Kvk.I.39.049/2026/6. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Kvk.I.39.049/2026/6.

A tanács tagjai:

dr. Tóth Kincső a tanács elnöke
dr. Heinemann Csilla előadó bíró
dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit bíró
dr. Figula Ildikó bíró
dr. Kalas Tibor bíró

A kérelmező: Tisztelet és Szabadság Párt
                     (3300 Eger, Dobó István utca 16.)

A kérelmező jogi képviselője: Melléthei-Barna Ügyvédi Iroda
                                             eljár: dr. Melléthei-Barna Márton Ádám ügyvéd
                                            (Cím1.)

Az érintett: FlDESZ-Magyar Polgári Szövetség 
                  (1062 Budapest, Lendvay utca 28.)

Az érintett képviselője: Giró Szász és Társai Ügyvédi Iroda
                                    ügyintéző ügyvéd: dr. Giró Szász János
                                    (Cím2.)

Az eljárás tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A bírósági felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező

A felülvizsgálni kért határozat: a Nemzeti Választási Bizottság 134/2026. (III. 10.) számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 134/2026. (III. 10.) számú határozatát helybenhagyja. 

Kötelezi a kérelmezőt, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak – az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára – 10.000 (tízezer) forint feljegyzett közigazgatási nemperes eljárási illetéket. 

Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.  

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. 

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

  1. A kifogástevő 2026. március 4. napján 15 óra 43 perckor írásban, elektronikus levél útján kifogást nyújtott be a FIDESZ-KDNP jelölő szervezet érdekében Diósdon terjesztett, januári rezsistopról tájékoztató szórólappal kapcsolatosan.
  2. Előadta, hogy egy magánszemély Pest Vármegye 02. számú Országgyűlési Egyéni Választókerülethez tartozó Diósd településen saját ingatlana postaládájában a kifogáshoz csatolt, a FIDESZ-KDNP logójával ellátott szórólapot találta. A szórólap kétoldalas, az egyik oldalon a Miniszterelnök fényképével a Kormány rezsicsökkentésre, illetve a januári rezsistopra vonatkozó felhívása található, míg a másik oldalán „Brüsszel kérésére a TISZA Párt eltörölné a rezsicsökkentést” szlogennel (a továbbiakban: kifogásolt szlogen) a kifogástevő ellen szólít fel. A magánszemély az utcájában további postaládákban, azokból kilógva ugyanezt a szórólapot észlelte, a postaládákról és a szórólapokról fényképfelvételt készített. A kifogástevő bizonyítékként csatolta a szórólap minkét oldaláról készített 2 db fényképfelvételt, a magánszemély nyilatkozatát, valamint a szórólappal ellátott postaládákról készített, a felvétel készítésének dátumát és helyszínét is tartalmazó 4 db képernyőfotót.
  3. A kifogástevő álláspontja szerint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 141. §-a és 144. §-a alapján a támadott szórólap kampányeszköznek minősül, amely alkalmas a választói akarat befolyásolására és sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjában rögzített, a választás tisztáságának megóvása, valamint e) pontjában rögzített, jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. Rámutatott arra, hogy a szórólap állításával szemben a kifogástevő 2026. február 7-én a hivatalos YouTube csatornáján közzétett – és hivatalos honlapján is elérhető – „Működő Magyarország” programja 70. oldalán az Energiapolitika fejezetében kifejezetten rögzíti: „Megtarjuk és kibővítjük a rezsicsökkentést és olcsó energiát biztosítunk a magánszemélyeknek.”. Hangsúlyozta, hogy a kifogásolt kampánytevékenység időpontjában „Működő Magyarország” programja már nyilvános és közismert volt, ebből következően megállapítható, hogy a FIDESZ-KDNP jelölő szervezetek a valós tartalom ismeretében tettek azzal ellentétes, hamis tényállítást. Véleménye szerint a jelölő szervezetek a valósággal ellentétes tényállítás közlésével a választók megtévesztésére törekedtek, ezáltal megsértették a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjában foglalt alapelveket. Kérte az OEVB-t, hogy a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja szerint a jogsértés tényét állapítsa meg, valamint b) pontja alapján a jogsértőt tiltsa el a további jogsértéstől.

Az OEVB döntése

  1. Az OEVB a kifogásnak a 13/2026. (III. 6.) számú határozatával (a továbbiakban: Határozat) helyt adott és megállapította, hogy a FIDESZ, mint a kifogással érintett szórólap kiadója a FIDESZ-KDNP jelölő szervezetek érdekében Diósd településen terjesztett, a januári rezsistopról tájékoztató szórólap tartalmával megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt, a választás tisztaságának megóvása, valamint a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, egyúttal a jogsértőt eltiltotta a további jogsértéstől.
  2. A Határozat indokolásában megállapította, hogy a szórólapon olvasható és kifogásolt szlogen ellenére a kifogástevő a kampánytevékenységet megelőző időpontban már széles körben nyilvánosságra hozta a „Működő Magyarország” programját, ezért az az érintett által is megismerhető volt. A kifogásolt szlogennel a kampányeszköz az energiapolitikai programban rögzítettektől eltérő, valótlan tényállításnak tekinthető, figyelemmel arra is, hogy a szövegezésben alkalmazott feltételes mód („eltörölné” kifejezés) tényállításra és nem értékítéletre utal. Emiatt álláspontja szerint sérült a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elve, mivel a választásban érintett választópolgárokat az őket érintő kormányzati és társadalmi kérdésekben nem a valóságnak megfelelően tájékoztatják. Megvalósultnak látta a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, a választás tisztaságának megóvására vonatkozó alapelv megsértését is, mert a szórólap valótlan tényállítást feltüntető tartalma a választópolgári akarat szabad kifejezésének korlátozását eredményező következménnyel járhat. 

Az érintett fellebbezése

  1. Az érintett előadta, hogy álláspontja szerint a Határozat a Ve. 223. § (3) bekezdésébe ütközik, mert sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdését és a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjában megfogalmazott alapelveket. Kifogásolta, hogy az OEVB tényként kezelte a kifogástevő programjában közölteket, így a szórólappal szemben is azt az elvárást támasztotta, hogy ennek a „ténynek” tartalmilag feleljen meg. Az OEVB határozata szemben áll az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) vonatkozó joggyakorlatával, melynek értelmében a kampányidőszakban a szólásszabadság – különös tekintettel a jelöltek és jelölő szervezetek egymásra, illetve egymás programjára vonatkozó állítások tekintetében – jelentősen kibővül. Ebből fakadóan a véleménynyilvánítási szabadságot nem pusztán a más jogterületeken megszokott tény-vélemény tengely alapján kell megítélni. Utalt arra, hogy az AB a közügyek kampányban történő megvitatása tekintetében a lehető legszélesebb körű szabadságot védelmező álláspontra helyezkedett, és a vonatkozó AB gyakorlatra figyelemmel a kifogással támadott és az OEVB által jogellenesen jogsértőnek tekintett szórólap a közügyek megvitatása körébe tartozó, a szólásszabadság alapvető joga által fokozottan védett kampányeszköz, mellyel szemben a kifogástevőnek lehetősége van saját álláspontja széles körű kifejtésére.
  2. Sérelmezte, hogy az OEVB a választás tisztaságának alapelvére vonatkozó gyakorlatból okszerűtlen és helytelen következtetést vont le, nem hozott fel semmilyen indokot ezen alapelv sérelmének megállapítására, csupán a szórólap valótlan állításaira vonatkozó értékítéletét ismételte meg. Ezáltal ezen alapelv tekintetében az OEVB csupán saját értékelése alapján, önkényesen, kellő indokolás nélkül állapította meg annak sérelmét. Az érintett fellebbezéséhez új bizonyítékként csatolt 3 db mellékletet, mely álláspontja szerint a kérelmező energiapolitikájával kapcsolatos álláspontját tükrözi.

