Kvk.III.39.100/2024/5. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Kvk.III.39.100/2024/5.

A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Farkas Katalin bíró

A kérelmező: Kérelmező (Cím1)

A kérelmező képviselője: Dr. Takáts Eszter ügyvéd (Cím2)

Az I. rendű érintett: Éljen Szombathely! Egyesület (Cím3)

A II. rendű érintett: Agora Savaria Kulturális és Médiaközpont Nonprofit Kft. (Cím4)

A II. rendű érintett képviselője: Dr. Hódi Cintia Stella ügyvéd (Cím5)

A III. rendű érintett: Szombathelyi Vagyonhasznosító és Városgazdálkodási Nonprofit Zrt. (Cím6)

A III. rendű érintett képviselője: Kamarai jogtanácsos

A IV. rendű érintett: Szombathely Városi Vásárcsarnok (Cím7)

Az eljárás tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező

A felülvizsgálni kért határozat: a Vas Vármegyei Területi Választási Bizottság 31/2024. (V. 09.) számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Vas Vármegyei Területi Választási Bizottság 31/2024. (V. 09.) számú határozatát a kifogást érdemben elutasító részében megváltoztatja, és megállapítja, hogy a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek azzal, hogy az általuk kihelyezett plakátok és hirdetések egyedi grafikája, betűtípusa és színkombinációja megegyezik az I. rendű érintett jelölő szervezet 2019 óta használt plakátjain és reklámjain használtakkal, megsértették a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt alapelvet.

A Kúria a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintetteket eltiltja a további jogszabálysértéstől.

A nemperes eljárásban feljegyzett 10.000 (tízezer) forint eljárási illeték az állam terhén marad.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás           

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

  1. A kifogást tevő (a bírósági eljárásban kérelmező), aki a Fidesz-KDNP jelölő szervezetek szombathelyi képviselőjelöltje, 2024. május 3-án kifogást nyújtott be a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjaiban megjelölt alapelvek megsértése miatt. Ebben előadta, hogy Szombathely város egész területén óriásplakátok, felmatricázott autóbuszok, buszmegálló reklámok, szupermarketekben megjelent reklámok hirdetik, hogy „MINDENKI SZOMBATHELYI”. A reklámok szombathelyi nevezetességekkel ábrázolt egyedi grafikával kerültek közzétételre fehér, kék és türkizkék színekkel. Egyértelműen megállapítható, hogy a hirdetések megrendelője a Szombathely Megyei Jogú Város tulajdonában álló II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintett. Ezen identitást erősítő hirdetésekre Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlésének 342/2023. (X. 26.) Kgy. számú határozata adott felhatalmazást.
  2. A kampányidőszak kezdetét (2024. április 20.) követően Szombathely egész területén folyamatosan jelentek meg és láthatóak az I. rendű érintett jelölő szervezet óriásplakátjai, habkarton plakátjai és egyéb hirdetései, amelyeken látható egyedi grafika, betűtípus és színkombináció teljesen azonos a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek fenti hirdetésein használtakkal. A „MINDENKI SZOMBATHELYI” szlogen használata is sok esetben megegyezik az I. rendű érintett választási plakátjain és a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek hirdetésein.
  3. Az I. rendű érintett a szombathelyi nevezetességeket ábrázoló egyedi grafikát azonos betűtípussal és színkombinációval a 2019. évi helyi önkormányzati választáson és azóta is folyamatosan használja.
  4. A fentiek miatt az identitást erősítő kampány egyértelműen az I. rendű érintett jelölő szervezetet népszerűsítő és annak támogatására ösztönző kampányeszköznek tekinthető.
  5. Ennek kapcsán felmerülhet, hogy a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek által finanszírozott propaganda és tájékoztató anyagok valójában és célzottan a Ve. 146. §-a szerinti politikai reklámok és politikai hirdetések körébe tartoznak, amelyek alkalmazása a Ve. 141. §-a szerinti kampánytevékenység. Ez esetben a plakátok nem felelnek meg a Ve. 144. § (2) bekezdése szerinti előírásoknak.
  6. Az I., II., III. és IV. rendű érintettek megsértették a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjait. A kifogást tevő kérte a választási bizottságot, hogy a Ve. 218. § (2) bekezdése szerint eljárva a jogszabálysértés tényét állapítsa meg és a jogszabálysértőket a további jogszabálysértéstől tiltsa el, valamint szabjon ki velük szemben bírságot.
  7. A Szombathely Megyei Jogú Város Helyi Választási Bizottsága (a továbbiakban: HVB) a 97/2024. (V. 6.) HVB számú határozatában a kifogást tevőnek a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjaiban foglalt alapelvi sérelem miatt benyújtott kifogását érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
  8. A HVB a Ve. 209. § (1) bekezdésében foglaltakat figyelembe véve megállapította, hogy a kifogást tevő nem határozta meg kifogásában, hogy az általa sérelmezett jogsértést mikor követték el. Arra azonban utalt, hogy a kifogás benyújtását megelőző három napnál korábban a hirdetések kihelyezésre kerültek. Ezért a kifogás elkésett, így azt érdemi vizsgálat nélkül el kellett utasítani.
  9. A kifogást tevő fellebbezése folytán eljárt Vas Vármegyei Területi Választási Bizottság (a továbbiakban: TVB) a 31/2024. (V. 09.) számú határozatában a HVB határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy az I. rendű érintett jelölő szervezet kifogásban előadott magatartása a Ve. 307/D. § (3) és (4) bekezdésében foglalt tilalomba ütközik. Ennek további vizsgálatára a Ve. 307/D. § (4) bekezdése alapján az Állami Számvevőszék rendelkezik hatáskörrel, ezért a TVB kezdeményezi a hatáskörrel eljáró szerv eljárását, amelyre tekintettel a kifogást érdemben elutasította.
  10. A TVB az indokolásban egyetértett azzal, hogy a kifogásban előadott magatartás folyamatos állapotszerű jogsértést valósít meg, így a plakátok kihelyezésének időpontja közömbös, a kifogás ezért nem késett el.
  11. Az I. rendű érintett 2019 óta folyamatosan alkalmazott marketing elemeivel, ezen belül azonos grafikával, betűtípussal, színnel és szlogennel, a város emblematikus sziluettjével, képi világgal, tipográfiával, a választópolgárok megtévesztésére és ezzel befolyásolására alkalmas módon egyező plakátok elkészítését rendelte meg, finanszírozta és helyezte ki a választási kampány időszakára időzítve három önkormányzati tulajdonban álló, jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek. Ezzel a cselekménnyel megvalósult kampánytevékenység vagyoni értékkel bír és ennek haszonélvezője az I. rendű érintett. Ez a jelölő szervezet az így kapott támogatást hallgatólagosan elfogadta, ez ellen nem tiltakozott, nem tett semmilyen intézkedést annak érdekében, hogy ez a választási alapelvekbe is ütköző tevékenység megszűnjön.
  12. A kialakult joggyakorlat alapján választási alapelvi sérelemre – mint jogszabálysértésre – akkor alapozható határozat, ha nincs olyan rendelkezés, amelyet a jogellenesnek minősített magatartás sért (Kvk.IV.37.468/2009/2.). Ha tehát egy adott jogviszonyt tételes jogi rendelkezések szabályoznak, akkor nem lehet a jogvitát alapelvi rendelkezések alapján eldönteni. Ilyenkor az alapelveknek a jogértelmezésnél van kiemelt jelentőségük. Ha azonban az adott tényállásra vonatkozó jogszabályi rendelkezés nincs, akkor önmagában az alapelvekre alapítottan is lehet döntést hozni, mert azok önálló normatartalommal bírnak, az alapelvek megsértése jogszabálysértésnek minősül (Kvk.III.37.799/2020/3.). Amennyiben a választási bizottság vagy a bíróság a Ve. tételes rendelkezésének a sérelmét állapítja meg, úgy a választási eljárási alapelv sérelmét nem kell megállapítani, mert a tételes előírás sérelme magában foglalja az alapelvi sérelmet is.
  13. Mivel jelen ügyben felmerül a Ve. 307/D. § (4) bekezdésének megsértése, a jogsértés elbírálásának ennek keretén belül van helye, ennek további vizsgálatára és elbírálására az Állami Számvevőszék rendelkezik hatáskörrel. A választási eljárás sajátosságára tekintettel a TVB nem függesztheti fel az eljárást és nem várhatja meg az Állami Számvevőszék határozatát, ezért a fenti tényállási elemek és a jogalkalmazási elvek összességét figyelembe véve kellett döntést hozni, vagyis a kifogást érdemben elutasítani.

