Kvk.III.39.089/2026/3. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Kvk.III.39.089/2026/3.

A tanács tagjai: 

Dr. Magyarfalvi Katalin a tanács elnöke
Dr. Varga Eszter előadó bíró
Dr. Bérces Nóra bíró
Dr. Farkas Katalin bíró
Dr. Kovács András bíró

A kérelmező: Magyar Kétfarkú Kutya Párt 
                      (cím1)

A kérelmező képviselője: Kollarics Flóra Ügyvédi Iroda
                            eljáró ügyvéd: Dr. Kollarics Flóra
                            (cím2)

Az I. rendű érintett: Orbán Viktor
                                (cím3)

Az I. érintett képviselője: Giró Szász és Társai Ügyvédi Iroda
                                       eljáró ügyvéd: dr. Giró Szász János
                                       (cím4)

A II. rendű érintett: Szűcs Gábor
                                (cím5)

A II. rendű érintett képviselője: Dr. Gyurcsik András egyéni ügyvéd
                                                 (cím6)

Az ügy tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság 175/2026. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

  1. A Somogy Vármegye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületben (a továbbiakban: OEVK) nyilvántartásba vett egyéni képviselő-jelölt (a továbbiakban: Kifogástevő) 2026. március 19-én kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB). 
  2. Előadta, hogy Orbán Viktor, az országgyűlési képviselők 2026. évi általános választásán jogerősen nyilvántartásba vett FIDESZ - Magyar Polgári Szövetség (a továbbiakban: Fidesz) jelölő szervezet elnöke, valamint a Fidesz-Kereszténydemokrata Néppárt (a továbbiakban: Fidesz-KDNP) országos listájának első helyén álló jelöltje (a továbbiakban: Elnök), valamint Szűcs Gábor, a 2026. évi országgyűlési választáson állított Fidesz-KDNP közös lista jelöltje (a továbbiakban: Jelölt) az ún. kaposvári országjáráson készült videó- és fényképfelvételek közzétételével egy gyermeket használtak fel kampánycélra, mellyel megsértették a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjában foglalt alapelveket. Bizonyítékként hivatkozott az Elnök Facebook oldalán 2026. március 16-án 20 óra 17 perckor (https://www.facebook.com/reel/1262294535965967), ugyanazon a napon Instagram oldalán (https://www.instagram.com/reel/DV9QRvtALpb), majd 2026. március 17-én TikTok oldalán (https://www.tiktok.com/@viktor_a_tiktokon/video/7617930205293858070?_r=1&_t=ZN-941PeV7JtJe) közzétett, az Eseményről készült és a Facebookon 1,3 millió megtekintésnél járó videófelvételre (a továbbiakban: Videó1), továbbá az Elnök Facebook oldalán 2026. március 17-én 9 óra 48 perckor „Kaposváron is mi voltunk többen! Tudják, hogy a Fidesz a biztos választás!” szöveggel közzétett fényképgaléria negyedik és tizenegyedik képére (https://www.facebook.com/photo?fbid=1497622585068668&set=pcb.149762290173530; https://www.facebook.com/photo?fbid=1497622791735314&set=pcb.149762290173530); továbbá a Jelölt által a Facebook oldalán 2026. március 16-án 20 óra 47 perckor a Videó1 tartalmával szinte azonos, 191 ezer megtekintésnél járó felvételre (https://www.facebook.com/szucsgaborelemzo/videos/-a-kisl%C3%A1ny-a-v%C3%A9g%C3%A9n-el%C3%A9rte-amit-szeretne-meghat%C3%B3-k%C3%A9psorok/2129447194517547/; a továbbiakban: Videó2).
  3. Kiemelte, hogy a Videó1-ben és Videó2-ben (a továbbiakban együtt: Videók), továbbá a megjelölt fényképeken az Elnök, mint a jelölő szervezet elnöke és listavezetője szerepelt, és a felvételeket politikusi közösségi oldalakon osztotta meg a Jelölttel egyetemben. A Videók és a fényképfelvételek egy olyan rendezvényen készültek, amely a választási kampány köztudomású időszakában és kontextusában zajlott, így a céljuk egyértelműen a választói akarat befolyásolása, azaz a Ve. 140. §-a és 141. §-a értelmében kampányeszköznek minősülnek és elkészítésük, terjesztésük, felhasználásuk kampánytevékenység. 
  4. Az Alaptörvény II. cikkét és XVI. cikk (1) bekezdését megjelölve állította, hogy a Kúria a Ve. alapelveinek értelmezése során ezen alaptörvényi rendelkezések mentén fejtette ki azokat az elvi szempontokat, amelyek a gyermek politikai célú felhasználásának megítélésekor irányadóak. A gyermekek kampánycélú, azaz a politikai szereplők népszerűségének és a kampányüzenet hatásosságának eszközeként szerepeltetése ellentétes az Alaptörvény II. cikkével. Utalt az Alaptörvény tizenötödik módosítására, és e körben arra, hogy fokozottabban kell vizsgálni a gyermekek érdekeit, jogait a választási kampányban, amely a politikai véleménynyilvánítás kiélezett, nagy elérésű és intenzív terepe. Hangsúlyozta, hogy a kifogással érintett politikusok az üzeneteiket a gyermek szerepeltetése nélkül is közvetíthették volna, azaz a politikai kommunikáció enyhébb eszközzel is elérhető lett volna, ezért a véleménynyilvánítás szabadsága lényegi tartalmában nem sérül.
  5. Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésére hivatkozással állította, hogy a kifogásolt felvételek felhasználását a szülői hozzájárulás sem tenné jogszerűvé, mert a szülő döntése a családi autonómia körébe tartozik, míg a politikus cselekményét a Ve. alapelvei korlátozzák. A Videók közzétételével a szülői kontroll megszűnik, a gyermek a kampány eszközeivé vált, ami a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjának sérelmével jár. Kiemelte ezzel összefüggésben, hogy nem a gyermek nyilvános jelenlétének általános megengedhetőségét vitatja, hanem a gyermek kampánycélú kommunikációs eszközként való felhasználását, amely nem csak a gyermek egyéni védelmi igényét érinti, hanem a gyermekvédelem és a választási kampány tisztasága, mint objektív alkotmányos értékek érvényesülését is.
  6. A Kifogástevő szerint a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között alapelv sérelmét az okozza, hogy az Elnök, mint a választáson jelölő szervezetként induló Fidesz-KDNP listavezetője, legismertebb politikusa és a Jelölt egyaránt a jelölő szervezetek és saját maguk számára láthatóságot, népszerűséget generálnak jogsértő tartalmakkal, ezáltal igazolhatatlan előnyt szerezve olyan politikai versenytársaikkal szemben, akik hasonlóan jogsértő tartalmat nem használnak fel kampányeszközként.
  7. Álláspontja szerint a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelv azért is sérül, mert az Elnök nyilvánvalóan tudatában van a cselekménye jogellenes mivoltának, hiszen ő maga is érintett volt hasonló tényállás mellett jogsértést megállapító választási jogorvoslatban (605/2018. számú NVB határozat).
  8. Mindezek alapján kérte, hogy az NVB a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja szerint a jogsértés tényét állapítsa meg; b) pontja szerint a jogsértőket tiltsa el további jogsértéstől; valamint d) pontja szerint a jogsértés elkövetőire szabjon ki bírságot, melynek során vegye figyelembe, hogy a kifogásolt felvételeken kiskorú gyermek szerepel a kampányjelenet kiemelt elemeként; a felvételek a Facebookon már több mint 1,3 milliós megtekintést értek el; továbbá, hogy a gyermek szerepeltetése a politikai üzenet érzelmi és vizuális felerősítését szolgálta.

Az NVB határozata 

  1. Az NVB a felülvizsgálni kért határozatával a kifogást elutasította.
  2. Megállapította, hogy a Kifogástevő a jogsértés megállapításának jogi alátámasztására a Kúria három korábbi határozatára hivatkozott. Ezek közül az utalás szintjén hivatkozott Kvk.III.39.043/2024/8. számú végzés a tárgyi üggyel összefüggésbe nem hozható, mert a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjában foglalt alapelvek sérelme a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 24. § (3) bekezdésén alapuló tilalom megsértésén alapult. 
  3. Rámutatott, hogy a Kvk.II.37.606/2019/4. számú végzés (a továbbiakban: Végzés1) szintén eltérő tárgyú, mert kampánytevékenység hiányában a gyermek megjelenítésével a Ve. alapelvek sérelmének lehetősége fel sem merült. A kifogás a határozat egyes részeit kiragadva, továbbá nem annak érdemi megállapításait idézte. A Végzés1 [16] bekezdése a 605/2018. számú NVB határozatra ellentmondásosan utal, mert e döntés a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjában foglalt alapelvek megsértését csak és kizárólag az Nkt. 24. § (3) bekezdésének sérelmére tekintettel, egy nevelési, oktatási intézményben tett látogatás alapján állapította meg, a Végzés1 által elbírált ügyben azonban ilyen intézmény látogatása fel sem merült. Ugyanezen végzésből idézett [19] és [20] bekezdések szintén nem az ügyet eldöntő érdemi hivatkozáshoz tartoznak, hanem „kvázi egyetértő nyilatkozatok”, „normatív alap nélküli kinyilatkoztatások” az alapvető jogok biztosának semmiféle kötőerővel nem rendelkező közleményére vonatkozóan.
  4. Az NVB megállapította, hogy a Kvk.I.39.036/2026/7. számú végzés (a továbbiakban: Végzés2), a Kifogástevő előadásával ellentétben nem a Végzés1-re utal, mert a Végzés2 [6] bekezdése a Kúria felülvizsgálata alapjául szolgáló tényállás kifogástevője által hivatkozott két kúriai végzést nevesíti. Ebből kifolyólag a Kifogástevő azon állítása, miszerint a Végzés1-gyel érintett NVB 101/2026. számú döntésének [15]-[16] bekezdésében foglalt jogértelmezése nem tartható, nem megalapozott.
  5. Az NVB nem tartotta helytállónak a Végzés2 [24] bekezdésében foglaltak Kifogástevő általi értelmezését és alkalmazását sem, mert e határozat a 101/2026. számú határozatot – az indokolás módosításával – helybenhagyta.
  6. Hangsúlyozta, hogy a gyermekek kampányeseménnyel összefüggő részvételére, megjelenítésére az Nkt. 24. § (3) bekezdésében, illetve a hasonló tilalmat tartalmazó, a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Szakképzési törvény) 31. §-ában foglaltakon túl választásra irányadó jogszabályban tilalmi rendelkezés nem szerepel. Az NVB 696/2018. számú, 45/2020. számú határozatára, és a Kúria Kvk.IV.37.445/2018/2. számú végzésére utalással kifejtette, hogy a kampányeszközök korlátait az Alaptörvény és a Ve. tartalmazza, de emellett adott esetben figyelembe kell venni az Nkt. 24. § (3) bekezdését is. Mindezen jogszabályi előírásokon kívül választási időszakban nincsen korlátja a kampánytevékenység folytatásának. A kampányban szerepeltetett kiskorúak védelme a Kúria és az NVB gyakorlatában alapvetően az oktatási és nevelési intézményekben érvényesül, ahol a gyermek önrendelkezési joga és a szülő beavatkozási képessége is korlátozott, továbbá a gyermekek egyszerre nagy számban lehetnek érintettek a kampányt folytatók tevékenységében. A védelem korlátját jelentette a gyakorlatban, ha a gyermekek nem a nevelési-oktatási intézményben való oktatás, felügyelet idején voltak érintettek a kampánycselekményben. Az NVB és a Kúria joggyakorlata alapján hivatkozott arra is, hogy a kampányrendezvény tekintetében a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja sérelmének megállapítása igen szűk körben, kizárólag kirívó esetben lehetséges. A jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme a konkrét, nevelési-oktatási intézményen kívül folytatott kampánytevékenység során akkor lenne megállapítható, ha igazolható lenne a gyermekek saját vagy szülői akarattal szembeni, vagy megtévesztéssel elért szereplése {45/2020. NVB határozat, Indokolás [33]}.
  7. Rámutatott, hogy az Alkotmánybíróság sem tekinti eleve jogsértőnek gyermek jelenlétét valamilyen politikushoz kapcsolódó eseményen. A gyermek kampányeseménybe történő bevonásának vannak tiltott esetei, de az eleve nem kizárt {3257/2019. (X. 30.) AB határozat, Indokolás [26], [27]; 3131/2022. (IV. 1.) AB határozat, Indokolás [22] bekezdés}. E döntések sokkal inkább azt alapozzák meg, hogy valamely jelölt, jelölő szervezet kampánytevékenysége során, amely nem a fent kifejtett konkrét törvényi tilalomba ütközik, gyermek részvétele önmagában nem sért valamely választási alapelvet. A magyar választási kampánytradíciók jól ismerik a gyermek közreműködésével készített kampányeszközöket. Gyakorlatilag az első demokratikus választástól kezdődően, politikai ideológiától függetlenül jó néhány párt szerepeltetett plakátjain, választási hirdetésein, vagy akár választási reklámjaiban gyermeket. A gyermek ábrázolása különösen a jövő, illetve a családpolitikai célok kiemelten kezelésének szimbólumaként jellemző. Az ezzel kapcsolatos viták jellemzően a gyermek bevonásának mértékére, illetve a kiszolgáltatottság kizárására vonatkoznak, és inkább a politikai kultúra, mintsem jogi szabályozás problémájaként tekintenek rá.
  8. A konkrét Videók tartalma alapján nem egyértelmű, nem beazonosítható a gyermeket felügyelő személye, de az megállapítható, hogy a gyermek a felügyeletét ellátó személy mellett, egyetértésével szerepel a Videókon, ők politikai üzenetet nem tolmácsolnak. Jól láthatóan spontán gesztust, teljesen önkéntes részvételt, nem előre eltervezetten felépített jelenetet láthatunk.
  9. Az NVB végezetül hivatkozott az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságának választási kampányidőszakban történő érvényesülésére, arra, hogy a 3130/2018. (IV. 19.) AB határozat értelmében a kampányidőszakot megelőző időszak szabályaihoz képest kampányidőszakban kiszélesednek a véleménynyilvánítási lehetőségek. Ennek okát egyebek között az Alkotmánybíróság 5/2015. (II. 25.) AB határozata és 7/2014. (III. 7.) AB határozata fogalmazta meg: „[a] választási kampány a közügyek szabad vitatásának egyik, a választójog szabályai körébe vont megnyilvánulása. E nélkül a választópolgárok nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnák eldönteni, hogy kire szavazzanak. A választási kampány során tehát nemcsak egyszerűen a közügyeket vitatják meg az emberek, hanem tájékozódnak annak érdekében, hogy a szavazás napján megfontolt döntést tudjanak hozni.” 
  10. Az NVB szerint a Kifogástevő álláspontjának elfogadása együtt járna a szabad véleménynyilvánítás választási kampányra tekintettel értelmezett alapjogának korlátozásával a jelöltek, jelölő szervezetek vonatkozásában, a korlátozás szükségességének és indokoltságának kifejtésével, és ezáltal az értelmezés alkotmányosan elfogadható voltának igazolásával azonban a Kifogástevő „adós” maradt, és ilyen okfejtés még a felhívott Végzés1-ből és Végzés2-ből sem olvasható ki.

A felülvizsgálati kérelem

  1. Az NVB határozatával szemben a Kérelmező felülvizsgálati kérelemmel élt, melyben annak megváltoztatását kérte akként, hogy a Kúria a kifogásnak adjon helyt, és állapítsa meg, hogy a kifogásolt kampánytevékenységek sértik a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjaiban foglalt alapelveket; továbbá kérte a Ve. 218. § (2) bekezdése alapján a jogsértés tényének megállapítását, a jogsértők eltiltását a további jogsértéstől és a jogsértőkkel szemben bírság kiszabását.
  2. Érintettsége tekintetében arra hivatkozott, hogy jogerősen nyilvántartásba vett jelölő szervezet; jelöltje (Kifogástevő) a Videók közzétételének időpontjában nyilvántartásba vett egyéni képviselő-jelölt abban az egyéni választókerületben, ahol a felvételek készültek. A kifogásolt felvételeket tehát az adott választókerületben zajló választási versennyel összefüggésben tették közzé, így érintette a jelölő szervezet jelöltjének és a jelöltnek a kampánytevékenységét, választási esélyeit. A felvételek országosan elérhetőek és széles körben terjednek, melynek következtében a kifogásolt kampánytevékenységek nem csupán az érintett egyéni választókerületben, hanem országos szinten is hatást fejtenek ki, ami közvetlenül érinti a Kérelmező jelölő szervezet választási versenyben való részvételéhez fűződő jogait és jogos érdekeit. Az ügy országos jellegét az is mutatja, hogy első fokon az NVB járt el.
  3. Állította, hogy az NVB tévesen értelmezte a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjaiban foglalt alapelveket, valamint az Alaptörvény II. cikkét, XVI. cikk (1) bekezdését, ezáltal tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a kifogásolt tartalmak nem jogellenesek. A határozat mindezeken túl az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét is eredményezte, mivel az NVB a jogértelmezésével „belenyugodott abba, hogy a Kérelmező politikai ellenfelei alapjogsértő módon, jogszabályba ütközően kampányoljanak, ezzel pedig – a tisztességes politikai verseny hiánya okán – a passzív választójog sérelme is felmerül”. „Fenntartotta” a kifogásban tett állításait, kérte azok figyelembevételét is.
  4. Elsődlegesen kérte annak a megállapítását, hogy a cselekmények a Ve. 141. §-a alapján kampánytevékenységnek minősülnek. 
  5. Az ügy érdemében arra hivatkozott, hogy a gyermekek kampánycélú felhasználása sérti a gyermekek Alaptörvény II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való jogát, az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésben foglalt egészséges fejlődéshez való jogát, valamint a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjaiban foglalt alapelveket. 
  6. A Kérelmező hangsúlyozta, hogy a jelen esetben a gyermek a kifogásolt Videókban a kampánytevékenység kommunikációs eszközeiként jelent meg. A felvételek kampányidőszakban közzétett politikai kommunikációs tartalmak, amelyben a politikai üzenet bemutatásához a gyermek képi megjelenése a kommunikáció érzelmi és vizuális keretének részévé válik. Állította, hogy a hivatkozott kúriai végzésekben foglaltakat az NVB álláspontjával ellentétben irányadónak kell tekinteni azzal, hogy a korábbi joggyakorlat nem vehette figyelembe az Alaptörvény tizenötödik módosítását. Ezzel kapcsolatban hivatkozott a Kúria Kvk.I.39.036/2026/7. számú határozatára és az Alkotmánybíróság 14/2025. (XII. 8.) AB határozatára.
  7. Érvelése szerint a jelen ügyben a politikusok véleménynyilvánításhoz való joga áll szemben a gyermek Alaptörvény II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való jogával, valamint az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében biztosított, a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogával. Az NVB akkor járt volna el helyesen, ha észleli a gyermekek jogainak és a véleménynyilvánítás szabadságának konfliktusát, és a korábbi joggyakorlat felidézésén túl kísérletet tett volna az összeütközés feloldására, megvizsgálva az irányadó, az Alaptörvény tizenötödik módosítása óta kialakult, releváns kúriai joggyakorlatot is. Az alapjogi kollízió az adott esetben úgy oldható fel, hogy a politikus véleménynyilvánításhoz való jogának korlátozása szükséges, méghozzá a gyermek Alaptörvény II. cikkben foglalt emberi méltósága, valamint az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglalt védelmi joga, mint alapvető jogok, továbbá a kampány tisztasága, mint a gyermekek eszközjellegű felhasználását tiltó objektív alkotmányos érték miatt. 
  8. Kifejtette, hogy a szülői hozzájárulás irreleváns, abból ugyanis nem következik, hogy egy politikus a gyermekről készült felvételt kampánycélokra felhasználhatja. 
  9. Összességében arra hivatkozott, hogy olyan kampányeszközök alkalmazása is alapelvsértő lehet, amelyekre a törvény nem tartalmaz tételes tilalmat, de alkalmazásuk a választási eljárás tisztaságával, a jóhiszemű joggyakorlással vagy az esélyegyenlőséggel összeegyeztethetetlen. A gyermek kampányeszközként történő felhasználása nemcsak a gyermek emberi méltóságát és védelmi igényét érinti, hanem a politikai verseny integritását is torzítja: a kampányt olyan eszközzel teszi hatásosabbá, amelynek használata a gyermek saját jogi helyzetére tekintettel alkotmányosan kifogásolható. Ezáltal a választási eljárás tisztaságába vetett közbizalom is sérül [Ve. 2. § (1) bekezdés a) pont]. A Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, a jelöltek és a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség alapelve azzal sérült, hogy az Elnök, mint a Fidesz-KDNP listavezetője és legismertebb politikusa a jelölő szervezet és saját maga számára láthatóságot, népszerűséget generál jogsértő tartalmakkal, ezáltal igazolhatatlan előnyt szerezve olyan politikai versenytársaival szemben, akik hasonlóan jogsértő tartalmat nem használnak fel kampányeszközként. A Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye sérül azért, mert az Elnök nyilvánvalóan tudatában van cselekménye jogellenes mivoltának, mivel ő maga is érintett volt hasonló tényállás mellett jogsértést megállapító választási jogorvoslatban. Az Elnöknek és a Jelöltnek kellő gondosság tanúsítása mellett tisztában kellett lennie azzal, hogy a kifogás tárgyául szolgáló cselekményekkel jogsértést valósítanak meg, ekként azok a hivatkozott alapelvi követelménybe ütköznek.

Az érintettek nyilatkozatai

  1. Az Elnök a nyilatkozatában az NVB határozatának helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a megjelölt alapelvek sérelme nem állapítható meg, a Kérelmező alkotmányjogi érvekkel nem támasztotta alá, hogy a gyermek puszta megjelenítéséből miért következik alapjogsérelem. A Kérelmező a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, alapjogsérelmet nem igazolt, ebből következően az alapjogi kollízióra vonatkozó érvelése irreleváns. A Kérelmező mindezeken túl egyrészt nem jogosult a videóban szereplő gyermek jogérvényesítése ügyében fellépni, másrészt a nyilvános szereplésre vonatkozó szülői engedélyt és az erről készült felvétel felhasználását alaptalanul választja el, ugyanis az előbbi az utóbbira is nyilvánvalóan kiterjed. A Kérelmező által megjelölt korlátozás a Ve.-ből, továbbá a Kúria és az Alkotmánybíróság – Kérelmező által is idézett – gyakorlatából sem következik nevelési-oktatási intézményeken kívül. Utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a Ve.-nek nem tulajdonítható olyan tartalom, amely abban nem szerepel, a Ve. szabályai jogértelmezéssel nem bővíthetők {IV/964/2026., 16/2019. (V. 14.) AB határozat}.
  2. A Jelölt a nyilatkozatában az NVB határozatának helybenhagyását kérte. Vitatta a Kérelmező érintettségét, álláspontja szerint az nem áll fenn, mert saját jogaira és kötelezettségeire közvetlenül kiható jogsérelemre nem hivatkozott. Sem a Kérelmező, mint jelölő szervezet képviselőjelöltjének és a gyűlés helyszínének ténye, sem az elkészült videófelvételek és azok elérhetősége, nézettsége önmagukban nem alapozzák meg az érintettséget. Kiemelte továbbá, hogy a Kúria joggyakorlata az ágazati szabályokban foglalt, kifejezett törvényi tilalmakra vonatkozik.

A Kúria első határozata

  1. A Kúria az NVB határozatát a Kvk.III.39.071/2026/9. számú végzésével megváltoztatta, megállapította, hogy Orbán Viktor mint a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt 2026. évi országgyűlési választáson állított közös listájának jelöltje 2026. március 16-án Facebook és Instagram közösségi oldalain, 2026. március 17-én TikTok oldalán videófelvétel, 2026. március 17-én Facebook közösségi oldalán fényképfelvétel közzétételével, továbbá Szűcs Gábor mint a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség Kereszténydemokrata Néppárt 2026. évi országgyűlési választáson állított közös listájának jelöltje 2026. március 16-án Facebook közösségi oldalán videófelvétel közzétételével megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt alapelvi rendelkezést. A jogsértéssel érintett Jelölteket a Kúria eltiltotta a megjelölt jogsértéssel azonos magatartás jövőbeni tanúsításától, ezt meghaladóan a kifogást elutasította.
  2. A Kúria a Kérelmező jelölő szervezet Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti érintettségét megállapította, mivel az ahhoz megkövetelt közvetlen kapcsolatot megalapozza, hogy a bírósági felülvizsgálati kérelmet a Kérelmező azon egyéni választókerületben tartott kampányrendezvénnyel, az ott készült és országosan is elérhető felvételek választási versenyre vonatkozóan állított következményével, a választási alapelvek sérelmével kapcsolatban nyújtotta be, amely választókerületben önálló jelöltet állított, továbbá mert országos listával rendelkező jelölő szervezet.
  3. A Kúria mindenekelőtt áttekintette a gyermekek kampányban való részvételével kapcsolatos korábbi határozatait, és megállapította, hogy ezekből nem következik, hogy a választási alapelvek sérelmét kizárólag nevelési-oktatási intézményi kereteken belül lehet megállapítani. Kiemelte a Kvk.II.37.606/2019/4. és a Kvk.I.39.036/2026/7. számú határozatokat, amelyekben a Kúria a választási alapelvek megsértését – kampánytevékenységnek minősülő cselekmény hiányában – nem állapította ugyan meg, az Alaptörvény II. cikke alapján azonban, egyetértve az Alapvető Jogok Biztosával, felhívta a figyelmet arra, hogy a gyermek politikai kampányeszközként való felhasználása alapjogi szempontból nem elfogadható, a gyermekek emberi méltósághoz való jogából fakadó elvárás, hogy a jelöltek és a jelölőszervezetek a gyermekek politikai célú szerepeltetésétől tartózkodjanak; a gyermek nem lehet népszerűségnövelő tényezője semmilyen politikai tevékenységnek; az ilyen szerepeltetést nem igazolja az önkéntesség, és a szülői hozzájárulás megadásától sem válik legitimmé. A Kúria a fentiek megerősítéseként a Kvk.I.39.036/2026/7. számú határozatban kiemelte az Alkotmánybíróság 3257/2019. (X.30.) AB határozata [29] bekezdésében foglalt, a gyermekek kampányidőszakban, kampányrendezvényeken való jelenlétével, szerepeltetésével kapcsolatos azon megállapítását, amely szerint „a Ve. 142. §-a alá tartozó eseményen, az ügy körülményeitől függően, így különösen, ha az a saját kampány részévé válik, minősülhet tiltott kampánytevékenységnek”. Ezzel összefüggésben felhívta a Kúria a figyelmet az Alaptörvény tizenötödik módosítására, a XVI. cikk (1) bekezdésének 2025. április 15-től hatályos kiegészítésére, amely szerint a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való joga – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz.
  4. A Kúria a fenti joggyakorlat alapján – utalva arra, hogy a kifogás és a felülvizsgálat tárgyát nem a kampányeseményen történtek képezték, és szem előtt tartva, hogy az alapul szolgáló tények értékelése nem járhat a Ve. 142. §-a kiüresítésével –, a Kifogástevő alapjogi hivatkozásait is figyelembe véve azt vizsgálta, hogy a választási rendezvényen készült videó- és fényképfelvételek kampányeszközként történő felhasználása a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjaiba ütköznek-e. Ennek során lényeges elemnek tekintette, hogy a gyermek a felvételeken felismerhetően, és az esemény központi elemeként szerepel. 
  5. A Kúria – leszögezve, hogy a Kérelmező a Ve. hatálya alá tartozó kampánytevékenység folytatásával összefüggésben a Ve. 2. § (1) bekezdése alapelvi rendelkezései sérelmének elhárítása, nem pedig a gyermek jogérvényesítése érdekében járt el – megállapította, hogy a magyar jogrendben nincs általános tilalmat megfogalmazó jogszabályi rendelkezés, amely kifejezetten kimondaná, hogy gyermekek a politikai hatalom megszerzésére irányuló versengésben a jelöltek és a jelölő szervezetek népszerűsítése céljából nem használhatók fel. A politikusok és más személyek ilyen cselekményeit Magyarországon – az Alaptörvény mellett – részben magánjogi jogintézmények, részben közjogi normák korlátozzák (a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény személyiségi jogvédelmi eszközei, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, Nkt., Szakképzési törvény, Ve.). 
  6. A Kúria megállapította, hogy a gyermekek politikai célú kizsákmányolásának tilalma, azzal összefüggésben a jelöltek és a jelölőszervezetek véleménynyilvánítási szabadságának korlátozása a választási kampány időszakában a tételes jogban nem csak a nevelési-oktatási, szakképző intézményekben pártpolitikai tevékenység végzését tiltó törvényi rendelkezésekben [Nktv. 24. § (3) bekezdés, Szakképzési törvény 31. §] jelenik meg, a gyermekek kampánytevékenységbe való bevonását megvalósító cselekmények jogszerűsége a választói akarat befolyásolását vagy annak megkísérlését célzó kampányeszközök felhasználása körében, a Ve. alapelvi rendelkezésein keresztül önállóan is vizsgálható és szankcionálható. Ennek alátámasztására a Kúria ismertette a választási ügyekben irányadó, a Ve. 208. §-a és 2. § (1) bekezdése alapelvi rendelkezései alkalmazásával kapcsolatos következetes gyakorlatát (pl. Kvk.III.37.799/2020/3., Kvk.V.39.163/2024/4., Kvk.III.39.100/2024/5., Kvk.VI.39.026/2024/4.). Ennek alapján tévesnek tekintette az NVB és az Érintettek álláspontját, amely szerint olyan kampányeszköz alkalmazása, illetve kampánytevékenység, amelyre tételes jogi tilalom nem vonatkozik, nem sértheti a Ve. alapelvi rendelkezéseit, és emiatt az eljárás tárgyát képező, a gyermek kampánycélú felhasználása körébe tartozó cselekmény jogszerűsége nem vizsgálható.
  7. A Kúria a politikusok választási kampányban tanúsított magatartását, az Érdekeltek véleménynyilvánítási szabadságának korlátozását az Alaptörvény I. cikk (1) és (3) bekezdése, II. cikke, IX. cikke, XVI. cikk (1) bekezdése és e rendelkezések alkotmánybírósági értelmezési gyakorlata {24/2014. (VII.22.) AB határozat, Indokolás [135], 3312/2017. (XI.30.) AB határozat, Indokolás [43], 33/2023. (VI.21.) AB határozat; 19/2019. (VI. 18.) AB határozat, Indokolás [102], 3004/2020. (II. 4.) AB végzés, Indokolás [38], 3187/2017. (VII. 14.) AB végzés, Indokolás [12]; 3225/2017. (IX. 25.) AB végzés, Indokolás [18], 3181/2018. (VI. 8.) AB határozat, Indokolás [27]; 5/2015. (II. 25.) AB határozat, 7/2014. (III. 7.) AB határozat, 3130/2018. (IV. 19.) AB határozat; 14/2025. (XII. 08.) AB határozat, [35]} figyelembevételével vizsgálta (hangsúlyozva, hogy a vizsgálat és a korlátozás nem terjed ki a szülők Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdésében biztosított, a gyermekeknek adott nevelés megválasztására, az ebből fakadó szabad döntési jogosultságukra arról, hogy a gyermek részt vegyen-e választási rendezvényeken).  Ennek eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a gyermeknek a választási kampányban a közösségi média felületein kampányüzenet eljuttatása érdekében, politikai szereplők népszerűsítésének eszközeként, azonosítható és központi elemként történő szerepeltetése ellentétes a Ve. – Alaptörvény II. cikkével és XVI. cikk (1) bekezdésével összhangban értelmezett – 2. § (1) bekezdés c) pontjával. 
  8. A Kúria kiemelte, hogy a nyilvános szereplésből nem következik, hogy egy politikus a gyermekről készült felvételt kampánycélokra felhasználhatja, mert e felhasználást követően a szülői kontroll megszűnik, a felvételekből további kampányeszközök, a jelen politikai kultúrát figyelembe véve mémek készülhetnek, a gyermek bántó hangvételű kommentek célpontjává válhat; mindezek túlmutatnak egy politikai közösség népszerűsítésén. A véleménynyilvánítás kampányidőszakban érvényesülő tágabb körű szabadsága, a sokszor lealacsonyító hangvételű politikai kampány éppen azt indokolja, hogy gyermek felhasználására a politikai kommunikációban, a választási üzenet eljuttatásához ne kerülhessen sor. A Kúria a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása feltételeinek vizsgálata során figyelembe vette, hogy az ilyen felvételek a nagyszámú internetes elérés folytán önálló életre kelnek, mások általi felhasználásuk visszafordíthatatlan, a káros következmények elhárítására szolgáló jogi eszközök csak feltételesen és utólagosan vehetők igénybe. A gyermek szereplésével készült ezen tartalmaknak a széles nyilvánosság számára történő elérhetővé tétele ugyanakkor a politikai üzenet eljuttatásához nem nélkülözhetetlen, ez enyhébb, a gyermek jogait kevésbé korlátozó eszközzel is elérhető lett volna. 
  9. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a gyermek választási rendezvényen való szereplését megjelenítő videó- és fényképfelvételeknek az Érintettek, illetve jelölő szervezetük népszerűsítése céljából történő felhasználása, a nyilvánosság számára választási kampány folytatására szolgáló internetes felületeken hozzáférhetővé tétele jogsértő, ellentétes a Ve. 2. § (1) bekezdése – Alaptörvény II. cikkének és XVI. cikk (1) bekezdésének – megfelelő értelmezésével. Megjegyezte, hogy ezt az értelmezést támasztja alá a Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény 3. cikk 1. bekezdése és 36. cikke is.
  10. A Kúria a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának sérelmét arra figyelemmel állapította meg, hogy nem érvényesül az esélyegyenlőség követelménye akkor, ha valamely jelölő szervezet jelöltje gyermeket kampányeszközként használva olyan kampánytevékenységet folytat, melyre nincs törvényes lehetősége egyetlen jelöltnek és jelölő szervezetnek sem.
  11. A Kúria a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjai megsértését az e rendelkezések alkalmazásával kapcsolatban kialakult gyakorlata {Kvk.III.39.043/2024/8. Indokolás [38], Kvk.VI.37.942/2016/2., Kvk.V.37.941/2016/3., Kvk.IV.37.359/2014/2.; Kvk.VI.37.942/2016/2.; Kvk.VI.39.406/2022/4.) alapján, figyelembe véve Alkotmánybíróság 3210/2024. (VI. 13.) AB határozatában foglaltakat is, nem állapította meg; továbbá bírság kiszabását – a határozatban megjelölt okokra tekintettel – nem tartotta indokoltnak.

Az Alkotmánybíróság határozata

  1. Az Elnök (a továbbiakban: Indítványozó) alkotmányjogi panasza alapján az Alkotmánybíróság a IV/1085/2026. számú határozatában megállapította, hogy a Kúria Kvk.III.39.071/2026/9. számú végzése alaptörvény-ellenes, sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, ezért azt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 43. § (1) bekezdése alkalmazásával megsemmisítette.
  2. Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatára utalva kiemelte, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában szereplő esélyegyenlőségi „alapelv érvényesülésének biztosítása a Ve. 14. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a) pontja, 221. § (1) bekezdése és 229. § (1) bekezdése alapján – más szervek mellett – az NVB és a Kúria feladata” {3119/2019. (V. 29.) AB határozat, Indokolás [43]}. Hangsúlyozta, hogy „[a] jelölőszervezetnek a választási kampányban – szemben az állami, önkormányzati szervekkel, a közszolgálati médiával, a közszolgáltatókkal – nem feladata az esélyegyenlőség biztosítása. [….] Az esélyegyenlőség a választójogi törvény szempontjából azt jelenti a véleményszabadság tükrében, hogy az állam azonos feltételeket köteles biztosítani azoknak, akik el kívánnak indulni a választásokon” {3279/2019. (XI. 5.) AB határozat, Indokolás [39]}. Ez az értelmezés tükröződik a 1147/2026. (III. 24.) AB határozatban is, amelyben médiaszolgáltató – tehát a jelölteken kívül álló jogalany – vonatkozásában állapította meg azt, hogy az esélyegyenlőségi alapelv kötelezettje (Indokolás [71]).
  3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fenti gyakorlatából az következik, hogy úgy a Kérelmező, mint az Indítványozó a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőségi követelmény vonatkozásában jogosulti pozícióban van. Ekként az Indítványozó – mint jogosult – nem sérthette meg ezen alapelvet, arra felelősség nem alapítható az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében. Az Alkotmánybíróság nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a hatályos jogtól – aminek részét képezik az Alkotmánybíróság mindenkire kötelező döntései is – elszakadó bírói jogértelmezés contra legem jogalkalmazásnak minősül.
  4. Az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy választási kampányban a jelöltek kampánytevékenységét – jelen ügyben a közösségi médiafelületeken való tartalom elhelyezést, posztolást – az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése által garantált véleménynyilvánítási szabadság oltalma alá helyezi. Figyelemmel arra, hogy a Kúria a contra legem jogalkalmazása arra vezetett, hogy az Indítványozó véleménynyilvánítási szabadsága elé új, eddig nem ismert tilalmat állított fel, a végzés contra constitutionem jellegűvé vált, amely miatt ellentétes az Indítványozót megillető, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében deklarált tisztességes eljáráshoz való joggal.
  5. Az Alkotmánybíróság szerint a Kúria a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőségi alapelv alapján olyan jogalanyt marasztalt el, aki annak nem is kötelezettje, hanem jogosultja, konkrét hátrány megjelölése és igazolása nélkül hozta meg az alkotmányjogi panasszal támadott döntését. Ezzel a Kúria az esélyegyenlőségi alapelv olyan kiterjesztő értelmezését adta e vonatkozásban is, ami a Ve. 222. § (1) bekezdésével ellentétes tartalmat hordoz, ezért e tekintetben is contra legem eredményt hordoz, ami contra constitutionem értelmezést, s ezen keresztül a végzés alaptörvény-ellenességét önállóan is megalapozza. 
  6. Az Alkotmánybíróság a döntésében utalt arra, hogy „a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőségi alapelv megsértésére való hivatkozás, illetve amiatti elmarasztalás csak konkrét jogsérelem igazolása esetén lehetséges. Ennek hiányában nem állapítható meg a Kérelmező Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti érintettsége sem, amely a bírósági felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának alapja.”
  7. Az Alkotmánybíróság összegzése szerint: „Tehát túl azon, hogy a Kúria a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőségi alapelv alapján olyan jogalanyt marasztalt el, aki annak nem is kötelezettje, hanem jogosultja, konkrét hátrány megjelölése és igazolása nélkül hozta meg az alkotmányjogi panasszal támadott döntését. Ezzel a Kúria az esélyegyenlőségi alapelv olyan kiterjesztő értelmezését adta e vonatkozásban is, ami a Ve. 222. § (1) bekezdésével ellentétes tartalmat hordoz, ezért e tekintetben is contra legem eredményt hordoz, ami …. a contra constitutionem értelmezést, s ezen keresztül a végzés alaptörvény-ellenességét önállóan is megalapozná.”
  8. Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy az Alaptörvény tizenötödik módosítása nyomán megváltozott az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése, a módosult alaptörvényi rendelkezés a korábbiakhoz képest hangsúlyosabban jeleníti meg a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez való jogát: „[e]z a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz”. Másfelől – a Kúriával egyetértőleg – megállapította, hogy a választási kampány a politikai kultúrát is figyelembe véve fokozott veszélynek teheti ki a gyermekeket, amelyre figyelemmel megfontolás tárgyát képezheti a Ve. szabályainak ezzel összefüggő jogalkotó által történő áttekintése {Indokolás [76] bekezdés}.

A Kúria Kpk.IV.39.087/2026/3. számú végzése

  1. Az alkotmánybírósági határozatot követően a Kúria – a Ve. 228. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 123. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint eljárva – a 2026. április 4-én kelt Kpk.IV.39.087/2026/3.számú végzésével a Kúriát, mint választási ügyekben eljáró bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. 
  2. A Ve. 222. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság határozatából következően fogalmilag kizárt, hogy valamely jelölt, jelölő szervezet egy másik jelölt vagy jelölő szervezet viszonyában megsértse a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjába foglalt esélyegyenlőség elvét (hiszen ezen elv jogosultja és nem kötelezettje), így egy másik – a versengésben részt vevő – jelölt, vagy jelölő szervezet is jogosulti pozícióban van, ami az esélyegyenlőség érvényesítése szempontjából – hacsak nincs ebből konkrét jogsérelme – kizárja érintettségét egy másik jelölt, jelölő szervezet kampánycselekményének kifogásolása tekintetében. Az alkotmánybírósági határozat szerint konkrét jogsérelem nélkül a Kérelmező Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti érintettsége nem állapítható meg, amely a bírósági felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának alapja (Indokolás [73]). Az Alkotmánybíróság határozata továbbá arról is szól, hogy a Kúria az esélyegyenlőségi alapelv olyan kiterjesztő értelmezését adta e vonatkozásban is, ami a Ve. 222. § (1) bekezdésével ellentétes tartalmat hordoz (Indokolás [75]). Mindezek alapján a Kúria az új eljárásra vonatkozóan azt az iránymutatást adta, hogy az eljáró tanács vegye figyelembe, hogy az Alkotmánybíróság határozatából következően a Kérelmező érintettsége igazolt konkrét jogsérelem hiányában, a Ve. 222. § (1) bekezdése alapján nem áll fenn. Az érintettség hiányának megállapítása esetén a Ve. 231. § (1) bekezdés a) pontja szerinti jogkövetkezményt kell levonni.

A Kérelmező megismételt eljárásban tett nyilatkozata

  1. A Kérelmező – a Kúria felhívása nélkül – a megismételt eljárásban nyilatkozatot tett, melyben fenntartotta a bírósági felülvizsgálati kérelmében foglaltakat. Arra hivatkozott, hogy az ügyben fennálló alapjogi kollíziót az Alkotmánybíróság nem bírálta el, azt a Kúriának kell megtennie.
  2. Kiemelte, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alapelv kötelezettje – mások mellett – az NVB is. A Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontja kapcsán, megismételve a felülvizsgálati kérelmében foglaltakat, előadta, hogy a gyermek kampánycélú felhasználása a választópolgárokban azt a látszatot kelti, mintha jogszerű lenne „a gyermek egészséges fejlődésének veszélyeztetése kampánytevékenység során”. A Kúria Kvk.I.37.441/2014/2. számú végzésére és az Alkotmánybíróság 3122/2014. (IV. 24.) AB határozatára hivatkozással előadta, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye sérül, amikor a jelölő szervezet dehumanizáló tartalmat kíván politikai reklámként közzétenni. Ebből álláspontja szerint az következik, hogy az alapjogsértő véleménynyilvánítás gyakorlása a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik. 

A Kúria új eljárásban hozott határozata és jogi indokai

  1. A Kúria a megismételt eljárásban megállapította, hogy a Kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelme érdemi vizsgálatra alkalmatlan.
  2. A Kúriának a megismételt eljárásban – az Alkotmánybíróság határozata és a Kúria új eljárást elrendelő végzése alapján – mindenekelőtt a Ve. 222. § (1) bekezdése és 231. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazhatóságáról kellett állást foglalnia.
  3. A Ve. 222. § (1) bekezdése szerint a választási bizottság másodfokú határozata, továbbá a Nemzeti Választási Bizottság határozata ellen az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be. A Ve. 231. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés alapján a bírósági felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha nem a 222. § (1) bekezdés szerinti jogosult nyújtotta be.
  4. A Ve. a bírósági felülvizsgálatra jogosultak körét a kifogás előterjesztésére jogosultakhoz képest lényegesen szűkebb körben határozza meg. Bírósági felülvizsgálat iránt csak az nyújthat be kérelmet, aki az ügyben érintett. Az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette, hogy a Ve. az adott ügyben való érintettség fogalmát nem határozza meg, ezért azt mindig a konkrét ügyben esetről esetre, a jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv dönti el {3081/2014. (IV. 1.) AB határozat, 3082/2014. (IV. 1.) AB határozat, 3097/2014. (IV. 11.) AB végzés}.
  5. A Kúria a Kvk.III.39.360/2022/2. számú határozata szerint a Ve. 222. § (1) bekezdésben előírt érintettség akkor állapítható meg, ha a kérelmező saját jogaira és kötelezettségeire az állított jogsérelem közvetlenül kihat; az érintettség igazolása a kérelmezőt terheli.A Kúria a legutóbbi határozataiban (Kvk.VII.39.015/2026/3., Kvk.VII.39.046/2026/7., Kvk.VI.39.080/2026/7.) rámutatott arra, hogy a bírósági felülvizsgálati kérelmet a Kúria érdemben kizárólag akkor vizsgálhatja, ha fennáll a kérelmező Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti érintettsége; az érintettség megállapításához az szükséges, hogy az állított jogsérelem a kérelmező saját jogaira és kötelezettségeire közvetlenül kihasson. 
  6. A jelen ügyben jelölő szervezet élt bírósági felülvizsgálat iránti kérelemmel, a Kúria gyakorlata alapján pedig jelölő szervezetek esetén is vizsgálni kell a közvetlen érintettség fennállását (pl. Kvk.V.37.506/2018/2., Kvk.V.37.507/2018/2., Kvk.IV.37.286/2018/2.). A kifogás, fellebbezés benyújtása, illetve annak választási bizottságok általi elbírálása ugyanis nem ad alapot automatikusan a bírósági felülvizsgálat iránti kérelem előterjesztésére.
  7. A Kúria megállapította, hogy a Kérelmező az érintettségét arra alapította, hogy a kifogásolt felvételek közzététele az ő, mint jelölő szervezet választási versenyben való részvételéhez fűződő jogait és jogos érdekeit közvetlenül érinti.
  8. A Kúria a megismételt eljárásban figyelemmel volt arra, hogy az Alkotmánybíróság a jelen eljárás előzmény határozatát megsemmisítő határozatában a Kérelmező Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti érintettsége, a bírósági felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának feltételei körében az Indítványozó politikai vetélytársait ért esélyegyenlőségi sérelem megállapítására alapot adó konkrét körülmény megjelölését hiányolta. Azt a feltételezést, hogy a kérdéses cselekmény (vagyis a gyermeknek a közösségi média felületén kampányüzenet eljuttatása érdekében, politikai szereplők népszerűsítésének eszközeként, azonosítható és központi elemként történő szerepeltetése) előnyösebb helyzetet eredményez azon jelöltekhez, jelölőszervezetekhez képest, akik, illetve amelyek ilyen kampányeszközzel nem élnek, az Alkotmánybíróság nem tekintette igazolt jogsérelemnek. Kimondta, hogy a Kúria azzal, hogy konkrét hátrány megjelölése és igazolása nélkül hozta meg az alkotmányjogi panasszal támadott döntését, az esélyegyenlőségi alapelv olyan kiterjesztő értelmezését adta e vonatkozásban is, ami a Ve. 222. § (1) bekezdésével ellentétes tartalmat hordoz. 
  9. A Kúria megállapította, hogy az Alkotmánybíróság határozatából következően a gyermeket is megillető emberi méltósághoz való jog, a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való joga, és ezen keresztül a Ve. alapelveinek sérelmére vonatkozó, általánosnak minősülő hivatkozás a közvetlen érintettséget, az állított jogsérelem Kérelmező jogaira és kötelezettségeire való közvetlen kihatását nem bizonyítja.
  10. Ezzel az értelmezéssel áll összhangban a Kúria korábbi határozatában foglalt megállapítás is, amely szerint az alkotmányos követelményeknek, a választási alapelveknek, a Ve. rendelkezéseinek a tiszteletben tartása a választások tisztaságának alapvető feltétele, általános közérdek, ez azonban önmagában az érintettséget nem alapozza meg (Kvk.VI.39.080/2026/7.).
  11. A Kúria a megismételt eljárásban a fentiek alapján megállapította, hogy a Kérelmező a szóban forgó ügyben rá vonatkozó, konkrét, a közvetlen érintettségét megalapozó jogsérelmet nem jelölt meg. A Kérelmező azt sem igazolta, hogy a passzív választójogát, azaz a választásokon való indulás jogát a sérelmezett tevékenység miként befolyásolta, közvetlen érintettségére ennek kapcsán nem is utalt. A Ve. 2. § (1) bekezdésének a) és e) pontjára alapított jogsérelemre hivatkozás (közbizalom sérelme és az Elnök tudattartalma) sem szolgál a közvetlen érintettségre vonatkozóan olyan magyarázatként, amely a Kérelmező jogi helyzetével való közvetlen összefüggésre mutatna rá, ekként a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának lehetőségét felvetné. 
  12. Mindezek folytán a Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelmet a Ve. 222. § (1) bekezdés és a 231. § (1) bekezdés a) pontja alapján, a Kérelmező igazolt érintettsége hiányában érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

A döntés elvi tartalma

  1. A Ve. 222. § (1) bekezdésben előírt érintettség akkor állapítható meg, ha a kérelmező saját jogaira és kötelezettségeire az állított jogsérelem közvetlenül kihat; az érintettség igazolása a kérelmezőt terheli.

Záró rész

  1. A Kúria a felülvizsgálati kérelemről a Ve. 229. § (2) bekezdése alapján nemperes eljárásban, öt hivatásos bíróból álló tanácsban határozott.
  2. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. § (1) bekezdése alapján az eljárás illetékmentes.
  3. A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. április 7.

Dr. Magyarfalvi Katalin s. k. a tanács elnöke,
Dr. Varga Eszter s. k. előadó bíró,
Dr. Bérces Nóra s. k. bíró,
Dr. Magyarfalvi Katalin s. k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Farkas Katalin bíró helyett,
Dr. Kovács András s. k. bíró