Kúria
v é g z é s e
Az ügy száma: Kvk.IV.37.796/2017/3.
A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
Dr. Dobó Viola bíró
A kérelmező: Dr. G. K.
A kérelmezett: Nemzeti Választási Bizottság
A per tárgya: népszavazási ügy
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó: a kérelmező
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság 2017. szeptember 12. napján kelt 104/2017. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria
– a Nemzeti Választási Bizottság 104/2017. számú határozatát helybenhagyja;
– kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 10.000 (azaz tízezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Fővárosi Választási Bizottság (a továbbiakban: FVB) elnöke 2017. augusztus 9. napján kelt FPH71/2-51/2017. számú válaszlevelében az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 53. § (2) bekezdésére hivatkozva a kérelmezőkkel közölte, hogy az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz címezve az első fokon eljárt bírósághoz kell benyújtani. Az FVB elnöke arról is tájékoztatta a kérelmezőket, hogy az iratokból megállapítható volt annak ténye, amely szerint az alkotmányjogi panasz a Kúriához is benyújtása került. Az FVB elnök mindezek alapján arról tájékoztatta a kérelmezőket, hogy az iratokat az FVB az Alkotmánybíróság részére nem továbbítja. Kérelmezők ismételten kérték az alkotmányjogi panasz továbbítását az Alkotmánybíróság részére. Az FVB elnöke 2017. augusztus 25. napján kelt FPH71/2-53/2017. számú levelében kifejtette, hogy a választási bizottságnak az alkotmányjogi panasz továbbítását illetően nincs feladata,- és hatásköre.
[2] A kérelmezők 2017. szeptember 11-én a Nemzeti Választási Bizottsághoz fordultak a választási szerv hallgatása miatt. A Nemzeti Választási Bizottság a 104/2017. számú határozatában a választási szerv hallgatása miatt benyújtott kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy sem a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.), sem a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) rendelkezései nem teremtenek hatáskört a választási szerveknek, ezen belül is a választási bizottságoknak a Kúria és a Fővárosi Közgyűlés határozatával szembeni alkotmányjogi panasznak az Alkotmánybíróság részére való felterjesztésére.
[3] A Nemzeti Választási Bizottság rögzítette, hogy a kérelmezők kizárólag a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási eljárási alapelvének sérelmét jelölték meg jogsértésként, vagyis sem a Ve., sem az Nsztv. tételes rendelkezéseire nem utaltak, mely alapján az FVB, illetve annak elnöke jogsértése, vagy mulasztása megállapítható lenne.
[4] A Nemzeti Választási Bizottság megállapította azt is, hogy a kérelmezők jogorvoslati kérelme elkésett. A jogorvoslati kérelem 2017. szeptember 11-én érkezett meg a Nemzeti Választási Bizottsághoz, holott annak legkésőbb 2017. szeptember 8-án 16 óráig meg kellett volna érkeznie. A kifogás ezért ebből az okból is alkalmatlan az érdemi vizsgálatra.
A felülvizsgálati kérelem
[5] A kérelmező szerint a 104/2017. NVB határozat jogszabálysértő, továbbá a választási bizottság mérlegelési jogkörét nem helytállóan gyakorolta, így a Ve. 223. § (3) bekezdés a) és b) pontját egyaránt sérti. Álláspontja szerint tévesen minősítették beadványát választási szerv hallgatása elleni kifogásnak, mivel nem kifogást, hanem a Ve. 242. §-a alapján választási szerv hallgatása elleni jogorvoslatot nyújtottak be. A Ve. ezen jogorvoslati kérelem előterjesztésére nem állapít meg határidőt és az elbírálásra vonatkozó feltételeket sem. A kérelmező szerint a Ve. 242. §-ában szabályozottak nem esnek egy tekintet alá a kifogással, hanem önálló jogorvoslatnak minősíthetők.
[6] A felülvizsgálati kérelem idézett az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásából, idézte az alapjogvédelem 1. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezését, az Alaptörvény XXIV. cikkben található tisztességes ügyintézéshez való jogot, a XXIII. cikket, és az R) cikket. Véleménye szerint az alkotmányjogi panasz továbbításához nem kell külön hatásköri szabályt előírni: az az ésszerű határidőn belüli eljárás Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésből és az emberi méltóság Alaptörvény II. cikkében foglalt követelményéből – „a polgárok szolgálatát figyelembe vevő hitvallási előírásokból” – következik. A választási szervekre az Alaptörvény rendelkezései is irányadóak.
[7] A kérelmező szerint az NVB a Ve. 242. §-át megsértve állapította meg, hogy a beadványozók a Ve. 208-220. §-a szerinti kifogást terjesztettek elő. Álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz felterjesztéséhez nincs szükség külön hatásköri szabályra. A kérelmező azt is felveti, hogy a vizsgálni kért határozat szerint a jogorvoslattal érintett mulasztás nem minősül választási ügynek. E körben az Alaptörvényen túl idézte az Nsztv. 1. § (1) bekezdését, s nyomatékosította, hogy alkotmányjogi panaszukkal az Alkotmánybírósághoz a Fővárosi Választási Bizottság útján folyamodtak.
[8] A kérelmező álláspontja szerint a nemzetközi egyezményekben is rögzített tisztességes eljáráshoz való joga és a hatékony jogorvoslathoz való joga alapján megilleti az a jog, hogy az Alkotmánybírósághoz címzett, a Fővárosi Választási Bizottság útján előterjesztett alkotmányjogi panasza a címzetthez továbbításra kerüljön.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A Ve. 242. § (1) bekezdése szerint „Ha a választási szerv eljárási kötelességének határidőn belül nem tesz eleget, a felettes választási szerv az erre irányuló kifogás megérkezésétől, vagy a hivatalos tudomásszerzéstől számított három napon belül megállapítja a jogszabálysértés tényét, és
a) a mulasztó választási szervet az eljárás soron kívüli lefolytatására utasítja, vagy
b) meghozza az elmulasztott döntést.”
A Ve. 242. § (2) bekezdése értelmében „Ha a Nemzeti Választási Bizottság eljárási kötelességének határidőn belül nem tesz eleget, a Kúria az erre irányuló kifogás megérkezésétől számított három napon belül megállapítja a jogszabálysértés tényét, és a Nemzeti Választási Bizottságot az eljárás soron kívüli lefolytatására utasítja.”
[10] A Kúria megítélése szerint helytállóan értelmezte a Nemzeti Választási Bizottság azt, hogy a kérelmező jogorvoslati kérelmének három napon belül – legkésőbb 2017. szeptember 8-án 16 óráig – meg kellett volna érkezni. Helyesen alkalmazta az NVB a Ve. 209. § (1) bekezdését az ügyben. A Ve. 242. § (2) bekezdése a jogorvoslati folyamatban a választási szerv hallgatásához kapcsolódva is a kifogás fogalmat használja három napos elbírálási határidővel, tehát a választási szerv hallgatása miatti eljárás során a kifogás jogintézménye ismert. A kifogás értelemszerűen jogorvoslat, a Ve. XII. fejezete – amelyben a kifogás előterjesztésére vonatkozó 209. § (1) bekezdése is megtalálható – „A jogorvoslat” fejezetcímet viseli. Tehát a választási szerv hallgatása elleni jogorvoslat, és a választási szerv hallgatása elleni kifogás fogalmak között nincs tartalmi különbség.
[11] A Kúria megjegyzi, hogy a választási eljárás során nincs olyan jogorvoslat, amelynek benyújtására és elbírálására a Ve. – vagy népszavazási eljárás során az Nsztv. – nem állapít meg határidőket.
[12] Az alaptörvényi hivatkozásokkal összefüggésben a Kúria a következőket állapítja meg: az Abtv. 53. § (2) bekezdés szerint … „az alkotmányjogi panasz iránti indítványt (…) az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.” E szabály egyértelműen meghatározza az alkotmányjogi panasz benyújtásának helyét és módját. Az Alaptörvény indítványozó által felhívott rendelkezéseiből nem következik, hogy a panaszt mégsem az első fokon eljárt bíróságnál kell előterjeszteni, vagy máshol is előterjeszthető. A Kúria megítélése szerint figyelembe kell venni, hogy ezen eljárásokban rövid határidők állnak a jogorvoslati kérelmek előterjesztésre, így a határidők megtartása szempontjából különösen fontos, hogy a jogorvoslati kérelmek ott kerüljenek előterjesztésre, ahol azt a törvény előírja.
[13] Egyébiránt a Kúria egyetért a kérelmezővel abban, hogy a választási szervekre az Alaptörvény rendelkezései is irányadóak.
[14] Arról, hogy a kérelmező ügye „választási ügy-e”, a Kúria a következőket állapítja meg: Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése szerint [a]z e törvény hatálya alá tartozó eljárásokra a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) Általános részét – az e törvényben foglalt eltérésekkel – alkalmazni kell.” A választási eljáráshoz kapcsolódó speciális alkotmányjogi panaszt a Ve. 233. §-a szabályozza a Ve. Általános részében. A Ve. 233. § (1) bekezdése értelmében a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be az Alkotmánybírósághoz, a (2) bekezdés alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszról a beérkezésétől számított három munkanapon belül, a befogadott alkotmányjogi panaszról további három munkanapon belül dönt. Ezen speciális szabályokon túl az Abtv. 30. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
[15] A törvényértelmezés szintjén tisztázatlan, hogy a népszavazási döntések elleni alkotmányjogi panaszra irányadók-e a Ve 233. § rendelkezései, azonban jelen eljárásban – a 104/2017. NVB határozat törvényességi vizsgálata során – nem ez a kérdés. Az NVB határozata szerint, mivel az alkotmányjogi panasz felterjesztésével kapcsolatos döntés meghozatalát, vagy intézkedés megtételét sem a Ve., sem az Nsztv. nem nevesíti a választási bizottságok feladatai között, ezért a kifogás tárgyává tett mulasztás nem minősül választási ügynek. Tehát ebből nem következik, hogy a választási szerv hallgatása miatti – a Ve. 242. §-ában szabályozott – jogorvoslat egyébként ne lenne választási ügy. Az NVB pusztán az alkotmányjogi panasz továbbítására állapította meg – hogy erre vonatkozó szabályozás hiányában – nem választási ügy. Az NVB határozat e miatt nem tekinthető jogszabálysértőnek.
[16] Végül a Kúria a kérelmező azon érvével kapcsolatban, amely szerint a nemzetközi egyezményekben is rögzített tisztességes eljáráshoz való jog és a hatékony jogorvoslathoz való jog alapján megilleti, hogy az Alkotmánybírósághoz címzett, a Fővárosi Választási Bizottság útján előterjesztett alkotmányjogi panasza a címzetthez továbbításra kerüljön, a következőkre utal. A vizsgált NVB határozat is a tényállás részévé tette azt, hogy az iratokból megállapítható volt annak ténye, amely szerint az alkotmányjogi panasz a Kúriához is benyújtása került. Az ügyben a Kúria jár el elsőfokú bíróságként, az Abtv. 53. § (2) bekezdése alapján pedig a panaszt az elsőfokú bíróságnál kell előterjeszteni.
[17] A fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott, a vizsgált határozat nem sérti Ve. 223. § (3) bekezdés a) és b) pontját, ezért a Nemzeti Választási Bizottság 104/2017. számú határozatát a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján helybenhagyta.
Záró rész
[18] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Ve. 229.§ (2) bekezdésének megfelelően nemperes eljárásban bírálta el.
[19] Az eljárási illetékről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43.§ (7) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
[20] A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232.§ (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2017. szeptember 18.
Dr. Kalas Tibor s. k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s. k. előadó bíró,
Dr. Dobó Viola s. k. bíró