Kvk.IV.39.083/2024/7. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Kvk.IV.39.083/2024/7.

A tanács tagjai: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró, Dr. Kalas Tibor bíró

Kérelmező: kérelmező (cím1)

Kérelmező képviselője: Dr. Tóth Levente Tibor egyéni ügyvéd (cím2)

Érintett: érintett (cím3)

Az érintett képviselője: Simonka Ügyvédi Iroda (cím4, ügyintéző: dr. Simonka Csaba ügyvéd)

Az ügy tárgya: választási ügyben hozott határozat felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező

A felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: a Fővárosi Választási Bizottság 121/2024. (V. 13.) számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Választási Bizottság 121/2024. (V.13.) FVB határozatát megváltoztatja, és a kifogást elutasítja.

A feljegyzett 10.000 (tízezer) forint nemperes eljárási illetékaz állam terhén marad.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

  1. Az érintett kifogást tevő, mint egyéni választókerületi jelölt 2024. május 6-án 15 óra 9 perckor elektronikus üzenetben kifogást nyújtott be Budapest Főváros III. kerületi Helyi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: HVB). A kifogásában előadta, hogy kérelmező, a Fidesz-KDNP polgármesterjelöltje (a bírósági eljárásban: kérelmező) a kifogásban megjelölt facebook-videojával (a továbbiakban: kifogásolt tartalom) megsértette a választási eljárás alapelveit.
  2. A kifogásolt tartalomban a kérelmező a következőket mondta, azt feliratozással is ellátva: 
    „A Helyi Választási Bizottság már második alkalommal állapította meg, hogy ellenfeleim súlyosan megsértik a Választási Eljárásról szóló törvényt. Vagy plakátokat rongálnak, vagy pedig impresszum nélküli szórólapokon hazugságokat terjesztenek. Jó lenne ennek véget vetni és annak örülnék, hogyha ellenfeleim is inkább a programjaikat ismertetnék az Óbudaiakkal és tisztességesen készülnének a június 9-i választásra. Én Így fogok tenni a jövőben is.”
  3. A kifogást tevő előadta, hogy kifogásolt tartalom kampányeszköz, amely valótlan állításokat tartalmaz. Egyrészt az, hogy a HVB megállapította, hogy a kérelmező ellenfelei súlyosan megsértik a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényt (a továbbiakban: Ve.) nem igaz, ahogy az sem, hogy plakátokat rongálnának vagy impresszum nélküli szórólapokat terjesztenének. Ezzel szemben a HVB a fenti jogsértéseket ismeretlen elkövetővel szemben állapította meg. A kifogásban előadta, hogy az „ellenfelei” fordulattal a jelölt a vele szemben jelöltet állító jelölőszervezeteket érti, ezzel igyekszik a választói akaratot befolyásolni. Idézte a Kúria BH 2014.12.378. számú határozatát, amely alapján a hamis tényállításokat tartalmazó cikk a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik. A kifogás szerint ezzel a kérelmező megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontját, emiatt kérte a jogsértés megállapítását, a kérelmező további jogsértéstől való eltiltását és bírság kiszabását.
  4. Az elsőfokon eljárt HVB a 182/2024. (V. 7.) BP03 számú határozatával a kifogásnak helyt adott és 150 000 forint bírságot állapított meg. A határozat kifejtette, hogy a jelölt (kérelmező) állításai valótlanok, a korábbi határozatait ismeretlen elkövetőkkel szemben hozta meg a HVB. A kifogásolt tartalom kampánytevékenység, és a kérelmező megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjaiban foglalt alapelveket, ezért a kifogással összhangban a fenti jogkövetkezményeket alkalmazta, továbbá felkérte a HVB elnökét, hogy szólítsa fel a kérelmezőt arra, hogy tartózkodjon a bizottság nem létező döntéseire hivatkozástól.
  5. A HVB határozatával szemben a kérelmező 2024. május 10-én 10 óra 30 perckor elektronikus üzenetben fellebbezést nyújtott be a Fővárosi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: FVB) és kérte annak megváltoztatását, mivel álláspontja szerint az jogsértő és megalapozatlan. A fellebbezés szerint a kifogásolt tartalom valótlan állítást nem tartalmazott, tényként közölte, hogy a HVB több alkalommal elmarasztalta a kérelmező ellenfeleit. Ebben tehát csak általánosan fogalmazott, az ellenfelei alatt nem konkrét személyeket vagy szervezeteket, hanem „nem a támogatóit” értve, és kizárólag tényeket közölt. A fellebbezés hivatkozott az Alkotmánybíróság 5/2015. (II. 25.) AB határozatára, amely alapján a véleménynyilvánítás szabadsága fokozottan érvényesül olyan értékítéletekkel kapcsolatban, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, valamint a 9/2015. (IV. 23.) AB határozatára, amely alapján a választási kampány során közzétett videók a véleménynyilvánítás szabadságának fokozott védelmét élvező közügyek szabad vitatásának fogalmi körébe tartoznak. Végezetül idézte az Alkotmánybíróság 3107/2018. (IV. 9.) AB határozatát is, amely megállapította, hogy a közügyek intenzív vitájában a jogi felelősségre vonáshoz nem elegendő annak kimutatása, hogy a vizsgált megszólalás bizonyos elemei cáfolhatóak. A fellebbezés szerint a kifogásolt tartalom a szabad véleménynyilvánítás körében keletkezett, ezért a HVB döntése megalapozatlan. A kérelmező a Ve. 219. §-ában rögzített feltételek alapján vitatta a bírság kiszabásának jogalapját és összegszerűségét is.
  6. A fellebbezés folytán eljárt FVB a 121/2024. (V. 13.) számú határozatában a megtámadott határozatot megváltoztatta és megállapította a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti alapelv megsértését, valamint eltiltotta a jogsértő kérelmezőt a további jogsértéstől. Az FVB határozata megállapította, hogy a HVB a Ve. 218. § (1) bekezdésének megfelelően a kifogásról a rendelkezésére álló adatok alapján döntött, s bár formálisan tartalmazta a Ve. 46. §-ában meghatározott kötelező elemeket, ennek részeként az indokolásban a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, valamint azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a határozatot hozta, a döntés nem tartalmazta. Nem tartalmazott okfejtést, amely bemutatta volna, hogy a választási bizottság az elfogadott bizonyítékok alapján miért állapította meg a döntésben szereplő jogszabálysértéseket.
  7. Az FVB döntése a kifogással egyezőleg állapította meg, hogy a kifogásolt tartalom a Ve. 141. §-a értelmében kampánytevékenységnek minősül, s az abban tett sérelmezett kijelentések a választói magatartás befolyásolására alkalmasak voltak, és kifogást tevő személyével összefüggtek.
  8. A határozat hivatkozott a vonatkozó alkotmánybírósági és kúriai gyakorlatra (többek között a Kúria Kvk.IV.37.429/2010/6., Kvk.III.37.211/2006/3., Kvk.III.37.211/2006/3 és Kvk.III.37.107/2008/2. számú végzéseire, az Alkotmánybíróság 5/2015. (II. 25.) és a 9/2015. (IV. 23.) AB határozataira). Ezek alapján az FVB az „ellenfeleim” fordulat és kifogásolt tartalomban elhangzó mondatok együttes értelmezéséből arra a megállapításra jutott, hogy az – nyelvtani értelme szerint és annak kontextusában – a kérelmező adott választási eljárásban tett politikai ellenfeleire, közelebbről más, a kerületben induló jelöltekre és jelöltet állító jelölőszervezetekre vonatkozhat. Így az FVB megállapította, hogy a kifogásolt tartalomban a kérelmező valótlan megállapítást tett a kerületben induló más jelöltekkel kapcsolatban, hiszen a HVB a választási eljárásban mindeddig a kérelmezőn kívüli más jelölttel szemben nem állapított meg ilyen jellegű jogsértést. Ezzel az állítással a kérelmező túllépett a véleménynyilvánítás szabadságán.
  9. Az FVB továbbá kifejtette, hogy sem a kifogásban, sem a fellebbezéssel támadott határozatban nem azonosított olyan érvelést, amely alapján megállapítható lenne a Ve. 2.§ (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt alapelv sérelme. Továbbá a döntés szerint a bírság kiszabása nem volt megalapozott, a HVB határozata nem mutatta be a Ve. 219. § (1) bekezdésének megfelelően elvárt mérlegelését. Mindezekre figyelemmel megállapította, hogy a HVB a tényállást nem tisztázta megfelelően, valamint nem megfelelő jogkövetkezményt alkalmazott, így a fellebbezéssel támadott határozatot a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja szerint megváltoztatta.

A felülvizsgálati kérelem

  1. A kérelmező 2024. május 16-án kelt felülvizsgálati kérelmében a 121/2024. (V. 13.) FVB határozat megváltoztatását kérte.
  2. A kérelmező álláspontja szerint a támadott határozat jogszabálysértő, mivel sérti a Ve. 2. § e) pontjában megfogalmazott alapelvet és a Ve. 218. § (1) bekezdésébe ütközik.
  3. A felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy a HVB döntése, valamint a FVB határozat [13] pontja is a kifogásolt tartalomban szereplő kifejezéséket szűkítően, rosszhiszeműen és a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó joggyakorlattal ellentétesen értelmezte, az abban szereplő mondatokban sehol nem hangzik el jelöltekre, vagy jelölőszervezetekre történő sem általános, sem konkrét utalás. A kifogásolt tartalomban tett kijelentések továbbá azt sem tisztázzák, hogy bármely nyilvántartásba vett entitásról vagy olyan rosszakaróról lenne szó, aki nem is regisztrált a választási nyilvántartásba. Azzal, hogy a választási bizottságok a 57/2024. (IV.30.) BP03HVB és 58/2024. (IV.30.) BP03HVB határozataiban foglalt ismeretlen elkövetőt, később az ellenérdekű jelöltekkel és jelölőszervezetekkel azonosítják, úgy ezzel azon jogukkal élnek vissza, hogy konkrét bizonyíték hiányában először nem azonosítják a célszemélyt (elkövetőt), míg máskor bármiféle bizonyíték nélkül mégis azonosítják a kérelmező választási eljárásban lévő versenytársait.
  4. A felülvizsgálati kérelem szerint az „ellenfeleim” egy olyan általános kifejezés, amelybe bele tud illeni bármely jelölt, jelölőszervezet, támogató szervezet vagy bármely olyan természetes személy, aki politikai véleményének kíván hangot adni, amely nem értelmezhető szűkítően, a kifogást tevő saját értelmezésének és érdekeinek előmozdítása érdekében. Továbbá álláspontja szerint nem értelmezhető szűkítően a politikai program ismertetése kifejezés sem, mivel a kérelmező itt sem a választási eljáráson a választókörzetben induló jelöltek vagy jelölőszervezetek politikai programjára gondol, hanem bármely olyan ellenérdekűre, akinek politikai programja van, illetve a jövőben lehet. A szabad véleménynyilvánítás jogszerűsége körében hivatkozott a kérelmező a 9/2015. (IV.23.) AB határozatra, mely többek között kimondta, hogy a tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak.
  5. Végezetül a kérelmező újfent hivatkozott a 3107/2018. (IV.9.) AB határozatban foglalt megállapításokra, mely lényegében a kampány során tett tényállítások speciális megítélésének szempontjait részletezi.
  6. Összességében tehát a kérelmező azt állította, hogy a FVB határozata jogszabálysértő, mert figyelmen kívül hagyta a fenti bírósági határozatokban foglalt értelmezési szempontokat és ezáltal annak megváltoztatása szükséges.
  7. A Kúria felhívására az érintett észrevételt nyújtott be, amelyben kérte a 121/2024. (V.13.) FVB határozat helybenhagyását.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
  2. A Ve. 222. § (1) bekezdése szerint „A választási bizottság másodfokú határozata, továbbá a Nemzeti Választási Bizottság határozata ellen az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be. „E rendelkezés alapján bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a felülvizsgálati kérelmet érintettsége folytán az arra jogosult nyújtotta be, ezért a Kúria jelen ügyben is először a kérelmező Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti érintettsége fennállását vizsgálta meg.
