Az emberrablás bűntette tekintetében bármely konkrét és kifejezett követelés alkalmas a bűncselekmény megállapítására, és annak a tényállásszerűség szempontjából nincs jelentősége, hogy az elkövető jogtalan, avagy jogos, illetőleg jogosnak vélt követelés teljesítésétől teszi függővé a sértett szabadon bocsátását [Btk. 190. § (1) bek.].
[1] A törvényszék ítéletével az I. r. terheltet társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében [Btk. 367. § (1) bek., (2) bek. d) pont] és társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. h) pont] mondta ki bűnösnek. Ezért őt halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt 4 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. Az I. r. terhelt cselekményét társtettesként elkövetett emberrablás bűntettének [Btk. 190. § (1) bek. b) pont I. ford.] minősítette. A szabadságvesztés-büntetést börtön fokozatban rendelte végrehajtani. Egyebekben az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás a következő:
– Az I. r. és a II. r. terhelt unokatestvérek.
– 1. számú tanú 2014 júliusában azzal kereste meg az általa régóta ismert sértettet, hogy segítsen neki megfelelő személyt találni, aki anyagi ellenszolgáltatás fejében bántalmazza, és ráijeszt az őt korábban bántalmazó apósára, 2. számú tanúra, illetve családjára, és megbosszulja az általa elszenvedett sérelmeket. A sértett a kérés hatására felvette a kapcsolatot falubéli ismerősével 3. számú tanúval, akinek a közbenjárásával végül megismerkedett a „munka” elvégzésére hajlandónak mutatkozó I. r. terhelttel.
– A sértett az őt személyesen is felkereső I. r. terhelt felé közvetítette 1. számú tanú felkérését, valamint ajánlatát, és miután megállapodtak, az I. r. terhelt kérésére, átadott a részére 50 000 forint előleget. Másnap az I. r. terhelt közölte a sértettel, hogy a „munkát” elvégezte, és kérte a megbeszélt további fizetséget. Ennek érdekében másnap délelőtt a sértett további 250 000 forintot adott át az I. r. terheltnek. Ezután 1. számú tanú a sértettnek elmondta, hogy a megbízás tárgyában nem történt semmi, amiért a sértett ismételten felvette a kapcsolatot az I. r. terhelttel, hogy a megbízó továbbra is kéri a „munka” elvégzését. Végül az I. r. terhelt további fizetséget kérve megegyezett a sértettel, hogy 2014. július 19. napján autóval felveszi az 1. számú településen lakó sértettet, aki megmutatja neki a közeli 2. számú településen 2. számú tanú és családja lakóhelyét.
– Az I. r. terhelt ugyanakkor megállapodott a II. r. terhelttel abban, hogy az I. r. terhelt a sértettel való találkozásuk alkalmával a megbízást színleg elfogadva a sértettel való beszélgetését abból a célból rögzíti, hogy majd magukat rendőrnek kiadva, a sértettet színlelt rendőri intézkedés alá vonva, vele szemben a felvételen elhangzottak miatt büntetőeljárást kilátásba helyezve nagyobb összegű készpénzt követelnek tőle.
– Tervüknek megfelelően az I. r. terhelt 2014. július 19. napján a használatában lévő BMW típusú gépkocsival 1. számú településre utazott, 11.00 és 12.00 óra közötti időben a házánál felvette a sértettet, majd 2. számú település, illetve 3. számú település irányába indult úgy, hogy közben a II. r. terhelt követte őket egy, a használatában lévő Volkswagen Passat típusú autóval.
– Röviddel elindulásuk után az autóban az I. r. terhelt arra kérte a sértettet, hogy az ülés alól vegye elő és adja át részére a fegyverét, ami egy gáz-riasztó fegyver volt (amelynek tartása nem engedélyköteles). Ekkor már az I. r. terhelt egy tablet készülékkel rögzíteni kezdte az autóban közte és a sértett között elhangzottakat, a beszélgetés során kitérve a „megbízás” szerinti bántalmazás részleteire. A párbeszéd során a sértett az I. r. terhelt felé kérésként fogalmazta meg 2. számú tanú kórházba kerülését, kezének, lábának eltörését, utalt 4. számú tanú (2. számú tanú feleségének lánya, 1. számú tanú volt élettársa) Mercedes típusú autójának esetleges felgyújtására, személyi okmányaik elvételére, illetve arra, hogy a házban tartott nagyobb összegű készpénzt is eltulajdoníthatják.
– A beszélgetés közben arra hivatkozva, hogy először mégsem 2. számú településre, hanem a közeli 4. számú településre mennek, és egyeztetnek az éppen ott, a rokonainál tartózkodó 3. számú tanúval, az I. r. terhelt 4. számú településre közlekedett. A főút mentén található katolikus temetőnél egy mellékútra kanyarodott, majd nem sokkal később, a főúttól kellő távolságra eltávolodva egy külterületi, félreeső, bokros-fás részen megállt. Ezzel egyidejűleg az őket végig követő II. r. terhelt is leparkolt mögöttük a Volkswagen Passat típusú gépjárművel. Az I. r. terhelt rendőrigazolványt felmutatva, rendőri intézkedést színlelve közölte a sértettel, hogy rendőrhadnagyként dolgozik, majd a sértettre nézve terhelő felvételre is hivatkozva kiszállította őt az autóból. A gépkocsi mellett az I. r. terhelt megbilincselte a sértett hátra tett kezeit, majd „motozást” végrehajtva az autójából szintén kiszálló II. r. terhelt a sértett zsebéből kivette a 70 000 forint értékű mobiltelefonját, valamint lakás- és autókulcsát is. A sértett a színlelt rendőri intézkedésnek az elejétől a végégig ellenállás nélkül alávetette magát, mivel a terheltek megtévesztése folytán a rendőri intézkedést valósnak hitte.
– Ezt követően a terheltek beültették a már megbilincselt – magát a rendőri intézkedésnek a megtévesztés folytán továbbra is alávető – sértettet a BMW típusú gépkocsi hátsó ülésére, és az I. r. terhelt elindult úgy, hogy közben a II. r. terhelt az előzőekhez hasonlóan követte őket. A színlelt rendőri intézkedés hatása alatt álló, már mozgási szabadságától is megfosztott sértettnek az I. r. terhelt büntetőeljárást és „10-20 év börtönt” helyezett kilátásba, ugyanakkor utalt arra is, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás meghatározott készpénz összeg átadása fejében elkerülhető. Azt kérdezte a bilincsben utazó sértettől, hogy mennyit ér meg a szabadsága, mennyi pénzt tud adni azonnal, ha hazaviszi. A sértett azt válaszolta, hogy neki nincsen pénze, délutánra tudna összeszedni valamennyit.
– Az I. r. terhelt közben a színlelt intézkedésben résztvevő, illetve az „ügyet” jól ismerő rendőrkollégájaként feltüntetett II. r. terhelttel is telefonos beszélgetést folytatott, amelyben a rendőri intézkedés látszatának fenntartása szándékával „megfelelő jegyzőkönyvezésre” is utalt, illetve színleg azon „kétségének” is hangot adott, hogy mi legyen a sértett további sorsa, a rendőrségre előállítsák, vagy szabadon bocsássák. A büntetőeljárást elkerülni szándékozó sértett végül az I. r. terhelt felvetésére, hogy szabadulhat a felelősségre vonás alól, ha fizet, azt közölte, hogy még aznap 17 óráig 1 millió forint készpénzt át tudna adni részükre annak érdekében, hogy elengedjék és „tiszta maradjon”. Ebbe az I. r. terhelt a II. r. terhelt „jóváhagyásával”, beleegyezett, még mindig 4. számú településen haladva félreállt, a sértettről a bilincset leoldotta, és őt előre ültetve 1. számú település felé indult.
– Az I. r. terhelt ezt követően még úgy tett, mintha telefonbeszélgetést folytatna szolgálati elöljárójával, a beosztása szerinti rendőrkapitányság vezetőjével, majd közölte a sértettel, hogy mivel főnöke rábízta a döntést a további sorsa, az eljárásba való terheltkénti bevonása felől, ezért „bizalmat szavaz neki”, és hazaviszi őt, azonban, ha a megbeszélt határidőig nem adja át részükre a megegyezésük szerinti készpénzösszeget, akkor még este 18 óráig leadják a rá nézve terhelő jelentésüket a kapitányságon.
– Ennek megfelelően, miközben a II. r. terhelt a „megegyezés” után 4. számú településen felhagyott a követésükkel, az I. r. terhelt 14.00 óra előtt nem sokkal a sértettet hazavitte, a lakás- és gépkocsi kulcsait visszaadta, azonban mobiltelefon készülékét a megbeszélt összeg megfizetésének biztosítékául megtartotta.
– A fenyegetés hatása alatt álló sértett ezt követően a tőle követelt összeghez való hozzájutás érdekében segítséget kért édesapjától, aki azonban telefonon felhívta egy rendőr ismerősét, majd a sértettel 15 óra után nem sokkal a rendőrkapitányságra mentek, ahol a sértett feljelentést tett.
– Az I. r. terhelt a magánál tartott sértetti telefonról először a sértett barátnőjével, majd részben a feljelentés megtételével párhuzamosan, részben azután több ízben a sértettel, illetve a sértett édesapjával vette fel a kapcsolatot, amely alkalmak során a sértett és édesapja azt közölték, hogy a követelt összegnek csak egy részét, 600 000 forint készpénzt tudtak megszerezni. Az I. r. terhelt ugyanakkor a részösszeg azonnali átadásába beleegyezett, és többszöri telefonos egyeztetésük során végül arra hívta fel a rendőrkapitányságon tartózkodó, majd onnan gépkocsival útnak induló sértettet és édesapját, hogy a pénzt a 4. számú településen lévő töltőállomáson adják át részükre.
– A sértett és édesapja rendőri kísérettel ment 18.00 óra körüli időben a benzinkútra, azonban annak helyszínéhez közelítve az I. r. terhelt, mivel a követelés kifizetése és a találkozó realizálása érdekében bonyolított telefonálás során a háttérhangokból (a sértetti autóban hátul fedett helyzetben lévő rendőr az akcióból kifolyólag folyamatos kommunikációban volt, illetve a rendőrségen is folyt kommunikáció) érzékelte, hogy a sértett és édesapja nem egyedül érkezik a találkozóra, ezért a lelepleződéstől tartva anélkül távoztak az 5. számú település irányába, hogy a követelt összeghez, illetőleg annak egy részéhez hozzájutottak volna. Az, hogy az I. r. terhelt látta-e a rendőri segítséggel érkező sértettet vagy a tőlük függetlenül a megbeszélt helyszín közelében elhaladó rendőrautót, teljes bizonyossággal nem állapítható meg.
– Az I. r. és a II. r. terhelt a mobiltelefon elvételével 70 000 forint kárt okoztak a színelt rendőri intézkedés alatt álló, az elvételt elszenvedő sértettnek, amely kárösszeg megtérült, mivel a nyomozás során a rendőrhatóság részére az I. r. terhelt a készüléket leadta, amit a hatóság lefoglalt, és kiadott a sértettnek.
[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára alapítva a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a törvénynek megfelelő határozat meghozatala érdekében.
[5] Indokai szerint a másodfokú eljárásban kizárt védő vett részt, mert ugyanazon védő látta el mind az I. r., mind a II. r. terhelt védelmét annak ellenére, hogy közöttük érdekellentét állt fenn.
[6] Kifejtette, hogy az eljárás során több alkalommal előadta a sértett, hogy ténylegesen nem a szabadon bocsátásáért, hanem azért kértek pénzt tőle, hogy a rendőri jelentést ne adják le. Ez alapján pedig hiányzik az emberrablás törvényi tényállási eleme, mely szerint a szabadon bocsátást követelés teljesítésétől teszik függővé.
[7] Kifogásolta, hogy a bíróság nem állapította meg az I. r. terhelt javára az önkéntes elállást annak ellenére, hogy az I. r. terhelt nem ment el a pénzért, nem tartózkodott a helyszín közelében, valamint a sértettet nem kereste.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[9] Álláspontja szerint az I. r. és a II. r. terhelt között érdekellentét nem volt. Az azonosan védekező, a bűncselekmény elkövetését tagadó terheltek vallomásai között mutatkozó ellentét nem azonosítható az érdekellentéttel, ezáltal a védelmükben azonos védő eljárása nem kizárt.
[10] Kifejtette, hogy az I. r. terhelt általi követelés teljesítése fejében a sértett nem csupán az állítólagos büntetőeljárás elmaradását, hanem a szabad állapotának visszanyerését is remélhette.
[11] Az emberrablás bűntette a követelés címzettel közlésével már befejezett. Erre tekintettel a bűncselekmény kísérletétől csak az önkéntes elállás lehetséges. A terheltek a jogtalan követeléshez nem az önkéntes elállásuk következtében nem jutottak hozzá, hanem rajtuk kívül álló, lebukásukat veszélyeztető ok miatt, amely az önkéntességet kizárja.
[12] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.
[13] Az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[14] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[15] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[16] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapján vizsgálható.
[17] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye eljárási szabálysértés miatt, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg, így a d) pontja szerint, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.
[18] A Be. 43. § (2) bekezdése alapján több terhelt érdekében ugyanaz a védő csak akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek.
[19] Az, hogy a terheltek érdekei ellentétesek-e, kizárólag a védekezésüknek, illetve a vallomásuknak a tartalma alapján dönthető el.
[20] Ekként az érdekellentét vizsgálata összefügg a bizonyítással, éspedig a konkrét ügy megítélését, a bűnösség megállapítását érintő releváns tényekre vonatkozó bizonyítással.
[21] Eljárási következménye az olyan súlyú érdekellentétnek van, amely az eljárás kimenetelét befolyásolhatja, a terheltek bármelyikének kárára a hatékony védelem ellátását akadályozza.
[22] Ellenben az irányadó tényállás szempontjából jelentéktelen, vagy az ügyben nem szereplő tényre vonatkozó eltérő nyilatkozat az érdekellentét vizsgálatánál közömbös.
[23] Az érdekellentét vizsgálata értelemszerűen a jogerő előtti perjogi cselekvések vizsgálatát jelenti, és összefügg a bizonyítással, azonban nem a bizonyítás a tárgya, és nem anyagi jogi felülvizsgálat.
[24] Jelen ügyben a következők állapíthatók meg.
[25] Az I. r. terhelt védelmét 2023. március 19. napjától (a másodfokú eljárásban) meghatalmazással 1. számú ügyvéd látta el. A II. r. terhelt védője, 2. számú ügyvéd a másodfokú bíróságra 2023. május 15-én érkezett beadványában bejelentette, hogy a II. r. terhelt védelmének ellátására szóló meghatalmazása 2023. április 26. napján megszűnt. Ugyanakkor a II. r. terhelt védelmére 2023. április 29-én meghatalmazásra került 1. számú ügyvéd.
[26] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2023. május 18-án megtartott nyilvános ülésén az I. r. és a II. r. terhelt védelmét 1. számú ügyvéd helyett 3. számú ügyvéd látta el.
[27] Ekként tény, hogy ugyan korábban nem, de a másodfokú bírósági eljárásban az I. r. és a II. r. terhelt védelmét közös védő látta el.
[28] Az elsőfokú nem jogerős ítélet megállapította mindkét terhelt (I. r. és II. r.) büntetőjogi felelősségét, az ítélet ellen az I. r. terhelt és a II. r. terhelt egyaránt felmentés, illetve enyhítés érdekében fellebbezett.
[29] Ehhez képest úgy az elsőfokú eljárásban, miként a másodfokú eljárás során is, akár a közös védő, akár az önálló védő által ellátott védelem idején (elsőfokú eljárásban) a két terhelt egyaránt tagadta a bűncselekmény elkövetését. A bírósági eljárásban a II. r. terhelt a vallomástételt megtagadta.
[30] Az eljárás során mind az I. r., mind a II. r. terhelt tagadta, hogy magukat rendőrnek adták ki, a sértettet színlelt rendőri intézkedés alá vonták, megbilincselték és pénzt kértek volna a sértettől azért, hogy a büntetőeljárást elkerülje, illetve, hogy szabadon bocsássák.
[31] Mind az I. r., mind a II. r. terhelt azt vallotta, hogy azért találkoztak a sértettel, mert a sértett egy másik személy megbízása alapján a megbízó által megjelölt személyek bántalmazásával bízta meg az I. r. terheltet. A II. r. terhelt az I. r. terhelt kérésére követte őket egy külön autóval.
[32] Az elsőfokú bíróság az ítéletében azt állapította meg, hogy azon túl, hogy a terheltek – vallomásukban – önmagukhoz sem voltak következetesek, előadásuk a cselekménysor egyes részleteiben egymásnak is ellentmond. Ugyanakkor nem rögzít a tényállás szempontjából lényeges tények tekintetében eltérést a két terhelt vallomása között.
[33] A Kúria a közös védelmet kizáró érdekellentét kapcsán a következőkre mutat rá.
[34] Valós közös védelem esetén az érdekellentét megléte nem „előlegezhető meg”, hanem az mindig csak a terheltek addig megtett nyilatkozatai, vallomásai alapján vizsgálható. Ha a terheltek egybehangzóan tagadják a bűncselekmény elkövetésében való részvételüket, vagy azonos az előadásuk e cselekményről, érdekellentétükről nem lehet szó, még akkor sem, ha az egyik vagy egyes terhelteknek az lenne a valóságos – kedvezőbb büntetőjogi megítéléshez vezető – érdeke, hogy a társaitól eltérő vallomást tegyen (BH 2009.200.).
[35] Kétségtelen, hogy ezen túlmenően egyező irányú terhelti vallomások mellett ugyancsak felmerülhet érdekellentét, ha a terhelt egy másik terhelt által vitatott vagy tagadott, a bűnösség megállapítása, a cselekmény minősítése vagy a büntetéskiszabás szempontjából releváns tényt, körülményt állít a másik terhére. Elméletileg – különböző tartalmú – tagadó vallomások is megalapozhatnak érdekellentétet, ha az egyik vallomás elfogadása a másik terhelt szavahihetőségének gyengülését vagy elveszítését vonná maga után.
[36] Jelen ügyben azonban – az előzőekben ismertetettek szerint – erről nincs szó.
[37] A védő által hivatkozott ellentétes vallomások vonatkozásában a Kúria a következőkre mutat rá.
[38] A vallomások közötti ellentét nem feltétlenül jelent érdekellentétet. Amennyiben az eltérések nem vezetnek érdekkonfliktushoz – például nem befolyásolják a védelem stratégiáját, a terheltek érdekeit – akkor nincs a terheltek között érdekellentét.
[39] Jelen ügyben tehát az I. r. és a II. r. terhelt között nem volt érdekellentét, ezért a védelmükben nem volt kizárt az azonos védő eljárása.
[40] Ennélfogva megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem valósított meg.
[41] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[42] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett emberrablás bűntettében [Btk. 190. § (1) bek. b) pont I. ford.] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.
[43] Az I. r. terhelt védőjének álláspontja szerint az I. r. terhelt nem követte el az emberrablás bűntettét, ugyanis az I. r. terhelt nem a személyi szabadságától való megfosztott sértett szabadon bocsátásáért kért pénzt a sértettől, hanem a rendőri jelentés elmaradásáért.
[44] A Btk. 190. § (1) bekezdése szerint emberrablás bűntettét követi el és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki mást személyi szabadságától
a) erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel vagy
b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezésével vagy ilyen állapotát kihasználva
megfoszt, és szabadon bocsátását követelés teljesítésétől teszi függővé.
[45] Az emberrablás bűntettének konjunktív elkövetési magatartásai vannak, eszköz- és célcselekményre oszlik. Eszközcselekménye a személyi szabadságtól megfosztás, amelynek elkövetési módja az erőszak, avagy a kvalifikált fenyegetés, illetve a passzív alany védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezése, vagy ilyen állapotának kihasználása.
[46] A célcselekmény a követelés érvényesítése, amelynek érdekében az elkövető feltételt szab: a személyi szabadságától megfosztott passzív alany szabadon bocsátását a követelés teljesítésétől teszi függővé.
[47] Az emberrablás bűntette tekintetében bármely követelés alkalmas a bűncselekmény megállapítására, és annak a tényállásszerűség szempontjából nincs jelentősége, hogy az elkövető jogtalan, avagy jogos, illetőleg jogosnak vélt követelés teljesítésétől teszi függővé a sértett szabadon bocsátását (BH 2003.442.). A követelésnek konkrétnak és kifejezettnek kell lennie.
[48] Az emberrablás megvalósulása szempontjából annak van jelentősége, hogy a személyi szabadságtól való megfosztás a követelés teljesítése érdekében történjen, a szabadon bocsátás feltétele pedig a követelés teljesítése legyen.
[49] Jelen ügyben az irányadó tényállás ezzel összefüggésben a következőket tartalmazza:
– Az I. r. terhelt rendőrigazolványt felmutatva, rendőri intézkedést színlelve közölte a sértettel, hogy rendőrhadnagyként dolgozik, majd a srtettre nézve terhelő felvételre is hivatkozva kiszállította őt az autóból. A gépkocsi mellett az I. r. terhelt megbilincselte a sértett hátra tett kezeit, majd „motozást” végrehajtva az autójából szintén kiszálló II. r. terhelt a sértett zsebéből kivette a 70 000 forint értékű mobiltelefonját, valamint lakás- és autókulcsát is. A sértett a színlelt rendőri intézkedésnek az elejétől a végégig ellenállás nélkül alávetette magát, mivel a terheltek megtévesztése folytán a rendőri intézkedést valósnak hitte.
– Ezt követően a terheltek beültették a már megbilincselt – magát a rendőri intézkedésnek a megtévesztés folytán továbbra is alávető – sértettet a BMW típusú gépkocsi hátsó ülésére, és az I. r. terhelt elindult úgy, hogy közben a II. r. terhelt az előzőekhez hasonlóan követte őket.
– A színlelt rendőri intézkedés hatása alatt álló, már mozgási szabadságától is megfosztott sértettnek az I. r. terhelt büntetőeljárást és „10-20 év börtönt” helyezett kilátásba, ugyanakkor utalt arra is, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás meghatározott készpénz összeg átadása fejében elkerülhető. Azt kérdezte a bilincsben utazó sértettől, hogy mennyit ér meg a szabadsága, mennyi pénzt tud adni azonnal, ha hazaviszi.
– Az I. r. terhelt közben a színlelt intézkedésben résztvevő, illetve az „ügyet” jól ismerő rendőrkollégájaként feltüntetett II. r. terhelttel is telefonos beszélgetést folytatott, amelyben a rendőri intézkedés látszatának fenntartása szándékával „megfelelő jegyzőkönyvezésre” is utalt, illetve színleg azon „kétségének” is hangot adott, hogy mi legyen a sértett további sorsa, a rendőrségre előállítsák, vagy szabadon bocsássák. A büntetőeljárást elkerülni szándékozó sértett végül az I. r. terhelt felvetésére, hogy szabadulhat a felelősségre vonás alól, ha fizet, azt közölte, hogy még aznap 17 óráig 1 millió forint készpénzt át tudna adni részükre annak érdekében, hogy elengedjék és „tiszta maradjon”.
[50] A Btk. 459. § (1) bekezdés 29. pontja szerint védekezésre képtelennek kell tekinteni azt, aki helyzeténél, vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére. A védekezésre képtelen személy nem képes kifejezésre juttatni akaratát, vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenszegülni a támadásnak. Tehát ez az állapot a passzív alany akaratnyilvánítási képességét vagy annak kifejezésre juttatását zárja ki.
[51] Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a sértett elhitte, hogy rendőri intézkedés alatt áll, valamint az is, hogy a kezének megbilincselésével és az I. r. terhelt gépjárművébe ültetésével az I. r. és a II. r. terhelt védekezésre képtelen állapotba helyezte, személyi szabadságától megfosztotta a sértettet.
[52] A sértettnek a kilátásba helyezett hátrány – rendőrségre szállítása és büntetőeljárás indítása vele szemben – rövid időn belüli bekövetkezésével reálisan kellett számolnia.
[53] Az elkövetési magatartás kétmozzanatú jellegéből következik, hogy a bűncselekmény csak a kísérlet szakába jut, ha az elkövető a sértettet megfosztja a személyi szabadságától, de mielőtt a feltételeit közölné, a sértett kiszabadul vagy kiszabadítják. Amennyiben azonban az elkövető – bármely módon – kifejezésre juttatja a sértett szabadon bocsátásának az általa meghatározott feltételhez kötését: a bűncselekmény már a befejezettség stádiumába kerül, függetlenül attól, hogy a – vagyoni vagy nem vagyoni jellegű – követelését teljesítették-e vagy sem.
[54] Jelen ügyben pedig ez utóbbi történt, tehát az I. r. terhelt befejezte az emberrablás bűncselekményét.
[55] A felülvizsgálati indítvány szerint az I. r. terhelt cselekménye nem tényállásszerű, mert a pénzt nem a sértett szabadon bocsátásáért, hanem a rendőri jelentés elmaradásáért kérte.
[56] Ez az érvelés azonban téves.
[57] Azt az I. r. terhelt védője sem vitatta, hogy a sértettet az I. r. és a II. r. terhelt védekezésre képtelen állapotba helyezte a kezének megbilincselésével, ezáltal a személyi szabadságától megfosztották.
[58] Az elkövetési magatartás szerves része a személyi szabadságától megfosztott személy szabadon bocsátásának valamely követelés teljesítésétől való függővé tétele.
[59] Az irányadó jogerős tényállás szerint az I. r. terhelt azt kérdezte a bilincsben utazó sértettől, hogy mennyit ér meg a szabadsága, mennyi pénzt tud adni azonnal, ha hazaviszi.
[60] Az emberrablás esetén a szabadon bocsátás azt jelenti, hogy a sértett visszanyeri mozgásszabadságát, azaz teljes mértékben megszűnik a terhelt általi fizikai kontroll felette.
[61] Éppen a követelés érdekében korlátozta az I. r. terhelt a sértett személyi szabadságát. A sértett beleegyezett abba, hogy pénzt ad az I. r. terheltnek annak érdekében, hogy ne induljon ellene büntetőeljárás, ami egyben azt is jelentette a számára, hogy a bilincset leveszik róla és hazamehet, azaz megtörténik a szabadon bocsátása.
[62] Mindezen tényekből az állapítható meg, hogy ez az elkövetési magatartás minden tekintetben alkalmas az emberrablás törvényi tényállásának a kimerítésére.
[63] Az I. r. terhelt védőjének érvelése, mely szerint az I. r. terhelt nem ment el a pénzért, ezért javára az önkéntes elállás, mint – helyesen – büntethetőséget megszüntető ok megállapítható, az alábbiak szerint nem foghatott helyt.
[64] A Btk. 10. § (4) bekezdés a) pontja értelmében nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése.
[65] Ugyanakkor az előzőekben kifejtettek szerint az I. r. terhelt cselekeménye nem rekedt meg a kísérleti szakban, az befejezetté vált, így jelen ügyben az önkéntes elállás fogalmilag kizárt. Ekként nincs jelentősége annak, hogy a követelt pénzösszeghez utóbb nem jutottak hozzá, ami a tényállás szerint rajtuk kívül álló ok miatt történt.
[66] Következésképpen az I. r. terhelt bűnösségének megállapítása emberrablás bűntettében [Btk. 190. § (1) bek. b) pont I. ford.] a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül történt.
[67] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálatban a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[68] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható.
[69] Ezzel szemben az I. r. terhelt védője az indítványában részben a tényállás megalapozottságát és a bizonyítékértékelést vitatta, amikor a tényállással ellentétesen arra hivatkozott, hogy a sértettől az I. r. terhelt nem a szabadon bocsátásért, hanem a rendőri jelentés leadásának elmaradásáért kért pénzt, valamint arra, hogy az I. r. terhelt nem ment el a pénzért, a helyszín közelében sem tartózkodott. Erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség, az indítvány e részében törvényben kizárt.
[70] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.1.553/2023/10.)