Támogatási szerződés megszegése esetén a jogkövetkezményt úgy kell megállapítani, hogy az igazodjon a szabálytalanság súlyához [272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet 80. § (1) bek., 90. § (1) bek. e) pont, 164. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) között 2017. február 8-án támogatási szerződés (a továbbiakban: szerződés) jött létre határozott időre, öt mérföldkőben megvalósítandó projekt eseményekre egy O. P. keretén belül. A támogató alperes döntése alapján a felperes mint kedvezményezett szerződés keretében 24 999 406 forint vissza nem térítendő támogatásban részesült, amelynek forrása az Európai Uniós Szociális Alapból és hazai központi költségvetési előirányzatból került finanszírozásra.
[2] A szerződés 3. pontja szerint a projekt kezdete 2017. április 1., fizikai befejezése 2020. április 1., a záró kifizetés iránti kérelem benyújtásának határideje 2020. június 30. napja volt. A szerződés elválaszthatatlan részét képezte az Általános Szerződési Feltételek (a továbbiakban: ÁSZF), amelynek kötelező voltát a felperes elismerte.
[3] A szerződés 3. számú melléklete tartalmazta a projekt mérföldköveit, azok elérésének tervezett dátumát, a projektekbe bevonni kívánt személyek számát.
[4] A szerződés 4. számú melléklete meghatározta a projekt műszaki-szakmai tartalmát, e szerint a felperes 5°070 kontaktus elérését vállalta 57 programban, a célcsoport a 15–35 éves fiatalok és a 60 év felettiek voltak. Nem teljesítés esetén a 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. melléklet 65.4. pontja szerint kellett eljárni.
[5] Az ÁSZF 7.1. pontjában a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy ha a projekt részben vagy egészben meghiúsul, vagy a támogatást szabálytalanul használja fel, a támogatást a támogató döntésében vagy döntés ellen benyújtott jogorvoslat alapján hozott döntésben foglaltaknak megfelelően visszafizeti, és tudomásul veszi, hogy ennek elmulasztása esetén annak összege
a) a megítélt, de még ki nem fizetett támogatási összegbe beszámításra kerül,
b) ha az a) pont szerinti beszámítás nem lehetséges, a központi költségvetésből biztosított támogatásból – ha a kedvezményezett ilyen támogatásra jogosult – levonásra kerül.
[6] A szerződés kedvezményezett általi megszegésének minősült egyebek mellett
– ha a kedvezményezett a támogatást jogszabályellenesen, nem rendeltetésszerűen, illetve nem a projekt céljának megvalósítására használja fel, vagy a támogatott tevékenység megvalósítása egyéb módon meghiúsul, illetve tartós akadályba ütközik (ÁSZF 7.1.1. pont),
– ha a támogatott tevékenység megvalósításával – neki felróható okból – késedelembe esik, illetve részben vagy teljes mértékben elmulasztja azok teljesítését (ÁSZF 7.1.2. pont).
[7] Az ÁSZF 7.2. pontja szerint a támogató a kedvezményezett általi szerződésszegés esetén a Korm.rendeletben meghatározottakat és az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazhatja:
1. Projektfelügyeleti rendszer működtetése
2. Projektmenedzsment támogatás csökkentése
3. A támogatás részleges visszavonása
4. Késedelmi kötbér
5. Elállás
6. Jogosulatlanul igénybe vett támogatási részösszeg visszakövetelése
7. Szabálytalanság.
[8] A támogató elállási jogát illetően az ÁSZF 7.4.2. pontja azt tartalmazta, hogy ha a kedvezményezett a rá vonatkozó bármilyen jogszabályi, szerződéses vagy egyéb előírást megszegi, a támogató – egyéb esetek mellett – jogosult a szerződéstől elállni, így különösen
a) a 7.1. pontban írt szerződésszegések esetén, kivéve, ha a szerződés vagy az ÁSZF a szerződésszegéshez más jogkövetkezményt fűz,
h) a kedvezményezett ellen lefolytatott szabálytalansági eljárás eredményeként az elállás szankciójának megállapításakor.
[9] Az alperes 2018. október 26-án az időközi kifizetés igénylése körében hiánypótló felhívást küldött a felperesnek, amelyben nyolc hiányosságot jelölt meg, amelyek között az egyes rendezvények jelenléti íveinek hiányosságai (azokon nem szerepelt a résztvevők életkora, illetve születési dátuma) is szerepeltek.
[10] E hiányosságokat a felperes úgy próbálta pótolni, hogy új jelenléti íveket készített, ahelyett, hogy a meglévő jelenléti íveken külön nyilatkozattal pótolta volna az életkor adatokat.
[11] A 2019. március 18-án lefolytatott helyszíni ellenőrzés négy pontban tárt fel hiányosságokat, melyet követően az alperes 2019. április 4-én szabálytalansági eljárás lefolytatását rendelte el a felperessel szemben. Emiatt a 2. számú szakmai beszámolót elutasította azzal az indokolással, hogy a második mérföldkőben vállalt műszaki-szakmai mutatók teljesülésének igazolására benyújtott dokumentumok alapján feltételezhető, hogy a kedvezményezett a támogatást nem rendeltetésszerűen, nem a projekt céljának megvalósítására használja fel, mert
1. A fotódokumentáció nem áll összhangban a jelenléti ívekkel, beszámolókkal.
2. Hiánypótlás előtt és után különböző résztvevőkről került benyújtásra jelenléti ív, a lejelentett létszám változatlansága mellett.
3. A dokumentumok különböző dátumokkal vannak ellátva ugyanahhoz a rendezvényhez kapcsolódóan.
[12] Az alperes 2019. június 1-jén elutasította a felperes 2. számú beszámolóját és kifizetési igénylését nyolc eseménnyel kapcsolatban. 2019. június 20-án a 4. időközi kifizetés igénylésben a korábban kifogásolt projektesemények közül az alperes ötöt elfogadott, de három esemény kapcsán lefolytatta a szabálytalansági eljárást, amely 2020. március 9-én „Szabálytalanság történt” megállapítással zárult. Az elsőfokú határozattal szemben a felperes által előterjesztett jogorvoslati kérelem nem vezetett eredményre, a másodfokon eljárt hatóság 2020. május 11-én helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
[13] Ezt követően az alperes 2020. július 10-én kelt nyilatkozatával az ÁSZF 7.4.2.a) pontja alapján, szerződésszegésre hivatkozással elállt a támogatási szerződéstől, és kötelezte a felperest, hogy 30 napon belül fizessen vissza 24 499 418 forint tőkét és 506 911 forint kamatot.
[14] A felhívásnak a felperes nem tett eleget, ezért az alperes a felperessel szemben adóvégrehajtást kezdeményezett.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[15] A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes elállása „érvénytelen” (helyesen: jogellenes).
[16] Arra hivatkozott, hogy egyrészről az alperes már lezajlott eseményekről kért be utólag életkort tartalmazó jelenléti ívet, melynek pótlása nagyon nehéz, másrészről a helyszíni ellenőrzés nem tárt fel súlyos hiányokat. Az időközi kifizetéseket az alperes teljesítette, csak a projekt megvalósítása után élt az elállás jogával, amely jogszabálysértő és aránytalanul súlyos jogkövetkezmény a szabálytalanság súlyához mérten.
[17] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítását célozta. Érvelése értelmében a felperes kötelezettsége volt, hogy az egyes programokba meghatározott életkor szerinti korcsoportot vonjon be, amelynek megtörténtét igazolnia kellett, amit elmulasztott. E körben hiánypótlásra hívta fel azzal, hogy az életkort külön nyilatkozattal kell pótolni., aminek a felperes nem tett eleget, e helyett új jelenléti íveket készített és nyújtott be, azonban a nevek nem egyeztek a hiánypótlás előtti és utáni jelenléti íveken. A részvevők neve közötti eltérés visszaélésre ad okot. Ez alapján megállapítható, hogy felperes megsértette a Korm. rendelet 90. § (1) bekezdés e) pontját, és az ÁSZF 7.1.1., valamint 7.4.2. pontját. A szabálytalanság jogerősen megállapításra került, így a Korm. rendelet 164. § (4) bekezdése szerint az elállás jogszerű volt, hiszen a felperes súlyos szerződésszegést követett el, mert nem rendeltetésszerűen használta fel a támogatást, mely pénzügyi érdeksérelmet is megvalósított, tekintettel arra, hogy az Európai Unió felé az alperes nem számolhat el a felperes által nem rendeltetésszerűen felhasznált támogatási összeggel.
Az első- és a másodfokú ítélet
[18] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[19] Megállapította, hogy a felperes három esemény vonatkozásában nem tett eleget a szerződés 6. pontjában foglalt kötelezettségének. Úgy ítélte meg, hogy a felperes szerződésszegése súlyához képest az alperes által alkalmazott elállás mint jogkövetkezmény arányos volt, figyelemmel arra, hogy az alperes 2020 márciusában kelt tájékoztatása szerint az elfogadott kontaktus szám 2 728 volt a szerződésben foglalt 5 070 helyett, míg az elfogadott események száma 29 volt a szerződésben vállalt 57 helyett. Az elsőfokú bíróság szerint továbbá az ÁSZF-ben megjelölt hét jogkövetkezmény közül csak az elállás és a szabálytalanság megállapítása jöhetett szóba, mivel a többi jogkövetkezmény alkalmazásának az ÁSZF-ben meghatározott feltételek szerint az adott ügyben nem volt helye.
[20] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes mint támogató és a felperes mint kedvezményezett között 2017. február 8. napján létrejött támogatási szerződéstől az alperes 2020. július 20-án kelt elállása jogellenes.
[21] Az ügy érdemét illetően a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, az alkalmazandó jogszabályok megjelölésével, továbbá azzal is, hogy a szabálytalanság tényét a jelen perben a felperes megalapozottan már nem vitathatja, miután az a szabálytalansági eljárás során jogerősen megállapításra került. Erre tekintettel a bíróságnak kizárólag azt kellett mérlegelnie, hogy a megállapított szabálytalanság súlyával az alperes által alkalmazott jogkövetkezmény – az elállás – arányban állt-e.
[22] A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a felek jogviszonya speciális közjogi elemeket is tartalmazó szerződés, arra nem kizárólag a Ptk., hanem a Korm.rendelet rendelkezései és a felek szerződése irányadó.
[23] A felmondás jogszerűségének megítélését illetően a másodfokú bíróság jogi álláspontja eltért az elsőfokú bíróságétól.
[24] A másodfokú bíróság rámutatott:
– az alperes azt a három projektet, amelyekkel kapcsolatosan a szabálytalanságot jogerősen megállapította, nem finanszírozta;
– a felperes ezen rendezvényekkel kapcsolatban a szabálytalanságot nem vitathatja;
– ugyanakkor ezek a programok nem álltak olyan szoros összefüggésben a korábban megvalósult és a későbbiekben megvalósítandó programokkal, hogy ezek szabálytalansága, és hogy az alperes ezeket teljesítésként nem fogadta el, a szerződés egész célját meghiúsította volna;
– a felperes által szabálytalanul megvalósított és az alperes által el nem fogadott programokra nem épültek a későbbi programok, azok önállóan megvalósultak és értékelhetőek voltak, és azokat az alperes elismerte és finanszírozta is;
– az alperes – bár erre lehetősége lett volna – a szabálytalanság észlelését követően a projektet nem függesztette fel, a későbbi programokat elismerte és finanszírozta;
– a szabálytalanul megvalósított rendezvények előtt és után megvalósított rendezvények nem álltak oszthatatlan egységben az el nem ismert rendezvényekkel.
[25] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság úgy ítélte, hogy az alperes által alkalmazott legsúlyosabb jogkövetkezmény, az elállás a felperesi szerződésszegéssel nem állt arányban, nem volt jogszerű.
[26] A másodfokú bíróság kitért arra is, hogy az ÁSZF 7.2. pontja hét jogkövetkezmény alkalmazását tette lehetővé, amelyek közül az elállás és a teljes támogatási összeg visszakövetelésére történő kötelezés a legsúlyosabb.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[27] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és elsődlegesen – beadványa tartalmát [Pp. 110. § (3) bekezdés] tekintve – az elsőfokú ítélet helybenhagyása, másodlagosan az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 2. § (2) bekezdését, a 279. § (1) bekezdését, a 346. § (5) bekezdését, a Korm. rendelet 80. § (1) bekezdését, a 90. § (1) bekezdés e) pontját és a 164. § (4) bekezdését jelölte meg, továbbá hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.VI.21.212/2016/4. számon közzétett határozatától.
[28] Az alperes kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított – a felperes által nem vitatott – tényállás szerint az általa elfogadott kontaktus szám 2 728 volt a vállalt 5 070 helyett, továbbá a projekt keretében megvalósított programok közül 29 volt megfelelően alátámasztott, így elfogadható, a vállalt 57 helyett.
[29] Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság – holott egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, így azon belül az említett eltérések tényével – döntésének jogi indokolását pusztán a szabálytalansági eljárásban szabálytalanként rögzített projektelemekre és nem az említett el nem fogadott teljesítésre alapította.
[30] Kifogásolta azt is, hogy a jogerős ítélet indokolása nem tartalmazza a Pp. 346. § (5) bekezdésében előírt tartalmi elemeket (az indokolást megalapozó jogszabályhelyeket, szerződéses feltételeket, ezek összefüggéseinek bemutatását), ezért az indokolás elnagyolt. A másodfokú bíróság nem vizsgálta érdemben a felperesi szerződésszegések jogi természetét, súlyát, azoknak a projekt elszámolhatóságára való kihatását, nem tisztázta az okozati összefüggést az elállás mint jogkövetkezmény aránytalansága, valamint az indokolásban megjelölt tények – így a programok egymásra épülésének hiánya, illetve az általa teljesített időközi kifizetések – között. Ezáltal a másodfokú bíróság nem reflektált több olyan ténykérdésre, amelynek az alkalmazott jogkövetkezmény arányossága szempontjából jelentősége lett volna. Hiányolta az egyes mérföldkövekhez kapcsolódó szakmai beszámolók (egy kivételével történt) elutasításának értékelését is.
[31] Érvelése értelmében a felperes szerződésszegő magatartásainak a köre tágabb a másodfokú bíróság által figyelembe vett három projektelem hiányosságainál, a felperes ugyanis az egyes programokon részt vevő személyek száma, illetve célcsoportba tartozása körében a Ptk. 1:3. § (1) bekezdésében rögzített jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével megkísérelte őt tévedésbe ejteni.
[32] Kifejtette továbbá: a felperesi szerződésszegések súlya, több programelemre kiterjedő volta önmagában megalapozta az elállást, amelyet a Korm. rendelet 90. § (1) bekezdés e) pontja értelmében bármilyen szerződéses kötelezettség megszegése esetén alkalmazhatott. E körben utalt a szabályozás – közpénz felhasználás miatti, az említett kúriai határozatban is megfogalmazott – szigorára.
[33] Az alperes szerint a jogerős ítéletet a Pp. 2. § (2) bekezdését is sérti. Ezzel összefüggésben arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatását olyan jogi indokokra alapította (az időközi kifizetések teljesítésére, illetve arra, hogy a projekt keretében tartott rendezvények nem álltak egymással oszthatatlan egységben), amelyre a felperes nem hivatkozott, ezzel jogi indokolása túlterjeszkedett a felperes keresetén és fellebbezésén.
[34] A másodfokú bíróságnak az osztható szolgáltatással kapcsolatos indokait az alperes a Korm. rendelet 80. § (1) bekezdésébe és 164. § (5) bekezdésébe ütközőnek tartotta, utalva arra, hogy a felperes a támogatási szerződésben vállalt műszaki- szakmai tartalom teljes – és nem részleges – megvalósítását vállalta, az irányadó jogi szabályozás is egységként kezeli a megvalósítandó tevékenységet, és az 1303/2013/EU Rendelet 139. cikk (1)–(2) bekezdése alapján csak a teljes, pontos és valós költségeket tartalmazó elszámolások fogadhatók el.
[35] E körben utalt a szabálytalansági eljárásban készült jegyzőkönyvben felsorolt bizonylatokra és azok összértékére, melyek a jelen eljárásban is irányadóak.
[36] Megalapozatlannak és jogszabályellenesnek tartotta továbbá a másodfokú bíróság ítéletét abban a tekintetben is, hogy az elálláson kívül más jogkövetkezményt is alkalmazhatott volna, e körben levezette, hogy a pénzügyi korrekció szerinte miért nem volt alkalmazható.
[37] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[38] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[39] A felülvizsgálat eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő és jogkérdésben nem ellentétes a Kúria alperes által hivatkozott határozatával.
[40] A másodfokú bíróság nem terjeszkedett túl sem a kereseten, sem a felperes fellebbezésének elbírálása során a Pp. 369. § (3) bekezdése szerinti anyagi jogi felülbírálati jogkörén. Az alperes tévesen hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság az időközi kifizetések tényére, illetve az egyes projektelemek (rendezvények) oszthatatlan egységének hiányára utaló jogi indokolása miatt a jogerős ítélet sérti a Pp. 2. § (2) bekezdését.
[41] E körben a Kúria rámutat, hogy az érdemi döntés korlátai – az adott ügy tekintetében – a Pp. 342. § (1) és (3) bekezdései figyelembevételével vizsgálhatók. Ezek értelmében az érdemi döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetve nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított. Utóbbira az alperes maga sem hivatkozott. A kereseti kérelem kereteit illetően a Kúria kiemeli, hogy a Pp. által szabályozott ún. háromtagú pertárgyfogalomnak megfelelően a kereset tartalmazza a keresettel érvényesített jogot, az ebből eredő kereseti kérelmet, valamint a jogot és a kereseti kérelmet megalapozó konkrét (történeti) tényeket. A kereset e három eleméből a bíróság az érvényesített joghoz (ami a kereset tárgya), és a kereseti kérelemhez (ami a kereset tartalma) van teljes mértékben kötve [Pp. 342. § (1) és (3) bekezdés], a megállapított tényekből azonban olyan jogkövetkeztetéseket maga is levonhat, amelyekre a felek – a jogi indokolásuk keretében – maguk nem hivatkoztak. Ellenkező értelmezés esetén a bíróság formálisan a felek által előadott jogi indokolástól a bizonyítás eredményéhez képest sem térhetne el, ami kizárná a Pp. 279. § (1) bekezdésében biztosított bizonyíték-értékelési, mérlegelési jogát.
[42] Az adott ügyre vetítve az állapítható meg, hogy a másodfokú bíróság jogerős ítéletében sem a felperes által érvényesített anyagi jogon, sem a kereseti kérelmen nem terjeszkedett túl.
[43] A másodfokú bíróság jogerős ítéletének jogi indokolásában valóban nem tüntetett fel jogszabályhelyeket, határozatának tartalmából azonban döntésének anyagi jogi indokai kétségmentesen megállapíthatóak, így az alperes által hivatkozott, a Pp. 346. § (5) bekezdését érintő formai hiány a döntés érdemére nem hatott ki.
[44] Helytállóan, a Pp. 279. § (1) bekezdésének sérelme nélkül értékelte a másodfokú bíróság a rendelkezésre állt – alapvetően okirati – bizonyítékok tartalmát is, döntése nem iratellenes vagy logikátlan, és nem vont le a megállapított tényekből nyilvánvalóan okszerűtlen következtetést sem, így a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati jellegére tekintettel a főszabályként kivételes felülmérlegelésre nem volt szükség és mód a felülvizsgálat során az alábbiakra is tekintettel.
[45] A felülvizsgálati eljárás – egyúttal az ügy – érdemi alapkérdése az alperes által a szabálytalansági eljárás lefolytatását és a szabálytalanság megállapítását követően alkalmazott jogkövetkezmény, az elállási jog gyakorlásának a felperesi szabálytalansághoz viszonyított arányossága volt.
[46] Ezzel összefüggésben a Kúria mindenekelőtt azt rögzíti, hogy a perben kizárólag a szabálytalansági eljárás tárgyát képező, az elállásra okot adó felperesi szerződésszegések voltak figyelembe vehetők. Az e kereteken kívüli, további körülmények – így az alperes által felülvizsgálati kérelmében a figyelembe vett perbeli körülmények köréből hiányolt, megvalósult/vállalt kontaktusszám, illetve rendezvényszám aránya – a felperes elállással és a teljes támogatási összeg visszafizetésével történő szankcionálása tekintetében nem volt értékelhető (hasonlóan: Kúria Pfv.V.21.187/2015/7.).
[47] A szabálytalansági eljárást az alperes kizárólag a tényállásban rögzített három projektrendezvény dokumentációs hiánya miatt folytatta le, ami egyértelműen megállapítható az elsőfokú döntést helybenhagyó, a keresetlevélhez F/17. sorszám alatt csatolt (az elsőfokú iratok között 1/9. jelzéssel ellátott) határozat indokolásának 3. oldalán írtak alapján.
[48] Ennek alapulvételével kellett vizsgálni, hogy a jogerős ítélet sérti-e a Korm. rendelet 80. § (1) bekezdését, 90. § (1) bekezdés e) pontját, és 164. § (4) bekezdését, illetve jogkérdésben eltér-e a hivatkozott kúriai határozattól.
[49] Rámutat a Kúria, hogy a nem vitás felperesi szerződésszegések kezelésére a felek szerződésének elválaszthatatlan részét képező ÁSZF 7.2. pontja értelmében a Korm. rendeletben és az említett szerződési pontokban felsorolt jogkövetkezmények voltak alkalmazandók, illetve alkalmazhatók. Ezekre tekintettel önmagában az, hogy az alperest megillette-e az elállás joga, nem lehetett vitás, tekintettel az ÁSZF 7.2.5. alpontjára, és 7.4.2. pontjára, valamint a Korm. rendelet 164. § (3) bekezdés b) pontjára, mely utóbbi ugyancsak a támogatási szerződéstől való elállás jogát biztosította számára.
[50] Ugyanakkor szintén a Korm. rendelet 164. §-a rögzíti a (4) bekezdésben azt a kötelező elvárást, miszerint a jogkövetkezményt úgy kell megállapítani, hogy az igazodjék a szabálytalanság súlyához.
[51] Az adott ügyben a felperes három projektelem tekintetében a szerződést megszegte, és – amint arra az eljárt bíróságok is helyesen mutattak rá – a jelen polgári peres eljárásban már nem is vitathatóan szabálytalanságot követett el.
[52] Lényeges, az alperes által figyelmen kívül hagyott tényállási elem azonban, hogy az alperes e három projektelemet nem is finanszírozta, azaz a támogatás terhére elszámolható költségeket ebben az értelemben csökkentette, ami a Korm. rendelet 164. § (3) bekezdés a) pontjára tekintettel önmagában jogkövetkezmény (szankció) alkalmazását jelentette. Ehhez képest további szabálytalanság nélkül a szerződéstől való elállás és a teljes támogatási összeg visszafizetésére kötelezés annak kamataival együtt nem igazodott a már szankcionált szabálytalanság súlyához, így annak alkalmazása nem felelt meg a Korm. rendelet fentebb felhívott 164. § (4) bekezdésében kötelező jelleggel („úgy kell megállapítani”) előírt arányossági követelménynek, amire tekintettel az elállás jogszabálysértő volt.
[53] A Kúria kitér arra is, hogy az alperes által hivatkozott Pfv.VI.21.212/2016/4. számú határozatának tényállása jelentősen eltér a jelen perbelitől, tekintettel arra, hogy abban az ügyben egy raktár és csarnok építésére kötött, közel 100 millió forint összegű támogatási szerződés kapcsán állapított meg 50 000 000 forintot meghaladó jelentős túlszámlázást a támogató, és indított szabálytalansági eljárást, amely mellett jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette, valamint az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése bűntette miatt büntetőfeljelentésre is sor került. Ilyen súlyos szerződésszegés vonatkozásában ítélte arányos jogkövetkezménynek az elállás alkalmazását, és tartotta fenn hatályában az abban az ügyben hozott jogerős ítéletet. A két ügyben megvalósult szabálytalanság mértéke, súlya nem vethető össze.
[54] Az elállást megalapozó szerződésszegések jellegét illetően – különböző pályázati és szerződési konstrukciók esetében – a Kúria további határozataiban megjelenő következetes gyakorlata irányadó:
– jogszerűnek ítélte a Kúria az elállást, amikor a vissza nem térítendő agrár- és vidékfejlesztési támogatás kedvezményezettje – szerződéses kötelezettsége ellenére – nem jelentette be a támogató hatóságnál az ellene indult felszámolási eljárást (Pfv.V.20.137/2017/7.);
– ugyancsak jogszerűnek minősítette az elállást egy üzem létesítését támogató 96 000 000 forintos szerződés esetében, amikor a támogatott fél a szerződésben előírt bankgaranciát hamis aláírással szolgáltatta (Pfv.V.20.059/2017/9.);
– amint abban az ügyben is, amikor a támogatott a szerződésben vállalt ellenőrzési időtartamon belül nem tudta összeszerelt és működőképes berendezések bemutatásával igazolni a projektcél megvalósítását (Pfv.V.21.145/2017/4.);
– abban az esetben is, amikor a támogatott a támogatási szerződés rendelkezéseibe ütköző módon, a támogató előzetes jóváhagyása nélkül adta más használatába a támogatással megszerzett vagyont (Pfv.V.21.670/2019/7.);
– jogszerűnek ítélte az elállást akkor is, amikor technológiai fejlesztést támogató szerződés teljesítése körében vállalt számítógépes programok egy része el sem készült, a beszerzett eszközöket pedig – a támogató hozzájárulása nélkül – a kedvezményezett szerződésszegő módon más használatába kívánta adni (Pfv.V.20.165/2021/5.);
– abban az esetben is, amikor a támogatási szerződéssel megvásárolt üzlethelyiséget a támogatott a támogatási szerződés kifejezett rendelkezése ellenére előzetes jóváhagyás nélkül adta bérbe (Pfv.VI.20.505/2020/6.);
– valamint ugyanígy akkor is, amikor a támogatási szerződéssel létesített üzemcsarnokot a támogatott a szerződés kifejezett rendelkezése ellenére a fenntartási időszakban a támogató előzetes jóváhagyása nélkül adta bérbe másnak (Pfv.III.20.631/2022/10.).
[55] A jelen felülvizsgálattal érintett ügyben a felperes által elkövetett szerződésszegés (szabálytalanság) súlya, jellege nem mérhető a fentebb ismertetett szerződésszegésekéhez.
[56] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a nem jogszabálysértő és a Kúria közzétett határozatával sem ellentétes jogerős ítéletet a hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.V.20.627/2022/6.)