I. Abszolút eljárási szabálysértést a beismerő nyilatkozat elfogadására alapított bűnösséget megállapító ítélet vonatkozásában csak az képez, ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot a Be. 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta el, vagy az erre alapított írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el a vádirati tényállástól [Be. 504. § (2) bek. c) pont, 608. § (1) bek. h) pont, 649. § (2) bek. d) pont].
II. A bíróság a tárgyaláson a törvényben foglalt esetben a beismerő nyilatkozatot előkészítő ülésen elfogadó végzését hatályon kívül helyezheti a tárgyaláson, ennek következtében pedig a Be. 502. § (1) bekezdésében meghatározott, ún. „mértékes indítvány” szerinti büntetésnél vagy intézkedésnél súlyosabb büntetést szabhat ki, illetve súlyosabb intézkedést alkalmazhat [Be. 503. § (2) bek., 521. § (1) és (3) bek., 565. § (2) bek.]
[1] A járásbíróság a nyilvános folytatólagos tárgyaláson kihirdetett ítéletében I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kifosztás bűntettében [Btk. 366. § (1) bek. b) pont, (2) bek. b) pont], társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében [Btk. 221. § (1) bek., (2) bek. c) és d) pont, (4) bek.] és testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek., (6) bek. b) pont]. Ezért őt, mint visszaesőt, halmazati büntetésül 5 év 6 hónap szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő nap. A bíróság a szabadságvesztés végrehajtásába az I. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte. Az I. r. terhelttel szemben 559 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a nyilvános ülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét I. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta azzal, hogy az I. r. terhelt letartóztatásának kezdőnapját helyesbítette, valamint pontosította a bűnjelekre vonatkozó rendelkezéseket.
[3] A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozatával szemben az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Indítványában a felülvizsgálat okaként a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 649. § (2) bekezdés d) pontját jelölte meg, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg a törvényszék döntését. A felülvizsgálati indítványát a Be. 663. § (2) bekezdés c) pontját megjelölve, saját javára terjesztette elő és indítványozta, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül az első- és a másodfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra. Másodlagosan a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárásra utasítását indítványozta arra figyelemmel, hogy a felülvizsgálat oka a másodfokú eljárásban merült fel. Harmadlagosan azt kérte, a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontjára hivatkozással, hogy a Kúria a másodfokú bíróság határozatát változtassa meg és a vele szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát 4 évre enyhítse.
[4] Az I. r. terhelt a felülvizsgálati indítványában azt sérelmezte, hogy annak ellenére, hogy a mértékes indítvány ismeretében az előkészítő ülésen a váddal egyező beismerő nyilatkozatot tett és a tárgyalásról lemondott, a bíróság a beismerő nyilatkozatát elfogadta, azonban az ügyében vele szemben az előkészítő ülésen nem hozott ügydöntő határozatot és valamennyi terheltre nézve tárgyalást tartott, melyen az ő vonatkozásában a beismerő nyilatkozatot elfogadó végzését hatályon kívül helyezte, és ebből eredően az általános szabályok alapján hozott rá vonatkozóan is ítéletet. Álláspontja szerint ez az eljárás hátrányos volt, mert így a bíróság hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetésre ítélte őt annál, mint ami a mértékes indítványban szerepelt. Az elsőfokú bíróság ezzel megsértette a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményét, és a védelemhez való jogát is. A másodfokú bíróság az eljárás során nem orvosolta ezt a szabálysértést.
[5] A Legfőbb Ügyészség indítványában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság ítéletének indokolása alapján megállapítható, hogy az I. r. terhelt a terhére rótt bűncselekmények elkövetését az eljárás során részben ismerte be, a testi sértés tekintetében a bűnösségét lényegében jogos védelmi helyzetre hivatkozva tagadta. Az előkészítő ülésen tett beismerő nyilatkozata az eljárás későbbi szakaszában figyelembe vett és ennek ellentmondó, továbbá a vádirati tényállással is ellentétes vallomásai alapján nem volt elfogadható. Érvelése szerint a bíróság indokoltan nem fejezte be az eljárást az I. r. vádlott vonatkozásában az előkészítő ülésen, mivel az I. r. és III. r. terheltek a terhükre rótt bűncselekmények elkövetésének beismerése mellett a II. r. terhelt cselekvőségére vonatkozóan eltérő nyilatkozatokat tettek, ezért a bizonyítási eljárás lefolytatása esetükben sem volt mellőzhető.
[6] Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság az I. r. terhelt beismerő vallomását és tárgyaláshoz való jogáról lemondó nyilatkozatát elfogadó végzését a tárgyaláson meghozott végzésével hatályon kívül helyezte, miután az ügyész észrevételezte, hogy az I. r. terhelt a tárgyaláson tett vallomásában tagadta bűnösségét.
[7] A Legfőbb Ügyészség rámutatott arra, hogy a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja alapján abszolút eljárási szabálysértést csak az képez, ha a bűnösséget beismerő nyilatkozatot annak ellenére fogadta el a bíróság, hogy annak a törvényi előfeltételei nem álltak fenn. Ellenben ilyen jogkövetkezményt nem fűz a törvény a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásának megtagadásához, és a bizonyítás felvételét magában foglaló eljárás lefolytatásához. Ennek megfelelő eljárásjogi helyzetet jelent az is, amikor a bíróság ugyan elfogadta az előkészítő ülésen a terhelt bűnösséget beismerő nyilatkozatát, utóbb azonban azt hatályon kívül helyezi. A bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadó végzés hatályon kívül helyezése esetén pedig nincs akadálya annak, hogy a bíróság a mértékes indítványhoz képest súlyosabb büntetést szabjon ki.
[8] Mindezekre tekintettel a Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ügydöntő határozatokat hatályában tartsa fenn.
[9] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványa alapján felülvizsgálati eljárás lefolytatása a törvényben kizárt.
[10] A Be. 652. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati indítvány irányul, valamint az indítvány előterjesztésének okát és célját.
[11] A Be. 659. § (5) bekezdésére figyelemmel, a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.
[12] A felülvizsgálati indítványban megjelölt okra tekintettel megállapítható, hogy a Be. 648. § b) pontjára figyelemmel, felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen eljárási szabálysértés miatt is van helye.
[13] A felülvizsgálati eljárást megalapozó eljárási szabálysértéseket a Be. 649. § (2) bekezdése – kimerítő jelleggel – tartalmazza. Így olyan büntetőeljárási szabály megsértésére, amely a Be. 649. § (2) bekezdésében felülvizsgálati okként nem került meghatározásra, felülvizsgálati indítvány nem terjeszthető elő.
[14] A Be. terhelt által megjelölt 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 607. § (1) bekezdés b) pontjában, vagy a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[15] A terhelt nem jelölte meg, hogy a Be. 608. § (1) bekezdésén belül mely eljárási szabálysértésre alapítja a felülvizsgálati eljárását. A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány tartalma alapján kizárólag a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontjában foglalt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező ok bírhat jelentőséggel.
[16] A Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező ok, ha az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az 504. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta el, vagy az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el a vádirati tényállástól.
[17] A felülvizsgálati indítványból azonban megállapítható, hogy a terhelt nem azt sérelmezi, hogy az előkészítő ülésen tett beismerő nyilatkozatának és tárgyalásról lemondásának elfogadására a Be. 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában került sor, hanem azt kifogásolja, hogy a beismerő nyilatkozatot elfogadó végzés meghozatalát követően a bíróság azt a tárgyaláson hatályon kívül helyezte és az általános szabályok szerinti eljárás alapján hozott vele szemben ügydöntő határozatot, melynek során nem érvényesült a Be. 560. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés.
[18] A felülvizsgálati indítvány így lényegében a Be. 521. § (3) bekezdésében foglalt szabály törvénysértő alkalmazását kifogásolta, ami nem felülvizsgálati ok.
[19] A Be. 565. § (1) bekezdése szerint, ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadta, a vádlott bűnösségét a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására és az eljárás ügyirataira alapítja.
[20] Ugyanezen törvényhely (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az előkészítő ülésen fogadta el, – a (3) bekezdésben foglalt (jelen ügyben nem releváns) kivétellel – nem szabhat ki súlyosabb büntetést, illetve nem alkalmazhat súlyosabb intézkedést, mint amelyet a vádirat, illetve az 502. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítvány tartalmaz.
[21] A Be. 521. § (1) bekezdése szerint, ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadta, a vádirati tényállás megalapozottságára és a bűnösség kérdésében nem folytatható le további bizonyítás. A hivatkozott törvényhely (3) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy ha a bíróság az (1) bekezdés korlátai között lefolytatott bizonyítás eredményéhez képest úgy látja, hogy a tényállás, illetve a Btk. szerinti minősítés változása folytán a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásának nem lett volna helye, az erről szóló végzést az ügyészség és a vádlott nyilatkozatának beszerzése után hatályon kívül helyezheti. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése pedig úgy szól, hogy a (3) bekezdésben meghatározott esetben a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásáról hozott végzéshez fűződő, e törvényben meghatározott jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, valamint az ügyészség, a vádlott és a védő 15 napon belül az 520. § (1)–(3) bekezdésben meghatározott korlátok nélkül terjesztheti elő indítványait.
[22] A Be. 521. § (3) bekezdésében szabályozottak megsértése sem felülvizsgálati ok, így erre hivatkozással felülvizsgálati indítvány előterjesztésének nincs helye.
[23] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is hivatkozott, a terhelt felülvizsgálati okként a Be. 648. § a) és b) pontjait is megjelölte, mint a büntető anyagi jog szabályainak megsértését, ezt azonban semmilyen módon nem indokolta. Valamely felülvizsgálati ok puszta megemlítése, a törvényszöveg megismétlése nem ad alapot érdemi felülvizsgálati eljárás lefolytatására, az ilyen indítvány a törvényben kizárt (BH 2018.42.).
[24] A Be. 656. § (2) bekezdés a) pontja szerint a Kúria a felülvizsgálati indítványt elutasítja, ha a felülvizsgálat a törvényben kizárt.
[25] A Kúria a felülvizsgálati indítvány kizártságára figyelemmel, csak utal arra, hogy a Legfőbb Ügyészség helyesen hivatkozott arra, hogy abszolút eljárási szabálysértést a beismerő nyilatkozat elfogadására alapított bűnösséget megállapító ítélet vonatkozásában csak az képez, ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot a Be. 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta el, vagy az erre alapított írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el a vádirati tényállástól.
[26] A büntetőeljárási törvény 521. §-a kifejezetten felhatalmazást ad az elsőfokú bíróságnak arra, hogy abban az esetben, ha az előkészítő ülésen a terhelt beismerő nyilatkozatának elfogadására sor került, de később a törvényben meghatározott korlátok között lefolytatott bizonyítás eredményeként a bíróság úgy látja, hogy a tényállás, illetve a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítésének változása folytán a beismerő nyilatkozat elfogadásának nem lett volna helye, akkor az erre vonatkozó végzését hatályon kívül helyezheti. A törvény egyértelműen kimondja, hogy ebben az esetben a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásáról hozott végzéshez fűződő, így a Be. 565. § (2) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények nem alkalmazhatók. Mindebből egyértelműen következik, hogy a beismerő nyilatkozatot elfogadó végzés hatályon kívül helyezését követően a bíróság Be. 502. § (1) bekezdésében meghatározott, ún. „mértékes indítvány” szerinti büntetésnél vagy intézkedésnél súlyosabb büntetést szabhat ki, illetve súlyosabb intézkedést alkalmazhat.
[27] A Be. 163. § (2) bekezdése szerint a büntetőeljárásban a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a döntését valósághű tényállásra alapozza. Ez alapján a bíróságnak törvényi kötelessége valósághű tényállás megállapítása, a beismerő nyilatkozat elfogadásának éppen ezért feltétele, hogy azt az eljárás ügyiratai alátámasszák [Be. 504. § (2) bek. c) pont]. Egyetlen vádlottnak (elkövetőnek) sincs törvényes lehetősége annak kikényszerítésére, hogy a bíróság ítéletét olyan tényállásra alapítsa, amely tudottan nem valósághű.
[28] A Be. 503. § (2) bekezdéséből következik, hogy ha az eljárás több vádlott ellen folyik, és a bűnösségét nem minden vádlott ismerte be, akkor az ügyeket főszabály szerint egységesen tárgyaláson kell elbírálni, kivéve, ha az elkülönítés egyéb feltételei fennállnak. Jelen ügyben a bűnösségét be nem ismerő II. r. terheltre és a vádiratban megjelölt társtettesi magatartásra tekintettel az elkülönítés feltételei nem álltak fenn. Így törvényesen döntött a bíróság a terheltek büntetőjogi felelősségéről egységesen tárgyaláson. A tárgyaláson a bizonyítás a bűnösségét be nem ismerő II. r. terhelt vonatkozásában teljes körű volt, az annak lefolytatása során beszerzett bizonyítékok – így az I. r. terhelt vádiratban foglalt tényállástól eltérő tartalmú vallomásai – elégséges alapot szolgáltak a beismerő vallomás hatályon kívül helyezésére.
[29] A Kúria megállapítja azt is, hogy a felülvizsgálati indítványban hivatkozott, az Alaptörvény B. cikk (1) bekezdésében megjelölt jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság megsértése önmagában nem felülvizsgálati ok. Az Alaptörvényben meghatározott alapelvek tényleges érvényesülése a jogrendszerben az egyes jogszabályokon keresztül történik, azt a büntetőeljárásban az erről szóló törvény egyes rendelkezései összességében biztosítják. Ezért felülvizsgálati indítvány előterjesztésének csak az ezt megjelenítő, egyben felülvizsgálati okként is szabályozott eljárási szabálysértések megsértése esetén van helye.
[30] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezés ugyancsak a büntetőeljárásban meghatározott, a védelemhez való jog érvényesülését biztosító egyes eljárási rendelkezéseken keresztül érvényesül, ezek közül felülvizsgálati okként kizárólag a védő kötelező jelenlétének elmulasztása került szabályozásra [Be. 608. § (1) bek. d) pont].
[31] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen, a 655. § (2) bekezdése szerinti összetételű tanácsban eljárva, az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványát a Be. 656. § (2) bekezdés a) pontja alapján elutasította.
(Kúria Bfv.I.719/2024/8.)