I. A kiemelt jelentőségű ügyekben az építésügyi hatóság döntésének közlése a Méptv. 196. § (1) bekezdésében foglaltak szerint hirdetmény útján valósul meg, kivéve azon nevesített esetekben, amikor a döntést az általános szabályok szerint kell közölni.
II. Ha az ügyféli jogállás a kiemelt jelentőségű ügyben nem a közvetlen érintettségen, hanem a Kvtv. 98. § (1) bekezdése által biztosított érdekvédelmi funkción alapul, ezen ügyfél irányába a hirdetményi közléssel egyidejűleg a hatóságot a Méptv. 196. § (2) bekezdése alapján nem terheli tájékoztatás a döntés szövegéről.
III. A hatósági döntés elleni bírói jogorvoslathoz való jog az érintettek vonatkozásában a közléssel nyílik meg, azaz a közigazgatási per megindítására nyitva álló törvényi határidő minden esetben a hirdetményi úton történő közléshez kapcsolódik [2017. évi I. törvény (Kp.) 48. § (1) bek. i) pont; 2023. évi C törvény (Méptv.) 196. §; 1995. évi LIII. törvény (Kvtv.) 98. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes a keresettel támadott határozatával (a továbbiakban: határozat) a perben nem álló kérelmező tulajdonában lévő ingatlanon a benyújtott tervek szerinti pavilonépületek építésére (összes nettó alapterület: 272,79 m²) az építési engedélyt megadta. A határozat közlésére hirdetmény útján került sor. A hirdetmény az alperes honlapján 2025. február 8-tól 2024. február 13-ig volt közzétéve. A felperes többszöri kérelmére az alperes a határozatot elektronikus úton megküldte a részére, a határozatot a felperes 2025. február 18-án töltötte le.
A felperes keresete és az alperes védirata
[2] A felperes 2025. március 5-én keresetet terjesztett elő a határozattal szemben, amelyben annak megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
[3] Az alperes védiratában a keresetlevél elkésettség miatti visszautasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság döntése és annak jogi indokai
[4] Az eljárt törvényszék a végzésével a keresetlevelet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján visszautasította. A magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény (a továbbiakban: Méptv.) 196. § (1) és (2) bekezdéseire hivatkozva megállapította, hogy a keresetindításra nyitva álló határidő a hirdetményi közlés napján, 2025. február 13-án nyílt meg, ezáltal az 2025. február 28-án lejárt. A felperes 2025. március 5-én nyújtotta be keresetlevelét, ezért az elkésett, igazolási kérelmet pedig nem terjesztett elő.
A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt Ítélőtábla jogerős végzésével az elsőfokú bíróság végzését – az indokolás pontosításával – helybenhagyta.
[6] A végzés indokolásában kifejtette, hogy a keresetindítás határidőhöz kötött, amely megtartottságának elsőfokú bíróság általi ellenőrzése szükségképpen magában foglalja a közigazgatási határozat közlése szabályszerűségének vizsgálatát. A keresettel támadott döntés kézbesítésének szabályszerűségét az elsőfokú bíróságnak hivatalból kell megítélni (Kúria Kpkf.VI.39.876/2020/2. [14] bekezdés). A Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontjában, valamint (2) bekezdésében foglaltak szerint a keresetindítási határidő olyan kógens határidő, amely jogvédelmi okokból sem hosszabbítható meg, és amelynek elmulasztásához a Kp. a visszautasítás jogkövetkezményét fűzi.
[7] A Méptv. 196. § (1) bekezdése alapján főszabály szerint a kiemelt jelentőségű ügyben eljáró hatóság az általa meghozott döntéseket hirdetményi úton közli. A Méptv. 196. § (2) bekezdése értelmében hirdetményi úton történő közlés esetén, ha a döntés az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg, vagy alapvető jogát vonja el vagy korlátozza, a kiemelt jelentőségű ügyben a hatóság az ismert ügyfelet a döntés szövegéről – a hirdetmény kifüggesztésével egyidejűleg – az ügyfél tekintetében az adott ügyfajtára vonatkozó jogszabály szerint alkalmazható egyéb kapcsolattartási forma használatával is tájékoztatja. A jogalkotó célja szerint nem minden, a közigazgatási eljárásban ügyfélként részt vevő személyt kell a döntés szövegéről tájékoztatni, hanem csak az ügyfeleknek azon csoportját, akik számára a döntés kötelezettséget állapít meg, vagy akinek alapvető jogát vonja el vagy korlátozza.
[8] Az építésügyi hatósági eljárásban a természetvédelmi célú egyesület ügyféli jogállása az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban. Ákr.) és a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) rendelkezésein alapul. Az Ákr. 10. § (1) bekezdése szerint ügyfél az, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti, illetve az, aki a jogszabály erejénél fogva ügyfélnek minősül. A természetvédelmi célú egyesület esetében e jogos érdeket a cél szerinti működés és az adott építési tevékenység természeti környezetre gyakorolt hatása alapozza meg. A felperes alapszabályban megjelölt célja a természeti értékek megőrzése, amely érintetté teszi őt az építéshatósági döntésekben, ezért jogos érdeke fűződik az eljárás eredményéhez, így a megelőző eljárásban az ügyféli jogállása fennállt.
[9] A másodfokú bíróság ugyanakkor rámutatott, a felperes ügyféli jogállása nem alanyi joghoz, hanem közérdekű jogos érdekhez kötődik, amelyet a szervezet működésének célja, valamint a természeti környezet védelmének közérdeke alapoz meg. A határozat szövegéről való tájékoztatást azonban jogszabály az ügyfelek szűkebb köre esetén teszi kötelezővé: csak azt a személyt kell tájékoztatni, akinek alapvető jogát vonja el, korlátozza a döntés vagy az kötelezettséget állapít meg számára. A felperesnek nincs olyan közvetlen joga, melyet a határozat érintene, ügyféli jogállása sem ezen alapul, hanem a működési célja szerinti jogos érdekek képviseletén, amely közvetlen jogi érintettséget nem jelent.
[10] A Méptv. 196. § (1) bekezdése a hirdetményi közlést teszi kötelezővé azzal kiegészítve, hogy a döntéssel legközvetlenebbül érintett személyeket a döntés szövegéről is tájékoztatni kell, ami garantálja számukra az ügyféli jogaik gyakorlását, az adott hatósági eljárásban a hatósági eljárásról való tényleges értesülés alapján jogi helyzetük mérlegelésének lehetőségét. A Méptv. 196. § (2) bekezdése a hirdetmény kifüggesztésével egyidejű tájékoztatási kötelezettséget ír elő, ezért a hirdetményi közlés az olyan ügyfelek esetén, akik számára a döntés kötelezettséget állapít meg, vagy alapvető jogát vonja el vagy korlátozza, csak akkor szabályos, ha a hatóság a kifüggesztéssel egyidejűleg (azonos napon) a döntés szövegéről is tájékoztatást ad. Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a hirdetményi közlés a felperes esetében nem azért szabályszerű, és indult meg a hirdetmény kifüggesztését követő 5. nap elteltével a keresetindítási határidő, mert a határozat szövegéről az alperes a hirdetmény közzétételét követően kérelemre tájékoztatást adott, hanem , mert a felperes nem tartozott azon ügyfelek körébe, akik számára a döntés kötelezettséget állapít meg, vagy alapvető jogát vonja el vagy korlátozza, ezért a hirdetményi közlés szabályszerűségét nem érinti a döntés szövegéről való egyidejű tájékoztatás elmaradása.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[11] A jogerős végzés ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak – az elsőfokú végzésre is kiterjedő hatállyal – hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
[12] Álláspontja szerint a jogerős végzés sérti az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkét, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági ügyintézéshez fűződő jogot, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése által biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot, a Kp. 84. § (2) bekezdésére figyelemmel a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) a döntés indokolására vonatkozó 349. §-át, illetve 346. §-át, az Ákr. 1. §-a, 2. § (1) és (2) bekezdés a) és b) pontja, a 4–5. §-ai, továbbá az Ákr. 6. § (1) bekezdése alapelvi rendelkezéseit és a Méptv. 196. § (2) bekezdését.
[13] A felperes hangsúlyozta, hogy a Méptv. 196. § (2) bekezdésének a másodfokú bíróság általi értelmezése téves és jogszabálysértő. A jogerős végzés teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a Méptv. 196. § (2) bekezdése azon rendelkezését, amely szerint a kiemelt jelentőségű ügyben a hatóság az ismert ügyfelet értesíti. A tárgyi hatósági döntés a 19. oldalán sorolja fel, hogy kik értesülnek a döntésről, és kik kapják meg tájékoztatásul. A felperest ez a lista az „Értesülnek” címszó alatt tartalmazza cégkapu megjelöléssel, de a döntést alperes ennek ellenére sem küldte meg a részére.
[14] A felperes továbbá előadta, nincs tudomása arról, hogy az alperes kiket értesített közvetlenül a döntéséről, de az tényként megállapítható, hogy az engedélyhatározat a benne szereplő egyetlen értesítendő, illetve tájékoztatandó személy, illetve szervezet/szervezeti egység számára sem állapít meg kötelezettséget és alapvető jogot sem von el, illetve nem korlátoz. A jogalkotó szándékával ellentétes lenne az olyan jogértelmezés, mely szerint az eljáró hatóságnak a döntését még a kérelmezőnek sem kellett megküldenie, hiszen ez a tisztességes hatósági eljárás követelményébe ütközik. Emellett a jogalkotó szándékával ellentétes lenne az a jogértelmezés is, hogy abban az esetben, ha a jogszabály szó szerinti értelmezése üres halmazt eredményez a kézbesítendők oldalán, akkor az eljáró hatóság tetszőleges módon választhatja ki, hogy kiket értesít a döntés szövegéről, és kik azok, akik esetében ezt mellőzi. A Méptv. 196. § (2) bekezdése másodfokú bíróság általi jogértelmezése, amely mentesíti az eljáró hatóságokat a döntés szövege közvetlen úton történő közlésének kötelezettsége alól az ismert ügyfelek tetszőleges köre esetében, sérti az Alaptörvényt és az Ákr. rendelkezéseit is.
[15] Kifejtette, hogy az eljáró hatóságot a döntés szövegéről történő tájékoztatási kötelezettség minden ismert ügyfél irányába terheli, ez garantálja ugyanis az ügyféli jogaik gyakorlását. Az Alaptörvény és az Ákr. biztosítja az ügyfelek egyenrangúságát, épp ezért jogsértő az a jogerős végzés szerinti kézbesítési szabály, amely az ügyfelek egy csoportját megfosztja attól, illetve korlátozza abban, hogy ügyféli jogaikat gyakorolják. E körben hivatkozott felperes a Kúria Kfv.III.37.606/2023/7. (BH 2024.2.49.) számú döntésére.
[16] A döntés szövegéről való tájékoztatás elmulasztása, valamint, az alperes által tetszőlegesen 10 napra lerövidített keresetindítási határidő a felperes jogorvoslathoz való jogát is sérti, ezért az elsőfokú, valamint a másodfokú végzés az Alaptörvénybe ütközik. Álláspontja alátámasztásaként idézte a Kúria Kfv.35.384/2022/6. számú precedensképes határozatának elvi tartalmát, valamint az [55], [57]–[58] bekezdésekben foglalt megállapításokat.
[17] A felülvizsgálati kérelem szerint a döntés az indokolásra vonatkozó kötelezettséget is sérti, mert az eljárt bíróságok nem értékelték azt a tényt a döntéshozatal során, hogy nem csak a döntés szövegéről történő tájékoztatást mulasztotta el az alperes, hanem a döntés tényéről is bizonytalan tartalmú hirdetményt tett közzé. A fellebbezésében pontosan megjelölte azt a tényt, amely a pergátló akadály fennállásának megítélése szempontjából releváns, de az elsőfokú bíróság annak értékelését mellőzte a döntéshozatal során.
[18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[19] Az alperes a Méptv. hivatkozott rendelkezéseinek értelmezése kapcsán az ítélőtábla okfejtésével egyetértve kiemelte, hogy nem mulasztotta el az érdemi döntést közölni a felperessel, hanem a jogszabályi előírások szerint járt el. Az alperes tájékoztatási kötelezettsége annak a személynek a vonatkozásában áll fenn, aki a saját jogán válna jogosítottá vagy kötelezetté a döntés által, vagy a hatóság döntésével a helyzete, a lehetőségei, a kilátásai változnak meg. A felperesnek nincs olyan közvetlen joga, amelyet a határozat érintene, ügyféli jogállása sem ezen alapul, hanem a működési célja szerinti jogos érdekek képviseletén, mely közvetlen jogi érintettséget nem jelent.
[20] A hirdetmény tartalmával összefüggésben arra hivatkozott, hogy tárgyi ügyben az Ákr. 88. § (1) bekezdés c) pontja alapján tette közzé a hirdetményt. Eszerint az ügy számát és tárgyát kell tartalmaznia a hirdetményi értesítésnek, nem pedig a konkrét hatósági döntés számát és tárgyát, ezért a hirdetmény az Ákr. tartalmi követelményeinek megfelelt.
[21] Az alperes kifejtette, a másodfokú bíróság arra is helyesen mutatott rá, hogy a felperes az eljárásról tudomással bírt, abban ügyféli jogokkal rendelkezett, a döntésről is tudomást szerzett, a hirdetménnyel tisztában volt, mert 2025. február 12-én a határozat megküldését kérte. Mindezekre figyelemmel nem állt fenn a Méptv. 196. § (1)–(2) bekezdései adott ügyben való alkalmazhatósága kapcsán olyan aggály, ami a tisztességes eljáráshoz való jog és a jogorvoslathoz való jog sérelmére hivatkozással a Méptv. hirdetményi kézbesítésre vonatkozó rendelkezéseinek kizárására irányuló alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését szükségessé tenné.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint nem megalapozott.
[23] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.
[24] A Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság döntését a szükséges mértékben megindokolta, és a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból levont azon következtetése, hogy a felperes keresetlevele elkésett és igazolási kérelem benyújtása hiányában az elsőfokú eljárásban pergátló akadály állt fenn, helytálló és mindenben megfelel az ügyben irányadó jogszabályi előírásoknak.
[25] A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős végzés tévesen értelmezte a Méptv. 196. § (2) bekezdését akként, hogy a kiemelt jelentőségű ügyben eljáró hatóságot a felperes ügyfél irányába nem terhelte a döntés szövegéről való közvetlen tájékoztatási kötelezettség.
[26] Az Ákr. 88. § (1) bekezdése taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amikor a közlést hirdetmény útján kell teljesíteni, egyik ilyen eset ha azt törvény vagy kormányrendelet előírja [c) pont].
[27] A Méptv. 196. §-a meghatározza a kiemelt beruházásra és a kiemelt jelentőségű ügyekre irányadó különös anyagi és eljárásjogi szabályokat. E § (1) és (2) bekezdése a kiemelt beruházásokkal összefüggő tájékoztatási rendre vonatkozó sajátos szabályokat ír elő. Ennélfogva ezekben az eljárásokban a döntések közlésére az Ákr. 88. § (1) bekezdés c) pontja alapján a Méptv. 196. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadók.
[28] A Méptv. 196. § (1) értelmében a kiemelt jelentőségű ügyben eljáró hatóság az általa meghozott döntéseket – az eljárás során a személyesen az ügyfélnek szóló végzések, az eljárásban közreműködő szakhatóságok részére kézbesítendő, valamint a katonai, honvédelmi, nemzetbiztonsági és védelmi ipari célú és rendeltetésű építményekkel kapcsolatos építésügyi hatósági eljárásban hozott döntések kivételével – hirdetményi úton közli. A (2) bekezdés alapján az (1) bekezdés szerinti hirdetményi úton történő közlés esetén, ha a döntés az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg, vagy alapvető jogát vonja el vagy korlátozza, a kiemelt jelentőségű ügyben a hatóság az ismert ügyfelet a döntés szövegéről – a hirdetmény kifüggesztésével egyidejűleg – az ügyfél tekintetében az adott ügyfajtára vonatkozó jogszabály szerint alkalmazható egyéb kapcsolattartási forma használatával is tájékoztatja. A közlés jogkövetkezményei ilyen esetben is a hirdetményi úton történő közléshez kapcsolódóan állnak be. A döntés közlésének napja – a kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánító kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – a hirdetmény kifüggesztését követő 5. nap.
[29] A fenti rendelkezések alapján tehát a kiemelt jelentőségű ügyekben a közlés hirdetmény útján valósul meg, kivéve a jogalkotó által nevesített azon esetekben, amikor a döntést az általános szabályok szerint kell közölni. A felek között nem volt vitatott, hogy az alperes a keresettel támadott építési engedélyről szóló határozatot nem katonai, honvédelmi, nemzetbiztonsági és védelmi ipari célú és rendeltetésű építményekkel kapcsolatos hatósági eljárásban, valamint nem a felperes kérelmére adta ki, és a felperes nem szakhatóságként vett részt az eljárásban. Így az alperesnek a támadott döntését a felperessel is hirdetményi úton kellett közölnie. Mivel a Méptv. 196. § (1) bekezdésében felsorolt kivételek egyike sem állt fenn, a határozat közlése jogszerűnek tekinthető.
[30] A felperesnek az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozása a közlés szabályosságát érintően megalapozatlan és egyben iratellenes is. A másodfokú végzés [19] bekezdése egyértelmű megállapítást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a közlés jogszerűsége a hirdetmény tartalma alapján sem vonható kétségbe, mert az Ákr. 88. § (2) bekezdés c) pontja csak az ügy számának és tárgyának feltüntetését írja elő, de a döntés jellegére (érdemi vagy eljárásjogi) utaló kötelező tartalmi elemet nem határoz meg.
[31] Kiemelendő, hogy a Méptv. 196. § (2) bekezdése a közlés napját is az Ákr. 85. § (5) bekezdésétől eltérve, lerövidíti, ami jelen ügyben – a kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánító kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – a hirdetmény kifüggesztését követő 5. napon (2025. február 13-án) következett be. Ez a vélelem akkor is, ha az eljáró hatóságot a hirdetményi közlés mellett a Méptv. 196. § (2) bekezdése alapján egyidejű tájékoztatási kötelezettség is terheli meghatározott ügyfelek irányába.
[32] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős végzésnek a Méptv. 196. § (2) bekezdése értelmezése körében kifejtett érvelését támadta arra hivatkozással, hogy kiemelt jelentőségű ügyekben valamennyi ismert ügyfelet kell értesíteni a döntés szövegéről, ezért az alperes jogszabálysértően mellőzte a felperesi egyesület tájékoztatását.
[33] A Kúria megállapította, hogy a Méptv. 196. § (2) bekezdésének a felperes által tulajdonított jelentéstartalom sem nyelvtani, sem teleológikus értelmezés útján nem vezethető le. A vitatott rendelkezés első fordulata a döntés tartalmára, a másik fordulata az ügyfél kilétére vonatkozó konjunktív feltételeket határoz meg, ezzel is kifejezve, hogy ismert ügyfelek közül csak azokat kell tájékoztatni a döntés szövegéről, akik számára a döntés kötelezettséget állapít meg, vagy alapvető jogukat vonja el vagy korlátozza, ezzel is elősegítve a hatékony jogorvoslathoz való joguk érvényesülését. Ugyanakkor a kiemelt ügyekben éppen az eljárás egyszerűsítése és gyorsabb befejezése indokolja az Ákr. általános eljárásrendjétől eltérő, különös szabályok megalkotását, mely célkitűzéssel a felperes jogértelmezése nem áll összhangban.
[34] Ahogyan a jogerős végzés is rámutatott a felperes ügyféli jogállásának vizsgálata alapján lehet állást foglalni arról, hogy terhelte-e a hatóságot a tárgyi ügyben a hirdetmény kifüggesztésével egyidejűleg tájékoztatási kötelezettség a felperes irányába. E körben helytálló a jogerős végzésben kifejtett azon jogi érvelés, hogy a felperes ügyféli jogállása nem a közvetlen érintettségen, hanem a Kvtv. 98. § (1) bekezdése által biztosított érdekvédelmi funkción alapul. Ebből adódóan a felperes nem tartozik az ügyfelek azon szűk körébe, akiket a Méptv. 196. § (2) bekezdése alapján a közléssel egyidejű tájékoztatás illeti meg a döntés szövegéről.
[35] Ugyanakkor a tájékoztatási kötelezettség fennállása sem hatna ki a közléshez fűződő jogkövetkezményekre, mert azt semmilyen módon nem érinti. A tájékoztatási kötelezettség fennállása esetén is az eljárás megindításakor még hatályos, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 53/I. §-a szerinti 15 napos perindítási határidő a közlés napjától számítandó, ami jelen esetben a keresetlevél benyújtását megelőzően (2025 február 28.) már lejárt.
[36] A felülvizsgálati ellenkérelem helytállóan utalt arra, hogy a felperes az eljárásban ügyféli jogokkal rendelkezett, a döntésről a hirdetményből tudomást szerzett, tehát jogorvoslati jogától nem volt elzárva. Ezzel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmében a jogértelmezéssel összefüggésben hivatkozott a tisztességes eljáráshoz kapcsolódó alapjogok, különösen a jogorvoslati jog megsértésére, ezért azokat is megvizsgálta a Kúria és a következőkre mutat rá.
[37] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.
[38] Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a jogorvoslathoz való joggal, melyek szerint az olyan alkotmányos alapjog, amely tárgyát tekintve a bírói, illetőleg a hatósági (más közigazgatási) döntésekre terjed ki, tartalmát tekintve pedig azt kívánja meg, hogy valamennyi, az érintett jogát vagy jogos érdekét (helyzetét) érdemben befolyásoló érdemi határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy azonos szerv magasabb fórumához fordulni. A jogorvoslathoz való jog törvényben meghatározottak szerint gyakorolható, ezért az egyes eljárásokban eltérő szabályozás lehetséges. Az Alaptörvény megköveteli, hogy a jogorvoslati jog nyújtotta jogvédelem hatékony legyen, vagyis ténylegesen érvényesüljön és képes legyen a döntés által okozott sérelem orvoslására. A jogorvoslat jogának hatékony érvényesülését számos tényező befolyásolhatja, így többek között a felülbírálati lehetőség terjedelme, a jogorvoslat elintézésére meghatározott határidő, vagy a sérelmezett határozat kézbesítésének szabályai és megismerhetőségének tényleges lehetősége. [22/2013. (VII. 19.) AB, 3064/2014. (III. 26.) AB, 9/2017. (IV. 18.) AB számú határozatok]
[39] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.
[40] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése deklarálja, mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el.
[41] Az Európai Unió Alapjogi Chartája a 41. cikkben deklarálja a megfelelő ügyintézéshez való jogot, az (1) bekezdés értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.
[42] A 3223/2018. (VII. 2.) AB határozat szerint jogállami keretek között a „tisztességes” karakter minden közhatalom erejével felruházott eljárással szemben követelmény. Ezért a sajátosságok figyelembevétele mellett, de a hatósági eljárásban is meg kell jelennie a fair eljárás követelményeinek, amely követelményeket az alapjogi jogalanyisággal rendelkező ügyfeleknek alanyi jogként, végső fokon alapjogként ki kell tudni kényszeríteni. E jogok érvényesíthetősége a hatóság működésének korlátja, jogszerű eljárásának pedig mércéje. A jogállami követelményrendszernek a megnyilvánulása az, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése önálló, az ügyintézés alapjogaként ismeri el a fair hatósági eljáráshoz való jogot.
[43] Az Alkotmánybíróság a 10/2017. (V. 5.) AB határozatában kifejtette, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljárás sérelmét eredményezheti, hogy az idézhető lakcímmel rendelkező ügyfél ugyanazon közigazgatási hatósági eljárásban sem annak megindításáról, sem a hatósági döntésről nem szerez tudomást. Rámutatott, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény a jogalkalmazó számára, hogy a közigazgatási eljárás során az idézhető lakcímmel rendelkező ügyfelek esetében, azokban az ügyekben, ahol az eljárás megindulásáról szóló értesítés a Ket. 29. § (4) bekezdés b) pontjának „az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül dönt” fordulatára tekintettel mellőzve lett, a hatóság érdemi döntéséről való közlés, tájékoztatás olyan formában történjen, amely lehetővé teszi az ügyfél tényleges értesülését. Míg a hatósági döntés közlése során csak abban az esetben lehet alkotmányos keretek között helye a hirdetményi kézbesítés Ket. 80. § (1) bekezdés d) pontja „vagy alkalmazásuk előre eredménytelennek mutatkozik” szövegrésze szerinti közlési mód alkalmazásának, ha magának az eljárásnak a megindulásáról az ügyfél már értesült. (Indokolás [102])
[44] Az Alaptörvény 28. cikke arra kötelezi a bíróságokat, hogy a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[45] A Kúria a fenti alkotmánybírósági gyakorlat ismeretében megállapította, hogy a jelen ügyben alkalmazandó Méptv. 196. § (1) és (2) bekezdéseinek a jogerős végzésben kifejtett értelmezése megfelel az Alaptörvény 28. cikkében deklarált alkotmánykonform értelmezésnek. A vitatott megállapítások egyike sem korlátozza vagy zárja ki a hirdetményi közlés esetén a jogorvoslathoz való jogot, mivel a hirdetmény útján közölt döntés ellen is van lehetőség az ügyfél számára jogorvoslat igénybevételére. A döntés szövegéről való tájékoztatás a döntéssel közvetlenül érintett ügyfelek vonatkozásában egy további eljárási garancia az ügyféli jogaik gyakorlását illetően.
[46] Az már valóban „alkotmányossági problémát vethetne fel, amennyiben a jogorvoslati határidő oly mértékben lenne rövid, amely az ügyfél döntésről való tudomásszerzését gyakorlatilag ellehetetleníti” (10/2017. (V. 5.) AB határozat Indokolás [70]), de ez a Méptv. 196. § (2) bekezdése tekintetében fel sem merül, mivel a döntés szövegéről való tájékoztatási kötelezettség nem érinti a közlés időpontjának vélelmét, így az ahhoz kapcsolódó jogorvoslati határidőt sem hosszabbítja meg. Erre figyelemmel a jogorvoslati határidő lerövidítését állító felperesi érvelésnek sem jogszabályi, sem ténybeli alapja nincs, különösen akkor, amikor a felperes a hirdetményből tudomást szerzett a döntésről és ügyfélként semmi sem akadályozta meg abban, hogy a határozat teljes tartalmát iratbetekintés útján megismerje. A hirdetmény erre vonatkozó külön felhívást és tájékoztatást is tartalmazott.
[47] A fentiekben kifejtett indokokra figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályoknak és alkotmányossági követelményeknek megfelel, ezért azt a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.IV.37.703/2025/5.)