A felülvizsgálati kérelem és az észrevételek

  1. A kérelmező felülvizsgálati kérelmében a TVB határozatának megváltoztatását kérte a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának megsértése miatt oly módon, hogy az I., II., III. és IV. rendű érintetteket a Kúria a Ve. 218. § (2) bekezdés b) pontjára alapítottan a további jogszabálysértéstől tiltsa el és velük szemben szabjon ki bírságot, azzal, hogy az Állami Számvevőszék eljárásának kezdeményezésére tett intézkedést tartsa fenn hatályában.
  2. Álláspontja szerint a TVB a tényállást helyesen állapította meg, abból azonban részben téves jogi következtetést vont le. A Ve. 307/D. § (3) és (4) bekezdésében foglalt tételes rendelkezés sérelme kizárólag a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontja szerinti alapelvi sérelmet foglalhatja magában, azonban a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában írt esélyegyenlőség sérelmének alapelvét nem.
  3. A jelenleg is fennálló jogsértő állapot jogi reparációjára sem alkalmas a másodfokú határozat, mivel az Állami Számvevőszék eljárása erre nem megfelelő eszköz, mert a Ve. 307/D. § (5) bekezdésére figyelemmel az Állami Számvevőszék kizárólag a jelölő szervezet által jogszerűtlenül igénybe vett támogatás kétszeresének a visszafizetésére való kötelezést rendelheti el. Ezért ha megállapításra is kerülne a Ve. 307/D. § (3) és (4) bekezdéseibe való ütközés, attól a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt alapelvi sérelem még ugyanúgy fennállna, mert a jogsértő plakátok eltávolítására az Állami Számvevőszék nem kötelezheti a jogsértőt.
  4. A Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata kizárólagos tulajdonában álló II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek a saját költségvetésük terhére, közpénzből, de nem a közfeladatukból eredő feladatuk ellátásával összefüggő tevékenységként tették közzé az I. rendű érintett jelölő szervezet egyedi grafikájával, betűtípusával és színkombinációjával, a jelölő szervezet választási jelmondatával azonos tartalmú hirdetéseket. Ezért ez a szombathelyi identitást erősítő kampány bizonyítékokkal igazoltan alkalmas a választói akarat befolyásolására.
  5. Felmerülhet, hogy a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek által finanszírozott tájékoztató anyagok a Ve. 146. §-a alapján minősülő politikai reklámok és politikai hirdetések körébe tartoznak, amelyek alkalmazása a Ve. 141. §-a szerinti kampánytevékenység. Ez esetben a plakátok nem felelnek meg a Ve. 144. § (2) bekezdésében írt előírásnak, mert azokon nem szerepel a kiadó neve, székhelye és a kiadásért felelős személy neve.
  6. A TVB akkor járt volna el helyesen, ha az esélyegyenlőség alapelve megsértésének megállapítása mellett a Ve. 218. § (2) bekezdését alkalmazva a jogsértőket a további jogsértéstől eltiltja és velük szemben bírságot szab ki.
  7. A Ve. 218. § (2) bekezdésének b) pontja nem tartozik a választási bizottság mérlegelési jogkörébe, hanem – ha annak helye van, tehát jogi reparáció szükséges, akkor – az kötelezően alkalmazandó szankció. Ezt igazolja, hogy a Ve. 218. § (2) bekezdés d) pontja csak a bírság tekintetében biztosít mérlegelési jogkört.
  8. A Kúria a végzésében felhívta az I., II., III. és IV. rendű érintetteket arra, hogy a felülvizsgálati kérelemre észrevételt tehetnek. A végzés kiadására a felülvizsgálati kérelem benyújtására meghatározott határidőt követően került sor. A IV. rendű érintett észrevételt nem terjesztett elő.
  9. Az I. rendű érintett – a felhívásban foglaltak ellenére – észrevételét ügyvédi képviselet nélkül terjesztette elő, így az a Ve. 224. § (5) bekezdésére figyelemmel hatálytalan.
  10. A II. rendű érintett észrevételében kérte – tartalma szerint – a TVB határozatának helybenhagyását, mert a vonatkozásában nem állapítható meg jogsértés. Előadta, hogy a kérelmezett által elismerten a vitatott tájékoztató anyagok már a választási kampányt megelőzően kihelyezésre kerültek, az I. rendű érintett a kampány kezdetekor helyezett ki olyan plakátokat, amelyek azonos képi világgal, színekkel rendelkeztek, mint a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek által elhelyezettek. A kérelmező részéről a felülvizsgálati kérelemhez mellékelt fényképek nem alkalmasak az általa állított tények bizonyítására, ezzel az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget.
  11. A III. rendű érintett észrevételében kifejtette, hogy jogsértő magatartást nem tanúsított. Az észrevételben érdemben előadottak megegyeznek a II. rendű érintett érvelésével.

