Kvk.I.37.388/2018/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A Kúria
v é g z é s e

Az ügy száma: Kvk.I.37.388/2018/2.

A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró, dr. Heinemann Csilla bíró

A kérelmező: (...)

Képviselője: dr. Kósa Beáta kamarai jogtanácsos

Az eljárás tárgya: választási ügy

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó: a kérelmező

A felülvizsgált jogerős határozat: a Nemzeti Választási Bizottság 556/2018. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 556/2018. számú határozatát helybenhagyja.

Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra  – 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Magánszemély beadványozók 2018. március 21-én kifogást nyújtottak be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (továbbiakban: NVB) a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (továbbiakban: Ve.) 2.§ (2) bekezdés c) és e) pontja szerinti alapelvek megsértése miatt. Előadták, hogy a kérelmező ... című műsorában az országgyűlési választási kampány idején rendszeresen szerepelnek a FIDESZ-KDNP Kormány képviselői, illetve a kormányhoz köthető elemzők. Kifogásaikban a 2018. 03. 02. és 2018. 03. 20. közötti, összesen 11 műsorszámot és 16 személlyel folytatott interjút, valamint az azokban szereplő személyeket, illetve a 2018. 02. 19. és 2018. 03. 20. közötti időszakban összesen 20 műsorszámot és 32 személlyel folytatott interjút és az azokban szereplő személyeket jelölték meg.

[2] Az NVB a kifogásokat megküldte a kérelmező munkavállalóinak e-mail címére, ahonnan nyilatkozatot nem kapott.

[3] Az NVB támadott határozatában rögzítette, hogy a tevékenység megítélésére nemcsak a Ve. előírásai, hanem a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (továbbiakban: Mttv.) rendelkezései is irányadók. Hangsúlyozta, hogy a Ve. 151. § (1) bekezdése alkalmazásában a műsorszolgáltató választási kampányban való részvételével kapcsolatban az Mttv. általános, alapelvi szabályainak érvényre juttatása a Ve. rendelkezéseire figyelemmel vizsgálandók.

[4] Leszögezte, hogy a médiaszolgáltatás és a sajtótermék tartalmának meghatározása szabad, és a médiaszolgáltató az, aki szerkesztői felelősséggel rendelkezik a médiaszolgáltatás tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak összeállítását. Ugyanakkor műsorterjesztők az Mttv. hatálya alá tartozó tevékenységek végzése során a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően, az Mttv.-ben meghatározottak szerint kötelesek egymással és a nézőkkel, hallgatókkal, olvasókkal, felhasználókkal, előfizetőkkel kölcsönösen együttműködve eljárni.

[5] Az Mttv-ben foglalt alapelvek és a Ve. 2.§ (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőség kapcsán azt hangsúlyozta, hogy ez utóbbinak a műsorszámok összességét illetően kell érvényesülnie. Ebből következően az esélyegyenlőség biztosítására vonatkozó kötelezettség betartása csak a műsorfolyam egészének, de legalább átfogó részének ismeretében vizsgálható. Az alapelv sérelme akkor állapítható meg, ha a médiaszolgáltató valamennyi műsorszámát a választási eljárás időszakában, de legalább átfogó részében vizsgálva bizonyítható, hogy valamely jelölő szervezet indokolatlanul kevesebb megjelenési lehetőséget kap más, azonos jogi helyzetben lévő jelölő szervezetekkel szemben.

[6] Beadványozók kifogásukban a választási kampányidőszakon belül a ... című műsor 2018. február 19. és március 20. között, tehát 29 napon keresztül sugárzott, összesen 20 műsorszámát és 32 személlyel folytatott interjút jelöltek meg és szolgáltattak bizonyítékot.
Az NVB elsőként azt vizsgálta, hogy a bizonyítékként megjelölt műsorszámok valamennyi részlete a Ve. 141. §-ának második fordulata szerinti olyan kampányidőszakban folytatott tevékenységnek tekinthető-e, amely a választói akarat befolyásolására vagy ennek megkísérlésére irányul, azaz, hogy a műsorban megszólalók mindegyike a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt, mint jelölő szervezetek képviseletében szólalt-e meg.

[7] A bizonyítékok vizsgálata során a választási időszakban kifejtett kampánytevékenységtől elhatárolta a ... megjelenő szakértők által végzett politikai elemző tevékenységet, a budapesti főpolgármesternek a választásra utalást nem tartalmazó megjelenését, a Kúria Kvk.II.37.478/2014/2. számú végzésére tekintettel a kormányzati tájékoztatást. Ezt követően kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy 12 műsorszámban egyértelműen csak a FIDESZ-KDNP jelölő szervezetekhez köthető személyek szólaltak meg, miközben más jelölő szervezetek részére csak két esetben (2018. február 21-én Fodor Gábor és 2018. március 19-én Morvai Krisztina részére) adott megjelenési lehetőséget. A kérelmező ezen magatartása ellentétes a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, a jelöltek és jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség eljárási alapelvével.

[8] A Ve. 2.§ (1) bekezdés e) pontjával összefüggésben az NVB – hivatkozva a Kúria Kvk.III.37.465/2014/2. számú végzésével jóváhagyott 941/2014. számú NVB határozatra, valamint a Kvk.V.37.540/2014/3. számú végzéssel jóváhagyott 1094/2014. számú határozatra – kifejtette, hogy a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvének megsértése akkor állapítható meg, ha a választási kampányban a jelöltek és jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség tartósan és súlyosan sérül. Az NVB figyelembe vette, hogy a kérelmező a választási kampány ötven napjából harminc napban jogsértően szerkesztette műsorát és a kampányidőszakból hátra lévő tizenhat nap ehhez képest jóval kevesebb ahhoz, hogy a kérelmező műsoraiban megfelelően érvényesítse a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőséget.

[9] A fentiekre figyelemmel az NVB a kifogásoknak helyt adott. Az 556/2018. számú határozatával megállapította, hogy a kérelmező a ... című műsor 2018. február 19. és március 20-a közötti műsorfolyamában azzal, hogy a FIDESZ-KDNP jelölő szervezet képviselőinek aránytalanul több megjelenési lehetőséget biztosított, mint más jelölő szervezeteknek, megsértette a Ve. 2.§ (1) bekezdés c) és e) pontjában foglalt az esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek között, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási alapelvet. Az NVB eltiltotta a kérelmezőt a további jogsértéstől, és kötelezte, hogy a határozat rendelkező részét annak közlésétől számított három napon belül a műsorszáma előtt tegye közzé.

[10] Az NVB alkalmazta a Ve. 152. § (2) bekezdését, és a kérelmezőt a Ve. 152.§ (3) bekezdés szerint 6.210.000 forint bírság megfizetésére is kötelezte. A Ve. 152.§ (2) bekezdés alapján tekintettel volt arra, hogy a bírság összegének megállapításakor figyelembe kell venni azt is, ha a jogsértés nyilvánvalóan szándékos volt.
Kapcsolódó indokolása szerint a bírság alkalmazásáról való döntés során tekintettel volt az eset összes körülményeire, arra, hogy a jogsértés a 2018. évi országgyűlési választások kampányidőszakának közepén, 2018. február 19. napja és 2018. március 20. napja között, tehát a választási kampányidőszak ötven napjából közel harminc napban valósult meg. Értékelte továbbá, hogy a jogsértő tevékenység a kifogásokban megjelölt műsorszámok jelentős részében megvalósult. A bírság összegének meghatározása során figyelembe vette a jogsértő tevékenység tartós, ismétlődő jellegét, valamint a jogszabálysértés súlyát, hogy a kérelmező országosan elérhető lineáris médiaszolgáltató.

A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem

[11] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az NVB határozatának megváltoztatását, a kifogás elutasítását, másodlagosan a bírság kiszabás mellőzését indítványozta. Azonnali jogvédelem iránti kérelmet is előterjesztett, arra hivatkozva, hogy az NVB határozata sérti jogos érdekit.

[12] Arra hivatkozott, hogy a kifogások és a határozat közlése jogellenesen történt. Azokat nem a kérelmező cégnyilvántartásba bejegyzett, vagy a honlapon elérhető e-mail címére, hanem munkavállalóinak címére küldték meg, így nem kerülhetett döntési helyzetbe.
A nem hivatalos címekre elküldött kifogásokra megtehető nyilatkozatokra az NVB olyan rövid határidőt adott, hogy az nem biztosította számára előadásainak előterjesztését.

[13] A megállapítás érdemében előadta, a határozatban szereplő azon tényállás, hogy a választási kampány 50 napjából 30 napban szerkesztette volna jogsértően műsorát, nem felel meg az iratoknak. A vizsgált időszakban 20 műsorszám volt látható, és abból az NVB is csak 12-t emelt ki.

[14] Kérelmében vitatta, hogy megsértette volna a Ve. 2.§ (1) bekezdés c) és e) pontjait. Az NVB-nek a teljes műsorfolyamot vizsgálni kellett volna, azaz nem csak a stúdióbeszélgetéseket, hanem a műsorszámba integrálódott, 30 percenként ismétlődő Hírműsorszámokat, a ... és az ... c. rovatokat is. A ... c. műsorszám a ... részeként hetente jelentkezik, abban két politológus elemzi a héten történt választási eseményeket. Az érintett műsorszámokban az ... c. rovat 8 esetben volt látható, az az ellenzéki eseményeket feldolgozó sorozta, amelyben – ha elfogadják a meghívást – ellenzéki politikusokkal beszélgetnek.
A ... műsorszám szerkezetére vonatkozóan a tv2.hu-n is elérhető műsorújságot, műsorrend-kimutatást csatolt, hivatkozott arra, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom hány műsorban jelenhetett meg, megjelölte azokat a linkeket, ahol a ... és az ... c. szegmensek megtekinthetők. DVD-n rich text formátumban is csatolta a műsorrend-kimutatást.

[15] A bírság tekintetében arra hivatkozott, hogy az NVB mérlegelési jogkörbe tartozó rendelkezése nem felel meg a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (továbbiakban: Kp.) 85.§ (5) bekezdésének: az NVB vonatkozó indokai nem elégségesek, illetve ellentmondanak a határozat más kijelentéseinek. Az eset összes körülményére való hivatkozás általános jellegű, a konkrét indokok alapján pedig nem kerülhetett volna sor bírság kiszabására. Nincsenek megjelölve az enyhítő és súlyosbító körülmények. A határozat egyébként azt sem jelölte meg, miért lenne szándékos a kérelmező jogsértése, a szándékosság hiányát pedig enyhítő körülményként kellett volna értékelni.

A Kúria döntése és jogi indokai

[16] A kérelmező felülvizsgálati kérelme nem alapos.

[17] Az NVB határozata a kérelmező közvetlen kötelezéséről rendelkezik, így a kérelmező Ve. 222.§ (1) bekezdés szerint érintettsége fennáll. Ez okból nem volt akadálya a felülvizsgálati kérelem elbírálásának.

[18] Az azonnali jogvédelem iránti kérelem elbírálása során a Kúria alkalmazta a Kp. 51.§ (1) és (7) bekezdéseit.
Az (1) bekezdés szerint a bíróság tanácsa az azonnali jogvédelem iránti kérelemről a bírósághoz érkezésétől számított tizenöt napon belül dönt. Hiánypótlásnak nincs helye.
A (7) bekezdés értelmében az azonnali jogvédelmet biztosító végzés az eljárást befejező határozat jogerőre emelkedésével veszti hatályát, ha azt a bíróság tanácsa az eljárás során a felek kérelmére vagy hivatalból nem helyezte hatályon kívül. A bíróság ettől eltérő időpontot is megállapíthat, amely nem lehet későbbi, mint a perorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidő utolsó napja.

[19] A Kúria végzésével szemben sem rendes, sem rendkívüli Kp. szerinti perorvoslatnak nincs helye, a választási ügyben történő eljárása esetén pedig a Ve. 232.§ (5) bekezdése zárja ki a további jogorvoslatot. Ennek következtében az azonnali jogvédelem iránti kérelem elbírálása során választási ügyben az eljárást befejező határozat jogerőre emelkedésével kapcsolatos hatály vesztéstől eltérő időpontot nem lehetne megállapítani.

[20] A Kúria a Ve. 228.§ (2) bekezdésének megfelelően az NVB határozata elleni bírósági felülvizsgálat iránti kérelemről legkésőbb a kérelemnek a Kúriára történő beérkezésétől számított harmadik napon dönt, végzésével szemben a fentiek szerint nincs sem perorvoslat, sem jogorvoslat. A rövid eljárási határidőre tekintettel választási ügyben a Kúria előtti eljárásban a Kp. 51.§ (1) bekezdés szerinti határidő nem alkalmazható, az 51.§ (7) bekezdése pedig nem értelmezhető. Ezért a Kúria mellőzte az azonnali jogvédelem iránti kérelem érdemi elbírálását.

[21] Az eljárásjogi kérdések körében a kérelmező alappal hivatkozott arra, hogy az NVB nem az ő hivatalos e-mail címeire küldte meg a kifogásokat, majd a határozatát, ez okból azonban az alábbiak folytán nem állapítható meg a határozat jogszabálysértő jellege.
A Ve. 218.§ (1) bekezdése kifejezetten akként rendelkezik, hogy a választási bizottság a kifogásról a rendelkezésére álló adatok alapján dönt, és a média kampányban való részvételével kapcsolatos jogorvoslatokban is csak arra ad lehetőséget, hogy az NVB a törvénysértés bizonyítékául szolgáló műsorszámot vagy médiatartalmat – amennyiben szükséges és a kifogás előterjesztője nem csatolta – a Ve. 151.§ (2) bekezdés szerint eljárva hivatalból beszerezze.
A kérelmezőnek a Ve. 43.§ (3) bekezdése szerinti esetben szóbeli nyilatkozattételre lett volna lehetősége: a választási bizottság a kérelmező részére – kérésére – biztosíthatja a szóbeli nyilatkozattétel lehetőségét; ez esetben az ellenérdekű fél számára is – ha jelen van – lehetővé kell tenni a szóbeli nyilatkozattételt. Ezen törvényi feltételek azonban az érintett eljárásban nem következtek be. A Ve. rendszerében nem sérültek a kérelmező jogai amiatt, hogy nem tett nyilatkozatot a kifogásokra.

[22] A határozatot az NVB-nek a Ve. 48.§ (1) és (3) bekezdésének szabályai szerint a kérelmezővel, mint az eljárás érintettjével kellett volna közölni, ami a hivatalos kézbesítési címekre történhet. Ezt nem helyettesíti az egyes alkalmazottak címén való közlés. Ennek ellenére az NVB határozatáról kérelmező tudomást szerzett, annak bírósági felülvizsgálatát a Ve. 224.§ (2) bekezdés szerinti határidőn belül, a megfelelő helyen kezdeményezte. Jogorvoslathoz való joga ez okból nem sérült.

[23] Az NVB határozatában a Ve. 2.§ (1) bekezdés c) és e) pontjának sérelmét állapította meg, és kérelmező mindkét körben kérte a határozat bírósági felülvizsgálatát. Tételesen megjelölt önálló indokot külön-külön nem adott elő arról, hogy miért nem sérült volna az esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között, illetve hogyan került sor a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra, ezért a kérelmet a Kúria annak tartalma szerint bírálta el.

[24] Az elbírálás során a Kúria tekintettel volt a Ve. 225. §-ára, amely kimondja, hogy a bírósági felülvizsgálat iránti kérelemben új tények és bizonyítékok felhozhatóak. A szintén média vonatkozású BH2014.377. számú elvi döntés a bizonyítás körében azt a korlátot szabja, hogy a Ve. 225.§-ában foglalt, a jogorvoslat során felhozható új tényeknek, bizonyítékoknak oksági kapcsolatban kell lenniük a kifogás tárgyával, a sérelmezett tevékenységgel, a sérelmezett jogszabállyal. Látszólag ennél korlátozóbb a Kvk.I.37.494/2014/2.számú végzés, amely szerint új bizonyítékokra csak akkor lehet hivatkozni, ha a választási bizottságok előtti eljárásban már nyújtottak be bizonyítékot; ha az NVB a bizonyíték, mint kötelező tartalmi elem hiányában érdemi vizsgálat nélkül utasítja el a kifogást, ez a hiány a bírósági felülvizsgálati eljárásban már nem pótolható.
Az NVB határozatának meghozatala során bizonyítást folytatott le, értékelte a műsorszolgáltatást, így ez okból nem volt akadálya a kérelmező által megjelölt, illetve csatolt bizonyítékok elbírálásának.

[25] A Ve. 2.§ (1) bekezdés c) pontja szerint a választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni a következő alapelveket: esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között.

[26] A Kúria már több, az NVB határozatában is felhívott döntésében kifejtette, hogy a műsorszolgáltató számára törvény biztosítja a szerkesztői szabadságot, a Ve. alapelvi szabályainak pedig a műsorszámok összességében kell érvényesülni. Az Alkotmánybíróság 1/2007. (I.18.) AB határozatából is az tűnik ki, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye nem értelmezhető úgy, mint amely azt a követelményt támasztja a műsorszolgáltatóval szemben, hogy az minden egyes álláspontot minden műsorszámban megjelenítsen. Ha a kiegyensúlyozottsági követelmény érvényesülésére minden esetben kizárólag egy műsorszámon belül keríthetne sort a műsorszolgáltató, az a média – azon belül a szerkesztési szabadság – olyan fokú sérelmét jelentené, amelyet a legitim jogalkotói cél, a véleménypluralizmus elérése nem igazol.

[27] A Ve. alapelvi követelmények teljesülését érintően tehát nem egyes műsorok, hanem a műsorfolyam vizsgálatát kell elvégezni.
A műsorszám – műsorfolyam kapcsolat megteremthetősége során a Kúria irányadónak azt tekinti, hogy műsorfolyamként az adott ügy szempontjából összehasonlításra alkalmas meghatározott tartalmú műsorszámok értékelésére van lehetőség (Kvk.III.37.375/2015/3., Kvk.III.37.376/2015/3.).

[28] Az NVB határozatában kifejezetten állást foglalt arról, hogy a Ve. alapelveinek sérelmét csak a jelöltek, jelölő szervezetekre nézve vizsgálta. Nem tett megállapítást azokra az esetekre, amikor a …. kormányzati tájékoztatási tevékenység folyt, illetve a meghívott szakértők által végzett politikai elemző tevékenységre sem. A műsorszámnak a kérelemhez csatolt bizonyítékok alapján történő vizsgálatát a Kúriának is ehhez képest kellett elvégezni, figyelemmel a műsorfolyamra vonatkozó tartalmi követelményekre.

[29] A „...” a kérelmező saját honlapjának szövege szerint egy olyan magazin műsor, „amely közéleti témákkal foglalkozik, de nincs agyontömve politikával. Az előző 24 óra legfontosabb eseményeiről azonban természetesen senki sem marad le. Megvilágítjuk a hírek hátterét, elemezzük azokat, de a hétköznapi hősök, és a már-már elfelejtett sztárok sem hiányoznak a műsorból.” A műsorszám reggelente 6.55-től 8.50-ig terjedő időszakban sugárzott élő műsor. A ... kérelemben megjelölt, időszakonként jelentkező rovati, a ... és az ..., olyan beszélgetős műsorok, ahol nem a jelöltek, jelölőszervezetek, hanem politológusok, elemzők beszélgettek. A kérelmező hivatkozott arra, hogy az ... c. szegmensbe való meghívásukat ellenzéki politikusok nem fogadták el. Mivel azonban ezt nem igazolta, a kérdést a Kúria érdemben nem vizsgálta.

[30] A tartalmi elemzés alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a FIDESZ-KDNP a jelöltjei útján több alkalommal is megjelenhetett, kifejthette közéleti témákkal kapcsolatos véleményét, míg más jelölő szervezetek részére csak két esetben adott megjelenési lehetőséget kérelmező. Az NVB helytállóan állapította meg a Ve. 2.§ (1) bekezdés c) pontjának sérelmét.

[31] A Ve. 2.§ (1) bekezdés e) pontja szerint a választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni a következő alapelveket: jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás.

[32] A kérelmező helytállóan hivatkozott arra, hogy az NVB határozatában tévesen szerepel az a megállapítás, miszerint a kérelmező „a választási kampány ötven napjából harminc napban jogsértően szerkesztette műsorát”. Azonban az is megállapítható, hogy az NVB, miként azt a határozat rendelkező része és indokolása többször tartalmazza, csak a 2018. február 19. és március 20-a közötti 29 nap magatartását vonta vizsgálat alá, és az indokolás szerint összesen 20 műsorszámot és 32 személlyel folytatott interjút vizsgált.

[33] Az NVB a kifogásolt „harminc nap”-os körülményt a Ve. 2.§ (1) bekezdés e) pontjával összefüggésben értékelte. Azonban a tényszerű 29 nap esetében is az állapítható meg, hogy a kérelmező ezen időszakban, a fentiek szerint, jogsértően szerkesztette műsorát és a kampányidőszak hátralévő tartama már nem elégséges ahhoz, hogy megfelelően érvényesüljenek a Ve. alapelvi rendelkezései. Az NVB, alkalmazva a Kúria Kvk.III.37.465/2014/2. és Kvk.V.37.540/2014/3.számú végzéseit, helytállóan állapította meg, hogy mivel a jelöltek és a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség tartósan és súlyosan sérült, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvének megsértése is bekövetkezett.

[34] A bírság kiszabása kapcsán az NVB mérlegelési jogkörben járt el. Ennek során a Kúriának a alkalmaznia kellett a Kp. 85.§ (5) bekezdését: mérlegelési jogkörben megvalósított közigazgatási cselekmény jogszerűsége körében a bíróság azt is vizsgálja, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazásának keretei között gyakorolta-e, a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége a közigazgatási cselekményt tartalmazó iratból megállapíthatóak-e.

[35] A bírság kiszabását, mind a jogalap, mind a mérték tekintetében elégséges módon indokolta az NVB. Az eset összes körülményeire ugyan általánosságban hivatkozott, de emellett szükséges mértéket elérően megjelölt olyan egyedi körülményeket is, melyeket határozatában pontosan megnevezett. Az egyedi azonosíthatóság következtében nem eredményezett a bírság mellőzéséhez elégséges jogsértést az, hogy az NVB az indokok körében nem nevezte meg, mit tekintett enyhítő-, mit súlyosbító körülménynek.

[36] A bírság kiszabása során az NVB a Ve. 152. § (1) bekezdésének azt a rendelkezését is beidézte, mely szerint a bírság összegének megállapításakor figyelembe kell venni azt is, ha a jogsértés nyilvánvalóan szándékos volt.
A határozat indokolása szerint azonban a jogsértés „szándékos” voltát az NVB nem vizsgálta, a bírság kiszabása kapcsán ezt a rendelkezést nem alkalmazta. A felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben ez okból sem volt jogsértő a bírság mértékének NVB általi meghatározása.

[37] Mindezekre figyelemmel a Kúria az NVB határozatát a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján mind a jogalap, mind a bírság kérdésében helybenhagyta.

Záró rész

[38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Ve. 228. § (2) bekezdése és a Kp. 157.§ (7) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 124.§ (5) bekezdésének megfelelően – tekintettel Ve. 229.§ (2) bekezdése folytán alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokról szóló 2005. évi XVII. törvény 1.§ (2) bekezdésére – tárgyaláson kívül bírálta el.

[39] A Kúria a kérelmezőt a Ve. 228.§ (2) bekezdésének megfelelően a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 630.§ (5) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 35.§ (1) bekezdésének megfelelően, a Pp. 101.§ (1) és 102.§ (1) bekezdései alapján kötelezte, hogy fizesse meg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A.§ (5) bekezdése szerinti összegű eljárási illetéket.

[40] A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2018. március 28.

dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke,
Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró,
dr. Heinemann Csilla sk. bíró