Kvk.II.37.718/2010/3. számú határozat

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Kvk.II.37.718/2010/3. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt I.r. és II.r. kérelmezőknek az Országos Választási Bizottság 2010. július 19-én kelt 420/2010.(VII.19.) számú határozata ellen benyújtott bírósági felülvizsgálat iránti kérelme tárgyában az alulírott helyen és napon meghozta az alábbi

A Legfelsőbb Bíróság a kérelmezők bírósági felülvizsgálat iránti kérelmét hivatalból elutasítja.

A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

A kérelmezők 2010. július 17-én kifogást nyújtottak be az Országos Választási Bizottsághoz, sérelmezve, hogy az Országos Választási Bizottság ismeretlen időpontban megjelentetett közleményben tette közzé a székhelyének megváltoztatását, azonban ezen adatváltozás a Magyar Közlönyben nem jelent meg, a Működési Szabályzatban átvezetésre nem került. Álláspontjuk szerint a fentiekkel az Országos Választási Bizottság/Országos Választási Iroda megsértette a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (Ve.) 6. § (4) bekezdését, továbbá a Ve. 3. § d) pontjában foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás törvényi alapelvét. Kérték a jogszabálysértés Ve. 78.§ (1) bekezdés a) pontja alapján történő megállapítását és ugyanezen szakasz c) pontja alapján a közzététel elrendelését, a Működési Szabályzat 1. §-ának kijavítását.

Az Országos Választási Bizottság 420/2010. (VII.19.) számú határozatában a kifogást érdemi vizsgálatot követően, annak alaptalansága miatt elutasította.

A határozat ellen a kérelmezők bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtottak be - annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság több az általuk kezdeményezett nagyszámú eljárásban hozott számtalan határozatában - már rámutatott arra, hogy a Ve. 82.§ (1) bekezdésében foglalt hatáskör nem jelenti azt, hogy az Országos Választási Bizottság konkrét választási eseménnyel össze nem függő tevékenysége felett a Legfelsőbb Bíróság törvényességi felügyeletet gyakorolna. A kérelmezők nemcsak a Legfelsőbb Bíróság fenti határozatait, de azokat az ugyancsak nagyszámú - a jogorvoslati kérelmüket érdemi vizsgálat nélkül elutasító - legfelsőbb bírósági határozatokban foglalt útmutatásokat és értelmezéseket is figyelmen kívül hagyták, amelyekben a Legfelsőbb Bíróság részletesen - a hatályos jogszabályhelyekre hivatkozással - mutatott rá a kérelmező kettős által benyújtott bírósági jogorvoslati kérelmek hiányosságaira, amelyek végül rendszeresen kérelmük hivatalból történő elutasítását eredményezik.

A kérelmezők bírósági felülvizsgálat iránti kérelmükben a 420/2010.(VII.19.) számú határozat bíróság felülvizsgálatát kérték. Faxon terjesztették elő az I. r. kérelmező közjegyző által hitelesített szakvizsga bizonyítványát és jogtanácsosi igazolványát, a II. r. kérelmező ügyvédi tevékenység gyakorlását elismerő kamarai határozatot, és a Legfelsőbb Bíróság Kvk.IV.37.157/2010/3. számú jegyzőkönyvét, továbbá a kérelem előterjesztésével egyidejűleg mellőzték a nemperes eljárás illetékének lerovását, vitatva az illetékfizetési kötelezettségük fennállását.

A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem érdemi elbírálásra alkalmatlan az alábbiak miatt.

A Ve. 84.§ (2) bekezdése alapján a Ve. 82.§ (1) bekezdése szerinti bírósági felülvizsgálati eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat, ehhez azonban a jogi szakvizsga letételét - törvényben meghatározott módon - köteles igazolni.

A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma a 2/2009.(X.7.) KK véleményben úgy foglalt állást, hogy a Ve. 82.§ (1) bekezdése szerinti bírósági felülvizsgálati eljárásban a nemperes eljárás jellegéből eredő eltérésekkel a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) szabályai megfelelően alkalmazandók. A Pp. 73/C.§ (3) bekezdése - hasonlóan a Ve. 84.§ (1) bekezdéséhez - elismeri azt, hogy a kötelező ügyvédi képviselet esetén a jogi szakvizsgával rendelkező fél saját ügyében jogi képviselő nélkül járhat el. Ez esetben azonban megkívánja a jogi szakvizsga letételének megfelelő igazolását az eljárás azon szakaszában, amikor a fél az első alkalommal jelentkezik a bíróság előtt. A jogi szakvizsga meglétét a Pp. 73/C.§ (4) bekezdése értelmében a fél - így megfelelő alkalmazással a jelen bírósági felülvizsgálati eljárásban a kérelmezők - a jogi szakvizsga (vagy azzal egyenértékű vizsga) megszerzését igazoló okirattal, vagy annak hiteles másolatával, a jogi szakvizsga letétele alól mentességet biztosító okirattal, vagy annak hiteles másolatával igazolhatják.

Az I. és a II. r. kérelmező a szakvizsga meglétét a jogszabályban előírt módon nem igazolta, mert az I. r. kérelmező nem eredetiben csatolta a közjegyző által hitelesített jogi szakvizsga bizonyítványát, hiszen azt az elektronikus levél mellékleteként terjesztette elő és a II. r. kérelmező nem a Pp. által előírt okiratot és nem eredetiben nyújtotta be, így nem igazolta a jogi szakvizsga meglétét, ezért a kérelmezők bírósági felülvizsgálat iránti kérelmét - hiánypótlási felhívás nélkül - a Legfelsőbb Bíróság hivatalból elutasította a 105/1952. (XII.28.) MT rendelet 13.§ (3) bekezdése folytán jelen eljárásban is alkalmazandó Pp. 130.§ (1) bekezdés i) pontja alapján, és a Ve. 84.§ (1)-(2) bekezdésében, a Pp. 73/A.§ (1) bekezdés a) pontjában, 73/B.§-ában, és 73/C.§ (3)-(4) bekezdésében foglaltakra, továbbá arra figyelemmel, hogy az eljárási jogosultság eseti okirati igazolása tekintetében nem alkalmazhatók a Pp. X. fejezetének a perbeli tények bizonyítására vonatkozó szabályai, mert arra a Pp. 73/C.§ (4) bekezdése speciális szabályt tartalmaz.

A fentieken túlmenően a kérelmezők az illetékfizetési kötelezettségüket is elmulasztották teljesíteni, amely önmagában is elegendő indok a bírósági felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítására a Pp. 124.§-ának (2) bekezdése, 130.§-ának (1) bekezdés i) pontja alapján tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a 2010. március 8. napján meghozott, a Magyar Közlöny 41. számában 2010. március 23. napján közzétett 2/2010. KJE jogegységi határozatában megállapította, hogy a Ve. 82. §-ának (1) bekezdésében és 84. §-ának (2) bekezdésében szabályozott bírósági felülvizsgálat iránti nemperes eljárás nem tárgyi illetékmentes. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 47. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek.

A kérelmezők - akik magukat jogi szakvizsgával rendelkezőnek állítják - az Országos Választási Bizottság határozatának egyértelmű, és a hatályos jogszabályoknak mindenben megfelelő jogorvoslati záradéka ellenére nyújtották be ezt a jogorvoslati kérelmüket (is) hiányosan, továbbra is az illetékkel és a jogi szakvizsga igazolásával kapcsolatos saját jogi álláspontjukat hangsúlyozva, melynek minden alapot nélkülöző téves voltát a Legfelsőbb Bíróság már számtalan határozatában megállapította.

A kérelmezőknek tudomásul kellene venniük a Legfelsőbb Bíróság határozataiban foglalt jogi álláspontot akkor is, ha azzal nem értenek egyet. Figyelmezteti a Legfelsőbb Bíróság a kérelmezőket, hogy a jogorvoslat célja az, hogy egy jogsértő határozat hatálya a bírósági felülvizsgálat segítségével ne maradjon fenn. A kérelmezők azonban úgy nyújtják be sorozatban jogorvoslati kérelmeiket, hogy azok formai hiányossága okából minden esetben megfosztják a Legfelsőbb Bíróságot attól, hogy a jogsértőnek állított határozat érdemi felülvizsgálatát elvégezhesse.

Ez a magatartásuk és téves álláspontjaik további hangsúlyozása - vitatkozva a Legfelsőbb Bíróság álláspontjával - a jogorvoslati jog jóhiszemű gyakorlását kérdőjelezi meg.

A végzés elleni jogorvoslatot a Ve. 84. § (10) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2010. július 22.