Szabó Miklós 1821. november 9-én született a Vas vármegyei Náraiban.
Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen folytatta. Bölcsészetet, majd a pesti tudományegyetemen jogot tanult. 1841-ben szerzett diplomát, majd az ügyvédi vizsga letételét követően, 1842-től ügyvédként tevékenykedett. 1845-ben lett a Magyar Királyi Udvari Kancellária fogalmazó-gyakornoka. Az 1847-48. évi rendi gyűlésen vármegyei követként vett részt. 1848-ban a király személye körüli miniszter, Esterházy Pál mellett magántitkárként vett részt a miniszteriális ügyek intézésében. Az 1848/49. évi forradalmat és szabadságharcot követően ügyvédi pályáját folytatta.
1867-ben Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter mellett államtitkárként kezdte meg működését. 1867. március 19-én Ferenc József a Hétszemélyes Tábla bírájává, majd május 1-jén a Kúria Legfőbb Ítélőszéki Osztályához tanácselnöknek nevezte ki, 1870. augusztus 8-tól a Pesti Királyi Ítélőtábla elnöke lett.
1867 és 1872 között nemcsak az igazságügyi szervezet megújítása terén végzett értékes munkát, hanem a szóbeliség és nyilvánosság elvén alapuló új perrendtartás megvitatására felállított bizottság elnökeként is.
1884-től a Kúria másodelnöke, majd 1888-tól a Kúria elnöke. Hivatali esküjének letételekor tartott beszédében hangsúlyozta: „mindnyájunk feladata a jogszolgáltatás; a jogszolgáltatás, melynek fő és elengedhetetlen kelléke az alaposság és […] a gyorsaság is. De […] az igazságszolgáltatás céljának teljesen csak akkor felel meg, ha a jogkereső közönség határozatainkat megnyugvással fogadja”. Úgy vélte, a jogegység biztosítása elengedhetetlen a Kúria méltósága és tekintélye szempontjából is. Kiemelte, hogy kúriai elnöki teendőit csak „önálló, független, kérlelhetetlen és részrehajlatlan” bírótársainak hathatós közreműködésével tudja maradéktalanul ellátni.
Elnöksége idején, 1896. október 20-án adták át az Igazságügyi Palotát: ekkor vált az épület a Kúria otthonává.
1905. december 31-én, 84 évesen vonult nyugdíjba: ő az egyetlen, aki ilyen idős koráig töltötte be a Kúria elnöki tisztségét. Érdemei elismeréseképpen a Szent István-rend nagykeresztjével tüntették ki.
Dr. Nárai Szabó Miklós 1907. november 28-án hunyt el. Emlékét tisztelettel őrizzük.
Ő, aki „minden positióban mintaképe volt a fennkölt gondolkodású, kötelességtudó, igaz magyar bírónak. Rendkívül éles ítélőképessége és erős logikája mély igazságérzettel és emberszeretettel párosul.” – méltatta őt a Jogtudományi Közlöny. A Jog szerint „nemes egyszerűségével és jó példájával” sikerült a bírói kartól „a bürokratikus szellemet” távol tartania, amely másutt a bírákat, mint „külön kasztot hermetice elzárja”.
Budapest, 2025. november 10.
A Kúria Sajtó és Protokoll Osztálya
Forrás: Beliznai Kinga: Hivatás és függetlenség. A M. Kir. Kúria elnökei 1869-1937. Gondolat Kiadó, Budapest, 2020.
