Kvk.III.39.039/2026/3. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Kvk.III.39.039/2026/3.

A tanács tagjai:

Dr. Kovács András a tanács elnöke
Dr. Varga Eszter előadó bíró
Dr. Bérces Nóra bíró
Dr. Farkas Katalin bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin bíró

A kérelmező: Glenwood Media Kft. (1027 Budapest, Fő u. 73.)

A kérelmező képviselője: Biczi és Turi Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Biczi Tamás (...)

Az ügy tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság 112/2026. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 112/2026. számú határozatát helybenhagyja.

Kötelezi a kérelmezőt, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak – az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára – 10.000 (tízezer) forint közigazgatási nemperes eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

  1. A dunakeszipost.hu Dunakeszi város nyilvános internetes kiadványa, kiadója a kérelmező.
  2. A magánszemély választópolgár (a továbbiakban: kifogástevő) 2026. február 22. napján 14 óra 10 perckor nyújtott be kifogást a Pest Vármegye 5. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz a dunakeszipost.hu internetes oldalon 2026. február 21. napján közzétett „A sajtóban megjelent hírekkel ellentétben Dunakeszin még csak a Fidesz adta le a szükséges aláírásokat” című cikkel kapcsolatban. A kifogás nevesítette a kérelmezőt, mint a jogsértő magatartás elkövetőjét.
  3. A kifogástevő előadta, hogy a szóban forgó cikk egy országos hírportálon megjelent nyilatkozatra hivatkozik, amely szerint egy jelölő szervezet rövid idő alatt mind a 106 egyéni választókerületben összegyűjtötte az ajánlásokat. A cikk ezt követően azt állítja, hogy „[f]elkerestük Dunakeszin a Helyi Választási Bizottságot, akik cáfolták ezt az információt”, valamint rögzíti, hogy „[k]érdésünkre elmondták, eddig csak a Fidesz adta le az aláírásokat”, majd levonja a következtetést, hogy „biztosan nem igaz, hogy mind a 106 választókerületben leadta volna a TISZA szükséges aláírásokat”. A kifogás szerint a cikk jelölő szervezet választási teljesítésére vonatkozó állítást minősít, annak hitelességét megkérdőjelezi, és egy másik jelölő szervezet teljesítését kiemeli. A tárgyi közlés objektíve alkalmas arra, hogy a választópolgárokban az érintett jelölő szervezetek alkalmasságáról véleményt alakítson ki, ezért kampánytevékenységnek minősül.
  4. A kifogástevő hangsúlyozta, hogy a cikk nem azonos tartalmú állítást cáfolt, mivel a hivatkozott nyilatkozat az ajánlások összegyűjtésére vonatkozott, ezzel szemben a cikk a leadás tényének hiányából von le következtetést és állítja, hogy biztosan nem igaz a jelölő szervezet állítása. Az ajánlások összegyűjtése és azok leadása eltérő cselekmények, a választási iroda nem is rendelkezik az összegyűjtés tényével kapcsolatos adattal, így a közlés által a választási szervnek tulajdonított következtetés annak hatáskörén kívül esik.
  5. Állította, hogy a választási szerv tekintélyére hivatkozással közzétett cáfolat alkalmas a politikai verseny torzítására, ezzel pedig a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, a választás tisztaságának megóvása alapelvet sérti. A dunakeszipost.hu az önkormányzat honlapján hivatalos kiadványként van feltüntetve, így a közhatalmi kötődésű kommunikációs felület egy jelölő szervezet hiteltelenítésével és másik jelölő szervezet kiemelésével az esélyegyenlőséget, és ezzel a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontját is sérti. A kifogásolt közlés továbbá a rendelkezésre álló információkból nem levezethető, kategorikus következtetést tartalmaz, amelyet a választási szervre hivatkozással erősít meg, ez pedig a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye, mint alapelv sérelmét valósítja meg.
  6. A kifogástevő az előadottak alapján a Ve. megjelölt alapelvei megsértésének megállapítását és a kérelmező további jogsértéstől való eltiltását, valamint az arra való kötelezését kérte, hogy a dunakeszipost.hu nyitóoldalán, a kifogásolt cikk megjelenésének pontos helyén a határozat rendelkező részét tegye közzé legalább 24 órán át. 

A megelőző eljárás 

  1. A Pest Vármegye 5. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság a 6/2026. (II. 24.) számú határozatával a kifogásnak helyt adott és megállapította a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontja, valamint a Ve. 140-141. §-a sérelmét, a kérelmezőt eltiltotta a további jogszabálysértéstől, valamint kötelezte a kérelmezőt a kifogásnak helyt adó határozat rendelkező részének a dunakeszipost.hu oldalon a jogsértő közléshez hasonló módon történő közzétételére.
  2. A kérelmező fellebbezését a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 2026. február 27. napján áttette a Budapest 04. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB), tekintettel arra, hogy a Ve. 151. § (1) bekezdése szerint az OEVB rendelkezik hatáskörrel a tárgyi kifogás elbírálására. 

Az OEVB határozata

  1. Az OEVB a 5/2026. (III. 2.) számú határozatával a kifogásnak helyt adott, és megállapította a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjának megsértését, valamint a Ve. 152. § (1) bekezdés a) pontja alapján kötelezte a kérelmezőt, hogy a Ve. 46. § c) pont ca) alpontja szerint a rendelkező részben foglalt döntést a határozat közlésétől számított 3 napon belül a jogsértő közléshez hasonló módon tegye közzé.
  2. Az OEVB megállapította, hogy a hivatkozott honlapon a kifogásban ismertetett tartalomtól eltérő című cikk jelenik meg, ezért a kifogáshoz csatolt képernyőkép szerinti cikket vizsgálta.
  3. A kifogást és a bizonyítékokat megvizsgálva megállapította, hogy a cikk közfeladatot ellátó szerv nyilvános lapjában jelent meg. A Kúria joggyakorlata szerint a választási eljárási követelmények korlátozhatják a közfeladatot ellátó szerv lapjának szerkesztési gyakorlatát, kampányidőszakban a kiegyensúlyozott, elfogulatlan tájékoztatás kötelezettsége alapján kell eljárjon, egyik jelöltet vagy jelölő szervezetet sem támogathatja vagy diszkriminálhatja (Kvk.IV.37.359/2014/2.). 
  4. Rögzítette, hogy a cikk egy helyi választási szerv nyilatkozatát úgy jeleníti meg, mintha „az cáfolná az országos állítást. A cikk ugyan két külön bekezdésből áll, azonban ezek összekötését nyelvtani elemekkel biztosítja a cikk létrehozója, (…) így azok közötti szemantikai kapcsolat egyértelmű”. A „cáfolja” kifejezéssel a cikk azt a látszatot kelti, hogy a választási szerv a jelölő szervezet állítását tényszerűen hamisnak minősítette. E kifejezés túlmutat a puszta tényközlésen, ezért a cselekmény sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelvet.
  5. Kifejtette, hogy a cikk második bekezdése a tévesen és félrevezető módon hivatkozott mondatokat a helyi választási bizottsághoz (a továbbiakban: HVB) köti, ugyanakkor a Ve. alapján a választási irodák feladata az ajánlóívek átadása és ellenőrzése. A HVB-nek nem lehetett tudomása az aláírások összegyűjtéséről és az ajánlóívek leadására vonatkozó adatokról. A nyilatkozatnak a választási bizottsághoz kötése valótlan megjelölés, továbbá megtévesztően sejteti a hivatkozott állítás hitelt érdemlő módon történő cáfolatát. A két állítást a cikk összemossa, azokat megtévesztő kontextusban helyezi el. A burkolt értékelést tartalmazó cikk olyan portálon jelent meg, amelytől a semlegesség elvárható. A jelölő szervezet hátrányos színben feltüntetése sérti az esélyegyenlőség követelményét.
  6. Mindezekre tekintettel az OEVB megállapította, hogy a közfeladatot ellátó szerv nyilvános lapjában megjelent közlés alkalmas volt arra, hogy a jelölő szervezetbe vetett bizalmat csökkentse, mivel a cikk azt a látszatot keltette, hogy a jelölő szervezet valótlan állítást tett, továbbá nem biztosított kiegyensúlyozott tájékoztatást, ezért sérültek a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjában foglalt alapelvek.

Az NVB határozata

  1. A kérelmező fellebbezésére eljárt NVB a 112/2026. számú határozatával az OEVB 5/2026. (III. 2.) határozatát részben megváltoztatta, és a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, a választás tisztaságának megóvása alapelv sérelmének megállapítását mellőzte. Egyebekben a fellebbezést elutasította.
  2. Megállapította, hogy a kifogásolt cikket ismeretlen időpontban módosították. A megváltoztatott szöveg szerint „[a]znap délelőtt felkerestük Dunakeszin a Helyi Választási Irodát (korábban tévesen bizottság szerepelt a cikkben), akik kérdésünkre elmondták, a cikk megjelentéig csak a Fidesz adta le az aláírásokat, így nem volt bizonyítható, hogy mind a 106 választókerületben leadta volna a TISZA a szükséges aláírásokat. Cikkünkben jeleztük, hogy a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben Dunakeszin még csak a Fidesz adta le a szükséges aláírásokat. Azóta a Fidesz mellett a Tisza is nyilvántartásba lett véve.”
  3. Az NVB rögzítette, hogy a sajtótermékben tett tényállítások valóságtartalmát a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményéhez kapcsolódva vizsgálja. E körben figyelemmel kell lennie a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó alkotmánybírósági és kúriai joggyakorlatra is, ugyanakkor a vékony ténybeli alap nélküli állítások valótlansága vezethet alapelvi sérelem megállapítására [376/2024. (VI. 9.) NVB határozat].
  4. A határozatban foglaltak szerint tényszerűen állapította meg az OEVB, hogy a panaszolt cikkben hivatkozott nyilatkozat „összegyűjtötte” fordulata, valamint egy választási szerv nyilatkozatának egymás mellé helyezésével megvalósult a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelv sérelme, különösen azért, mert a választási szerv nem a jelölő szervezet állítását minősítette hamisnak, hanem az ajánlóívek benyújtásának megtörténte vonatkozásában adott nemleges választ. Kiemelt jelentősége van továbbá annak a ténynek, hogy a Ve. ajánlásgyűjtésre és annak ellenőrzésre vonatkozó rendelkezései alapján a tárgyi ügyben a HVB semmilyen hatáskörrel nem rendelkezett az ajánlóívekkel összefüggésben. Mindezzel szemben a fellebbezés – mintegy figyelmen kívül hagyva az OEVB határozatát – továbbra is választási bizottságra hivatkozik, illetve előadását azzal kívánta alátámasztani, hogy a „választási eljárás rendszerében [az „aláírások” összegyűjtésére vonatkozóan] egyetlen objektív bizonyíték létezik: a választási bizottság általi befogadás”. Mindezek alapján a kérelmező fellebbezése e tekintetben nem megalapozott.
  5. A Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőségi alapelv sérelme a tárgyi ügyben a kiegyensúlyozottsági követelmény alapján, másrészt a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának sérelmére tekintettel merült fel.
  6. Megállapította, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás kérdésében a kérelmező hivatkozásai nem alaposak. Egyfelől, a lineáris médiaszolgáltatásokra vonatkozó joggyakorlat nem mentesíti a kérelmezőt a rá vonatkozó alapelvi kötelezettségek alól, mivel a Kúria gyakorlata szerint az interneten megjelent tartalmak vizsgálati alapja nem lehet egy hosszabb időszak (Kvk.I.39.021/2026/7.), továbbá a tárgyi ügyben egy konkrét sajtóközlés állt a jogvita fókuszában, ezért azt kellett a kifogás keretei között vizsgálni (Kvk.V.39.112/2024/3.).
  7. Rámutatott, hogy valamely tény közérdekű adatkénti minősüléséből sem következik, hogy a közhatalmi kötődéssel bíró sajtótermék a kiegyensúlyozottsági követelmény alól mentesülne. A kérelmező a fellebbezésben foglaltakkal szemben nem egyszerű tényközlést valósított meg, hanem az említett tényt másik tényállításba ágyazta, majd mindezt tényellenőrzési tevékenységként mutatta be, miközben ennek a folyamatnak eredményeképp valójában az egyik, a sajtóközlésben érintett jelölő szervezetet tüntette fel kedvezőbb színben, ezzel előnyt biztosítva ez utóbbi, és hátrányt okozva a másik jelölő szervezet számára. A Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között alapelv sérelmét okozza az is, ha másik alapelvbe ütköző kampánytevékenység által valamely jelölt vagy jelölő szervezet olyan előnyhöz jut, amellyel más jelölt vagy jelölő szervezet nem élhet (Kvk.III.39.043/2024/8.). A Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának sérelme miatt tehát megalapozott az OEVB határozat az esélyegyenlőségi alapelv megsértése vonatkozásában is.
  8. Vizsgálta a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjának sérelmét is és megállapította, hogy a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének súlyos sérelme esetén ugyan megállapítható a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt alapelv sérelme, a tárgyi ügyben azonban ennek feltételei nem teljesültek, ezért az OEVB határozatot a választás tisztaságának megóvása alapelv sérelmét megállapító részében megváltoztatta.
  9. Nem tartotta alaposnak a kérelmező egyéb, így az Alaptörvény IX. cikkének sérelmére történt hivatkozását, figyelemmel arra, hogy az nem jogszabály, annak megsértésére nem lehet hivatkozni [294/2019. (VIII. 29.) NVB határozat]. A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 10. §-ára hivatkozással rámutatott, hogy a tájékoztatási tevékenység megítélésekor a sajtószabadságra vonatkozó általános rendelkezéseket a választási szabályokkal együttesen kell alkalmazni (Kvk.V.37.683/2019/6.), így jogsérelem a kérelmező oldalán ez okból sem merülhetett fel.
  10. A fellebbezés mérlegelési jogkör gyakorlására vonatkozó részével kapcsolatban kifejtette, hogy a kifogásnak a Ve. 212. § (2) bekezdésére figyelemmel nem kötelező tartalmi eleme annak megjelölése, hogy a bíróság a jogsértővel szemben milyen jogkövetkezményt alkalmazzon, ezért a kifogást tevőnek nem kell indítványt tennie adott jogkövetkezmény alkalmazására. A kifogás alapossága esetén alkalmazandó jogkövetkezményről a választási bizottság nem kérelemre, hanem hivatalból dönt, vagyis a választási bizottság nincs kötve a kifogásban foglaltakhoz a jogkövetkezmények tekintetében. Kiemelte, hogy a Ve. 218. § (2) bekezdés a)-c) pontja valamelyikének alkalmazása nem mérlegelési tevékenység, hanem az adott jogszabályi rendelkezés bizonyítékok értékelésén alapuló alkalmazása. Egyrészt a Ve. 152. § (1) bekezdésének bevezető részében található fordulat alapján a közzétételre kötelezéstől a jogsértés megállapítása esetén a választási bizottság a sajtónak a választási kampányban való részvételével kapcsolatos ügyekben nem tekinthet el. Másrészt a joggyakorlat alapján a Ve. 218. § (2) bekezdés a)-c) pontjai szerinti jogkövetkezmények alkalmazása az adott ügy körülményei függvényében kizárttá válhat, például azért, mert a kampányidőszak végeztével az eltiltás lehetősége nem értelmezhető (Kvk.II.39.503/2022/2.).
  11. Mindezek alapján megállapította, hogy az OEVB határozat által alkalmazott jogkövetkezmények egyike sem alapult mérlegelésen, valamint a rendelkező rész közzétételére vonatkozó kötelezettség előírásától nem is lehetett eltekinteni. A további jogsértéstől való eltiltás, mint jogkövetkezmény alkalmazásával összefüggésben a kérelmező nem fogalmazott meg olyan érveket, amelyek annak sérelmes voltát bármilyen módon igazolták volna. A jelen ügyben ezért indokolt volt a Ve. 218. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt jogkövetkezmény alkalmazása, ezért a fellebbezés e tekintetben is alaptalan.

A felülvizsgálati kérelem

  1. Az NVB határozatával szemben a kérelmező felülvizsgálati kérelemmel élt, melyben annak megváltoztatását és a kifogás elutasítását kérte.
  2. Érintettsége körében arra hivatkozott, hogy ő a kifogásolt internetes sajtótermék kiadója.
  3. Előadta, hogy az NVB tévesen értelmezte a szóban forgó cikk tartalmát és jelentését, és tévesen rögzítette, hogy a cikk bekezdései közötti szemantikai kapcsolat és a „cáfolja” kifejezés használata önmagában jogsértő. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésére és az Smtv. 10. §-ára hivatkozással előadta, hogy a sajtó feladata a közügyekkel kapcsolatos állítások valóságtartalmának vizsgálata, az állampolgárok tájékoztatása.
  4. Álláspontja szerint a vitatott cikkben egy országos hírportálon megjelent politikai nyilatkozatot vetett össze a „helyi realitásokkal”. Az NVB figyelmen kívül hagyta, hogy a „leadott” és „összegyűjtött” ajánlóívek közötti különbség a választási eljárásban egy objektív és lényeges elhatárolás. A sajtó számára a választási iroda tájékoztatása az egyetlen hiteles és ellenőrizhető forrás, így csak erre hivatkozva tud tényellenőrző tevékenységet végezni. Véleménye szerint a „cáfolat” kifejezés használata nem szubjektív véleménynyilvánítás, hanem a tényadatok („a választókörzetben nincs leadott ív vs. állítólagos 106 kerületi készre jelentés”) közötti ellentmondás újságírói rögzítése.
  5. A jóhiszeműség és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelv sérelmét az NVB tévesen állapította meg, mert a „technikai pontatlanságot” (HVB vs. választási iroda) haladéktalanul javította. A jelen esetben hivatalos állami szerv tájékoztatására alapította a közlését, nem járt el rosszhiszeműen. A benyújtás ténye objektíven ellenőrizhető, egy mérföldkő a választási folyamatban, így az annak hiányáról történt tájékoztatás nem tekinthető jogsértőnek, a tájékoztatás „nem minősül kampánytevékenységnek”, a jelölő szervezet támogatottságát nem befolyásolja, sőt lehetséges, hogy éppen a szimpatizánsokat aktivizálja.
  6. Kifejtette, hogy az NVB az esélyegyenlőség alapelvét tévesen értelmezte, ezen alapelv ugyanis nem írhatja felül a valóságot. Amennyiben egy jelölőszervezet (a jelen esetben a FIDESZ) az adott időpontig ténylegesen leadta az ajánlóíveket, míg a TISZA nem, ennek közlése nem diszkriminatív, hanem tényszerű tájékoztatás. A pártatlan tájékoztatási kötelezettség miatt nem szelektálhat az egyes tények között azon az alapon, hogy az információ közlése egy jelölőszervezet számára kellemetlen-e. Amennyiben nem tájékoztatta volna a választópolgárokat egy „valótlan közleményről”, azzal követett volna el jogszabálysértést. Az NVB megállapítása ellentétes a határozatban felhívott kúriai gyakorlattal (Kvk.II.37.907/2014/3.), mert pusztán egyetlen tényellenőrzésre vonatkozó cikkből állapította meg, hogy a működése sérti az esélyegyenlőség követelményét.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A kérelmező felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
  2. A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy a kérelmező Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti érintettsége körében kétség nem merült fel. 
  3. A kérelmező nem vitatta, hogy az internetes sajtótermék cikkei alkalmasak a választópolgári akarat befolyásolására. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésének és az Smtv. 10. §-ának puszta idézése azt sem kérdőjelezte meg, hogy a közfeladatot ellátó szerv közpénzből működtetett nyilvános kiadványai által nyújtott tájékoztatásra előírhatók bizonyos követelmények {3096/2014. (IV. 11.) AB határozat [35]-[36] bekezdés}. A Kúria gyakorlata is azt támasztja alá, hogy a közpénzből fenntartott önkormányzati lapok szerkesztési gyakorlatát választási kampányidőszakban a Ve. követelményei korlátozhatják (Kvk.I.37.394/2014/2.; Kvk.III.37.236/2018/4.; Kvk.V.39.112/2024/3.).
  4. A választási kampány a jelölő szervezetek és jelöltek közötti verseny, amelynek kifejezett célja a választópolgári akarat befolyásolása, formálása, a választópolgárok meggyőződésének kialakítása. A kampányhoz kötődő jogegyenlőség követelménye az egyenlő esély elve, a választási kampány idején akkor érvényesül, ha a jelölő szervezetek és jelöltek számára azonosak azok az objektív, külső feltételek, amelyek mellett képesek választási üzeneteiket eljuttatni a választókhoz. Így külső, objektív feltétel egyebek mellett az, hogy azonos eséllyel férjenek hozzá azokhoz az eszközökhöz, alkalmazhassák azokat a technikákat, amelyek sikeresen és hatékonyan többszörözik meg a kommunikációk meggyőző erejét. Megbomlik a választási versengésbeli esélyegyenlőség akkor, ha valamely jelölő szervezet vagy jelölt a kampányidőszakban olyan támogatásban részesül, olyan segítséget kap, amely őt észszerű indok nélkül privilegizálja más szervezetekhez és jelöltekhez képest (Kvk.IV.37.359/2014/2.; Kvk.V.39.112/2024/3.).
  5. Az egységes bírói gyakorlat szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás a joggal való visszaélés törvényi tilalmát rögzítő polgári jogi szabályozásból kiindulva az egész jogrendszert átható követelmény. Azt jelenti, hogy jogintézményekkel célhoz és tartalomhoz kötötten élhetnek annak címzettjei. Csak az a joggyakorlás élvez törvényi védelmet és elismerést, amelyben a jogosultság formális előírásain túl annak valódi tartalma is felismerhető. Ezért a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme több a jogsértés megállapíthatóságánál: abban felismerhetően meg kell nyilvánulnia annak a szándéknak, amely a formális jogkövetés égisze alatt a jogintézményben rejlő tartalom kihasználására irányul (Kvk.IV.37.359/2014/2.; Kvk.VI.37.942/2016/2.; Kvk.VI.39.406/2022/4.).
  6. A Kúria megállapította, hogy a kérelmezőnek a vitatott cikk kifogásolt tartalmára vonatkozó érvelése alapjaiban téves. Az alapelvi rendelkezések megsértése ugyanis nem azon alapult, hogy a kérelmező a HVB-től (ténylegesen a választási irodától) kapott információ alapján pusztán tájékoztatást nyújtott arról, hogy valamely jelölőszervezet – egy másik jelölőszervezettel ellentétben – egy adott időpontig még nem adta le az ajánlóíveket.
  7. A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében maga is különbséget tett az ajánlások „összegyűjtése” és „leadása” között. Helytállóan állapította meg az NVB, hogy a kérelmező által a cikkben cáfolni kívánt, a felülvizsgálati kérelemben is „valótlan közleményként” minősített állítás az volt, hogy a szóban forgó jelölőszervezet rövid idő alatt mind a 106 egyéni választókerületben összegyűjtötte az ajánlásokat. Ehhez képest a kérdéses cikk azt állítja, hogy a HVB – megkeresésre – cáfolta ezt az információt (azaz az összegyűjtés tényét), hiszen eddig csak a Fidesz adta le az aláírásokat. A cikk végkövetkeztetése szerint „biztosan nem igaz, hogy mind a 106 választókerületben leadta volna a TISZA szükséges aláírásokat”.
  8. A Kúria hangsúlyozza, hogy az ajánlások összegyűjtése és azok leadása eltérő cselekmények, sem a HVB, sem a választási iroda nem rendelkezik az ajánlások leadása és ellenőrzése előtt a hivatkozott közleményben foglaltak (összegyűjtés ténye) cáfolatára vonatkozó adattal. A választási szerv nem a jelölő szervezet állítását „cáfolta”, hanem az ajánlóívek benyújtásának megtörténte/meg nem történte vonatkozásában adott tájékoztatást. Az összegyűjtésre vonatkozó közlemény választási szerv nyilatkozatával való szembeállítása és annak cáfolataként történő megjelenítése, majd a „biztosan nem igaz” az aláírások leadására vonatkozó végkövetkeztetés összekötése az egyébként az ajánlások leadásának tényére nem utaló jelölőszervezeti közleményre megvalósította a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelv sérelmét. A kérelmező állításával ellentétben tehát az NVB nem a leadás hiányáról történt tájékoztatást tekintette jogsértőnek, ezért a felülvizsgálati kérelem Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőségi alapelv sérelmének hiányát állító érvelése is súlytalan.
  9. A kérelmező végezetül iratellenesen állította a Kvk.II.37.907/2014/3. számú határozatban foglaltaktól eltérésre hivatkozással, hogy az NVB egyetlen cikk alapján a működésére vonatkozóan állapította volna meg az esélyegyenlőség követelményének sérelmét. 
  10. A támadott határozat – joggyakorlatra hivatkozással – kifejezetten rögzíti, hogy az ügyben egy konkrét sajtóközlés állt a jogvita fókuszában, ezért azt kellett a kifogás keretei között vizsgálni (Kvk.V.39.112/2024/3.). A jogsértés megállapítása a konkrét cikkhez és nem a kérelmező általánosságban vett „működéséhez” kapcsolódik.
  11. A fentiek alapján a Kúria az NVB határozatát a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján helybenhagyta.

A döntés elvi tartalma

  1. A közfeladatot ellátó szerv közpénzből működtetett nyilvános kiadványai által nyújtott tájékoztatást választási kampányidőszakban a Ve. követelményei, így adott esetben a jelöltekre és jelölőszervezetekre vonatkozó esélyegyenlőségre, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó előírások korlátozhatják.

Záró rész

  1. A Kúria a felülvizsgálati kérelemről a Ve. 229. § (2) bekezdése alapján nemperes eljárásban, öt hivatásos bíróból álló tanácsban határozott.
  2. A Kúria a kérelmezőt az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. § (5) bekezdése szerinti közigazgatási nemperes eljárási illeték viselésére a Ve. 228. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 35. § (1) bekezdése értelmében alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 101. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján kötelezte. Az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetni. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a kúriai ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát.
  3. A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. március 13.

Dr. Kovács András s.k. tanácselnök,
Dr. Varga Eszter s.k. előadó bíró,
Dr. Bérces Nóra s.k. bíró,
Dr. Kovács András s.k. tanácselnök az aláírásban akadályozott Farkas Katalin bíró helyett,
Dr. Kovács András s.k. tanácselnök az aláírásban akadályozott Dr. Magyarfalvi Katalin bíró helyett