Köf.5.033/2018/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5033/2018/4.

A tanács tagja: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Patyi András előadó bíró,
                         Dr. Dobó Viola  bíró

Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az érintett önkormányzat:  Budapest XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzata           
                                            (1153 Budapest, Bocskai u. 1-3.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

 

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

–   Budapest XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzatának a helyi adókról és az ahhoz kapcsolódó adózás rendjéről szóló  – a 25/2016. (XI. 30.) számú önkormányzati rendelettel módosított – 40/2015. (XI. 30.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2017. január. 1. napjától hatályos 6. § (1) bekezdése jogszabály-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt elutasítja;

–  elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő 31.K.31.891/2017/16-II. számú per tárgya a felperes 2017. évi építményadó fizetési-kötelezettsége. Budapest Főváros XV. kerület Önkormányzatának Jegyzője, mint elsőfokú hatóság a felperes építményadó kötelezettségét a 6/8541/1/2017. számú határozatával 2017. január 1. napjától 1.846 Ft/m2 évi adómérték alapulvételével 62.679.084 forintban állapította meg. Az elsőfokú határozat indokolásában a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.)  12. §-ára, valamint a Budapest XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzatának a helyi adókról és az ahhoz kapcsolódó adózás rendjéről szóló – a 25/2016. (XI. 30.) számú önkormányzati rendelettel módosított – 40/2015. (XI. 30.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 5-6. §-ára hivatkozott.

[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a BP/1008/0328/2/2017. számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Megállapította, hogy az Ör. 5. §-a és 6. § b) pontja alapján meghatározott 2017. évi adómérték a 100 m2 hasznos alapterületet meghaladó alapterületű épületek esetében nem haladja meg a megállapítható adómaximumot.

[3] A felperes keresetében az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint az Ör. magasabb szintű jogszabályba, a Htv. 6. § c) pontjába ütközik. Véleménye szerint az építményadó mértékének megállapítása során az önkormányzat nem volt figyelemmel a helyi sajátosságokra és az adóalanyok teherviselő képességére. Sérelmezte, hogy az Ör.-ben az építményadó mértéke – a 100 m2 hasznos alapterületet meghaladó építmények vonatkozásban – lényegében megegyezik a törvény szerinti adómaximum mértékével, anélkül azonban, hogy az Ör. az adózók között bármilyen érdemi különbséget tenne. Keresetében kifejtette, hogy az építményadó összege 2009-től 2015-ig a kezdeti adómérték 160%-ára nőtt, ezzel szemben felperes értékesítésének nettó árbevétele ugyanezen időszakban jelentős csökkenést mutatott.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[4] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: bíróság) 2018. szeptember 21. napján kelt, 31.K.31.891/2017/16-I. számú végzésében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/C. § (1) bekezdése alapján indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. 6. § (1) bekezdésének törvényességi vizsgálatára irányuló nemperes eljárást. Egyidejűleg az előtte folyó per tárgyalását a nemperes eljárás befejezéséig felfüggesztette.

[5] A bíróság elfogadva a felperesi érvelést arra a következtetésre jutott, hogy az Ör. 6. § (1) bekezdése a Htv. 6. § c) pontjába ütközik, mivel figyelmen kívül hagyta a perbeli ingatlan szakvéleményben bemutatott sajátosságait (elhelyezkedés, rendeltetés, hasznosíthatóság), valamint a felperes teherviselő képességét. A bíróság utalt arra is, hogy az ingatlan – szakvélemény által meghatározott – forgalmi értékét az építményadó rendkívül rövid időn belül, alig több mint három év alatt felemészti.

[6]  A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján a 42.§ (1) bekezdése értelmében hívta fel az érintett önkormányzatot az indítványra vonatkozó nyilatkozata előterjesztésére.

[7] Az önkormányzat védiratában kifejtette, hogy az önkormányzat a jelen ügy alapját képező helyi adókról szóló önkormányzati rendelet 2015. évi megalkotásakor kiemelt figyelmet fordított a Kúria eseti döntéseiben megjelenő mérlegelési szempontokra, így a Htv. 6. § c) pontjához kapcsolódó felsőbírói gyakorlatra is. Az önkormányzat a helyi sajátosságokat és adóalanyok teherviselő képességét szem előtt tartva a Htv.-ben biztosított kedvezményeken túl, további kedvezményeket és mentességeket biztosít az Ör. 3. § (1) és (2) bekezdésében és 4. §-ában.

[8] Az önkormányzat utalt arra is, hogy az építményadó összege – az éves árbevétel nélkül – az adótárgy értékének, éves szinten legfeljebb a 2%-át éri el. Ebből következően nem eredményez a felperes adóztatott vagyonához képest aránytalanságot, az adó nem emészti fel belátható időn belül az adótárgyat.

[9] Az önkormányzat megjegyezte, hogy a felperes korábbi perben már kérte az Ör. felülvizsgálatát, annak 2016. január 1. napjától hatályos 6. és 10. §-ára vonatkozóan. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf. 5011/2017/4. számú határozatával a bíróság indítványát elutasította.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[10] Az indítvány nem megalapozott.

[11] A bíróság az egyedi ügyben alkalmazandó Ör. vizsgált adóévben hatályos 6. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés törvényességi vizsgálatát kérte. A bírói indítvány szerint az Ör. a Htv. 6. § c) pontjába ütközően figyelmen kívül hagyja a perbeli ingatlan sajátosságát (elhelyezkedés, rendeltetés, hasznosíthatóság) és a felperes teherbíró képességét.

[12] Az indítványozó bíróság előtt folyó per tárgya a felperes 2017. évi adókötelezettsége. Ebből következően mind a közigazgatási per, mind a törvényességi felülvizsgálat során a hivatkozott jogszabályok (a Htv. és az Ör.) 2017. január 1-től hatályban volt normaszövege alkalmazandó.

[13] Az Ör. vitatott, 2017. január 1-től módosított 6. § (1) bekezdése értelmében:

Az építményadó mértéke:
a) 100 m2 hasznos alapterületet nem meghaladó nagyságú építmény esetén 1576 Ft/m2/év;
b) 100 m2 hasznos alapterületet meghaladó nagyságú építmény esetén 1846  Ft/m2/év.

[14] A Htv. 6. § c) pontjának 2017. január 1-től hatályos – az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló
2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXVI. törvény 93. § (2) bekezdés 1. pontja szerint módosított – szövege értelmében: „Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: c) az adó mértékét – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa.”

[15] A bíróság az Ör. törvényességi vizsgálatának indítványozásakor a Htv. 6. § c) pontjára hivatkozott, – annak a perben alkalmazandó, tehát 2017. január 1-től hatályos normaszövegét az indítványban idézte is, – de érvelése körében nem az adómaximum figyelmen kívül hagyására, hanem – a Htv. 2016. december 31-ig hatályos 6. § c) pontjában megfogalmazottakra, így a perbeli ingatlan sajátosságainak, illetve a felperes teherbíró képességének figyelmen kívül hagyására utalt.

[16] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az adó mértékének megállapítását a perbeli ingatlan sajátosságai (elhelyezkedés, rendeltetés, hasznosíthatóság) és az adóalany teljesítőképessége vonatkozásában nem vizsgálta, mivel 2017. január 1-jétől – a fent hivatkozott 2016. évi LXVI. törvény 85. §-ával beiktatott rendelkezés szerint – az önkormányzat helyi adó megállapítási jogát korlátozó rendelkezést a Htv. 7. § g) pontja tartalmazza az alábbiak szerint:
 „7. § Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy g) az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének”.

[17] A helyi szabályozás körében az újraértelmezett korlátot az adóalanyok terhelése tekintetében a 7. § g) pontjában foglaltakban szerint 2017. január 1-től az adóalap fajtája, az adó mértéke, a rendeleti adómentesség és adókedvezmény úgy állapítható meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének. Megállapítható tehát, hogy 2016. december 31-ig teszi lehetővé esetlegesen a törvényi szabályozás az adóalany egyéni teherviselő képességének mérlegelését. Azt követően viszont ez a mérce az adóalanyok szélesebb köréhez igazodik már, aminek terjedelmét az adóterhelés alapja oldaláról vett azonosság, az adóterhelés alkotmányosan védhető indoka, továbbá ezen ok és az érintett kör lehatárolása közötti okszerű, nem önkényesen meghatározott kapcsolat által jellemezhető helyzet határolhatja be. Az adott adóalanyra szóló kötelezés a továbbiakban ily módon csak a normativitás szempontját sértheti. (Köf.5022/2018/4.)

[18] A Kúria megállapította, hogy az indítvány alapján a 2017. január 1-től hatályos Htv. 6. § c) pont sérelme nem állapítható meg. Jelen esetben nincs lehetőség a Kp. 143. § (3) bekezdése alapján a Htv. 7. § g) pontja szempontjából történő vizsgálatra. (Hasonlóképpen döntött a Kúria korábban a Köf.5013/2017/4. számú és Köf.5005/2018/3. számú, valamint a Köf. 5007/2018/4. számú határozataiban is, 2017. január 1. napjától való fizetési kötelezettség megállapítása alapján indult ügyekben, a Htv. 2016. december 31-ig hatályos 6. § c) pontjának sérelmére hivatkozó bírói indítvány alapján.) Az indítványozó szerepének átvételét ugyanis a Kp. 143. § (3) bekezdése nem teszi lehetővé. (Köf. 5007/2018/4.)

[19] Mivel az indítványozó bíróság a Htv. 7. § g) pontját nem jelölte meg, így a Kúria Önkormányzati Tanácsa az adó mértékét ezen jellemzőkkel összefüggésben nem vizsgálta, nem vizsgálhatta.

[20] A Kúria utalt arra, hogy a 2017. adóévre vonatkozóan a vitatott Ör. a telekadó mértékére vonatkozó 10. § a) pontjának a Htv. 6. § c) pontjába ütközését bírói indítvány alapján az Önkormányzati Tanács felülvizsgálta, és részben ugyanezen okból a Köf. 5029/2018/5. számú határozatával az indítványt elutasította.

[21] A Kúria utalt továbbá arra is, hogy 2018. január 1-től önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást (egyéb közigazgatási eljárás) a Közigazgatási Perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 144. §-a alapján kell az indítványozó bíróságnak kezdeményeznie és nem a  – 2017. december 31-én hatályon kívül helyezett – 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 155/C. § (1) bekezdése szerint. ("Ha a bíróságnak az előtte folyamatban lévő eljárásban önkormányzati rendelet olyan rendelkezését kell alkalmaznia, amelynek más jogszabályba ütközését észleli, a bírósági eljárás felfüggesztése mellett a Kúriánál indítványozza az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást. A bírósági eljárást felfüggesztő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek." (Kp. 144. §)

[22] Mindezekre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az indítvánnyal érintett Ör. 6. § (1) nem ellentétes a 2017. január 1-től hatályos Htv. 6. § c) pontjával, ezért az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

Záró rész

[23] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[24] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[25] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[26] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2018. december 4.

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke,
Dr. Patyi András s.k. előadó bíró,
Dr. Dobó Viola s.k. bíró