Kvk.IV.39.146/2026/2. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Kvk.IV.39.146/2026/2.

A tanács tagjai:

Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke
Dr. Bögös Fruzsina előadó bíró
Dr. Dobó Viola bíró
Dr. Kiss Árpád Lajos bíró
Dr. Sugár Tamás bíró

A kérelmező: kérelmező (cím1)

Az ügy tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság 426/2026. határozata

Rendelkező rész

A Kúria a kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A bírósági felülvizsgálati kérelem előzményei

  1. A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 2026. május 1. napján kelt, 426/2026. számú, a megüresedett országgyűlési képviselői mandátumok betöltése tárgyában hozott határozatával a lemondások miatt megüresedett országgyűlési képviselői mandátumokat a rendelkező részben részletezettek szerint állapította meg. A határozat jogorvoslati tájékoztatása egyebek mellett kitért arra, hogy a bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező.
  2. Az NVB határozat hivatkozott arra, hogy a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1), (2) és (5) bekezdésén, a 297. § (4) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

A bírósági felülvizsgálati kérelem

  1. A kérelmező – jogi képviselő nélkül eljárva, személyesen – 2026. május 4. napján az NVB határozatával szemben bírósági felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
  2. Bírósági felülvizsgálati kérelmében kérte az NVB 426/2026. számú határozatának megváltoztatását, és annak megállapítását, hogy az NVB jogszabálysértően, a szükséges hivatalbóli tényállás-tisztázás elmulasztásával hagyta jóvá a FIDESZ-KDNP országos listáján megüresedett mandátumok pótlását; továbbá, hogy az NVB-nek a mandátumpótlási döntés meghozatala előtt hivatalból vizsgálnia kellett volna, hogy a még nem igazolt listás mandátumokról való tömeges, szervezett jellegű lemondás, illetve mandátum fel nem vétel sérti-e a Ve. 2. § (1) bekezdés a), e) és f) pontjaiban foglalt alapelveket. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy a támadott NVB határozat a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját sérti, mivel az NVB az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 20. §-át mechanikus pótlási szabályként alkalmazta, anélkül, hogy vizsgálta volna a mandátumpótlási jog gyakorlásának rendeltetésszerűségét; illetve, hogy a Vjt. 20. § (1) bekezdése szerinti pótlási jog nem értelmezhető úgy, hogy az a jelölő szervezet részére korlátlan, a választópolgárok által ismert országos lista személyi-politikai tartalmának utólagos átszervezésére alkalmas jogosultságot biztosítson; továbbá, hogy a FIDESZ-KDNP jelölő szervezetek magatartása, különösen a választás előtt bemutatott listás személyi ajánlat és a választás utáni tömeges mandátum fel nem vételi, illetve pótlási gyakorlat közötti lényegi eltérés alkalmas volt a választópolgárok megtévesztésére, valamint a listás választási rendszer legitimációjának sérelmére; továbbá, hogy a FIDESZ-KDNP jelölő szervezetek megsértették a Ve. 2. § (1) bekezdés a), e) és f) pontjaiban rögzített választási alapelveket. 
  3. Kérte az érintett jelölő szervezetek eltiltását attól, hogy a mandátumpótlás jogintézményét a választópolgárok által ismert listás ajánlat lényegi személyi tartalmának utólagos, tömeges és alapelvi vizsgálat nélküli átírására használják. Kérte a támadott NVB határozat oly módon történő megsemmisítését vagy megváltoztatását, hogy az érintett pótló mandátumok kiadása ne történhessen meg a Ve. alapelveinek érdemi vizsgálata nélkül; annak elrendelését, hogy az NVB az érintett mandátumok pótlásáról csak olyan új eljárásban dönthessen, amelyben hivatalból vizsgálja a lemondások, illetve mandátum fel nem vételek tömeges jellegét, azok időbeli és politikai összefüggését, a választás előtti listakommunikáció és a választás utáni frakcióalakítás közötti eltérést, valamint azt, hogy a pótlási jog gyakorlása összhangban áll-e a Ve. 2. § (1) bekezdésében foglalt alapelvekkel. Kérte annak megállapítását, hogy a kifogással érintett pótló mandátumokhoz kapcsolódó megbízólevelek kiadása, illetve azok közjogi figyelembevétele a jogorvoslati eljárás érdemi lezárásáig nem történhet meg oly módon, amely a bírósági felülvizsgálat gyakorlati hatékonyságát kiüresíti; amennyiben pedig a Kúria a mandátumok betöltetlenül hagyását közvetlenül nem tartja elrendelhetőnek, annak megállapítását, hogy a Vjt. 17. § (4) bekezdésében és 20. § (2) bekezdésében ismert „betöltetlen mandátum” jogintézménye alkotmányos jelentőségű, és ebből következően a pótlási jog gyakorlása kirívóan rendeltetésellenes listahasználat esetén nem tekinthető automatikusnak. Kérte bírság kiszabását, illetve az NVB új eljárására nézve a bírság kiszabása vizsgálatának előírását az érintett jelölő szervezetekkel szemben, figyelemmel a jogsértés országos kiterjedtségére, a választópolgárok széles körére, a magatartás szervezett jellegére és a választási rendszer legitimációját érintő súlyára. Kérte az érintett jelölő szervezetek, valamint szükség esetén az érintett listás jelöltek nyilatkozattételre felhívását arra vonatkozóan, hogy a mandátum fel nem vételek egyedi döntések voltak-e, vagy központilag koordinált, frakcióalakítási, illetve pártstratégiai döntéssorozat részét képezték. 
  4. Kérte, hogy a Kúria a Ve. 228. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 77. § (1)–(2) bekezdéseire figyelemmel tartson tárgyalást. Érvelése szerint a tárgyalás tartása különösen indokolt, mert a tárgyi ügy nem pusztán iratellenőrzési vagy technikai mandátumpótlási kérdés, hanem a Ve. 2. § (1) bekezdés a), e) és f) pontjai szerinti alapelvek, a Vjt. 20. §-ának rendeltetése, valamint a listás mandátumok közjogi legitimációja körében felmerülő összetett alkotmányos és tényállási kérdéseket érint. 
  5. Kérte továbbá, hogy amennyiben a Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelmet a Ve. 224. § (5) bekezdésére, illetve a Ve. 231. § (2) bekezdésére hivatkozással érdemi vizsgálat nélkül elutasítaná, úgy a végzés indokolásában ne pusztán azt rögzítse, hogy a kérelmező nem rendelkezik jogi szakvizsgával és nem jogi képviselő útján jár el, hanem adjon részletes, tételes indokolást arról is, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalma, szerkezete, jogi érvelése, bizonyítási indítványai, kérelmi elemei és jogszabályi hivatkozásai milyen konkrét szempontokból maradnak el egy ügyvéd által előterjesztett választási felülvizsgálati kérelem szakmai minimumától. Érvelése szerint a részletes indokolás azért szükséges, mert a Ve. 224. § (5) bekezdése ugyan főszabály szerint kötelezővé teszi az ügyvédi képviseletet, a Kp. 27. § (1) bekezdés a) pontja pedig a Kúria előtti eljárásban általánosan is kötelező jogi képviseletet ír elő, azonban e formai követelmények alkalmazása a jelen ügyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jog érdemi korlátozását eredményezné. 
  6. Kérte, hogy a Kúria az esetleges érdemi vizsgálat nélküli elutasítás esetén külön indokolja meg, hogy a Ve. 224. § (5) bekezdésében és a Kp. 27. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt kötelező jogi képviseleti szabály a jelen ügy konkrét körülményei között miért tekinthető olyan arányos és szükséges alapjog-korlátozásnak, amely igazolja a kérelem teljes érdemi vizsgálatának mellőzését. E körben kérte, hogy a Kúria külön értékelje a választási bírósági felülvizsgálat Ve. 224. § (2) bekezdése szerinti rendkívül rövid, háromnapos előterjesztési határidejét; azt, hogy a Ve. 228. § (2) bekezdése szerint a bíróságnak főszabály szerint a kérelem beérkezésétől számított harmadik napon döntenie kell; illetve azt, hogy a jogi képviselő ilyen rövid időn belüli felkutatása, megbízása és érdemi felkészítése a jelen ügy közjogi összetettsége miatt objektíve aránytalan terhet jelent; továbbá azt, hogy a sürgős választási felülvizsgálati eljárásban az ügyvédi képviselet költsége a kérelmező számára tényleges hozzáférési akadályt képez; végül pedig, hogy az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás következtében a kérelmező választási jogorvoslathoz való joga nem pusztán korlátozódik, hanem a konkrét ügyben ténylegesen kiüresedik. 
  7. Kérte, hogy az esetleges formai elutasítás esetén az Alaptörvény 28. cikkében foglalt alkotmánykonform jogértelmezési kötelezettségre, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére tekintettel a Kúria külön térjen ki arra is, hogy a kötelező jogi képviselet jelen ügyben történő automatikus alkalmazása miért élvez elsőbbséget a választási jogorvoslat hatékony és érdemi biztosításával szemben, ennek keretében, hogy milyen alkotmányos cél igazolja azt, hogy a mandátumok kiadásával, az Országgyűlés alakuló ülését megelőző közjogi állapot kialakításával és a listás választási rendszer legitimációjával összefüggő ügyben a választópolgár felülvizsgálati kérelme érdemi kontroll nélkül elutasításra kerüljön kizárólag a jogi képviselet hiányára tekintettel. 
  8. Végül kérte, hogy amennyiben a Kúria a Ve. 231. § (2) bekezdését mérlegelést nem engedő elutasítási okként alkalmazza, úgy a végzés indokolásában rögzítse, hogy a kérelmező a jogi képviselet hiányát nem eljárási mulasztásból, nem jogmegkerülési célból és nem a bírósági eljárás akadályozása érdekében nem pótolta, hanem azért, mert a Ve. 224. § (2) bekezdésében meghatározott háromnapos határidő, az ügy közjogi sürgőssége, az ügyvédi képviselet költségterhe és a mandátumpótlási határozat azonnali közjogi következményei együttesen ténylegesen ellehetetlenítették a jogi képviselő bevonását.
  9. A jogi képviselet hiányával és a kötelező jogi képviselet konkrét ügyben való alkotmányossági korlátaival kapcsolatban azzal érvelt, hogy a jogi képviselet hiánya a jelen ügyben három, egymást erősítő okból nem vezethetne automatikusan az érdemi bírói kontroll kizárásához: egyrészt, mert a kötelező ügyvédi képviselet konkrét alkalmazása a jelen ügyben aránytalan alapjogkorlátozást eredményez, másrészt, mert a választási jogorvoslati határidő rendkívül rövidsége objektíve akadályozza a jogi képviselő beszerzését, végül pedig, mert a jogi képviselet költsége a választópolgári jogorvoslat tényleges hozzáférhetőségét aránytalanul korlátozza. 
  10. Amennyiben a Kúria álláspontja szerint a Ve. 224. § (5) bekezdése és a Ve. 231. § (2) bekezdése mérlegelést nem enged, a kérelmező kérte, hogy a Kúria az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezze, mivel a kötelező jogi képviselet jelen ügyben történő automatikus alkalmazása a jogorvoslathoz való jog aránytalan korlátozását eredményezheti. 
  11. Kérte végül a Kúriát, hogy az esetleges formai elutasító döntésében kifejezetten rögzítse: a kérelmező a jogi képviselet hiányát nem gondatlanságból vagy jogmegkerülési célból, hanem a választási jogorvoslati határidő rövidsége, az ügyvédi képviselet költségterhe és az ügy közjogi sürgőssége miatt nem tudta pótolni. 

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelme érdemi vizsgálatra alkalmatlan. 
  2. A Ve. 223. § (1) bekezdése szerint a bírósági felülvizsgálati kérelmet személyesen vagy levélben, illetve olyan elektronikus dokumentumként lehet benyújtani, amelyet a kérelem benyújtójának jogi képviselője vagy a 224. § (5) bekezdésben meghatározott esetben a kérelem benyújtója minősített elektronikus aláírásával látott el. Ha a bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet elektronikus dokumentumként nyújtja be, annak mellékleteit a kérelmező oldalhű másolatban elektronikus okirati formába alakítja.
  3. A Ve. 224. § (5) bekezdése kimondja, hogy a bírósági felülvizsgálati eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat.
  4. A Ve. 231. § (2) bekezdése alapján a bírósági felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha a 224. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértésével nyújtják be.  A következetes bírói gyakorlat szerint a Ve. 231. § (2) bekezdésében előírt szabály alkalmazása során a bíróságnak nincs mérlegelési jogköre [Kvk.I.37.608/2020/3., Kvk.II.39.414/2022/2., Kvk.III.39.042/2024/6.]. 
  5. A bírói gyakorlat egységes abban is, hogy a választási eljáráshoz kapcsolódó bírósági felülvizsgálati eljárásban a rövid, néhány napos eljárási határidőkre figyelemmel hiánypótlási felhívás kibocsátására, és ennek keretén belül a kötelező jogi képviselet pótlására nincs törvényes lehetőség [Kvk.I.37.220/2014/2., Kvk.IV.38.228/2019/2.; Kvk.II.39.358/2022/2.; Kvk.III.39.448/2022/3.; Kvk.IV.39.111/2024/3.; Kvk.V.39.126/2024/4.; Kvk.V.39.150/2024/2.; Kvk.V.39.151/2024/2.].
  6. A Kúria megállapította, hogy a kérelmező a bírósági felülvizsgálati kérelmet a Ve. 224. § (5) bekezdésével ellentétesen ügyvédi képviselet nélkül nyújtotta be, ezért annak érdemi elbírálására nincs törvényes lehetőség.
  7. A Kúria az alkalmazandó jogszabályok alaptörvény-ellenességét nem észlelte, ezért nem kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását. 
  8. A Kúria végül kiemeli, nem vizsgálta, hogy a kérelmező mely okból nyújtotta be bírósági felülvizsgálati kérelmét jogi képviselő nélkül eljárva, mert az a Kúria végzésének meghozatala szempontjából relevanciával nem bír. 
  9. Mindezekre tekintettel a Kúria a kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelmét a Ve. 231. § (2) bekezdése alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította. 

A döntés elvi tartalma

  1. Választási ügyhöz kapcsolódó bírósági felülvizsgálati eljárásban a jogi képviselő nélkül előterjesztett bírósági felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálását a Ve. 231. § (2) bekezdése kizárja. 

Záró rész

  1. A Kúria a felülvizsgálati kérelemről a Ve. 229. § (2) bekezdése alapján nemperes eljárásban, öt hivatásos bíróból álló tanácsban határozott.
  2. Az eljárás az Itv.  57. § (1) bekezdés a) pontja szerint illetékmentes volt.
  3. A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. május 5.

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke
Dr. Bögös Fruzsina s.k. előadó bíró
Dr. Dobó Viola s.k. bíró
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró