Kvk.V.39.103/2026/3. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Kvk.V.39.103/2026/3.

A tanács tagjai:

dr. Márton Gizella tanácselnök
dr. Demjén Péter előadó bíró
dr. Darák Péter bíró
Ságiné dr. Márkus Anett bíró
dr. Stefancsik Márta bíró                               

A kérelmező1: Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (cím)   

A kérelmező2: Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. (cím) 

A kérelmezők jogi képviselője: Mayer és Társai Ügyvédi Iroda (dr. Mayer Erika ügyvéd; cím)

Az érintett: Tisztelet és Szabadság Párt (cím)

Az érintett jogi képviselője: Melléthei-Barna Ügyvédi Iroda (dr. Melléthei-Barna Márton Ádám ügyvéd; cím)

A per tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálattal támadott határozat: Nemzeti Választási Bizottság 2026. március 10-én meghozott 131/2026. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 131/2026. számú határozatának bírósági felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét megváltoztatja és a kifogást elutasítja. 

A nemperes eljárásban feljegyzett 10.000 (tízezer) forint illeték az állam terhén marad.

A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

  1. Az Érintett, mint jelölőszervezet 2026. március 8. napján 15 óra 48 perckor elektronikus levélben kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB). 
  2. A kifogás szerint a Kérelmezők megsértették a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjában foglalt eljárási alapelveket azzal, hogy a Kérelmező2 az M1 megnevezésű tájékoztató hírcsatornáján, a hirado.hu internetes sajtótermékben és a hozzátartozó ’hirado.hu’ Facebook oldalon 2026. március 5. napján a jelölőszervezetek közül túlnyomó részt a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség (a továbbiakban: FIDESZ) és a Kereszténydemokrata Néppárt (a továbbiakban: KDNP) témáit dolgozták fel híranyagokban, kizárólag a FIDESZ-KDNP-hez köthető politikusokat és szakértőket szólaltattak meg, valamint a hírek mindegyikének a hangvétele a FIDESZ-KDNP, illetve a kormány tevékenységéről elismerő, pozitív volt, az Érintettet pedig negatív színben tüntette fel. 
  3. Az Érintett az M1 csatorna vonatkozásában a 6 órai adásból öt, a déli híradóból kettő, a 15 órai adásból négy, a 16 órai híradóból kettő, a 18 órai adásból négy, a fél nyolcas híradóból tíz, a 22 órai adásból pedig három részletet jelölt meg, megadva azok időpontját, témáját és az Érintett személyeket, akikkel összefüggésben hangzott el a sérelmes közlés.
  4. A Kérelmezők által közösen működtetett hirado.hu oldal tekintetében 2026. március 5. napján 5 óra 47 perc és 21 óra 57 perc között megjelent összesen huszonkilenc hírt jelölt meg. A kifogás szerint ezek közül huszonöt a FIDESZ-szel, kilenc Orbán Viktorral, öt Szijjártó Péterrel, három-három Gulyás Gergellyel, illetve Orbán Balázzsal állt összefüggésben, továbbá Szentkirályi Alexandra, Lázár János, Hidvéghi Balázs, Czepek Gábor és Bakondi György is szerepelt egy-egy hírben. Az Érintett előadta, hogy mindössze két olyan hír volt olvasható, amely az Érintetthez, illetve annak elnökéhez volt köthető, kifejezett negatív él vagy utalás nélkül.
  5. A ’hirado.hu’ Facebook oldal vonatkozásában az Érintett huszonnyolc bejegyzést, ezen belül tíz rövid videót és tizennyolc fényképfelvételt jelölt meg, feltüntetve a közzététel időpontját, a bejegyzés címét vagy szövegét, internetes elérhetőségét, valamint a tartalom rövid bemutatását. A kifogás szerint 2026. március 5. napján 4 óra 44 perc és 23 óra 16 perc között huszonhét bejegyzés tartalmazta a FIDESZ-KDNP és képviselőinek megnyilvánulását, míg az Érintett-tel kapcsolatos tartalom egy bejegyzés volt. Az Érintett szerint Orbán Viktor tíz, Szijjártó Péter hat, Gulyás Gergely négy, Orbán Balázs pedig kettő alkalommal jelent meg. 
  6. Az Érintett arra is hivatkozott, hogy a közmédia minden platformján kizárólag a kormánypártok híreit, a választási kampányban számukra fontos témákat közvetítette, csak FIDESZ-es politikusokat és a kormánypártokhoz köthető szakértőket szólaltatott meg, miközben híreiben az Érintett és annak elnöke ellen folyamatosan negatív tartalmú közlések jelentek meg. 
  7. Az Érintett álláspontja szerint a sérelmezett gyakorlat sértette a jelöltek és jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. E körben arra is utalt, hogy az M1 hírműsorait átlagosan mintegy 200.000 ember nézi, a ’hirado.hu’ Facebook oldalának pedig 537.000 követője van, ezért a sérelmezett gyakorlat tényleges hatása és súlya jelentős. 
  8. Az Érintett azt is előadta, hogy a választási kampány ideje alatt naponta több kampányeseményt tartott, így 2026. március 5. napján is, amelyekről a közmédia álláspontja szerint értesülhetett volna, azonban azok a kifogás szerint nem jelentek meg a médiatartalmakban. 
  9. Mindezek alapján az Érintett kérte, hogy a Nemzeti Választási Bizottság a Ve. 218. § (2) bekezdése alapján állapítsa meg a jogsértés tényét és tiltsa el a jogsértőt a további jogsértéstől, továbbá a Ve. 152. § (1) bekezdése alapján kötelezze a jogsértőt arra, hogy az NVB határozatának rendelkező részét a kifogással érintett platformokon tegye közzé, valamint a Ve. 152. § (2) bekezdése alapján szabjon ki bírságot, tekintettel a jogsértés ismétlődő jellegére, a jogsértéssel befolyásolhatott választópolgárok kifejezetten magas számára, a jogsértés teljes országra kiterjedő elérhetőségére, továbbá a jogsértés nyilvánvalóan szándékos jellegére.
  10. A Kérelmező1 és Kérelmező2 a kifogásra közös beadványában akként nyilatkozott, hogy a kifogás elutasítását kérik, figyelemmel arra, hogy a kifogásban állított alapelvi sérelem nem valósult meg. Hiányolták a jogszabálysértés bizonyítékainak és a kifogásban felsorolt adások elérhetőségét tartalmazó listák tartalmi minősítését. Rögzítették, hogy a televíziós hírműsorok és az internetes sajtótermék tekintetében a szerkesztési tevékenységet a Kérelmező2 látja el, továbbá vitatták, hogy a ’hirado.hu’ Facebook oldal működtetésével kapcsolatban a Kérelmező1 és a Kérelmező2 közös felelőssége fennállna. 
  11. Álláspontjuk szerint a lineáris médiaszolgáltatás kiegyensúlyozottságának vizsgálata nem egyetlen nap, hanem kéthetes időtartam alapján végezhető el. Előadták továbbá, hogy a kifogás nem ad teljes képet a 2026. március 5-i híradások tartalmáról, mivel azok több műsor blokkjában az Érintett és jelöltjei tevékenységével is foglalkoztak, továbbá a kifogásban felsorolt témák egy része kormányzati tevékenységekhez, más szervezetekhez vagy független szakértők megszólalásaihoz kapcsolódott. 
  12. A hirado.hu internetes sajtótermék tekintetében előadták, hogy számos kifogásolt hír kormányzati vagy külpolitikai témához kapcsolódott, továbbá szakértői elemzések és egy tüntetéssel kapcsolatos tudósítás is szerepelt a tartalmak között. Állításuk szerint hét olyan híranyag is volt, amely az Érintett elnökének nyilatkozatát tartalmazta, ezért szerintük aránytalanság nem állapítható meg, továbbá az internetes sajtótermék működését nem lehet a nyomtatott sajtótermékekkel azonos mérce szerint megítélni. 
  13. A ’hirado.hu’ Facebook oldal vonatkozásában arra hivatkoztak, hogy a jogsérelem megállapításának feltétele tartós, folytonos és súlyos jogsérelem fennállása, amely szerintük nem igazolt. Álláspontjuk szerint a kifogás nem bizonyítja, hogy a kifogásolt bejegyzések kirívó aránytalanságot eredményeznének. Az Érintett három bejegyzésre hivatkozott, amelyekben az Érintett március 5. napján megjelent, azonban több bejegyzés kormányzati tevékenységgel kapcsolatos hírt tartalmazott. Hivatkoztak arra is, hogy az Érintett a bizonyítás körében nem jelölte meg az általa hiányolt, a kimaradt tartalmakat. 
  14. A jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme körében előadták, hogy a kampány kezdetéig az Érintett mintegy háromszáz eljárást indított a Médiatanács előtt, túlnyomórészt a Kérelmező2 ellen, amelyek álláspontjuk szerint alaptalannak bizonyultak, továbbá hivatkoztak az Érintett hivatalos programjára is.

Az NVB határozata

  1. Az NVB a 131/2026. számú határozatával a kifogásnak a kiegyensúlyozatlanságot – ez alatt értve az esélyegyenlőség megbomlását – állító része vonatkozásában mindhárom platform tekintetében részben helyt adott. Megállapította lineáris médiaszolgáltatás tekintetében a határozata 1. pontjában, hogy Kérelmező2 megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, esélyegyenlőség a jelöltek és jelölőszervezetek között alapelvet azzal, hogy az M1 megnevezésű tájékoztató hírcsatornáján a Híradó című adásban nagyrészt a FIDESZ-KDNP-hez köthető politikusokat és szakértőket szólaltatott meg. Az NVB a Kérelmező2-t eltiltotta a további jogsértéstől, és a Ve. 152. § (1) bekezdés c) pontja alapján – a határozat 2. pontjában – elrendelte, hogy a határozat rendelkező részének 1. pontját a közlésétől számított három napon belül a Kérelmező2 a jogsértő közléssel azonos napszakban és ahhoz hasonló módon tegye közzé. 
  2. Az internetes sajtótermék tekintetében az NVB a határozata 3. pontjában megállapította, hogy Kérelmező2 a hirado.hu médiatartalom-szolgáltatásban azzal sértette meg a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti esélyegyenlőség a jelöltek és jelölőszervezetek között alapelvet, hogy nagyrészt a FIDESZ-KDNP-hez köthető politikusoktól származó tartalmakat vett át. Az NVB a Kérelmező2-t e körben is eltiltotta a további jogsértéstől, és a Ve. 152. § (1) bekezdés a) pontja alapján – a határozat 4. pontjában – elrendelte, hogy a határozat rendelkező részének 3. pontját a Kérelmező2 a határozat közlésétől számított három napon belül, a jogsértő közléshez hasonló módon tegye közzé. 
  3. A kifogásnak a ’hirado.hu’ Facebook oldal tekintetében részlegesen helyt adva az NVB a határozata 5. pontjában megállapította, hogy Kérelmező1 és Kérelmező2 a ’hirado.hu’ Facebook oldalán 2026. március 5. napján megjelenő tartalmakban azzal sértették meg a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt alapelvet, hogy az esélyegyenlőségi követelményt megsértve túlnyomó részt a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt vonatkozásában számoltak be az eseményekről vagy megszólalásokról, ezért az NVB Kérelmező1-et és Kérelmező2-t az e jogsértéssel azonos magatartás jövőbeni tanúsításától eltiltotta. 
  4. Az NVB a határozata indokolásában megállapította, hogy a kifogás nagyobb részt alapos volt. Rögzítette, hogy a választási eljárás rendeltetésszerű működéséhez szükséges a választási eljárás alapelveinek tiszteletben tartása. A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 84. § (1) bekezdése szerint a Kérelmező2 közszolgálati médiaszolgáltató, az Mttv. 136. § (1) bekezdése alapján a Kérelmező1 a közszolgálati médiaszolgáltatás működéséhez kapcsolódó vagyonkezelő és pénzalap. Az M1 médiaszolgáltatás az Mttv. 203. § 36. pontja szerinti lineáris médiaszolgáltatásnak minősül, a hirado.hu, mint az Mttv. 203. § 60. pontja szerinti internetes sajtótermék kiadója a Kérelmező2, a ’hirado.hu’ Facebook oldal pedig e médiatartalom szolgáltatáshoz kapcsolódó felület. 
  5. Az NVB elsőként azt vizsgálta, hogy megvalósult-e a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt a jelöltek és jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség alapelvének sérelme. Rögzítette, hogy a választási kampány időszakában a közszolgálati médiaszolgáltatásban a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét be kell tartani, ezért az Mttv. 12. § (2) bekezdése szerinti kiegyensúlyozottsági követelmény és annak joggyakorlata [22/2021. (VII. 13.) AB határozat] nem hivatkozható a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontban foglalt alapelvnek való megfelelési kötelezettséggel szemben. A közszolgálati médiaszolgáltató tekintetében fennálló kiegyensúlyozottsági követelményre vonatkozó joggyakorlatot az NVB a 252/2024. (V. 3.) számú határozatában foglalta össze, és azt jelen ügyben is irányadónak tekintette. 
  6. Az M1 híradásai vonatkozásában az NVB megállapította, hogy a kifogásolt műsorok ugyanazon napon kerültek adásba, azonban a műsorfolyam elvére tekintettel a vizsgálat egyetlen napra is lefolytatható, mert az érintett műsorszám egy napon belül különböző napszakokban, eltérő terjedelemben, de többször jelentkezik, így akár egy napon belül is lehetőség van a vélemények kiegyensúlyozására. Ennek megfelelően a kifogásolt nap hét műsorszámát műsorfolyamnak tekintette. Utalt a Kúria Kvk.II.37.561/2019/4. számú végzésére. Megállapította azt is, hogy az Érintett kellő egyértelműséggel jelölte meg a kifogásolt műsorszámokat és azok kifogásoltságának okát, ugyanakkor a kifogásolt tartalmak közül kirekesztette a 6 órai adás nemzeti petícióval kapcsolatos részét, a déli és 15 órai adás háborúkkal kapcsolatos szakértői elemzését, a 15 órai adásból a „Békegazdaság vagy hadigazdaság?” című részt és Zsigmond Barna Pál államtitkár nyilatkozatát, továbbá a 18 órai Híradóból az adórendszerről szóló nyilatkozatokat, a fél nyolcas adásban a magyar diplomácia sikerének elemzését és a magyar miniszterelnök ukrán elnök általi megfenyegetéséről szóló hírt. Az NVB szerint azonban e nyolc műsorrész figyelmen kívül hagyása a kifogásolt harminc műsorrészhez képest érdemi csökkenést nem okozott. 
  7. A hirado.hu internetes sajtótermék vonatkozásában az NVB rögzítette, hogy a tartalmi vizsgálat nem a médiatartalom jellegétől függően végezhető el. Utalt a Kúria gyakorlatára, amely szerint a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja a pártok esélyegyenlőségének követelményét rögzíti, és a ténylegesen kialakult versenyhelyzet állami befolyásolása nem megengedett. Mivel a hirado.hu kiadója a közszolgálati médiaszolgáltató, az NVB értékelése szerint annak szerkesztése során is meg kell felelni a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt alapelvnek. Az NVB a cikkek átvizsgálása alapján megállapította, hogy azok jelentős része mindössze egy-egy rövid, politikus által közzétett videó bemutatása, ami ugyanazon téma vonatkozásában többszöri megjelenési lehetőséget biztosít, e nyilatkozatok pedig jellemzően reflexió nélkül jelennek meg, és az ellentétes álláspontra a cikkek rendszerint nem hívják fel a figyelmet. Az NVB szerint az Érintett vagy elnöke által tett közlések más jelölőszervezet nyilatkozatainak érvrendszerébe beillesztve jelennek meg, az ellentétes álláspontoknak a sajtótermék nem biztosít teret, legfeljebb megemlíti azokat. Az NVB azt is megállapította, hogy a látszólag külpolitikai tárgyú nyilatkozatok, különösen a vizsgált időszak második felében, csak keretet biztosítottak az Érintettel szemben megfogalmazott közlésekre. Miközben az Érintett álláspontja ilyenkor is elhallgatva maradt. Az ilyen fordulatokat tartalmazó közléseket („régen összebeszéltek”, „ő a Tisza legfőbb szövetségese”, „hagyja abba a színjátékot”, „tudják, hogy ukrán és brüsszeli érdekeket képvisel”) tartalmazó közléseket nem kormányzati tevékenységként, hanem kampánybeszédként kell értékelni. 
  8. A ’hirado.hu’ Facebook oldal tekintetében az NVB a Kúria Kvk.I.39.021/2026/7. számú végzésére is hivatkozott, míg az érintetti (itt: kérelmezői) nyilatkozat e döntéssel szemben alkotmányjogi panasz benyújtására utalt. Az NVB rámutatott, hogy a Ve. 232. § (5) bekezdése alapján a bíróság határozata ellen további rendes jogorvoslatnak nincs helye, továbbá az érintetti (itt: kérelmezői) nyilatkozat nem állította, hogy a bírói döntés végrehajtásának felfüggesztésére irányuló indítványt tett volna, ezért a Kúria legújabb gyakorlatát nem hagyhatta figyelmen kívül. E körben azt is rögzítette, hogy Kérelmező1 és Kérelmező2 a választási kampány során az állami szervekkel azonos megítélés alá esnek, ezért az esélyegyenlőség alapelvét a médiaszolgáltatáson kívüli tevékenységük vonatkozásában is tiszteletben kell tartani. A ’hirado.hu’ Facebook oldalt nem tekintette magánszemély Facebook oldalával azonosíthatónak, mivel annak működtetése és szerkesztése központi költségvetésből valósul meg, ezért vele szemben a választási eljárási törvény rendelkezéseinek való megfelelés elvárható. A kifogásban felsorolt bejegyzések áttekintését követően az NVB megállapította, hogy bár a huszonnyolc kifogásolt tartalom közül kilenc kormányzati tartalomnak tekinthető, a további közlések túlnyomó részt az Érintettel szemben fogalmazódtak meg, és külpolitikai, illetve kormányzati kérdésekhez csak érintőlegesen kapcsolódtak. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az egy napon belül közzétett bejegyzések közül csupán egy vonatkozott az Érintettre, a többi a FIDESZ-KDNP üzenetét és álláspontját tartalmazta, ezért a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alapelv sérelme e körben is megvalósult. 
  9. Az NVB a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének sérelmét nem találta megállapíthatónak. Indokolása szerint e sérelem csak az esélyegyenlőség tartós megsértése esetén állapítható meg, ilyen körülmény pedig a jelen ügyben nem volt megállapítható. 
  10. Az NVB hangsúlyozta, hogy a jogkövetkezmények megállapítását hivatalból végzi, és a jelen ügyben a jogsértés megállapítását, valamint a további jogsértéstől való eltiltást tartotta indokoltnak, figyelemmel a kialakulóban lévő új kúriai gyakorlatra, a vizsgált időszak hosszára és a vizsgált tartalmak mennyiségére. 

A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem

  1. Az NVB határozatával szemben a Kérelmező1 és Kérelmező2 terjesztett elő – közös beadványban – bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet, amelyben az NVB határozatának a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján a kifogásnak helyt adó részében történő megváltoztatását kérték azzal, hogy a Kúria az Érintett kifogását teljes egészében utasítsa el. 
  2. A Kérelmezők álláspontja szerint az NVB – a határozat támadott részében – a kifogásnak tévesen adott helyt, mivel a kifogás a Ve. 212. § (2) bekezdés b) pontjában előírt bizonyítási kötelezettségnek nem felelt meg. Előadták, hogy a jogsértés bizonyítása a kifogástevőt terheli, azonban az Érintett által benyújtott - a Kérelmezők szerint szelektív - lista önmagában nem alkalmas a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja megsértésének igazolására. Állításuk szerint a bemutatott tartalom egyik vizsgált felület tekintetében sem tartalmazza az adott napon megjelent valamennyi tartalmat, nem mutatta be a más jelölőszervezetekkel kapcsolatos megjelenéseket, továbbá az Érintetthez kapcsolódó valamennyi tartalmat sem mutatta be. 
  3. A Kérelmezők azt is kifogásolták, hogy az Érintett nem jelölte meg konkrétan, mely kampányesemények vagy nyilatkozatok bírtak olyan hírértékkel, amely indokolttá tette volna azok közzétételét 2026. március 5. napján. E körben hivatkoztak az NVB 72/2026. számú határozatára is, amely szerint az esélyegyenlőség sérelmének megállapításához az Érintettnek konkrét, közzétételre alkalmas tartalmakat kell megjelölnie. 
  4. Előadták, hogy az Érintett bizonyítékként két közösségi médiafelületre – saját, valamint elnöke Facebook oldalára – hivatkozott, amelyek szerintük nem alkalmasak a kifogás megalapozására, mivel azokon a bejegyzések időrendben, rendszerezés nélkül jelennek meg. Álláspontjuk szerint a választási bizottságnak nem feladata ezen felületek több napra visszamenő áttekintése és annak vizsgálata, hogy volt-e olyan esemény vagy nyilatkozat, amelynek közzététele indokolt lett volna. 
  5. A Kérelmezők hangsúlyozták azt is, hogy bár a választási kampányidőszakban a szerkesztői szabadságot korlátozzák a választási alapelvek, ez nem jelenti azt, hogy a médiaszolgáltatónak minden kampányeseményről vagy nyilatkozatról kötelessége tudósítani. Ezzel összefüggésben hivatkoztak a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjához kapcsolódó kommentári álláspontra, valamint a választási bizottságok és bíróságok gyakorlatára, amely szerint az esélyegyenlőség érvényesülése csak a műsorfolyam egészének, vagy legalább átfogó részének vizsgálata alapján állapítható meg. 
  6. A Kérelmezők mindezek alapján azt állították, hogy az Érintett nem jelölte meg azokat a konkrét kampányeseményeket vagy híreket, amelyek közzétételének elmaradása az esélyegyenlőség sérelmét megalapozhatná, ezért álláspontjuk szerint az NVB-nek a kifogást el kellett volna utasítania.
  7. A Kérelmezők a felülvizsgálati kérelmükben az NVB döntésének időbeli vizsgálati keretét is vitatták. Előadták, hogy az M1 csatornán sugárzott Híradó műsor egy napon belül többször kerül adásba, azonban az egyes adások lényegében azonos vagy hasonló híranyagok és műsorszegmensek eltérő terjedelmű ismétléséből állnak. Álláspontjuk szerint az Érintett által összeállított lista is azt mutatja, hogy ugyanazon témák ismétlődnek a különböző adásokban. Ebből következően szerintük téves az NVB azon megállapítása, hogy az esélyegyenlőség vizsgálata szempontjából elegendő a Híradó egyetlen napi adásainak áttekintése. 
  8. A Kérelmezők hivatkoztak a Kúria gyakorlatára, amely szerint a Ve. alapelveinek érvényesülését lineáris médiaszolgáltatás esetében nem egyes műsorszámok, hanem a műsorfolyam vizsgálata alapján kell megítélni. Utaltak arra, hogy a Kúria korábbi döntéseiben – így különösen a Kvk.I.37.353/2018/2. és a Kvk.II.37.651/2019/4. számú végzésekben – a kiegyensúlyozottság vizsgálata több napos időtartam alapján történt, és bár a kéthetes időtartam nem általánosítható, a vizsgálat időtartamát az adott műsor jellegére figyelemmel kell meghatározni. Álláspontjuk szerint az NVB ezzel ellentétesen járt el, amikor az M1 Híradó tekintetében a vizsgálatot egyetlen napra, 2026. március 5. napjára korlátozta. Ezzel összefüggésben hivatkoztak arra is, hogy a Kúria a Kvk.IV.37.516/2019/4. számú végzésben három napos, a Kvk.II.37.651/2019/4. számú végzésben pedig öt napos vizsgálati időszakot fogadott el. 
  9. A Kérelmezők szerint az egy napra korlátozott vizsgálat az internetes sajtótermékek esetében sem indokolt, mivel az online hírfogyasztás sajátosságai – különösen a híraggregátorok és keresőfelületek működése – miatt a tartalmak több napos időtávban jutnak el a felhasználókhoz. Álláspontjuk szerint ezért az egy napra szűkített vizsgálat az online felületek esetében is aránytalanul korlátozza a szerkesztői szabadságot. 
  10. A Facebook oldal tekintetében a Kérelmezők arra is hivatkoztak, hogy az NVB a 72/2026. számú határozatában korábban maga is úgy foglalt állást, hogy az ilyen felületen megjelenő tartalmak folyamatosan bővülő bejegyzésfolyamot alkotnak, ezért az esélyegyenlőség követelményének vizsgálata nem korlátozható egyetlen nap tartalmaira. Ezzel szemben – ezt a határozatot felülvizsgálva – a Kúria a Kvk.I.39.021/2026/7. számú végzésében az egy napra korlátozott vizsgálatot is alkalmasnak tekintette az esélyegyenlőség sérelmének megállapítására. A Kérelmezők előadták, hogy e döntéssel szemben alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő, és álláspontjuk szerint az NVB tévesen állapította meg, hogy az érintetti nyilatkozatukban nem hivatkoztak ilyen eljárás megindítására. 
  11. A Kérelmezők végül a Kúria Kvk.V.37.683/2019/6. számú határozatára is hivatkoztak, amely szerint a szerkesztői szabadság a sajtószabadság részét képező alapjog, és annak korlátozása csak az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt szükségességi és arányossági követelményeknek megfelelően lehetséges. Ezzel összefüggésben azt állították, hogy önmagában az, hogy a kampányidőszak egy részében valamely jelölőszervezet nem jelenik meg egy adott médiaszolgáltató tartalmaiban, nem alapozza meg az esélyegyenlőség sérelmének megállapítását. 
  12. Az Kérelmezők a felülvizsgálati kérelmükben vitatták az NVB által levont következtetéseket a kifogásolt médiatartalmak tartalmi arányosságával kapcsolatban. Előadták, hogy az NVB előtt tett észrevételükben részletesen bemutatták, hogy az Érintett által felsorolt tartalmak közül melyek kapcsolódnak kormányzati tevékenységhez vagy kormányzati szereplők megszólalásaihoz. Álláspontjuk szerint a Kérelmező2 médiaszolgáltatóként törvényi kötelezettsége keretében tájékoztat a kormány és a kormányzati szereplők tevékenységéről, ezért szerintük az Érintett tévesen tekintette e tartalmakat a FIDESZ-KDNP jelölőszervezet kampánytevékenységéhez kapcsolódónak. 
  13. A Kérelmezők azt is előadták, hogy észrevételükben megjelölték azokat a tartalmakat, amelyek szerintük nem a FIDESZ-KDNP-hez, hanem más szervezetekhez vagy szakértőkhöz köthetők. Ezzel összefüggésben vitatták az NVB azon megállapítását, amely szerint a kifogásban szereplő műsorrészek közül nyolc műsorrész figyelmen kívül hagyása a kifogásolt harminc műsorrészhez képest nem okoz érdemi csökkenést. Álláspontjuk szerint az Érintett által felsorolt műsorszegmensek közül további műsorrészek – összesen tizenkét – nem kampánytevékenységről, hanem kormányzati tevékenységről szóló tudósításnak minősülnek. 
  14. A Kérelmezők azt is sérelmezték, hogy az NVB nem vizsgálta azokat a műsorszegmenseket, amelyek az Érintett által készített táblázatban nem szerepeltek, ugyanakkor a kifogással érintett napon sugárzott Híradó adásaiban megjelentek, és amelyek állításuk szerint az Érintett vagy más jelölőszervezet tevékenységével kapcsolatos megszólalásokat tartalmaztak. A Kérelmezők előadták továbbá, hogy az Érintett által összeállított lista a Híradó adásainak teljes műsoridejéhez képest csak részleges tartalmakat tartalmaz. Állításuk szerint a 2026. március 5-én sugárzott Híradó adásainak összesen száznyolcvanhárom perc műsoridejéből az Érintett negyvenhét percnyi tartalmat jelölt meg, amelyből az NVB huszonegy percet kizárt, a Kérelmezők álláspontja szerint pedig további műsorrészek is kizárhatók lennének. Ebből a Kérelmezők arra következtettek, hogy az NVB a teljes műsoridőnek csupán kisebb részét vizsgálta, miközben a fennmaradó tartalmak értékelésére nem került sor. 
  15. A Kérelmezők hivatkoztak arra is, hogy a Ve. 151. § (3) bekezdése alapján a választási bizottság köteles a kifogásolt médiatartalom beszerzésére, amelyet az NVB felhívására rendelkezésre is bocsátottak. 
  16. A hirado.hu internetes sajtótermék vonatkozásában a Kérelmezők arra hivatkoztak, hogy az NVB határozata maga is rögzítette: az Érintett vagy annak elnöke által tett közlések más jelölőszervezetek nyilatkozataival összefüggésben jelentek meg a felületen. Álláspontjuk szerint ez azt mutatja, hogy az Érintett megjelenési lehetőséget kapott az internetes sajtótermékben, ezért az esélyegyenlőség sérelme nem állapítható meg pusztán amiatt, hogy az Érintettre vonatkozó tartalmak nem önálló cikkekben jelentek meg. 
  17. A Kérelmezők azt is előadták, hogy észrevételükben olyan további tartalmakat is megjelöltek, amelyek szerintük kormányzati tájékoztatásnak minősülnek, ezek vizsgálatát azonban az NVB mellőzte. Fenntartották továbbá azt az álláspontjukat is, hogy az internetes sajtótermék, valamint a Facebook oldal esetében sem indokolt az esélyegyenlőség vizsgálatát egyetlen napra korlátozni. Ezzel összefüggésben vitatták a Kúria Kvk.I.39.021/2026/7. számú végzésének több megállapítását is, és előadták, hogy e döntéssel szemben alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő, annak tárgyában az Alkotmánybíróság a felülvizsgálati kérelem benyújtásának napján, 2026. március 13-án dönt. Állításuk szerint ezt az Alkotmánybíróság honlapján közzétett napirend is alátámasztja. A Kérelmezők arra hivatkoztak, hogy az Alkotmánybíróság döntését a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének határidejére tekintettel nem tudták csatolni, ezért kérték, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során vegye figyelembe az alkotmányjogi panasz elbírálása során tett alkotmánybírósági megállapításokat. 
  18. A Kérelmezők összegzésként előadták, hogy álláspontjuk szerint az Érintettnek nem csak a sérelmezett műsorszámokat kellett volna pontosan megjelölnie, hanem azt is bizonyítania kellett volna, hogy mely hozzá köthető események vagy megszólalások maradtak el a Kérelmezők médiatartalmaiban. Hivatkoztak a Kúria Kvk.II.37.651/2019/4. számú döntésére, amely szerint az esélyegyenlőség sérelme akkor állapítható meg, ha a jelölőszervezet indokolatlanul kevesebb megjelenési lehetőséget kap más, azonos helyzetű jelölőszervezetekhez képest. 
  19. A Kérelmezők szerint az Érintett bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, ezért az NVB-nek a kifogást el kellett volna utasítania. Álláspontjuk szerint a lineáris médiaszolgáltatás tekintetében az NVB által alkalmazott, egyetlen napra korlátozott vizsgálati időszak ellentétes a korábbi joggyakorlattal, míg az internetes sajtótermékek esetében az online tartalomfogyasztás sajátosságai miatt szintén indokolatlan az esélyegyenlőség vizsgálatát egyetlen napra szűkíteni. 
  20. A Kérelmezők azt is állították, hogy az NVB még az általa vizsgált időtartam vonatkozásában sem elemezte megfelelően a kormányzati tájékoztatás és a kampánytevékenység közötti különbséget, valamint nem vizsgálta azt sem, hogy a FIDESZ-KDNP kampánytevékenységével kapcsolatos tartalmak aránya miként viszonyul az Érintett megjelenéséhez a teljes médiatartalomhoz képest. Álláspontjuk szerint az esélyegyenlőség sérelme ilyen összehasonlító vizsgálat hiányában nem állapítható meg. 
  21. A Kérelmezők arra hivatkoztak, hogy az NVB 131/2026. számú határozata sérti az Alaptörvény IX. cikk (1)-(2) bekezdéseiben biztosított véleménynyilvánítási és sajtószabadságot, mivel az esélyegyenlőség vizsgálatát indokolatlanul egyetlen nap tartalmára korlátozta. Álláspontjuk szerint ez a megközelítés a kialakult joggyakorlattal ellentétes, és aránytalanul korlátozza a szerkesztői szabadságot, ezért a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának megsértését az NVB jogellenesen állapította meg. 

Az Érintett bírósági felülvizsgálat során tett nyilatkozata

  1. Az Érintett a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében fenntartotta, hogy az NVB határozata tartalmilag helyes és a Kérelmezők által felhozott formai vagy eljárásjogi kifogások nem alkalmasak annak megváltoztatására. 
  2. Az Érintett vitatta a Kérelmezők azon álláspontját, amely szerint a kifogás bizonyítottsága hiányos lenne. Előadta, hogy a Ve. 212. § (2) bekezdés b) pontja alapján a kifogásnak a jogszabálysértés bizonyítékait kell tartalmaznia, amely követelménynek álláspontja szerint a kifogás eleget tett, mivel az a kifogásolt tartalmakat tételes felsorolásban, részletes indokolással ismertette. Álláspontja szerint a bizonyítás a kifogásolt tartalmak és a hiányzó megszólalások szembeállításával valósult meg. 
  3. Az Érintett a Ve. 140. §-ára és 141. §-ára hivatkozva kifejtette, hogy kampányeszköznek minősül minden olyan eszköz, amely alkalmas a választói akarat befolyásolására, a kampánytevékenység pedig minden, a kampányidőszakban a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenység. Ebből következően álláspontja szerint nem fogadható el a Kérelmezők azon érvelése, hogy a kifogásolt műsorrészek egy része kormányzati tevékenységhez vagy szakértői megszólalásokhoz kapcsolódott, és ezért nem tekinthető a FIDESZ-KDNP jelölőszervezet kampánytevékenységéhez tartozónak. Az Érintett szerint, mivel a FIDESZ-KDNP alkotja a kormányt, a kormányzati kommunikáció és a kormánypárti kampánytevékenység a választási verseny szempontjából nem választható el egymástól. 
  4. Az Érintett hangsúlyozta azt is, hogy a szerkesztői szabadság nem szolgálhat alapul arra, hogy az állami tulajdonú média kizárólag a kormánypárti szereplők tevékenységét mutassa be. Álláspontja szerint különösen a kampányidőszakban a választási alapelvek korlátot jelentenek a szerkesztői szabadság gyakorlására, és e korlátok megkerülését jelentené, ha a jelentős politikai támogatottsággal rendelkező ellenzéki pártok tevékenységét alacsony hírértékűnek minősítve mellőznék a médiatartalmakból. 
  5. Az Érintett előadta továbbá, hogy a közszolgálati média kormánypárti elfogultsága álláspontja szerint közismert tény, amely az esélyegyenlőség tartós hiányát eredményezi. A vizsgálati időszak tekintetében kifejtette, hogy bár az egy napra korlátozott vizsgálat precedens nélküli lehet, az nem ellentétes a hatályos szabályozással, és a felgyorsult információs környezetben akár rövidebb időszak vizsgálata is alkalmas lehet az esélyegyenlőség sérelmének megállapítására. 
  6. Az Érintett szerint az esélyegyenlőség vizsgálata során nem az összműsoridőhöz viszonyított arányok a meghatározók, hanem az, hogy a kormánypárti szereplőkkel szemben a legnagyobb ellenzéki párt álláspontja milyen mértékben jelenik meg a médiatartalmakban. Álláspontja szerint bár nincs olyan jogszabályi előírás, amely az ellenzéki vélemények önálló cikkben történő megjelenítését írná elő, az ellenzéki álláspontok kizárólag a kormánypárti szereplők értelmezésén keresztül történő bemutatása önmagában is egyoldalúsághoz vezethet. 
  7. Az Érintett összegzésként azt hangsúlyozta, hogy az NVB határozata helyesen állapította meg az esélyegyenlőség sérelmét, és a Kérelmezők legfeljebb általános jelleggel vitatták annak megállapításait. Az esetleges formai vagy eljárási hiányosságok sem érintenék a döntés érdemi helyességét. 

A Kúria első határozata

  1. A Kúria a Kvk.V.39.043/2026/6. számú végzésével a Nemzeti Választási Bizottság 131/2026. számú határozatának bírósági felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében pedig helybenhagyta. Ennek megfelelően helybenhagyta az NVB azon megállapításait, amelyek szerint a Kérelmező2 az M1 megnevezésű tájékoztató hírcsatorna Híradó című műsorában, valamint a hirado.hu internetes sajtótermékben, továbbá a Kérelmezők együttesen a ’hirado.hu’ Facebook-oldalán megsértették a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, a jelöltek és jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség alapelvét.
  2. A Kúria végzésének indokolása szerint a választási kampány időszakában az esélyegyenlőség alapelve a médiaszolgáltatókkal szemben azt a követelményt támasztja, hogy ne csak egyoldalúan vagy túlnyomórészt csak az egyik jelölőszervezet vagy jelölt kampányüzenetét közvetítsék. Ennek körében a Kúria a lineáris médiaszolgáltatás tekintetében elfogadta, hogy a műsorfolyam jellegére figyelemmel egyetlen nap vizsgálata is elegendő lehet, ha az adott műsor egy napon belül több alkalommal, különböző időpontokban jelentkezik. Az internetes sajtótermék vonatkozásában egyetértett az NVB azon megállapításaival, hogy a hirado.hu felületén megjelenő cikkek jelentős része rövid, politikusok által közzétett videók bemutatására korlátozódott, az ellentétes álláspontok pedig rendszerint nem jelentek meg, illetve az Érintett jelölőszervezet álláspontja más szereplők értelmezésén keresztül, nem önálló formában jutott el a nyilvánossághoz.
  3. A Kúria a ’hirado.hu’ Facebook-oldala tekintetében azt fejtette ki, hogy bár az nem minősül médiaszolgáltatásnak, a közszolgálati médiaszolgáltatóhoz kapcsolódó, szerkesztett Facebook-felületen közzétett tartalmak is a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában rögzített esélyegyenlőségi követelmény alapján értékelhetők. Indokolása szerint a közszolgálati médiaszolgáltató sajátos közjogi és alkotmányos szerepe folytán a választási kampányban e felületen sem folytathat olyan kommunikációt, amely a jelöltek és jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség indokolatlan sérelméhez vezet, ezért a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy az NVB a kifogásolt Facebook-tartalmak vizsgálata során is helyesen alkalmazta a választási eljárás vizsgált alapelvét.

Az Alkotmánybíróság 1147/2026. (III. 24.) AB határozata és a Kúria Kpk.IV.39.073/2026/3. számú végzése

  1. A Kérelmezők alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, kérve a Kúria végzésének megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria döntése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.
  2. Az indokolásban elsőként rögzítette az indokolt bírói döntéshez való jogból fakadó követelményeket, hangsúlyozva, hogy a bíróságnak a döntés érdeme szempontjából releváns kérdésekben kellően részletes és érdemi indokolást kell adnia, amely a választási ügyekben is irányadó.
  3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria a hirado.hu internetes felület és a hozzá kapcsolódó Facebook-oldal tekintetében nem adott megfelelő indokolást arra, hogy milyen jogi alapon hagyta helyben a választási bizottság döntését. Nem elegendő az esélyegyenlőség alapelvére való általános hivatkozás; a bíróságnak azt is konkrétan meg kell indokolnia, hogy a kifogásolt tartalmak vagy azok hiánya miként eredményezi a jelöltek és jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség sérelmét.
  4. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a Kúria az esélyegyenlőség választási alapelvét tartalmilag lényegében a médiaszabályozásból ismert kiegyensúlyozottsági követelménnyel azonosította, anélkül, hogy ennek indokait megfelelően kifejtette volna. A döntés nem tartalmazott kellő érvelést arra sem, hogy miért alkalmazható ez a mérce olyan felületeken is, amelyek nem minősülnek médiaszolgáltatásnak, illetve, hogy a korábbi joggyakorlatban kialakított követelményektől miért és milyen alapon tér el.
  5. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a választási kampány során a választási szervek és a bíróságok a kifogásokat a választási eljárási törvény alapján bírálják el, és nem alkalmazhatják a médiaszabályozás kiegyensúlyozottsági követelményeit. Az esélyegyenlőség követelménye nem azonos a kiegyensúlyozottsággal, és annak megsértése nem állapítható meg pusztán a megjelenések számának összevetése alapján; ehhez szükséges annak vizsgálata is, hogy az eltéréseknek volt-e objektív oka, illetve, hogy a kifogásban bemutatott tartalmak alkalmasak-e a sérelem alátámasztására.
  6. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria egyrészt nem tett eleget indokolási kötelezettségének, másrészt az esélyegyenlőség alkotmányos tartalmát és mércéjét nem megfelelően határozta meg, és ezzel a szerkesztői szabadságot kellő alkotmányos indokolás nélkül korlátozta. Ennek következtében a támadott végzést megsemmisítette.
  7. Az alkotmánybírósági határozatot követően a Kúria a 2026. március 27-én kelt Kpk.IV.39.073/2026/3. számú végzésével a Ve. 228. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 123. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint eljárva a Kúriát, mint választási ügyekben eljáró bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, az új eljárásra azt az iránymutatást adva, hogy a Kúria az Alkotmánybíróság ismertetett határozata alapján vegye figyelembe, hogy az esélyegyenlőség Ve.-beli alapelve és a kiegyensúlyozottság Mttv. közötti fogalma között – az Alkotmánybíróság szerint – lényegi különbség van, az új eljárás során tekintettel kell lenni arra, hogy a választási eljárásra vonatkozó szabályokat a Ve. állapítja meg, azok nem bővíthetők jogértelmezéssel. Az alkotmánybírósági határozatból következően nemcsak eljárási (további indokolási) kötelezettség áll fenn, hanem az anyagi jogi szabályok – alkotmánybírósági határozatban feltárt – helyes értelmezése is követelmény. Az új eljárás során továbbá a tanács vizsgálja meg, hogy van-e olyan előadás, tény vagy bizonyíték a kifogásban vagy az NVB határozatban, amely szerint a kifogás benyújtója konkrét kampányesemények vagy nyilatkozatok megjelölésével igazolta, hogy jelölő szervezetként megtartott valamely eseményéről a médiaszolgáltató nem tájékoztatott, mivel az alapelvi sérelem bizonyítottsága szempontjából ez is jelentős körülmény. Ennek során legyen figyelemmel arra, hogy a jelölőszervezetek, jelöltek között objektív különbség lehet a közérdeklődésre számot tartó események között. Vegye figyelembe az Alaptörvény IX. cikkébe foglalt véleménynyilvánítási- és sajtószabadságból eredő szerkesztői szabadság érvényesülését.

A Kúria második határozata

  1. A Kúria a Kvk.V.39.075/2026/3. számú végzésében a bírósági felülvizsgálati kérelmet érdemben bírálta el, a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezéseket nem érintette, a támadott rész tekintetében pedig az NVB 131/2026. számú határozatát helybenhagyta.
  2. Rögzítette, hogy a felülvizsgálat kereteit kizárólag a Kérelmezők bírósági felülvizsgálati kérelme jelöli ki, ezért az NVB 131/2026. számú határozatának csak a kifogásnak helyt adó, támadott rendelkezéseit vizsgálta. Hangsúlyozta, hogy az eljárás tárgyát a kifogásban előadott tényállítások és az azok alátámasztására szolgáló bizonyítékok képezik, mert az NVB ezekre alapított döntésének jogszerűsége volt a felülvizsgálat tárgya.
  3. A Kúria a kifogás tartalmával kapcsolatban kiemelte, hogy annak lényege nem egyes konkrét, meg nem jelenített események vagy nyilatkozatok hiányára, hanem a kifogásolt médiatartalmak szerkesztési gyakorlatának összességében megnyilvánuló jellegére irányult. Ennek megfelelően az érdemi vizsgálat tárgya sem egyedi elmaradt közlések, hanem a kifogásban bemutatott tartalmak alapján kirajzolódó szerkesztési mintázat volt. A Kúria a kifogást tartalmilag hiánytalannak és érdemi elbírálásra alkalmasnak találta, és alaptalannak minősítette a Kérelmezőknek azt az eljárási kifogását, amely szerint a kifogásnak tartalmaznia kellett volna a meg nem jelent tartalmak, illetve más jelölőszervezetekkel kapcsolatos megjelenések tételes bemutatását, amely utóbbiak tekintetében a kifogástevő érintettsége sem állna fenn. A Kúria ezzel összefüggésben kifejezetten rögzítette, hogy nem az volt a kifogás tárgya, hogy az Érintettről nem tudósítottak, és nem ez volt az esélyegyenlőség megbomlásának állított oka. 
  4. A Kúria elsőként a Kérelmezők kifogással érintett, választási kampány során végzett tevékenységét vizsgálta az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése és IX. cikk (2) bekezdése alapján abból a szempontból, hogy az adott tevékenység a Ve. hatálya alá tartozik-e, ezáltal annak a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti követelménynek meg kell-e felelnie. Ezt követően vizsgálta a kifogás tartalmához kötötten azt, hogy az esélyegyenlőség elve megsértésre kerülhetett-e a kifogásban állított módon az egyes platformokon.
  5. A Kúria rögzítette, hogy a közszolgálati médiaszolgáltató tevékenységének alkotmányos kereteit az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése határozza meg, amely a sajtószabadság biztosítása mellett a demokratikus közvélemény kialakulásának feltételeit is védelemben részesíti, ezért a médiaszolgáltatás szabadsága nem korlátlan, hanem e célokkal összhangban érvényesül. Kiemelte, hogy az Mttv. a közszolgálati médiaszolgáltató tevékenységét részletesen szabályozza, és előírja a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás követelményét, továbbá meghatározza a közszolgálati médiaszolgáltatás közfeladat-jellegét és a demokratikus közvélemény működésének elősegítését szolgáló rendeltetését. Hangsúlyozta, hogy e rendelkezések a közszolgálati médiaszolgáltató szerkesztői szabadságának alkotmányosan igazolt korlátait jelentik, amelynek gyakorlása nem azonos a piaci médiaszolgáltatók szerkesztői szabadságával.
  6. Rögzítette, hogy mindez összhangban áll az Alkotmánybíróság gyakorlatával, amely szerint a közszolgálati médiaszolgáltatásra irányadó törvényi előírások a sajtószabadság alkotmányosan igazolható korlátozásának minősülnek (1147/2026. (III. 24.) AB határozat, Indokolás [3.1]). Egyúttal utalt arra is, hogy a választási kampány során a médiaszolgáltatók tevékenységének megítélése nem kizárólag a médiaszabályozás keretei között történik, hanem a választási alapelvek – különösen az esélyegyenlőség – szempontjából is vizsgálandó (1147/2026. (III. 24.) AB határozat, Indokolás [3.2]–[3.3]).
  7. A Kúria kiemelte, hogy a jelen eljárásban nem az Mttv. szerinti kiegyensúlyozottság követelményének érvényesülését vizsgálja, és e vizsgálat nem eredményezi a médiaszabályozási hatáskörök átruházását a választási szervekre, hanem vizsgálata kizárólag a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában rögzített esélyegyenlőségi alapelv érvényesülésének ellenőrzésére irányul. E körben rámutatott, hogy – az Alkotmánybíróság gyakorlatával összhangban (1147/2026. (III. 24.) AB határozat, Indokolás [3.4]) – az esélyegyenlőség követelménye nem azonos a kiegyensúlyozott tájékoztatás médiaszabályozási fogalmával, hanem a választási verseny feltételeinek torzulását tiltja, és azt követeli meg, hogy a jelöltek és jelölőszervezetek indokolatlan hátrányba ne kerüljenek a nyilvánossághoz való hozzáférés során, amely követelmény a közszolgálati médiaszolgáltató sajátos jogi státusza folytán különös súllyal érvényesül.
  8. Mindezek alapján a Kúria kiemelte, hogy a közszolgálati médiaszolgáltató kampányidőszakban végzett tevékenysége – ideértve a lineáris, az online és a közösségi médiában közzétett tartalmakat is – a Ve. alapelvei alapján értékelhető, és ennek keretében azt kell vizsgálni, hogy a konkrét médiatartalmak alkalmasak voltak-e a jelöltek és jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség sérelmének előidézésére.
  9. A Kúria rögzítette, hogy a konkrét médiatartalmak megjelenésének, tartalmának és arányainak értékelése szakjogi kérdés, és utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság a 1147/2026. (III. 24.) AB határozatában (Indokolás [2.1]) kimondta: nem tartozik hatáskörébe a kifogással érintett jelölőszervezetek médiamegjelenésének módjára és arányaira vonatkozó vizsgálat. Ezzel összefüggésben a Kúria az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatára hivatkozva rögzítette, hogy az Alkotmánybíróság nem ténybíróság, a bizonyítás, a bizonyítékok értékelése és a tényállás megállapítása a bíróságok – végső soron a Kúria – feladata (21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [24]; 3150/2018. (V. 7.) AB végzés, Indokolás [22]), és nem vizsgálja a bizonyítékok helytálló értékelését, illetve a tényállás megalapozottságát sem (3118/2019. (V. 29.) AB határozat, Indokolás [45]). Az alkotmányjogi panasz eljárás nem szolgál a bírósági döntések teljes körű felülvizsgálatára, és nem teszi lehetővé a bíróságok bizonyítékértékelési és mérlegelési tevékenységének felülbírálatát (3134/2019. (VI. 5.) AB végzés, Indokolás [16]-[17]).
  10. A Kúria ebből következően rögzítette, hogy a tényállás feltárása, a kifogásban megjelölt tartalmak értékelése és a bizonyítékok mérlegelése a választási szervek és a bíróság feladata, amelynek keretében a kifogás nemcsak formai, hanem tartalmi megalapozottságát is vizsgálni kell, ideértve azt is, hogy a tényállításokat a rendelkezésre álló bizonyítékok kellően alátámasztják-e.
  11. Hangsúlyozta, hogy e vizsgálat a kifogás keretei között történik, ugyanakkor a bíróság a bizonyítékok értékelése során önálló mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek keretében azt vizsgálja, hogy a bemutatott tartalmak és azok összefüggései alapján megállapítható-e a választási alapelvek sérelme. Ennek megfelelően a Kúria a kifogásban megjelölt médiatartalmak konkrét vizsgálata alapján értékelte azok alkalmasságát az esélyegyenlőség sérelmének előidézésére. Rögzítette továbbá, hogy a Ve. 2. §-ában foglalt alapelvek a jogalkalmazás során közvetlenül irányadók, megsértésük a Ve. 208. §-a alapján önálló jogszabálysértést képez, és amennyiben az adott magatartásra nincs közvetlenül alkalmazható tételes jogszabály, a jogvita az alapelvek alapján is elbírálható. Utalt arra is, hogy a bírói gyakorlat szerint alapelvi sérelemre akkor alapítható döntés, ha az adott magatartásra nincs olyan tételes jogszabályi rendelkezés, amelynek megsértése vizsgálható (Kvk.III.37.799/2020/3.).
  12. A Kúria a kifogás tartalmának áttekintése alapján leszögezte, hogy az nem pusztán a médiatartalmak mennyiségi arányaira, hanem azok tartalmi jellegére és szerkesztési módjára irányult. A kifogás lényege szerint ugyanis a közszolgálati médiaszolgáltató a vizsgált időszakban mindhárom érintett platformon azonos szerkesztési mintázatot követett, amelynek eredményeként a kormánypártokhoz köthető szereplők megszólalásai domináns módon, jellemzően reflexió nélkül jelentek meg, míg az ellenérdekű jelölőszervezet álláspontja érdemben nem, vagy csak közvetett, jellemzően kritikai vagy negatív kontextusban került bemutatásra.
  13. A Kúria rögzítette, hogy a kifogás e tartalmi kifogásokat mindhárom platform tekintetében azonos logikai szerkezetben támasztotta alá: a lineáris médiaszolgáltatás esetében részletes műsorbontásban, az online és közösségi felületeken konkrét cikkek és bejegyzések megjelölésével. Hangsúlyozta, hogy az érvelés középpontjában nem a megjelenések számszerű összevetése, hanem az állt, hogy a médiatartalmak összességükben alkalmasak voltak-e a választási verseny torzítására. Rámutatott, hogy a kifogás tárgya nem az egyes konkrét elmaradt tudósítások hiánya volt, ezért nem volt szükséges valamennyi hiányolt megjelenés tételes megjelölése; elegendő volt, ha a bemutatott tartalmak alapján az állított szerkesztési gyakorlat és annak hatása vizsgálható volt.
  14. Rögzítette továbbá, hogy az esélyegyenlőség alapelve a választási kampány során azt követeli meg, hogy a jelöltek és jelölőszervezetek a nyilvánossághoz való hozzáférés tekintetében ne kerüljenek indokolatlan hátrányba, és e követelmény sérelme nemcsak a megjelenések mennyiségében, hanem azok tartalmi jellegében és kontextusában is megnyilvánulhat, amelyet a Kúria következetes gyakorlata is megerősít (pl. Kvk.III.39.023/2026/10., Kvk.I.37.353/2018/2.).
  15. A Kúria hangsúlyozta, hogy a mennyiségi szempontok önmagukban nem döntőek, ugyanakkor a tartalmi értékelést erősíthetik, különösen akkor, ha az azonos irányú üzenetek ismétlődően, egymást erősítő módon jelennek meg több platformon, amely a Kúria gyakorlata szerint alkalmas a választói akarat befolyásolására (pl. Kvk.I.39.079/2024/3., Kvk.II.39.503/2022/2.).
  16. A Kúria figyelemmel volt az Alkotmánybíróság 1147/2026. (III. 24.) AB határozatára is, ugyanakkor megállapította, hogy abból – a kifogás tartalmára tekintettel – nem következik olyan követelmény, hogy a kifogástevőnek valamennyi elmaradt megjelenést tételesen bizonyítania kellene, amennyiben a bemutatott tartalmak alapján az állított szerkesztési gyakorlat kellő megalapozottsággal vizsgálható, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kifogásban részletezett médiatartalmak és azok összefüggései elegendő alapot szolgáltattak az érdemi vizsgálathoz.
  17. A lineáris médiaszolgáltatás tekintetében a Kúria – a kialakult gyakorlatára is utalva (pl. Kvk.II.37.651/2019/4.) – rögzítette, hogy a vizsgálat időtartamát a műsorfolyam jellege határozza meg, és ismétlődő hírműsorok esetén egy adott nap műsorfolyama is alkalmas lehet az esélyegyenlőség megítélésére. E körben figyelemmel volt az 1147/2026. (III. 24.) AB határozat szempontjaira is. Megállapította továbbá, hogy a vizsgált tartalmak az online sajtótermékben és a közösségi médiában is megjelentek, illetve egymással tartalmilag összefüggtek, ami indokolttá tette azok összevont értékelését.
  18. A Kúria a médiatartalmak egyedi és összességükben történő értékelése alapján megállapította, hogy a vizsgált időszakban mindhárom platformon azonos irányba mutató szerkesztési jegyek voltak azonosíthatók, amelyek a kormánypárti szereplők domináns és kedvező, míg az Érintett jelölőszervezet közvetett és jellemzően kedvezőtlen megjelenítését eredményezték. A Kúria kiemelte, hogy e tartalmak ismétlődő és egymást erősítő megjelenése a választópolgárok számára egyoldalú információs környezet kialakulására volt alkalmas.
  19. Mindezek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a kifogásban bemutatott médiatartalmak és azok összefüggései alkalmasak voltak a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőségi alapelv sérelmének megállapítására.
  20. A Kúria a lineáris médiaszolgáltatás keretében közzétett hírműsorok vizsgálata során megállapította, hogy a kifogás az adott napi műsorfolyamot részletesen, időpont, téma és tartalmi jellemzők szerint, a teljes napot lefedően mutatta be. A bizonyítékok alapján rögzítette, hogy a megszólalók köre túlnyomórészt a kormánypártokhoz köthető szereplőkből állt, míg az Érintett jelölőszervezet álláspontja nem jelent meg önállóan, illetve csak közvetett módon, más szereplők értelmezésében. A hírek narrációja és kontextusa emellett jellemzően kedvező képet festett a kormánypárti szereplőkről, míg az Érintett jelölőszervezet több esetben kritikai vagy negatív keretben jelent meg.
  21. A Kúria hangsúlyozta, hogy a hírműsorok nem pusztán tényközlést tartalmaztak, hanem értelmezési kereteket is közvetítettek, és ezek nem biztosították az eltérő politikai álláspontok tényleges megjelenítését. A megszólalások szerkezete és a kapcsolódó értelmező elemek (különösen a kommentárok és szakértői megszólalások) egyoldalú narratívát erősítettek, amely az Érintett jelölőszervezet számára versenyhátrányt eredményezett. A Kúria e körben a vizsgált médiatartalmak alapján az NVB megállapításaival egyetértett.
  22. A Kúria rámutatott arra is, hogy a közszolgálati médiaszolgáltató szerkesztői szabadsága nem korlátlan, és kampányidőszakban fokozott jelentősége van annak, hogy tevékenysége ne torzítsa a választói tájékozódást. Ezzel összefüggésben figyelemmel volt a 1147/2026. (III. 24.) AB határozat megállapításaira is, amelyek szerint nem elegendő a megjelenések számszerű vizsgálata, hanem azt is értékelni kell, hogy az eltérések mögött fennáll-e objektív indok.
  23. A Kúria elismerte, hogy a hírek kiválasztását részben a kampányesemények hírértéke befolyásolja, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szerkesztői felelősség a tartalom kontextusának és értelmezési kereteinek kialakítására is kiterjed. Ennek során kiemelt jelentősége van annak, hogy biztosított-e az eltérő politikai álláspontok megjelenése.
  24. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Kúria megállapította, hogy nem volt azonosítható olyan objektív körülmény, amely indokolta volna az egyik jelölőszervezet rendszeres, kedvező és önálló megjelenését, illetve a másik jelölőszervezet közvetett és jellemzően kritikai bemutatását. A vizsgált tartalmak ismétlődő és egymást erősítő módon közvetítettek egyoldalú politikai üzeneteket.
  25. Mindezek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a lineáris médiaszolgáltatásban megvalósult szerkesztési gyakorlat alkalmas volt a jelöltek és jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség sérelmének előidézésére.
  26. A Kúria az internetes sajtótermék (hirado.hu) vonatkozásában megállapította, hogy a kifogás az adott napon közzétett tartalmakat időpont, téma, érintett szereplők és elérhetőség szerint, a teljes napot lefedően mutatta be. A bizonyítékok alapján rögzítette, hogy a közzétett cikkek és videók döntő többsége a kormánypártokhoz köthető szereplők megszólalásait tartalmazta, míg az Érintett jelölőszervezet álláspontja nem jelent meg önállóan, illetve csak közvetett módon, jellemzően kritikai kontextusban került bemutatásra.
  27. A Kúria figyelemmel volt a Nemzeti Választási Bizottság részletes indokolására is, és az abban feltárt tartalmi jellemzőkkel egyetértett. Ennek lényege szerint a tartalmak jelentős része rövid politikusi megszólalások közvetítéséből állt, amelyek azonos témában ismétlődően is megjelentek, és rendszerint nem tartalmaztak érdemi reflexiót az ellentétes álláspontokra. Az Érintett jelölőszervezethez kapcsolódó közlések más szereplők értelmezési keretébe ágyazva kerültek bemutatásra, miközben az ellentétes álláspontok tényleges megjelenítése elmaradt.
  28. A Kúria rámutatott, hogy a Kérelmezők által hivatkozott, az Érintett jelölőszervezethez kapcsolódó megjelenések száma és jellege – a közzétett nagyszámú tartalomhoz viszonyítva – nem volt alkalmas az esélyegyenlőség érvényesülésének biztosítására.
  29. A Kúria értékelése szerint az internetes sajtótermékben megjelenő közlések nem csupán egyes megszólalások közvetítését jelentették, hanem azok ismétlődő, reflexió nélküli megjelenítése és az ellentétes álláspontok hiánya olyan szerkesztési környezetet eredményezett, amely a jelölőszervezetek közötti versenyfeltételek kiegyenlítetlenségéhez vezetett. Különös jelentősége volt annak, hogy a tartalmak a teljes napot lefedően, egymást erősítő módon jelentek meg, miközben az Érintett jelölőszervezet álláspontja nem jutott el a választópolgárokhoz önálló, közvetlen formában.
  30. A Kúria hangsúlyozta, hogy az esélyegyenlőség sérelme e körben nem a megjelenések puszta számából, hanem a tartalmak szerkesztési módjából, ismétlődéséből és kontextusából vezethető le. A közszolgálati médiaszolgáltató sajátos jogállására tekintettel különös jelentősége van annak, hogy a közérdeklődésre számot tartó események bemutatása során az eltérő politikai álláspontok tényleges megjelenítése biztosított legyen.
  31. A Kúria megállapította, hogy nem volt azonosítható olyan objektív körülmény, amely indokolta volna az egyik jelölőszervezethez köthető megszólalások domináns, önálló és kedvező megjelenését, illetve az Érintett jelölőszervezet álláspontjának közvetett és jellemzően kritikai bemutatását. Ez a szerkesztési gyakorlat alkalmas volt a jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség csökkentésére.
  32. Mindezek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy az internetes sajtótermékben megvalósult szerkesztési gyakorlat alkalmas volt a jelöltek és jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség sérelmének előidézésére.
  33. A Kúria a közszolgálati médiaszolgáltató ’hirado.hu’ Facebook-oldalán közzétett tartalmakat is vizsgálta. Rögzítette, hogy bár e felület működtetése nem minősül médiaszolgáltatásnak, ez nem zárja ki a választási eljárás alapelveinek alkalmazását, mivel a vizsgálat tárgya nem az Mttv. szerinti kiegyensúlyozottság, hanem a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában rögzített esélyegyenlőség érvényesülése.
  34. A Kúria kiemelte, hogy a közszolgálati médiaszolgáltató kommunikációja közfeladat ellátásának minősül, és a közösségi médiafelületen közzétett tartalmak kiválasztása, időzítése és megjelenítése szerkesztői döntés eredménye, amely a választási kampány során hatással lehet a jelölőszervezetek nyilvánosságbeli megjelenésére. A platform sajátosságaira tekintettel a tartalmak gyors, ismétlődő és széles körű terjesztése révén alkalmasak a választói akarat befolyásolására, ezért az itt folytatott kommunikáció a Ve. alapelvei alapján értékelendő.
  35. A kifogás a 2026. március 5-én közzétett bejegyzéseket a teljes napot lefedően mutatta be. A Kúria megállapította, hogy a bejegyzések túlnyomó része a FIDESZ–KDNP-hez köthető szereplők megszólalásait és tevékenységét jelenítette meg, míg más jelölőszervezetekhez kapcsolódó tartalmak csak elenyésző számban, érdemi súly nélkül jelentek meg. Az NVB e megállapításait a Kúria okszerűnek és a bizonyítékokkal alátámasztottnak találta.
  36. A Kúria hangsúlyozta, hogy az esélyegyenlőség követelménye nem pusztán a megjelenések számszerű összevetését jelenti, hanem azt is, hogy a jelölőszervezetek ténylegesen milyen feltételek mellett jutnak el a nyilvánossághoz. A közösségi médiában megjelenő tartalmak egymást erősítő hatására tekintettel a kommunikáció összhatása különös jelentőséggel bír, és rövid időn belül is kialakulhat olyan egyoldalú nyilvánossági helyzet, amely alkalmas a választói akarat befolyásolására.
  37. A Kúria megállapította, hogy a vizsgált napon közzétett tartalmak időben sűrűn, egymást követve, azonos irányban jelentek meg, miközben más jelölőszervezetekhez kapcsolódó tartalmak nem összevethető intenzitással voltak jelen, és nem volt azonosítható olyan objektív körülmény, amely az ilyen mértékű egyoldalú megjelenítést indokolta volna.
  38. Így a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a ’hirado.hu’ Facebook-oldalán 2026. március 5. napján megvalósult tartalomközlési gyakorlat – annak intenzitása, egyirányúsága és összhatása folytán – a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőségi alapelv sérelmét eredményezte.

Az Alkotmánybíróság 1180/2026. (IV. 7.) számú határozata, a Kúria Kpk.IV.39.094/2026/3. számú végzése

  1. A kérelmezők ismét alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, kérve a Kúria végzésének megsemmisítését. 
  2. Az Alkotmánybíróság a 1180/2026. (IV. 7.) AB határozatában megállapította a kúriai végzés alaptörvény-ellenességét, és azt megsemmisítette. 
  3. Indokolásában felidézte a 1147/2026. (III. 24.) AB határozatban meghatározott alkotmányos értelmezési keretet, amely szerint a Ve. szerinti esélyegyenlőség nem azonos a kiegyensúlyozottság követelményével, hanem a jelöltek és jelölőszervezetek közötti versenyegyenlőséget jelenti, amelynek megítélése során figyelemmel kell lenni az objektív körülményekre, a hírértékű kampánytevékenységre, valamint arra is, hogy a kifogást előterjesztő konkrét kampányesemények vagy megnyilvánulások elmaradását igazolja. E körben az Alkotmánybíróság több kúriai döntésre is [Kvk.VI.39.061/2026/4., Kvk.VII.39.086/2026/7., Kvk.VI.39.081/2026/4., Kvk.IV.39.074/2026/11.] utalt.
  4. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a korábbi megsemmisítő határozatában meghatározott alkotmányos értelmezési keret a Kúriát a megismételt eljárásban köti. Megállapította azonban, hogy a Kúria ennek ellenére a vizsgálat középpontjába a szerkesztői gyakorlatot és tartalomközlési mintázatot állította, és ezzel tartalmilag továbbra is a kiegyensúlyozottsági követelményt érvényesítette, összemosva azt az esélyegyenlőség alapelvével. Rámutatott arra is, hogy a Kúria a kifogás általános állításait ténymegállapításként kezelte anélkül, hogy vizsgálta volna a kifogást előterjesztő konkrét kampánytevékenységének elmaradt megjelenítését.
  5. Az Alkotmánybíróság kifogásolta továbbá, hogy a Kúria elmulasztotta, illetve tévútra vitte az esélyegyenlőség megítéléséhez szükséges releváns körülmények vizsgálatát – így különösen az objektív különbségek, a hírérték, valamint az egyes platformok eltérő működésének értékelését –, és ezzel a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontját nem az Alaptörvénnyel összhangban alkalmazta. Emellett az indokolási kötelezettség sérelmét is megállapította, mivel a kúriai döntés nem tartalmazott megfelelő érvelést arra nézve, hogy a feltárt tényállás alapján miért valósul meg az esélyegyenlőség sérelme.
  6. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Kúria végzését az esélyegyenlőség alkotmányos mércéjének téves alkalmazása és az indokolási kötelezettség megsértése miatt megsemmisítette.
  7. Az alkotmánybírósági határozatot követően a Kúria a 2026. április 10-én kelt Kpk.IV.39.094/2026/3. számú végzésével a Ve. 228. § (2) bekezdése és a Kp. 123. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, Pp. 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint eljárva a Kúriát, mint választási ügyekben eljáró bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, az új eljárásra iránymutatást adva. Kifejtette, hogy az esélyegyenlőség érvényesítéséhez kapcsolódó követelmény, hogy a kifogás benyújtója konkrét kampányesemények vagy nyilatkozatok megjelölésével igazolta-e, hogy jelölő szervezetként megtartott valamely eseményéről a médiaszolgáltató nem tájékoztatott, mivel az alapelvi sérelem bizonyítottsága szempontjából ez jelentős körülmény. Vizsgálni kell az esélyegyenlőség érvényesülése szempontjából, hogy az egyik jelölő szervezet javára történő esetleges eltérésnek, volt-e objektív oka (ilyen például, hogy az egyik jelölő szervezethez az adott időszakban objektíve több esemény köthető). A Ve. 142. § alapján nem minősül választási kampánynak az állami szervek jogszabályban meghatározott feladatuk során végzett tevékenysége. Mellőzendő a médiaszabályozásból ismert kiegyensúlyozottsági követelmény alkalmazása, valamint a döntés során a választási esélyegyenlőség alkotmányos értelmezési keretének tartalmával és mércéjével – az Alaptörvény IX. cikkével is – összhangban kell állnia a döntésnek.

A Kúria új eljárásban hozott döntése és jogi indokai

  1. A bírósági felülvizsgálati kérelmet – az AB határozata alapján – alaposnak kellett tekinteni.
  2. Miután az Alkotmánybíróság a Kúria végzésére teljes egészében mondta ki annak alaptörvény-ellenességét és döntött annak megsemmisítéséről, a Kúria ismételten megvizsgálta a bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet először alaki, majd érdemi szempontból, és ez utóbbi körben figyelembe vette az Alkotmánybíróság határozataiban, illetve a Kúria új eljárásra kötelező végzésében foglalt iránymutatást.
  3. A Kúria a bírósági felülvizsgálat iránti kérelem alaki vizsgálata után megállapította a Ve. 222. § (1) bekezdése alapján, hogy a Kérelmezők érintettsége körében kétség nem merült fel, mivel a kifogást benyújtó fél az országgyűlési képviselők 2026. évi általános választásán jogerősen nyilvántartásba vett jelölőszervezet, a kifogása alapján a Kérelmezőket marasztalta a bírósági felülvizsgálat iránti kérelemmel támadott határozat. A Kérelmezők a Ve. 224. § (2) bekezdésében biztosított törvényi határidőben, jogi képviselővel eljárva nyújtották be a bírósági felülvizsgálati kérelmet, továbbá annak tartalma megfelelt a Ve. 224. § (3) bekezdésében rögzített követelményeknek, ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelmet érdemben bírálta el.
  4. A Kúria az ügy érdemét tekintve a jelen eljárásban mindenekelőtt áttekintette, hogy a korábbi, megsemmisített végzésében rögzített tényállási és értelmezési kiindulópontok, valamint a 1180/2026. (IV. 7.) AB határozatban meghatározott alkotmányos értelmezési keret között milyen lényegi eltérések állapíthatók meg.
  5. A Kúria korábbi döntésében a kifogás tartalmát annak szerkezete és előadásmódja alapján egységes egészként határozta meg. Ennek keretében abból indult ki, hogy a kifogás a vizsgált napon mindhárom érintett platformon megjelent médiatartalmak összességére vonatkozóan fogalmaz meg állításokat, amelyek nem csupán a megjelenések mennyiségi arányaira, hanem azok tartalmi jellegére, kontextusára és szerkesztési módjára is kiterjednek. A Kúria e megközelítésben a kifogásban megjelölt konkrét médiatartalmakat és az azokhoz kapcsolt bizonyítékokat együttesen értékelte, és ezek összefüggéseiből vont le következtetéseket az esélyegyenlőség sérelmének fennállása tekintetében.
  6. Az Alkotmánybíróság ezzel szemben a kifogás elbírálásához olyan értelmezési keretet jelölt ki, és az esélyegyenlőség sérelmének vizsgálatát olyan összehasonlítható ténybeli alap fennállásához kötötte, amelynek körében a kifogást előterjesztő fél részéről konkrét, saját kampánytevékenységekhez kapcsolódó, elmaradt médiamegjelenések tételes megjelölését is megkövetelte. E megközelítés a kifogás tárgyát és a vizsgálat alapjául szolgáló ténybeli keretet a Kúria által rögzítettektől eltérő módon határozta meg, és ezáltal a jogvita értékelésének kiindulópontját is más alapokra helyezte.
  7. A két megközelítés közötti különbség a bizonyítékok értékelésében is megjelenik. A Kúria a kifogásban megjelölt és csatolt bizonyítékok alapján a ténylegesen közzétett médiatartalmakból indult ki, és azok ismétlődését, kontextusát, valamint egymást erősítő hatását értékelte, különös tekintettel arra, hogy az eltérő megjelenítést indokoló objektív ok nem volt azonosítható. Az Alkotmánybíróság ezzel szemben olyan összehasonlítási követelményeket állított fel, amelyek a kifogásban nem szereplő, illetve nem igazolt kampánytevékenységek és elmaradt megjelenések vizsgálatát is feltételezik, és ezáltal a bizonyítékok értékelésének módszertanát is eltérő alapokra helyezik.
  8. Eltérés mutatkozik a vizsgálat időbeli kereteinek meghatározásában is. A Kúria – korábbi gyakorlatára is figyelemmel – abból indult ki, hogy a választási kampány során egy adott nap médiatartalmai is alkalmasak lehetnek az esélyegyenlőség sérelmének vizsgálatára, különösen kampányidőszakban, ismétlődő hírműsorok és egymással összefüggő tartalmak esetén. Az Alkotmánybíróság ezzel szemben a választási kampány időtartamára is utalva rámutatott, hogy az esélyegyenlőség sérelmének vizsgálata nem alapítható kizárólag egyetlen nap médiatartalmainak bemutatására, amennyiben azok nem helyezhetők olyan összehasonlítható ténybeli összefüggésbe, amely a kampánytevékenység és a médiamegjelenések viszonyának érdemi értékelését lehetővé teszi. Az Alkotmánybíróság e körben a kampány folyamatjellegéből indult ki, és ennek megfelelően a vizsgálatot olyan ténybeli alaphoz kötötte, amely túlmutat a kiragadott időponthoz kapcsolódó médiaképen.
  9. A Kúria korábbi döntésében részletesen értékelte az egyes platformok sajátosságait is, és e körben különbséget tett a lineáris médiaszolgáltatás, az online sajtótermék és a közösségi médiafelület működése között, kiemelve a szerkesztői döntések és a tartalomválasztás jelentőségét. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben a közösségi média működésére vonatkozóan olyan szempontokra is utalt, amelyek a tartalmak megjelenítésének technikai sajátosságait hangsúlyozzák, és ezzel a vizsgálat súlypontját részben áthelyezte.
  10. A fentiek mellett az Alkotmánybíróság a Kúria indokolásának megfelelőségét is eltérő mérce alapján vizsgálta, és annak ellenére állapította meg az indokolási kötelezettség sérelmét, hogy a Kúria döntésében az egyes platformok sajátosságaira, a bizonyítékok értékelésére és az alkalmazott jogi szempontokra részletesen kitért.
  11. A Kúria utal arra is, hogy az Alkotmánybíróság a 1180/2026. (IV. 7.) AB határozatában a korábbi kúriai értékelést – különösen a médiatartalmak összhatására és szerkesztési módjára irányuló vizsgálatot – a médiaszabályozás körében ismert kiegyensúlyozottsági szempontok érvényesítéseként azonosította, és ennek alapján vont le következtetéseket a választási esélyegyenlőség vizsgálhatóságának kereteire nézve.
  12. A Kúria álláspontja szerint, e minősítés a vizsgálat tárgyának és jellegének olyan meghatározásán alapul, amely a korábbi bírósági eljárásban rögzített értékelési szempontok kiindulópontjától eltérő megközelítést tükröz.
  13. Mindezek alapján megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság határozata a kifogás tartalmának meghatározása, a bizonyítékok értékelése, valamint a vizsgálat tárgyának és kereteinek kijelölése tekintetében a Kúria korábbi, megsemmisített döntésétől eltérő kiindulópontot rögzít. A Kúria ezért a jelen eljárásban a 1180/2026. (IV. 7.) AB határozatban foglaltakra figyelemmel vizsgálta, hogy a kifogás megalapozza-e a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában rögzített esélyegyenlőségi alapelv sérelmének megállapítását.
  14. Az Alkotmánybíróság által kijelölt értelmezési keretben az esélyegyenlőség sérelme olyan kellően konkretizált és összehasonlítható ténybeli alap fennállásához kötődik, amely egyrészt lehetővé teszi az érintett jelöltek és jelölőszervezetek médiamegjelenéseinek egymással való okszerű összevetését, másrészt megköveteli, hogy a kifogásban előadott tényállítások és a csatolt bizonyítékok között közvetlenül követhető, értékelhető kapcsolat álljon fenn.
  15. A Kúria megállapította, hogy az Alkotmánybíróság által jelen ügyben alkalmazandó értelmezési mérce alkalmazásával a kifogásban előadott tényállítások és a csatolt bizonyítékok – bár a médiatartalmak részletes bemutatását tartalmazzák – nem hoznak létre olyan ténybeli keretet, amely alkalmas lenne a különböző jelöltekhez vagy jelölőszervezetekhez köthető médiamegjelenések összehasonlítására. A kifogás a közzétett tartalmak ismertetésére és azok általános értékelésére szorítkozik, azonban nem jelöli ki azt a konkrét viszonyítási alapot, amely mellett az állított aránytalanság vagy torzulás – az Alkotmánybíróság általi elvárás szintjén – érdemben vizsgálható lenne.
  16. Az Alkotmánybíróság által meghatározott vizsgálati feltételek mellett azt kellett megállapítani, hogy a kifogás nem tartalmaz olyan, az Érintett jelölőszervezethez köthető konkrét kampányeseményeket vagy megszólalásokat, amelyek tekintetében a médiaszolgáltató tájékoztatási tevékenysége más jelöltek vagy jelölőszervezetek megjelenésével összevethető lenne. A médiatartalmak önmagukban történő bemutatása és minősítése nem pótolja azt a strukturált összehasonlítási alapot, amely az esélyegyenlőség sérelmének megállapításához szükséges.
  17. Az Alkotmánybíróság által rögzítettek szerinti vizsgálat alapján a kifogásban csatolt bizonyítékok és az azokból levont következtetések között nem áll fenn olyan, közvetlenül végigvezetett oksági és értékelési kapcsolat, amely a bemutatott médiamegjelenések és az esélyegyenlőség sérelme között fennálló összefüggést megalapozottan alátámasztaná, a bizonyítékok felsorolása és azok általános értékelése nem helyettesíti annak bemutatását, hogy a konkrét tartalmak milyen módon és milyen összehasonlítási alap mellett eredményeznek jogsértést. 
  18. Az adott értelmezési kiindulópont mellett ezért nem állapítható meg, hogy a kifogásban bemutatott médiatartalmak a jelöltek és jelölőszervezetek közötti versenyfeltételek torzulására alkalmas módon hatottak volna, illetve, hogy az eltérő megjelenések mögött olyan, okszerűen feltárható és értékelhető különbségek állnának, amelyek az esélyegyenlőség sérelmének megállapítását indokolnák.
  19. Fentiek alapján az esélyegyenlőségi alapelv sérelmének megállapítására – figyelemmel a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjára és a Ve. 208. §-ára – nem volt lehetőség, a jelen ügyben rendelkezésre álló bizonyítékok a fenti alkotmánybírósági értelmezés szerint nem alkalmasak arra, hogy az esélyegyenlőségi sérelem fennállását az Alkotmánybíróság által megkövetelt összehasonlítható ténybeli alap mellett alátámasszák.
  20. Mindezek alapján a Kúria az NVB határozatát – annak bírósági felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintve –, a támadott részében a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, és a kifogást elutasította.

A döntés elvi tartalma

  1. Az Alkotmánybíróság által meghatározott értelmezési keret a választási jogvita elbírálásának kiindulópontját és vizsgálati szempontjait oly módon határozza meg, hogy az esélyegyenlőségi alapelv sérelmének vizsgálata kizárólag összehasonlítható ténybeli alap fennállása esetén végezhető el. Ennek hiányában a kifogásban előadott tényállítások és bizonyítékok – azok tartalmától függetlenül – nem vezethetnek a jogsértés megállapítására.

Záró rész

  1. A Kúria a felülvizsgálati kérelemről a Ve. 229. § (2) bekezdése alapján nemperes eljárásban, öt hivatásos bíróból álló tanácsban határozott.
  2. Figyelemmel arra, hogy a bírósági felülvizsgálati kérelem érdemben eredményre vezetett, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (5) bekezdése szerinti 10.000 forint összegű nemperes eljárási illeték az állam terhén marad a Kp. 157. § (13) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 102. § (6) bekezdése alapján.
  3. A végzés elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki. 

Budapest, 2026. április 13.

dr. Márton Gizella s.k. a tanács elnöke
dr. Demjén Péter s.k. előadó bíró
dr. Darák Péter s.k. bíró
Ságiné dr. Márkus Anett s.k. bíró
dr. Stefancsik Márta s.k.

                                                                                           bíró