Kvk.VII.39.047/2025/4. számú határozat

A Kúria 
végzése

Az ügy száma: Kvk.VII.39.047/2025/4. 

A tanács tagjai:

Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke 
Dr. Remes Gábor előadó bíró 
Dr. Magyarfalvi Katalin bíró 

A kérelmező: Dr. Szabó Bálint Gábor … (cím) 

A kérelmező képviselője: Dr. Szigetváry Marcell ügyvéd … (cím) 

Az ügy tárgya: a Nemzeti Választási Bizottság választási ügyben hozott 23/2025. számú határozatának bírósági felülvizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 23/2025. számú határozatát helybenhagyja.

Kötelezi a kérelmezőt, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak – az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára – 10.000 (azaz tízezer) forint közigazgatási nemperes eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

  1. Budapest 11. számú országgyűlési egyéni választókerületében 2025. március 23-án időközi országgyűlési képviselő-választást tartottak, amelyen a kérelmező a Budapest Főváros IV. kerületi székhelyű 11. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság (a továbbiakban: OEVB) 10/2025. (II. 13.) OEVB határozatával jogerősen nyilvántartásban vett jelöltként indult.
  2. Az OEVB az időközi országgyűlési képviselő választás eredményét a 22/2025. (III. 27.) számú határozatának mellékletét képező jegyzőkönyvben foglaltak szerint állapította meg. Ez alapján a választáson Varju László, a Demokratikus Koalíció jelölő szervezet képviselőjelöltje szerzett országgyűlési egyéni választókerületi képviselői mandátumot. Renge Zsoltra 8128, Dr. Szabó Bálint Gáborra 659, Balog Csabára 1486, Preyer Máté Márkra 79, Horváth Ildikóra 1180, Varju Lászlóra pedig 12.434 szavazatot adtak le. Az urnában és beérkezett borítékokban lévő szavazólapok száma 24.202, az érvénytelen szavazólapok száma 236, az érvényes szavazólapok száma pedig 23.966 volt.
  3. A kérelmező az OEVB határozata ellen fellebbezést nyújtott be, kérve elsődlegesen annak megsemmisítését és a szavazás megismételtetését, másodlagosan a határozat részbeni megváltoztatásával a Budapest IV. kerület 54. számú szavazókörben leadott szavazatok és a külképviseleten leadott szavazatok érvényteleként történő elszámolását a következőképpen: érvénytelen szavazólapok száma: 568 (236+332), érvényes szavazólapok száma: 23.634 (23.966-332); az egyes jelöltekre leadott érvényes szavazatok száma: Renge Zsolt - 8013 (8128-115), Dr. Szabó Bálint Gábor - 649 (659-10), Balog Csaba - 1461 (1486-25), Preyer Máté Márk - 77 (79-2), Horváth Ildikó - 1164 (1180-16), Varju László - 12.270 (12.434-164).
  4. Egyebek mellett a külképviseleti urnák lezárásának jogszabályellenes voltára hivatkozott. Álláspontja szerint a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 285. § (2) bekezdése szerinti hatáskörében eljárva megsértette a Ve. 273. §-át. Véleménye szerint a Ve. 273. §-ának és 285. § (2) bekezdésének együttes helyes értelmezése – figyelemmel arra, hogy a Ve. 273. §-a nyitva hagyja az urnalezárás pontos módjának kérdését – az, hogy az urnákat akként kell lezárni a külképviseleteken, hogy az urnáknak a Nemzeti Választási Irodához megérkezését követően az NVB kétséget kizáróan meg tudja állapítani, hogy az urnák a külképviseleti lezárását követően a legnagyobb valószínűség szerint végig akként voltak lezárva, hogy azokba nem lehetett szavazólapot elhelyezni vagy abból szavazólapot eltávolítani. A lezárásra ezért – meglátása szerint – olyan módszert kell választani, ami ezt képes igazolni. Az NVB a 2025. március 26-án megtartott ülésén csak azt tudta megállapítani, hogy az urnák a megtekintéskor plombákkal le voltak zárva, amely módszer nem képes a folyamatos lezárás tényét bizonyítani, ugyanis egy plombából több is készülhet, így az elvi lehetősége fennáll annak, hogy az urnákat felnyissák és újra lezárják egy ugyanolyan adattartalmú plombával. Mindezekre figyelemmel, nézete szerint az NVB akkor járt volna el helyesen, ha azt állapította volna meg, hogy a külképviseleten leadott szavazatokat tartalmazó urnák nem a Ve. 273. §-ban meghatározott módon lezárt állapotban vannak. Nem azért, mert az urnák nem voltak lezárva vagy más utalt volna a szavazást befolyásoló jogsértésre, hanem egyszerűen azért, mert a lezárás módszere a Ve. 273. §-ában írtakat nem garantálta olyan magas szinten, hogy ezt az NVB megállapíthassa.

A Nemzeti Választási Bizottság határozata

  1. Az NVB a 2025. április 2-án kelt, bírósági felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatával a kérelmező fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül elutasította a Ve. 231. § (1) bekezdés d) pontja alapján.
  2. A kérelmező érintettségére vonatkozó érvelését elfogadta.
  3. Megállapította, hogy hogy a fellebbezés nem tartalmazta a Ve. 223. § (3) bekezdése szerinti jogalapját, ugyanis abban a kérelmező nem hivatkozott jogszabálysértésre, azaz hiányzott a fellebbezésből az arra vonatkozó – konkrét jogszabályhelyet megjelölő – jogi okfejtés, hogy az OEVB határozata milyen okból jogszabálysértő. A Kúria Kvk.V.37.985/2019/6. számú határozatában kimondta, hogy a jogalkotó előírta a Ve. 231. § (1) bekezdés d) pontjában, hogy a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha nem tartalmazza a Ve. 224. § (3) bekezdésében foglaltakat. Rámutatott, hogy a Kúria gyakorlata szerint jogszabálysértésre nem lehet általánosságban hivatkozni, azt konkrétan meg kell jelölni a jogforrás, a szakaszszám és a bekezdés megjelölésével (Kvk.II.37.323/2014/2., Kvk.II.37.257/2014/2., Kvk.III.37.258/2014/2., Kvk.III.37.259/2014/2., Kvk.II.37.309/2014/2., Kvk.II.37.310/2014/2.). A jogsértés tételes megjelölésén túl a fellebbezésnek tartalmaznia kell az arra vonatkozó érdemi okfejtést is, hogy a támadott határozat milyen okból jogszabálysértő, az abban megjelölt jogszabályhelyhez kapcsolódóan mi volt a konkrét jogszabálysértés (Kvk.II.37.326/2014/3., Kvk.II.37.325/2014/3., Kvk.I.37.221/2014/2., Kvk.II.37.271/2014/2.).
  4. Megállapította továbbá, hogy az érdemi vizsgálat akadályát képezte az is, hogy a kérelmező a fellebbezésben írt állításait semmivel nem igazolta, támasztotta alá. Így például nem adott magyarázatot arra sem, hogy milyen okból kifolyólag kellene az 54. számú szavazóköri jegyzőkönyvben feltüntetett összes érvényes szavazatot (332) érvénytelennek minősíteni, miért nem lenne elegendő – feltéve, ha az érvelése helyt fogna – a külképviseletről beérkezett borítékoknak (17 db) megfelelő számú szavazat érvénytelennek minősítése. Kifejtette, hogy a választási eljárás sommás jellege és a Ve.-ben a jogorvoslatra előírt rövid határidők kizárják a bizonyítási eljárás lefolytatásának, és ennek keretében hiánypótlási felhívás kibocsátásának a lehetőségét. Ebből következően a választási bizottságok és a Kúria is kizárólag a kérelmezők által a jogorvoslati kérelemmel egyidejűleg benyújtott bizonyítékok alapján hozzák meg döntésüket (Kvk.IV.37.316/2014., Kvk.IV.37.657/2019/3.).
  5. A határozat indokolásának [28] és [29] bekezdéseiben, a kérelmező elsődleges kérelmével kapcsolatban megjegyezte, hogy a Ve. 218. § (2) bekezdés c) pontja szerint a választási eljárás vagy annak jogorvoslattal érintett részének megsemmisítése és megismételtetése kizárólag a kifogás, mint jogorvoslati forma keretei között értelmezhető, e jogkövetkezmény alkalmazására eredmény elleni jogorvoslat, azaz a Ve. 241. §-a szerinti eljárás során nem kerülhet sor. Rámutatott, hogy a Kúria irányadó gyakorlata (Kvk.VI.37.524/2018/2.) szerint a két jogorvoslati forma [azaz a Ve. 211. §-a szerinti kifogás és a Ve. 241. § (1) bekezdése szerinti, a szavazatszámláló bizottság szavazóköri eredményt megállapító döntése elleni fellebbezés] eltér egymástól a jogorvoslati határidő, a jogorvoslat indoka és az elbírálási fórumrendszer tekintetében is. A kifogás a választások napján a szavazatszámláló bizottság jogsértő eljárása ellen irányul, és nem minősül a szavazóköri eredményt megállapító döntés elleni jogorvoslatnak, mivel egyértelműen a szavazatszámláló bizottság eljárási cselekményének jogszerűségét kérdőjelezi meg. Bár a kifogás alapján indított eljárás eredményezheti a választási eljárás jogorvoslattal érintett részének a megsemmisítését [Ve. 218. § (2) bekezdés d) pont], a Ve. 211. §-a alapján benyújtott kifogás ennek ellenére nem tekinthető a Ve. 241. §-a szerinti jogorvoslatnak, azzal nem azonosítható. Minden olyan jogsértés, amely az eredményt megállapító döntés törvényességét érintően kerül előterjesztésre, a Ve. 241. § (2) bekezdés a) pontja alá tartozó fellebbezésnek minősül. Ebből is kiindulva vonta le a Kúria a Kvk.VII.39.544/2022/2. számú határozatában azt a következtetést, hogy a választási eljárás során tapasztalt szabálytalanságot kifogással, a választás eredményét fellebbezéssel lehet támadni {Kvk.III.39.159/2024/4., indokolás [19]}.

A bírósági felülvizsgálati kérelem

  1. A kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának a fellebbezés külképviseleti urnák lezárásával kapcsolatos indoka tekintetében történő megváltoztatását, és az OEVB határozatának részbeni megváltoztatásával a választás eredményének a másodlagos fellebbezési kérelme szerinti megállapítását kérte. Kérte továbbá a határozat indokolása [28] és [29] bekezdéseinek megváltoztatását azzal, hogy a Ve. 218. § (2) bekezdés c) pontja szerinti jogkövetkezmény is alkalmazható a választási eredmény elleni jogorvoslat során.
  2. Előadta, hogy az ügyben érintett, hiszen az eredményt megállapító határozat minden jelöltre kihat.
  3. Állította, hogy az NVB megsértette a Ve. 223. § (3) bekezdés a) pontját, 224. § (3) bekezdés a) pontját, 231. § (1) bekezdés d) pontját, (5) bekezdését és 241. § (2) bekezdés a) pontját.
  4. Kifejtette, hogy az NVB-nek a fellebbezés külképviseleti urnák lezárásával kapcsolatos indoka tekintetében mindenképpen érdemi vizsgálatot kellett volna lefolytatnia, mert e körben az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás egyik oka sem állt fenn. Hangoztatta, hogy a fellebbezésében kifejtette: „Álláspontom szerint a Ve. 285. § (2) bekezdése szerinti hatáskörében eljárva a T. Nemzeti Választási Bizottság a Ve. 273. §-át sértette meg, amikor a 2015. (helyesen: 2025.) március 26-i ülésén azt állapította meg, hogy a külképviseleteken leadott szavazatokat tartalmazó urnák a Ve. 273. §-ban meghatározott módon lezárt állapotban voltak.” A fellebbezése tartalmazta annak a Ve. 223. § (3) bekezdés a) pontja szerinti alapját, ezért az ennek hiányára alapított döntés sérti a 224. § (3) bekezdés a) pontját. A jogszabálysértés megjelölésével a szavazatszámláló bizottság szavazóköri eredményt megállapító döntésének törvénysértő voltára hivatkozott, ezért a fellebbezés a Ve. 241. § (2) bekezdés a) pontjának is megfelelt. Álláspontja szerint ide tartozik annak a bemutatása, hogy az NVB a Ve. 285. § (2) bekezdése szerinti hatáskörében eljárva a Ve. 273. §-át megsértette. Kiemelte, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog alapján jogorvoslattal támadhatónak kell lennie annak is, hogy az NVB a Ve. 285. § (2) bekezdése szerinti hatáskörében eljárva hogyan dönt, hiszen a döntés kihat a választás eredményére. Hozzátette, hogy az NVB akkor jár volna el helyesen, ha azt állapította volna meg, hogy a külképviseleten leadott szavazatokat tartalmazó urnák nem a Ve. 273. §-ban meghatározott módon lezárt állapotban voltak. Nem azért, mert az urnák nem voltak lezárva vagy más utalt volna a szavazást befolyásoló jogsértésre, hanem egyszerűen azért, mert a lezárás módszere a Ve. 273. §-ában írtakat nem garantálta olyan magas szinten, hogy ezt az NVB megállapíthassa. Hangoztatta, hogy a fellebbezésnek – szemben a kifogással – nem kötelező tartalmi eleme a jogszabálysértés bizonyítékainak előadása, ezért ennek hiányára nem lehetett volna érdemi vizsgálat nélküli elutasító döntést alapozni. Amennyiben az NVB arra jut, hogy egy felvetett jogszabálysértés nincs bizonyítva, illetve az jogilag nincs megalapozva, úgy érdemi, helybenhagyó határozatot kell hoznia. Az NVB emiatt sem alkalmazhatta volna a Ve. 231. § (1) bekezdés d) pontját, hanem érdemben kellett volna döntést hoznia a Ve. 231. § (5) bekezdése alapján.
  5. Továbbmenően azzal érvelt, hogy az NVB határozata indokolásának [28] és [29] bekezdései sértik a Ve. 218. § (2) bekezdés c) pontját. Utalt arra, hogy a Kúria a Kvk.V.39.138/2024/5. számú végzésében a Ve. 218. § (2) bekezdés c) pontja szerinti jogkövetkezményt is alkalmazhatónak ítélte a választási eredmény elleni jogorvoslat során.
  6. Az időközi országgyűlési képviselő-választáson indult többi jelölt a Kúria felhívása ellenére nem tett nyilatkozatot.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelem alapján a Ve. 231. § (4) bekezdésének megfelelően a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálta, és megállapította, hogy a kérelmező felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – nem alapos.
  2. A kérelmező, mint az adott választókerületben nyilvántartásba vett jelölt érintettségét a bírósági felülvizsgálati kérelemmel támadott választási határozat kapcsán a Kúria elfogadta.
  3. A bírósági felülvizsgálati kérelem alapja a választás eredményét megállapító OEVB határozattal szemben előterjesztett fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasító NVB határozat, így a Kúria elsődlegesen azt vizsgálta, hogy fennáll-e az NVB által megállapított, az érdemi elbírálás akadályát képező tartalmi hiányosság.
  4. Fellebbezést – a Ve. 223. § (3) bekezdés a) pontja alapján – jogszabálysértésre hivatkozással lehet benyújtani. A választás eredménye elleni jogorvoslat szabálya, a Ve. 241. § (2) bekezdése alapján a választási bizottságnak a választás eredményét megállapító döntése ellen a) a szavazatszámláló bizottság szavazóköri eredményt megállapító döntésének törvénysértő voltára, vagy b) a szavazóköri eredmények összesítésére és a választási eredmény megállapítására vonatkozó szabályok megsértésére hivatkozással lehet fellebbezést benyújtani.
  5. A kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmében előadott érvelésével összefüggésben hangsúlyozza a Kúria, hogy a Ve. 285. § (2) bekezdése alapján az NVB-nek arról kell döntenie, hogy a külképviseleten leadott szavazatokat tartalmazó urna nem a 273. §-ban meghatározott módon lezárt állapotban van. A Budapest 11. számú országgyűlési egyéni választókerületben 2025. március 23. napján időközi országgyűlési képviselő-választás kapcsán az NVB a 2025. március 26-i ülésén, a 19. számú jegyzőkönyvi döntésével azt állapította meg, hogy a beérkezett, külképviseleti szavazatokat tartalmazó kilenc darab urna a Ve. 273. §-ban meghatározott módon, lezárt állapotban van. A jegyzőkönyvbe foglalt – azaz a nem az ügy érdemében hozott – döntés ellen a Ve. 221. § (1) bekezdése szerint nincs helye fellebbezésnek, a Ve. 222. § (3) bekezdése szerint bírósági felülvizsgálatnak sem, az NVB ezen jegyzőkönyvi döntésének jogszabálysértő voltára hivatkozás pedig nem azonosítható a szavazatszámláló bizottság szavazóköri eredményt megállapító döntésének törvénysértő voltára hivatkozásként sem. Az egyes eljárások során érvényesülő jogorvoslati lehetőségeket az eljárási törvények határozzák meg; az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog lényegi tartalma azt követeli meg a jogalkotótól, hogy a hatóságok vagy bíróságok érdemi, ügydöntő határozatai tekintetében tegye lehetővé a valamely más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét olyan döntés meghozataláért, amely képes a sérelmezett döntést felülvizsgálni, és a sérelem megállapítása esetén a döntésre visszaható módon a sérelmet orvosolni {35/2013. (XI. 22.) AB határozat, indokolás [16]}. Emellett jogalkalmazóként sem a választási bizottság, sem a bíróság nem jogosult arra, hogy jogértelmezés formájában a Ve-t. kiegészítse a törvényben kifejezetten nem szereplő feltételek előírásával {3130/2018. (IV. 9.) AB határozat, indokolás [38]-[39]; 3156/2018. (V. 11.) AB végzés, indokolás [29]}. Minderre figyelemmel a kérelmező a bírósági felülvizsgálati kérelmében nem tudta alappal vitatni az NVB azon megállapításának helyességét, hogy a kérelmező a fellebbezésében nem hivatkozott jogszabálysértésre.
  6. Tekintettel arra, hogy a fellebbezés – a kérelmező állítása ellenére – nem felelt meg a Ve. 223. § (3) bekezdés a) pontjában, azon keresztül a 224. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltaknak, az NVB jogszerűen határozott annak érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról az NVB a Ve. 231. § (1) bekezdés d) pontját alkalmazva. A fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha az nem tartalmaz jogszabálysértésre hivatkozást (Kvk.VII.39.154/2024/5.); a fellebbezés érdemi vizsgálat nélküli elutasítására jogszerűen kerül sor a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 231. § (1) bekezdés d) pontja alapján, amennyiben a fellebbezés jogszabálysértést nem jelöl meg (Kvk.V.39.205/2024/3.).
  7. Az NVB a határozatában azt is megállapította, hogy a fellebbezés érdemi vizsgálatának akadályát képezte az is, hogy a kérelmező a fellebbezésben írt állításait semmivel nem igazolta, támasztotta alá.
  8. A kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvelésével szemben a Kúria töretlen, egységes gyakorlata szerint a fellebbezésben, a bírósági felülvizsgálati kérelemben nem elég a kifogásban megjelölt jogsértésre hivatkozni, hanem a választási bizottság döntésének, a határozatnak a jogszabálysértő jellegét kell kifejteni, megindokolni és bizonyítani, ezért kiemelkedően jelentős szerepe van annak, hogy a kérelmező melyik jogszabály megsértésére és ahhoz kapcsolódóan milyen indokolással támadja a választási bizottság határozatát (Kvk.I.39.411/2022/3.). A jogorvoslati eljárásban a fellebbezést előterjesztő feladata annak bemutatása, indokolása, hogy a fellebbezett határozat miért jogszabálysértő. A fellebbezésben nem csupán a megsértett jogszabályhelyet kell megjelölni, hanem a jogszabályhelyhez kapcsolva azt a téves jogértelmezést, a jogszabálysértést megvalósító tevékenységet is, amelyet a választási szerv határozata meghozatalakor elkövetett (Kvk.VI.39.001/2025/4.)
  9. Az NVB ezért jogszerűen állapította meg, hogy ha a fellebbezés érdemi jogi érvelést nem tartalmaz – ezt pedig a kérelmező a bírósági felülvizsgálati kérelmében nem vitatta –, akkor a Ve. 223. § (3) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek ugyancsak nem felel meg, a Ve. 231. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazásával ez esetben is az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás a jogszerű döntés.
  10. Miután a fellebbezés érdemi elbírálására nem kerülhetett sor, így az eljárás kereteit meghaladja az abban a kérdésben történő állásfoglalás, hogy a választás eredménye elleni jogorvoslati eljárás érdemi lefolytatása esetén a kérelmező által kért jogkövetkezmény – elvileg – alkalmazható lenne-e. Különösen, mert a kérelmező az elsődleges fellebbezési kérelme szerinti jogkövetkezmény, a szavazás megismételtetésének alkalmazását a bírósági felülvizsgálati kérelmében már nem is kérte. A Kúria e körben mindössze annyit emel ki, hogy az NVB a határozata indokolásának – kérelmező által sérelmezett – [29] bekezdésében a Kúria Kvk.III.39.159/2024/4. számú határozata indokolásának [19] bekezdésében írtakat idézte.
  11. Minderre figyelemmel a Kúria az NVB határozatát a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján helybenhagyta.

A döntés elvi tartalma

  1. A fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha az nem tartalmaz jogszabálysértésre hivatkozást. A jogorvoslati eljárásban a fellebbezést előterjesztő feladata annak bemutatása, indokolása, hogy a fellebbezett határozat miért jogszabálysértő. A fellebbezésben nem csupán a megsértett jogszabályhelyet kell megjelölni, hanem a jogszabályhelyhez kapcsolva azt a téves jogértelmezést, a jogszabálysértést megvalósító tevékenységet is, amelyet a választási szerv határozata meghozatalakor elkövetett.

Záró rész

  1. A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelemről a Ve. 229. § (1) és (2) bekezdései szerinti eljárásban határozott.
  2. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés s) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (5) bekezdésében meghatározott mértékű közigazgatási nemperes eljárási illeték viselésére a kérelmező a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 101. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján köteles. Az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetni. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a Kúria e határozatának ügyszámát és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát.
  3. A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése kizárja.

Budapest, 2025. április 8. 

Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke 
Dr. Remes Gábor s.k. előadó bíró 
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró