Kvk.III.39.070/2026/3. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Kvk.III.39.070/2026/3.

A tanács tagjai:

Dr. Kovács András a tanács elnöke
Dr. Bérces Nóra előadó bíró
Dr. Farkas Katalin bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin bíró
Dr. Varga Eszter bíró

A kérelmező: Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. (...) 

A kérelmező képviselője: Dr. Kovátsits László Ügyvédi Iroda (...) eljáró ügyvéd: Dr. Kovátsits László

Az ügy tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálni kért határozat: Nemzeti Választási Bizottság 174/2026. számú határozata

Rendelkező rész

  1. A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 174/2026. számú határozatát megváltoztatja és a kifogásnak részben helyt adva megállapítja, hogy a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti – esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek között – alapelvet azzal, hogy a hirado.hu médiatartalom-szolgáltatásban 2026. március 16. és 18. napja közötti időszakban saját szerkesztői pozitív vagy negatív véleményét kapcsolta az „így bukott le”, „nullkilométeres”, „kotyogta ki”; „ujjongó tömeg”, „brit kommentelők méltatták”, „szerepét Kijevben és Brüsszelben írják” kifejezések egyes cikkek címeiben történő kiemelésével. A Kúria eltiltja a Duna Médiszolgáltató Nonprofit Zrt.-t a további jogsértéstől. 
  2. A Kúria elrendeli, hogy e végzés rendelkező részének első pontját a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. a határozat közlésétől számított három napon belül a jogsértő közléshez hasonló módon tegye közzé.   
  3. A Kúria egyebekben a kifogást elutasítja, és az NVB határozatának első pontjában rögzített egyéb jogsértések megállapítását mellőzi.
  4. A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság által kiszabott bírságot 322.800 (háromszázhuszonkettőezer-nyolcszáz) forintra mérsékli; a határozat egyéb rendelkezéseit nem érinti.

A Kúria kötelezi a kérelmezőt, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak – az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára – 3.000 (háromezer) forint feljegyzett közigazgatási nemperes eljárási részilletéket. Az illetékfizetési kötelezettség a határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.

A fennmaradó 7.000 (hétezer) forint közigazgatási nemperes eljárási részilleték az állam terhén marad.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A bírósági felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

  1. 2026. március 18-án 23 óra 11 perckor egy magánszemély (a továbbiakban: kifogástevő) hivatali kapun keresztül kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB) arra hivatkozással, hogy a kérelmező az általa kiadott hirado.hu internetes sajtótermékben 2026. március 16. és 18. napja között a kormányzati szereplőket túlnyomórészt pozitív, az ellenzéki szereplőket pedig jelentős arányban negatív kontextusban megjelenítő szerkesztési gyakorlatot folytatott, ezáltal megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjában foglalt eljárási alapelveket. Erre figyelemmel kérte a választási eljárás fenti alapelvei megsértésének, valamint a jogsértés folyamatos fennállásának a megállapítását, a kérelmező további jogszabálysértéstől való eltiltását és kötelezését a kiegyensúlyozott tájékoztatás biztosítására. A jogsértés ismétlődő jellegére tekintettel súlyosabb jogkövetkezmény alkalmazását kérte, ezen felül a kérelmezőt a határozat közzétételére is kérte kötelezni.
  2. A kifogástevő állítása szerint a hirado.hu portálon 2026. március 16-18. között megjelent belföldi hírcikkek teljes körét – mintegy 77 cikket – vizsgálva az volt megállapítható, hogy a kormányt egyetlen negatív hír sem érintette, ahogy az ellenzékről sem jelent meg pozitív hangvételű tartalom. Az ellenzék említése negatív éllel 21 alkalommal történt meg, egyéb kategóriába 18 cikk volt sorolható. A nem politikai tartalmak kiszűrését követően fennmaradó politikai tartalmú cikkek eloszlása teljes egészében a fenti két kategóriára redukálódott. A bemutatott arányok alapján a médiamegjelenések mintázata „rendszerszerű” aránytalanságot mutat, amely a választási kampány időszakában alkalmas lehet arra, hogy a jelöltek és a jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség sérelmét idézze elő. Ezen felül sérül a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye, mivel kampányidőszakban az olyan médiagyakorlat, amely „rendszerszerűen” egy politikai oldal javára torzítja a megjelenítést, nem tekinthető a médiatevékenység rendeltetésszerű gyakorlásának. A kifogástevő mindezek alátámasztására csatolta azt a táblázatot, amely tartalmazta a 77 cikk dátumát, azok címét, az elérhetőségi linket, valamint annak a kifogásban felvázolt módszer szerinti minősítését („kormány negatív”, „ellenzék pozitív”, „ellenzék negatív”, „egyéb nem politikai”), valamint azok statisztikai összesítését is. 
  3. Az NVB eljárása során értesített kérelmező vitatta a jogszabálysértés bizonyítékainak meglétét (Ve. 212. § (2) bekezdés b) pont), továbbá azt, hogy folyamatos jogsértés állna fenn. Kétségbe vonta a kifogástevő módszertanának egységes és ellenőrizhető voltát, álláspontja szerint önkényesen minősítette a három nap alatt megjelent cikkeket. Állította és példálózó jelleggel alá is támasztotta, hogy egyes cikkek nem léteznek; más cikkek esetében a kifogástevő nem választotta el a kormányzati tevékenységről szóló híradást a kormánypárti kampánytól; hiányolta továbbá, hogy a kifogás nem sorolt fel több olyan nyilvántartásba vett jelölő szervezetet, amelyekről híradás történt; továbbá vitatta, hogy a hirado.hu sajtótermék jogsértése tartós lenne. Szerinte a kifogástevő – a szerkesztői szabadságot aránytalanul korlátozva – a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) szerinti kiegyensúlyozottsági követelményt kérte számon az internetes sajtótermék vonatkozásában. Mindezekre figyelemmel a kifogás elutasítását kérte. 

Az NVB határozata 

  1. Az NVB a határozata 1. pontjában a kifogásnak helyt adott, és megállapította, hogy a kérelmező megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, esélyegyenlőség a jelöltek és jelölőszervezetek között, valamint a 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti, jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvet azzal, hogy a hirado.hu médiatartalom-szolgáltatásban 2026. március 16. és 18. napja közötti időszakban a kormányzati szereplőket túlnyomórészt pozitív, az ellenzéki szereplőket pedig jelentős arányban negatív kontextusban jelenítette meg. Az NVB eltiltotta a kérelmezőt a további jogsértéstől. A határozat 2. pontjában az NVB a Ve. 152. § (1) bekezdés a) pontja alapján elrendelte, hogy jelen határozata rendelkező részének 1. pontját a kérelmező a határozat közlésétől számított három napon belül a jogsértő közléshez hasonló módon tegye közzé. A 3. pontban az NVB a kérelmezőt 1.936.800 forint összegű bírság megfizetésére is kötelezte, egyben tájékoztatást adott annak megfizetési módjáról és határidejéről.  
  2. Az NVB – miután a kifogást érdemben elbírálhatónak találta – abból indult ki, hogy a hirado.hu internetes sajtótermék kiadója az Mttv. 84. § (1) bekezdése értelmében közszolgálati médiaszolgáltatónak minősülő kérelmező, amelynek egyedüli részvényese az Mttv. 136. § (1) bekezdése szerinti célból az Országgyűlés által alapított Közszolgálati Közalapítvány. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése által védett sajtószabadság érvényesülésével kapcsolatban – az 1/2007. (I. 18.) AB határozat indokolásának [34]-[35] bekezdéseit és [42] bekezdését idézve – előre bocsátotta, hogy a választási kampányidőszakban a kiegyensúlyozott, elfogulatlan, tárgyilagos tájékoztatás követelménye a médiaszolgáltatók szerkesztői szabadságának korlátja lehet. Ezáltal a választási eljárásban a sajtószabadság érvényesülésére kiható sajátos követelményeket nem a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 13. §-a és az Mttv. 12. § (1) bekezdése szerinti kiegyensúlyozottsági előírások határozzák meg, hanem a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában rögzített alapelv. A kérelmező a választási kampány során mind státusza, mind az ellátott közfeladat miatt azonos megítélés alá esik az állami szervekkel, így az esélyegyenlőség alapelvét bármely médiatartalom-szolgáltatással összefüggésben tiszteletben kell tartania. Erre figyelemmel a hirado.hu internetes sajtótermékben a választási kampányidőszak alatt megjelent cikkek vizsgálata nem kizárt, azonban nem mellőzhető annak tisztázása, hogy az említett vizsgálat milyen körben végezhető el. 
  3. Az NVB elsőként azt tekintette át, hogy a bizonyítékként megjelölt cikkek valóban elérhetőek-e. Megállapította, hogy a kifogás mellékletének 1. oldal 4. sora, 3. oldal 13. sora és 4. oldal 13., valamint 15. sora nem létező tartalomra mutat, ezért azok vizsgálatát mellőzte. Az elérhetőségek és határidő tisztázását követően a ténylegesen elérhető 73 cikket vette górcső alá, és rögzítette, hogy azok közül március 16-án 16 cikk jelent meg, amelyből a kormánypártot pozitív színben feltüntető cikk 8 volt (ebből elérhető 7), az ellenzéket kritikai éllel érintő cikk 5 volt, míg semleges tartalmú cikknek 3 volt tekinthető. 2026. március 17-én összesen 27 cikk jelent meg, amelyből a kormánypártra nézve kedvező 11 volt (ebből elérhető 10), az ellenzéket negatív kontextusba helyező cikk 9 volt, és semleges hangvételűnek 2 cikk volt tekinthető. A 2026. március 18-án megjelent 34 cikk közül 19 volt (ebből elérhető 18) a kormánypártot pozitív színben feltüntető, 7 volt az ellenzéket kritizáló (ebből elérhető 6), és semleges hangvételű cikknek 8 volt tekinthető.
  4. A kifogás és a bizonyítékok áttekintése nyomán az NVB megállapította, hogy a kifogástevő elégséges módon, egyértelműen jelölte meg, mely cikket milyen okból kifogásolt, azonban az értékelésének eredménye több esetben is pontatlan volt, mivel „kormány pozitív” kategóriába sorolt „ellenzék negatív” megjelölésű tartalmakat (1. oldal 12. és 14. sor, 2. oldal 4. és 9. sor), illetve „kormány pozitív” kategóriába sorolt rendszerint külpolitikai tartalmakat (2. oldal 17. sor, 3. oldal 20. sor, 4. oldal 6., 20. és 21. sor) vagy ide sorolt semleges tartalmakat is (2. oldal 6. sor). Az NVB hangsúlyozta, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának érvényesülése szempontjából a kormányzati tevékenységre vonatkozó általános híradás (benzinár trendje, beruházások átadása) minden esetben eltérő megítélés alá esik, az ilyen, politikai jelleget nélkülöző beszámolók megjelenítése a kampányközlésnek minősülő tartalmaktól elhatárolható. 
  5. Mivel azonban a kifogásban foglalt értékeléssel ellentétes adat a cikkek vonatkozásában nem merült fel, és a fentebb említett, valamint az elérhetetlen tartalmak figyelmen kívül hagyása a kifogásolt 77 cikkhez képest érdemi csökkenést nem okozott, az NVB úgy foglalt állást, hogy az érdemi vizsgálat alapja „68”, a hirado.hu internetes sajtótermékben megjelent cikk, amelyből 24 minősül semlegesnek vagy kormányzati tevékenységről szóló beszámolónak, 49 pedig egyértelműen olyan, amely valamely politikai erőt közvetlenül előnyösebb helyzetben, vagy ellentétes nézetet valló közösséget közvetve negatív színben tüntet fel. 
  6. Az NVB a határozata [32] bekezdésében rámutatott továbbá, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának megfeleltethető tájékoztatásnak nem értékelhetőek az olyan cikkek sem, amelyek egyes politikai nézetekkel az alkalmazott szókészlet szintjén azonosulnak, vagy ezzel ellentétesen, azokkal szemben ellenvetést fejeznek ki. Az olyan fordulatokat tartalmazó cikkek, mint az „így bukott le ismét” (2. oldal 12. sor), „csillagot lehazudja az égről” (2. oldal 13. sor), „nullkilométeres” (2. oldal 20. sor), „kotyogta ki” (3. oldal 7. sor), „ujjongó tömeg” (4. oldal 8. sor), „brit kommentelők méltatták” (4. oldal 11. sor), „őrültségekkel traktálja híveit” (4. oldal 12. sor), vagy hogy a „szövegkönyvet [helyesen: szerepét] Kijevben és Brüsszelben írják” (4. oldal 15. sor) nemcsak érzelmi tartalmat kölcsönöznek a közlésnek, hanem már a címadás bevezető szövegének kialakítása is egyértelművé teszi, hogy a híradás alapjául szolgáló közlésről a cikket közzétevő sajtótermék miként viszonyul. 
  7. Az NVB hasonlóan ítélte meg azokat a tartalmakat is, amelyek egy-egy politikai szereplő Facebookon megjelenített közléseinek hírértéket tulajdonítva tett közzé a kérelmező (1. oldal 10. és 11. sor, 3. oldal 5. sor), vagy olyan látszatot keltve jelenített meg, hogy a sajtótermék munkatársa az adott politikai gyűlésen megjelent, és az ott készített képeket elérhetővé tette (3. oldal 18. sor). Ezzel nem volt szembeállítható olyan tartalom, amelyet a hirado.hu ugyanúgy a közösségi médiából vett volna át azzal a különbséggel, hogy annak közzé tevője más politikai nézeteket vall, vagy gondolatait éppen a kormánypártok tevékenységével összefüggésben teszi közzé. 
  8. Az NVB a Kvk.V.39.043/2026/6. számú kúriai határozatra utalással hangsúlyozta továbbá, hogy nem felel meg a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti követelménynek az olyan cikkek közzététele sem, amelyek egyes, kevesebb megjelenésben részesített politikai szereplők érdekkörében tett nyilatkozatokat más politikai szereplők nyilatkozatainak érvrendszerébe illesztik. 
  9. Mindezek alapján az NVB a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alapelv sérelmét a vizsgált időszakra vetítve a hirado.hu internetes sajtótermék cikkei tekintetében megállapíthatónak találta. 
  10. A jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásnak a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját vizsgálva kiemelte, hogy ezen alapelv sérelmét az esélyegyenlőség tartós megsértése alapozhatja meg, amely jelen ügyben megvalósult. E vonatkozásban az NVB a 131/2026., a 158/2026. és 161/2026. számú határozatait vette alapul, amelyekben ugyanezen internetes sajtótermék vonatkozásában korábban szintén megállapította az esélyegyenlőségi alapelv kérelmező általi megsértését. 
  11. Az NVB a jogsértés megállapításán és a további jogsértéstől való eltiltáson kívül – tekintettel arra, hogy a megjelenítésre használt méditartalom-szolgáltatás széleskörűen elérhető és olvasott, valamint arra, hogy a jogsértést közszolgálati médiaszolgáltató követte el – indokoltnak találta a bírság szankció alkalmazását is. A jogsértést ugyanis kiemelten súlyossá teszi, hogy a közszolgálati médiaszolgáltató a részrehajlás nélkül minden magyar polgár számára megfelelő tájékoztatás nyújtásából eredő törvényi feladatát szegte meg. A bírság összegét az NVB a kötelező legkisebb munkabér (322.800 forint) hatszorosában határozta meg. Ennek során a jogsértés ismétlődő jellegének, mint értékelendő körülménynek a figyelembevételét és a kérelmező műsorszolgáltatása során elkövetett többszörös jogsértését hangsúlyozta.

A bírósági felülvizsgálati kérelem

  1. A kérelmező a bírósági felülvizsgálati kérelmében a Ve. 231. § (5) bekezdése alapján elsődlegesen az NVB határozatának megváltoztatását és a kifogás elutasítását, másodlagosan a bírságot kiszabó rendelkezés megváltoztatását és bírság mellőzését vagy mérséklését kérte. 
  2. Az ügyben való érintettség igazolásaként arra hivatkozott, hogy a támadott határozat rá nézve olyan hátrányos következményt határozott meg, amely a jogaira és kötelezettségeire kihat, jogi helyzetét közvetlenül érinti. 
  3. A kérelmező szerint az NVB határozatával megsértette az Alaptörvény IX. cikk (1)-(2) bekezdéseit, a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjait, a Ve. 46. § (1) bekezdés d) pontját, a Ve. 152. § (2) bekezdését, a Ve. 212. § (2) bekezdés b) pontját és a Ve. 218. § (2) bekezdését. A kifogásban ismertetett történeti tényállás alapján szerinte nem lehet folyamatos jogsértést megállapítani, mivel sem jogsértésről, sem annak folyamatos jellegéről nem beszélhetünk. A kifogástevő önkényesen minősítette kormánypártinak vagy ellenzékinek, pozitívnak vagy negatívnak a három nap alatt megjelent 77 cikket, ezért tévesen és valótlanul állította, hogy „módszertana”, amelyre a kifogását alapította, egységes és ellenőrizhető. 
  4. Az NVB határozata rendkívül hiányos, kirívóan okszerűtlen, és nem felel meg a Ve. követelményeinek, mert a jogsértés megállapításának okszerűsége több ponton nem követhető. Az indokolásból világosan rekonstruálhatónak kellene lennie annak, hogy a döntést hozó mely tényeket tekintette bizonyítottnak, azokat milyen szempontok alapján értékelte, és ezekből milyen jogi következtetésre jutott. A jogsértés megállapításához vezető tartalomként történő minősítés nem alapulhat általános, összegző megállapításokon, ahhoz az egyes tartalmak konkrét és egyedi értékelésére lett volna szükség, ha pedig bizonyos elemeket kizár a vizsgálatból, a fennmaradó tartalmak súlyát és jelentőségét újra részletesen kellett volna vizsgálni. Utalt e körben a Kvk.II.37.651/2019/4. számú határozatban kifejtett, a kérelmezőtől elvárható pontos megjelölés követelményére. 
  5. A támadott határozat több ponton sommás, illetve ellentmondásos. Már a rendelkező rész is összegző megállapítást tesz, amikor a „túlnyomórészt pozitív”, illetve „jelentős arányban negatív” kontextust említi, amely csak akkor lehetne jogszerű, ha az indokolásból pontosan és ellenőrizhető módon kitűnne, hogy mely cikkek, hírelemek, idézetek vagy szerkesztési megoldások támasztják ezt alá és milyen okból kellett azokat kampányjellegű, illetve a választási esélyegyenlőség szempontjából releváns tartalomnak tekinteni. Kiemelte, hogy már a kifogásra tett nyilatkozatában is jelezte, hogy szerinte a kifogástevő nem egy teljes időtartam alatt megtett összes cikket tette vizsgálat tárgyává, hanem azok közül minden objektivitást nélkülözve válogatott. A Ve. 212. § (2) bekezdés b) pontja alapján a kifogástevő kötelezettsége volt a kifogást alátámasztó bizonyítékok előterjesztése. A kifogás mellékleteként becsatolt szelektív lista önmagában nem volt alkalmas arra, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának megsértését megállapíthatóvá tegye, mivel abban nem szerepelt az összes aznapi tartalom, és nem voltak feltüntetve a más jelölőszervezetekkel kapcsolatos tartalmak sem. A cikkek minősítésének „módszertanát” látszat-objektivitással ismertette a kifogástevő. Az általánosságban, konkrét szakmai és jogi hivatkozások nélkül kidolgozott módszertan a cikkek tényleges és objektív megítélésére, minősítésére alkalmatlan. 
  6. Ezen felül a kifogástevő nem választotta el a kormányzati tevékenységről szóló híradást a kormánypárti kampányjellegű híradástól, cikklistájának elemei között számos olyan cikk akadt, amely egyértelműen a kormányzati tevékenységről szóló tudósításként nem kapcsolódik a kampányhoz. Ezzel kapcsolatban kérte a 3130/2022. (IV. 1.) AB határozatban rögzítettek figyelembevételét is, amelyből kitűnik, hogy a Kormánynak kötelezettsége az állampolgárok tájékoztatását célzó jogszabályon alapuló, a Kormány feladatkörét közvetlenül érintő aktuálpolitikai kérdésekkel kapcsolatos kommunikáció közlése, ugyanakkor a médiának is kötelezettsége az állampolgárok tájékoztatásának a közvetítése. Azért, mert egy cikk a kormányzati tájékoztatást tartalmazza, nem lesz a kampány keretében közölt kormánypárti cikk. 
  7. Sérelmezte továbbá, hogy bírság kiszabását az NVB azért tartotta szükségesnek, mert a megjelenítésre használt médiatartalom-szolgáltatás széleskörű elérhetősége, olvasottsága és az, hogy a jogsértést közszolgálati médiaszolgáltató követte el, a jogsértést kiemelten súlyossá tette. Ezzel összefüggésben kiemelte, hogy a kifogásolt cikkek éppen a közszolgálati médiaszolgáltatásból fakadó feladatainak teljesítését szolgálták. A kifogástevő a kormányzati tájékoztatás és a kormánypárti kampány egymástól lényegesen elkülönülő cikkeit nem választotta külön, ezeket következetesen összemosta, és ezt a megtévesztő helyzetet vette alapul az NVB a felülvizsgálattal támadott határozatában. 
  8. A kérelmező kérte figyelembe venni a IV/665/2022. számú, valamint a IV/825/2026. számú AB határozatokat, és ezekkel összefüggésben hangsúlyozta, hogy az NVB meg sem kísérelte a március 16-18. napja között megjelent összes hirado.hu cikket vizsgálat tárgyává tenni. Ezen felül semmilyen előre lefektetett, objektív, tudományosan alátámasztott szempontrendszer nincs abban a vonatkozásban, hogy melyik cikk miért minősül pozitívnak vagy negatívnak. A kifogástevő kizárólag a kormánypárt és a Tisztelet és Szabadság Pártja (TISZA) vonatkozásában válogatott cikkeket, de más, nyilvántartásba vett jelölőszervezetről nem, pedig ilyen jellegű híradások is történtek. Figyelembe véve az alkotmányosan kielégítő indokolás követelményét, fokozottan elvárható lett volna az NVB részéről, hogy ne csak átvegye a kifogástevő szelektálását és felületes minősítését, hanem a megjelent összes cikket figyelembe véve, részletes tartalmi minősítést végezzen el. Felhívta a figyelmet, hogy a kifogástevő egy olyan hírportál önkényesen minősített cikkcsoportja vonatkozásában terjesztette elő kifogását, amely internetes sajtóterméknek minősül, azonban ezt az NVB mégsem értékelte kellő mértékben. 
  9. Ezen felül sérelmezte azt is, hogy bár maga a kifogástevő is azt állította, hogy kifogása kizárólag a választási kampány időszakában megjelent médiatartalmak választási eljárás alapelvei szempontjából történő vizsgálatára irányult, ugyanakkor azt vezette le, hogy a kérelmező mint közszolgálati médiaszolgáltató tájékoztatási tevékenységének meg kell felelnie az Smtv. és az Mttv. kiegyensúlyozottsági követelményének, majd a kizárólag a lineáris médiaszolgáltatásokra irányadó követelményrendszert kérte számon a hirado.hu szerkesztési tevékenységén, aránytalanul korlátozva ezzel mind a vélemény- és szólásszabadságot, mind a sajtó- és szerkesztői szabadságot. Az Smtv. 13. §-a, valamint az Mttv. 12. § (1) bekezdését és 181. § (1) bekezdését idézve kiemelte, hogy a két törvény fogalomrendszere alapján az internetes sajtószervnek minősülő hirado.hu híreivel összefüggésben kiegyensúlyozottsági kifogás nem terjeszthető elő, mint ahogyan a sokoldalú-tényszerű-időszerű-kiegyensúlyozott tájékoztatási elemekből álló követelményrendszer sem alkalmazható, különösen nem egy önkényesen összeállított hírcsoport alapulvételével. A szerkesztői szabadság aránytalan és szükségtelen korlátozását jelentené, ha egy önkényesen szelektált hírcsoport vonatkozásában vizsgálni és megállapítani lehetne a Ve. alapelveinek sérelmét, az internetes sajtótermék vonatkozásában nem lehet az esélyegyenlőség megsértését ezen kifogás alapján megállapítani. A nagy közérdeklődésre számot tartó politikusok, közéleti szereplők nyilatkozatai értelmezhetetlenek, ha azokat a közéleti vita kontextusából a szerkesztők teljes mértékben kiragadják. Nem várható el egyik médiaszolgáltatótól sem az, hogy a nagy ismertségű politikai szereplők egyes nyilatkozatait egymástól elszigetelten ismertessék, majd azok számszaki egyenlőségét patikamérlegen egyensúlyozva tájékoztassák a nyilvánosságot a kampányidőszakban elhangzó politikai nyilatkozatokról. 
  10. Mindezek alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat jogszabálysértő. A kifogás az önkényes, szubjektív és részben valótlan cikklistával, más tartalmak létezése tényének elhallgatásával, cikktípusok összekeverésével, téves minősítésével, a linkek mögötti tartalom valós és objektív elemzésének elmulasztásával semmiben nem bizonyította a Ve. 2. § alapelveinek sérelmét, noha a bizonyítási teher a kifogástevőn volt. Ezen felül az NVB nem adott a Ve. 46. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelő, kellően részletes és ellenőrizhető okszerű indokolást arra nézve, hogy a kifogásolt online sajtó tartalmak mely okból, milyen mérce szerint, és milyen oksági kapcsolat alapján sértik a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontját. Az NVB nem indokolta meg megfelelő mélységben a vizsgálat tárgyát képező cikkek körének reprezentativitását, nem végezte el a vizsgált cikkek objektív tartalmi mérlegelését és a bírság kiszabása körében sem tett eleget jogszabályból fakadó indokolási kötelezettségének. 
  11. Vitatta továbbá, hogy az esélyegyenlőség tartós megsértése megvalósult volna. Ezt az NVB a 131/2026., a 158/2026. és a 161/2026. számú határozatai alapján állapította meg, azonban az azokban feltüntetett tényállás oly mértékben tér el jelen tényállástól, hogy e körben önálló vizsgálat lett volna szükséges arra nézve, hogy megállapítható-e olyan tudatos, a Ve. céljával ellentétes eljárás, amely a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának alkalmazását indokolja. A támadott NVB határozat ilyen önálló és differenciált vizsgálatot nem tartalmaz. Ezen felül az NVB túlzott jelentőséget tulajdonított az általa hivatkozott „friss” kúriai döntésnek, amely a 131/2026. NVB határozatot helybenhagyta. Ez azért aggályos, mert a döntéssel szemben alkotmányjogi panasz nyújtható be, azaz a Kúria döntése alkotmányossági kontroll alá vonható és meg is semmisíthető. Utalt arra, hogy az NVB jelzett határozatát helybenhagyó Kvk.V.39.043/2026/6. számú végzés ellen ténylegesen is alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő. Végleges jogsértést megállapító határozat hiányában mind a kérelmező terhére rótt folyamatosság, mind a szándékosság objektíve kizárt. Az NVB a határozatában nem értékelte azt sem, hogy a jelen ügy eldöntésekor már rendelkezésre állt egy olyan alkotmánybírósági döntés, amely ugyanebben a szabályozási és ténybeli környezetben a Kúria érvelésének elégtelenségét állapította meg. Utalt még a Kúria gyakorlatára is, amely szerint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás megsértésének megállapítása nem automatizmus, hanem ahhoz többletelem megléte szükséges (Kvk.IV.37.516/2019/4.). Ezen felül a támadott határozat a rövid időtáv ellenére állapítja meg az e) pont sérelmét és a szándékosságot lényegében az ismétlődésre utalással vezeti le, azonban annak részletes, tételes igazolása nélkül. 
  12. A másodlagos bírósági felülvizsgálati kérelméhez kapcsolódóan a kérelmező előadta, hogy a bírságot álláspontja szerint mellőzni vagy jelentős összegben mérsékelni lenne indokolt a Ve. 152. § (2) bekezdése szerinti szempontrendszer figyelembevételével. A támadott határozat a mérlegelés kereteit nem bontotta ki olyan részletességgel, amelyből okszerűen levezethető lenne a bírság szükségessége. Az arányosságot a bírság mint pénzügyi szankció esetén fokozottan indokolni kell. Ezzel összefüggésben a Kvk.I.37.353/2018/2. számú határozatra hivatkozott, amely a bírságolás körében a Kp. 85. § (5) bekezdésére vezetetett mérlegelési kontrollt alkalmazta. 

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelme részben megalapozott, az alábbiak szerint. 
  2. A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelem alaki kellékeit vizsgálva megállapította, hogy a kérelmező – mint a kifogás tárgyává tett hirado.hu internetes sajtótermék kiadója és az NVB határozatával kötelezett közszolgálati médiaszolgáltató – Ve. 222. § (1) bekezdés szerinti érintettsége fennáll. Az elektronikus dokumentumban benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelmet az ügyvédi képviselettel eljáró kérelmező a Ve. 224. § (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő, azon minősített elektronikus aláírás szerepel, és annak tartalma megfelel a Ve. 224. § (3) bekezdésében foglaltaknak, így a Kúria a felülvizsgálati kérelmet érdemben bírálta el.
  3. A Ve. 223. § (3) bekezdése értelmében bírósági felülvizsgálati kérelmet jogszabálysértésre hivatkozással [a) pont], illetve a választási bizottság mérlegelési jogkörben hozott határozata ellen [b) pont] lehet benyújtani. A kérelmező az elsődleges bírósági felülvizsgálat iránti kérelmében jogszabálysértésre hivatkozott, megsértett jogszabályként a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjait, a Ve. 46. § (1) bekezdés d) pontját, a Ve. 152. § (2) bekezdését, a Ve. 212. § (2) bekezdés b) pontját és a Ve. 218. § (2) bekezdését jelölve meg, míg a másodlagos – a bírságösszeggel kapcsolatos – bírósági felülvizsgálati kérelme a mérlegelési jogkört is érintette.
  4. A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelem elbírálása során figyelemmel volt a Kvk.VI.39.061/2026/4. számú és a Kvk.VII.39.064/2026/4. számú határozatok elvi jelentőségű megállapításaira, mivel a kifogástevő jelen ügyben is táblázatos formában, megjelenési időpont, cím és link feltüntetésével jelölte meg a bizonyítékként hivatkozott cikkeket, amelyekre a kifogását alapította, és a kérelmező a Ve. 212. § (2) bekezdés b) pontja szerinti kötelező tartalmi elemet – azaz a jogszabálysértés bizonyítékainak meglétét – már az NVB eljárása alatt is hiányolta. 
  5. A Kúria a Kvk.VI.39.061/2026/4. számú határozatában arra mutatott rá, hogy a választási jogorvoslat során végzett jogszerűségi vizsgálatnak – a Ve. jogorvoslati rendszere felépítéséből következően – logikai sorrendje van, ezért először azt a kérdést kell eldönteni, hogy a kifogás érdemi elbírálhatóságát az NVB határozatában jogszerűen állapította-e meg, és csak ezt követően lehet a támadott NVB határozat érdemét vizsgálni. A bírósági felülvizsgálati kérelem alapján ezért a Kúria – a Kvk.VI.39.061/2026/4. számú határozatban kifejtett jogértelmezést követve – mindenekelőtt a jelen ügyben előterjesztett kifogás érdemi elbírálhatóságát értékelte abból a szempontból, hogy a kifogás tartalmazta-e a megjelölt jogszabálysértés bizonyítékait.
  6. Amint azt a Kúria a Kvk.VI.39.061/2026/4. számú határozat [28]-[29] bekezdéseiben kifejtette, a Ve. 212. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt követelmény nem azt jelenti, hogy a kifogásban elegendő formálisan csak a bizonyítékra utalni, hanem azt, hogy a kifogáshoz csatolni kell azt a bizonyítékot, amely a kifogás benyújtójának a jogsértés tényére vonatkozó állítását bizonyítja. Ezen túlmenően a kifogásban azt is elő kell adni, azt is be kell mutatni, hogy a bizonyíték miért alkalmas a jogsértés bizonyítására, azaz ki kell fejteni az adott bizonyíték tartalmi minősítését és bizonyító erejét. Az állított jogszabálysértés jellegétől függ, hogy mennyi bizonyítékot kell csatolni a jogszabálysértés alátámasztására. Nyilvánvalóan van olyan jogszabálysértés, amelynek bizonyítására elegendő lehet például egy fotó, egy videó, ám van olyan jogszabálysértés, amelyet bizonyítékok rendszerével lehet bizonyítani. Minden választási ügyben egyedileg kell vizsgálni azt, hogy a kifogás megfelel-e a Ve. 212. § (2) bekezdés b) pontjában előírt tartalmi követelménynek.
  7. A Kúria ezen egyedi vizsgálat során megállapította, hogy a jelen ügyben a kifogásban állított jogsértésekhez képest – a Ve. 151. § (3) bekezdését is figyelembe véve, amely a média kampányban való részvételével kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza – a kifogástevő a bizonyítékait megjelölte. A kifogáshoz csatolt melléklet – eltérően a hivatkozott kúriai határozat tényállásától – nem ömlesztett linkek felsorolását tartalmazta, hanem a kifogásban megjelölt „módszertan” alapján csoportosítva, rendszerezett formában utalt az értékelni kért cikkekre, azokat mind a kérelmező, mind az NVB vizsgálni tudta. Ebből eredően a jelen ügyben előterjesztett kifogás nem volt hiányosnak tekinthető, az a Ve. 212. §-ában előírt alaki követelményeknek megfelelt, emiatt a Ve. 215. § c) pontja alkalmazásának nem volt helye, a kifogás érdemi vizsgálatának nem volt akadálya.
  8. A Kúria a továbbiakban az NVB határozatát az elsődleges bírósági felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések mentén vizsgálta, ezért elsőként azt tekintette át, hogy az NVB a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjainak sérelmét jogszerűen állapította-e meg, e döntését a Ve. 46. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelően indokolta-e. Az NVB-nek a kifogás elbírálása során az elé tárt bizonyítékok okszerű mérlegelésével kellett állást foglalnia a választási eljárás alapelveinek sérelméről, majd a kialakított álláspontját a határozatában meggyőző indokolással kellett ellátnia. A Ve. 46. § (1) bekezdés d) pontja szerint a választási bizottság papír alapú okiratba foglalt határozatának tartalmaznia kell az indokolásban a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, a felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait, a mérlegelési jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben szerepet játszó szempontokat és tényeket, azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a választási bizottság a határozatot hozta. A Kúriának a bírósági felülvizsgálat során a megjelölt jogszabálysértések mentén – ugyancsak meggyőző indokolással – végső soron arról kellett döntenie, hogy az NVB a határozatának azon megállapítása, mely szerint a kérelmező megsértette a Ve. 2. § c) pontjában megjelölt alapelveket, jogszerű volt-e, és az erre alapított jogkövetkezményeket az NVB helyesen alkalmazta-e.
  9. Amint arra a 1147/2026. (III.24) AB határozat is rámutatott, a választás szabadságának – az Alaptörvény B) cikkének (1), (3) és (4) bekezdéséből, valamint a 2. cikk (1) bekezdéséből eredeztethető – alkotmányos értéke magában foglalja a választáson induló jelöltek és jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőséget. A választási kampányban más időszakokhoz képest is különösen nagy jelentősége van a választópolgárok minél teljesebb körű tájékoztatásának. A demokratikus jogállamiság elve megkívánja, hogy a népképviseleti szervek megválasztására demokratikus közvélemény és a választók minél megalapozottabb döntése alapján kerüljön sor. A szabad és demokratikus választásokhoz hozzátartozik, hogy a médiaszolgáltatók a megfelelő tájékoztatáshoz kapcsolódó alkotmányos felelősségük szerint járjanak el. A választási kampányban érvényesülnie kell a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti esélyegyenlőségnek. Ennek az alapelvnek az érvényesülése és érvényesítése a választási kampányról, a jelölőszervezetekről és jelöltekről tájékoztatást adó médiaszolgáltatókat is terheli. A Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja ily módon a sajtószabadságnak, azon belül a szerkesztői szabadságnak is az Alaptörvény l. cikk (3) bekezdése szerinti korlátja. A médiaszolgáltatókra vonatkozóan azonban a Ve. nem tartalmaz konkrét tiltó szabályokat, nem határoz meg kvótákat stb. Ebből következően a jogalkalmazóra tartozik annak felelőssége, hogy egy konkrét esetben mérlegelje azt, hogy a médiaszolgáltató általi közlés sérti-e az esélyegyenlőséget {IV/964/2026. számú AB határozat [69]-[71] bekezdései}. 
  10. Az NVB a határozatában a Ve. 2. § c) pontja szerinti – a jelölt és a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőséget előíró – alapelv megsértését a kifogástevő által megjelölt cikkek részletes vizsgálatával végezte el. Ennek során az NVB a cikkek elérhetőségét ellenőrizve a megjelölt 77 cikkből 4-et – az elérhetőség hiánya miatt – értékelni nem tudott, míg a fennmaradó 73 cikk esetében a kifogástevő csoportosítását részben pontosítva, a kifogás táblázatos mellékletének oldal- és sorszámára utalással határozta meg, hogy melyek azok a cikkek, amelyek „kormány pozitív” kategória helyett „ellenzék negatív” megjelölésű tartalmakat hordoznak és viszont; valamint melyek azok a cikkek, amelyek a kormányzati tevékenységre vonatkozó általános híradás körébe sorolhatóak, és emiatt a kampányközlésnek minősülő tartalmaktól elhatárolhatóak. Alapvetően azonban az NVB elfogadta a kifogástevő csoportosítását, mivel álláspontja szerint elégséges módon, egyértelműen jelölte meg, mely cikket milyen okból kifogásolt, és a kifogásban foglalt értékeléssel ellentétes adat nem merült fel. Ennek eredményeképpen megállapította, hogy 49 „egyértelműen” olyan tartalmú cikk jelent meg a vizsgált időszakban, amely valamely politikai erőt közvetlenül előnyösebb helyzetben, vagy ellentétes nézetet valló közösséget közvetve negatív színben tüntet fel. Mindebből következtetett a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában rögzített alapelv kérelmező általi megsértésére, akként azonban, hogy csak példálózóan, a cikk tartalmának konkrét megjelölése nélkül, oldal-és sorszámra hivatkozással sorolt be egyes cikkeket a kifogástevő által kidolgozott „módszertan” alapján létrehozott kategóriákba. A fenti bizonyíték-értékelési módszer alól kivételt képezett az NVB határozatának [32] bekezdése, amelyben a bizottság a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának nem megfeleltethető tájékoztatásként értékelte azon cikkeket, amelyek az egyes politikai nézetekkel az alkalmazott szókészlet miatt azonosíthatóak voltak. E cikkeket az NVB nemcsak azok oldal- és sorszámával beazonosítható módon, hanem konkrétan, a kifogásolható szóhasználatot is megjelölve tüntette fel a határozatában, és azokat azért találta a fenti alapelvbe ütközőnek, mert a kérelmező már a címadás bevezető szövegének kialakítása során egyértelművé tette, hogy a hirado.hu internetes sajtótermék miként viszonyul az alapul szolgáló közléshez vagy történéshez. 
  11. Az NVB indokolásának eltérő mivolta miatt, valamint a bírósági felülvizsgálati kérelem korlátaira tekintettel a Kúria e kétféle indokolást külön-külön vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az NVB határozatának indokolása – a határozat [32] bekezdését kivéve – nem volt követhető a tekintetben, hogy az egyes cikkeket az NVB pontosan milyen szempontok szerint sorolta a „kormány pozitív”, illetve „ellenzék negatív” kategóriákba. E tekintetben az előterjesztett kifogás tipizálását elfogadta, azonban a kifogás objektívként feltüntetett négy szempontja – úgymint a cikk címében megjelenő értékelő jellegű kifejezések, a szövegben alkalmazott narratív keretezés, a politikai szereplők bemutatásának iránya, a cikk elsődleges mondanivalója – közül egyedül a cikk címében megjelenő értékelő jellegű kifejezések körében tett konkrét megállapításokat, amelynek eredményét a [32] bekezdésben rögzítette is. A határozat indokolásából azonban nem tűnik ki, hogy a többi cikk tekintetében az egyébként is képlékeny, a kifogástevő által kidolgozott, állítása szerint „a médiakutatás és politikai kommunikáció elemzésének általánosan elfogadott megközelítésnek megfelelő módszertan” pontosan mit takar, az így kialakított kategóriákba mely cikkek és miért tartoznak. Ez viszont a kifogás hiányosságára vezethető vissza. Ennek kapcsán a Kúria kiemeli, hogy a választási jogorvoslat sommás jellege miatt a jogorvoslatot előterjesztő fokozott felelőssége, hogy azt milyen tartalommal és bizonyítékkal nyújtja be (Kvk.III.39.172/2024/4.). A Kvk.V.37.313/2018/2. határozat nyomán az NVB indokolási kötelezettségének teljesítése az elé terjesztett kérelemhez – jelen esetben a kifogáshoz – képest vizsgálható.
  12. Ugyanakkor a kifogás tartalmát érintően az is megállapítható volt, hogy az kizárólag a vizsgált három nap alatt a hirado.hu internetes oldalon megjelentetett cikkeket vetette össze egymással, és ezek elemzésével állította az alapelvi sérelmek megvalósulását. Nem volt azonban a kifogástevőnek arra vonatkozó állítása, hogy a megjelentetett hírekkel szemben volt olyan más esemény, történés e három nap alatt, amely lényeges információértékkel bírt, ennek ellenére arról a vizsgált sajtótermék nem adott számot. Amint azonban azt az Alkotmánybíróság is hangsúlyozta már, mivel a kampányidőszakban kisebb és nagyobb kampány események sokasága jelenik meg a kisebb és nagyobb nyilvánosság előtt, a szerkesztői felelősség különösen nagy gondosságot igényel a szerkesztők részéről. Amikor azonban az esélyegyenlőség sérelme felmerül, akkor a kifogást előterjesztő jelölő szervezettől is elvárható, hogy a tényekre vonatkozó előadása, a bizonyítékai arra is terjedjenek ki, hogy a mások megjelenésének számokban való meghatározásán túl az esélyegyenlőség sérelmét tartalmilag megalapozó előadást is tegyen. Utóbbiba beleértendő az, hogy ő maga az adott műsorfolyam időtartamához képest milyen eseményeket szervezett, azon milyen üzenetet fogalmazott meg, és annak a médiaszolgáltatóhoz való eljuttatásában miként járt el. Általánosságban valamely híradóban és ismétléseiben lineárisan és online közvetített műsorok darabszáma és jelölő szervezethez kapcsolódása önmagában nem alapozhatja meg a marasztalást az esélyegyenlőség alapelvének sérelmét illetően. Vagyis a választási esélyegyenlőség nem sérül, ha a közszolgálati műsorszórásban eseményekről szóló tudósítás van, és az egyik jelölő szervezethez több esemény köthető, mint a másikhoz. A választási kifogásban nem elég a tudósítások számát összehasonlítani, hanem a meghozott választási bizottsági döntésnek a benyújtott kifogás alapján azt is alá kell tudnia támasztani, hogy az eltérésnek nem volt objektív oka. {1147/2026. (III.24) AB határozat [77]-[78] bekezdései} 
  13. Az Alkotmánybíróság fenti elvárása kell, hogy érvényesüljön abban az esetben is, ha a kifogás előterjesztője nem jelölő szervezet, hanem magánszemély. Az esélyegyenlőség sérelmét felvető állítás esetén ezért a kifogástevőnek meg kellett volna jelölnie, hogy mely további esemény volt a vizsgált időintervallumban, amelyről a kérelmező nem tudósított, illetve ki kellett volna fejtenie azt is, hogy az adott – akár ellenzéki, akár kormánypárti – eseményről szóló tudósítást hogyan kellett volna semlegesen megjeleníteni. Ennek hiányában az általa előterjesztett értékelés olyan szelektálás marad, amelynek objektív viszonyítási alapja nincs, így nem vezethet a választás lényeges alapelvének – a jelöltek és jelölő szervezetek esélyegyenlőségének – megsértéséhez. Erre figyelemmel az NVB határozatának azon megállapítása, mely szerint a Ve. 2. § (1) bekezdésének c) pontját a vizsgált 3 nap alatt megjelenített cikkek túlnyomó részével megsértette, nem tekinthető bizonyítékokkal alátámasztott, indokolt döntésnek, erre tekintettel a kérelmező részéről az NVB és a Kúria elé tárt bizonyítékokból a fenti alapelv sérelmére nem vonható le megalapozott következtetés.
  14. Ugyanakkor a Kúria – részben a fentebb jelzett indokolásbeli különbségből eredően, részben azért, mert az NVB határozatának ezzel kapcsolatos része tekintetében a felülvizsgálati kérelem elkülönített érvelést nem tartalmazott –, az NVB határozata [32] bekezdésének vizsgálatát külön is el kellett, hogy végezze. E bekezdésben az NVB azokat a jogsértéseket foglalta össze, amelyek nem a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának megfeleltethető tájékoztatásként értékelhetőek, mivel a kérelmező már a címadás bevezető szövegének kialakítása során egyértelművé tette, hogy miként viszonyul az alapul szolgáló közléshez vagy történéshez. Az ebben rögzítettek elvezetnek a felülvizsgálati kérelemben is említett, a sajtószabadságot és szerkesztői szabadságot biztosító alaptörvényi rendelkezések [Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése] kampányidőszakban való helyes értelmezéséhez. 
  15. Ebből a szempontból kiemelendő, hogy a kérelmező közfeladatot ellátó médiaszolgáltatónak minősül. A kérelmező közjogi helyzetének alkotmányos rendeltetése az, hogy a demokratikus közvélemény kialakulását szolgálja. A közszolgálatiság egy sajátos közjogi és alkotmányos felelősség: pártatlan, elfogulatlan, széles körű és kiegyensúlyozott tájékoztatás nyújtásának kötelezettsége a tevékenység minden olyan formájában, amely ténylegesen alkalmas a választópolgárok tájékozódásának alakítására. E felelősség a digitális térben sem gyengül. Ha a közmédia intézményi felületein valamiféle tudatos (akár szerkesztői) döntések eredményeként kirívó és egyoldalú politikai aránytalanság jön létre, az már nem a szerkesztői szabadság alkotmányosan védett gyakorlása, hanem a választási esélyegyenlőség sérelmére vezető intézményi működés {Kvk.I.39.063/2026/3. számú végzés [64] bekezdés}. Ebből következően a Kúria a jelen esetben is követendőnek tartja azt az alkotmánybírósági értelmezést, mely szerint alkotmányjogi szempontból nem kifogásolható, ha választás idején az alapvetően közpénzből működtetett állami médiaszolgáltatón az NVB és a Kúria – az általuk megállapított tényállás alapján – számonkéri a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontját {3131/2018 (IV.19) AB határozat [33] bekezdés}.
  16. A már többször idézett 1147/2026. (III.24) AB határozat a fenti kérdésben is állást foglalt. Kifejtette, hogy az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésének elsődleges törvényi megjelenítését az Mttv. szolgálja. Az Mttv. 3-8. §-ai meghatározzák a médiaszolgáltatások alapelveit. Ezek egyike az, hogy a médiaszolgáltatás és a sajtótermék tartalmának meghatározása szabad, a médiaszolgáltató és a sajtótermék kiadója felelősséggel tartozik az Mttv-ben foglaltak betartásáért. Egy másik alapelv szerint: „A Magyarország területén élőknek, illetve a magyar nemzet tagjainak tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz fűződő joga, illetve ezzel összefüggésben a demokratikus társadalmi nyilvánosság kialakulása és megerősödése kiemelkedő alkotmányos érdek. E törvényben foglaltakat a demokratikus közvélemény érdekének a figyelembevételével kell értelmezni.” Az alapelvek egyike kifejezetten a közszolgálati médiaszolgáltatásra vonatkozik. Eszerint: „A közszolgálati médiaszolgáltatás a demokratikus társadalmi rend megfelelő működésének elengedhetetlenül szükséges feltétele. A közszolgálati műsorszolgáltatás érdekeit különös súllyal kell figyelembe venni e törvény alkalmazásakor.” Az Mttv. 13. § (2) bekezdése a tájékoztatási tevékenységet illetően rögzíti, hogy a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát – a műsorszámok jellegétől függően – az egyes műsorszámokon belül, vagy a rendszeresen jelentkező műsorszámok sorozatában kell biztosítani. A közszolgálati médiaszolgáltatás egyik céljaként határozza meg a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatást, valamint tájékoztatást [Mttv. 83. § (1) bekezdés m) pont]. A Médiatanács a felhatalmazott arra, hogy a kiegyensúlyozottsági kötelezettség megsértése miatt kezdeményezett eljárásban hatósági határozatot hozzon. A jogalkalmazási gyakorlatban a közérdeklődésre számot tartó kérdésben három lényegi jellemzője van a kiegyensúlyozottság megtartásának: 1. a műsorból egyértelműen kiderül, hogy több, egymással ellentétes álláspont létezik az adott kérdésben 2. azonosítható legyen, hogy az adott álláspontot mely személyek vagy csoportok képviselik 3. a műsorból egyértelművé váljon, hogy az ott kifejtett állásponthoz képest, az azzal ellentétes vélemények miben térnek el. Láthatóan ezeket a feltételeket elsődlegesen a vélemények és nem a tények megjelenítésére alakította ki a joggyakorlat. Az Mttv. alapelvei és felidézett szabályai lényegében a IX. cikk (2) bekezdése szerinti sajtószabadság korlátjaként értelmezhetők {1147/2026. (III.24) AB határozat [68] bekezdés}.
  17. Az Alkotmánybíróság a megjelenített közlések hangvételével (kritikus vagy támogató) kapcsolatban lényegesnek tartotta, hogy a közszolgálati médiaszolgáltató sem korlátozható a közlés tartalmát illetően abban, hogy maguk az érintettek miként (pozitív vagy negatív előjellel) nyilatkoztak meg magukról, vagy a versenytársukról, annak magatartását, vagy üzenetét illetően. Ez ugyanis az adott kérdésben a hír, a tudósítás lényegét adó tények körébe tartozik. Az eseményről, a tényekről való tudósítás felvezetésében azonban a szerkesztői megnyilvánulásnak semlegesnek kell maradnia, azaz kerülnie kell azt, hogy a saját pozitív vagy negatív véleményét kapcsolja hozzá a hírhez. Ez felel meg a választási esélyegyenlőség alapelvének. A médiaszolgáltató internetes oldalával és Facebook-oldalával kapcsolatban hasonló tartalmi követelmények és mércék állíthatók. Itt azonban értékelni kell, hogy ezek szerkesztése más módon történhet, mint a műsorszolgáltatás esetében. A szabad választás alkotmányos értékének egyik garanciája a választási esélyegyenlőség. Ez az Alaptörvény l. cikk (3) szakasza szerint korlátozhatja az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében foglalt sajtószabadságot {1147/2026. (III.24) AB határozat [79]-[81] bekezdés}.
  18. A Kúria fentieket szem előtt tartva vizsgálta az NVB határozatának [32] bekezdésében megállapított tényeket, valamint azok értékelését, és megállapította, hogy az NVB határozata 8 cikket sorolt fel olyanként, amely a címadás tekintetében nem volt megfeleltethető a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának. Ezeket összevetve a bizonyítékokkal az alábbi 6 cikk volt – a címében is jelzetten – beazonosítható: „Menet Ukrajnáért, avagy így bukott le ismét a Tisza” (kifogás melléklete 2. oldal 12. sor); „Szijjártó Péter: A jelenlegi helyzetben egy nullkilométeres bohóc tönkreteheti az országot” (kifogás melléklete 2. oldal 20. sor); „Ő „kotyogta ki” mi a szándéka Magyar Péteréknek Zelenszkijék felé” (kifogás melléklete 3. oldal 7. sor); „Ujjongó tömeg fogadta országjárásán Orbán Viktor miniszterelnököt az egri Dobó István téren” (kifogás melléklete 4. oldal 8. sor); „Végre valaki, akinek van gerince” – brit kommentelők méltatták Orbán Viktor interjúját” (kifogás melléklete 4. oldal 11. sor); „Gulyás Gergely: Kár, hogy Nagy Ervin színművész szerepét Kijevben és Brüsszelben írják” (kifogás melléklete 4. oldal 15. sor). 
  19. Ezek tekintetében az NVB helytállóan foglalt állást akként, hogy a cikkeknek már a címadásukban megjelent értékítélettel kétségessé tették a hirado.hu internetes sajtótermék esetében a tárgyilagos hírszolgáltatás létét. E címek az eseményről, a tényekről való tudósítás felvezetéseinek tekinthetőek, amely egy közszolgálati médiaszolgáltatónak nem lehet megnyilvánulnia, a semlegességnek, tárgyilagosságnak a címválasztásból is ki kell tűnnie. Igaz ez arra az esetre is, amikor a cím valamely közszereplő nyilatkozatát idézi, mint jelen esetben Szijjártó Péter vagy Gulyás Gergely esetében. Ebben az esetben is a szerkesztő felelőssége ugyanis, hogy a nyilatkozatokból mely közlendőt emeli ki. A kérelmezőnek, mint közszolgálati médiatartalom szolgáltatónak internetes cikkei címadásában – választási kampány idején – tárgyilagos kifejezésekkel kell az egyébként kritikus (negatív), vagy valamely jelölő szervezettel egyetértő (pozitív) tartalomra utalnia ahhoz, hogy a szerkesztői semlegesség látszatát fenntartsa. Tekintettel arra, hogy az NVB határozatának [32] bekezdésében a választási esélyegyenlőség megsértése körében a bírósági felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott olyan érvelést, amely annak jogszerűségét kétségbe vonná, a Kúria e vonatkozásban az NVB határozatát nem érinthette. 
  20. Mindezek alapján a Kúria az NVB támadott határozatát részben megváltoztatta, és annak megállapítása mellett, hogy a kérelmező megsértette a Ve. 2.§ (1) bekezdés c) pontja alapelvet azzal, hogy a hirado.hu médiatartalom-szolgáltatásban 2026. március 16. és 18. napja közötti időszakban saját szerkesztői pozitív vagy negatív véleményét kapcsolta az „így bukott le”, „nullkilométeres”, „kotyogta ki”; „ujjongó tömeg”, „brit kommentelők méltatták”, „szerepét Kijevben és Brüsszelben írják” kifejezések egyes cikkek címeiben történő kiemelésével, egyebekben a kifogást elutasította, az NVB határozatának első pontjában rögzített egyéb jogsértések megállapítását mellőzte a Ve. 231. § (5) bekezdése alapján. A megállapított jogsértésre tekintettel a kérelmező eltiltását a további jogsértéstől, valamint a jogsértés közzétételét is indokoltnak találta. 
  21. Az NVB által kiszabott bírságot ugyanakkor lényegesen érintette, hogy végül a kifogásban hivatkozott 77 cikk közül mindössze 6 vonatkozásában lehetett a jogsértő magatartást megállapítani, ezért a kötelező legkisebb munkabér 1 havi összegének megfelelő mértékre volt indokolt mérsékelni annak összegét. Bár a kérelmező vitatta a bírság alkalmazásának jogszerűségét és a Ve. 152. § (2) bekezdésének alkalmazását is felsorolta a jogszabálysértések között, a Kúria mindamellett, hogy a jogsértést kisebb körben találta megállapítónak, nem látott okot arra, hogy a bírságot teljes mértékben elengedje, annak kiszabása ugyanis megfelelt a Ve. 152. § (2) bekezdésében szabályozott, példálózóan felsorolt feltételeknek. Önmagában az, hogy a kérelmező közszolgálati médiaszolgáltatóként követ el a kampányidőszakban jogsértést, már indokolja e szankció kiszabását, de ezt erősíti az a tény is, hogy a hirado.hu internetes sajtótermék vonatkozásában a kérelmező által elkövetett ismételt jogsértés állapítható meg. Ugyan az NVB által e körben értékelt három határozat közül az Alkotmánybíróság megsemmisítette az NVB 131/2026. számú határozat bírósági felülvizsgálata során meghozott Kvk.V.39.043/2026/6. számú kúriai határozatot, az adott NVB határozat elbírálása jelenleg a Kúria előtt folyamatban van, az NVB határozatát ezért nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A másik két NVB határozatot (a 158/2026. és 161/2026. számú határozatokat) a Kúria valóban megváltoztatta és a kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasította a Kvk.VI.39.061/2026/4. számú és a Kvk.VI.39.0641/2026/4. számú határozataival, ez nem eredményezheti a bírság mellőzését, mivel az ismétlődő jogsértés nélkül is indokolt és szükséges – a médiaszolgáltató fajtája miatt – a bírság alkalmazása.

A döntés elvi tartalma

  1. Az internetes sajtótermék cikkeinek címei valamely eseményről, tényről való tudósítás felvezetéseinek tekinthetőek, amelyeknek egy közszolgálati médiaszolgáltató esetében – választási kampányban – semlegesnek, tárgyilagos stílusúaknak kell lenniük.

Záró rész

  1. A Kúria a felülvizsgálati kérelemről a Ve. 229. § (2) bekezdése alapján nemperes eljárásban, öt hivatásos bíróból álló tanácsban határozott.
    A Kúria a kérelmezőt – részleges pernyertességére tekintettel – az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. § (5) bekezdése szerinti közigazgatási nemperes eljárási részilleték viselésére kötelezte a Ve. 228. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 35. § (1) bekezdése értelmében alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (2) bekezdése, 101. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján. Az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetni. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a kúriai ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. A közigazgatási nemperes eljárás fennmaradó részilletéke a Pp.101. § (6) bekezdése értelmében az állam terhén marad. 
  2. A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. március 27.

Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Bérces Nóra s.k. előadó bíró,
Dr. Kovács András s.k. tanácselnök az aláírásban akadályozott Dr. Farkas Katalin bíró helyett,
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró,
Dr. Varga Eszter s.k. bíró