Az NVB határozata

  1. Az NVB a 134/2026. (III.10.) határozatával az OEVB 13/2026. (III.6.) számú határozatát megváltoztatta és a kifogást elutasította.
  2. Rögzítette, hogy a vizsgált szórólap a Ve. 140. § a) pontja és 144. §-a alapján kampányeszköznek minősül, annak postaládákban történő elhelyezése a Ve. 141. §-a értelmében kampánytevékenység. Ezt követően azt vizsgálta, hogy a szórólap és annak tartalma véleménynek vagy tényállításnak tekinthető-e. Ennek során a releváns alkotmánybírósági [így különösen az 5/2015. (II.25.) AB határozat, 9/2015. (IV.23.) AB határozat, 3107/2018. (IV.9.) AB határozat] és kúriai - kifejezetten az előbbi alkotmánybírósági döntéseket felhívó Kvk.VII.39.013/2026/7. számú végzés - döntésekben kifejtett álláspontokra volt figyelemmel.
  3. Hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény IX. cikke a véleménynyilvánítás szabadságának kiemelt védelmet biztosít és az AB gyakorlatában fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot és a véleménynyilvánítás szabadsága csak az öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső megnyilvánulásokkal szemben nem nyújt védelmet. A választási kampány a közügyek szabad vitatásának egyik, a választójog szabályai körébe vont megnyilvánulása. Felhívta a figyelmet arra, hogy a választási kampányban tipikusan a közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait.
  4. Kifejtette, hogy az AB a fent hivatkozott döntéseiben arra is rámutatott, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne. A vitatott kijelentés értékelését arra figyelemmel kell elvégezni, hogy a kijelentés a választási kampány speciális szituációjában milyen valódi jelentést hordoz a kampányüzenetek címzettjei, a választópolgárok számára.
  5. Az NVB az ismertetett alkotmánybírósági gyakorlattal összhangban döntött arról, hogy a szórólap kijelentései az alkotmányjogi mérlegelésben való tényállításnak minősültek-e. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy ha a megnyilatkozásnak a közügyek vitája, kiváltképp a kampány sajátosságaira tekintettel ésszerűen tulajdonítható olyan jelentés, amely szerint a közlést a választók az érintett múltbeli, vagy jövőbeli politikájára vagy a jelölt alkalmasságára vonatkozó politikai véleményként (nem pedig szó szerint) értelmezik, akkor ebből kell kiindulni és ezt a mérlegelést az ügy valamennyi körülményének értékelésével kell elvégezni. Felhívta a Kúria számos követendő döntését, mely vizsgálta már a fenti alkotmánybírósági határozatokban rögzített jogértelmezéssel összhangban az egyes kifogásolt kampányeszközök tartalmát. Az e döntésekben foglalt megállapításokat a szórólap tartalma tekintetében is irányadónak tartotta.
  6. Mindezek alapján megállapította, hogy a választási kampány során a postaládákba kihelyezett szórólap a véleménynyilvánítás szabadságának fokozott védelmét élvező, a közügyek szabad vitatásának fogalmi körébe tartozik, a szórólap kiadója értékítéletet közvetített, az politikai véleményt tükröz, ezért az OEVB határozatában tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a szórólap sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontja szerinti alapelveket.

A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem

  1.  Az NVB határozata ellen a kérelmező terjesztett elő bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet, amelyben a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján kérte az NVB határozatának megváltoztatását akként, hogy a Pest Vármegyei 02. számú Országos Egyéni Választókerületi Választási Bizottságnak a 13/2026. (III. 6.) számú határozatát hagyja helyben. Álláspontja szerint az NVB megsértette a Ve. 14. § (1) bekezdését, 43. § (1) és (5) bekezdését, valamint a 218. § (1) bekezdését.
  2. Hangsúlyozta, hogy az NVB-re vonatkoznak a Ve. 14. § (1) bekezdésében a választási bizottságok függetlenségére és a választások tisztaságának, törvényességének biztosítására megfogalmazott általános előírások, míg a tényállás tekintetében a Ve. 43. § (1) és (5) bekezdésében a döntéshozatalhoz szükséges tényállás feltárására, bizonyítékok értékelésére vonatkozó előírások.
  3. Rámutatott arra, hogy az NVB határozatát elsősorban a 7/2014. (III.7.) AB és 3107/2018. (IV.9.) AB határozatokban, valamint a Kúriának az alkotmánybírósági gyakorlaton alapuló határozataira alapította. Az NVB indokolatlanul egyoldalúan emelte ki ezen határozatokból azon rendelkezéseket, amelyek a fellebbezésben előadott érintetti érvelést támasztják alá.
  4. Az NVB megsértette a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó szabályokat, ugyanis a szórólap egy olyan jövőbeni egyértelmű történésre – a rezsicsökkentés eltörlésére – utal, amely a kérelmező kormányra kerülése esetén biztosan bekövetkezik. Ez az állítás azonban ellentétes a kérelmezőnek a szórólap elhelyezésének időpontját megelőzően már 2026. február 7. napján hivatalosan közzétett „Működő Magyarország” című programjának 70. oldalán az Energiapolitika fejezetben rögzített, „megtartjuk és kibővítjük a rezsicsökkentést és olcsó energiát biztosítunk a magánszemélyeknek” tényszerű állításával.
  5. Az érintettnek a szórólap kihelyezés időpontjában már tudomása volt a kérelmező ezen programjában rögzített tényállításáról. Az érintett állítása véleményként csak akkor lenne értékelhető, ha a szórólapon azt állítaná, hogy szerinte ezen programpontot nem vagy másként fogja végrehajtani a kérelmező, azonban az érintett ehelyett egy nyilvánvalóan hamis tényállítást tesz. Ezzel összefüggésben utalt a Kvk.V.39.030/2026/3. számú határozat azon megállapítására, hogy a kampányeszköz egészének összhatását szükséges vizsgálni. A szórólap összhatásában nem véleményeket, hanem tényállításokat tesz, hiszen azt sem véleményként közli a szórólap másik oldalán, hogy a Kormány alkalmazza a rezsistopot, hanem ott is tényeket állít.
  6. Idézte az 5/2015. (II.25.) AB határozat [27] bekezdésében foglaltakat. E szerint: „A szólás és sajtószabadság határainak megvonásánál mindazonáltal indokolt különbséget tenni az értékítéletek és a tényállítások védettsége között [36/1994. (VI.24.) AB határozat, ABH1994, 219, 230], míg vélemények esetében a hamisság bizonyítása értelmezhetetlen, addig a bizonyíthatóan hamis tények önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt” (indokolás [49] bekezdés).
  7. Állítása szerint a szórólap a valótlan tényállításával megtévesztette a választókat. Utalt a Kúria egy határozatára, amely a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének sérelmét akkor találta megállapíthatónak, ha a választásban résztvevők a választással kapcsolatos jogaikat oly módon gyakorolják, hogy valótlan tények állításával vagy egyes tények elferdítésével megkísérlik a választókat megtéveszteni. Összegző értékelése szerint a kérelmező bizonyított hivatalos tényállításával szemben megfogalmazott negatív tényállítás nem véleményalkotás, ekként alkotmányos védelmet nem élvezhet.

Az érintett nyilatkozata

  1. Az érintett nyilatkozatában az NVB határozatának helybenhagyását indítványozta, figyelemmel arra, hogy az NVB határozata az Alkotmánybíróságnak a választási kampányban a szólásszabadságra kidolgozott jogértelmezését követi.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelme alaptalan.
  2. A Kúria a kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelmét először alaki szempontból vizsgálta, ennek során a Ve. 222. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján megállapította, hogy kérelmező érintettsége fennáll, mivel a bírósági felülvizsgálati kérelmet a perbeli választókerületben önálló jelöltet állító pártként terjesztette elő, így az érintettséghez megkövetelt közvetlen kapcsolat fennáll. A kérelmező a bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet a Ve. 224. § (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő. Tartalma megfelel a Ve. 224. § (3) bekezdésében foglaltaknak, a kérelmezőt ügyvéd képviseli, ezért a Kúria a bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet érdemben bírálta el.
  3. A kifogásolt tartalom és a jogsértés értékelése kapcsán a vélemény/tényállítás elhatárolásának kérdésében a Kúria nem tekinthet el az Alkotmánybíróság hivatkozott és NVB által is idézett határozataitól. Irányadónak kell tekintenie, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, és a véleménynyilvánítás szabadsága csak az öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső megnyilvánulásokkal szemben nem nyújt védelmet (9/2015. (IV.23.) AB határozat, Indokolás [37], [38]).
  4. Az Alkotmánybíróságnak az értékítélet, illetve tényállítás közötti különbségtétel alkotmányossági relevanciáját megfogalmazó tételét az NVB pontosan idézte: „A véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne.” (36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 230., 7/2014. (III.7.) AB határozat, Indokolás [49] pont, 5/2015. (II.25.) AB határozat, Indokolás [27] pont). A Kúria a Knk.37.723/2016/3. számú döntésében rámutatott arra, hogy a véleménynyilvánítási szabadságnak a választási eljárásban az Alkotmánybíróság általi értelmezése azzal a következménnyel jár, hogy amennyiben a választási eljárás során az értékítélet a közügyek vitatásának körén belül marad, tartalmára nézve nem végezhető el a kérelmező által hivatkozott bizonyíthatósági teszt (az a közlés, amelynek valósága vagy valótlansága bizonyítható, az tény, amelynek valóságtartalma nem bizonyítható, az vélemény), nem kerülhet sor tényállítás helyes vagy helytelen voltának vizsgálatára. 
  5. Figyelemmel arra, hogy az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítási szabadság kereteinek meghatározása során különbséget tesz a választási kampány alatti és az azon kívül eső kommunikáció között, a Kúria eljáró tanácsa nem vehette figyelembe a személyiségi jogi, sajtóhelyreigazítási, becsületsértési perekre vonatkozóan az Alkotmánybíróság által a vélemény-tény tengelyhez kapcsolódóan kidolgozott azon elveket, ahol a közügyeket érintő véleménynyilvánítás szabadsága a valónak bizonyult tények tekintetében korlátlanul, míg a hamis tény állításával vagy híresztelésével szemben már csak akkor véd, ha a híresztelő nem tudott a hamisságról, és a foglalkozás által megkívánt körültekintést sem mulasztotta el. (13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [41]) Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint annak a kérdésnek van döntő jelentősége a szólásszabadság személyiségvédelmi határainak meghatározásakor, hogy a megszólalás közügyek vitájában megfogalmazott álláspontnak tekinthető-e vagy sem, mert a közéleti viták körén kívül eső szólás esetében a fenti speciális mérce nem alkalmazható. [3001/2018. (I.10.) AB határozat, Indokolás [29-40])
  6. Helytállóan hivatkozott az NVB a Kúria Kvk.VII.39.013/2026/7. számú döntésében kifejtettekre is, amiben a Kúria az Alkotmánybíróság irányadó döntéseit részletesen ismertetve és a fenti kúriai gyakorlatot megerősítve fejtette ki, hogy „ha a kampányeszközben megjelenő értékítélet a közügyek vitatásán belül marad, tartalmára nézve nem végezhető el olyan bizonyíthatósági teszt, amely alapján akkor tekinthető egy közlés ténynek, ha annak valósága vagy valótlansága bizonyítható, és akkor véleménynek, ha ez nem lehetséges. A választási eljárás során a választási szervek, és azok kifogást elbíráló döntéseit felülvizsgáló Kúria a választásra irányadó jogszabály, illetve a választás és a választási eljárás alapelveinek megsértését vizsgálják eljárásukban, melynek során a választási eljárási rendszer sajátosságai, így különösen a szoros eljárási határidők következtében széleskörű bizonyítási eljárást nem folytatnak le. Rámutat a Kúria, hogy a választási eljárás során a kampány keretében tett közlések jogellenessége megítélésénél nem lehet ugyanazt a mércét alkalmazni, mint amelyet a polgári jog vagy a büntetőjog támaszt.” [22. bekezdés]
  7. Alaptalan ezért a felülvizsgálati kérelem azon érvelése, amely szerint az érintett által megjelentetett és kifogásolt szlogennel rendelkező szórólap, mint kampányeszköz, ezáltal a közügyek egy témában (rezsicsökkentés) történő megvitatására irányuló kommunikáció ellenére hiányolta a tényállásfeltárást és bizonyítékértékelést, a tények bizonyítottságának mellőzését, mert az NVB az Alkotmánybíróság és a Kúria döntésein nyugvó gyakorlatot követve állapította meg az OEVB határozat jogsértését.
  8. Az Alkotmánybíróság fentiekben ismertetett gyakorlatán nyugvó kúriai referenciahatározatokban megfogalmazott jogértelmezés figyelembevételével a jelen ügyben a kérelmező „Működő Magyarország” programjának az Energiapolitika fejezetének 70. oldalán lévő, a rezsicsökkentéssel kapcsolatos célkitűzéseket tükröző tényállítások („megtartjuk”, „kibővítjük”) nem bírhattak relevanciával. Az érintett kifogásolt szórólapjában szereplő állítás – mint politikai vélemény, értékítélet - annak hamis, valótlan, téves vagy ezzel ellentétes volta ellenére alkotmányos védelemben részesül, ezért a választási alapelvek sérelme a felülvizsgálati kérelem alapján nem állapítható meg.
  9. A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a kifogásolt szórólap kapcsán nem sérültek a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjaiban foglalt alapelvek, ezért a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján az NVB határozatát helybenhagyta. 

A döntés elvi tartalma

  1. Az egyik jelölő szervezet szórólapján szereplő kampányüzenet, amely a vele versengő jelölő szervezet jövőbeni terveiről szól, tartalmának értékes vagy értéktelen jellegétől függetlenül olyan értékítéletnek minősül az alkotmánybírósági és kúriai gyakorlat szerint, amelyet alkotmányos védelem illet.

Záró rész

  1. A Kúria a bírósági felülvizsgálat iránti kérelemről a Ve. 229. §-ának (2) bekezdése alapján nemperes eljárásban, öt hivatásos bíróból álló tanácsban határozott.
  2. A Kúria a kérelmezőt a Ve. 228. §-ának (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 35. §-ának (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 102. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. §-ának (5) bekezdése szerinti 10.000 forint összegű nemperes eljárási illeték megfizetésére, tekintettel arra, hogy az Itv. 5. § (2)-(4) bekezdései szerinti nyilatkozatot nem csatolt. Az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatala 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetni. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a kúriai ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát.
  3. A Kúria határozata ellen a további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. 

Budapest, 2026. március 17.

dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke 
dr. Heinemann Csilla s.k. előadó bíró
dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit s.k. bíró
dr. Figula Ildikó s.k. bíró
dr. Kalas Tibor s.k. bíró