagyon biztosítása, valamint az I. r. terhelttel szemben vagyonelkobzás biztosítása céljából, 2 579 650 339 forint erejéig.
[97] A végzés indokolása tartalmazza, hogy – a korábbi biztosítási intézkedéskor – a 2. számú jogi személy bankszámláin többek között 189 179,49 euró és 1 582 768,67 forint, míg a 1. számú jogi személy bankszámláin többek között 5369,41 angol font és 2 079 110,12 forint volt található.
[98] Mindezek alapján a jogi személyek tényleges gazdagodása megállapítható volt, arra az elsőfokú ítélet is helyesen utalt.
[99] A Kúria tehát megállapította, hogy a jogi személlyel szemben alkalmazott büntetőjogi intézkedés a törvényben foglalt követelményeknek megfelelt, azt kizáró ok nem állt fenn.
[100] Az alkalmazott büntetőjogi szankció neme és mértéke is törvényes az alábbiak szerint.
[101] A bíróság a jogi személlyel szemben alkalmazható pénzbírság összegét – az elkövetéskor hatályos Jszbt. 6. § (1) bekezdése szerint – alsó- és felső határ között állapíthatja meg. A pénzbírság legnagyobb mértéke a bűncselekménnyel elért vagy elérni kívánt vagyoni előny értékének a háromszorosa, annak legkisebb összege pedig 500 000 forint volt.
[102] A pénzbírság mértéke törvénysértő, amennyiben azt a bíróság a törvényes kereteken kívüli összegben határozza meg; a törvényben meghatározott összeg keretein belül kiszabott pénzbírság mértéke felülvizsgálattal nem támadható.
[103] A pénzbírság mindkét külföldi cég esetében a törvényes legkisebb összeget meghaladta, annak a törvényi felső határon belül maradása pedig az előnyhöz viszonyítva állapítható meg, amely ekként gazdasági társaságonként eltérő lehet.
[104] A két cég bankszámláin zárolt, a kiszabott pénzbírság összegét meghaladó pénzeszközöket figyelembe véve megállapítható volt, hogy a pénzbírság egyik esetben sem haladta meg a törvényes felső határt (a zárolt együttes összeg forintra átszámított háromszoros mértékét). Ekként a jogi személyekkel szemben alkalmazott pénzbírság összege sem törvénysértő.
[105] Az I. r. terhelt arra is hivatkozott, hogy az izraeli székhelyű cég esetében kétoldalú, törvényben rögzített megállapodás zárja ki a büntető szankció alkalmazását. A Kúria azonban – egyezően az eljárt bíróságok és a Legfőbb Ügyészség álláspontjával – megállapította, hogy e jogszabály nem zárta ki a jogi személlyel szembeni szankciót.
[106] Az I. r. terhelt szerint az általa képviselt, egyik külföldi alapítású cég magyarországi bankszámláin lévő összeget a Megállapodás 5. cikk 1. pont c) alpontja „védi meg”. Ez azonban a beruházások kisajátításáról, illetve azzal egyenértékű intézkedésekről tartalmaz korlátozásokat.
[107] A kisajátítás alapvetően különböző jogintézmény a büntetőjogi mögöttes felelősségen alapuló, a Jszbt. által szabályozott szankciótól, ekként – értelemszerűen – kártalanítást sem vonhat maga után. Vagyis a jogi személlyel szembeni intézkedés nem vonható a Megállapodás hatálya alá.
[108] A büntetőjogi jellegű intézkedések vonatkozásában pedig a Megállapodás semmilyen rendelkezést nem tartalmazott, ekként kivételes szabályozást, korlátozást sem.
[109] A jelen ügyben ezért tévesen hivatkozott az I. r. terhelt a 20/2006. (VIII. 18.) KüM határozat átmeneti szabályára is, amely szerint a Megállapodás alapján létrejött beruházások vonatkozásában 2027. június 26. napjáig alkalmazhatók a Megállapodás rendelkezései [20/2006. (VIII. 18.) KüM határozat 3. bekezdés]. Mivel – a már kifejtettek szerint – nincs szó olyan intézkedésről, amely a Megállapodás hatálya alá tartozna, az alkalmazhatósága tilalmának meghosszabbítása sem merülhet fel.
[110] A Kúria hivatalból elvégzett vizsgálata során felülvizsgálatot megalapozó további feltétlen eljárási szabálysértést [Be. 649. § (2) bek.] sem észlelt.
[111] Mindezek alapján a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben megalapozatlannak találta, ezért a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.431/2023/14.)