A képmás felhasználásához a hozzájárulás szükségességének vizsgálata során nem annak van jelentősége, hogy a közszereplőről a fénykép közszereplés alkalmával készült-e. Helyette azt kell vizsgálni, hogy a cikk tárgyát képező témával összefüggésben álló fénykép került-e közzétételre, és a közzététel módja – a felismerhetővé váláson túlmutatóan – valamilyen alapjog sérelmét (különösen az emberi méltóság vagy a magánélethez való jog megsértését) okozza-e [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. § g) pont, 2:44. § (1) bek., 2:48. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes ügyvédként jár el a közelmúltban közéleti vita célkeresztjében szereplő, a büntetés-végrehajtási intézményekkel szembeni fogvatartotti kártérítési ügyekben, és nagy számban látja el a fogvatartottak képviseletét. A közéleti vita tárgya, hogy a közvélemény egy része kifogásolja a fogvatartottak kártérítési igényeinek megalapozottságát.
[2] Az alperes szerkesztésében 2021. február 17-én megjelent „Jó lövés, bedobás: koppant ellenünk a bíróságon a börtönbiznisz nagy nyertese, F. G.” című cikkben az alperes nyilvánosságra hozott egy, a felperesről készült portréfelvételt, képaláírásként a felperes neve és a kép forrásaként egy internetes sajtótermék feltüntetésével. A cikk részletesen taglalja a felperes közéleti vita kapcsán előtérbe került, jogi képviselőként kifejtett tevékenységét, megemlítve, hogy akik a fogvatartottak jogi képviseletét látják el ezekben az ügyekben, mintegy „bizniszt” alapítottak a fogvatartottak kártérítési igényeire, és ebből rövid idő alatt meggazdagodtak. A cikk megfogalmazása szerint a felperes „a börtönbizniszben többszázmilliós tétellel vett részt”. A cikk tájékoztatást adott a közéleti vita kapcsán a felperesre vonatkozóan elhangzott közlésekkel összefüggésben a felperes feljelentése alapján az alperes újságírójával, főszerkesztőjével és az igazságügyi államtitkárral szemben aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt indult büntetőeljárásról, amelyet az elsőfokú íróság végzésével megszüntetett.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes keresetében a képmáshoz való joga alperes általi megsértésének megállapítását, az alperesnek a jogsértés abbahagyására, a sérelmes helyzet megszüntetésére, vagyis a képmásnak a honlapról való eltávolítására, végleges törlésére, a további jogsértéstől való eltiltására, valamint elégtétel adására kötelezését kérte. Előadta, hogy a képmását az internetes sajtótermék az engedélye nélkül közölte, és az alperes annak ugyancsak engedély nélküli átvételéért az említett sajtótermékkel azonos módon tartozik felelősséggel. Kiemelte: önmagában az, hogy a képmását a közösségi oldalon, a személyes profilján nyilvánosságra hozta, továbbá engedélyt adott annak egy egyesület honlapján történő megjelenítéséhez, nem értelmezhető mások részére korlátlan felhasználáshoz adott hozzájárulásként.
[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes az említett témában való véleménynyilvánítás során, közéleti szereplőként személyiségi jogainak szükséges és arányos mértékű, az emberi méltóságát tiszteletben tartó korlátozását tűrni köteles, és ez a tűrési kötelezettség a képmásának felhasználására is kiterjed. Hivatkozott arra, hogy a cikk tárgya az általa korábban közölt interjú utóélete, amely szintén közéleti vita tárgya, továbbá a felperes képmása és a szöveges tartalom között szoros kapcsolat áll fenn, a képmás bemutatása ezért nem öncélú.
Az első- és a másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes képmáshoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a 2021. február 17. napján a … internetes oldalon közzétett „Jó lövés, beadás: koppant ellenünk a bíróságon a börtönbiznisz nagy nyertese, F. G.” című cikkben a felperes hozzájárulása nélkül jelentette meg a felperes képmását. Kötelezte az alperest, hogy a jogsértést 5 napon belül hagyja abba, szüntesse meg a sérelmes helyzetet a felperes képmásának végleges eltávolításával. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta. Kötelezte továbbá az alperest, hogy adjon a felperes számára a saját költségén elégtételt oly módon, hogy az eredeti cikkel azonos betűtípus és betűméret alkalmazásával, közvetett és/vagy közvetlen kommentár nélkül 5 napon belül tegye közzé az alábbi közleményt az eredeti cikk címe alatt, a lead fölött legalább 30 napig, azt követően pedig az eredeti cikk hozzáférhetőségéig: »Közlemény. A 2021. február 17. napján megjelent „Jó lövés, bedobás: koppant ellenünk a bíróságon a börtönbiznisz nagy nyertese, F. G.” című cikkünkben dr. F. G. ügyvéd képmását tartalmazó fénykép dr. F. G. engedélye nélkül került felhasználásra, amely személyiségi jogi sérelemért elnézést kér a (…) Szerkesztősége.« Kötelezte az alperest, hogy a (…) kezdőoldalán a sérelmezett cikk eredeti megjelenítésével azonos módon 24 órás időtartamban jelenjen meg a következő cím, melyre kattintással az eredeti cikk a fenti közleménnyel együtt elérhető: „Közlemény: dr. F. G. képmását hozzájárulása nélkül használtuk fel.”
[6] Döntését a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. § g) pontjára és 2:48. § (1) bekezdésére alapította. A feleknek abból az egyező nyilatkozatából indult ki, hogy a cikk megjelenése előtt az alperes nem kérte a felperes hozzájárulását a fényképfelvétel közléséhez. Ehhez képest annak, az érdemi védekezésben kifejtett álláspontnak a helyességét vizsgálta, amely szerint az alperes a felperes engedélye nélkül nyilvánosságra hozott fényképfelvételt jogszerűen használta fel a közéleti vitában megfogalmazott közlések illusztrációja érdekében. Ennek kapcsán elsődlegesen azt állapította meg, hogy a cikk közéleti üggyel összefüggésben íródott. Figyelembe vette, hogy a felperes jelentős jogi képviseleti tevékenységet lát el a fogvatartottak érdekében. Álláspontja szerint azonban a felperes e tevékenysége miatt közszereplőnek nem tekinthető, és a közszereplői minőségét az az alperes által hivatkozott tény sem alapozhatja meg, hogy újságcikket írt a fogvatartottak kártérítési igényeivel kapcsolatban. Mivel a felperes kétségtelenül érintettje a közéleti vitának, hiszen az a fogvatartottak jogi képviseletét ellátó ügyvédek e tevékenységéből származó jövedelmére is kiterjed, ezért vizsgálata a Ptk. 2:44. §-ának alkalmazhatóságát. Ebben a körben pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes képmásának a hozzájárulásának mellőzésével történt nyilvánosságra hozatala nem volt szükséges, a felperes személyének bemutatása ugyanis a cikkben nevének és életútjának ismertetésével már eleve megtörtént. Azt, hogy a felperes magánélete körében készített (az ügyvédi mivoltát semmilyen módon nem láttató) képmásának bemutatásával a széles nyilvánosság számára azonosíthatóvá vált, a tartalom szempontjából indokolatlannak és szükségtelennek tartotta. Emellett a képmás bemutatását aránytalannak is minősítette, mivel az a felperest közvetlen közelről, portrészerűen ábrázolja, s így az kifejezetten a magánéletére tartozó fényképfelvételnek tekinthető.
[7] Az egyesület honlapját vizsgálva azt állapította meg, hogy az ott közzétett képmás egyezik a cikkbelivel, a cikk ugyanakkor a fényképfelvétel nagyobb részét láttatja, ott jobban kivehető a felperes mögötti természeti környezet, és az jobban utal a magánélet területére tartozó élethelyzetre. Egyetértett a felperessel abban, hogy a képmás nyilvánosságra hozatalára vonatkozó engedélyt kiterjesztően értelmezni nem lehet, és erre tekintettel értékelte azt a körülményt, hogy a felperes által adott engedély kizárólag a nevezett egyesület részére szólt, és az engedély által megcélzott nyilvánosság jelentősen szűkebb az országos ismertségű alperes nyilvánossági körénél. Azt az alperes által hivatkozott tényt, hogy a felperes korábban újságíróként működött, a közéleti vita szempontjából lényegtelennek tekintette.
[8] Annak sem tulajdonított jelentőséget, hogy a felperes feljelentése alapján az alperes újságírójával és főszerkesztőjével, valamint az igazságügyi államtitkárral szemben rágalmazás vétsége miatt indult büntetőeljárást a bíróság jogerős végzésével megszüntette. E körben értékelte, hogy a cikk a büntetőeljárás említett módon történt befejezéséről megalapozottan tudósított, azonban álláspontja szerint ehhez a felperes képmásának bemutatása nem volt szükséges. Ennek indokaként azt jelölte meg, hogy az olvasó a képmás alapján a feljelentő személyét azonosította, aki azonban közszereplőnek nem minősül, és a közéleti ügy által érintett tevékenysége a jogi képviselői tevékenység.
[9] Hivatalos tudomása alapján tényként rögzítette, hogy egy másik perben hozott jogerős ítélettel egy másik szerkesztősége a megállapított személyiségi jogsértésre tekintettel a felperes képmásának eltávolítására kötelezték. Ebből pedig azt a következtetést vonta le, hogy a képmás felhasználása már eredetileg is jogsértő volt.
[10] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[11] A tényállás kisebb módosítása mellett is osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, és egyetértett azzal, hogy a fényképfelvétel közlése sérti a felperes képmáshoz való jogát.
[12] Rámutatott: a közéleti vitára alapot adó kártérítési perekhez a felperes a cikk kontextusából fakadóan csak ügyvédi mivoltában és feljelentőként kapcsolódik. A felperes közéleti szereplői minőségét – az elsőfokú bíróságtól eltérően – ugyan az ügyvédi tevékenységével kapcsolatban megállapíthatónak tartotta, de feljelentői mivoltában annak ellenére sem, hogy a feljelentés közérdeklődésre számot tartó eseményekhez kötődik.
[13] Az elsőfokú bírósággal egyezően kifejtette, hogy a fényképfelvétel nem csupán portréfelvétel, hanem egyúttal a kiránduló, szabadidejét töltő magánszemély élethelyzetét bemutató felvétel és ekként a felperes ábrázolása nem függ össze a kártérítési perekben ügyvédként kifejtett tevékenységével. Hivatkozása szerint ennek a magánéleti eseményen készült fényképfelvételnek a közlése a hitelesség alátámasztását nem szolgálta.
[14] A Ptk. 2:44. §-ának alkalmazása körében kiemelte, hogy a fényképfelvételen a képmás és a magánéleti élethelyzet ábrázolása szétválaszthatatlan, és ezért a közéleti vitával össze nem függő, a felperes közéleti vitához nem kapcsolódó élethelyzetében készült fényképfelvétel bemutatása alkalmas a képmáshoz való jog megsértésére. Utalt a Kúria Pfv.IV.20.908/2020/6. számú ítéletének indokolására, amely szerint mindig a konkrét ügyben, az érintett személy közéleti vitában betöltött szerepe alapján lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy az érintett személy közéleti szereplőnek minősül-e. A 7/2014. (III. 7.) AB határozatra és a 3019/2021. (I. 28.) AB határozatra is hivatkozással kifejtette továbbá, hogy az adott közlés nem kapcsolódik a közügyek szabad vitatásához, a fogvatartotti kártérítésekkel kapcsolatos társadalmi vitához.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte.
[16] Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdését, valamint a Ptk. 2:44. § (1) bekezdését, a 2:48. § (1) és (2) bekezdését jelölte meg.
[17] Sérelmezte: a másodfokú bíróság nem adta érdemi indokát annak a megállapításának, hogy ha a felperest a jogi képviselőként tett esetleges sajtónyilatkozatai kapcsán közéleti szereplőnek lehet tekinteni, akkor feljelentői mivoltában miért nem, még akkor sem, ha a feljelentés közérdeklődésre számot tartó eseményekhez kapcsolódik. Ennek a jelentőségét abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság említett megállapítása szolgált a jogvita érdemi eldöntésére.
[18] Érvelése szerint mindkét fokú bíróság túlságosan mereven, kategorikusan ítélte meg, hogy a felperes mely tevékenysége minősül közéleti szereplésnek, és ezzel túlléptek a Ptk. 2:44. § (1) bekezdésének értelmezési keretein. Ezzel szemben előadta: a felperes azzal, hogy a kártalanítási eljárások szabályozásával kapcsolatos közéleti vitába aktívan belépett, abban a témának szentelt publicisztikájával részt vett, e körben közéleti szereplői státuszba került. Emiatt pedig álláspontja szerint az e témával összefüggő megszólalások kapcsán a Ptk. 2:44. §-a értelmében a felperes személyiségi jogainak védelme szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozható volt. Állította, hogy az ismert előzmények után az sem esett a közéleti vitán kívül, hogy a felperes a rágalmazás miatt feljelentést tett a tevékenységét nyilvánosan kritizáló államtitkárral és az interjút készítő újságírókkal szemben.
[19] Az ügy megítélése szempontjából annak tulajdonított jelentőséget, hogy a cikk és az abban felhasznált képmás milyen összefüggésben állnak egymással, a képmás a cikkben tárgyalt tartalomhoz ad-e többletinformációt, és ezek együttes tartalma alapján milyen következtetésekre jut az átlagolvasó. Mivel pedig a felperes a kártalanítási eljárásokkal kapcsolatos társadalmi vita vonatkozásában a jogerős ítélet indokolása szerint is közéleti szereplőnek minősül, és az ahhoz kapcsolódó tevékenységével összefüggésben fokozott tűrési kötelezettség terheli, ezért álláspontja szerint a felperes közéleti szereplői tevékenységével kapcsolatos büntetőeljárásról, annak eredményéről akár a felperes képmásának az engedély nélküli közzétételével is tudósíthat. Mindezekhez képest közömbösnek tartotta, hogy a felvétel a felperest miféle háttér előtt ábrázolja.
[20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[22] A Kúria a Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 2:44. § (1) bekezdését.
[23] A másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben állított eljárási hibát nem vétett. A jogerős ítélet jogi indokolása ugyanis megfelelt a Pp. 346. § (5) bekezdésében támasztott követelményeknek. Annak az alperes által kiemelt részében a másodfokú bíróság a Ptk. 2:44. § (1) bekezdésének értelmezése alapján a felperes közéleti szereplői minőségét illetően az elsőfokú bíróságtól részben eltérő következtetésre jutott, és azt állapította meg, hogy a felperes feljelentőként ugyan nem, de ügyvédi tevékenységen keresztül kapcsolódik a cikkben érintett közéleti vitához. Ezt az alperes részéről vitatott megállapítását pedig megindokolta azzal, hogy példálózó jelleggel nevesítette az utóbbi tevékenységnek azokat az elemeit, amelyek álláspontja szerint alkalmasak az említett kapcsolat megteremtésére. A felülvizsgálati kérelemben szükségesnek tartott, ennél részletesebb magyarázat hiánya a megjelölt eljárási szabálysértés megállapítására nem adhatott okot, és az ismertetett jogi indokok helyességének megítélése az ugyancsak kért, az anyagi jogi jogszabályhelyek alkalmazásán alapuló tartalmi jellegű vizsgálatra tartozott.
[24] Az alperes érdemi védekezésében a Ptk. 2:48. § (1) bekezdése által megkövetelt, a képmás felhasználásához szükséges hozzájárulás meglétére nem hivatkozott. Ehelyett mindvégig azt állította, hogy a Ptk. 2:44. § (1) bekezdésére figyelemmel a felperes hozzájárulása nélkül használhatta fel annak képmását. Az utóbbi jogszabályhely értelmében a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplők személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja; azonban az nem járhat a magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével. A Ptk. 2:44. § (2) bekezdése szerint a közéleti szereplőt a közügyek vitatásának körén kívül eső közléssel vagy magatartással szemben a nem közéleti szereplővel azonos védelem illeti meg.
[25] Erre figyelemmel elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy az alperes által közölt cikk és az annak illusztrálására felhasznált fénykép közérdeklődésre számot tartó eseményről szóló beszámolónak minősíthető-e, kapcsolatos-e közéleti vitával, és így kiterjed-e rá a közügyek vitatását megillető magas szintű alkotmányos védelem (3348/2018. (XI. 12.) AB határozat, Indokolás [23]). Ebben a körben a másodfokú bíróság a személyiségi jogi perekben is alkalmazandó PK 12. számú állásfoglalás II. pontjának megfelelően állapította meg, hogy a cikk a fogvatartottak elhelyezésének körülményei miatt indult kártérítési perek által kiváltott széles körű közéleti vitához kapcsolódott, mivel a felperesnek az e perekben ügyvédként kifejtett jogi képviseleti tevékenysége mellett a felperes feljelentése alapján az alperes újságírójával, főszerkesztőjével és az igazságügyi államtitkárral szemben indult büntetőeljárás megszüntetéséről számolt be. Ehhez képest tévesen jutott arra – a fentiekben már ismertetett – jogi következtetésre, hogy a felperes az ügyvédi tevékenységével kapcsolatban közéleti szereplőnek minősül, feljelentőként azonban nem. A Kúria – a jogerős ítélet indokolásában is hivatkozott – Pfv.IV.20.908/2020/6. számú ítéletében már kifejtette, hogy míg a kialakult bírói gyakorlat szerint a közhatalmat gyakorló személyek és a politikusok közszereplők, addig ezen kívül mindig a konkrét ügyben, az érintett személy közéleti vitában betöltött szerepe alapján lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy közéleti szereplőnek minősül-e. Ennek megállapításához – a 7/2014. (III. 7.) AB határozatban, a 3145/2018. (V. 7.) AB határozatban és a 3019/2021. (I. 28.) AB határozatában kijelölt értelmezési tartományra is tekintettel – nélkülözhetetlen feltételnek tartotta, hogy az érintett személy egy közéleti vita aktív alakítójaként lépjen fel, vagy a közvélemény formálásában bármilyen módon részt vegyen. Mindezek ismeretében a másodfokú bíróság által a felperes közéleti szereplői minőségének vizsgálatakor alkalmazott különbségtételnek, a már említett kártérítési perekben kifejtett ügyvédi tevékenység és a feljelentés eltérő megítélésének sem lehetett helye. A felperes a cikkben megjelenített közéleti vitában nemcsak a fogvatartottak jogi képviseletének ellátásával, hanem az adott témában újságíróként történt véleménynyilvánításával is aktív szerepet vállalt. Mivel pedig az alperes által bemutatott, eredménytelen kimenetelű büntetőeljárás a felperesnek a szóban forgó ügyvédi tevékenységével összefüggésben megfogalmazott kijelentés miatti feljelentése alapján indult, s így az nem kétségesen a vizsgált közéleti vitához kapcsolódott, ezért a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperes feljelentőként nem minősült közéleti szereplőnek.
[26] A Ptk. 2:44. § (1) bekezdésének alkalmazása során ezt követően abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltóság és az ebből fakadó magánszférához való jog vagy az Alaptörvény IX. cikke szerinti véleménynyilvánítás szabadságához és a sajtó tájékoztatáshoz való joga élvez-e elsőbbséget, amely így a másik alapvető jogot szükségszerűen korlátozza.
[27] Az Alkotmánybíróság a 3019/2021. (I. 28.) AB határozatában – a 28/2014. (IX. 29.) AB határozatban kifejtettekre utalva – hangsúlyozta, hogy mindaddig, amíg valamely tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, az emberi méltóság védelmével összefüggésben a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a korlátozását. Valamely jelenkori eseménnyel kapcsolatban a nyilvánosság figyelme elé került személyről készült képmás általában az eseménnyel összefüggésben az engedélyük nélkül nyilvánosságra hozható. Az Alkotmánybíróság e határozatában általánosságban jelentette ki, hogy a hozzájárulás alóli kivétel akkor igazolható, ha a felvétel és a közszereplés között kapcsolat teremthető, és mind a felvétel készítése, mind nyilvánosságra hozatala összefügg a közszerepléssel.
[28] Az Alkotmánybíróság a 26/2019. (VII. 23.) AB határozatában további szempontként határozta meg, hogy amennyiben a sajtó közügyek vitatásával kapcsolatos ügyben, közszerepléssel összefüggésben tesz közzé képmást, a „képmásvédelem” csak akkor lehet a sajtószabadság valós korlátja, ha a képmás közzététele – a felismerhetővé váláson túlmutatóan – valamilyen alapjog sérelmét (különösen az emberi méltóság vagy a magánélethez való jog megsértését) okozza [Vö. 28/2014. (IX. 29.) AB határozat, 17/2016. (X. 20.) AB határozat]. Ilyen esetekben kell a konkrét körülményeket alapul véve egyensúlyozni a sajtószabadság és a képmásvédelem eltérő szempontjai között. Külön nevesített alapjog hiányában közszereplés során mindenki tűrni köteles képmása közzétételét.
[29] Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) is számos döntésében vizsgálta a véleménynyilvánítás szabadságához kapcsolódóan a magánszemélyek magánszférájához való jogának a terjedelmét. Kifejtette, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke nemcsak a gondolatot és az információt védi, hanem azt a formát is, amelyekben az megjelenik, így kiterjed a fényképek közlésére is, azaz a véleménynyilvánítás szabadsága magában foglalja a fényképek közzétételét is (Egeland and Hanseid v. Norway, no. 34438/04, 2009. április 16-i ítélet, Von Hannover v. Germany, no. 59.320/00, 2004. június 24-i ítélet, Von Hannover kontra Németország (No. 2.), no. 40.660/08 és 60.641/08, 2012. február 7-i ítélet, Von Hannover kontra Németország (No. 3.), no. 8772/10, 2013. szeptember 19-i ítélet, Verlagsgruppe News GmbH and Bobi v. Ausztria, 59.631/9, 2012. december 4.). Az EJEB ítéleteiben általános jelleggel állapította meg, hogy milyen szempontokat kell vizsgálni a képfelvételnek az érintett személy hozzájárulása nélkül történő közzététele esetén a jogsértés megítélése során, így különösen azt, hogy a közlés mennyiben járul hozzá a közéleti vitához, mennyire ismert az érintett személy, és mi a sajtóközlemény témája, milyen volt az érintett személy korábbi magatartása, továbbá a képfelvétel milyen körülmények között készült (az információ megszerzésének módja és annak valódisága, körülményei), mi a közlemény tartalma, formája és következményei (Von Hannover v. Germany no. 59.320/00., [109]–[113], Verlagsgruppe News GmbH and Bobi kontra Ausztria 2012. december 4., 59.631/09, [72]). A vizsgálandó elemek között szerepel az a feltétel is, hogy a cikk és a bemutatott kép között legyen kapcsolat, ez utóbbihoz kapcsolódjon a cikk tartalma (annak mérlegelésénél, hogy az egyén mennyire nem kívánja nyilvánosságra hozni fizikai megjelenítését a közérdekkel szemben, számos tényezőt kell figyelembe venni). (Österreichischer Rundfunk kontra Ausztria, 2006. december 7., 35.841/02 [68]).
[30] A fentiekben meghatározott szempontok alapján a hozzájárulás szükségességének vizsgálata során nem annak van jelentősége, hogy a közszereplőről a fénykép közszereplés alkalmával készült-e. Helyette azt kell vizsgálni, hogy a cikk tárgyát képező témával összefüggésben álló fénykép került-e közzétételre, és a közzététel módja – a felismerhetővé váláson túlmutatóan – valamilyen alapjog sérelmét (különösen az emberi méltóság vagy a magánélethez való jog megsértését) okozza-e (Kúria Pfv.IV.20.069/2021/3.).
[31] A jogerős ítélet indokolása szerint a perbeli fényképfelvételen a képmás és a magánéleti élethelyzet ábrázolása szétválaszthatatlan, ezért a közéleti vitával össze nem függő, a felperes ahhoz nem kapcsolódó élethelyzetében készült fényképfelvétel bemutatása alkalmas a képmáshoz való jog megsértésére. Ezzel szemben a cikk tartalma és a fényképfelvétel közötti kapcsolat annak ellenére is megállapítható volt, hogy a fényképfelvétel a felperest nem a közéleti szereplői minőségét megalapozó, a korábbiakban már hivatkozott tevékenységének kifejtése közben, vagyis közszereplés alkalmával ábrázolja. A fényképfelvétel ugyanis csupán a felperes személyének beazonosítását szolgálja, és annak közzététele nem haladja meg a cikkben bemutatott közéleti vita illusztrálásához szükségesen tartozó tartalmat. Az az ábrázolás módját, a felperes mögött látható hátteret is figyelembe véve a felperes magánéletére vonatkozóan – ahogyan arra felülvizsgálati kérelmében az alperes is helyesen utalt – semmiféle többletinformációt nem nyújt. Ebből a szempontból volt jelentősége annak, hogy a felperes ugyanezen fényképfelvétel felhasználásához az egyesület honlapján, az ügyvédi kamarai tisztújításon jelöltként való bemutatása érdekében hozzájárult; ami azt támasztotta alá, hogy a megjelenített képi tartalmat maga sem tekintette magánszférájának a nyilvánosságra nem tartozó részének.
[32] Mindezek miatt a Kúria az Alkotmánybíróság és az EJEB hivatkozott döntéseiben vizsgálat mérlegelési szempontok figyelembevételével azt állapította meg, hogy a cikkben a felperes képmásának a hozzájárulása nélkül történt bemutatása nem járt a képmáshoz való jogának aránytalan sérelmével a szólás- és sajtószabadság mint a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlásával szemben. Az ezzel ellentétes jogi következtetést tartalmazó, a keresetnek helyt adó elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős ítélet ezért sérti a Ptk. 2:44. § (1) bekezdését.
[33] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
(Kúria Pfv.IV.20.290/2022./6.)
