I. A több sértett sérelmére elkövetett lopási cselekmény esetén a bűncselekmény rendbeliségének (bűnhalmazat) megállapítása tekintetében az elkövető tudatától független tárgyi tényezőknek van meghatározó jelentősége (Btk.6. §; Be. 50. §; 2/2005. BJE határozat; 43/2007. BK vélemény).
II. Nem minősül intellektuális közokirat-hamisítás bűntettének az, ha az elkövető a korábbi vezetői engedélye elvesztésének valótlan bejelentésével, általános iskolai végzettség hiányában jut újonnan kiállított „B” kategóriára érvényes vezetői engedélyhez. Ugyanakkor az elkövető azzal a magatartásával, hogy a vezetői engedélye elvesztésének valótlan bejelentésével a hatóság előtt új okmány kiadását kérelmezte, a hatóság félrevezetésének vétségét valósította meg [Btk. 271. § (3) bek., 342. § (1) bek. c) pont és (3) bek.; 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 323. §; 24/2005. (IV. 21.) GKM rend. 10. § (2) bek.].A járásbíróság a 2020. október 1-jén kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki embercsempészés bűntettében [Btk. 353. § (1) bek., (2) bek. a), b) pont], és ezért őt 1 év 5 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 3 évi Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[1] A járásbíróság az ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, társtettesként elkövetett lopás bűntettében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) és be) alpont, (5) bek. b) pont] és közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 5 év 6 hónap szabadságvesztés büntetésre és mellékbüntetésként 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 hónap kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság elrendelte a terhelttel szemben korábban meghozott jogerős ítélettel kiszabott 11 hónap börtönbüntetés végrehajtását. Kötelezte a terheltet a magánfél részére kártérítés, valamint ehhez kapcsolódóan az állam részére az eljárási illeték megfizetésére. Rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásába, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát megváltoztatta, a Kft sérelmére társtettesként elkövetett lopás bűntettét a Btk. 370. § (1) bekezdése, a (2) bekezdés b) pont bc) alpontja és az (5) bekezdés b) pontja szerint minősítette. Pontosította a magánfél részére megítélt kártérítés, valamint az ahhoz kötődő kamatfizetés kezdő időpontját, és az állam részére fizetendő eljárási illeték összegét, ezen túl kiegészítette a bűnjelekre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezéseket. Helyesbítette a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására vonatkozó elsőbírói rendelkezéseket. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
[4] A védő a felülvizsgálat alapjául a Be. 648. § a) pontja alapján, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa), valamint b) pont ba) alpontjára hivatkozott.
[5] Álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság egyaránt helytelenül ítélte meg a lopással érintett sértettek számát, és emiatt törvénysértően minősítette a terhelt e cselekményeit kétrendbeli – a Btk. 370. § (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő – lopás bűntettének.
[6] Álláspontja alátámasztására a Legfelsőbb Bíróság 2/2005. BJE határozatára hivatkozott, amely szerint a lopás bűncselekményének passzív alanya – a birtoklás jogcímétől függetlenül – a dolog birtokosa, aki az elkövetési magatartás megvalósítása, az elvétel folytán a birtokát elveszti. A Be. 51. §-a alapján kifejtette, hogy a lopás passzív alanya egyszersmind ugyanennek a bűncselekménynek a sértettje. Elismerte, hogy a lopás esetében – amennyiben a tulajdonlás és a birtoklás elválik – a bűncselekmény egyaránt sérti a tulajdonos és a birtokos jogait, ekként eljárásjogi szempontból mindketten sértetti pozíciót töltenek be, azonban kifejtette, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 12. § (2) bekezdése szerinti folytatólagos bűncselekmény fogalom alapján megkövetelt sértetti azonosság anyagi jogi kategória, így a lopási cselekmények elkövetése esetén a folytatólagosság megítélésénél azt kell sértettnek tekinteni, aki a dolgot ténylegesen birtokolta, vagyis a passzív alanyt, akinek sérelmére az elkövetési magatartás, az elvétel megvalósul.
[7] A védő ezen – a jogegységi határozat alapján előadott – okfejtése szerint a Kft. tulajdonában lévő készpénzre elkövetett lopás passzív alanya és egyben sértettje a dolgok birtokosa egy magánszemély volt, aki az elvétel folytán a gazdasági társaság tulajdonában lévő készpénz birtokát (is) elvesztette. Erre figyelemmel, álláspontja szerint, a lopás bűntette vonatkozásában nem jött létre bűnhalmazat, hanem a terhelt a cselekményével csak egyrendbeli, a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés b) pont bc) és be) alpontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő lopás bűntettét valósította meg.
[8] A védő álláspontja szerint a közokirat-hamisítás bűntette bűncselekményben az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg.
[9] A vezetői engedély mint közokirat tulajdonságai kapcsán hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság BH 1991.302. számon közzétett eseti döntésére, majd a felülvizsgálattal támadott jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján kifejtette, hogy a terhelt cselekménye nem meríti ki a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntette törvényi tényállását, mivel a terhelt vezetői engedélye elvesztésére vonatkozó valótlan nyilatkozata az újabb vezetői engedélybe nem került bele.
[10] A védő a BH 2010.5. számú eseti döntésben foglaltak alapján arra is utalt, hogy a gépjárművezetői engedély elvesztésére vonatkozó valótlan bejelentés csak akkor minősülhet hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk. 345. §), ha a bejelentésre írásban kerül sor, ugyanis e vétség tárgya minden esetben olyan magánokirat, amely alkalmas joghatás kiváltására. Az ítéleti tényállás azonban nem rögzítette, hogy a terhelt a vezetői engedélyének elvesztésére vonatkozó valótlan tartalmú bejelentést írásban tette volna meg, illetve ahhoz hamis vagy hamisított tartalmú magánokiratot használt volna fel, ezért – a védő szerint – a terhére a hamis magánokirat felhasználásának vétsége sem állapítható meg.
[11] Mindezek alapján a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettének vádja alól a terhelt felmentését indítványozta.
[12] A védő szerint a terhelt cselekményeinek helyes minősítése esetén – bűnhalmazat hiányában – a halmazati büntetés szabályai nem alkalmazhatóak, így a büntetési tétel középmértéke ez esetében 5 év szabadságvesztésre módosul a bíróságok által irányadónak tekintett 7 év helyett.
[13] A fentiekre alapítottan kifejtette, hogy – mivel a terhelt bűnössége a közokirat-hamisítás bűntettében nem állapítható meg – a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetés sem áll fenn, így a Btk. 87. § b) pontjában foglalt feltételek hiányában a terhelttel szemben korábban meghozott jogerős ítélettel kiszabott 11 hónap börtönbüntetés végrehajtása elrendelésének nincs helye.
[14] Mindezek alapján a védő indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg, a terheltet mentse fel a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettének vádja alól, a terhelttel szemben egyrendbeli, a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés b) pont bc) és be) alpontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő lopás bűntette miatt szabjon ki enyhébb büntetést, egyúttal mellőzze a 11 hónap börtönbüntetés végrehajtásának elrendelésére vonatkozó ítéleti rendelkezést.
[15] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta.
[16] A vagyon elleni bűncselekmények minősítése tekintetében a védői álláspontot több okból is tévesnek tartotta. Kifejtette, hogy a töretlen bírói gyakorlat szerint a lopás rendbelisége a sértettek számához igazodik. Amennyiben a sértett a tulajdonjog részét képező vagyoni jogosultságokat másnak nem adta át, a lopás sértettje a tulajdonos, abban az esetben is, ha a dolog annak eltulajdonításakor valamilyen okból, időlegesen más birtokában volt, mivel a dolog eltulajdonítása az ő jogát sértette közvetlenül. A védő által felhívott 2/2005. BJE határozat elvi tartalmát nem tartotta irányadónak a jelen ügyben, mivel az arra az esetre vonatkozó álláspontot tartalmaz, amikor a tulajdonos Magyar Állam a vadak feletti tulajdonjogának részét képező vadászati jogot mint vagyoni értékű jogot haszonbérbeadással átadta a vadászatra jogosultaknak. A jogegységi határozat szerint ebben az esetben a jogosulatlan vadászattal elkövetett lopás sértettje a vadászterületen vadászatra jogosult. Az alapügy tárgyát képező, a Kft. tulajdonát képező készpénzre elkövetett vagyon elleni bűncselekmény esetében azonban a Kft. semmilyen vagyoni jogosultságot nem biztosított a magánszemély részére az adott pénzösszeget illetően.
[17] Hivatkozott a 43/2007. BK vélemény II. pontjában foglaltakra is, amely szerint az azonos vagy különböző sértettet érintő vagyoni jogokat sértő vagy veszélyeztető bűncselekmények esetében az elkövető tudatától független tárgyi tényezőknek van meghatározó jelentősége annak eldöntése szempontjából, hogy a folytatólagosság tárgyi feltétele megvalósult-e, illetve a bűnhalmazat megállapításának van-e helye.
[18] Az ügyészség szintén tévesnek tartotta a védő azzal kapcsolatos álláspontját, hogy az alapügyben eljárt bíróság törvénysértően állapította meg a terhelt bűnösségét a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében.
[19] Osztotta ugyan a védő álláspontját abban, hogy a terhelt bejelentése és kérelme alapján ismét kiállított, plasztikkártya formátumú vezetői engedélyen feltüntetett adatok nem valótlan tartalmúak, ugyanakkor nem tartotta figyelmen kívül hagyhatónak azt a körülményt, hogy a vezetői engedély kiállítása során nem csupán egy új okmányt bocsát ki a hatóság, hanem egyúttal a vezetői engedélyek nyilvántartásába is adatokat jegyez be. Hivatkozott e körben a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kknyt.) 2. § 1. pontjára, amely szerint az engedélynyilvántartás a járművezető és a járművezetésre jogosító okmány adatait, továbbá a járművezető forgalomban való részvételével összefüggő egyes jogosultságok és kötelezettségek fennállását igazoló adatokat tartalmazó elektronikus nyilvántartás. Kifejtette, hogy a Kknyt. 33. § (5) bekezdése, valamint a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 26. § (1) bekezdése értelmében az engedélynyilvántartás az engedély elvesztésére vonatkozó adat tekintetében is közhiteles nyilvántartásnak, ekként közokiratnak tekintendő. A terhelt pedig a korábbi vezetői engedélye elvesztésének bejelentésével olyan adatra tett valótlan tartalmú nyilatkozatot, amelyet az e körben közhiteles engedélynyilvántartásba be kell jegyezni. Erre pedig sor is került, hiszen még ezen a napon ki is állították a terhelt számára az új vezetői engedélyt; azaz a terheltnek a korábbi okmány elvesztésére vonatkozó valótlan tartalmú bejelentését a kormányablaknál el is fogadták. Álláspontja szerint ezért az alapügyben a bíróság a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében is törvényesen állapította meg a terhelt bűnösségét.
[20] Megjegyezte azt is, hogy az alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozattal a terhelttel szemben kiszabott büntetés abban az esetben sem lenne törvénysértő, ha a bíróság csak egyrendbeli lopás bűntettében állapította volna meg a terhelt bűnösségét. Nem tekinthető törvénysértőnek az olyan büntetés, amely az ügyben a terhelttel szemben az adott bűncselekmény miatt kiszabható (BH 2021.303.), a terhére megállapított lopás bűntette büntetési tétele 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés, így pedig a kiszabott 5 év 6 hónap szabadságvesztés egyrendbeli cselekmény esetén sem válna törvénysértővé.
[21] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (1) bekezdése alapján, a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.
[22] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[23] A Be. XC. Fejezetében szabályozott felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, annak lefolytatására kizárólag a törvényben meghatározott okok alapján, az ott meghatározott feltételek alapján és szabályok szerint kerülhet sor.
[24] A felülvizsgálat törvényben meghatározott okainak köre nem bővíthető, a felülvizsgálati eljárást pedig a törvényben írt feltételekkel és szabályok mellett kell lefolytatni.
[25] A Be. 648. §-a értelmében felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a) a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, b) eljárási szabálysértés miatt, c) az Alkotmánybíróság vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján, d) a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés esetén van helye.
[27] A Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[28] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[30] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével állapította meg; a b) pont ba) és bb) alpontjai alapján pedig akkor, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést vagy alkalmazott törvénysértő intézkedést.
[31] A törvényes vádban írt tényállás teljes kimerítése esetén annak eldöntése, hogy a több törvényi tényállás keretei közé illeszkedő egyetlen cselekmény valóságos vagy látszólagos alaki halmazatot valósít-e meg, nem a bűnösségről, hanem a jogi minősítésről szóló állásfoglalást jelent (3/2007. Büntető jogegységi határozat indokolása). Ekként a felülvizsgálati indítvány a lopás rendbeliségét vitató részében a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján eshet felülvizsgálat alá (BH 2017.109.I.).
[32] A lopási cselekmény tekintetében a jogerős ítélettel megállapított tényállás lényege a következő.
[33] A terhelt – ismeretlenül maradt társával együtt – a sértett tulajdonában álló ingatlan területére, kerítés kivágás módszerével behatolt, majd az ott lévő lakóház ablakát befeszítve a lakóház emeleti hálószobájából a beépített szekrényhez hozzárögzített széfet a helyéről kitépve, azt teljes tartalmával együtt eltulajdonította. A széfben egy 10 000 000 forintot tartalmazó faládika volt, ez a sértett és felesége közös tulajdonát képezte. A széfben további 10 000 000 forint volt megtalálható, amely a sértett tulajdonát képező Kft. tulajdonában állt. A széfben tároltak a készpénzen kívül közokiratokat, két gépkocsi pótkulcsát, aranyékszereket kb. 300–400 grammnyi mennyiségben, két pénztárcát különböző valutákkal. A beépített szekrény egyik polcáról eltulajdonítottak további értéktárgyakat is. A terheltek a magánszemély sérelmére 18 520 000 forint, míg a Kft. sérelmére 10 000 000 forint értékre követte el a bűncselekményt, valamint 250 000 forint rongálási kárt okoztak.
[34] Az irányadó tényállás alapján a terhelt és ismeretlen társa nem vitásan több személy közös tulajdonában álló készpénzt és vagyontárgyakat vitt el, továbbá az egyik természetes személy sértetthez – üzletrész-tulajdonosként – köthető jogi személy tulajdonában álló készpénzt.
[35] A lopás jogi tárgya: a tulajdonjog, amelyet a birtok elvonásán keresztül sért az elkövető. E bűncselekmény elkövetési magatartása az elvétel, azaz a jogellenes birtokváltoztatás, melynek folyományaként az ingó dolog (jogtalanul) kikerül a birtokos uralma alól. A birtokállapot változtatásból azonban nem következik okszerűen, hogy a tulajdonos és a birtokos személye megegyezik. A 43/2007. BK vélemény leszögezi, hogy „A büntető anyagi, eljárási és végrehajtási jog egységes rendszert alkot. E három jogág kölcsönösen egymás fogalomrendszerét használja”. Így a Be.-ben meghatározott sértett fogalom a büntető anyagi jog számára irányadó. A Be. 50. §-a értelmében sértett az a természetes vagy nem természetes személy, akinek vagy amelynek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette. Ugyanakkor – a már hivatkozott – BK vélemény szerint a három jogág egységes rendszere „nem jelenti azt, hogy a jogágak valamelyikében meghatározott jogi fogalom minden további szempont mellőzésével automatikusan átültethető a másik jogág fogalomrendszerébe. Vonatkozik ez a megállapítás a Btk. 6. § (2) bekezdésében meghatározott folytatólagosan elkövetett bűncselekmény »sértett« fogalmára is, amelynek értelmezése során elsődlegesen annak anyagi jogi jelentéstartalmát kell alapul venni.”
[36] A lopás halmazati megítélésével kapcsolatosan a Legfőbb Ügyészség helyesen hivatkozott a jelenleg is hatályos 43/2007. BK vélemény II. pontjára. Eszerint az azonos vagy különböző sértettet érintő vagyoni jogokat sértő vagy veszélyeztető bűncselekmények esetében az elkövető tudatától független tárgyi tényezőknek van meghatározó jelentősége annak eldöntése szempontjából, hogy a folytatólagosság tárgyi feltétele megvalósult-e, vagy bűnhalmazat megállapításának van helye.
[37] A bűncselekmények egy részénél – különösen a személyiségi és a vagyoni jogokat sértő cselekmények esetében – kiemelkedő jelentősége van a sértettek számának. A Btk. 6. § (1) bekezdésében a bűnhalmazatra vonatkozóan adott fogalommeghatározás és az ennek értelmezése nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat azt az elvet követi, hogy a több sértett sérelmére ugyanazon vagy több elkövetési magatartással véghez vitt cselekmény annyi rendbeli bűncselekmény megállapításához vezet, ahány sértett a bűncselekménnyel érintett. Azt az alapvető rendező elvet, amely szerint a sértettek különbözősége valódi halmazat megállapítását eredményezi, csak a természetes egység vagy a törvényi egység létrejötte töri át.
[38] Általánosságban nem lehet meghatározni, hogy a bűncselekmény kinek a jogát vagy jogos érdekét sérti, ezt mindenkor az adott történeti tényállás elemzése útján lehet eldönteni. A folytatólagosság törvényi egységének egyik feltételeként megjelölt „azonos sértett” értelmezése során figyelemmel kell lenni arra is, hogy sértettek nemcsak természetes személyek, hanem jogi személyek is lehetnek. Az elkülönített vagyonnal rendelkező és különböző szervezeti formákban működő jogi személyek a sértettjei azoknak a bűncselekményeknek, amelyeket az önálló jogképességgel nem rendelkező egységeik, részlegeik, telephelyeik, raktáraik, üzleteik stb. sérelmére valósítanak meg. Ezekben az esetekben maga az önálló jogalanyisággal rendelkező gazdálkodó szervezet [Btk. 459. § (1) bek. 8. pont], vagy más jogi személy a bűncselekmény sértettje [43/2007. BK vélemény].
[39] A Kúria közzétett eseti döntésben is leszögezte, hogy a lopás elkövetési tárgya az elkövetőre nézve idegen dolog, ezért az ellopott (eltulajdonított) dolog birtokjogi helyzete a bűncselekmény megvalósulása szempontjából közömbös (BH 2014.171.).
[40] Ezt a jogalkalmazói gyakorlatot a védő által felhívott, a Legfelsőbb Bíróság 2/2005. BJE határozat nem érintette. Téves ezért a védő álláspontja abban, hogy jogegységi határozat a jelen ügyben alkalmazható, ugyanis az annak alapjául szolgáló tényállás és a jogegységi határozat által eldöntött jogkérdés a jelen eljárás tárgyát képező vagyon elleni bűncselekményektől eltérő. Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség az átiratában is utalt, lényeges különbség, hogy a jogegységi eljárás alapjául szolgáló ügyben az eldöntendő kérdés az volt, hogy a vadásztársaság büntető anyagi jogi értelemben sértettje lehet-e a vadászterületén jogtalan eltulajdonítási szándékkal elejtett, az elejtésig (befogásig) a törvény értelmében az állam tulajdonában lévő vadakra elkövetett vagyon elleni bűncselekménynek. Ennek volt jelentősége a folytatólagosság megítélése során az azonos sértett megállapíthatósága szempontjából.
[41] A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) jelenleg is hatályos szabályozása szerint a vad az állam tulajdona, de a vadászterületen elejtett, elfogott vad (ideértve annak trófeáját is), a hullatott agancs, a szárnyas vad jogszerűen gyűjtött tojása, az elhullott vad teteme – a polgári jog szabályaira is figyelemmel – a vadászatra jogosult tulajdonába kerül [Vtv. 9. § (1) és (2) bek.]. A vadásztársaság a vadászati jog jogosultja, vagy a vadászterület tulajdonosaként, vagy a vadászati jog haszonbérlőjeként. A Legfelsőbb Bíróság a vadak tulajdonjogára és a vadászati jog gyakorlására vonatkozó speciális szabályokból vezette le, hogy a vadra mint elkövetési tárgyra megvalósított vagyon elleni bűncselekmény (illetve annak kísérlete) esetén a bűncselekmény sértettje nem az állam, hanem a vadásztársaság. Ezért a különböző vadásztársaságok sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmények a Btk. 6. § (2) bekezdése szerinti folytatólagosság egységébe nem vonhatók, hanem többrendbeli bűncselekményt valósítanak meg.
[42] Jelen ügyben azonban nincs a vadászati jog tartalmához hasonló jogi helyzet, itt eltérő a jogkérdés. Az irányadó tényállás szerint a terhelt és az ismeretlenül maradt társa által eltulajdonított dolgok részben természetes személyek közös tulajdonába (házastársi közös vagyonhoz tartozóan), részben egy jogi személy tulajdonába tartoztak, amely tényleges – tulajdonjogi – helyzetéről az elvételkor a terhelt nem tudott. Ahogy azonban a hivatkozott BK vélemény tartalmazza, az elkövető tudattartalmának nem a tényleges tulajdoni viszonyokra kell kiterjednie, hanem a törvényi tényállási elemekre, jelen esetben a dolog idegen tulajdonban létére.
[43] Ez alól csak az képez kivételt, ha a dolog az elkövető tulajdona vagy mással közös tulajdona, mert ebben az esetben bűncselekmény nem valósul meg, nem teljesül ugyanis az idegen dolog követelménye. Más esetben az elkövetési tárgy tulajdonjogi helyzetével kapcsolatos esetleges elkövetői tévedés is közömbös marad.
[44] Ebből következően a(z) – anyagi jogi értelemben vett – sértettek számát, a terhelt tudattartalmától függetlenül, az elvitt dolgok tényleges tulajdonosainak száma határozza meg azzal, hogy az elkövetőn kívüli több személy közös tulajdonában lévő dolog esetén csupán egyrendbeli bűncselekmény valósul meg (BH 1994.473.I.).
[45] A jogegységi határozat tehát a jelen ügyben az eltérő ténybeli alapokra figyelemmel nem alkalmazható, ugyanakkor irányadó a 43/2007. BK vélemény, a fentiekben kifejtettek szerint. Így a terhelt valóságos alaki halmazatban álló cselekményei tekintetében a jogerős ítélettel megállapított minősítés (két rendbeli lopás bűntette) törvényes, a felülvizsgálati indítvány alaptalan.
[46] A közokirat-hamisítás bűntette vonatkozásában a védő a felülvizsgálati indítványát a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati okra alapította azzal, hogy a terhelt ekként értékelt cselekménye nem valósított meg bűncselekményt, ezért a terhelt felmentésének van helye.
[47] E bűncselekmény vonatkozásában az irányadó tényállás lényege a következő.
[48] A terhelt által jogosulatlanul megszerzett vezetői engedélyt a nyomozó hatóság az ellene folytatott büntetőeljárásban lefoglalta. A terhelt a nyomozó hatóság ezen intézkedését követően megjelent a járási hivatal kormányablakánál, ahol azt a valótlan tartamú nyilatkozatot tette, hogy a vezetői engedélyét ismeretlen körülmények között elveszítette. A hatóság a terhelt új engedély kiadására irányuló kérelme alapján, ugyanezen a napon kiállított egy új, „B” kategóriára érvényesített vezetői engedélyt. A terhelt ezen újabb vezetői engedélyét úgy szerezte meg, hogy a gépjárművezetői vizsgához szükséges alapfokú iskolai végzettséggel nem rendelkezett.
[49] A Kúria megállapította, hogy a védő a felülvizsgálati indítványában helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a terhelt ezen cselekménye a közokirat-hamisítás bűntette törvényi tényállását nem merítette ki.
[50] Az ún. intellektuális közokirat-hamisítás bűntettét az követi el, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba [Btk. 342. § (1) bek. c) pont].
[51] Az intellektuális közokirat-hamisítás bűntette akkor valósul meg, ha az elkövető – szándékos vagy a Btk. 342. § (3) bekezdésében szabályozott esetben gondatlanságból történt – megtévesztő közreműködése folytán (ennek okozatos következményeként) a közokiratot hatáskörében eljárva kiállító jóhiszemű (tévedésben lévő) személy olyan valótlan gondolati tartalmat tüntet fel az egyébként alakilag hibátlan közokiratban, amely jog vagy kötelezettség létezésére, megváltoztatására vagy megszűnésére vonatkozik. Az elkövetési magatartásaként megjelölt közreműködést az valósítja meg, aki a közokiratba foglalás érdekében a jogi jelentőséggel bíró tényt, adatot vagy nyilatkozatot a kiállító hatóság vagy az erre feljogosított személy tudomására hozza, azt szolgáltatja (EBH 2002.734.I.).
[52] E közreműködés tulajdonképpen speciális közvetett tettesség, mivel a közokiratot létrehozó (abban bejegyzést eszközlő) ügyintéző tévedésben van az elkövető szándékát illetően (BH 2022.148.).
[53] Annak megállapítása, hogy egy adott okirat közokirat vagy magánokirat, jogi értékelés eredménye és mint ilyen a jogi indokolás részét képező jogkérdés.
[54] Az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettének elkövetési tárgya lehet minden olyan közokirat, amelynek rendeltetése, hogy a benne foglalt adat valóságát teljes bizonyító erővel bizonyítsa (1/2004. Büntető jogegységi határozat 1. pont). Egy adott okirat közokirati minőségének megállapítása a polgári jog szabályain (2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról 323. §) alapul. Annak megítélése azonban, hogy valamely egyébként közokiratnak minősülő okirat formájának vagy tartalmának jogellenes módosítása bűncselekményt valósít-e meg (vagyis sérti-e a védett jogtárgyat), a büntetőjogra tartozó kérdés.
[55] Az idézett jogegységi határozat ad eligazítást abban a kérdésben, hogy az egyes közokiratok mely tartalmi elemei vonatkozásában valósulhat meg e bűncselekmény. A szokványos osztályozás szerint a közokiratok rendeltetésüket tekintve ún. bizonyító közokiratok és ún. rendelkező közokiratok lehetnek. A bizonyító közokiratok azok, amelyek bizonyító ereje kiterjed a bennük foglalt tények, nyilatkozatok és adatok tartalmi valódiságának közhiteles igazolására is (anyagi bizonyító erő).
[56] A vezetői engedély bizonyító közokirat, amelyre a következő, a jelen ügy szempontjából jelentőséggel bíró jogszabályi rendelkezések vonatkoznak.
[57] A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 3. § (1) bekezdés a) pontja szerint az e rendeletben meghatározott járművezetésre jogosító okmány – többek között – a vezetői engedély.
[58] A vezetői engedély különböző kategóriákba és kombinált kategóriákba sorolt járművek vezetésére jogosít (R. 4. §), ezért egyben ezek igazolására alkalmas.
[59] Járművezetésre jogosító okmányt az kaphat, aki az egészségi, pályaalkalmassági, képzési és vizsgáztatási előírásoknak, továbbá az R.-ben meghatározott további feltételeknek megfelel, valamint az elsősegélynyújtási ismeretek megszerzését vagy annak megszerzése alóli mentességét a közlekedési igazgatási hatóság részére igazolja (R. 13. §).
[60] A közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek képzésének és vizsgáztatásának részletes szabályairól szóló 24/2005. (IV. 21.) GKM rendelet (a továbbiakban: R2.) 10. § (1) bekezdés e) pontja szerint a gépjármű vezetésére jogosító vezetői engedély megszerzésére irányuló vizsga esetében az elméleti vizsgára bocsátás egyik feltétele, hogy vizsgázó az alapfokú iskolai végzettség meglétéről a jelentkezési adatlapon nyilatkozzon. A tanuló az alapfokú iskolai végzettségét legkésőbb az első vizsga napján – az iskolai végzettség igazolására szóló okmány, illetve hiteles másolata bemutatásával – igazolja a vizsgaközpontban, annak teljesítéséig a következő vizsgára nem bocsátható, illetve részére vizsgaigazolás nem állítható ki [R2. 9. § (10) és (11) bek., 10. § (4) bek.].
[61] A vezetői engedély kiadásának feltételéül meghatározott vizsgáztatási előírásoknak az a vizsgázó tett eleget, aki az egyes kategóriákhoz előírt vizsgatárgyakból megfelelt vagy azok teljesítése alól felmentést kapott. A „B” kategóriára érvényes vezetői engedély megszerzéséhez szükséges vizsga esetén az alapfokú iskolai végzettség alóli mentesítés semmilyen okból nem volt lehetséges. Az adott kategóriás vezetői engedély megszerzésére irányuló, a rendeletben előírt valamennyi vizsgakövetelmény teljesítéséről az utolsó vizsgát követően egy munkanapon belül a vizsgaközpont elektronikus vizsgaigazolás kiállításával és továbbításával adatot szolgáltat a közúti közlekedési nyilvántartó szerv részére [R2. 14. § (5) bek.].
[62] Mindebből az következik, hogy az általános iskolai végzettség, és annak igazolása a vizsga eredményes letételének a feltétele. Ebből következően ez a vezetői engedély megszerzésének is feltétele, másként kifejezve Magyarországon általános iskolai végzettség nélkül gépjárművezetői engedély jogszerűen nem szerezhető. A vezetői engedély ugyanakkor nem arra hivatott, hogy a vizsgafeltéteknek való megfelelést igazolja, még annak ellenére sem, hogy a vezetői engedély kiadásából logikailag következtetni lehet(ne) arra, hogy a vezető engedéllyel rendelkező személynek általános iskolai végzettsége van.
[63] A gépjárművezetői engedély mint közokirat közhitelesen kizárólag azt tanúsítja, hogy ki az engedély tulajdonosa, és ő mely kategóriába tartozó gépjármű vezetésére és mely időpontig (orvosi alkalmassági idő) jogosult. Ugyanakkor nem tanúsítja az engedéllyel rendelkező személy előéletére és iskolai végzettségére vonatkozó adatokat, ez utóbbiak a gépjárművezetői engedélyben nem is szerepelnek (BH 1979.140., BH 1991.302.I.).
[64] Mindezek alapján a terhelt nem követte el az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettét azzal a magatartásával, hogy általános iskolai végzettség hiányában jutott „B” kategóriára érvényes vezetői engedélyhez.
[65] A védő helyesen hivatkozott arra is, hogy a terhelt terhére a hamis magánokirat felhasználásának vétsége sem állapítható meg.
[66] A bírói gyakorlat szerint a hamis adat írásbeli bejelentésével magánokirat-hamisítás valósulhat meg, ha a magánokiratban szereplő hamis adat a közokiratba nem kerül be (BH 1979.54., BH 2002.3., Bfv.II.887/2022/9.).
[67] Az adott ügyben az irányadó tényállás azonban nem tartalmazza, hogy a terhelt valamely okirat útján igényelt volna új vezetői engedélyt, vagyis azt, hogy az új vezetői engedély iránti kérelem benyújtása írásban (adatlapon vagy írásbeli nyilatkozattal) történt volna. A tényállás mindössze azt rögzíti, hogy a terhelt az okmányirodában valótlan taralmú nyilatkozatot tett az okmánya elvesztéséről. Mivel a hamis magánokirat felhasználása bűncselekménynek a jogi tárgya a jogviszonyok alakítására felhasznált magánokiratok valódiságának védelme, tényállásszerű jogtárgysértés, ezáltal e bűncselekmény sem állapítható meg a terhelt terhére.
[68] A Legfőbb Ügyészség átiratában foglalt jogi álláspont – az alábbiak szerint – nem alapos.
[69] A Legfőbb Ügyészség helyesen utalt arra, hogy a Kknyt. által szabályozott, közhiteles (hatósági) engedélynyilvántartás tartalmazza a vezetői engedély elvesztésére, eltulajdonítására, megsemmisülésére, egyéb okból történő érvénytelenségére, megtalálására és megkerülésére vonatkozó adatokat [Kknyt. 8. § (1) bek. b) pont bb) alpont, (3) bek.].
[70] Az adatváltozásról a nyilvántartót az eljáró hatóság (okmányiroda) értesíti, amelyet az engedéllyel rendelkező személy bejelentése alapján is megtehet [Kknyt. 14. § (1) bekezdés b) pont, 33. § (5) bekezdés]. E bejelentés valótlansága esetén a hatóság a valótlan adatról értesíti a nyilvántartót, ekként pedig az a nyilvántartásba bekerül. Ezzel pedig a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja szerinti intellektuális közokirat-hamisítás bűntette megvalósulhat.
[71] A felülvizsgálat során azonban a Kúria a jogerős ítéletben megállapított tényálláshoz kötve van, abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, felderítetlen vagy megalapozatlan.
[72] Az irányadó tényállás nem tartalmazza a Legfőbb Ügyészség átiratában foglalt azon tényeket, amelyek a Kknyt. által szabályozott engedélynyilvántartás bármely adatának meghamisítását írnák le. Kétségtelen, hogy a tényállás szerint a terhelt valótlan adatot (vezetői engedély elvesztését) jelentett be a hatóságnál, amely alapján ugyanazon a napon, a kérelme alapján új vezetői engedélyt adtak ki a részére. Nem tartalmazza azonban azt, hogy a bejelentése nyomán valamely közhiteles nyilvántartásba valótlan adat került volna. Ennek nyilvánvaló, a vádiratban foglalt, illetve a jogerős ítéletben megállapított tényállásból következő indoka, hogy az ügyészség és a bíróság is az általános iskolai végzettség hiányában – a terhelt kérelmére ismételten – kiadott vezetői engedély megszerzését tekintette büntetendő cselekménynek.
[73] Annak megállapítása, hogy a Legfőbb Ügyészség átiratában levezetettek szerint az engedélynyilvántartásba hamis adat került, tényekből – valótlan bejelentés és új vezetői engedély kiadása – további tényre való következtetéssel (mely nyilvántartás mely adata sérült) lehetséges lenne, erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. Vagyis – e rendkívüli jogorvoslati eljárásban – az e tényeket is tartalmazó tényállás hiányában az intellektuális közokirat-hamisítás bűntette a terhelt terhére nem volt megállapítható.
[74] Ugyanakkor a Kúria vizsgálta, hogy a terhelt történeti tényállásban foglalt cselekménye más bűncselekmény törvényi tényállását kimerítette-e.
[75] A Btk. 271. § (3) bekezdése szerinti hatóság félrevezetésének vétségét az követi el, aki hatóságnál egyéb hatósági eljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan, feltéve, hogy a Btk. 269. § esete (hamis vád bűntette) nem áll fenn.
[76] Az új Btk. törvényjavaslatának indokolása szerint a korábbi szabályozáshoz képest az elkövetési magatartás kiegészült a szabálysértési, a fegyelmi, valamint a közigazgatási hatósági eljárás alapjául szolgáló valótlan bejelentés eseteire is annyiban, amennyiben az ott írt megkülönböztetés szerint hamis vád, továbbá szabálysértésre, fegyelmi vétségre, illetve közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegésre vonatkozó hamis vád nem áll fenn. A bűncselekmény megállapításához a tettes által tudottan valótlan tartalmú bejelentés megtétele után nem kell büntető-, szabálysértési, fegyelmi vagy más hatósági eljárásnak indulnia, elég az, hogy a bejelentés a tartalma alapján alkalmas annak megindítására. A Btk. 271. § (3) bekezdése szerinti bűncselekmény megállapításához bármely egyéb hatósági eljárás (vagyis nem büntető- szabálysértési vagy fegyelmi eljárás) alapul szolgál.
[77] A Kúria korábbi döntésében megállapította, hogy az elkövető e bűncselekmény miatt felel a közhatalmi jellegű tevékenységet kifejtő idegenrendészeti hatóság előtt az adott eljárás alapjául, annak megindítására szolgáló nyilatkozata valótlan és egyben alkalmas joghatás kiváltására, valamint a nyilatkozattal ok-okozati összefüggésben áll az idegenrendészeti eljárás megindítása (Bfv.III.1359/2018/5.).
[78] A jogerős ítéletben rögzített tényállás tartalmazza a terheltnek a járási hivatal kormányablakánál (vagyis az okmány kiállítására jogosult hatóság előtt) szándékosan tett, valótlan tartalmú bejelentését, valamint az új engedély kiadására irányuló kérelmét, amely alapján hatósági (új okmány kiadására irányuló) eljárás indult.
[79] A valótlan bejelentés alapján az eljárás tényleges megindulása és az okmány pótlása már nem tényállási elem (bár jelen ügyben ez is a megtörtént és a megállapított tényállás részét is képezi), így ezek a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelhetőek.
[80] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a terhelt azzal a magatartásával, hogy a vezetői engedélye elvesztésének valótlan bejelentésével a hatóság előtt új okmány kiadását kérelmezte, a Btk. 271. § (3) bekezdésébe ütköző hatóság félrevezetésének vétségét követte el.
[81] A jogerős ítéletben megállapított egyik cselekmény törvénysértő minősítésére tekintettel a kiszabott büntetés törvényessége vizsgálandóvá vált, figyelemmel arra, hogy a jogerős ítélettel megállapított közokirat-hamisítás bűntette 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, míg a Btk. 271. § (3) bekezdésébe ütköző hatóság félrevezetésének vétsége elzárással büntethető.
[82] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulat ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány akkor terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. Ez azt jelenti, hogy a téves minősítés miatt csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha az eljárt bíróság annak következtében törvénysértő büntetést szabott ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott.
[83] A kiszabott büntetés pedig a téves minősítés következtében akkor törvénysértő, ha annak neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik, így a bűncselekmény minősítéséhez kapcsolódó büntetési tételkeret megsértésével kiszabott.
[84] A Kúria megállapította, hogy – figyelemmel a súlyosabban büntetendő lopási cselekmények halmazatára – a terhelttel szemben irányadó halmazati büntetési tételkeret a kisebb tárgyi súlyú cselekmény enyhébb minősítése mellett nem változott, továbbra is 2 évtől 12 évig terjedő szabadságvesztés, melynek a középmértéke 7 év. Erre tekintettel a terhelttel szemben kiszabott, az irányadó középmértéket el nem érő 5 év 6 hónap tartamú szabadságvesztés büntetés a cselekmények törvényes minősítése mellett sem tekinthető törvénysértőnek. Így a felülvizsgálati indítvány e részében alaptalan.
[85] A védő a felülvizsgálati indítványában arra is hivatkozott, hogy – a közokirat-hamisítás bűntette tekintetében felmentés esetén – a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése törvénysértő, figyelemmel arra, hogy nem marad olyan bűncselekmény, amelyet a terhelt a próbaidő alatt követett el [Btk. 87. § b) pont].
[86] A terhelt felmentésére irányulóan a felülvizsgálati indítvány nem volt alapos, mivel a terhelt közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt cselekménye a fentiekben kifejtettek szerint eltérő minősítésű bűncselekményt megvalósított.
[87] A Kúria e vonatkozásban utal arra, hogy a Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható. A Be. 671. § 2. pontja alapján egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a próbaidőre felfüggesztetett szabadságvesztés Btk. 87. § b) pontja alapján történő végrehajtásának elrendeléséről.
[89] A Kúria mindezek tükrében a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályában fenntartotta a Be. 662. § (1) bekezdése alapján.
(Kúria Bfv.I.650/2023/6.)