I. Amennyiben a perfelvételi tárgyaláson a fél képviselőjeként megjelent személy a felet képviselheti, képviseleti jogát is igazolja, de a meghatalmazása bármely oknál fogva nem szabályszerű, a megjelent személy korábbi perbeli cselekményeit csak akkor lehet hatálytalannak tekinteni és a mulasztásra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni, ha a Pp. 227. § (3) bekezdése szerint kiadott felhívás eredménytelen. A képviseleti jog határidőn belüli szabályszerű igazolásával a perbeli cselekmények hatályosak maradnak, így a korábbi perfelvételi tárgyalás elmulasztása és az ahhoz kacsolódó jogkövetkezmény alkalmazása nem merülhet fel.
II. A Cstv. 40. § (1) bekezdése szerinti per tárgyalását folytató bíróság a perindítási és kereshetőségi jog körében annak vizsgálatára, hogy a felszámoló jogosan vette-e nyilvántartásba a hitelező felperest, azaz a hitelező nyilvántartásba vett követelése a nyilvántartásba vételkor valóban fennállt-e, nem jogosult [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 70. §, 74. § (1) bek., 176. §, 190. § (1) bek. b) pont, 240. § (1) bek. a) és g) pont, 227. § (3) és (5) bek., 288. §, 618. §; 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 3. § (1) bek. cd) pont, 40. § (1) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű alperes eladó és II. rendű alperes vevő között 2017. augusztus 14-én két adásvételi szerződés jött létre.
[2] Az adásvételi szerződés 1 2.1 pontja szerint a 1015 hrsz. alatti ingatlan vételára 580 000 000 forint, a 1016 hrsz. alatti ingatlan vételára 20 000 000 forint, összesen 600 000 000 forint. Felek rögzítették, hogy a vételárat arra tekintettel állapítják meg, hogy az ingatlan jelenleg teljes körű felújításra szorul, jelen állapotában rendeltetésszerű használatra alkalmatlan. Felek a vételár megállapítása során figyelembe vették az ingatlan tulajdoni lapjára bejegyzett terheket is. A vevő az ingatlant a terhek ismeretében vásárolta meg. A 3.1. pontban a felek rögzítették, hogy a vevő a vételárat olyan módon fizeti meg az eladó részére, hogy az eladónak a vevővel szemben fennálló 600 000 000 forint összegű követelésébe azt beszámítja. A 4.1. pont szerint a vevő a szerződés aláírásának napján, a szerződéskötést megelőzően birtokba lépett és a 6.1. pont szerint az eladó hozzájárult a II. rendű alperes vevő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez. Ennek alapján a II. rendű alperes tulajdonjoga vétel jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került 2017. augusztus 21-én. A 1015 hrsz. alatti szálloda 2017. augusztus 29-én leégett.
[3] Az adásvételi szerződés 2 2.1 pontja szerint az ingatlan vételára 300 000 000 forint. Felek a vételár megállapítása során figyelembe vették az ingatlan tulajdoni lapján bejegyzett terheket is. Vevő az ingatlant a terhek ismeretében vásárolta meg. A 3.1. pontban a felek rögzítették, hogy a vevő a vételárat olyan módon fizeti meg az eladó részére, hogy az eladónak a vevővel szemben fennálló 300 000 000 forint összegű követelésébe azt beszámítja. A 4.1. pont szerint a vevő a szerződés aláírásával birtokba lépett és a 6.1.pont szerint az eladó hozzájárult a II. rendű alperes vevő tulajdonjogának az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzéséhez. Ennek alapján a II. rendű alperes tulajdonjoga vétel jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került 2017. augusztus 21-én.
[4] Az I. és a II. rendű alperesek 2017. szeptember 18-án mindkét adásvételi szerződést módosították.
[5] Az adásvételi szerződés 1-t a felek úgy módosították, hogy a vételárról rendelkező 2.1. pontot hatályon kívül helyezték és megállapodtak abban, hogy a vételár 240 000 000 forint, amelyből a 1015 hrsz. alatti ingatlan vételára 220 000 000 forint, a 1016 hrsz. alatti ingatlan vételára 20 000 000 forint. Felek ismét rögzítették, hogy a vételárat arra tekintettel állapítják meg, hogy az ingatlan jelenleg teljes körű felújításra szorul, jelen állapotában rendeltetésszerű használatra alkalmatlan. Felek a vételár megállapítása során figyelembe vették az ingatlan tulajdoni lapján bejegyzett terheket is, azzal, hogy a vevő az ingatlant a terhek ismeretében vásárolta meg. A módosítás az adásvételi szerződés 3.1. pontját is hatályon kívül helyezte és helyette rögzítésre került, hogy a vevő a vételárat olyan módon fizeti meg, hogy a vevőnek az eladóval szemben fennálló 240 000 000 forint összegű követelésébe beszámítja.
[6] Az adásvételi szerződés 2-t úgy módosították, hogy annak a vételárról rendelkező 2.1. pontját hatályon kívül helyezték és megállapodtak abban, hogy a vételár 220 000 000 forint. Rögzítésre került az is, hogy a felek a vételár megállapítása során figyelembe vették az ingatlan tulajdoni lapján bejegyzett terheket is. A vevő az ingatlant a terhek ismeretében vásárolta meg. Az adásvételi szerződés 3.1. pontját is hatályon kívül helyezték és helyette rögzítették, hogy a vevő a vételárat olyan módon fizeti meg, hogy a vevőnek az eladóval szemben fennálló, összegszerűen meg nem határozott összegű követelésébe beszámítja.
[7] A szerződő felek 2017. szeptember 26-án aláírtak egy jegyzőkönyvet, amelyben rögzítették, hogy mindhárom fenti ingatlan vonatkozásában a vételár megfizetése tekintetében megállapodnak abban, hogy a vevőnek az eladó felé fennálló vételárfizetési kötelezettségét beszámítják az eladónak a vevő felé fennálló kötelezettségébe. A vevő mindaddig nem köteles a vételár megfizetésére (nem kerül sor a beszámításra), ameddig az eladó az ingatlant nem tehermentesíti. Az eladó a tehermentesítést egy éven belül vállalja.
[8] Az I. rendű alperes képviseletében R. B. Zs. ügyvezető, a II. rendű alperes képviseletében pedig V. Sz. kuratóriumi elnök járt el mind az adásvételi szerződések megkötése, mind pedig azok módosítása során.
[9] Az ingatlanok I. rendű alperes általi tehermentesítésére nem került sor. A II. rendű alperes úgy szerezte meg az ingatlanok tulajdonjogát, hogy a vételárat nem fizette meg.
[10] Az I. rendű alperes felszámolását a bíróság 2018. november 8-án benyújtott kérelem alapján 2019. január 16-án közzétett végzésével elrendelte, a felszámolót kijelölte. A felszámolás elrendelésének időpontját megelőzően az I. rendű alperes önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetője V. T. volt.
[11] A felszámolási eljárásba a felperes 17 731 930 forint összegű hitelezői igényt jelentett be, amelyet a felszámoló nyilvántartásba vett. A felperes részére az I. rendű alperes felszámolója egyeztetett időpontban 2019. június 3-án biztosított iratbetekintést, ahol a felperes részére átadta az alperesek közötti, a per tárgyát képező fenti szerződéseket. A felperes a 2019. június 4-én kelt felhívásában tájékoztatást kért az I. rendű alperes felszámolójától arról, hogy az adásvételi szerződések megkötésekor volt-e és milyen mértékű követelése a II. rendű alperesnek az I. rendű alperessel szemben. A felszámoló a 2019. június 14-én kelt válaszában arról tájékoztatta a felperest, hogy az átvett iratok alapján nincs információ a II. rendű alperesre vonatkozóan, de az I. rendű alperes volt képviselője, V. T. részére már előzőleg felhívást küldtek, amelyre még nem válaszolt. V. T. 2019. június 14-én kelt, felszámolóhoz írt levelében arról nyilatkozott, hogy a II. rendű alperes meg kívánta vásárolni az E.-R.-nek az I. rendű alperessel szembeni követelését és ez képezte volna a beszámítás alapját. Mivel az ingatlanok nem lettek tehermentesítve, a követelés megvásárlására és a beszámításra nem került sor.
[12] A II. rendű alperes eladó és a III. rendű alperes vevő között 2019. július 16-án a P. 1015 hrsz. és a 1016 hrsz. alatti ingatlanok 1/1000 tulajdoni hányada tárgyában adásvételi szerződés jött létre (a továbbiakban: adásvételi szerződés 3). A szerződést a II. rendű alperes részéről V. Sz. kuratóriumi elnök meghatalmazása alapján B. Zs., a III. rendű alperes részéről pedig V. T. kuratóriumi elnök írta alá.
[13] A II. rendű alperes eladó és a III. rendű alperes vevő között 2019. július 16-án egy második adásvételi szerződés is létrejött a g.-i 6036/19 hrsz. alatt található ingatlan 1/1000 arányú tulajdoni hányada tárgyában (a továbbiakban: adásvételi szerződés 4).
[14] Az adásvételi szerződések megkötéséről a felperes a II. rendű alperes ellenkérelméből szerzett tudomást.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[15] A felperes a felszámolás alatt álló I. rendű alperes hitelezőjeként kérte az I. és a II. rendű alperes között létrejött ingatlan adásvételi szerződés 1 és adásvételi szerződés 2 érvénytelenségének a megállapítását a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 40. § (1) bekezdés b) pontjára, valamint a II. és a III. rendű alperesek között létrejött adásvételi szerződés 3 és adásvételi szerződés 4 érvénytelenségének a megállapítását a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:39. §-ára és az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 62. §-ára és a Cstv. 40. § (1a) bekezdésére hivatkozva, továbbá az illetékes földhivatal megkeresését a szerződés érvénytelensége folytán szükségessé váló törlések és az I. rendű alperes tulajdonjogának eredeti állapot visszaállítása címén történő visszajegyzésére.
[16] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset teljesítését nem ellenezte.
[17] A II. és a III. rendű alperesek ellenkérelmükben elsődlegesen a per megszüntetését kérték arra hivatkozva, hogy keresetlevelet vissza kellett volna utasítani az ahhoz csatolt ügyvédi meghatalmazás létre nem jötte miatt, a keresetlevél benyújtására a felperesi jogi képviselő nem volt jogosult. Ezen túlmenően kérték ezt azon okból is, hogy a meghatalmazás benyújtása a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 618. §-a alapján hatálytalan, mert azt a felperes nem az erre rendszeresített P13-as, hanem a P23-as számú űrlap mellékleteként nyújtotta be.
[18] Másodlagosan a kereset elutasítását kérték arra hivatkozva, hogy a felperesnek a Cstv. 40. § (1) bekezdése szerinti per megindítására nincs kereshetőségi joga, a felperes keresete elkésett, a Cstv. 40. § (1) bekezdése szerinti megtámadásra biztosított 120 napos határidőn túl került benyújtásra. Vitatták továbbá az ingatlanok elidegenítésének ingyenességét is.
Az elsőfokú és a másodfokú ítélet
[19] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. rendű alperes és a II. rendű alperes között létrejött adásvételi szerződés 1 és adásvételi szerződés 2, valamint a II. rendű alperes és a III. rendű alperes között létrejött adásvételi szerződés 3 és adásvételi szerződés 4 érvénytelen. Megkeresni rendelte az illetékes földhivatali osztályokat a fenti megállapítások folytán szükségessé váló törlések és az I. rendű alperes tulajdonjogának eredeti állapot visszaállítása címén történő visszajegyzése végett.
[20] Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában a II. és III. rendű alperes per megszüntetésére irányuló kérelmét alaptalannak találta. E körben rögzítette, a meghatalmazás hiányossága vagy nem megfelelő volta nem permegszüntetési ok, különös tekintettel arra, hogy a hiányt a felperes a bíróság felhívására határidőben pótolta. A II. és III. rendű alperes egyéb érvei kapcsán utalt arra, hogy az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) 9. § (5) bekezdése az elektronikus út mellőzésével benyújtott beadványhoz fűzi a hatálytalanság jogkövetkezményét, nem pedig a tévesen megválasztott űrlaphoz. A felperes a meghatalmazást elektronikus úton benyújtotta, annak eredeti példányát a tárgyaláson felmutatta, eljárása jogszerű volt.
[21] A kereshetőségi jog körében kifejtette, a Cstv. 40. § (1) bekezdése szerint a kereset benyújtására a hitelező jogosult. A felperes hitelezői igényét a felszámoló nyilvántartásba vette, jelen per keretében a bíróság nem vizsgálhatja a felszámoló valamely intézkedésének jogszerűségét, így azt sem, hogy a felperes hitelezőként történő nyilvántartásba vételének törvényi feltételei fennállnak-e. A felperes hitelezőként történt nyilvántartásba vételéről a II. rendű alperes legkésőbb a keresetlevél kézhezvételekor értesült. A Cstv. 51. § (1) bekezdése értelmében ettől az időponttól számított 15 napon belül a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhetett volna.
[22] Az elkésettség körében kifejtette, a tudomásszerzés időpontja az az időpont, amikor a hitelező tudomást szerez arról, hogy a felszámolás alatt álló társaság a Csődtv. 40. §-a szerinti megtámadható jogügyletet kötött, vagyis tudomást kell szereznie magáról a jogügyletről és a megtámadás feltételeinek fennállásáról egyaránt, amelyre a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján legkorábban 2019. június 14-én került sor. A felperes 2019. július 17-én benyújtott keresetlevele határidőben előterjesztettnek minősül.
[23] Az ingyenesség körében rámutatott, hogy e tekintetben egyedül annak van jelentősége, hogy a II. rendű alperes a vételárat az I. rendű alperes részére megfizette-e. A felek az eredetileg megkötött szerződésekben mindhárom ingatlanra vonatkozóan azt rögzítették, hogy a vételár megfizetése beszámítással történik, a vételár megállapítása során figyelembe vették az ingatlan tulajdoni lapján bejegyzett terheket, majd a szerződéseket a 2017. szeptember 26-án úgy módosították, hogy a vevő mindaddig nem köteles a vételár megfizetésére (nem kerül sor a beszámításra), ameddig az eladó az ingatlant nem tehermentesíti. A szerződésmódosítás ezen rendelkezése kizárja, hogy a felek jogviszonyában tartozásátvállalásról lehetne beszélni. V. T. I. rendű alperesi ügyvezető 2019. június 14-i levele alapján megállapítható, hogy az ingatlanok vételár megfizetése nélkül, azaz ingyenesen kerültek a II. rendű alperes tulajdonába, ezért az adásvételi szerződések a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja alapján érvénytelenek.
[24] A II. és III. rendű alperesek közötti szerződések érvénytelenségét a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja, a Cstv. 40. § (1a) bekezdése, a Ptk. 5:39. § (1) bekezdése alapján állapította meg, utalva arra, hogy a felperes az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja alapján alappal kérte a bíróságtól a III. rendű alperes nyilvántartásba bejegyzett joga törlését és az eredeti állapot visszaállítását.
[25] A mellőzött bizonyítási indítványok körében rögzítette, a II. rendű alperes indítványozta V. Sz., a II. rendű alperes törvényes képviselője tanúkénti meghallgatását arra vonatkozóan, hogy a II. rendű alperesnek a III. rendű alperessel szemben volt további követelése a perben már hivatkozott követelésen kívül, továbbá V. T., az I. rendű alperes ügyvezetője tanúkénti meghallgatását ugyancsak „az alperesekkel szembeni követelés fennállásáról, annak összegszerűségéről és a beszámítás körülményeiről”. A Pp. 288. § (1) bekezdése értelmében a törvényes képviselők személyes meghallgatását megkísérelte, de a járványügyi helyzetre tekintettel erre nem került sor. A V. Sz. meghallgatására irányuló indítvánnyal kapcsolatban megállapította, hogy a II. és III. rendű alperes között fennálló esetleges követelés összege az I. és II. rendű alperes közötti szerződések vételárának megfizetése körében nem bír jelentőséggel. Rögzítette azt is, hogy a II. rendű alperest határidő biztosítása mellett nyilatkozattételre hívta fel arról, hogy az I. rendű alperesnek a II. rendű alperessel szemben a szerződéskötés időpontjában milyen összegű tartozása (beszámítható követelése) volt és csatolja a bizonyítékait. A II. rendű alperes azonban a felhívásnak határidőben nem tett eleget, holott neki az alperesekkel szembeni követelés fennállásáról, annak összegszerűségéről és a beszámítás körülményeiről tényelőadási kötelezettsége volt. E kötelezettségének elmulasztását nem pótolhatja a törvényes képviselő személyes meghallgatásának indítványozásával, akinek a nyilatkozattétele bizonyítási eszköznek nem is minősül.
[26] A II. és III. rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a per főtárgya tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[27] Rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság az irányadó tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az abból levont jogi következtetése is. A másodfokú bíróság a kifejtett indokaival is maradéktalanul egyetért, azt csupán a fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra tekintettel egészítette ki.
[28] Kiemelte, hogy a felperesi jogi képviselő meghatalmazotti jogosultságát az elsőfokú bíróságnak a Pp. 70. §-a alapján már a kereset benyújtásakor vizsgálnia kellett volna. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint azonban a jogi képviselő nyilatkozatait, jogcselekményeit a fél az utólagosan megadott meghatalmazással jóváhagyhatja. Az adott ügyben a felperes felhívásra a megfelelő meghatalmazást csatolta, ennek folytán nem merült fel ok a per megszüntetésére. A hatálytalanságot előíró jogszabályi rendelkezés hiányában alaptalannak ítélte az alperesek tévesen megválasztott űrlapra alapított hivatkozását is.
[29] Kifejtette továbbá, hogy a felperes számára rendelkezésre álló 120 napos keresetindítási határidő nem kezdődött meg az adós felszámolása közzétételének napján pusztán amiatt, hogy a perbeli ingatlanok a felperes követelésének biztosítékát képezték. Hangsúlyozta, hogy az a körülmény, hogy a felperesnek már 2017-ben tudomása volt a II. rendű alperes tulajdonjogának bejegyzéséről, illetve, hogy az adásvételi szerződéseket a földhivataltól beszerezhette volna, nem támasztják alá azt az alperesi állítást, hogy ezek ismeretében már birtokába került volna a felperesnek valamennyi, a megtámadási kereset benyújtásához szükséges információ. Rögzítette, hogy az alperesek csak állították, hogy erre a II. rendű alperes közzétett mérlegadataiból is következtetést lehetett volna levonni, azt azonban nem jelölték meg, hogy mely mérlegadat igazolta volna a vételár szerződés szerinti megfizetését. Álláspontja szerint nem volt szükség a felszámolónak az alperesek által állított esetleges mulasztásai vizsgálatára sem, a tudomásszerzés időpontját ugyanis kizárólag a felperes tekintetében kellett vizsgálni.
[30] Egyetértett V. Sz. és V. T. tanúkénti meghallgatása iránt előterjesztett bizonyítási indítványok mellőzésével és annak indokaival is. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel rámutatott, hogy az 58. sorszámú végzésben az elsőfokú bíróság először a bizonyítási indítványok elutasításáról, majd a tárgyalás berekesztéséről, az ítélet tárgyaláson kívüli meghozataláról és végül az ítélet kézbesítéséről döntött, amely intézkedések összhangban voltak a végzésben hivatkozott, a veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések újbóli bevezetéséről szóló 112/2021. (III. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Veir2. rendelet) 26. § (1) és (2) bekezdésével is.
[31] Az alperesek egyéb érvei kapcsán kifejtette, hogy a polgári perekben a perindítási jog – általában – nem azonos a kereshetőségi joggal, utóbbi szűkebb fogalom, feltétele a bizonyított jogsérelem. A Cstv. 40. § (1) bekezdésében szabályozott per azonban egy olyan speciális pertípus, amelynek célja az adós vagyonának visszaszerzése, a felszámolási vagyon gyarapítása. A felszámoló mellett a felszámolási eljárásban a felszámoló által nyilvántartásba vett bármely hitelező jogosult a per megindítására. A kereshetőségi jog körében azon kívül, hogy a felperes az adós nyilvántartásba vett hitelezője-e, más szempontot nem kell vizsgálni, így figyelmen kívül marad az, hogy a felszámoló jogosan vette-e nyilvántartásba a felperesként fellépő hitelezőt, illetve az is, hogy a felperesnek milyen jogi érdeke fűződik az érvénytelenség megállapításához. A felperes hitelezői igényét a felszámoló nyilvántartásba vette, ezért jogosult a per megindítására.
[32] Utalt arra is, hogy az ingatlanokra bejegyzett jelzálogjog és végrehajtási jog terheket az adásvételi szerződés ingyenességének a vizsgálata során nem kellett értékelni és a II. rendű alperest terhelő ellenszolgáltatásként figyelembe venni, mert a felek kifejezetten hangsúlyozták a szerződésekben és azok módosításaiban is, hogy a vételár megállapítása során azokra tekintettel voltak. Egyetértett ezért az elsőfokú bíróság álláspontjával, amely szerint az ingyenesség megítélése során egyedül annak volt jelentősége, hogy a II. rendű alperes a vételárat az I. rendű alperes részére megfizette-e, amelyre nem került sor.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[33] A jogerős ítélettel szemben a II–III. rendű alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetét elutasító döntés meghozatalát kérték. Megsértett jogszabályként a Pp. 33. §-át, 70. §-át, 74. § (1) bekezdését, 171. § (1) bekezdés a) pontját, 176. § (1) bekezdés e) és i) pontját, valamint (2) bekezdés d) pontját, 240. § (1) bekezdés a) és g) pontját, 190. § (1) bekezdés b) pontját, 224. §-át, 227. § (3) bekezdését, 267. §-át, 268. §-át, 279. § (1) bekezdését, 346. § (4) bekezdését, 611. § (1) bekezdését, 618. § (1) bekezdés b) pontját; E-ügyintézési törvény 9. § (5) bekezdését, Csődtv. 3. § (1) bekezdés c) pont cd) alpontja, 40. § (1) bekezdését, a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Önk.tv.) 106. § (1) bekezdés a) pontját és a Ptk. 6:205. §-át jelölték meg.
[43] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte lényegében megismételve annak indokait.
[44] Az I. rendű alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte osztva annak indokait.
A Kúria döntése és jogi indokai
[45] A Pp. személyállapoti, személyiségi jogi és vagyonjogi pereket különböztet meg. A Pp. 7. § 18. pontja szerint vagyonjogi per az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető. Az adásvételi szerződésekből eredő igények, így ezen szerződések Cstv. 40. §-a alapján történő érvénytelenségének megállapítása iránti perek nem a felek személyi állapotát vagy személyiségi jogát érintik, hanem vagyonjogi jellegűek, hiszen a per által a szerződést kötő felek vagyonában változás következik be. Erre tekintettel a II. és III. rendű alperes érvelésével szemben jelen perre – vagyonjogi jellege miatt és arra figyelemmel, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésekre utalással, azonos jogi indokolással hagyta helyben – irányadó volt a Pp. 408. § (2) bekezdése és ennek folytán a Pp. 409. § (1) bekezdése, azaz a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának előfeltétele volt a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem előterjesztése.
[46] Az II. és III. rendű alperes a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmét előterjesztette, a Kúria a Gfv.VI.30.091/2022/2. számú végzésével a felülvizsgálatot a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjára alapított kérelme alapján – a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében – engedélyezte.
[47] A felülvizsgálat engedélyezését követően a Kúria az érdemi felülvizsgálat során kizárólag a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát [Pp. 423. § (1) bekezdés]. A Pp. 406. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással lehet kérni. A Pp. 413. § (1) bekezdése és – az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak az új Pp. hatályba lépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/2017. Polgári jogegységi határozat alapján a Pp. hatálya alá tartozó ügyekben is alkalmazandó – a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja és annak indokolása szerint, a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő, kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen konjunktív feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt megjelöli a megsértett jogszabályhelyet, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, azaz a jogszabálysértésre való hivatkozása indokát ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell ezekkel a tartalmi követelményekkel. A hiányos hivatkozásokat a Kúria érdemben nem bírálja el. Ezt az álláspontot a Kúria már számos egyedi, precedens hatályú határozatában is kifejtette (Kúria Gfv.30.226/2020/12., Pfv.21.291/2020/11.).
[48] Nem volt tehát erre tekintettel a jogszabálysértés indokainak kifejtése hiányában vizsgálható a Pp. 33. §-ának és a Pp. 176. § (1) bekezdés e) pontjának megsértése.
[49] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem találta az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértőnek. Az eljárt bíróságok a tényállást az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárták, abból érdemben helyes döntésre jutottak, a jogerős ítéletben kifejtett indokokkal túlnyomó részben a Kúria is egytértett.
[50] A Kúria a II. és III. rendű alperesek felülvizsgálati kérelme alapján elsődlegesen a felperesi jogi képviselő meghatalmazásának a hiányára alapított érveit, az e körben megjelölt jogszabálysértéseket vizsgálta és azokat nem találta megalapozottnak.
[51] Helytállóan hivatkozott arra a II. és III. rendű alperes, hogy a képviseleti jog igazolásának szabályszerűségét a bíróságnak a Pp. 70. §-a alapján már a keresetlevél perfelvételre való alkalmasságának körében vizsgálnia kell, azonban ennek elmaradása az eljárás során hiánypótlás kiadásával pótolható, amelynek nevesített esete az alperesi érvelés alapját képező Pp. 227. § (3) bekezdése. Ezen jogszabályi rendelkezés a fél képviseletében a tárgyaláson megjelent személy képviseleti jogával kapcsolatos hiányosságoknak három, eltérő jogkövetkezményeket maga után vonó esetét szabályozza. A tárgyalás elmulasztásának az alperesek által hivatkozott jogkövetkezménye kizárólag akkor alkalmazható, amennyiben a megjelent személy a képviseleti jogát egyáltalán nem igazolja (pl. nincs meghatalmazása), illetve, ha a megjelent személy a perben képviselőként nem járhat el. Utóbbi körbe a Pp. 66. §-a szerinti személyek, illetve – azokban a perekben, amelyekben a jogi képviselet kötelező – a Pp.
75. §-ában fel nem sorolt személyek tartoznak. A Pp. 227. § (3) bekezdése által szabályozott harmadik eset, amikor a képviselőként megjelent személy a felet képviselheti, képviseleti jogát is igazolja (pl. meghatalmazás csatolásával), de az bármely oknál fogva nem szabályszerű. Ez esetben a bíróság a mulasztás jogkövetkezményeit azonnal nem alkalmazhatja, és a képviselőként fellépő személy fél nevében korábban megtett nyilatkozatait, cselekményeit sem tekintheti hatálytalannak, hanem rövid határidővel a megjelent személyt a képviseleti joga szabályszerű igazolására kell, hogy felhívja. A megjelent személy valamennyi perbeli cselekményét csak akkor lehet hatálytalannak tekinteni és a mulasztásra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni, ha a Pp. 227. § (3) bekezdése szerint kiadott felhívás eredménytelen.
[52] A perbeli esetben a felperes képviseletében a keresetlevelet benyújtó és a perfelvételi tárgyaláson megjelent ügyvéd (ügyvédi iroda) a Pp. 75. § (1) bekezdés a) pontja és a Pp. 65. § a) pontja alapján meghatalmazott jogi képviselőként eljárhatott, a Pp. 67. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő és a keresetlevélhez csatolt, így a Pp. 611. § (1) bekezdése alapján elektronikusan benyújtott meghatalmazással is rendelkezett. A perfelvételi tárgyalás a részéről nem volt elmulasztott tehát a Pp. 227. § (3) bekezdésének első két esete okán. Tekintettel azonban arra, hogy a meghatalmazást nem a felperes képviseletére jogosult jegyző, hanem a polgármester írta alá, a meghatalmazás a képviseleti jog szabályszerű igazolására nem volt alkalmas, azaz a Pp. 227. § (3) bekezdésében szabályozott harmadik eset állt fenn. Az eljárási szabályok maradéktalan betartásával járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor ennek észlelését követően a felperes képviseletében megjelent személyt képviseleti jogának szabályszerű igazolására, azaz a felperes törvényes képviselője által aláírt meghatalmazás csatolására, egyben a korábban megtett jogcselekmények jóváhagyására hívta fel, amely a Ptk. 6:14. § (1) bekezdése értelmében a polgármester által meghatalmazott személy valamennyi jognyilatkozatát joghatás kiváltására alkalmassá tette. Utóbbira tekintettel az alperesek meghatalmazás létre nem jöttére, érvénytelenségére való hivatkozása súlytalan.
[53] Helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a perfelvételi tárgyalást megtartotta, ugyanis a Pp. 227. § (5) bekezdése értelmében a Pp. 227. § (3) bekezdése által szabályozott harmadik esetben a bíróság mérlegelésétől függ, hogy a tárgyalást megtartja-e, ahhoz az ellenérdekű fél hozzájárulása nem szükséges. A szabályszerű meghatalmazás csatolásával pedig a korábbi perbeli cselekmények hatályosak maradtak, így a korábbi perfelvételi tárgyalás elmulasztása és az ahhoz kacsolódó jogkövetkezmény alkalmazása fel sem merülhetett. A Pp. fenti rendelkezéseiből – figyelemmel a Ptk. 6:14. §-ára is – tehát nem vezethető le az az alperesi értelmezés, hogy képviseleti jog utólagos szabályszerű igazolása esetén csak abban az esetben hagyható jóvá jogszerűen a jogi képviselő nyilatkozata, ha arra a perfelvételi tárgyalás megtartására előtt sor került, tekintettel arra is, hogy a perbeli nyilatkozatok jóváhagyása szükségtelen. Mindezekre figyelemmel nem sérült a Pp. 70. §-a, 74. § (1) bekezdése, 190. § (1) bekezdés b) pontja, a 240. § (1) bekezdés g) pontja, valamint a Pp. 611. § (1) bekezdése és a 227. § (3) bekezdése sem. Tekintettel továbbá arra, hogy a Pp. 73. § (3) bekezdésének alkalmazása a perben nem merült fel, így sem ez, sem pedig az arra alapított Pp. 176. § (2) bekezdés d) pontja sem került megsértésre.
[54] A II. és III. rendű alperes alaptalanul állította azt is, hogy a perben a bírói hiánypótlási felhívásra csatolt szabályszerű meghatalmazás azért hatálytalan, mert azt a felperes a P13 űrlap helyett a P23 űrlap mellékleteként csatolta. E körben a Kúria osztotta az elsőfokú ítéletben kifejtett és a másodfokú bíróság által is fenntartott indokokat, azt a felülvizsgálati kérelemben felhozott érvekre tekintettel annyiban pontosítja, hogy a P13 számú nyomtatvány használatának szükségessége nem merült fel, így nem kerültek megsértésre tehát az alperesek által e körben megjelölt anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezések. A felperest a bíróság a Pp. 227. § (3) bekezdése alapján hiánypótlásra hívta fel, amelynek teljesítésére a P23 számú beadvány nyomtatvány igénybe vehető. A P13 számú nyomtatvány az ügyféltájékoztató alapján a képviselet tekintetében bekövetkezett változás bejelentésére szolgál. Változásnak a tájékoztató alapján az minősül, ha az addig jogi képviselő nélkül eljáró fél jogi képviselőt hatalmaz meg a per vitelére, vagy a jogi képviselő képviseleti joga megszűnik és a fél a továbbiakban jogi képviselő nélkül jár el, illetve, ha a felet a korábban eljáró jogi képviselő helyett vagy mellett a továbbiakban másik jogi képviselő (is) képviseli. Jelen esetben a felperes a meghatalmazás csatolása előtt is jogi képviselővel járt el, így a P13 nyomtatvány használatának egyik esete sem állt fenn.
[55] Alaptalanul állították az alperesek a Cstv. 40. § (1) bekezdésének megsértését a perindítási határidő elmulasztása miatt. A Kúria egyetértett az eljárt bíróságok azon álláspontjával, hogy a szubjektív perindítási határidő megtartását jelen perben nem az egyébként a per megindítására szintén jogosult felszámoló, hanem a pert megindító hitelező felperes szempontjából, az ő személyére vetítetten kellett vizsgálni, ugyanis a Cstv. 40. § (1) bekezdése azt egyértelműen a perindításra jogosult személyéhez fűzi. Erre tekintettel – egyéb jogszabályi rendelkezés megjelölése hiányában – az alpereseknek a szerződések felszámoló általi megtámadhatóságával kapcsolatos ismereteire, nem gondos eljárására, továbbá a felperes felszámoló általi elkésett tájékoztatására alapított érvei és az azok alátámasztására hivatkozott kúriai ítélkezési gyakorlat nem bírt a perben relevanciával.
[56] Egyetértett a Kúria az eljárt bíróságokkal abban is, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdésében írt 120 napos elévülési jellegű határidő kezdő időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor hitelező az érintett szerződés és az egyéb releváns körülmények megismerése alapján abba a helyzetbe került, hogy a szerződés megtámadhatóságát felismerhette, a megtámadásra alapot adó okokról és az igényérvényesítéshez szükséges egyéb tényekről kellő gondosság mellett tudomást szerezhetett. Jelen esetben a felperesnek nemcsak magáról a szerződésekről, tehát az ingatlanok elidegenítéséről kellett tudomással bírnia, hanem arról az okról is, amely a megtámadást megalapozta, így a per tárgyát képező szerződések esetében az ingyenességről, azaz arról, hogy a szerződésben foglaltak ellenére nem volt beszámított követelés, így a vételárat nem fizették meg. Az eljárt bíróságok erre is figyelemmel a bizonyítékok mérlegelésével állapították meg a tudomásra jutás időpontját és ez alapján jutottak arra a következtetésre, hogy a határidőt a felperes megtartotta. A bírói mérlegelés felülvizsgálati kérelemmel való támadása esetén – főszabály szerint – nem állapítható meg jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja (BH 1994.221., BH 1994.195., BH 1994.86.). Megalapozhatja viszont a felülvizsgálati kérelmet a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése (BH 1994.196.), az, ha a bíróság által megállapított tényállás iratellenes, hiányos vagy logikai ellentmondásokat tartalmaz (BH 1994.85., BH 1993.768.). Az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.21.474/2011/10, Gfv.30.675/2016/5.). A Kúria megítélése szerint a jogerős ítélet ilyen hibában nem szenved, a rendelkezésre álló bizonyítékokból azon tény vonatkozásában, hogy a felperesnek már a felszámolás elrendelésének időpontjában tudnia kellett arról, hogy az adásvételi szerződés 1 és adásvételi szerződés 2 alapján a II. rendű alperes a vételárfizetési kötelezettségének nem tett eleget, az I. rendű alperessel szembeni, beszámítható követeléssel nem rendelkezett, nem lehetett a jogerős ítélettől eltérő következtetésre jutni. Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság a II. rendű alperes közzétett mérlegére alapított alperesi hivatkozások elégtelenségére, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt mérlegadatokra ugyanis az alperesek a fellebbezésükben nem is hivatkoztak. A fentiek szerint a per eldöntése szempontjából releváns tényt pedig önmagában az ingatlanok átruházása, az annak alapját képező szerződések ismerete nem bizonyítja. Nem volt tehát okszerűtlen az eljárt bíróságok azon következtetése, hogy a felperes arról kizárólag a felszámoló által részére megküldött V. T. által írt levélbő értesülhetett. Mindezek alapján helyesen, a bizonyítékok helytálló mérlegelésével állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a felperes nem mulasztotta el a Cstv. 40. § (1) bekezdése szerinti 120 napos szubjektív perindítási határidőt, a fentiek alapján a bizonyítékokból a jogerős ítélettel ellentétes következtetések levonására a Kúria sem látott lehetőséget. A jogerős ítélet erre tekintettel nem sérti a Pp. 279. § (1) bekezdését, a 176. § (1) bekezdés i) pontját, a 240. § (1) bekezdés a) pontját és a Cstv. 40. § (1) bekezdését.
[57] Az alperesek kereshetőségi joggal kapcsolatos hivatkozásai sem voltak alaposak a következőkre tekintettel.
[58] A Cstv. 1. § (3) bekezdése alapján a felszámolási eljárás célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. Ezen cél megvalósítása, azaz a hitelezők kielégítésének érdekében teszi lehetővé a Cstv. 40. § (1) bekezdése a felszámolás kezdő időpontja előtt az adós vagyonából kikerült vagyonelemek felszámolási vagyonba való visszaszerzése érdekében a felszámoló, valamint a hitelezők általi perindítást. Mivel a perek a felszámolást elrendelő végzés közzétételét követően indíthatóak, az annak megindításra jogosult hitelezőnek a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont cd) alpont szerinti hitelező minősül. Egyetértett a Kúria az alperesekkel abban, hogy a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont cd) alpontja konjunktív feltételeket tartalmaz, a felszámolás kezdő időpontja után hitelezőnek az minősül, akinek az adóssal szemben pénzkövetelése vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette. Ezen rendelkezés oka az, hogy köznapi értelemben hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben követelése áll fenn, azonban a felszámolás elrendelését követően követelését az adóssal szemben már csak az érvényesítheti, kielégítést csak az nyerhet, aki a követelését a felszámolóhoz a felszámolást elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételt követő 40 napon belül, illetve, ha ezt elmulasztja, úgy a közzétételtől számított 180 napos jogvesztő határidőn belül [Cstv. 37. § (3) bekezdés] a felszámolónak bejelenti és a hitelezőként való nyilvántartásba vétele is megtörténik. Nyilvánvaló, hogy perindítási, így kereshetőségi jogot megalapozó jogi érdeke a felszámolási vagyon gyarapítására csak ezen hitelezőknek lehet. A perindításra jogosult személyi kör erre tekintettel való meghatározottsága folytán egyéb jogi érdek fennállásának vizsgálata ebben a speciális pertípusban a Cstv. 40. § (1) bekezdésének helyes értelmezése alapján kizárt.
[59] Egyetértett a Kúria az eljárt bíróságokkal abban is, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdése szerinti per tárgyalását folytató bíróság a perindítási és kereshetőségi jog körében azt, hogy a felszámoló jogosan vette-e nyilvántartásba a hitelező felperest, azaz a hitelező nyilvántartásba vett követelése a nyilvántartásba vételkor valóban fennállt-e, nem vizsgálhatja. Az eljárt bíróságok indokolását e körben a felülvizsgálati kérelemre tekintettel annyiban egészíti ki, hogy a Cstv. 34. § (2) bekezdése alapján a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet, így annak eldöntése, hogy egy adott követelés fennáll-e az adóssal szemben és az a hitelezőként fellépő személyt illeti-e meg, azaz a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont cd) alpont szerinti, követelés fennállására vonatkozó törvényi feltétel megvalósul-e, kizárólag a felszámolóra tartozik. A felszámoló azon intézkedése, amellyel a bejelentett követelést hitelezői igényként és azt bejelentő személyt hitelezőként nyilvántartásba veszi, a Cstv. 6. § (4) bekezdése szerinti személyek által a Cstv 51. §-a alapján kifogással támadható meg, amelynek elbírálása – így végső soron a követelés jogalapjának, összegszerűségének és a jogosult személyének a megállapítása – a felszámolási eljárást mint nemperes bírósági eljárást folytató bíróság hatáskörébe tartozik. A fentiekkel összhangban áll a felszámolás elrendelését követően a követelés érvényesítése iránti per, illetve egyéb eljárás indítását kizáró Cstv. 38. § (3) bekezdése is. Mindebből következően a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelezői követelés nyilvántartásba vételkor való fennállása, így a követelés jogosultjának a személye a felszámolási eljáráson kívül más eljárásban, tehát hitelező által indított Cstv. 40. §-a szerinti perben sem vitatható, így a perbíróság által nem vizsgálható. A felperes erre tekintettel kereshetőségi joggal rendelkezett, mert őt az adott tényállás mellett – figyelemmel a követelés fennállása perbeli vizsgálhatóságának kizártságára is – a Cstv. 40. § (1) bekezdése alapján a perben érvényesített jog megillette, a perben a perbizomány megállapíthatóságának a feltételei nem álltak fenn, így nem sérült a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont cd) alpontja, 40. § (1) bekezdése és az Önk.tv. 106. § (1) bekezdés a) pontja sem.
[60] Megjegyzi a Kúria, hogy a fentiektől eltér az az eset, amikor a perben arra történik hivatkozás, hogy a hitelezői nyilvántartásba vételt követően a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló követelés kielégítést nyert, amely már vizsgálható, hiszen az a hitelező hitelezői jogállásához rendelt perindítási és/vagy kereshetőségi joga megszűnését, ez által a követelés kielégítésének időpontjára figyelemmel a per megszüntetését [Pp. 176. § (1) bekezdés g) pontjára figyelemmel a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pont] vagy a kereset érdemi elutasítását eredményezi. Ilyen hivatkozása, tényállítása azonban a perben az alpereseknek nem volt, arra adat sem merült fel.
[61] Mindenben osztotta a Kúria az elsőfokú bíróság az alperesek V. Sz. és V. T. tanúként történő meghallgatása iránt előterjesztett bizonyítási indítványai mellőzése kapcsán kifejtett indokait és a másodfokú bíróságnak a Veir2. rendeletre alapított indokolását, azokat megismételni nem kívánja, helyességükre a Pp. 405. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 386. § (4) bekezdése alapján visszautal. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel csak rámutat arra, hogy a bizonyítékok értékelése az ítéletre tartozik, így az ítéletben kell számot adnia a bíróságnak arról, hogy a fél bizonyítási indítványait miért mellőzte. Ebből kifolyólag a bizonyítási indítványok mellőzéséről alakszerű végzést hoznia az elsőfokú bíróságnak nem kellett, amely egyben azt is jelentette, hogy nem volt annak jelentősége, hogy az erről mikor hozott – szükségtelenül – végzést. Az az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértést nem valósított meg. Megjegyzi továbbá a Kúria, hogy a törvényes képviselői minőség fennállásán, így a Pp. 288. §-a alkalmazhatóságán nem változtat az, ha a meghallgatni kért törvényes képviselő más gazdasági társaság képviseletében is eljárhat, jognyilatkozatot tehet.
[62] Alaptalanul állították az alperesek azt is, hogy az eljárt bíróságok tévedtek, amikor az I. és a II. rendű alperesek közötti adásvételi szerződések ingyenességét állapították meg és nem vették figyelembe, hogy a szerződések – tartalmuk alapján – a Ptk. 6:205. §-a szerinti megállapodásnak minősülnek. A Kúria az elsőfokú ítéletben kifejtett és a másodfokú bíróság által osztott indokkal maradéktalanul egyetértett, ezekre – megismétlésük nélkül – a Pp. 405. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 386. § (4) bekezdése alapján csak visszautal. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettekre tekintettel a Kúria rámutat azonban arra, hogy a vagyoncsökkenés a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjában nem tényállási elem, az a szerződés érvénytelensége megállapításának nem feltétele. Kiemeli továbbá, hogy a bizonyítékok, így különösen V. T. 2019. június 14-én kelt levelében írtak helytálló és okszerű mérlegelésével helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a vételár – beszámítható követelés hiányában – nem került megfizetésre. Következtetéseik felülmérlegelésére a már kifejtettek alapján – az alperesi állításokat alátámasztó bizonyíték hiányában – nem volt mód. Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felek az eredetileg megkötött szerződésekben mindhárom ingatlanra vonatkozóan azt rögzítették, hogy a vételár megállapítása során figyelembe vették az ingatlan tulajdoni lapján bejegyzett terheket is és a vevő az ingatlant a terhek ismeretében vásárolta meg. A 2017. szeptember 26-i szerződésmódosítás, amely szerint a vevő mindaddig nem köteles a vételár megfizetésére (nem kerül sor a beszámításra), ameddig az eladó az ingatlant nem tehermentesíti, ami már önmagában kizárja a felek jogviszonyában a Ptk. 6:205. §-ának az alkalmazhatóságát. A jogerős ítélet erre tekintettel nem sérti a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontját és a Ptk. 6:205. §-át sem.
[63] A Kúria a kifejtettek alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az megfelelt a felülvizsgálat tárgyává tett jogszabályoknak.
(Kúria Gfv.V.30.091/2022/7.)