  3. Megállapította, hogy a kérelmezőnek, mint nyilvántartásba vett polgármesterjelöltnek a Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti érintettsége fennáll, mert a határozat az általa folytatott kampánytevékenysége vonatkozásában állapított meg jogsértést és tartalmazott tiltó rendelkezést.
  4. Jelen ügyben a HVB megállapította, hogy a jelölt videóüzenete megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjába [a választás tisztaságának megóvása] c) pontjába [esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között], és e) pontjába [jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás] foglalt alapelveket. A Fővárosi Választási Bizottság ezt – többek között – úgy változtatta meg, hogy csak a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjába foglalt alapelv megsértését tartotta megalapozottnak.
  5. Mind a HVB, mind az FVB megállapította, hogy a kifogásolt Facebook-bejegyzés a Ve. 141. §-a értelmében kampánytevékenységnek minősül. A Ve. 141. §-a szerint „Kampánytevékenység a kampányeszközök kampányidőszakban történő felhasználása és minden egyéb kampányidőszakban folytatott tevékenység a választói akarat befolyásolása vagy ennek megkísérlése céljából.” A Kúria egyetért azzal, hogy a kifogásolt tartalom kampánytevékenységnek minősül. Azt kampányidőszakban polgármesterjelölt hozta nyilvánossága, tartalmában a 2024. június 9-re kitűzött önkormányzati képviselő és polgármester választásra vonatkozik, üzenete a választási kampány tisztességes lebonyolításához kapcsolódik. Ilyen formán alkalmas, hogy a választói akaratot befolyásolja, vagy legalábbis megkísérelje.
  6. Az FVB áttekintette az értékítélet (véleménynyilvánítás) és a tényállítás, mint kampánytevékenység végzésére vonatkozó alkotmánybírósági és kúriai gyakorlatot, és arra a megállapításra jutott, hogy „a sérelmezett videóban a jelölt valótlan megállapítást tett a kerületben induló más jelöltekkel kapcsolatban.” Az FVB tehát tényállításnak tekintette a kifogásolt Facebook-bejegyzés (videóüzenet) tartalmát, mégpedig valótlan tényállításnak. Ez vezetett az elmarasztaló határozatok meghozatalához.
  7. Az Alkotmánybíróság több döntésében utalt arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne. Arra is utalt az Alkotmánybíróság, hogy a szólás- és sajtószabadság határainak megvonásánál indokolt különbséget tenni az értékítéletek és a tényállítások védettsége között, míg vélemények esetében a hamisság bizonyítása értelmezhetetlen, addig a bizonyíthatóan hamis tények önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt. [7/2014. (III. 7.) AB határozat, ABH Indokolás (49)]
  8. Az FVB és a felülvizsgálati kérelem is utal az Alkotmánybíróság 5/2015. (II. 25.) AB határozatára, 9/2015. (IV. 23.) AB határozatára és 3107/2018. (IV. 9.) AB határozatára. Mindhárom alkotmánybírósági határozat választási kampányban a véleménynyilvánítás és a tényállítás elhatárolásával kapcsolatos. Ezen döntések közös üzenete, hogy alapvető alkotmányossági kérdés, hogy egy választási kampány során tett kijelentés tényállításnak vagy értékítéletnek minősül-e. Az Alkotmánybíróság egyfelől megerősítette, hogy az elhatárolásnak választási kampány során is alkotmányjogi jelentősége van, mivel a tényállításokra és az értékítéletekre eltérő mércék alkalmazandók. Másfelől ugyanakkor az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatából az is egyértelműen kirajzolódik, hogy a tényállításokra vonatkozó, a jogszerűtlenség megállapíthatósága tekintetében megengedőbb teszt alkalmazására ez esetben kifejezetten szűk körben van csak lehetőség, vagyis a tényállítás alkotmányjogi fogalmát megszorítóan kell értelmezni. Az Alkotmánybíróság szerint egy kijelentés értékelése nem történhet csupán „megragadva a kijelentés direkt tartalmánál” hanem a mérlegelést a választási kampány felfokozott helyzetét és az ügy összes körülményét figyelembe véve kell elvégezni. [3107/2018. (IV. 9.) AB határozat Indokolás (28)]
  9. A Kúria megítélése szerint a kifogásolt kampányvideó üzenete a választások tisztességességére való felhívás. Ez a felhívás legitim célnak tekinthető – különösen egy kampányban – amely a „kijelentés direkt tartalmán” túl, a véleménynyilvánítás körében kiemelt védelmet élvez. Ekként, még ha az értékítélet körébe is értékelnénk a kifogásolt videóüzenet tartalmát, az a véleménynyilvánítási szabadság által védett üzenetnek tekintendő.
  10. A kifogásolt tartalmat mind a HVB, mind az FVB hamis tényállításnak tekintette a következők szerint: „A Fővárosi Választási Bizottság az „ellenfeleim” fordulat értelmezésekor arra a megállapításra jutott, hogy az – nyelvtani értelme szerint és a sérelmezett videóüzenet kontextusában – a jelölt adott választási eljárásban vett politikai ellenfeleire, közelebbről más, a kerületben induló jelöltekre és jelöltet állító jelölőszervezetekre vonatkozhat. A videóban az ’ellenfelekre’ vonatkoztatva két állítás, illetve közlés hangzik el: egyrészt azok plakátokat rongálnak és impresszum nélküli szórólapokon hazugságokat terjesztenek és emiatt az elsőfokon eljárt bizottság elmarasztalta őket, másrészt a jelölt reméli, hogy mindezek helyett a programjuk bemutatásával, tisztességesen készüljenek a június 9-i választásokra. A fenti mondatok együttes értelmezéséből a választópolgár által az a következtetés vonható le, hogy a jelölt ellenfelei azonosak azokkal a jelöltekkel, jelölőszervezetekkel, akik, illetve amelyek a választásokra készülnek.”
  11. Ez az érvelés tehát a videóüzenetben szereplő „ellenfeleim” kifejezést azonosította a politikai ellenfelekkel, holott az üzenet ezt nem szűkítette le. Az, hogy a kijelentések a politikai ellenfelekre vonatkoznak az üzenetben nem hangzik el. A Fővárosi Választási Bizottság a videóüzenet tartalmát tovább értelmezve arra jutott, hogy a jelölt ellenfelei – az ismeretlen elkövetők helyett – azonosak azokkal a jelöltekkel, jelölőszervezetekkel, akik, illetve amelyek a választásokra készülnek. Megállapítható, hogy az üzenetben ez a tartalom sem jelenik meg, sokkal inkább az, hogy ellenfélnek tekinthető az, aki az adott jelölt plakátját megrongálja, vagy jogellenesen impresszum nélküli szórólapot terjeszt. Az „ellenfél” kifejezés használata ezen magatartások tekintetében helyénvaló. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint ellenfél az „Olyan személy ’a másik fél szempontjából’, aki valamely elvi vagy gyakorlati kérdésben szemben áll vagy szembehelyezkedik valakivel vagy valamivel, és küzd azért, hogy a maga felfogását a másikkal szemben érvényre juttassa.” Ebben a kontextusban az ellenfél bárki lehet, a kifogásolt tartalom nem a politikai ellenfeleket jelöli meg a jogellenes magatartás elkövetőiként, különösen nem a kerületben induló jelölteket és jelöltet állító jelölőszervezeteket. Ilyen kijelentés nem hangzik el.
  12. A Kúria megvizsgálta továbbá a választási bizottságok által valótlan (hamis) tényállításnak minősített állításoknak a tényalapját. Maga a HVB határozata rögzíti, hogy születtek elmarasztaló határozatok ismeretlen elkövető ellen plakátrongálás és impresszum nélküli szórólapok tárgyában. A HVB határozat 4. pontja szerint: „A Bizottság a videóüzenetben elhangzott plakátrongálás és impresszum nélküli szólólapok tárgyában hozott határozatát ismeretlen elkövető tekintetében hozta meg, figyelemmel arra, hogy az elkövető személyére sem a kifogás, sem a kifogáshoz csatolt mellékletek nem utaltak, így az nem volt megállapítható.”
  13. A Kúria az ügyben érintett helyi választási bizottság honlapját áttekintve megállapította, hogy a választási kampányban már több határozatot született különböző jelöltek, jelölő szervezetek, magányszemélyek kifogásai alapján. Ilyen a felülvizsgálati kérelemben megjelölt plakátrongálással kapcsolatos 57/2024. (IV.30.) BP03HVB és 58/2024. (IV.30.) BP03HVB határozat is, de ilyen a 39/2024. (IV.26.) BP03 HVB határozat az impresszum hiánya miatt. A fenti határozatok ismeretlen elkövetőt jelölnek meg. Mindezek alapján nem kétséges, hogy a kifogásolt videóüzenet valós tényeken alapul.
  14. Valós tény tehát az ügyben, hogy ismeretlen elkövetők ellen – ahogy a kampányvideóban szerepel – hozott határozatot a választási bizottság. Amennyiben az ismeretlen elkövető a jelölt plakátjait rongálta meg, és a jelöltet hátrányosan érintő szórólapot tett közzé, az nyilvánvaló, hogy a jelölt ellenfelének tekinthető, már csak az értelmező szótár fenti definícója szerint is.
  15. Hamis tényállításnak minősülhet a valós tény valótlan színben való feltüntetése is. Ez jelen esetben akkor valósulna meg, ha a kifogásolt tartalom konkrét „ellenfél” jelölteket, jelölő szervezeteket, vagy konkrét magánszemélyeket jelölt volna meg az „ismeretlen elkövető” helyett, de jelen ügyben ilyen körülmény egyáltalán nem merült fel. A kampányvideó még csak politikai ellenfeleket sem említ (ami adott esetben a véleményszabadság szempontjából lenne értékelhető), csupán ellenfelekről szól. Mindezek alapján nem állapítható meg a hamis tényállítás, épp ellenkezőleg: valós tények alapján kampányidőszakban közreadott olyan kampányvideóról van szó, amelyben a jelölt a tisztességes kampányra hívja fel a figyelmet.
  16. A Kúria a fentiek alapján megállapította, hogy a kifogásolt kampányvideóban nem sérült a Ve. 2. §-ban foglalt egyik alapelv sem, mind a HVB, mind az FVB jogellenesen – kampányidőszakban a szólás-és véleménynyilvánítási szabadságot megsértve – értékelte a videóüzenet tartalmát. Mindezekre figyelemmel a Kúria mind a Fővárosi Választási Bizottság 121/2024. (V.13.) FVB határozatát a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján úgy változtatta meg, hogy a kifogást elutasította.

A döntés elvi tartalma

  1. A választási kampányban valamely jelölt kijelentésének értékelésénél eldöntendő, hogy az véleménynyilvánításnak vagy tényállításnak tekintendő. Valótlan tényállítás nem állapítható meg oly módon, hogy a választási bizottság annak, abban nem szereplő tartalmat tulajdonít.

Záró rész

  1. A Kúria a felülvizsgálati kérelemről a Ve. 229. § (2) bekezdése alapján nem peres eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban határozott.
  2. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt – az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 45/A. § (5) bekezdés szerinti mértékű – illeték a Ve. 228. § (2) bekezdése, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 35. § (1) bekezdése értelmében alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 102. § (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az állam terhén marad.
  3. A végzés elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2024. május 19.

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke
Dr. Dobó Viola s.k. előadó bíró
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró