Köf.5.035/2018/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf.5035/2018/3.

A tanács tagjai: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró,
                         Dr. Dobó Viola bíró

Az indítványozó: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
                           (1143 Budapest, Hungária körút 179-187.)

Az érintett önkormányzat: Halásztelek Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testülete
                                           (2314 Halásztelek, II. Rákóczi Ferenc út 68.)

Az ügy tárgya: Építményadóról szóló önkormányzati rendeleti szabályok törvényességi felülvizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- megállapítja, hogy a Köf.5017/2018/3. számú határozatában törvényellenesnek nyilvánított Halásztelek Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 20/2002. (XII. 11.) önkormányzati rendeletének 2013. január 12-ig hatályban volt 3. § f) pontja nem alkalmazható a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyó 42.K.28.157/2017. számú perben, valamint valamennyi, a jelen határozat időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben;

- megállapítja, hogy a Köf.5048/2015/3. számú határozatában törvényellenesnek nyilvánított Halásztelek Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 25/2012. (XII. 14.) önkormányzati rendeletének 2016. február 29-ig hatályban volt 4. §-a egyes rendelkezései nem alkalmazhatók a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyó 42.K.28.157/2017. számú perben, valamint valamennyi, a jelen határozat időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben;

- elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;

- elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Halásztelek Város Önkormányzatának Jegyzője, mint önkormányzati adóhatóság (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) határozatával utólagos adómegállapítás keretében a felperes terhére 2011–2015. adóévekre összesen 573.856.- Ft adóhiánynak minősülő építményadó fizetési kötelezettséget, továbbá 286.928.- Ft adóbírságot, és 97.275.- Ft késedelmi pótlékot állapított meg a Halásztelek, .../95. hrsz.-ú ingatlan után.

[2] Az ezen alapügy felperese (a továbbiakban: felperes) fellebbezése során másodfokú hatóságként eljárt Pest Megyei Kormányhivatal alperes (a továbbiakban: alperes) a 2017. április 28. napján kelt PE/040/00656-3/2017. számú határozatával az elsőfokú határozat rendelkező részéből a 2011. adóévre megállapított, adóhiánynak minősülő 107.598.- Ft építményadó fizetési kötelezettséget (és az arra vonatkozóan megállapított 53.799.- Ft adóbírságot, valamint 41.697.- Ft késedelmi pótlékot) törölte, valamint az elsőfokú határozatot a 2016. adóévi építményadó fizetési kötelezettség megállapítását mellőző, továbbá a 2012. adóévi, 2013. adóévi, 2014. adóévi, és 2015. adóévi, összesen 466.258.- Ft építményadó fizetési kötelezettséget, valamint az arra vonatkozóan összesen 233.129.- Ft adóbírságot megállapító részeiben helybenhagyta. Ezenkívül az összesen 55.578.- Ft, 2012– 2015. adóévi késedelmi pótlékot megállapító részében az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és az önkormányzati adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította.

[3] A felperes kereseti kérelmében előadta, hogy álláspontja szerint Halásztelek Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 20/2002. (XII. 11.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.1.) 3.§ f) pontjában szereplő, a 2013. januártól hatályos 25/2012. (XII. 14.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.2.) 4. § (1) bekezdésében szereplő, valamint a 17/2014. (XII. 01.) számú rendelete (a továbbiakban: mód.Ör.2.) 4.§ (1)–(2)  bekezdéseiben szereplő, az adómentességet az életvitelszerű ott-lakás közműszámlákkal és szomszédi nyilatkozatokkal az önkormányzati adóhatóság által elfogadottan igazolt követelményén túlmenően a bejelentkezés igazgatási aktusához kötött kitételek törvénysértőek, ugyanakkor az önkormányzati adóhatóság a tényállást nem tisztázta, az alperes pedig ezt jogszabálysértő módon hagyta helyben. Kifejtette továbbá, hogy az alperes kezdeményezésére a Kúria Önkormányzati Tanácsa az előbbiekben jelzett rendeleti, igazgatási (bejelentkezési) többletfeltételt a 2016. január 26. napján kelt Köf.5.048/2015/3. számú határozatában (a továbbiakban: Köf.2015.) megsemmisítette, ezért ezzel összefüggésben indítványozta a megsemmisített rendelkezés jelen ügyben való alkalmazási tilalmának elrendelését.

[4] Az alperes a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 136. § (2) bekezdése és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 24. § (1) bekezdés f) pontja alapján kezdeményezte az Ör.2. 4. § (1)–(2) bekezdései azon szövegrészeinek megsemmisítését, amelyek az építményadó alóli mentesség, illetve az adókedvezmény igénybevételét nemcsak a magánszemély, a lakásbérlő, vagy lízingelő személyek életvitelszerű ott-lakásától teszik függővé, hanem a jogosultságot egy igazgatási aktushoz, a lakcímbejelentés megtörténtéhez is kötik.

[5] A Köf.2015. megállapította, hogy az Ör.2. 4. § (1) bekezdésének „amelyben a magánszemély adóalany a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ában meghatározott lakóhelyet létesített, és” szövegrész; 4. § (2) bekezdés a) és b) pontjainak „az 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ában meghatározott lakóhelyet létesítő, és amelyet”, valamint „bejelentett” szövegrész; 4. § (2) bekezdés c) pontjának ca) cb) cc) cd) alpontjaiban a „fő lakáscímre bejelentett” szövegrész törvényellenes, ezért azokat megsemmisítette.

Az indítvány és az önkormányzat álláspontja

[6] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az előtte folyó per felfüggesztése mellett végzéssel indítványozta az Ör.1., az Ör.2. és a mód.Ör.2. törvényességének vizsgálatát, kérte a jogszabály vonatkozó pontjának megsemmisítését, továbbá a perben való alkalmazása tilalmának kimondását. Fentiekre tekintettel a bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 155/C. § (1) bekezdése és a Bszi. 48. § (3) bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsának az eljárását. A bíróság megállapítása szerint indítványa lényegében a Köf.2015. határozatában foglaltak visszamenőleges hatályú alkalmazására irányul a korábban hatályos – perrel érintett időszakot érintő – rendeletek tekintetében.

[7] A bíróság álláspontja szerint az építményadó alapjául szolgáló többször módosított Ör.1. 3. § f) pontjának a 2010. január 1. – 2012. december 31. között hatályos szövegéből, és az Ör.2. 4. §-ának 2013. január 1. – 2014. december 31. között hatályos szövegéből az „állandó bejelentett”, valamint a mód.Ör.2. 4. §-a (1) bekezdésének 2015. január 1. napjától hatályos szövegéből az „amelyben a magánszemély adóalany a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ban meghatározott lakóhelyet létesített, és” szövegrész; a 4. § (2) bekezdés a) és b) pontjainak „az 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ában meghatározott lakóhelyet létesítő, és amelyet”, valamint „bejelentett” szövegrész; a 4. § (2) bekezdés c) pontjának ca) cb) cc) cd) alpontjaiban „fő lakáscímre bejelentett” szövegrészek az 1990. évi C. törvény 6. § c) és d) pontjaiban foglalt rendelkezéseibe ütköznek.

[8] Az indítványozó bíróság érvelése szerint, tekintettel arra, hogy korábban a rendelet felülvizsgálatát a Pest Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja kezdeményezte, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.2015. számú határozatának meghozatala során absztrakt normakontroll hatáskörben járt el, így e határozat alapján a Bszi. 56. § (4) bekezdésének az a szabálya irányadó, mely szerint a megsemmisítés nem érinti a hatályvesztést megelőző jogviszonyokat, valamint a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. Ugyanakkor ezen szabály alól kivételt jelent a Bszi. 56. § (5) bekezdésében foglalt bírói kezdeményezés, konkrét normakontroll eljárásban.

[9] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

[10] Az érintett önkormányzat védiratot nem terjesztett elő.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[11] Az indítvány megalapozott, az alábbiak szerint.

[12] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt tartalma szerint, a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján bírálta el. A Kp. 140. § (1) bekezdése szerint az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást indítvánnyal kell megindítani, amelyre a keresetlevél szabályait kell alkalmazni. A Kp. 157. § (1) bekezdése értelmében a törvényt a 2018. január 1. napján vagy azt követően előterjesztett keresetlevél alapján indult eljárásokban kell alkalmazni. A Kp. 144. §-a szerint érdemben, ha a bíróságnak az előtte folyamatban lévő eljárásban önkormányzati rendelet olyan rendelkezését kell alkalmaznia, amelynek más jogszabályba ütközését észleli, a bírósági eljárás felfüggesztése mellett a Kúriánál indítványozza az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást. A bíróság indítványának előterjesztését elsősorban az alapozhatja meg, hogy az adott rendeletet az előtte folyamatban lévő eljárásban alkalmaznia kellene. A már hatályon kívül helyezett, vagy módosított, illetve a Kúria által megsemmisített, de az adott adóévre irányadó kötelezettségek vagy kedvezmények (mentességek) megállapítása szempontjából irányadónak tekintett, alkalmazandó rendeleti szabályok normakontroll eljárás tárgyát képezhetik.

I.
[13] Az indítvánnyal érintett önkormányzati rendeleti rendelkezések a következők.

Ör.1. 2013. január 12-ig hatályban volt 3. § f) pontja az alábbiak szerint rendelkezik:
„Mentes az adó alól:
[…]
f.) az adókötelezettség keletkezésekor az ingatlan nyilvántartásban lakás, vagy lakóházként bejegyzett, vagy ekként széljegyzett építmény.”

Az indítvány a „2010. január 1. – 2012. december 31. között” időszakot jelöli meg az Ör.1. hatályosságaként és a 3. § f) pont szövegéből az „állandó bejelentett” szövegrészt tartalmazza. A Kúria az előbbiek szerinti valós szövegállapotot vette alapul.

[14] A Kúria az Ör.2. számát, a jelen határozat szerinti 25/2014. (XII.14.) számmal állapította meg, észlelve, hogy a bíróság indítványa szerint az ügyirat részét képező, az érintett önkormányzat által kiadott szövegváltozatokon eltérő dátum megjelölés (XI.14.) szerepel. Mindezzel szemben a Nemzeti Jogszabálytár keresőjében a kérdéses jogszabály kétséget kizáróan az előbbi (XII.14.) dátum szerint azonosítható volt. 

[15] Az Ör.2. 2016. február 29-ig hatályos 4. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Mentes az építményadó alól: az a magánszemély tulajdonában lévő lakás, amelyben a magánszemély adóalany a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ában meghatározott lakóhelyet létesített, és amelyet életvitelszerűen otthonául használ.
(2) Kedvezményben részesül:
a) az a magánszemély adóalany, akinek lakás vagy lakóházként bejegyzett építményébe érvényes lakásbérleti szerződés alapján – az 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ában meghatározott lakóhelyet létesítő, és amelyet életvitelszerűen otthonául használó – bejelentett személyek laknak;
b) lakás céljára szolgáló épület, épületrész esetén az a nem magánszemély adóalany, aki magánszeméllyel olyan pénzügyi lízingszerződést köt az adókötelezettség alá eső ingatlanra, amely alapján a szerződésben meghatározott futamidő végén magánszemély válik az adókötelezettség alá eső ingatlan tulajdonosává és az év első napján az adókötelezettség alá eső ingatlanában az 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ában meghatározott lakóhelyet létesítő, és amelyet életvitelszerűen otthonául használó – bejelentett személyek laknak;
c) Az adókedvezmény mértéke:
ca)    1 fő lakáscímre bejelentett személy esetén: 25%;
cb)    2 fő lakáscímre bejelentett személy esetén: 50%;
cc)    3 fő lakáscímre bejelentett személy esetén: 75%;
cd)    4 fő lakáscímre bejelentett személy esetén:100%.”

Az indítvány a kiemelt szövegrészeket érinti azzal, hogy a 2013. január 1. – 2014. december 31. között hatályos állapot szerint ugyancsak az „állandó bejelentett” szövegrészre utal. A Kúria az előbbiek szerinti valós szövegállapotot vette alapul.

[16] A mód.Ör.2. rendelkezései az Ör.2. 2015. január 01-től, a Köf.2015. rendelkezése folytán 2016. február 29-ig hatályos rendelkezései. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (1) és (2) bekezdése szerint a módosító rendelkezés a hatálybalépéssel végrehajtottá válik és hatályát veszti. Az Ör.2. vonatkozó további módosulásának tehát a korábbi módosításra nincs hatása, ez utóbbi hatálya „nem éled fel”. Az indítvány mód.Ör.2.-t érintő része tehát a fentiek szerint valójában az Ör.2-t érinti, és a Kúria eszerint is bírálta el azt.

[17] Megjegyzendő továbbá, hogy a bírói indítvány a mód.Ör.2. rendelkezéseként, ami valójában annak 2. §-a, az Ör.2.-ben foglalt módosuló szakaszokra hivatkozik. A Kúria e formai okból kifolyólag is következetesen az Ör.2. szabályozásváltozását követte.

II.

[18] Az alkalmazandó jogeseti anyag az alábbiak szerint állapítható meg.

[19] Mivel a mód.Ör.2. beépült az Ör.2.-be, ezért a mód.Ör.2. törvényessége külön vizsgálatától a Kúria eltekintett.

[20] Az Ör.1. indítványban szereplő rendelkezésének törvénysértő voltát a Kúria Köf.5.017/2018/3. számú határozata (a továbbiakban: Köf.2018.) megállapította.

[21] Az Ör.2. indítványban szereplő (a mód.Ör.2-vel módosított) rendelkezéseinek törvénysértő voltát a Köf.2015. megállapította.

III.

[22] Az ügy érdemét illetően a Kúria a Köf.2015. és a Köf.2018. határozatai indokolásával összhangban állapítja meg a következőket.

[23] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése „a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között” hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. Az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésébe, amely szerint „[f]eladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot”. Helyi adók bevezetésére a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 1. §-a hatalmazza fel az önkormányzatokat, melyek a Htv. rendelkezéseinek keretei között élhetnek az adómegállapítás jogával.

[24] A Kúria több határozata indokolásában értelmezve a Htv. 6. § d) és c) pontját, több döntésben megállapította, hogy az építményadó esetében az érintett önkormányzat nincs tekintettel az adófizetési kötelezettségben érvényesülő jogegyenlőségre (a Htv. az ügy idején hatályos 6. § c) pontjára) és a Htv. mentességekre vonatkozó, a lakhatás biztonságát különösen preferáló rendelkezéseire (Htv. 6. § d) pont) akkor, ha a vagyontömeg értékében megtestesülő teherbíró képességen túli, a tényleges lakhatáshoz nem kapcsolódó szempontokat is értékel. Másképpen megfogalmazva: az adókötelezettség alóli mentesülés nem lehet az adóalany igazgatási jellegű nyilvántartásának függvénye.

[25] A lényegében „bejelentett állandó lakosként” való meghatározás alapján a tulajdonosnak igazgatási úton bejelentett állandó lakóhelyet kellene létesítenie az adott ingatlanban ahhoz, hogy az építményadó alól mentesülhessen. E szabályozás az Alkotmánybíróság 55/2008. (IV.24.) AB határozatának 3.3.4 pontjára és a Kúria Köf.5.076/2012/4. számú határozatára is figyelemmel, a vagyontömeg értékén és az adóalany teherviselő képességén túl olyan többletfeltételt határozott meg, amely a Htv. 6. § d) pontjába ütközően törvénysértő. Az önkormányzat vagyoni típusú adó esetében a kötelezettséget nem teheti az adóalany igazgatási szempontú lakhatásától függővé, mert ez az adóalanyok jövedelmi, vagyoni viszonyaival, vagyoni helyzetével össze nem függő, tárgyilagos mérlegelés mellett ésszerű indok nélküli különbségtétel. Ezen túlmenően a rendelkezés az ügy idején hatályos, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 178. § 7. pontjával is ellentétes, amennyiben e jogszabályhely az állandó lakóhely fogalmát igazgatási bejelentéshez nem kötötte.

[26] A Htv. általános rendelkezései között elhelyezett 6. § d) pontja az önkormányzati jogalkotó által nyújtható mentességek körét – a tételesen megjelölt mentességeken túl – nyitva hagyja. A Htv. rendelkezései ebben a tekintetben „minimumszabályként” értékelhetők, azaz az önkormányzati jogalkotó a törvényi mentességi szabályokon túl, további mentességeket adhat az adózóknak. A Htv. azonban determinálja a települési önkormányzatok által kialakítható szabályozás irányát, a törvényi rendelkezéseken túli mentességi szabályok értelmében az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: „(…) az e törvény második részében meghatározott mentességeket, kedvezményeket további, így különösen a lakások esetében a lakásban lakóhellyel rendelkező eltartottak számától, a lakáson fennálló, hitelintézet által lakásvásárlásra, lakásépítésre nyújtott hitel biztosítékául szolgáló jelzálogjog fennállásától, a lakásban lakóhellyel rendelkezők jövedelmétől függő mentességekkel, kedvezményekkel bővítse (…)”. A Htv. 6. § d) pontjának „így különösen” fordulata arra utal, hogy az építményadó alóli mentesülés elsődlegesen a lakásingatlant érintheti, és a mentesülés lehetősége pedig elsődlegesen szociálpolitikai megfontolásokon kell, hogy nyugodjon.

[27] A Kúria az indítványozó bírósággal egyetértve értékeli, hogy korábban a Köf.2015. felülvizsgálati eljárását a Pest Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja kezdeményezte, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.2015. számú határozatának meghozatala során absztrakt normakontroll hatáskörben járt el. Így e határozat alapján a megsemmisítés nem érinti a hatályvesztést megelőző jogviszonyokat, valamint a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. A bírói kezdeményezés a már hatályon kívül helyezett rendelkezések tekintetében konkrét normakontroll eljárást eredményezett a Köf.2018. esetében. A megelőző határozatokkal egyező érvek alapján a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom Kp. 147. § (1) bekezdés első fordulata alapján való kimondása mellett, ugyanezen jogszabályhely második fordulat alapján általános alkalmazási tilalom, valamely bíróság előtt folyamatban lévő valamennyi egyedi ügyre vonatkozóan is indokolttá vált. A Kúria az ismétlődő esetek azonos jogi megítélésére tekintettel nem látja okát e rendelkezés mellőzésének, mivel a Kp. 147. § (2) bekezdés szerinti, törvényben meghatározott megengedett okai nem állnak fenn.

[28] A Kúria mindezek alapján az Ör.1. és az Ör.2. tekintetében érdemben az indítványnak helyt adott azzal, hogy a már törvényellenesnek kimondott, hatályukat vesztett rendelkezések korábbi esetekre való alkalmazása mellett általános tilalmat is megállapított a tárgyban folyamatban lévő egyedi ügyekben.

Záró rész

[29] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[30] A Kúria a törvényellenesség jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja alapján állapította meg.

[31] A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[32] Adott jogellenesnek minősített, illetve megsemmisített rendelkezések vonatkozásában a folyamatban lévő ügyben és az általános alkalmazás tilalmát a Kp. 147. § (1) bekezdése mondja ki.

[33] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[34] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2019. január 8.

Dr. Balogh Zsolt s. k. a tanács elnöke,
Dr. Horváth Tamás s. k. előadó bíró,
Dr. Dobó Viola s. k. bíró