Köm.5.031/2025/3. számú határozat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köm.5.031/2025/3.

A tanács tagjai:

Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke 
Dr. Bögös Fruzsina előadó bíró 
Dr. Dobó Viola bíró 
Dr. Kiss Árpád Lajos bíró
Dr. Sugár Tamás bíró

Az indítványozó: Budapest Főváros Kormányhivatala 
                           (cím1)

Az indítványozó képviselője: Dr. Szász Imola kamarai jogtanácsos 
                                            (cím2)

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzata 
                                         (cím3)

Az ügy tárgya: önkormányzat rendeletalkotási kötelezettségének elmulasztása és önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

  • megállapítja, hogy a Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzata Képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 12/2024. (X. 7.) önkormányzati rendeletének 39. § (1) bekezdése, 42. § (2) bekezdésének első két mondata, valamint 66. § (3) bekezdése más jogszabályba ütközik, ezért azokat megsemmisíti. 
  • megállapítja, hogy a megsemmisítés folytán a Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzata Képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 12/2024. (X. 7.) önkormányzati rendeletének 42. § (2) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban: „Az interpellációt a zárt ülés elrendelését megelőző utolsó napirendi pontként tárgyalja a Képviselő-testület.”
  • megállapítja, hogy Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzata Képviselő-testülete a jogalkotási kötelezettségét elmulasztotta, mert a Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzata Képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 12/2024. (X. 7.) önkormányzati rendeletében a nem képviselő bizottsági tagok vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét nem szabályozta;
  • felhívja a képviselő-testületet, hogy jogalkotási kötelezettségének 2026. március 31. napjáig tegyen eleget;
  • elutasítja azt az indítványt, amely a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 44. §-a alapján rendeletalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítására irányult;
  • elrendeli határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben;
  • elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

  1. Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzata Képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 12/2024. (X. 7.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: SZMSZ) 2024. október 7-én 11 óra 45 perckor lépett hatályba.
  2. Budapest Főváros Kormányhivatala (a továbbiakban: indítványozó) törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva vizsgálta az SZMSZ magasabb szintű jogszabályi előírásokkal való összhangját, majd első alkalommal 2025. március 17. napján BP/2800/00184-1/2025. számon törvényességi felhívást bocsátott ki az önkormányzat részére. Ebben az indítványozó több jogszabálysértésre és mulasztásra is felhívta a képviselő-testület figyelmét, és kérte, hogy a jogszabálysértő helyzetet az SZMSZ megfelelő módosításával, pontosításával és kiegészítésével 30 napon belül szüntesse meg.
  3. A törvényességi felhívás kifogásolta az SZMSZ 39. § (1) bekezdését, a 42. § (2) bekezdését, valamint a 66. § (3) bekezdését, illetve a képviselő-testület bizottságai nem képviselő-tagjai vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének szabályozását, valamint a képviselő-testület minimális ülésszámának meghatározását.
  4. A képviselő-testület 2025. április 10. napján tartott ülésén megvitatta a törvényességi felhívásban foglaltakat, majd a 148/2025. (IV. 10.) KT határozatában rögzítette, hogy az SZMSZ módosítására jogalkotási szükséglet nem áll fenn. A polgármester erről 2025. április 16. napján tájékoztatta az indítványozót.
  5. Az indítványozó a törvényességi felhívás eredménytelensége miatt 2025. június 5. napján BP/2800/00184-4/2025. számon második alkalommal is törvényességi felhívással élt, ugyanazon jogi indokok alapján, a korábbi érveit változatlanul fenntartva és újabb észrevételekkel kiegészítve. A képviselő-testület 2025. szeptember 11. napján tartott ülésén vitatta meg a törvényességi felhívásban foglaltakat, majd a 257/2025. (IX. 11.) KT határozatában ismételten rögzítette, hogy az SZMSZ módosítására jogalkotási szükséglet nem áll fenn.
  6. Az indítványozó harmadik alkalommal 2025. november 4. napján BP/2800/00184-10/2025. számon törvényességi felhívást bocsátott ki, amelyben ismét felhívta a képviselő-testület figyelmét az általa korábban észlelt jogszabálysértésekre és felkérte, hogy a törvényességi felhívásban foglaltakat vizsgálja meg, és a korábbi BP/2800/001841/2025., illetve a BP/2800/00184-4/2025. számú felhívásaiban részletesen kifejtett megállapításaira tekintettel gondoskodjon az SZMSZ kifogással érintett rendelkezéseinek módosításáról, illetve a vonatkozó jogalkotási kötelezettségét teljesítve, a rendelet kiegészítéséről.
  7. Az önkormányzat polgármestere 2025. november 24. napján a 11/225-2/2025. számú levelében határidő-hosszabbítás iránti kérelemmel fordult az indítványozóhoz, melyet 2025. november 27-én a BP/2800/00184-13/2025. számú tájékoztatásában az indítványozó elutasított.
  8. A polgármester a 2025. december 12. napján kelt 11/225-3/2025. számú levelében arról adott tájékoztatást, hogy a képviselő-testület 2025. december 11. napján tartott ülésén - a hatálybalépés meghatározását leszámítva - ez alkalommal sem értett egyet a törvényességi felhívásban foglaltakkal.
  9. Az indítványozó a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének részletes szabályairól szóló 119/2012. (VI.26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 9. § c) pontjára figyelemmel megállapította, hogy a harmadik törvényességi felhívásban foglalt határidő lejártáig (2025. december 4-éig) a képviselő-testület nem tett intézkedést a feltárt jogszabálysértések megszüntetése érdekében, így a törvényességi felhívás eredménytelen volt.

Az indítvány 

  1. Az indítványozó 2025. december 18. napján kelt indítványában a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 136. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 146. § (1) bekezdésének a) pontja alapján kérte az SZMSZ 39. § (1) bekezdésének, 42. § (2) bekezdésének, valamint 66. § (3) bekezdésének megsemmisítését. Továbbá a Kp. 149. § (1) bekezdése és az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségekről szóló 2007. évi CLII. törvény (a továbbiakban: Vnytv.) 4. § d) pontja alapján indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg, hogy az önkormányzatnak jogalkotási kötelezettsége áll fenn a képviselő-testület bizottságai külső, nem képviselő-tagjai vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének SZMSZ-ben való feltüntetésére, valamint az Mötv. 44. §-a alapján a képviselő-testület évi minimális ülésszámának SZMSZ-ben való meghatározására és határidő tűzésével rendelje el, hogy a képviselő-testület e jogalkotási kötelezettségeinek tegyen eleget.
  2. Az SZMSZ 39. § (1) bekezdése kapcsán - amely úgy rendelkezik, hogy a képviselő-testület rendeletét az önkormányzat honlapján kell kihirdetni - az indítványozó a következőket emelte ki. A kihirdetés minden jogszabályra vonatkozó olyan, jogilag szabályozott módon, meghatározott helyen és formában történő nyilvánosságra hozatalt jelent, amely egyben a jogszabály közjogi érvényességének a feltétele, ennek során az Mötv. 51. § (2) bekezdésében foglalt kógens előírásokat kell követni. E szabály szerint az önkormányzati rendeletet a képviselő-testület hivatalos lapjában vagy a helyben szokásos – az SZMSZ-ben meghatározott – módon ki kell hirdetni, továbbá arról is rendelkezik, hogy „a saját honlappal rendelkező önkormányzat rendeletét a honlapján is közzéteszi”. Az indítványozó álláspontja szerint az Mötv. hivatkozott rendelkezésének megfogalmazásából az következik, hogy a helyi rendeletek kihirdetésének helyben szokásos módja nem lehet kizárólagosan az önkormányzati honlapon történő megjelentetés. A honlapon való közzétételt – amely nem azonos a kihirdetéssel – a törvény további kötelezettségként írja elő azon önkormányzatok számára, amelyek honlappal rendelkeznek, erre utal az „is” szócska a (2) bekezdés második mondatában.
  3. Kiemelte továbbá az indítványozó, hogy az Mötv. értelmében a rendelet kihirdetésnek módját kötelező az SZMSZ-ben rögzíteni, egyúttal azt is meg kell határozni, hogy mi minősül a helyben szokásos módnak, ez lehet a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján történő kifüggesztés vagy a helyi önkormányzat hivatalos lapjában való elhelyezés.
  4. Az indítvány az SZMSZ 42. § (2) bekezdésének más jogszabályba ütközése kapcsán a következő érvekre hivatkozott. Az Mötv. nem szabályozza, de a képviselői jogosítványok között nevesíthető a képviselők interpellációs joga, amelynek részletes eljárási szabályait ajánlott az SZMSZ-ben, a jogalkotás alapvető szabályainak figyelembevételével kidolgozni és az erre irányadó előírásait az ülésvezetés során szem előtt tartani. Az interpelláció jogintézményéről az SZMSZ 42. § (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: „Az interpelláció jogával ülésenként az interpellációt legkorábban benyújtó három képviselő a benyújtás sorrendjében élhet. Az el nem hangzott interpellációk előadására a benyújtás sorrendjében a következő ülésen van lehetőség. Az interpellációt a zárt ülés elrendelését megelőző utolsó napirendi pontként tárgyalja a Képviselő-testület.” Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt szabállyal összefüggésben felmerül a kérdés, hogy a következő ülésen előadott – de még a korábbi ülésre benyújtott – interpellációk számára is vonatkozik-e a korlátozás, illetve, hogy az üléseken áthúzódó interpellációk kizárják-e az újabbak benyújtását és megválaszolását.
  5. E garanciális részletszabályok hiánya a két rendes ülés közötti időmúlásra tekintettel adott esetben akár okafogyottá is teheti az interpellációt határidőben, különös figyelemmel a hetedikként vagy azt követően benyújtó képviselő interpellálására. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (1) bekezdésében foglalt normavilágosság követelményét figyelmen kívül hagyó szabályozás - a fentiekben kifejtett indokok miatt - a képviselői tájékozódási jogok csorbításához, a képviselői jogegyenlőség sérelméhez vezethet, ezért hatályban tartásuk indokolatlan.
  6. A bizottságok működését, összehívását szabályozó SZMSZ 66. § (3) bekezdésével kapcsolatban az indítvány arra hivatkozott, hogy az Mötv. 41. §-a alapján a bizottságok a képviselő-testület szervei, ugyanakkor az Mötv. a bizottságok működésére nézve nem állapít meg speciális szabályokat, hanem az Mötv. 60. §-a a bizottságokra – így például összehívására, működésére - a képviselő-testületre vonatkozó szabályokat rendeli megfelelően alkalmazni. Az Mötv. 45. és 65. §-aira is figyelemmel az állapítható meg, hogy ha a bizottsági elnöki poszt betöltött és a bizottság elnöke nincs akadályoztatva, akkor kizárólag ő jogosult a bizottsági ülés összehívására és vezetésére, e joga nem vonható el, akadályoztatása esetén e hatáskörét az alelnök vagy az elnök-helyettes, illetve tartós távollétük, együttes akadályoztatásuk esetén az ügyrendben kijelölt képviselő bizottsági tag gyakorolhatja.
  7. Az SZMSZ vitatott 66. § (3) bekezdése azonban a fenti szabályokkal ellentétben a polgármester számára is megadja a jogot a bizottság ülésének összehívására az alábbiak szerint: „bizottsági elnök akadályoztatása esetén, valamint, ha a bizottsági elnök a bizottság összehívására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, a bizottság ülését a polgármester hívja össze”. Az indítványozó kiemelte, hogy az Mötv. 58. § (1) bekezdésének harmadik mondata alapján „Nem lehet a bizottság elnöke vagy tagja a polgármester”. Álláspontja szerint az Mötv. hivatkozott szabályaiból nem vezethető le, hogy a polgármester a bizottsági elnököt helyettesítő jogkörben eljárhatna, vagy a képviselő-testület azon szervének összehívásáról dönthetne, amelynek ő maga nem tagja. Ráadásul az Mötv. 61. § (1) bekezdése alapján a polgármester indítványozhatja a bizottság ülésének összehívását.
  8. Az indítvány jogalkotási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos indítványeleme körében elsőként kiemelte, hogy a Vnytv. 4. § d) pontja alapján a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget a Vnytv. 3. § (3) bekezdés e) pontjában meghatározott személyek esetében az őket ilyen minőségükben alkalmazó szervezet - jelen esetben a helyi önkormányzat képviselő-testületének - SZMSZ-ében fel kell tüntetni. A Vnytv. 4. § d) pontjából eredő jogalkotási felhatalmazás – a Jat. 5. § (8) bekezdése alapján és az irányadó alkotmánybírósági gyakorlat figyelembevételével - egyben jogalkotási kötelezettséget jelent a képviselő-testület számára. Hivatkozott a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köm.5.034/2020/3. számú határozatára, amelyben a Kúria egyértelműen megállapította, hogy a képviselő-testület SZMSZ-ében rögzíteni szükséges a nem képviselő bizottsági tagok vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége teljesítésének szabályait. Majd a Köm.5.021/2025/4. számú határozatában további útmutatást is adott arra nézve, hogy pontosan mit is szükséges az SZMSZ-ben szabályozni. Ez alapján megállapítható, hogy a helyi önkormányzatok akkor tesznek eleget a Jat. 5. § (8) bekezdése alapján a Vnytv. 4. § d) pontjában lefektetett szabályozási kötelezettségüknek, ha az SZMSZ-ben feltüntetik a nem képviselő bizottsági tagok vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét. Az indítványozó szerint az SZMSZ egyetlen rendelkezésében, illetve mellékletében sem tünteti fel ezt a kötelezettséget, így megállapítható, hogy az önkormányzat Képviselő-testülete jogalkotási feladatának e körben nem tett eleget.
  9. A jogalkotási kötelezettség elmulasztása körében másrészt az indítványozó azt emelte ki, hogy az Mötv. 44. §-a a képviselő-testület működésének alapkérdései között, kógens módon szabályozza a képviselő-testület üléseinek éves minimumát, mely szerint a képviselő-testület szükség szerint, a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott számú, de évente legalább hat ülést tart. Ebből következően a képviselő-testület maga dönthet arról, hogy évente hány ülést tart, ugyanakkor az ülések minimális számát egyértelműen rögzíteni szükséges az SZMSZ-ben, másrészt az ülések száma éves szinten nem lehet kevesebb, mint hat. Az SZMSZ 9. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint: „A Képviselő-testület naptári évenként két ülésszakot tart január 1-jétől június 30-áig és szeptember 1-jétól december 31-éig.” A (2) bekezdés szerint: „A rendes ülést az ülésszak tartama alatt a Képviselő-testület az érintett hónap második csütörtökén tartja az Önkormányzat székhelyén lévő képviselő-testületi ülésteremben.” Az indítványozó szerint a fenti szabályokkal az Mötv. 44. §-ából eredő jogalkotási kötelezettségének a képviselő-testület szintén nem tett eleget.
  10. Az önkormányzat védiratot nem terjesztett elő.

A Kúria döntésének jogi indoka

  1. Az indítvány az alábbiak szerint részben megalapozott. 

I.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsának öt kérdésben kellett állást foglalnia, amelyek közül először a Vnytv. 4. § d) pontjával összefüggő jogalkotási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos indítványelemet vizsgálta.
  2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa mindenekelőtt kiemeli, hogy a Köm.5.034/2020/3. és Köm.5.021/2025/4. számú határozataiban kifejtett jogi indokokat továbbra is fenntartja, attól jelen ügyben sem kíván eltérni.
  3. A Vnytv. 4. § d) pontja egyértelműen rögzíti azt, hogy „[a] vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget a 3. § (3) bekezdés e) pontjában meghatározott személyek esetében az őket ilyen minőségükben alkalmazó szervezet szervezeti és működési szabályzatában fel kell tüntetni.”  A Vnytv. 4. § d) pontjában említett szervezeti és működési szabályzat alatt a helyi önkormányzat külsős bizottsági tagjai esetében az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatát kell érteni, melyet az Mötv. 53. § (1) bekezdése folytán megalkotandó rendeletben kell foglalni. A Vnytv. 4. § d) pontja, a 3. § (3) bekezdés e) pontja és annak alpontjai, valamint az Mötv. 53. §-a egyértelmű törvényi szintű felhatalmazást tartalmaznak az indítványban említett témakör rendeletben való szabályozására, mely a Jat. 5. § (8) bekezdése és az azon nyugvó kúriai joggyakorlat alapján jogalkotási kötelezettséget jelentenek a helyi önkormányzati képviselő-testület számára.
  4. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az önkormányzat a szervezeti és működési szabályzatában a nem képviselő bizottsági tagok vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét nem szabályozta, ezzel a Vnytv. 4. § d) pontjából eredő jogalkotási kötelezettségét elmulasztotta. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Kp. 149. § (1) bekezdése alapján felhívja a képviselő-testületet, hogy jogalkotási kötelezettségének 2026. március 31. napjáig tegyen eleget.

II.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa ezt követően az Mötv. 44. §-ából eredő jogalkotási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos indítványelemet vizsgálta.
  2. Az Mötv. 44. § első mondata szerint: „A képviselő-testület szükség szerint, a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott számú, de évente legalább hat ülést tart.”
  3. Az SZMSZ ide vonatkozó 9. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1) A Képviselő-testület naptári évenként két ülésszakot tart január 1-jétől június 30-áig és szeptember 1-jétől december 31-éig. 

(2) A rendes ülést az ülésszak tartama alatt a Képviselő-testület az érintett hónap második csütörtökén tartja az Önkormányzat székhelyén lévő képviselő-testületi ülésteremben.”

  1. Az Mötv. 44. §-ának első mondata a helyi önkormányzat képviselő-testületének működésére vonatkozóan rendelkezik arról, hogy az szükség szerint, a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott számú ülést tart, de egyben kötelezettségként írja azt elő, hogy évente legalább hat ülést szükséges tartani. Tehát a helyi képviselő-testület autonómiájába tartozik, hogy kialakítsa az ülések számát és rendjét, az Mötv. 44. §-ában foglaltak figyelembevételével. (Az Alkotmánybíróság a 4/1999. (III. 31.) AB határozatában az Országgyűlés tekintetében meghatározta az ülésszakok és az ülések egymáshoz való viszonyát. A szabályozási autonómia rögzítése mellett alkotmányos követelményként fogalmazta meg – ami értelemszerűen a helyi népképviseleti szervek működésére is irányadó – hogy az ülésezés folyamatossága biztosított legyen.)
  2. Az önkormányzat az SZMSZ 9. §-ában szabályozta, hogy két ülésszakot tart, mely egyszer hat hónap, majd két hónapos szünet után négy hónap. Azon hónapok tekintetében, amelyek az ülésszak idejére esnek, a hónap második csütörtökén tartja ülését a képviselő testület. E két rendelkezést együtt értelmezve megállapítható, hogy az érintett önkormányzat egy éven belül tíz ülést tart.
  3. Az Mötv. 44. §-ának értelmezése kapcsán a Kúria Önkormányzati Tanácsa utal az Alaptörvény 28. cikkére, mely szerint „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” A teleologikus jogértelmezés keretében a bíróságoknak elsősorban a jogalkotó által meghatározott célt kell figyelembe venniük (Köf.5.013/2023/6. számú határozat).
  4. Az Mötv. 44. §-ának rendeltetése, hogy a helyi sajátosságokhoz igazítva a képviselő-testület szabályozhassa a testületi ülések számát, ugyanakkor garanciális elvárás, hogy évente legalább hat ülést tartson. Az Mötv. e rendelkezése nem értelmezhető úgy, hogy annak csupán az a szabályozási megoldás feleltethető meg, amely a testületi ülések konkrét „darabszámát” határozza meg, hanem az is, amely ülésszakokon belül hónapokhoz köti az ülések számát és amelyből a választópolgárok számára egyértelműen és kétséget kizáróan megállapítható, hogy mikor tart ülést a testület és ezzel eleget tesz-e a Mötv. által kötelezően előírt hat ülésnek. Tehát az Mötv. „meghatározott számú” kifejezése többféle jogtechnikai formában is érvényre juttatható a helyi rendeletben.
  5. Az SZMSZ 9. §-a alapján egyértelműen megállapítható, hogy két naptári hónap kivételével, azaz összesen 10 hónap esetében, annak második csütörtökén képviselő-testületi ülést tart az önkormányzat.
  6. Tekintettel arra, hogy az SZMSZ-ből a fent bemutatott módon meghatározható a képviselő-testületi ülések száma, és az több mint hat ülés, így a Kúria Önkormányzati Tanácsa az Mötv. 44. §-a szerinti rendeletalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítására irányuló indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

III.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa harmadrészt a SZMSZ 66. § (3) bekezdésének más jogszabályba ütközését állító indítványt vizsgálta.
  2. Az SZMSZ 66. § (3) bekezdése szerint: „A bizottsági elnök akadályoztatása esetén, valamint, ha a bizottsági elnök a bizottság összehívására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, a bizottság ülését a polgármester hívja össze.”
  3. Az Mötv. 60. §-a úgy rendelkezik, hogy: „A bizottság ülésének összehívására, működésére, nyilvánosságára, határozatképességére és határozathozatalára, döntésének végrehajtására, a bizottság tagjainak kizárására, a bizottság üléséről készített jegyzőkönyv tartalmára a képviselő-testületre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kizárásról a bizottság dönt, továbbá a jegyzőkönyvet a bizottság elnöke és egy tagja írja alá. A jegyző kormányrendeletben meghatározottak szerint köteles a jegyzőkönyvet megküldeni a kormányhivatalnak.”
  4. Az Mötv. 58. § (1) bekezdésének harmadik mondata alapján nem lehet a bizottság elnöke vagy tagja a polgármester.
  5. Az Mötv. 61. § (1) bekezdése alapján a polgármester indítványára a bizottságot össze kell hívni az indítvány kézhezvételétől számított nyolc napon belül. A (2) bekezdése szerint a polgármester felfüggesztheti a bizottság döntésének a végrehajtását, ha az ellentétes a képviselő-testület határozatával vagy sérti az önkormányzat érdekeit.
  6. Az SZMSZ 65. §-a szerint: „A bizottság elnökének feladata a bizottsági ülés összehívása, valamint az ülés vezetése, a bizottsági elnök jogai és kötelezettségei egyebekben a képviselőjével megegyeznek.”
  7. Az Mötv. fenti szabályaiból következően az ülés összehívásának és vezetésének joga a bizottság elnökének feladata, az Mötv. hivatkozott rendelkezéseiből nem vezethető le, hogy a polgármester a bizottság elnökét helyettesítő jogkörben eljárhatna, azt az Mötv. 58. § (1) bekezdése kizárja. A polgármester – az Mötv. 61. §-ában rögzítettek szerint – felügyleti típusú jogosítványokkal rendelkezik a bizottságok (mint a képviselő-testület szerve) tevékenysége felett, ezért nem/sem lehet a bizottságban sem elnök, sem tag.
  8. Az SZMSZ vitatott 66. § (3) bekezdése egyrészt az „elnök akadályoztatása” esetkört kívánta szabályozni, másrészt arra az esetre is kiterjeszti a polgármester bizottsági ülés összehívására vonatkozó lehetőségét, amikor a bizottsági elnök ezen kötelezettségének nem tesz eleget. Ezzel szemben azonban az Mötv. 61. § (1) bekezdése alapján a polgármester csak indítványozhatja az ülés összehívását, de azt maga nem hívhatja össze a törvény szerint.
  9. Mivel a polgármester a bizottság elnökének feladatát nem láthatja el, a bizottság elnöke és tagja nem lehet, ezért az önkormányzat az Mötv. 58. § (1) bekezdésébe és 61. § (1) bekezdésébe ütköző módon szabályozta a bizottság összehívásának lehetőségét az SZMSZ 66. § (3) bekezdésében.
  10. Mindezekre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az SZMSZ 66. § (3) bekezdése más jogszabályba ütközik, ezért azt – a Kp. 146. § (3) bekezdésében meghatározott hatállyal – megsemmisítette. 

IV.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa negyedrészt az SZMSZ 42. § (2) bekezdésének a képviselők interpellációs jogával kapcsolatos szabályozását vizsgálta.
  2. Az SZMSZ indítvánnyal támadott 42. §-a szerint: 

„(1) A képviselő a Képviselő-testület ülésén legfeljebb ülésenként egy alkalommal interpelláció formájában magyarázatot kérhet

a) a polgármestertől,

b) az alpolgármestertől,

c) a jegyzőtől,

d) a bizottság elnökétől vagy

e) a tanácsnoktól

a feladat- és hatáskörébe tartozó önkormányzati ügyben.

(2) Az interpelláció jogával ülésenként az interpellációt legkorábban benyújtó három képviselő a benyújtás sorrendjében élhet. Az el nem hangzott interpellációk előadására a benyújtás sorrendjében a következő ülésen van lehetőség. Az interpellációt a zárt ülés elrendelését megelőző utolsó napirendi pontként tárgyalja a Képviselő-testület.”

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsának abban a kérdésben kellett döntenie az indítvány alapján, hogy a Jat 2. § (1) bekezdésében foglalt normavilágosság követelményét sérti-e az SZMSZ 42. § (2) bekezdése, és ezáltal az a képviselői tájékozódási jogok csorbításához, a képviselői jogegyenlőség sérelméhez vezethet-e.
  2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa mindenekelőtt kiemeli, hogy a képviselő-testület működésének egyik ellenőrzési eszköze az interpelláció, amelyre az Mötv. részletes szabályozást nem tartalmaz. Ugyanakkor az Mötv. részben e jogosítványhoz kapcsolódó 32. § (2) bekezdésének b) pontja szerint a képviselő a képviselő-testület ülésén a polgármestertől (alpolgármestertől), a jegyzőtől, a bizottság elnökétől önkormányzati ügyekben felvilágosítást kérhet, amelyre az ülésen – vagy legkésőbb harminc napon belül írásban – érdemi választ kell adni. Az Mötv. 30-33. §-aihoz főzött jogalkotói indokolás szerint „A képviselői munka ellátásához nélkülözhetetlen, hogy a döntéshozók a megfelelő információk birtokában legyenek, és adott esetben – a település érdekeit szem előtt tartva – saját véleményüknek is hangot adjanak.”
  3. Az indítványozó jogi álláspontja szerint a szabályozásból nem egyértelmű, hogy a következő ülésen előadott – de még a korábbi ülésre benyújtott – interpellációk számára is vonatkozik-e a vitatott rendelkezés általi korlátozás, illetve, hogy az üléseken áthúzódó interpellációk kizárják-e az újabbak benyújtását és megválaszolását.
  4. Az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy „Az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.” A Jat. 2. § (1) bekezdése rögzíti, hogy „A jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie.”
  5. A Kúria Önkormányzati Tanácsának a Köf.5.040/2014/4. számú határozata óta kialakult és azóta is követett gyakorlata szerint a Jat. 2. § (1) bekezdéséből következő követelmény érvényesítése során figyelembe kell venni, hogy az indítványozó által megjelölt nem megfelelően értelmezhető normatartalom miként hat ki a normaalkalmazásra és okoz-e jogbizonytalanságot a jogértelmezés során. Tekintettel arra, hogy egy önkormányzati rendelet esetleges megsemmisítése az önkormányzati jogalkotói hatalomba való legerősebb beavatkozás, így a Kúria Önkormányzati Tanácsa saját gyakorlatára is irányadónak tekinti, hogy esetről esetre tudja eldönteni a normavilágosság követelménye – Jat. 2. § (1) bekezdésbe foglalt szabályának – sérelmét. A Kúria e döntésében rámutatott, hogy a valós jogalkalmazási problémát nélkülöző normavilágossággal kapcsolatos probléma főszabályként nem vezethet a legerősebb beavatkozásra, azaz az önkormányzati rendeleti rendelkezés megsemmisítésére.
  6. A normavilágosság követelményét a Kúria Önkormányzati Tanácsa legutóbb a Köf.5.002/2023/5., Köf.5.076/2024/5. és Köf.5.022/2025/4. számú határozataiban a következők szerint foglalta össze: „A Jat. idézett rendelkezése a jogállamiság meghatározó alkotóelemének tekintett jogbiztonság részeként megkövetelt normavilágosság elvét fejezi ki, és mint ilyen, az Alkotmánybíróság egyértelmű gyakorlatában is többször megerősítést nyert. A világos, érthető és mindenki számára értelmezhető normatartalommal kapcsolatban az Alkotmánybíróság számos határozatot hozott. Ezek szerint a jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon {először 11/1992. (III.5.) AB határozat, megerősítve: 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [116]}.
  7. Az Alkotmánybíróságnak következetes a gyakorlata a tekintetben is, hogy a jogállamiságnak [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés] nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. „A jogbiztonság az állam – és elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, és egyértelműek legyenek. Működésüket tekintve kiszámíthatónak és előreláthatónak kell lenniük a norma címzettjei számára. A jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is”. {az Alaptörvény hatálybalépését követően először: 31/2012. (VI. 29.) AB határozat, Indokolás [25]; további megerősítése: 3024/2019. (II. 4.) AB határozat, Indokolás [41], 17/2019. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [68]}
  8. Az Önkormányzati Tanács e fenti követelményeket szem előtt tartva megállapította, hogy az SZMSZ 42. § (2) bekezdése pontatlan, többféle értelmezési lehetőséget is kínál, ezzel a Jat. 2. § (1) bekezdésében foglalt normavilágosság követelményét sérti. Az SZMSZ szabályozásából ugyanis nem állapítható meg egyértelműen, hogy amennyiben egy adott ülésen három képviselőnél több kíván élni interpellációs jogával, akkor a következő ülésen hogyan alakul az interpellációk benyújtása és megválaszolása, az interpellációk számára vonatkozó korlátozás vonatkozik-e korábbi ülésre benyújtott interpellációkra is, ahogyan az sem egyértelmű, hogy a korábbi ülésről visszamaradt interpellációk hogyan befolyásolják az újabbak benyújtását és megválaszolását, így például kizárják-e azt. Szélső esetben az Mötv. 32. § (2) bekezdés b) pontjába foglalt, harminc napon belüli válaszadás kötelezettsége is sérülhet.
  9. De nem csak a szabályozás egyértelműségének problémája merül fel, hanem ezáltal a képviselő tájékoztatáshoz való jogának sérelme is. Ugyanis a szabályozás tartalmából megállapítható, hogy az interpelláció jogát - eshetőlegesen - a képviselő csak késve gyakorolhatja, ezzel megfosztva attól, hogy esetlegesen halasztást nem tűrő esetben, szóban forduljon kérdéssel az SZMSZ 42. § (1) bekezdésében meghatározott személyekhez. A Kúria végül hangsúlyozza, az önkormányzati képviselők jogai azonosak. A jogegyenlőség megsértését jelenti, ha a képviselő-testületi ülésen az interpellációs jog gyakorlását a szabályozás bizonyos képviselők esetén kizárja.
  10. A Kúria Önkormányzati Tanácsa nem azonosított olyan felhatalmazó rendelkezést, mely lehetőséget biztosított volna ezen jog jogszerű korlátozására rendeleti szintű szabályozással. 
  11. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy SZMSZ 42. § (2) bekezdésének első két mondata más jogszabályba ütközik, ezért azt a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette. 
  12. Mivel SZMSZ 42. § (2) bekezdésének harmadik mondatát az indítványozó kifejezetten nem kifogásolta, ezért annak vizsgálatát a Kúria Önkormányzati Tanácsa mellőzte, azonban az SZMSZ 42. § (2) bekezdésének részleges megsemmisítésére tekintettel, a jogbiztonság érdekében meghatározta annak hatályban maradó szövegét. Erre tekintettel az SZMSZ 42. § (2) bekezdése az alábbiak szerint marad hatályban: „Az interpellációt a zárt ülés elrendelését megelőző utolsó napirendi pontként tárgyalja a Képviselő-testület.”

V.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa végezetül az SZMSZ 39. § (1) bekezdésének más jogszabályba ütközésével kapcsolatos indítványelemet vizsgálta.
  2. Az SZMSZ vitatott 39. § (1) bekezdése szerint: „A Képviselő-testület rendeletét az Önkormányzat holnapján kell kihirdetni. A kihirdetés napja az a nap, amelyen a rendelet az Önkormányzat honlapján megjelenik.”
  3. Az Mötv. 51. § (2) bekezdésének hatályos szabálya szerint: „Az önkormányzati rendeletet a képviselő-testület hivatalos lapjában vagy a helyben szokásos – a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott – módon ki kell hirdetni. A saját honlappal rendelkező önkormányzat rendeletét a honlapján is közzéteszi. Kihirdetéséről a jegyző gondoskodik. A jegyző kormányrendeletben meghatározottak szerint gondoskodik az önkormányzati rendelet kormányhivatal részére történő megküldéséről.”
  4. Az Mötv. 51. § (2) bekezdése egy kógens szabályt határoz meg a helyi rendeletetek kihirdetésére vonatkozóan, mely alapján két lehetőség közül lehet választani: vagy a képviselő-testület hivatalos lapjában, vagy a helyben szokásos módon kell azt megtenni.
  5. A Kúria Önkormányzat Tanácsának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy lehet-e a helyben szokásos mód az önkormányzat honlapján történő kihirdetés.
  6. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványozóval egyezőleg kíván rámutatni arra, hogy a rendelet kihirdetése és közzététele két, egymástól eltérő fogalom és követelmény. A Jat. 7. §-a a jogszabályok hatályba lépéséhez kapcsolódóan rögzíti a kihirdetés szabályait, míg a Jat. 26. §-a és 27. §-a a kihirdetés módjára tartalmaz utalást. A kihirdetés a jogszabály hatálybalépésének (és annak pontos időpontja megállapíthatóságának) egyik feltétele.
  7. Az Mötv. 51. § (2) bekezdésének normaszövegéből az a következtetés vonható le, hogy a saját honlappal rendelkező önkormányzat rendeletét a honlapján is közzéteszi, mely a kihirdetésen túli kötelezettsége. Így tehát a honlapon történő közzététel nem lehet azonos a rendelet kihirdetésével. Egy jogszabály kihirdetésének garanciális jelentősége van, a kihirdetés a helyi rendelet érvényességének feltétele, a kihirdetett szöveg hitelességéhez annak visszakövethetősége elengedhetetlen. Az SZMSZ 39. § (1) bekezdésének második mondata szerint a kihirdetés napja az a nap, amelyen a rendelet az önkormányzat honlapján megjelenik, ugyanakkor ennek ellenőrizhetősége a címzettek számára nem biztosított, vagy utólag egyáltalán nem állapítható meg.
  8.  Az Mötv. 51. § (2) bekezdése a honlapon történő közzétételt további lehetőségként írja elő azzal, hogy kimondja: „A saját honlappal rendelkező önkormányzat rendeletét a honlapján is közzéteszi.” Ez nem érinti a Mötv. 51. § (2) bekezdésének azon szabályát, amely a hivatalos lapra, vagy a helyben szokásos módra vonatkozik, a honlapon történő kihirdetés SZMSZ-beli szabálya így a Mötv. 51. § (2) bekezdésével kerül szembe.
  9. A Kúria Önkormányzati Tanácsa mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy az önkormányzati rendelet Mötv. 51. § (2) bekezdése szerinti kihirdetésének helyben szokásos módjának nem tekinthető az önkormányzat honlapján történő közzététel, és erre tekintettel ahhoz a kihirdetés napja sem kapcsolódhat.
  10. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a fentiekben kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy SZMSZ 39. § (1) bekezdése más jogszabályba ütközik, így azt – figyelembe véve a Kp. 146. § (3) bekezdését – megsemmisítette.

A döntés elvi tartalma

  1. A képviselő-testületnek a szervezeti és működési szabályzatáról szóló rendeletében meg kell alkotnia a képviselő-testület bizottságai külső, nem képviselő tagjai vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének szabályait.
  2.  A polgármesternek az önkormányzati bizottság összehívására csak indítványozási joga van, a polgármester a bizottságot közvetlenül nem hívhatja össze. 
  3.  A helyi önkormányzati képviselő interpellációs jogára vonatkozó – a szervezet-és működési szabályzatba foglalt – szabályozás nem tartalmazhat olyan technikai korlátot, amely ellehetetlenítheti a felvilágosítás-kérés időszerűségét.
  4. Nem sérül a Mötv. 44. §-a, ha az önkormányzat ülésszakonként határozza meg a képviselő-testületi ülések tartásának kötelezettségét, és abból kiderül, hogy évente legalább hat ülést tart. 
  5. Az önkormányzati rendelet kihirdetésének helyben szokásos módja nem lehet kizárólag az önkormányzat honlapján történő közzététel.

Záró rész

  1. A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. 
  2. A jogkövetkezményeket a Kp. 149. § (1) bekezdése, valamint a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja alapján állapította meg.
  3. A Kp. 141. § (4) bekezdése szerint a jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti és az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségüket maguk viselik.
  4. A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
  5. A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 139. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 116. § d) pontja és 150. § (3) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. február 10.

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke
Dr. Bögös Fruzsina s.k. előadó bíró
Dr. Dobó Viola s.k. bíró
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró