Köf.5.044/2021/4. számú határozat

[1] A Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: indítványozó bíróság) előtt folyamatban lévő per felperesének 2/3 arányú tulajdonát képezi 2018. január 24. napjától a Budapest IV. kerület belterület …… helyrajzi számú 1972 m2 „kivett beépítetlen terület” megnevezésű ingatlan, melyből a felperes tulajdoni hányadára eső adóköteles terület 1314,67 m². Az ingatlan a Budapest Főváros IV. kerület Újpesti Önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) Képviselő-testületének a Székesdűlő és Megyeri hídfő városszerkezeti egység Kerületi Építési Szabályzatáról szóló 8/2019. (III. 4.) önkormányzati rendelete alapján VI-2/IV-10/1L jelű övezetben található vegyes intézményi terület, szabadon álló beépítésű, építési övezet határ, megtartandó/tervezett közforgalmú magánútként jelölt. Az önkormányzat jegyzője 2020. február 6. napján kelt határozatában 2020. évtől 452.245 forint telekadó megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat alapján 2020. évre és az azt követő évekre is e határozat szerint kell az összeget megfizetni mindaddig, amíg az adóhatóság a fizetési kötelezettséget új határozattal nem változtatja meg.

[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Főváros Kormányhivatala, a perbeli alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában a telekadó alapja vonatkozásában a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 21. § a) pontjára, az adó alóli mentesség szempontjaira vonatkozóan a Htv. 19. §-ára, az önkormányzat adómegállapítási jogával összefüggésében Htv. 7. § b) és g) pontjára, az adó mértékének megállapítása tekintetében Budapest Főváros IV. kerület Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének a 25/2019. (IX. 29.) önkormányzati rendeletével módosított, az építmény- és telekadóról szóló 34/2011. (XII. 19.) önkormányzati rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 5. és 7. §-ára hivatkozott.

[3] A felperes a határozat ellen keresetet terjesztett elő. Álláspontja szerint az Ör. 7. §-a sérti az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdését és a Htv. 7. § g) pontját, mert bár az önkormányzat formálisan három különböző adómértéket állapított meg, de azt figyelmen kívül hagyta, hogy az egyes kategórián belül sem homogén ingatlanok vannak. Álláspontja szerint az alperes által kivetett adó konfiskáló jellegű, melyre tekintettel kérte az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárás kezdeményezését.

[4] A fenti előzmények után az indítványozó bíróság a 107.K.705.472/2020/34. számú végzésével a per tárgyalását felfüggesztette és indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárását, az Ör. 7. § b) pontja Htv. 7. § g) pontjába és az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdésébe ütközésének vizsgálatát, a jogszabálysértés megállapítását és a rendelkezés megsemmisítését, valamint az alkalmazása tilalmának kimondását.

[5] Az indítványozó bíróság álláspontja szerint az Ör. 7. § b) pontjában megállapított telekadó mértéke az ingatlan forgalmi értékével egybevetve konfiskáló jellegű, mert a kivetett adó belátható időn belül felemészti az adótárgy forgalmi értékét.

[6] Előadta, hogy a folyamatban lévő perben kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény alapján az érintett belterületi telek – amely jelen állapotában nem beépíthető – 2020. évben becsült forgalmi értéke 990.000.- forint, a felperes 2/3 tulajdoni hányadának értéke 660.000.- forint. Így megállapítható, hogy az ingatlanra kivetett 452.245.- forint éves telekadó kimeríti a súlyos aránytalanság fogalmát. A vagyonadó mértékét a vagyontárgy értékével összefüggésben kell elsősorban mérlegelni, az nem szakadhat el az adótárgy értékétől. Jelen esetben a megállapított forgalmi érték mellett a perbeli adómérték (344,- Ft/m²) már a második évben felemésztené az adótárgyat, az éves adó mértéke a telek értékének 68,52%-át teszi ki, amely konfiskáló jellegűnek minősül. Ezzel összefüggésben a Kúria Köf.5081/2012/4. és Köf.5024/2016/5. számú határozataira hivatkozott.

[7] Álláspontja szerint az önkormányzat a rendelet megalkotásakor nem volt figyelemmel a rendelettel érintett területek összes körülményeire, illetve a rendelet kapcsán keletkező adózási kötelezettségek közvetlen és közvetett következményeire.

[8] Az önkormányzat formálisan differenciál ugyan a telkek között azzal, hogy több adómértéket állapít meg, de amennyiben ennek során nem veszi figyelembe, hogy egy adott fajtájú telket ugyanúgy terhel telekadó fizetési kötelezettséggel, hogy az tényleges, valós forgalmi értékkel gyakorlatilag nem rendelkezik vagy annak mértéke a helyi sajátosságok között alacsony, úgy a rendelet nem tesz eleget a kellő differenciáltságra vonatkozó jogszabályi követelménynek. A szabályozás ugyanis az önkormányzat illetékességi területén elterülő valamennyi belterületi telket egységes adómérték-rezsim alá helyezte az évi 344.- Ft/m² előírásával, ez alól csak a c) pontban meghatározott VK (városközponti területek) övezetben lévő belterületi telek esetében tesz megkülönböztetést, ezek esetében 353,- Ft/m² értékben határozta meg az adó mértékét, ezáltal a kialakított 9.- Ft/m² különbözet nem tükrözi az ingatlanok közötti valós forgalmi értékkülönbözetet. Az önkormányzat ezzel mellőzte bármilyen jellegű sajátosság figyelembevételét az adókötelezettség megállapításakor.

[9] Az adómentesség és adókedvezmény vonatkozásában kiemelte, hogy az Ör. 6. §-a rendelkezik az adómentességről, részletesen felsorolja az adómentességre vonatkozó szabályokat, ugyanakkor adókedvezményről nem rendelkezik. A szabályozás a mentességre jogosultak körében kizárólag a magánszemélyeket sorolja fel, a vállalkozói kört (így a felperest) a mentességek nem illetik meg. Megítélése szerint az adóalanyok teherviselő képességét az önkormányzatoknak figyelembe kell venniük a rendeletalkotás során. Ennek színtere nem kizárólag az adómérték-szabály, hanem a mentességek, kedvezmények rendszere is. A kialakult gyakorlat szerint a teherviselő képesség az adóalanyhoz, az adóalany helyzetéhez és nem az adótárgyhoz tapadó fogalom, melyet leginkább kifejező módon az adóelőnyök rendszerén keresztül lehet érvényesíteni.

[10] Indítványában a Kúria Önkormányzati Tanácsának az önkormányzatok telekadóztatási gyakorlatát vizsgáló, a telekadó mértékének konfiskáló jellegére vonatkozó következetes gyakorlatára (Köf.5061/2012., Köf.5045/2013/6., Köf.5063/2014/6., Köf.5019/2018/4. számú határozatai), valamint az Alkotmánybíróság a 3233/2021. (VI. 4.) számú határozatára hivatkozott.

[11] Fentiek alapján az indítványozó bíróság szerint az Ör. 7. § b) pontja a Htv. 7.§ g) pontjába ütközik: a felperes terhére előírt telekadó konfiskáló jellegű, a szabályozás nem veszi figyelembe sem a telkek sajátosságait, sem az adóalanyok között nem differenciál.

[12] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése értelmében felhívta az érintett önkormányzatot az indítványra vonatkozó nyilatkozata előterjesztésére.

[13] Az önkormányzat védiratában az indítvány elutasítását kérte.

[14] Védiratában kiemelte, hogy az indítványozó bíróság a hasonló tárgyú ügyben indult (a felperes keresetét jogerősen elutasító), 28.K.702.189/2020. számú folyamatban volt eljárásában   szakértőt rendelt ki a jelen perbeli ingatlan forgalmi értékének megállapításra 2019. évre vonatkozóan. Állította, hogy a 2019. évre vonatkozó szakvélemény az ingatlan értékét 9.900.000 forintban, így a felperes tulajdonát képező 2/3 ingatlanrész forgalmi értékét 6.600.000 forintban állapította meg. A szakvéleményt ugyanaz a szakértő készítette, akit az indítványozó bíróság a jelen perben is szakértőként rendelt ki a 2020. évi forgalmi érték megállapítására.  Egyúttal kérte a Kúriától a korábbi szakvélemény beszerzését.  A szakértői vélemény szerint az ingatlan értékének egy év alatt tizedére csökkenése a pandémia okozta gazdasági visszaesés következménye, ezért a felperesre kiszabott adó konfiskáló jellegével szemben a szakértő által meghatározott - és a felek által a perben nem vitatott - „a 2020-as évre vonatkozó forgalmi érték alapján nehéz érvelést találni”.

[15] Megítélése szerint a Kúriának azt kell mérlegelnie, hogy az Ör. vitatott rendelkezése a Htv. 7. § g) pontjába ütközik-e és sérti-e az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdését, pusztán azért, mert a járványhelyzet miatt az ingatlan értéke drasztikusan, 90%-os mértékben csökkent. A járványügyi helyzet alapján fennálló gazdasági változások nem helyi sajátosságok, nem érintik az önkormányzat gazdálkodási követelményeit - melyre irányuló bizonyítást az indítványozó sem folytatott le -, az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képessége pedig a jelen ügy vonatkozásában nem releváns. A differenciálás hiányára az indítványozó bíróság csak általánosságban utalt, de azt nem fejtette ki, hogy az ingatlan mely sajátosságainak figyelembevétele hiányzik a szabályozásból.

[16] Az indítvány megalapozott.

[17] A Nemzeti Jogszabálytár alapján az Ör. 2021. december 31. napjáig hatályos 7. §-ának vitatott rendelkezése a következő:

[18] Az Ör. 5. §-a szerint az adó alapja a telek m²-ben számított területe.

[19] Az Ör. 6. §-a alapján mentes a telekadó alól a Htv. 19. §-ában foglaltakon túlmenően

[20] Az érintett önkormányzat képviselő-testülete a 43/2021. (XI. 25.) önkormányzati rendeletével 2022. január 1. napjával módosította az Ör. vizsgált rendelkezését, így az a jelen határozat meghozatalakor már nincs hatályban.Az Ör. jelenleg hatályos 7. § b) pontja alapjána telekadó évi mértéke belterületi telek esetében – a c) pontban meghatározott kivétellel – 374 Ft/ m².

[21] A Kp. 144. §-a és a 146. § (1) bekezdés b) pontja bírói indítvány alapján lehetővé teszi a már nem hatályos önkormányzati rendelet egyes, az indítványozó bíróság által alkalmazandó rendelkezéseinek a felülvizsgálatát. Az Önkormányzati Tanács joggyakorlata szerint bírói kezdeményezés esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell, így kerülhet sor hatályon kívül helyezett vagy a későbbiekben módosult önkormányzati rendeletek és jogszabályi rendelkezések vizsgálatára (Köf.5012/2016/4., Köf.5024/2019/4.). Ezért az időközben bekövetkezett rendeletmódosítás az indítvány érdemi elbírálásának a jelen ügyben nem volt akadálya.

[22] A Kúria az indítványt tartalma szerint elbírálva, az abban szereplő időbeli hatály keretei között foglalt állást az indítvány tárgyában.

[23] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése „a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között” hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. Az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdése szerint „[f]eladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot”.

[24] Helyi adók bevezetésére a Htv. 1. §-a hatalmazza fel az önkormányzatokat, melyek a Htv. rendelkezéseinek keretei között élhetnek az adómegállapítás jogával. A mérlegelési jog határait, törvényes korlátait jelen ügyben a Htv. 7. §-a jelöli ki.

[25] Az indítványozó az Ör. 7. § b) pontjának jogszabályba ütközését a Htv. 7. § g) pontjára alapította. A bírói indítvány szerint az Ör. 7. § b) pontjában meghatározott adómérték alapján megállapított telekadó konfiskáló jellegű és jogszabálysértő, mert az adóztatott vagyontárgy értékéhez nem igazodik, továbbá a szabályozás sem a telkek sajátosságait, sem az adóalanyok teherviselőképességét nem veszi figyelembe, ezért a Htv. 7. § g) pontjába ütközik.

[26] A Htv. 2017. január 1-től beiktatott 7. § g) pontja szerint: „[a]z önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, (…) hogy az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének.”

[27] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör. 7. §-ának vizsgálata során a Köf.5005/2019/5. és a Köf.5038/2018/5. számú döntéseivel törvényellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt már elutasított. Az indítványozó a korábbi eljárásokban az adómérték konfiskáló jellegével és a differenciált szabályozással összefüggésben a Htv.  adómegállapítás korlátait rögzítő, a vizsgált adóévekben alkalmazandó (2016. december 31. napjáig hatályos) 6. § c) pontjára hivatkozott.

[28] A Kp. 139. § (1) bekezdése alapján a normakontroll eljárásban is alkalmazandó Kp. 84. § (2) bekezdése útján figyelembe veendő polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 360. §-a alapján az érdemben elbírált jog tárgyában hozott határozat jogereje azt zárja ki, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (Köf.5029/2019/5. számú határozat, Indokolás [18]). Jelen esetben bár ugyanazon jog sérelme - az Ör-ben meghatározott adómérték konfiskáló jellege - a jogvita tárgya, a jogi környezet (a Htv. és az Ör. szabályozása is) változott.  A vitatott jog vonatkozásában tehát érdemi döntést a Kúria még nem hozott, így az ügy elbírálásának nem volt akadálya.

[29] A konfiskáló jelleg értékelése kapcsán az Önkormányzati Tanács vizsgálta hatáskörét, figyelemmel az Alkotmánybíróság 20/2021. (V. 27.) és a 3233/2021. (VI. 4.) AB határozataira. Megállapította, hogy jelen esetben az indítvány a Htv. 7. § g) pontjának előírásába ütközésre hivatkozik, ezzel összefüggésben nevesíti az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdésének sérelmét is. Az Önkormányzati Tanács a normakontroll eljárásban a helyi norma más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványt az alaptörvényi összefüggéseket is értékelve vizsgálja (Köf.5014/2020/9. számú határozat, Indokolás [19]; Köf.5041/2019/4. számú határozat, Indokolás [31]).

[30] Az Önkormányzati Tanács áttekintette korábbi döntéseit a hasonló jogkérdésben követett gyakorlatát illetően is. A Köf.5041/2019/4. számú és a Köf.5029/2020/6. számú határozat a telekadó mértékével kapcsolatos indítványokat azért utasította el, mert a helyi norma más jogszabály közbejötte nélküli Alaptörvénybe ütközésének vizsgálatára a Kúria Önkormányzati Tanácsának nincs hatásköre. Mivel jelen ügyben a bírói indítvány a Htv. 7. § g) pontjára hivatkozik, a Kúria az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdésén alapuló, az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről való döntési jogkörét érdemben gyakorolhatja. (Köf. 5031/2021/7.)

I.

[31] A Kúria először az Ör-ben meghatározott telekadó abszolút mértékét, majd az adómérték megállapítása során az önkormányzati mérlegelés jogszerűségét vizsgálta.

[32] Az adómérték önmagában nem túlzó, ha az adótétel nem haladja meg a Htv. 22. § a) pontja szerinti felső határt, figyelemmel a Htv. 6. § c) pontja alapján megállapítható adómértékre. Jelen esetben az indítványozó által sem vitatottan az Ör. 7. § b) pontjában meghatározott adómérték abszolút értelemben nem éri el a Htv. által meghatározott valorizált értékmaximumot (2020-ban: 366 Ft/m²). Tehát az Ör. szerinti telekadómérték e tekintetben nem törvénysértő.

[33] A Htv. 7. § g) pontjába ütközés megállapítása során az adómaximumon túl vizsgálandó – többek között – az adóztatott ingatlan forgalmi értéke és annak a telekadó éves mértékével való összevetése is.

[34] A Kúria Önkormányzati Tanácsának gyakorlatában az az adómérték, amely évente a vagyon értékének közel 60-70 %-át teszi ki, súlyosan aránytalannak minősül, mivel belátható időn belül felemészti az adótárgyat. A Köf.5081/2012/4. számú ügyben pedig az adótárgy értékének 70%-át kitevő adóteher minősült túlzónak azzal, hogy az eloldódott a vagyontömeg értékétől. A Kúria Köf.5024/2016/5. számú határozatában a telek értékének 64%-át kitevő éves adómértéket minősítette konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adóteher összege meghaladta a telek értékét. Továbbá, a Kúria következetes gyakorlata szerint súlyosan aránytalannak minősül az adómérték, ha az belátható időn belül felemészti az adótárgyat. (Köf.5045/2013., Köf.5081/2012., Köf.5038/2015.) Az adó konfiskáló jellegének megállapítására azonban csak kivételesen és szélsőséges esetben kerülhet sor (pl. Köf.5.013/2017/4. és Köf.5004/2021/3.).

[35] Az Alkotmánybíróság 20/2021. (V. 27.) és a 3233/2021. (VI. 4.) AB határozata a konfiskáló mérték meghatározásának további mércéjét állapította meg. A 3233/2021. (VI. 4.) AB határozata indokolásának [40] pontja szerint „az indítványozókat terhelő telekadó fizetési kötelezettség mértéke (kb. 42 %) olyan szintet ér el az alkotmányjogi panasz alapját képező esetekben, hogy a telkek forgalmi értékének a kétszeresét is meghaladja a fizetendő adó összege az általános adóügyi elévülési ciklus alatt.” A döntés értelmében tehát konfiskáló jellegű lehet az a helyi adó, amely az általános, öt éves elévülési időn belül az adótárgy kétszeres értékét eléri.

[36] A Kúria gyakorlatában az adómérték konfiskáló jellegének vizsgálatakor telekadó esetén az ingatlan forgalmi értékének van alapvető jelentősége, hiszen az adó mértéke ehhez képest minősülhet elkobzó, az ingatlan értékét felemésztő jellegűnek. (Köf.5034/2018/4. [23])

[37] Az ingatlan forgalmi értékének meghatározására az indítványozó bíróság a perben igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt rendelt ki és a perszakértő véleményét az ingatlan forgalmi értéknek meghatározására aggálytalannak tartotta. Az önkormányzat a védiratában az ingatlanra vonatkozó 990.000 forint, így a felperes 2/3 tulajdoni hányadát képező ingatlanrész tekintetében megállapított 660.000 forint forgalmi értéket nem cáfolta, csupán arra utalt, hogy az ingatlan forgalmi értékének jelentős, mintegy 90 %-os visszaesésének a koronavírus világjárvány az oka.

[38] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az ingatlan forgalmi értéke tekintetében hivatalból bizonyítást nem folytat le, ezért megállapította, hogy az indítványban megjelölt forgalmi érték alapulvételével az Ör. alapján kivetett 452.245 forint telekadó a telek forgalmi értékének 68,52%-át teszi ki, így az adótárgy értékét már a második évben felemészti. Mindezek alapján megállapítható, hogy az adó mértéke mind a Kúria Önkormányzati Tanácsa korábbi gyakorlatának megfelelően, mind az Alkotmánybíróságnak a – az indítványozó bíróság által is hivatkozott – 3233/2021. (VI. 4.) AB határozatának fényében konfiskáló jellegűnek minősül.

II.

[39] A Kúria vizsgálata a továbbiakban kiterjedt az ingatlanok közötti differenciálás szükségességének kérdésére, mely akkor lehet érdemi, ha az indítvány teljeskörűen tartalmazza az ennek hiányában előálló jogsérelem mibenlétét és jogalkotási mulasztással vagy törvénysértéssel való összefüggését.

[40] Az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdésében meghatározott teherbíró képességhez igazodó közteherviselés alkotmányos kötelezettsége magában foglalja – többek között – az adómérték arányosságát. Ezt az arányossági követelményt a telekadóról szóló szabályozásra vonatkoztatva a Kúria ítélkezési gyakorlatában az adómérték meghatározásának differenciáltságához szorosan kapcsolódó kérdésként vizsgálta. (Köf.5034/2019/6.) Az indítványnak megfelelően jelen ügyben is vizsgálat tárgyát képezte, hogy az Ör. szabályozása megfelelően differenciál-e a különböző jellemzőkkel bíró adótárgyak vonatkozásában.

[41] Az Ör. az adó mértékének meghatározásakor különbséget tesz a telek típusa (belterület, illetve külterület) alapján. A belterületi telkek esetében az adó mértéke 344 Ft/m², kivéve a városközponti területen lévő keretövezetben levő belterületi ingatlanokat. Utóbbiak esetében ugyanis az adómérték 353 Ft/m². Az indítványozó bíróság álláspontja szerint az önkormányzat csak formálisan differenciál a telkek között, a 9 Ft/m² különbség nem tükrözi a belterületi ingatlanok közötti valós forgalmi értékkülönbözetet. Állítását azonban nem támasztotta alá, ehhez bizonyítékokat nem csatolt, így e vonatkozásban a Kúria érdemi megállapítást nem tud tenni.

III.

[42] Az indítványozó bíróság véleménye szerint az önkormányzat az adómentesség szabályainak megállapításával, továbbá azzal, hogy adókedvezményről nem is rendelkezik, nem volt figyelemmel az adóalanyok teherviselő képességére, és az adóalanyok helyzetére. Ugyanakkor nem adta indokát annak, hogy milyen szempontok szerint lett volna szükséges további mentességi szabályokat a rendeletbe foglalni, illetve adókedvezményről rendelkezni.

[43] Ezzel összefüggésben a Kúria Önkormányzati Tanácsa rámutatott arra, hogy az ingatlanok adóügyi szempontból való csoportosítása az önkormányzatok adópolitikai szabadsága körébe tartozik, a bíróság ennek eredményét bírálhatja felül, de az önkormányzat kompetenciájába tartozó mérlegelést nem végezheti el.

[44] A védiratban foglaltakkal összefüggésben az Önkormányzati Tanács megállapította, hogy normakontroll eljárásban a bizonyítékok (jelen esetben a korábbi szakvélemény) beszerzésére nincs lehetőség, azokat a félnek kell a Kúria rendelkezésére bocsátania. Jelzi ugyanakkor, hogy a védiratban hivatkozott korábbi – 2019. évre vonatkozó az ingatlanok forgalmi értékét megállapító – szakvéleménynek a jelen ügyben nincs relevanciája, mert a perben és jelen ügyben is irányadó, az ingatlan 2020. évre vonatkozó forgalmi értékét az elsőfokú bíróság aggálytalannak tartotta, azt a peres felek, és a perben érdekelti pozícióban résztvevő önkormányzat sem vitatta. A Kúria normakontroll eljárásának tárgya az önkormányzati rendelet más jogszabályba történő ütközésének vizsgálata. Ennek az eljárásnak nem tárgya (nem is lehet az) az ingatlanra vonatkozó forgalmi érték változás okainak megállapítása, illetve az adóévben bekövetkező gazdasági változások hatásának, következményeinek vizsgálata. A Kúria Önkormányzati Tanácsa azt vizsgálja, hogy a helyi önkormányzat rendeletében szabályozott adómérték, az ingatlan megállapított forgalmi értékéhez viszonyítva nem minősül-e elkobzó jellegűnek.

[45] Az elvégzett törvényességi vizsgálat alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapította, hogy az Ör-nek az eljárás megindítását követően hatályon kívül helyezett 7. § b) pontja - a fent kifejtett indokok szerint - a Htv. 2017. január 1-től hatályos 7. § g) pontjába ütközött.

[46] A Kp. 147. § (1) bekezdése szerint, ha az önkormányzati rendelet vagy rendelkezésének más jogszabályba ütközésének megállapítására bírói indítvány alapján került sor, a megsemmisített önkormányzati rendelet, illetve annak rendelkezése nem alkalmazható a bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben, valamint valamennyi, e határozat meghozatalának időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben.

A döntés elvi tartalma

[47] Az önkormányzati rendelet más jogszabályba történő ütközésének vizsgálatára irányuló eljárásnak nem tárgya az adózás alá vont ingatlanra vonatkozó forgalmi érték változás okainak megállapítása, illetve az adóévben bekövetkező gazdasági változások hatásának és következményeinek vizsgálata. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az erre irányuló indítvány alapján azt vizsgálja, hogy az önkormányzati rendeletben szabályozott adómérték, az ingatlan megállapított forgalmi értékéhez viszonyítva nem minősül-e elkobzó jellegűnek.

[48] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el, a más jogszabályba ütközés jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja alapján állapította meg.

[49] A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[50] A Kúria a jogszabályba ütközés alkalmazásra vonatkozó további jogkövetkezményét a Kp. 147. § (1) bekezdése alapján állapította meg.

[51] A Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[52] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.