A Kúria alapügyben hozott végzése

  1. A Kúria a Kvk.III.39.055/2024/12. számú végzésében a TVB határozatát – eltérő indokolással – helybenhagyta.
  2. Az indokolásban kifejtette, hogy a kérelemhez kötöttség elvét alkalmazva csak azt vizsgálta, hogy a kifogást érdemben elutasító határozati rendelkezés jogszerű-e.
  3. A bírósági felülvizsgálati kérelemhez csatolt fényképekből megállapította, hogy az I. rendű érintett a szombathelyi nevezetességeket ábrázoló egyedi grafikát, betűtípust és színkombinációt a 2019. évi helyi önkormányzati választáson és azóta is használja. A II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek által kihelyezett plakátok és reklámok ezt az egyedi grafikát, betűtípust és színkombinációt veszik át, azzal azonosak. A II.-IV. rendű érintettek nem vitásan a 2024. évi önkormányzati választási kampányt megelőzően kezdték el a plakátok és a reklámok kihelyezését, amelyeknek az egyedi grafikája, betűtípusa és színkombinációja megegyezik az I. rendű érintett 2019-től használt plakátjaival és egyéb anyagaival. Ezért nem foghat helyt az a II. rendű és III. rendű érintetti érvelés, amely a jogsértés hiányát arra alapozta, hogy az I. rendű érintett plakátjai és hirdetései hasonlítanak a II.-IV. rendű érintettek által kitett plakátokhoz és reklámokhoz, és ennyiben téves a TVB határozata is a tényállás megállapítása tekintetében.
  4. Ezt követően a Kúria vizsgálta és értékelte a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek kérelmező által kifogásolt magatartását a Ve. 141. §-ának és 142. §-ának alkalmazása körében, figyelemmel az Alkotmánybíróság 3257/2019. (X. 30.) AB határozatának [26] bekezdésében írtakra is.
  5. Rámutatott arra, hogy aki helyi önkormányzat vagy más állami szerv képviselője és tevékenysége során nyilvánvalóan saját személyében összemossa jelölti tevékenységét a helyi önkormányzat vagy más állami szerv jogszabályban meghatározott feladata során végzett tevékenységével, akkor őt jelöltnek kell tekinteni, tevékenységét ebben a minőségében szükséges értékelni. Jelen esetben azonban a kérelmező által sérelmezett tevékenységet nem az I. rendű érintett jelölő szervezet, hanem jelöltnek vagy jelölő szervezetnek nem minősülő más személyek, a II.-IV. rendű érintettek végezték jogszabályban meghatározott feladatukhoz kapcsolódóan.
  6. A fentiekből következően az ügyben érvényesül a Ve. 142. §-ában rögzített kivételszabály, ezért a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek a kifogásolt tevékenységükkel jogsértést nem követtek el. Az I. rendű érintett az identitást erősítő kampányban nem vett részt, jelölő szervezetként nem utánozta a II.-IV. rendű érintettek által közzétett plakátokat és hirdetéseket, mert már 2019-től használta az azokban szereplő egyedi grafikát, betűtípust és színkombinációt. Erre figyelemmel a megállapítani kért jogsértést az I. rendű érintett nem valósíthatta meg.

