Köf.5.036/2020/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának

határozata

Az ügy száma: Köf.5036/2020/4.

A tanács tagja: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró, Dr. Kiss Árpád bíró, Dr. Patyi András bíró, Dr. Varga Zs. András bíró

Az indítványozó: Fővárosi Törvényszék

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros III. Kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata (1033 Budapest, Fő tér 3.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- megállapítja, hogy Budapest Főváros III. Kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata Képviselő-testületének az önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről szóló 10/2014. (II.28.) önkormányzati rendeletének 5. § 15. pontja más jogszabályba ütközik, ezért e rendelkezést megsemmisíti;

- megállapítja, hogy Budapest Főváros III. Kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata Képviselő-testületének az önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről szóló 10/2014. (II.28.) önkormányzati rendeletének 2020. október 30. napjáig hatályos 7. § 29. pontja más jogszabályba ütközött;

- elrendeli határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben;

- elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: indítványozó) előtt folyó per felperese 2018. évben vásárolta meg a jelenleg tulajdonában álló társasházi földszinti lakóingatlant, amelyhez az épület fennállásáig tartó földhasználati jogot szerzett a lakás előtt lévő 20 m2-es földrészletre (előkert). A társasházi épület építési vonala azonban nem vízszintes, hanem törtvonal, ezt követi az épület síkja, a felperesi lakás ennél a törésnél helyezkedik el. A lakás földszinti részének a vízszintes épületsíkhoz történő kiigazítása, beépítése – a szomszédos földszinti lakásokhoz hasonlóan – már a felperesi tulajdonlást megelőzően megtörtént. A földhasználati joggal biztosított területen túlmenően a felperes kb. 15 m2-t használ még előkertként az ingatlannal határos a Budapest Főváros III. Kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat (a továbbiakban: Önkormányzat) tulajdonában álló közterületből.

[2] A perbeli ingatlan korábbi tulajdonosának kérelmére az Önkormányzat 2019. június 30-ig tartó közterület-használati hozzájárulást adott díjfizetés ellenében a magántulajdonú ingatlanhoz kerítéssel hozzákerített 15 m2 területre. 2019 júliusában a felperes is hasonló tartalmú kérelmet terjesztett elő Budapest Főváros III. Kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata Képviselő-testületének az önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről szóló 10/2014. (II.28.) önkormányzata rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 5. § 15. pontja alapján, amelyet az Önkormányzat elsőfokú hatóságként eljáró szerve elutasított. A felperes fellebbezése folytán eljárt Önkormányzat Képviselő-testülete az elutasító döntést helybenhagyta az Ör. 7. § 29. pontjára hivatkozással. Az elutasító határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, melyben kérte annak megsemmisítését, vitatva az Ör. hivatkozott jogszabályhelyeinek alkalmazását, valamint indítványozta, hogy a bíróság forduljon a Kúria Önkormányzati Tanácsához (a továbbiakban: Önkormányzati Tanács) a határozatban hivatkozott önkormányzati rendelkezések jogszabályba ütközésének megállapítása iránt. 

 A bírói indítvány és az önkormányzat védirata

[3] Az indítványozó az előtte folyó per egyidejű felfüggesztése mellett indítványozta az Önkormányzati Tanács eljárását, az Ör. 5. § 15.) pontja, illetve a 7. § 29.) pontja más jogszabályba ütközésének és e rendelkezéseknek a perbeli ügyben való alkalmazási tilalmának megállapítását.

[4] Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. 5. § 15.) pontja, illetve a 7. § 29.) pontja sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében meghatározott törvény előtti egyenlőség követelményét, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) hátrányos megkülönböztetést tiltó 8. és 9. §-ait, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. § (2) bekezdés b) pontját, amely szerint a hatóság a hatásköre gyakorlása során a törvény előtti egyenlőséget és az egyenlő bánásmód követelményét megtartva, indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül jár el, valamint a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Jat.) 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott normavilágosság elvét és a 2. § (2) bekezdésében meghatározott visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát.

[5] Az indítványozó nem vitatva az Önkormányzat közterület-használat tárgykörben megillető rendelet alkotási jogát, kifejtette azon érvelését, hogy az Ör. 5. § 15. pontjában meghatározott időpont, mint szűkítő feltétel, valamint az Ör. 7. § 29. pontjában szabályozott kötelező elutasítás, ésszerű indok és meghatározhatatlan jogalkotói cél nélküli hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a közterület-használati hozzájárulás elbírálása során a 2015. január 1-jét követően ingatlanszerzők egy csoportjával szemben, mely a gyakorlatban egyenlőtlen állampolgári helyzetet, rendezetlen településképi állapotot teremt. A szabályozásból ugyanis az következik, hogy azok a tulajdonosok, akik 2015. január 1-jét megelőzően vagy öröklés útján szereztek ingatlant, továbbra is használhatják díjfizetés ellenében a közterületet és a használat iránti kérelmet az általános szabály [Ör. 4. § (4) bekezdés] szerint terjeszthetnek elő.

[6] Az indítványozó szerint az Ör. 5. § 15. pontja és az Ör. 7. § 29. pontja által meghatározott időpont (2015. január 1.) okszerűsége, e körben a szabályozási cél, nem értelmezhető. Ellentmondó, hogy a 2015. január 1-jét megelőzően már biztosított, tehát elbírált, és megadott közterületi hozzájárulás esetén zárja ki a változatlan feltétellel rendelkező tulajdonost a hozzájárulás egyedi mérlegelésen alapuló elbírálásából, a hozzájárulás megadhatóságából, ugyanakkor ilyen tartalmú kérelem előterjesztésére az Ör. 5.§ 15. pontja alapján kötelezi. Ennek a korlátozásnak a célja, időbelisége – szemben több más, az Ör. 7. §-ban megfogalmazott, a közterületi-hozzájárulás megadásának kizárására vonatkozó céllal – nem világos, és ezt az Ör. módosításához becsatolt előterjesztésből sem lehetett megállapítani.

[7] Az indítványozó álláspontja az, hogy az Ör. azzal, hogy a közterület használatát a hatálybalépését (2017. június 1.) megelőző időre a jogszabály erejénél fogva lényegében jogellenessé nyilvánítja, és ezzel olyan tulajdonosok is érintettek, akik 2015. január 1-je után, de még 2017. június 1-je előtt szerezték az ingatlant, sérti a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát [Jat. 2.§ (2) bekezdését].

[8] Az indítványozó előadta azt is, hogy az Ör. 4. § (4) bekezdése szerint a közterület rendeltetéstől eltérő használatához (közterület-használat) közterület-használati hozzájárulás kell. Az Ör. 5. § 15. pontja – az általános szabályból kiemelve – a 2015. január 1-jét megelőzően a magántulajdonhoz hozzákerített közterület használatára irányuló kérelemre külön is előírja a kérelem benyújtásának kötelezését. E rendelkezésben az időpont megjelölése ugyancsak sérti az egyenlő bánásmód követelményét (Ebktv. 8-9.§-ait), valamint a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát [Jat. 2. § (2) bekezdését]. A szabályozás miután hatását tekintve nem kiszámítható, és címzettjei számára előre nem látható következményekkel jár, e jogszabályhelyek alkalmazásával sérül a jogbiztonság követelménye is.

[9] Az Önkormányzati Tanács a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az Önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

[10] Az Önkormányzat védiratot nem terjesztett elő.

Az Önkormányzati Tanács döntésének indokolása

[11] Az indítvány megalapozott.

[12] Az Önkormányzati Tanács a bírói kezdeményezés alapján az indítvány keretei között járt el, az Ör. indítványban jelölt rendelkezéseit vizsgálta.

I.

[13] Az indítvánnyal érintett rendeleti szabályok az alábbiak:

[14] Az Ör. 5. § 15. pontja szerint: „közterület-használati hozzájárulást kell beszerezni különösen: […] 15. a magántulajdonú ingatlanhoz 2015. január 1-jét megelőzően hozzákerített közterületrész használatához.”

[15] Az Ör. 2020. október 30. napjáig hatályos 7. § 29. pontja alapján: „nem adható közterület-használati hozzájárulás: […]  29. az öröklés jogcímen történő tulajdonjogszerzés kivételével az ingatlan új tulajdonosa részére, amennyiben a magántulajdonú ingatlanhoz 2015. január 1-jét megelőzően hozzákerített közterületrész használatához az ingatlan korábbi tulajdonosa közterület-használati hozzájárulást kapott.”

[16] E jogszabályi rendelkezések 2017. június 1-től hatályosak, az Ör. 25/2017. (V. 26.) számú önkormányzati rendelettel (1.§-a és 3.§-a) történtmódosítása folytán.

II.

[17] Az indítványozó az Ör. támadott rendelkezéseinek több jogszabályba ütközését észlelte, mely jogszabályok közül az Önkormányzati Tanács elsőként azt vizsgálta meg, hogy az Ör. 5. § 15. pontja és a 2020. október 30. napjáig hatályos 7. § 29. pontja mennyiben felel meg a Jat. 2. § (1) bekezdésében írt normavilágosság követelményének. 

[18] A Jat. 2. § (1) bekezdése értelmében „a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie”.

[19] A Jat. idézett rendelkezése a jogállamiság meghatározó alkotóelemének tekintett jogbiztonság részeként megkövetelt normavilágosság elvét fejezi ki, és mint ilyen, az Alkotmánybíróság egyértelmű gyakorlatában is többször megerősítést nyert. A világos, érthető és mindenki számára értelmezhető normatartalommal kapcsolatban az Alkotmánybíróság számos határozatot hozott. Ezek szerint a jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon {először 11/1992. (III.5.) AB határozat, legutóbb megerősítve: 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [116]}.

[20] Az Alkotmánybíróságnak következetes a gyakorlata a tekintetben is, hogy a jogállamiságnak [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés] nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. „A jogbiztonság az állam – és elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, és egyértelműek legyenek. Működésüket tekintve kiszámíthatónak és előreláthatónak kell lenniük a norma címzettjei számára. A jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is”. {az Alaptörvény hatálybalépését követően először: 31/2012. (VI. 29.) AB határozat, Indokolás [25]; további megerősítése: 3024/2019. (II. 4.) AB határozat, Indokolás [41]. 17/2019. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [68]}

[21] A Jat. hatályát megjelölő rendelkezés [1. § (1) bekezdés a) pont] értelmében az önkormányzati jogalkotók számára törvényi előírássá vált a jogállamiság, jogbiztonság alkotmányos elvéből levezetett normavilágosság, korábban alkotmányos követelménye (Köf.5015/2012/6. sz. határozat).

[22] Az Önkormányzati Tanács gyakorlata szerint törvénysértő – a Jat. 2. § (1) bekezdésébe foglalt világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom követelményébe ütközik – az önkormányzati rendeleten belüli kollúzió, ha jogértelmezéssel az ellentmondást nem lehet kiküszöbölni, vagy akkor, ha az ellentmondásban álló rendelkezések valamelyike egyben magasabb jogszabályba is ütközik (Köf. 5017/2013/3. számú határozat). Sérti a normavilágosság követelményét, ha az önkormányzati rendelet rendelkezései pontatlanok, egymással ellentmondóak és hatálytalan jogszabályi rendelkezésekre utalnak (Köf. 5.031/2020. számú határozat [33] pont).

[23] Jelen esetben a vizsgált önkormányzati rendelkezések alapján nem állapítható meg pontosan, hogy magántulajdonú ingatlanrészhez hozzákerített közterületrész használatához mely esetekben szükséges közterület-használati hozzájárulást beszerezni: logikailag ellentétes szabályozást tartalmazott a 2015. január 1-jét megelőzően hozzákerített közterületrészeket érintően az Ör. 5. § 15. pontjában előírt kötelezettség és az Ör. 2020. október 30. napjáig hatályos 7. § 29. pontjában előírt tilalom. A közterületi hozzájárulás beszerzésére történő kötelezés külön előírása az 5. § 15. pontjában, majd a hozzájárulás megadhatóságának kizárása 7. § 29. pontjában a norma címzettjei számára egyértelmű szabályozási tartalommal nem bír, továbbá nem világos az Ör. vizsgált rendelkezéseiben megjelölt időpont – 2015. január 1. – okszerűsége sem.

[24] Az Önkormányzati Tanács a vizsgált önkormányzati rendelkezésekben található kollíziókat jogértelmezéssel is megpróbálta feloldani az Alaptörvény 28. cikkében foglalt bírói jogértelmezésre irányadó szabályt is szem előtt tartva, amely értelmében „[a] bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” Az Alaptörvény e rendelkezése tehát előírja, hogy a bíróságoknak elsősorban a jogszabályok célja szerinti (objektív teleologikus) jogértelmezést és az alkotmánykonform értelmezést kell alapul venniük.

[25] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény e cikke kapcsán hangsúlyozta, hogy „az adott ügyben alkalmazandó jogszabályoknak pusztán a nyelvtani értelmezése nem felel meg az indokolt bírói döntéssel szemben támasztott alkotmányos követelményeknek. Ennek oka, hogy az Alaptörvény 28. cikke azt a kötelezettséget rója a bíróságokra, hogy a jogszabályokat azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük. A bírói jogalkalmazás folyamatában a jogszabályok értelmezése egy olyan komplex indokolást igényel, amely a szintaktikai mellett a teleologikus és a rendszertani értelmezés szempontjait is felismeri, értékeli és egymásra tekintettel ütközteti. A jogértelmezés ezen bíró által érvényesített, komplex folyamatában az irányadó jogi normákat a rendszertani értelmezés keretében nemcsak egymásra tekintettel, hanem a jogalkotó céljára és az Alaptörvényre figyelemmel is értékelni kell a konkrét ügyben” (3179/2018. (VI. 8.) AB határozat, Indokolás [81]).

[26] Az Alaptörvény 28. cikke egyszerre határoz meg kötelezettséget a bíróságok számára a jogértelmezési művelet során, mindazonáltal a jogalkotót is köti a jogalkotás során, hisz egy jogi norma megalkotásával a jogalkotó mindig egy kitűzött célt kíván elérni, e cél elérése végett alkotja meg a jogszabályt. Jelen esetben e jogalkotói cél nem jelenik meg a vizsgált önkormányzati rendelkezésekben megjelölt időpont – 2015. január 1. – vonatkozásában, az sem az objektív (Alaptörvény 28. cikkében megjelölt feltételezés „a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos cél”), sem pedig a szubjektív (a konkrét jogalkotó konkrét célja) teleologikus értelmezés alapján nem állapítható meg.

[27] Az Önkormányzati Tanács egyetért az indítványozó azon érvelésével, hogy az Önkormányzat által a magántulajdonú ingatlanok vonatkozásában bevezetett korlátozásnak sem a célja, sem az időbelisége – szemben az Ör. 7. §-ában felsorolt egyéb, a közterületi hozzájárulás megadását kizáró esetekben – nem világos. A szabályozásból nem tűnik ki, hogy az Önkormányzat változatlan feltételek mellett milyen okból zárja ki az ingatlan új tulajdonosát a közterületi hozzájárulás iránti kérelem egyedi mérlegelésen alapuló elbírálásából, miért tiltja a hozzájárulás megadhatóságát, ha a tulajdonos az ingatlan tulajdonjogát jogügylettel szerezte meg és a korábbi tulajdonos a 2015. január 1-jét megelőzően hozzákerített közterületrész használatához már rendelkezett közterületi hozzájárulással. Teleologikus értelmezés alapján sem állapítható meg, hogy a korlátozás bevezetésére miért éppen a használatba vett közterületrész lekerítésének Ör.-ben előírt időpontjához kapcsolódóan került sor.

[28] Mindezek alapján az Önkormányzati Tanács megállapította, hogy az Ör. 5. § 15. pontja, illetve a 2020. október 30. napjáig hatályos 7. § 29. pontja a Jat. 2. § (1) bekezdésében foglalt normavilágosság követelményének nem felelnek meg. Jelen ügyben nyilvánvaló, hogy jogszabály-értelmezéssel a szabályozással kapcsolatos ellentmondás nem oldható fel, a jogalkotói cél nem határozható meg a vizsgált önkormányzati rendelkezésekben található időpont vonatkozásában, ezért az Önkormányzati Tanács az Ör. 5. § 15. pontját a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette. Az Önkormányzati Tanács megállapította továbbá a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja alapján, hogy az Ör. 2020. október 30. napjáig hatályos 7. § 29. pontja más jogszabályba ütközött.

III.

[29] Az Önkormányzati Tanács az Ör. indítvánnyal támadott rendelkezései jogszabályba ütközésének megállapítását követően az indítványban hivatkozott további jogszabályba-ütközések kapcsán már csak a következőket jegyzi meg.

[30] Az Önkormányzati Tanács az önkormányzati rendelkezések visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába [Jat. 2.§ (2) bekezdés] ütközésének vizsgálata során is az alkotmánybírósági értelmezést követi.

[31] A Jat. 2. § (2) bekezdése alapján jogszabály – így az önkormányzati rendelet is – a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

[32] Az Alkotmánybíróság az 1/2016. (I. 29.) AB határozatában áttekintette a visszaható hatállyal kapcsolatban konkrét ügyekben kialakított korábbi gyakorlatát, és a vizsgált esetek alapján megállapította, hogy „a tilalom egyfelől nem abszolút, másfelől, mivel az Alkotmánybíróság által vizsgált jogviszonyok szükségképpen különböznek egymástól – közjogi vagy magánjogi, folyamatban levő vagy már teljesedésbe ment vagy rövid-, hosszú távúak esetleg tartósak stb. – ezért az Alkotmánybíróság esetről esetre vizsgálja meg, hogy megvalósul-e a jogbiztonság sérelme.” (8/2016. (IV. 6.) AB határozat Indokolás [55-56] pontjai).

[33] Az Önkormányzati Tanács az indítvánnyal támadott önkormányzati rendelkezések vizsgálata során nem észlelt visszaható hatályú jogalkotást. Jelen jogviszonyban nincs szó jog elvonásáról vagy korlátozásáról, mert a közterület rendeltetésétől eltérő engedély nélküli használatára senkinek sincs alanyi joga, annak biztosítása a települési önkormányzatok mérlegelési hatáskörébe tartozik. Továbbá az Ör. támadott rendelkezései a hozzákerített közterületrész használatát visszamenőlegesen nem nyilvánítják jogellenessé és utólagos díjfizetési kötelezettséget sem írnak elő azon tulajdonosok felé, akik 2015. január 1. után, de még 2017. június 1. előtt szerezték meg az ingatlan tulajdonjogát. Mindössze arról rendelkeznek, hogy az önkormányzat a jövőben nem kívánja a korábbi szabályozásnak megfelelően a közterület magántulajdonú ingatlanhoz történő hozzákerítésével megvalósuló eltérő célú használatot biztosítani.

[34] Az Önkormányzati Tanács az egyenlő bánásmód követelményével és annak érvényesülésével összefüggésben mindössze rámutat, hogy az Ebktv. a jelen ügyben felmerült problémára nem alkalmazható. Az indítványozó előtt folyó perben olyan önkormányzati tulajdonú területről van szó, amelyre egykor az önkormányzat közterület-használati engedélyt adott, azaz egyes jogalanyokat pozitív diszkriminációban részesített. Az Ebktv. azonban védett tulajdonságok felmutatását kéri és csak a hátrányos megkülönböztetést tiltja, ezért Ebktv. 8-9. §-ainak megsértése fogalmailag is kizárt.

[35] Az Önkormányzati Tanács a normakontroll eljárásban a helyi norma más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványt az alaptörvényi összefüggéseket is értékelve vizsgálja. Ugyanakkor a helyi norma más jogszabály közbejötte nélküli, közvetlenül Alaptörvénybe ütközését állító indítványt (jelen esetben indítványrészt) az Önkormányzati Tanácsnak nincs hatásköre vizsgálni, figyelemmel az Alaptörvény T) cikkének (2) bekezdésére, valamint a 25. cikk (2) bekezdésére. Az indítványozó jelen ügyben az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése megsértésével összefüggésben megsértett jogszabályként az Ákr. 2. § (2) bekezdés b) pontjára úgy hivatkozott, hogy azzal kapcsolatos érdemi álláspontját nem fejtette ki, ami nem tette lehetővé e jogszabálysértés érdemi vizsgálatát.

IV.

[36] A megsemmisített önkormányzati rendelkezés az Önkormányzati Tanács határozatának a hivatalos lapban való közzétételét követő napon hatályát veszti, és e naptól nem alkalmazható [Kp. 146. § (3) bekezdés]. Az Önkormányzati Tanács a hatályvesztés időpontját a Kp. 146. § (4) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén ettől eltérően is meghatározhatja, a jelen ügyben azonban sem ajogbiztonság, sem az önkormányzati rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme a hatályvesztés eltérő időpontjának megállapítását nem indokolta.

[37] A Kp. 147. § (1) bekezdése értelmében, ha az önkormányzati rendelet rendelkezésének megsemmisítésére, illetve más jogszabályba ütközésének megállapítására bírói indítvány alapján került sor, a megsemmisített rendelkezés nem alkalmazható az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben. Ezen általános alkalmazási tilalom mellőzését az Önkormányzati Tanács elrendelheti, ha azt a közérdek védelme, a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme indokolja, de jelen esetben ilyen körülmények nem álltak fenn.

A döntés elvi tartalma

[38] Az Alaptörvény 28. cikke – többek között – előírja a bíróságok számára, hogy a jogértelmezés során vegyék figyelembe a jogszabály célját. Az Alaptörvény 28. cikke ezáltal azt is feltételezi, hogy a jogalkotás – így az önkormányzati rendelet megalkotása – során követelmény, hogy a jogalkotói cél a jogszabályokból mindenki számára érthető és értelmezhető módon kiderüljön.

Záró rész

[39] Az Önkormányzati Tanács az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el, a más jogszabályba ütközés jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja és b) pontja, valamint 146. § (3) bekezdés alapján állapította meg.

[40] A határozat Magyar Közlönyben való közzététele a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[41] A Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[42] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2021. február 23.

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke,
Dr. Dobó Viola s.k. előadó bíró,
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró,
Dr. Patyi András s.k. bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró