Köf.5.034/2018/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Köf.5034/2018/4.

A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola     előadó bíró
                         Dr. Horváth Tamás bíró

Az indítványozó: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal

Az érintett önkormányzat: Tivadar Község Önkormányzata
                                          (4921 Tivadar, Petőfi utca 24.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- Tivadar Község Önkormányzatának a helyi adókról szóló 14/2017. (XI. 29.) számú önkormányzati rendelete 10. §-a jogszabály-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt elutasítja;

- elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1]    A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: Kormányhivatal) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 132. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt feladat-és hatáskörében eljárva megvizsgálta Tivadar Község Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 14/2017. (XI. 29.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) jogszerűségét. A Kormányhivatal 2018. július 30-án a Mötv. 132. § (1) bekezdés a) pontja alapján törvényességi felhívásban kezdeményezte az Ör. telekadóra vonatkozó szabályozásának felülvizsgálatát és módosítását. A törvényességi felhívás a telekadó mértékét, valamint azt a tényt kifogásolta, hogy a rendelet nem differenciál az adómérték megállapításakor, továbbá, hogy az adó mértékét a rendelet magánszemélyek kommunális adójára vonatkozó utalással állapította meg.

[2]  Tivadar Község Önkormányzat Képviselő-testülete (a továbbiakban: önkormányzat) a törvényességi felhívást megtárgyalta, és a 4/2018. (IX.27.) rendeletével az Ör.-t a törvényességi felhívás 2. pontjában foglaltaknak megfelelően – a kommunális adóra való utalással összefüggésben – módosította. A törvényességi felhívás 1. pontjában foglaltakkal azonban az önkormányzat nem értett egyet, az adó mértékét (200 Ft/m2) változatlanul hagyta és nem differenciált az adómérték megállapításakor.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[3]    A fenti tényállás alapján a Kormányhivatal a Mötv. 136. § (2) bekezdésében foglalt lehetőségével élve a Kúriához fordult, kezdeményezte az Ör. 10. §-a törvényességi vizsgálatát és megsemmisítését. A Kormányhivatal álláspontja szerint az önkormányzat az Ör. vitatott rendelkezése ellentétes a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. § g) pontjával. Előadta, hogy a rendelkezésére álló dokumentumok és információk szerint Tivadar községben 2016. év folyamán 11  – 1965 m2 összterületű – ingatlan került megvételre, melyek bejelentett értéke összesen 295.000 Ft. A vételárat a Nemzeti Adó és Vámhivatal Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Adó- és Vámigazgatósága Illeték Osztálya (a továbbiakban: NAV) felülvizsgálta és azt a forgalmi értékhez igazodóan helytállónak találta. A megvásárolt ingatlanok vonatkozásában a 2017. évre vonatkozóan összesen 393.000 Ft összegű telekadó fizetési kötelezettség keletkezett. Ez azt jelenti, hogy az éves telekadó mértéke a forgalmi érték 133%-t eléri, így közel ¾ év alatt felemészti az adóztatott ingatlan értékét.

[4]     A Kormányhivatal hivatkozott a Kúria Önkormányzati Tanácsa kialakított gyakorlatára, mely alapján a 2017. január 1-től hatályos Htv. 7. § g) pontja egyrészt implicit módon magában foglalja az adómegállapítás során a differenciálás kötelezettségét (Köf.5013/2017.4). Másrészt a telekadóról szóló szabályozás során a törvényben meghatározott elvek alkalmazása körében igazodni kell ahhoz a szemponthoz, hogy az adómérték az adótárgy forgalmi értékéhez képest ne legyen túlzott (Köf.5024/2016/5). Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy a Kúria gyakorlata szerint a vagyon értékének közel 60-70%-át kitevő adómérték súlyosan aránytalannak minősül (Köf.5021/2017/4.), illetve a forgalmi értéket egy év alatt felemésztő vagyoni típusú adó a közteherviselés általános elveivel ellentétes, „ebben az esetben a több évet átfogó adóztatási gyakorlat vizsgálatára nincs szükség” (Köf. 5001/2018/5).

[5]   A Kormányhivatal utalt arra is, hogy amennyiben az önkormányzat álláspontja szerinti 1000 Ft/m2 forgalmi értéken történt volna az érintett ingatlanok értékesítése, a kifogásolt adó mértéke akkor is konfiskáló jellegű lenne, ugyanis belátható időn – öt éven – belül felemésztené a telek forgalmi értékét.

[6]    A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján a 42.§ (1) bekezdése értelmében hívta fel az érintett önkormányzatot az indítványra vonatkozó nyilatkozata előterjesztésére.

[7]   Az önkormányzat védiratában,  – azzal a 11 ingatlannal kapcsolatban, melyek tekintetében a Kormányhivatal konfiskálónak találta a telekadó mértékét –  a következőket adta elő. A 11 üdülőterületi ingatlan felszámolás során került 150 Ft/m2 áron, összesen 295.000 Ft-ért egy személy tulajdonába.

[8]   Az önkormányzat álláspontja szerint a felszámolási eljárás során kialakult 150 Ft/m2 vételár értékesítési kényszer hatására, olyan eljárás eredményeként alakult ki melynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszűnése során a hitelezők a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. Az önkormányzat hivatkozott a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére vonatkozó részletes szabályokról, továbbá a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet módosításáról 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 4. § (2) bekezdésére, mely szerint az értékesítési hirdetményben közzétett minimálár nem lehet alacsonyabb a becsértéknél. A becsérték az aktuálisan megállapított likvidációs érték, figyelembe véve azt is, hogy a vagyontárgy a piaci folyamatok figyelembe vételével rövid időszakon belül legyen értékesíthető. Az önkormányzat utalt arra is, hogy a felszámoló a Korm.r. 4. § (2a), (2b) és (2c) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a kikiáltási árat az értékesítési kísérletek során csökkentette, az első értékesítési kísérlet során 80.000 Ft-ban, az utolsó értékesítési kísérlet során 30.000 Ft-ban állapította meg a telkek kikiáltási árát, a vevő az ingatlanokat végül egységesen 27.000 Ft/telek vételáron vásárolta meg. Az önkormányzat utalt arra, hogy pénzügyi szakmai források szerint a likvidációs ár (az értékesítés kezdő ára) jelen ingatlanok esetében a piaci forgalmi érték alatt van 10-30%-kal.

[9]     Az önkormányzat véleménye szerint „attól a ténytől, hogy a NAV elfogadta a végrehajtási eljárás során többszörösen csökkentett kikiáltási ár eredményeként létrejött forgalmi értéknek a 150 Ft/m2 árat nem jelenthető ki, hogy az üdülőterületi ingatlanok forgalmi értéke valóban megegyezik a beadvány által megjelölt értékkel.”

[10]     Az önkormányzat álláspontja szerint az üdülőterületre vonatkozó fajlagos forgalmi érték 1.000-1.200 Ft/m2. Álláspontja alátámasztásához az önkormányzat csatolt
- egy, az üdülőterületen található (.../12 hrsz.) ingatlanra vonatkozó – a Magyar Állam kisajátítási ajánlattételét megelőző, 2018-ban kelt – igazságügyi szakértői értékbecslést, mely 1.200 Ft/m2–ben állapította meg az ingatlan forgalmi értékét, (ezt a tulajdonos önkormányzat elfogadta)
- egy, az önkormányzat tulajdonában álló üdülőterületi telekingatlan értékesítésére vonatkozó 1.000 Ft/m2 árat meghatározó 2018-ban kelt önkormányzati határozatot (a vételárat a vevő elfogadta), valamint
- egy, magánfelek között 2018-ban kelt adásvételi szerződést, melynek értelmében az ingatlan 1.470 Ft /m2 áron került értékesítésre.

[11]  Az önkormányzat utalt arra is, hogy a törvényességi felhívás kézhezvételét követően  – a 2015.06.01 és 2018.07.01 közötti visszterhes vagyonügyletekhez kapcsolódó forgalmi értékekre vonatkozó – adatkéréssel fordult a NAV-hoz. Ennek eredményeként az adóhatóság csak a jelen ügyben hivatkozott 11 ingatlan adásvételi szerződésének adatait küldte meg az önkormányzat részére, így az önkormányzat nem talált olyan referenciaügyletet, amely az 150 Ft/m2 ár forgalmi értékre vonatkozó érvelést megalapozná.

[12]  Az önkormányzat a telekadóra vonatkozó szabályozás differenciálásával kapcsolatban előadta, hogy a telekadó csak az üdülőterületi ingatlanokra vonatkozik, – a törvényességi felhívás ellenére – a differenciálás nem indokolt, ugyanis mindössze 4-5 hektárnyi azonos infrastruktúrával rendelkező, homogén fekvésű területet érint az adójogi szabályozás.

[13]  Az önkormányzat utalt arra is, hogy a telekadó mértéke egy évtizede változatlan a településen, az adó mértéke más adófizetésre kötelezettek körében elfogadásra talált.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[14]  Az indítvány nem megalapozott.

[15]  Az indítványozó Kormányhivatal a 2018. január 1. napjától hatályos – a 4/2018 (IX.27.) önkormányzati rendelettel módosított – Ör. 10. §-ának törvényességi vizsgálatát kérte. Az indítvány szerint az Ör. 10. §-ában meghatározott telekadó mértéke – a 2016. évi értékesítési adatokra és a 2017. évre kiszabott telekadóra figyelemmel – konfiskáló jellegű, továbbá a szabályozás nem differenciál a telekadó mértéknek meghatározásakor, így nem felel meg a Htv. 7. § g) pontjában foglaltaknak.

[16]  A Kúria Önkormányzati Tanácsának tehát először az adó mértékének megállapítása tárgyában kellett döntenie.

[17]   Az Ör. vitatott 10. § -a értelmében:
( 9. § Az adó alapja a telek m2-ben számított területe)
10. §  Az adó éves mértéke a 9. § szerinti adóalap után 200Ft/m2minden egész m2 után.
A Htv. 6. § c) pontjának 2017. január 1-től hatályos normaszövege értelmében:

[18]  Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:

c) az adó mértékét – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa.

[19] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör. vitatott rendelkezése adóévben hatályos Htv. 6. § c) pontjába, azaz a telekadó megállapítás adómaximumba való ütközését vizsgálta.

[20]    A Htv. 21. §-a értelmében az adó alapja az önkormányzat döntésétől függően: a) a telek m2-ben számított területe, vagy b) a telek korrigált forgalmi értéke. A Htv. 22. § -a szerint az adó évi mértékének felső határa a 21. § a) pontja szerinti adóalap-számítás esetén: 200 Ft/m2. Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy a Htv. 22. § a) pontjában írt felső határra figyelemmel a telekadó maximumot a 6. § c) pontja szerinti valorizált érték alapján határozza meg. A Nemzetgazdasági Minisztérium Jövedelemadók és Járulékok Főosztályának tájékoztatója szerint 2017. január 1-jétől a telekadó maximum 335,7 Ft/m2

[21]  Az Ör. 9. §-a alapján az adó alapja a telek m2-ben számított területe, ezért az adó Ör. 10. §-a szerinti éves mértéke ( 200Ft/m2minden egész m2 után) nem haladja meg a Htv. 6. § c) pontjában a valorizált érték alapján meghatározott telekadó maximumot. Erre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az adó mértéke törvényes.

[22]    A Htv. 7. § g) pontja alapján az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének.

[23]    Az adómérték konfiskáló jellegének vizsgálatakor telekadó esetén az ingatlan forgalmi értékének van alapvető jelentősége, hiszen az adó mértéke ehhez képest minősülhet elkobzó, az ingatlan értékét felemésztő jellegűnek.

[24]  A Kúria korábbi gyakorlatában a Bszi. alapján nem volt lehetőség bizonyítás felvételére, ezért a telekadóval kapcsolatos ügyekben a telek forgalmi értékének meghatározása során az ügy irataiból kellett kiindulni. ( Köf. 5042/2016/5. számú határozat)

[25] Jelen eljárás már a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) hatálya alá tartozik. A Kp. 139. § (1) bekezdése az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárásra „e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel, a normakontroll sajátosságaira figyelemmel” rendeli alkalmazni. A törvény megtartja a jelenlegi gyakorlatot, és főszabály szerint a Kúria továbbra is „az indítványt tárgyaláson kívül bírálja el, indokolt esetben dönthet az indítvány tárgyaláson történő elbírálásáról.” [141. § (2) bekezdés] Tárgyalás tartása azonban kötelező, ha a perben bizonyítást kell lefolytatni, kivétel ez alól az okirati bizonyítás: ennek tárgyaláson kívül is van helye. [77. § (4) bekezdés]

[26] Figyelemmel arra, hogy az adómérték differenciáltsága és az arányosság megítélése körében okirati bizonyítékok, az önkormányzat védiratához csatolt cégközlönyben megjelent végrehajtási hirdetmények, a Tivadar .../2 hrsz.-ú ingatlanra vonatkozó szakértői értékbecslés és adásvételi szerződés, valamint az önkormányzat által az 1990-es években a Tivadar Tisza-parti üdülőtelkekre kötött adásvételi szerződések a Kúria rendelkezésére álltak, az érintett ingatlanok forgalmi értékéhez kapcsolódó további tények megállapítása tárgyalás tartását és szakértői bizonyítás felvételét nem tették szükségessé a normakontroll eljárásban.

[27] A Kúria a benyújtott okiratokat értékelte, melynek során a következőket állapította meg. Jelen ügyben az indítványozó a község egy meghatározott területén (üdülőterületen) található 11 ingatlan adásvételi szerződésben foglalt  – a NAV által az illetékkiszabás alapjául elfogadott – forgalmi értéket (azaz a konkrét esetben a vételárat) veszi alapul és erre alapozza indítványában a telekadó konfiskáló jellegét. A Kúria Önkormányzati Tanácsa ezzel összefüggésben rögzíti, hogy az adott telkek vonatkozásában kialakított vételár – a felszámolási eljárás védiratban is kifejtett sajátosságaira tekintettel – a piaci érték alatti árat jelent. Az indítványozó szerint az adóhatóság a vagyonszerzési illeték megállapítása során a bejelentett értéket felülvizsgálta és azt a forgalmi értékhez igazodónak találta. Az illetékekről szóló 1990. évi CXIII. törvény 69. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:
(1) „A forgalmi értéket az állami adóhatóság állapítja meg. Ha az értéket ítélet állapította meg, azt az állami adóhatóság nem bírálhatja felül. (2) A vagyonszerző a forgalmi értékről nyilatkozhat. (3) Az állami adóhatóság a forgalmi értéket elsősorban az összehasonlító értékadatok alapján állapítja meg, de – összehasonlító értékadatok hiányában – más értékmeghatározó módszert (nettó pótlási költségalapú értékbecslés, hozamszámításon alapuló értékbecslés stb.) is alkalmazhat. (4) Az állami adóhatóság a forgalmi érték megállapítása során a vagyonszerző nyilatkozatát figyelembe veheti, szükség esetén helyszíni szemlét tarthat, külső szakértőt vonhat be, továbbá felhasználhatja az ingatlan energiatanúsítványában foglalt adatokat.”

[28] Jelen esetben az adóhatóság a vagyonszerző nyilatkozata alapján állapította meg a szóban forgó 11 ingatlan forgalmi értékét, elfogadva a – felszámolási eljárás sajátosságaiból adódóan, a piaci ár alatti – vételárat forgalmi értéknek. Az indítványozó a NAV által elfogadott értékből kiindulva jutott arra a következtetésre, hogy „az Ör. 11. § (2) bekezdése a telekadó mértékének meghatározása során nem kellően differenciált az adóalanyok, a telkek jellege és elhelyezkedése alapján”, amikor egyedül a telkek mérete alapján határozta meg a fizetendő adó összegét.”

[29] A Kúria álláspontja alapján az önkormányzat által csatolt iratok alapján sem állapítható meg, hogy jelenleg mennyi a tivadari üdülőingatlanok  – köztük a 2016-ban értékesített 11 ingatlan – valós piaci alapú átlagos forgalmi értéke. Ezekből a dokumentumokból egyrészt nem derül ki egyértelműen, hogy a bennük szereplő ingatlanok valóban referenciaingatlanokként szolgálhatnak-e a vitatott telkek vonatkozásában. Másrészt arra nézve semmilyen adatot nem szolgáltatott az indítványozó, hogy a nyomott vételáron értékesített ingatlanok jellegüknél, fekvésüknél fogva vagy egyéb infrastrukturális jellemzőik alapján, mennyiben térnek el az üdülőövezetbe tartozó többi ingatlantól, ami indokolttá tenné az Ör. 10. §-ában az adómérték differenciált szabályozását.

[30] A Kúria Önkormányzatai Tanácsa megjegyzi, hogy a vitatott telkek forgalmi értékének megállapítását mind az indítványozó Kormányhivatal, mind az önkormányzat, mind az ingatlanok tulajdonosa igazságügyi szakértő véleményével alátámaszthatta volna.

[31] Önmagában az illetékkiszabási eljárásban a NAV által a vagyonszerzési illeték alapjául elfogadott forgalmi érték alapulvételével a Kúria a norma szerinti adómérték konfiskáló jellegét az indítvány alapján nem találta megállapíthatónak, mivel egyéb adat nem igazolta a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező jelentős eltéréseket, a telekadó alá eső tivadari ingatlanok fajlagos forgalmi értékének ilyen mértékű változását az 1990-es évek ingatlanforgalmi adatokhoz viszonyítva. Tény, hogy a telekadó alá eső ingatlanok forgalma Tivadar községben az elmúlt években lényeges csökkenést mutat, de ebből az adó konfiskáló jellegére utaló oksági kapcsolat még nem vonható le.

[32]  A telekadóra vonatkozó szabályozás differenciálására vonatkozóan a Kúria Önkormányzati Tanácsa a következőket állapítja meg. Az Ör. 11. §-a alapján mentes a telekadó fizetési kötelezettség alól minden olyan telek, amely lakóház építésére alkalmas, és területe meghaladja a 600 m2-t, ide nem értve az üdülő építésére alkalmas telkeket. E szabályból következően, az önkormányzat védiratában foglaltakra is figyelemmel megállapítható, hogy a telekadó lényegében csak az üdülőterületen lévő ingatlanokat terheli. A szabályozás tehát – az önkormányzat védiratában kifejtettek szerint – azonos infrastruktúrával rendelkező, homogén fekvésű területet érint.

[33] Az indítvány csak a differenciált szabályozásra vonatkozó igényt juttatta kifejezésre, anélkül azonban, hogy a rámutatott volna azokra a releváns helyi sajátosságokra (a telkek elhelyezkedésére, rendeltetésére, megközelíthetőségére, közművesítettségére), amelyek a szóban forgó 11 telek forgalmi értékének meghatározására, annak a többi ingatlantól eltérő voltára utalnak, és így a differenciálás alapjául szolgálhatnának. Nem tér ki az indítvány a Htv. 7. § g) pontjában meghatározott az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének sérelmére sem, így a Kúria ebből a szempontból sem vizsgálja/vizsgálhatja a szabályozást. Jelen esetben az egy adóalanyt (a kedvező vételáron történő szerzés miatt) érintő adóteherből nem lehet megalapozottan levonni azt a következtetést, hogy az adó mértékét meghatározó helyi norma jogszabálysértő.

[34] A Kúria rámutatott arra is, hogy az indítványban hivatkozott kúriai határozatok a Htv. 2016. december 31-ig hatályban volt normaszövegének 6. § c) pontjához kapcsolódó felsőbírói gyakorlatot tükrözik. A hatályos Htv. 7. § g) pontja hasonló, de nem azonos szabályokat tartalmaz az önkormányzat adómegállapítási jogának korlátozásával összefüggésben, így a hivatkozott korábbi ítélkezési gyakorlat alkalmazhatósága további értékelésre szorul.

[35] Mindezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy a vizsgált időszakban az Ör. vitatott rendelkezése a telekadó mértékére vonatkozón törvényes, az Ör. 10. §-a nem ütközik a Htv. 7. § g) pontjába, ezért az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör. 11. §-ának az adómentességre vonatkozó rendelkezése kapcsán sem észlelt jogszabályellenességet, ezért a vizsgálatot az indítványban szereplő, de megsemmisíteni nem kért szabályozásra nem terjesztette ki.

A döntés elvi tartalma

[36] A helyi sajátosságokat tükröző telekadó mérték felel meg a differenciált adómegállapítás követelményének. A NAV által a vagyonszerzési illeték alapjául elfogadott forgalmi érték alapján akkor állapítható meg az adómérték konfiskáló jellege, ha a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező jelentős eltéréseket egyéb adat is igazolja.

[37] Az adófizetési kötelezettség alá eső telkek forgalmának csökkenéséből az adó konfiskáló jellegére vonatkozó oksági kapcsolat nem következik.

Záró rész

[38]  A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[39] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[40] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[41] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2019. január 8.

Dr. Patyi András s. k. a tanács elnöke,
Dr. Dobó Viola s. k. előadó bíró,
Dr. Horváth Tamás s. k. bíró