Az Alkotmánybíróság határozata

  1. Az Alkotmánybíróság a IV/2242/2024. számú határozatában (a továbbiakban: ABh.1.) megállapította, hogy a Kúria Kvk.III.39.055/2024/12. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.
  2. Határozata indokolásában elöljáróban hangsúlyozta, hogy szakjogi – így nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó alkotmányossági – kérdésnek tekinti azt, hogy a jelölő szervezet egyes kampányeszközei és az önkormányzati tulajdonban álló gazdálkodók által alkalmazott hirdetések azonosak-e. Ebben a körben az indítványozó (a bírósági eljárásban kérelmező), a TVB és a Kúria lényegében egyező megállapításokat, nyilatkozatokat tettek. A Kúria annyiban tért el a TVB megállapításától, hogy nem az I. rendű érintett plakátjai hasonlítanak az II.-IV. rendű érintettjére, hanem fordítva: utóbbi reklámjai hasonlítanak az előbbiekre, mert az I. rendű érintett ezeket az arculati elemeket már 2019 óta használja.
  3. Az Alkotmánybíróság nem foglalkozhatott azzal a kérdéssel, hogy a Ve. 307/D. § (4) és (5) bekezdései a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjai szerinti alapelvi rendelkezések közvetlen alkalmazását kizáró tételes jogi rendelkezéseknek minősülhetnek-e, és hogy az alkalmazásuk beletartozhat-e a választási testületek hatáskörébe. Mivel a Kúria – a felülvizsgálati kérelem irányára figyelemmel – ezzel a TVB-határozatbeli elemmel nem foglalkozott, és ilyen irányú kérelem az Alkotmánybíróság felé tett indítványban sem volt, ezért ennek az alkotmányos vetülete nem tárgya a jelen ügynek.
  4. Az Alkotmánybíróság – az alapul vehető ténymegállapításokra figyelemmel – nem vizsgálódhatott abban a körben sem, hogy az önkormányzat tulajdonában álló gazdasági társaságok a Kúria által alkalmazott Ve. 142. §-a szerinti „helyi önkormányzat”-nak minősülnek-e, illetve hogy eme gazdasági társaságok által folytatott hirdetési tevékenység a Ve. 142. §-a szerinti „jogszabályban meghatározott feladat”-nak minősül-e.
  5. A Kúria végzésének az indokolása jelen esetben nem tartalmaz érvelést arról, hogy az általa megállapított, pontosított, kiegészített tényállás alapján miért nem merül fel a Ve. egyik alapelvének (esélyegyenlőség) sérelme, miközben a bírói döntés szerint a II.-IV. rendű érintettek által készített hirdetésekben az I. rendű érintett által 2019 óta használta arculati elemek jelennek meg.
  6. Ez a körülmény a konkrét ügy lényeges kérdését érinti, és olyan kérdést, amelynek nem csak az indokolási kötelezettség, hanem a választójog alapelvei szempontjából is jelentősége van.
  7. A Kúria végzése ezzel szemben egyrészt a kérelemhez kötöttségre hivatkozik, amikor a kifogás elutasítása tárgyában dönt és nem dönt a TVB elutasító döntése okának a megalapozottságáról. Másrészt a Kúria a megelőző eljárásokban fel nem merült kérdésben és jogi alapon hozta meg döntését, amit arra alapított, hogy a kifogásolt magatartás nem is tartozik a Ve. kampányszabályai alá, nem minősül választási kampánynak. Előbbi jogi következtetése indokául ugyan felhívja a Ve. 142. §-át, de az ennek alkalmazhatóságát alátámasztó indokolási elemeket nem tartalmaz a végzés. Az előbbieken túlmenően a végzés nem ad arra indokolást, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontját miért nem alkalmazta.
  8. Az esélyegyenlőség követelménye a Ve. 142. §-a által kivett szervekre is vonatkozik, ha a tevékenységükről nem ismerhető fel az adott esetben, hogy az konkrét jogszabályi felhatalmazáson alapul. A Kúria végzése nem szól annak indokairól, hogy miért merült fel a konkrét esetben eljárásában a Ve. 142. §-a alkalmazási kényszere alanyi oldalról (a II.-IV. rendű érintett gazdálkodó szervezetek esetében) és tárgyi oldalról (a hirdetéseiknél).
  9. A Ve. tételes jogi rendelkezését is alapelvi tükörben kell értékelni, a konkrét tényállásra vonatkoztatva. A 142. § lehetséges alapjogi korlát a választói, jelölő szervezeti jogokkal szemben, alkalmazása esetén is lehetnek olyan körülmények, amelyek felvetik a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjaiban foglalt alapelvek sérelmét. A 142. § jellemzően azt biztosítja, hogy ne legyen önmagában megkérdőjelezhető az, ha a helyi önkormányzat és állami szerv a kampány időszakában is eleget tesz jogszabályi kötelezettségének.
  10. Az Alkotmánybíróság szerint a Kúria végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését. A Kúria a konkrét ügyben nem ismerte fel, hogy a II.-IV. rendű érintettek magatartásának minősítéséről szóló TVB határozat megállapításai a Ve. alapelvi szintű szabályai értelmezésénél és alkalmazásánál a konkrét ügyre alapjogi jelentőséggel bírnak, nem csak az indokoláshoz való jog, hanem a választójog szempontjából is.
  11. A TVB által megállapított és a Kúria által helyesbített tényállás alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy közvetlenül a kampányidőszak előtt és alatt az egyik, minden kétséget kizáróan beazonosítható jelölő szervezet kampányeszközei lényeges látványelemeinek megtöbbszörözését végezték el a II.-IV. rendű érintettek a hirdetésekben. Az állami, önkormányzati szerveknek a jogszabályban meghatározott feladatuk során végzett tevékenységén (Ve. 142. §), a tájékoztatáson túlmutathatnak a kifogás és a TVB, valamint a felülvizsgálati kérelem szerint a II.-IV. rendű érintettek úgynevezett „identitást erősítő kampánya” hirdetései, amely azon a TVB és a Kúria által megállapított tényálláson alapul, hogy az I. rendű érintett kampányeszközei és a II.-IV. rendű érintettek hirdetései azonos látványt közvetítenek.
  12. A Kúriának ezt jelen esetben fel kellett volna ismernie, és érdemben kellett volna vizsgálnia, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés szerinti alapelveket, ezek között a választás tisztaságát, az esélyegyenlőséget a jelöltek és a jelölő szervezetek között, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét sérti-e a II.-IV. rendű érintettek magatartása a konkrét esetben.
  13. Hasonlóképpen: érdemi vizsgálódást és indokolást igényel az is, hogy a kifogásban említett tevékenység a Ve. 142. §-a keretein belül marad-e alanyi és tárgyi okokból, vagy az azon kívül van, mert a hirdetések többlet üzenetet hordoznak, konkrét jelölő szervezettel való azonosulást sugároznak és ezzel a jelölő szervezetre irányuló támogatást fejeznek ki.
  14. Az Alkotmánybíróság érvelése alátámasztására felhívta a 3279/2019. (XI. 5.) AB határozatban (a továbbiakban: ABh.2.), a 3257/2019. (X. 30.) AB határozatban és a 3130/2022. (IV. 1.) AB határozatban foglalt – jelen ügy szempontjából – releváns bekezdéseket.
  15. A Kúria által megállapított tényállásból az derül ki, hogy a II.-IV. rendű érintettek által használt hirdetések egyetlen jelölő szervezet irányába mutattak, ami sértheti az esélyegyenlőség elvét. A választáshoz való alapvető joggal a Ve. alapelveinek olyan értelmezése van összhangban, amely a bíróság által megállapított tényállás mellett az érdemi vizsgálatban a Ve. alapelveinek érvényesülését is figyelembe veszi, és annak sérelme esetén az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményeket is alkalmazza.
  16. Az Alkotmánybíróság összességében megállapította, hogy a támadott végzés nem merítette ki a felülvizsgálati kérelmet, nem tartalmazott indokolást arra, hogy a kérelemben állított, a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt alapelv megsértésének érdemi vizsgálatával miért nem foglalkozott. Továbbá a döntésben nem ismerhetők fel az alkotmányos mérlegelés szempontjai. Ezen hiányosságok miatt sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése.

A jogsérelem utólagos orvoslása iránti kúriai eljárás

  1. A Kúria a Kpk.IV.39.096/2024/3. számú végzésében az ABh.1. alapján a Kúriát – mint választási ügyekben eljáró bíróságot – új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
  2. Az új eljárásra a Kúria – az ABh.1-re tekintettel – azt az iránymutatást adta, hogy az eljáró tanács merítse ki a felülvizsgálati kérelmet, indokolásában többek között térjen ki a kérelemben állított Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt alapelv (esélyegyenlőség elve) megsértésének vizsgálatára, valamint döntésében jelenjenek meg az alkotmányos mérlegelés szempontjai.

A Kúria megismételt eljárásban hozott döntése és jogi indokai

  1. A bírósági felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
  2. A kérelmező Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti érintettsége körében nem merült fel kétség, így azt a Kúria elfogadta. A felülvizsgálati kérelmet a kérelmező a Ve. 224. § (2) bekezdésében rögzített határidőn belül terjesztette elő. Tartalma megfelel a Ve. 224. § (3) bekezdésében foglaltaknak, továbbá az eljárásban a kérelmezőt szabályos meghatalmazással rendelkező ügyvéd képviselte. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet ezért érdemben bírálta el.
  3. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 39. § (1) bekezdése értelmében, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelező. A 39. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság döntése ellen jogorvoslatnak nincs helye. Az Abtv. 43. § (3) bekezdése alapján a bírói döntés Alkotmánybíróság általi megsemmisítése következtében a szükség szerint lefolytatandó bírósági eljárásban az alkotmányjogi kérdésben az Alkotmánybíróság határozata szerint kell eljárni.
  4. Az Abtv. fenti rendelkezéseiből következően az Alkotmánybíróság döntésének mind a rendelkező része, mind az indokolása kötelezőek az alkotmányossági érvelés tekintetében (Kfv.III.37.533/2015/12.). Az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező (Kfv.II.37.897/2016/7.).
  5. A kérelmező a TVB határozatát a kifogást érdemben elutasító részében támadta, de nem sérelmezte azt a határozati megállapítást, hogy a kifogásolt magatartás a Ve. 307/D. § (3) és (4) bekezdésében foglalt tilalomba ütközik, ennek további vizsgálatára az Állami Számvevőszék rendelkezik hatáskörrel, ezért a TVB kezdeményezi a hatáskörrel rendelkező szerv eljárását.  A Kúria ezért csak azt vizsgálta, hogy a kifogást érdemben elutasító határozati rendelkezés jogszerű-e.
  6. A TVB által helyesen hivatkozott Kvk.III.37.799/2020/3. számú végzésében a Kúria megállapította, hogy a választási eljárás legalapvetőbb követelményeit a Ve. alapelvi rendelkezései határozzák meg, azokat a jogalkalmazás során is figyelembe kell venni. A töretlen bírói gyakorlat szerint, ha egy adott jogviszonyt tételes jogi rendelkezések szabályoznak, akkor nem lehet a jogvitát alapelvi rendelkezések alapján eldönteni, ilyenkor az alapelveknek a jogi értelmezésnél van kiemelt szerepük. Ha azonban az adott tényállásra vonatkozó jogszabályi rendelkezés nincs, akkor önmagában az alapelvekre alapítottan is lehet döntést hozni, hiszen az alapelvek önálló normatartalommal bírnak, a törvényi alapelvek megsértése jogszabálysértésnek minősül ([18] bekezdés).
  7. A Ve. 307/D. §-át a nemzeti szuverenitás védelméről szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény 33. § (6) bekezdése iktatta be a Ve.-be 2023. december 22-i hatállyal. Ennek (3) bekezdése értelmében az egyesület bejelentésekor az egyesületnek nyilatkoznia kell arról, hogy megfelel az egyesületekkel szemben a (4) bekezdésben támasztott követelménynek, és arról, hogy a választói akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére irányuló tevékenység folytatása céljából külföldi támogatást és belföldi jogi személytől, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettől származó támogatást, névtelen adományt vagy ezekből származó vagyonelemet az adott választás vonatkozásában nem használ fel. A választási bizottság azt az egyesületet veszi nyilvántartásba jelölő szervezetként, amely e nyilatkozatot megtette. A (4) bekezdés alapján a jelölő szervezetkénti nyilvántartásba vételt kérő, illetve a nyilvántartásba vett egyesület a választói akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére irányuló tevékenység folytatása céljából külföldi támogatást, és belföldi jog személytől, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettől támogatást, névtelen adományt vagy ezekből származó vagyonelemet az adott választás vonatkozásában nem használhat fel. Az e bekezdésben foglaltakat jogszabálysértés gyanúja esetén az Állami Számvevőszék ellenőrzi.
  8. A Ve. 307/D. § (5) bekezdése szerint, ha az egyesület jelölő szervezetként való nyilvántartásba vételét követően az Állami Számvevőszék megállapítja, hogy az egyesület megsértette a (4) bekezdésben foglaltakat, akkor az egyesület köteles a támogatás kétszeresét az Állami Számvevőszék felhívására tizenöt napon belül a központi költségvetés részére befizetni.
  9. A Kúria hangsúlyozza, a Ve. 307/D. § (4) bekezdésében a jogalkotó egyrészt meghatározta, hogy a jelölő szervezetként nyilvántartásba vételét kérő, illetve nyilvántartásba vett egyesület milyen típusú támogatást nem fogadhat el és nem használhat fel az adott választás vonatkozásában. Másrészt az Állami Számvevőszéket jelöli ki az e bekezdésben foglalt jogszabálysértés gyanúja esetén az ellenőrzés lefolytatására. Továbbá a 307/D. § (5) bekezdése rögzíti azt a szankciót, amelyet az Állami Számvevőszék alkalmazhat a (4) bekezdésben foglaltak megsértése esetén a jelölő szervezetként működő egyesülettel szemben.
  10. A fentiekből az következik, hogy a Ve. 307/D. § rögzíti a tiltó szabályt, egyben az annak betartását ellenőrző szervezetet, továbbá meghatározza a tilalmat megszegő jelölő szervezettel szemben alkalmazandó szankciót is.
  11. Ez a jogi konstrukció jelentősen eltér a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 24. § (3) bekezdésében található tiltó szabály megsértésének következményétől. Az Nkt. 24. § (3) bekezdése tiltja a nevelési-oktatási intézmény helyiségeiben, területén párt vagy párthoz kötődő szervezettel kapcsolatba hozható politikai célú tevékenység folytatását. Ugyanakkor a tilalom megsértőivel szemben önálló szankciót az Nkt. nem tartalmaz és a választási szervektől különálló szervezetet sem nevesít a tilalom betartásának ellenőrzésére. Ebből következően a Kfv.III.39.043/2024/8. számú végzésben is megtestesülő egységes bírói gyakorlat szerint a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, a kampányhoz kötődő esélyegyenlőség követelménye nem érvényesül akkor, ha valamely jelölő szervezet jelöltje az Nkt. 24. § (3) bekezdésébe ütköző tiltott kampánytevékenységet folytat, vagyis a Ve. alapelvei ebben az esetben közvetlenül alkalmazhatók.
  12. A Kúria meghatározó jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Ve. 307/D. § (5) bekezdése a (4) bekezdésben szereplő tiltó szabály megsértése esetére kizárólag a támogatás kétszeresének megfizetésére kötelezést határozza meg szankcióként, azonban nem teszi lehetővé a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől. Ennek hiányában a jogsértő magatartás folytatására fennáll a lehetőség, ami nyilvánvalóan ellentétes a választások tisztaságának biztosítására irányuló jogalkotói szándékkal.
  13. Mindezek alapján a Ve. 307/D. § (4) bekezdésébe ütköző magatartáshoz kapcsolódóan a Ve. alapelvei a főszabálytól eltérően – egyéb kizáró rendelkezés hiányában – közvetlenül alkalmazandók.
  14. A fentiekre figyelemmel – jelen ügy tényállását értékelve – téves a TVB határozatának azon indokolása, amely a kifogás érdemben történő elutasítását arra alapította, hogy a választási eljárási alapelv sérelmét nem lehet megállapítani, ha a választási bizottság vagy a bíróság a Ve. tételes rendelkezésének sérelmét állapítja meg.
  15. A Ve. 231. § (5) bekezdése értelmében a Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálása esetén a megtámadott határozatot helybenhagyja vagy megváltoztatja, vagyis nem dönthet úgy, hogy a határozatot megsemmisíti (hatályon kívül helyezi) és a választási bizottságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezi. Ezért a Kúriának érdemben kellett döntenie a bírósági felülvizsgálati kérelemről.
  16. A Kúria ebben a körben elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a konkrét tényállást a TVB helytállóan állapította-e meg, illetve megfelelően minősítette-e azt jogsértésnek az I. rendű érintett vonatkozásában.
  17. A Kúria megállapította, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a TVB a nem helytállóan megállapított tényállásból téves következtetést vont le.
  18. A bírósági felülvizsgálati kérelemhez csatolt fényképekből megállapítható, hogy az I. rendű érintett a szombathelyi nevezetességeket ábrázoló egyedi grafikát, betűtípust és színkombinációt a 2019. évi helyi önkormányzati választásokon használta és azóta is használja. A II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek által kihelyezett plakátok és reklámok ezt az egyedi grafikát, betűtípust és színkombinációt veszik át, ezzel azonosak.
  19. A II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek nem vitásan a 2024. évi önkormányzati választási kampányt megelőzően kezdték el a plakátok és reklámok kihelyezését, ezeknek az anyagoknak az egyedi grafikája, betűtípusa és színkombinációja megegyezik az I. rendű érintett 2019-től használt plakátjaival és egyéb anyagaival. Ezért nem foghat helyt az a II. rendű és III. rendű érintetti érvelés, amely a jogsértés hiányát arra alapozta, hogy az I. rendű érintett plakátjai és hirdetései hasonlítanak a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintett által kitett plakátokhoz és reklámokhoz.
  20. A Kúria ezt követően vizsgálta és értékelte a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek kérelmező által kifogásolt magatartását a Ve. 141. §-ának és 142. §-ának alkalmazása körében.
  21. A Ve. 141. §-a egy főszabályt rögzít, míg a 142. § ennek a kivételszabályát.
  22. Az Alkotmánybíróság az ABh.1. [39] bekezdésében hangsúlyozta, hogy a Ve. 142. §-ának egyrészt alanyi hatálya van (magánszemélyek, Alkotmánybíróság, bíróságok, helyi önkormányzatok és más állami szervek), másrészt tárgyi hatálya van (magánszemélyek közötti személyes kommunikáció, jogszabályban meghatározott feladat során végzett tevékenység).
  23. A Kúria a Ve. 142. §-ának perbeli ügyre vonatkozó alanyi hatálya vizsgálatának körében kiemeli, hogy a II. rendű és III. rendű érintettek Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának tulajdonában álló gazdasági társaságok, míg a IV. rendű érintett Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának intézménye.
  24. Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlése a már hivatkozott 342/2023. (X. 26.) Kgy. számú határozata szerint a szombathelyi identitást erősítő kampánnyal kapcsolatos döntés meghozataláról szóló javaslatot megtárgyalta és felkérte az önkormányzati intézmények, többségi tulajdonú gazdasági társaságok vezetőit, hogy az általuk tervezett vagy megvalósított programokról, rendezvényekről, fejlesztésekről, egyéb, a lakosságot érintő intézkedésekről – a költségvetésükben, üzleti tervükben e célra rendelkezésre álló költségvetési forrás terhére – a lehető legtöbb, elektronikus sajtóterméken kívüli felületen tájékoztassák a szombathelyieket.
  25. A II.-IV. rendű érintettek a fenti közgyűlési határozatban írtakat teljesítve helyezték ki azokat a plakátokat és reklámokat, amelyek a „MINDENKI SZOMBATHELYI” szlogent használták és amelyeknek az egyedi grafikája, betűtípusa és színkombinációja megegyezik az I. rendű érintett 2019-től használt plakátjaival és egyéb anyagaival.
  26. A Kúria rögzíti, hogy a II.-IV. rendű érintettek mint a Szombathely Megyei Jogú Város tulajdonában álló gazdasági társaságok, illetve intézmény – mint közfeladatot ellátó szervek – a Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlése által hozott határozat végrehajtásával a Ve. 142. §-a alkalmazása során – az egyedi tényállást is értékelve – annak az alanyi hatálya alá tartoznak.
  27. Az Alaptörvény 31. cikk (1) bekezdése értelmében Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek.
  28. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 4. §-a szerint a helyi közügyek alapvetően a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személyi és anyag feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak. Az Mötv. 13. § (1) bekezdése nyitott felsorolásban határozza meg a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatokat.
  29. Az Alaptörvény 31. cikk (1) bekezdéséből következően a helyi önkormányzatok egyebek mellett helyi közügyeket is intéznek, az Mötv. 4. §-ára figyelemmel helyi közügynek minősül a lakossággal való együttműködés és annak feltételeinek megteremtése.
  30. A szombathelyi identitást erősítő kampányra vonatkozó határozatát Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlése a helyi közügyek intézése körében hozta meg, amelynek végrehajtása a helyi önkormányzat jogszabályban meghatározott feladata során végzett tevékenységének minősül, vagyis a Ve. 142. §-ának tárgyi hatálya is fennáll a kérelmező által vitatott tevékenység tekintetében.
  31. A Kúria a fentiek alapján megállapította, hogy a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek kérelmező által vitatott tevékenysége a Ve. 142. §-a szerinti, jogszabályban meghatározott feladat során végzett tevékenységnek minősül, az nem tekinthető a Ve. 141. §-a szerinti kampányidőszakban folytatott tevékenységnek, vagyis választási kampánynak.
  32. A Kúria az Alkotmánybíróság 3257/2019. (X. 30.) AB határozata [26] bekezdésének megfelelően a jelen ügybeni cselekmény összes körülményeinek figyelembe vételével húzta meg a határvonalat a Ve. 141. §-a szerinti „kampányidőszakban folytatott tevékenység” és a Ve. 142. §-a szerinti „jogszabályban meghatározott feladat során végzett tevékenység” között. Ebben a körben figyelembe vette az irányadó alkotmánybírósági gyakorlatot, így a 3131/2022. (IV. 1.) AB határozat [31], [32], [34] bekezdéseit; a 3256/2019. (X. 30.) AB határozat [27]-[29] bekezdéseit; a 3257/2019. (X. 30.) AB határozat [24]-[27] bekezdéseit és a 3130/2022. (IV. 1.) AB határozat [37] és [47] bekezdéseit.
  33. A Ve. 2. § (1) bekezdése rögzíti a választási eljárás alapelveit, ezek között a c) pontban a jelöltek és a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség alapelvét.
  34. A Kúria korábbi határozataiban a Ve. 142. §-a kapcsán a következő megállapításokat tette.
  35. A Kvk.II.39.258/2022/7. számú végzése [38] pontjában a Kúria megállapította, hogy a képviselőjelölt tevékenysége a Ve. 142. §-a alapján állami szerv által, feladatkörében végzett tevékenységnek minősül, ennél fogva az nem tekinthető a Ve. 141. §-a szerinti kampánytevékenységnek, ezért a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjainak megsértése sem állapítható meg.
  36. A Kvk.V.39.362/2022/2. számú kúriai végzés [21] és [22] bekezdései szerint a Ve. 141. §-a szerinti kampánytevékenység nem valósult meg, a Kormány, valamint a hatáskörükben eljáró központi államigazgatási szervek pedig a Ve. 1-2. §-aira, a 142. § utolsó fordulatában foglaltakra tekintettel nem alanyai a választási eljárásnak. Mindezek folytán a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjának megsértése nem volt megállapítható.
  37. A Kúria a Kvk.IV.39.364/2022/6. számú végzése [50] bekezdésében kiemelte, hogy a Kiadvány megjelenítése a Ve. 142. §-a alapján nem minősült választási kampánynak, ezért a vitatott hírlevél kapcsán választási jogsértés nem valósulhatott meg. Mindezek miatt a bírósági felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjának megsértése nem volt megállapítható.
  38. A Kúria a Kvk.VII.39.089/2024/4. számú végzésének [17] bekezdésében rögzítette, hogy a kifogásban hivatkozott elektronikus levél a Ve. 142. §-a szerint a választási kampányon kívül eső tevékenység, amelynek a törvénybe foglalását a jogalkotó éppen a Kúria és az Alkotmánybíróság jogszabály értelmezésével indokolta. A [18] bekezdés értelmében a Kormányzati Tájékoztatási Központból származó elektronikus levél kiküldése így nem tartozik a Ve. hatálya alá.
  39. Az Alkotmánybíróság az ABh.1-ben a fent ismertetett kúriai gyakorlaton túlmenő megállapításokat tett az alábbiak szerint.
  40. Az ABh.1. [41] bekezdésében az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a Ve. tételes jogi rendelkezését is alapelvi tükörben kell értékelni, a konkrét tényállásra vonatkoztatva. A Ve.142. § lehetséges alapjogi korlát a választói, jelölő szervezeti jogokkal szemben, de alkalmazása esetén is lehetnek olyan körülmények, amelyek felvetik a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjaiban foglalt alapelvek sérelmét. A Ve. 142. § jellemzően azt biztosítja, hogy ne legyen önmagában megkérdőjelezhető az, ha a helyi önkormányzat és állami szerv a kampány időszakában is eleget tesz jogszabályi kötelezettségeinek.
  41. Az ABh.1. [46] bekezdése értelmében a Kúria által megállapított tényállásból az derül ki, hogy a kifogással érintett, a II.-IV. rendű érintettek által használt hirdetések egyetlen jelölő szervezet irányába mutattak, ami sértheti az esélyegyenlőség elvét. A választáshoz való alapvető joggal a Ve. alapelveinek az olyan értelmezése van összhangban, amely a bíróság által megállapított tényállás mellett az érdemi vizsgálatban a Ve. alapelveinek érvényesülését is figyelembe veszi, és annak sérelme esetén az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményeket is alkalmazza.
  42. Mivel a korábban írtaknak megfelelően az Abtv. 39. § (1) bekezdésére alapítottan az Alkotmánybíróság döntésének a rendelkező része és az indokolása is kötelező alkotmányossági érvelés tekintetében, ezért a Kúria az ABh.1-ben foglaltaknak megfelelően arra a következtetésre jutott, hogy a Ve. 142. §-ában rögzített kivételszabály fennállása esetén is lehetnek olyan körülmények, amelyek felvetik a Ve. alapelvei – jelen ügyben az esélyegyenlőség – sérelmét.
  43. Az ABh.1. [46] bekezdésére is figyelemmel a Kúria vizsgálta, hogy a kifogással érintett, a II.-IV. rendű érintettek által használt reklámok sértik-e a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában rögzített esélyegyenlőség alapelvét.
  44. Ennek eldöntése során kiemelt jelentőséggel bír az ABh.2. Az ennek alapjául szolgáló releváns tényállás szerint a bíróságnak, majd ezt követően az alkotmányjogi panasz tárgyában eljáró Alkotmánybíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a jelölő szervezet megsértette-e a választás tisztaságának, a jelöltek és a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség, továbbá a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét azzal, hogy olyan kampányeszközöket használt, amelyek arculati elemei a választói akarat befolyásolására alkalmas módon azonosak az önkormányzat által a Modern Városok Programban használt arculati elemekkel.
  45. Az Alkotmánybíróság az ABh.2. [39] bekezdésében hangsúlyozta, hogy a jelölő szervezetnek a választási kampányban – szemben az állami, önkormányzati szervekkel, a közszolgálati médiával, a közszolgáltatókkal – nem feladata az esélyegyenlőség biztosítása. A végzés nem állami, önkormányzati szervek vagy a közszolgálati média, vagy valamely közszolgáltató, hanem jelölő szervezet és jelöltek elmarasztalásáról szól.
  46. Az ABh.2. [42] bekezdése egyebek mellett tartalmazza, hogy önmagában az, hogy jelölő szervezetek és jelöltek által választási kampányban közzétett választási plakátok egyes grafikai elemei az önkormányzat által korábban alkalmazott reklám egyes elemeire emlékeztetnek (a támadott bírói döntés szóhasználata szerint „az arculati elemeknek megtévesztő hasonlósága”), nem veti fel a választási elvek sérelmét mindaddig, amíg azonosítható, felismerhető a választási plakát közzétevője.
  47. Ugyanakkor az ABh.2. alapjául szolgáló tényállástól jelen ügy tényállása jelentősen eltér. Ugyanis a jelen végzés [66]-[67] bekezdéseiben írtak szerint a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek által kihelyezett plakátok és reklámok az I. rendű érintett jelölő szervezet által 2019-től használt plakátok és hirdetések egyedi grafikáját, betűtípusát és színkombinációját vették át, ezzel azonosak. Ezt a tényt az Alkotmánybíróság az ABh.1. [42] bekezdésében akként rögzítette, hogy a II.-IV. rendű érintettek a közvetlenül a kampányidőszak előtt és alatt közzétett hirdetéseikben az egyik, minden kétséget kizáróan beazonosítható jelölő szervezet kampányeszközei lényeges látványelemeinek megtöbbszörözését végezték el.
  48. Az Alkotmánybíróság az ABh.1. [43] bekezdésében hivatkozott – egyebek mellett – az ABh.2. [42] bekezdésére. Azonban rögzítette, ha felmerül konkrét ügyben, hogy az önkormányzat konkrét jelölő szervezetek és jelöltek kampányát támogatta, annak más az alkotmányjogi megítélése, mint az ABh.2. [42] bekezdésében írtak.
  49. Az ABh.1. [45] bekezdésében az Alkotmánybíróság rámutatott, a választások tisztaságának megőrzése és a választási eljárásnak a demokratikus legitimáció biztosításában megnyilvánuló funkciója olyan alkotmányos értékkel bírnak, amely korlátot állíthat az önkormányzati forrásból eredő, konkrét jelölő szervezet felé irányuló segítség elé, különösen ha annak egyértelműen felismerhető hatása a konkrét jelölő szervezet kampányeszközei hangsúlyos elemeinek a közvetítése a választók felé, az elemeknek a nyilvánosság felé megtöbbszörözése, sulykolása révén.
  50. A Kúria álláspontja szerint – az ABh.1. idézett bekezdéseiből is következően – a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek kifogásolt tevékenysége sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt jelöltek és jelölő szervezetek esélyegyenlőségének elvét azzal, hogy az általuk kihelyezett plakátok és hirdetések az I. rendű érintett jelölő szervezet plakátjaival és reklámjaival azonos egyedi grafikát, betűtípust és színkombinációt használnak, ezzel az I. rendű érintett kampányüzenetét erősítették. Ennek következménye, hogy a kifogásolt magatartás az I. rendű érintett jelölő szervezetet előnyösebb helyzetbe hozta a többi jelölő szervezetnél, amely az esélyegyenlőség megbomlásához vezetett.
  51. Miután nem bizonyított, hogy az I. rendű érintett a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek alapelv sértő magatartásában közreműködött, ezért vele szemben nem állapítható meg az esélyegyenlőség alapelvének megsértése.
  52. A Kúria a fentiekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemmel támadott TVB határozatot a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontját alkalmazva a kifogást érdemben elutasító részében megváltoztatta, és a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja szerint megállapította, hogy a II. rendű, III. rendű és IV. rendű érintettek magatartásukkal megsértették a jelöltek és jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában rögzített alapelvét.
  53. A Kúria a Ve. 218. § (2) bekezdés b) pontjára alapítottan a jogsértőket eltiltotta a további jogsértéstől.
  54. A Ve. 218. § (2) bekezdés d) pontjában szabályozott bírság kiszabását a Kúria nem látta szükségesnek a jogsértőkkel szemben.

A döntés elvi tartalma

  1. A Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjába ütközően az esélyegyenlőség sérelmével jár, ha az önkormányzat kampányidőszakban az egyik, minden kétséget kizáróan beazonosítható jelölő szervezet kampányeszközei lényeges látványelemeinek megtöbbszörözését végzi hirdetéseiben, támogatva ezzel az adott jelölő szervezet kampányát.

Záró rész

  1. A felülvizsgálati kérelmet a Kúria a Ve. 229. § (2) bekezdésére figyelemmel nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban bírálta el.
  2. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt – az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (5) bekezdése szerinti mértékű – illeték a Ve. 228. § (2) bekezdése, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2013. évi CXXX. törvény 101. § (1) bekezdésében és 102. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az állam terhén marad.
  3. A végzéssel szembeni további jogorvoslatot a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2024. május 31.

Dr. Sperka Kálmán s. k. a tanács elnöke
Dr. Sugár Tamás s. k. előadó bíró
Dr. Sperka Kálmán s. k. a tanács elnöke 
az aláírásban akadályozott Dr. Farkas Katalin bíró helyett