Kvk.IV.37.134/2006/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA



Kvk.IV.37.134/2006/2.szám







A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. M.-T. Á. ügyvéd által képviselt dr. T. Z. kérelmezőnek az Országos Választási Bizottság 2006. március 5-én meghozott 76/2006. /III. 5./ számú határozata ellen benyújtott bírósági felülvizsgálat iránti kérelme tárgyában az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

v é g z é s t :



A Legfelsőbb Bíróság az Országos Választási Bizottság 76/2006.(III. 5.) számú határozatát helybenhagyja.


E végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s



A kérelmező 2006. március 2-án a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény /a továbbiakban: Ve./ 3. § a/, c/ és d/ pontjában meghatározott választási eljárási alapelvek megsértése miatt nyújtott be kifogást az Országos Választási Bizottsághoz /a továbbiakban: OVB/.


Előadta, hogy a Népszabadság című, országos terjesztésű napilap 2006 február 28-i számában "Fejlesztési leltár 2007-2013" címmel megjelent melléklet a lap részeként közzétett politikai hirdetés, ennek ellenére a napilap e jellegét nem tüntette fel.


Kérte, hogy az OVB állapítsa meg, hogy a Népszabadság című lap megsértette a Ve. 3. § a/, c/ és d/ pontját, tiltsa el a lapot a további jogszabálysértéstől, és kötelezze a lap szerkesztőségét határozatának közzétételére.


Az OVB 76/2006. /III. 5./ számú határozatában a kifogást elutasította.


A határozat indokolása szerint a sajtóban közzétett politikai hirdetés fogalmát sem a Ve., sem a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény nem tartalmazza, a vitatott esetben pedig a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény, illetve a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény rendelkezéseit sem lehet alkalmazni.


Kifejtette, hogy csak sajtóetikai normaként fogalmazható meg az a követelmény, hogy a hirdetésnek el kell különülnie a lap szerkesztőség által készített részeitől.


A melléklet esetében ez az elkülönülés úgy valósult meg, hogy a lap egyéb részeitől eltérő betűtípussal szedett négy oldalas szöveget a lap közepén helyezték el, önálló oldalszámozással. Így az átlagos újságolvasóban az a benyomás alakulhatott ki, hogy a melléklet négy oldala nem tartozik a szerkesztőség által készített laprészhez. Ennek alapján az OVB úgy foglalt állást, hogy a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási alapelve nem sérült, a további alapelvek pedig a vitatott hirdetéshez nem kapcsolhatók.


Az OVB határozatával szemben a kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, előadva, hogy a Népszabadságban megjelent melléklet politikai hirdetés, ennek ellenére a hirdetést feladó párt nevét vagy logóját nem tartalmazza; ezért sérti a Ve. 3. § d/ pontjában meghatározott jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét.


Álláspontja szerint a joggyakorlás jóhiszeműségének megállapítása körében a sajtóetikai szabályokat és a sajtó gyakorlatát is figyelembe kell venni.


Hivatkozott arra, hogy a bírósági felülvizsgálati kérelemhez csatolt mellékletekből kitűnően a Népszabadság és más lapok gyakorlata szerint is a politikai hirdetések a lap többi részétől kerettel elválasztva jelennek meg, ebbéli minőségük feltüntetésre kerül. Általában a hirdetésen is szerepel a "fizetett politikai hirdetés" megjelölés. Az átlagos újságolvasó számára a fizetett politikai hirdetések ezen együttes szempontok alapján ismerhetők fel. Önmagában az oldalak számozásával, vagy a lap betűtípusával jelzett elkülönülés nem elegendő, ezért az olvasók joggal gondolhatták, hogy a Népszabadság napilap önszántából közölte az új Magyarország-programot.


Hangsúlyozta, hogy önmagában a Ve. alapelvének sérelme is megalapozhatja a jogorvoslatot még akkor is, ha a politikai hirdetés közzétételére vonatkozó konkrét jogszabályi előírás nincs.


Utalt arra, hogy az MSZP 2006. február 28-án elkészített Választási Etikai Kódex Tervezetének 5. szakasza is megkívánja, hogy a választási propaganda-anyagokat jól felismerhető, és mással össze nem téveszthető módon sajátjukként jelezzék.


Az OVB határozatának indokolására utalva rámutatott arra, hogy amennyiben a mellékletet szórólapnak tekintik, úgy azon impresszumot kellett volna feltüntetni.


A Ve. 44/A. §-ából azt a következtetést vonta le, hogy a politikai hirdetésekkel kapcsolatosan az írott média területén is elkövethető az esélyegyenlőség alapelvének sérelmét megvalósító jogsértés, amennyiben a Népszabadság napilap más jelölő szervezet számára nem ugyanilyen feltételekkel biztosít hirdetési felületet.


Az előadottak alapján kérte annak megállapítását, hogy a Népszabadság megsértette a Ve. 3. § c/ és d/ pontját, amikor nem biztosította a jelölő szervezetek esélyegyenlőségének feltételeit az újságban való megjelenéssel kapcsolatban, illetve nem tüntette fel mellékletének politikai hirdetés-jellegét; hogy a Magyar Szocialista Párt megsértette a Ve. 3. § c/ és d/ pontját, amikor a mellékletben nem tüntette fel nevét és/vagy logóját, valamint, hogy képviselője útján tagadta a melléklet fizetett politikai hirdetés jellegét, és ezzel félrevezette a jelölő szervezeteket, illetve a választópolgárokat, továbbá a Népszabadság napilap, valamint a Magyar Szocialista Párt eltiltását kérte a további jogszabálysértéstől.


A kérelmező felülvizsgálati kérelme nem alapos.


A Ve. 82. § /2/ bekezdése szerint bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet lehet benyújtani


a/ jogszabálysértésre hivatkozással, illetve


b/ a választási bizottság mérlegelési jogkörben hozott határozata ellen.


A Ve. 82. § /4/ bekezdés a/ pontja kimondja, hogy a bírósági felülvizsgálat iránti kérelemnek tartalmaznia kell a kérelem 82. § /2/ bekezdése szerinti jogalapjának megjelölését.


A Ve. 82. § /5/ bekezdése lehetővé teszi, hogy a bírósági felülvizsgálat iránti kérelemben új tényeket és bizonyítékokat is felhozzanak.


A Ve. idézett rendelkezései nem hagynak kétséget a felől, hogy a Legfelsőbb Bíróság az Országos Választási Bizottság határozatának bírósági felülvizsgálatát végzi. Nincs tehát eljárási lehetőség arra, hogy a kérelmező olyan - az Országos Választási Bizottsághoz előterjesztett kifogásban elő nem terjesztett - kérelmet nyújtson be bírósági felülvizsgálati kérelmében, amelyet az OVB nem bírált el. Ennek megfelelően alaptalan a kérelmező kérelme atekintetben, hogy a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg, miszerint a Magyar Szocialista Párt megsértette a Ve. 3. § c/ és d/ pontját, illetve tiltsa el a Magyar Szocialista Pártot a további jogsértéstől.


A kérelmező OVB-hez benyújtott kifogásában is kérte azonban a Népszabadság című napilap által elkövetett jogsértés megállapítását és a napilap eltiltását a további jogsértéstől, valamint a lap szerkesztőségének kötelezését az OVB határozatának közzétételére.


E körben a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat állapítja meg:


A Ve. 82. § /2/ bekezdése értelmében a bíróság az OVB határozatának felülvizsgálatára vagy jogszabálysértés okán, vagy mérlegelési jogkör gyakorlásával összefüggésben jogosult.


A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem egyrészt a Ve. 3. § c/ bekezdésében megfogalmazott esélyegyenlőségi alapelv, és a 3. § d/ bekezdésében rögzített jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének megsértésére hivatkozott; másrészt a sajtóetikai szabályok, illetve az írott sajtó által kialakított gyakorlat alapján az OVB mérlegelését támadta, a melléklet közlési módjának elfogadhatósága vonatkozásában.


A Népszabadság című napilap kérelmező által vitatott eljárása az esélyegyenlőség elvét nem sérti; az MSZP programjának közlése mellett ugyanis nincs adat arra, hogy más politikai párt vonatkozásában diszkriminatív módon járt volna el.


A bírósági felülvizsgálati kérelmet nem tényekre alapozza, hanem csupán feltételezi, hogy hasonló közlés nem mindenki számára ugyanolyan feltételekkel érhető el.


A jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvének sérelme akkor valósulhat meg, ha valamely jog jogosultja jogával visszaélésszerűen él. Ennek egyik lehetőségeként fogalmazta meg az Alkotmánybíróság azt az esetet, amikor a választópolgárok nem azért élnek az igazolás lehetőségével, hogy lakóhelyüktől távol is gyakorolják választójogukat, hanem kifejezetten azért utaznak el lakóhelyükről - a várható választási eredmények ismeretében -, hogy igazolással más településen és választókerületben adhassák le szavazatukat, és gyakorolják választójogukat /338/B/2002. számú alkotmánybírósági határozat, dr. Tertyánszkiné dr. Vasadi Éva különvéleménye/.


Az Alkotmánybíróság 32/2001. /VII. 11./ AB számú határozatának indokolásában azt állapította meg, hogy az aláírásgyűjtő íven egymás mellett több kérdés oly módon való szerepeltetése, hogy az ajánlási jogával élni kívánó választópolgár azokra egyenként, külön-külön nem tud egyértelmű választ adni és egyben a kérdések közül választani, az Alkotmány 2. § /2/ bekezdése mellett az Alkotmány 2. § /1/ bekezdése alapján a jogbiztonság érdekében megfogalmazott általános eljárási alapelvekkel is ütközik: mindenekelőtt a népszavazás tisztaságának megóvása, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás értékei sérülhetnek.


Az OVB 19/2002. /IV. 18./ számú állásfoglalásában azt állapította meg, hogy a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvének súlyos sérelmét valósítja meg, ha a választási névjegyzék alapján bárki hozzáférhetővé tesz olyan adatokat, amelyek a szavazati jogukat gyakorolt, illetőleg a szavazni jogosult, de még meg nem jelent választópolgárok személyére vonatkoznak. A közjogi jogosultságokkal való visszaélés tehát - a felsorolt esetekhez hasonlóan- az egyébként törvényes lehetőségként rendelkezésre álló, a szavazópolgárok meggyőzését célzó média reklámmal is megvalósítható.


A fentiekre is figyelemmel, a kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmében, helyesen utalt arra, hogy a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvének sérelme valósulhat meg, amennyiben valamely politikai párt programja, politikai hirdetése a lap többi szerkesztett részétől nem különül el, és azt a látszatot kelti, hogy az a szerkesztőség által hírértékűnek tartott, a sajtóban ismertetésre kerülő dokumentum.


A vitatott melléklet megjelenési módját azonban az OVB határozatában okszerűen, a logika szabályainak megfelelően vizsgálta és értékelte.


Az OVB által mérlegelt körülmények /a lap egyéb részeitől eltérő betűtípus, önálló oldalszámozással a lap közepén elhelyezett külön négy oldalas szöveg/ valóban az elkülöníthetőséget támasztják alá. Ezen túlmenően a napilap első oldalán található tartalomjegyzék egyértelműen utal arra, hogy a négy oldalas melléklet az MSZP által elkészített új Magyarország-programról szól, amely fejlesztési elképzeléseket tartalmaz. A melléklet minden oldalának fejrészén olvasható, hogy a "Fejlesztési-leltár 2007-2013" megnevezésű dokumentum "A szocialisták új Magyarország-programja".


Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a melléklet az átlagos újságolvasó számára nem keltett olyan benyomást, hogy az az újság szerkesztett részéhez tartozik.


A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az elkülönítés egyértelműbb módja, ha a politikai pártok programjait és dokumentumait az írott sajtó a "fizetett politikai hirdetés" minőség feltüntetésével közli; ilyen irányú törvényi előírás hiányában azonban kötelezettségként nem kérhető számon.


Az egyértelmű megjelölés mellőzése azonban azzal az következménnyel jár, hogy - ilyen irányú kérelem esetén - a választási hatóságoknak és jogorvoslati szerveknek esetről esetre vizsgálniuk kell, vajon a közlés módja nem alkalmas-e a szavazópolgárok megtévesztésére, félrevezetésére.


A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az Országos Választási Bizottság 76/2006.(III. 5.) számú határozatát a Ve. 84. § /3/ és /7/ bekezdése alapján helybenhagyta.


A további jogorvoslatot a Ve. 84. § /1/ bekezdése zárja ki.





Budapest, 2006. március 9.