Köf.5.032/2018/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5032/2018/4.

A tanács tagja: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Patyi András előadó bíró,
                        Dr. Dobó Viola bíró

Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az érintett önkormányzat: Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzat
                                           (1211 Budapest, Szent Imre tér 10.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

 

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzatának a helyi adókról szóló 34/2012. (XI. 29.) számú önkormányzati rendelete 5. § (2) bekezdés jogszabály-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt elutasítja;
- elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1]    Az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő 37.K.32855/2017/18. számú per tárgya a felperes 2012-2016. évi telekadó fizetési-kötelezettsége. A felperes 2012. december 27. napjától 70/240 tulajdoni hányadban tulajdonosa Budapest, XXI. kerület belterületen található, ... hrsz.-ú, 3403 m2 területű, „kivett beépítetlen terület” elnevezésű ingatlannak. Telekadó bevallási kötelezettségét a felperes 2013. január 9-én bevallás benyújtásával teljesítette, melyben tulajdoni hányadát nem tüntette fel, és 1000 m2-re vonatkozóan adómentességet vallott, melynek következtében 0 Ft adókötelezettsége keletkezett.
    Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél telekadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2017. április 24. napján kelt IV–412-6/2017. számú határozatában a 2013-2015. évekre vonatkozóan összesen 240.401 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 120.201 Ft adóbírságot szabott ki és 19.5288 Ft késedelmi pótlékot számított fel.

[2]    A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. augusztus 14. napján kelt BP/1008/07168-2/2017. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A közigazgatási hatóságok a telekadó mértékét Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzatának a helyi adókról szóló 34/2012. (XI. 29.) számú önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. § (1)-(2) bekezdéseire és a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontjára alapították.

[3]    A felperes az alperesi határozattal szemben kerestet nyújtott be, melyben – többek között – arra hivatkozott, hogy az Ör. magasabb szintű jogszabályba, a helyi adóktól szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontjába ütközik. Véleménye szerint az adómérték megállapítása során az önkormányzat nem volt figyelemmel a helyi sajátosságokra, mivel minden telekre egységesen azonos adómértéket határozott meg.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[4]     A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: bíróság) 2018. szeptember 12. napján kelt, 37.K.32855/2017/18 számú végzésében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/C. § (1) bekezdése alapján indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. 5. § (2) bekezdésének törvényességi vizsgálatára irányuló nemperes eljárást. Egyidejűleg az előtte folyó per tárgyalását a nemperes eljárás befejezéséig felfüggesztette.

[5]    Az indítványozó bíróság meggyőződése szerint az Ör. 5. § (2) bekezdése, mely az adó mértékét 2013-2015. években minden telekre egységesen, differenciálás nélkül határozta meg, ellentétes volt a vizsgált időszakban hatályos Htv. 6. § c) pontjával és ennek következtében az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésének a) és h) pontjával, valamint (2) és (3) bekezdésével.

[6]    A bíróság álláspontja szerint a Htv. 6. § c) pontja arra jogosította és egyúttal kötelezte az önkormányzatokat, hogy a helyi adófizetési kötelezettségeket az adózók egyéni teherbíró képességére és az egyéni sajátosságokra figyelemmel, diszkrimináció mentesen, valamint a helyi sajátosságok körében a telek elhelyezkedésére, rendeltetésére, megközelíthetőségére, közművesítettségére és forgalmi értékére figyelemmel szabályozzák. A bíróság megítélése szerint az Ör.-ben meghatározott mentességi szabályok sem tükrözik a telkek közötti eltéréseket, sajátosságokat és értékkülönbözetet, azaz a szabályozás nem differenciál kellő mértékben a telkek egyedi sajátosságaihoz igazodóan.

[7]    A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján a 42.§ (1) bekezdése értelmében hívta fel az érintett önkormányzatot az indítványra vonatkozó nyilatkozata előterjesztésére.

[8]    Az önkormányzat védiratában előadta, hogy az indítványozó bíróság a Htv. értelmezésével összefüggésben nem vizsgálta a – bírósági gyakorlat szerint is domináló – Htv. 7. § g) pontja szerinti követelményeknek való megfelelést. E rendelkezés értelmében a helyi önkormányzatok az adóalap fajtáit, azok mértékét a rendeleti menetességeket és az adókedvezményeket csak úgy határozhatják meg, hogy azok mind együtt olyan rendszert alkossanak, amely összességében megfelel a helyi sajátosságoknak, és az alanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének. Az önkormányzat hivatkozott a Kúria Köf. 5.021/2015/7. számú határozatára, mely szerint az arányos mértékű, a hasonló helyzetben lévő – homogén csoportba tartozó – adózókat egyenlően terhelő adó nem minősíthető az adózó tevékenységét közvetetten és nem adóztatási jelleggel befolyásoló gazdasági szabályozó eszköznek. Az önkormányzat előadta továbbá, hogy az Ör.  – összhangban a Htv. 3. § (1) bekezdésével és a Kúria Köf. 5.001/2013/6. számú határozatában foglaltakkal – az adóalanyokat a gazdaságban való részvételük szerint differenciálta (magánszemély, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyesülés között különböztet) és ennek megfelelően szabályozta a mentesség eseteit.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[9]    Az indítvány nem megalapozott.

[10]    A bíróság az egyedi ügyben alkalmazandó Ör. a vizsgált adóévekben hatályos 5. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés törvényességi vizsgálatát kérte. A bírói indítvány szerint az Ör. nem differenciált kellően a telekadó mértékének meghatározásakor.

[11] A Kúria Önkormányzati Tanácsa több korábbi határozatában rögzítette, hogy az Önkormányzati Tanács bírói kezdeményezés esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell. Így kerülhet sor hatályon kívül helyezett, vagy a későbbiekben módosult önkormányzati rendeletek vizsgálatára csakúgy, mint az abban az idősíkban hatályos magasabb jogszabályok figyelembe vételére (Köf.5012/2016/4., Köf.5083/2012/4). A perbeli ügyben a jogvita tárgyát az indítványozó bíróság előtt 2013., 2014, 2015. adóévhez kapcsolódó telekadófizetési-kötelezettség képezte, így mind a vitatott Ör., mind Htv. ebben az időintervallumban hatályos normaszövege jelenti az alkalmazandó jogot.

[12] Az Ör. 2015. hatályban voltszövege értelmében
5. § (1) Az adó alapja a telek m2-ben számított területe.
           (2) Az adó évi mértéke 130 Ft/m2.
    (Az adó mértéke 2013. évben 105 Ft, a 2014. évben 108 Ft volt.)
    A Htv. 2016. december 31-ig hatályban volt 6. § c) pontja szerint: „Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: [c)] az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa.”

[13]    Az önkormányzati telekadóztatási gyakorlat vizsgálata során a Kúria Önkormányzati Tanácsa több elvi jelentőségű megállapítást fogalmazott meg. A telekadó mértékére vonatkozó rendelkezés törvényességét vizsgáló Köf.5001/2013. számú határozatában – az Alkotmánybíróság határozataira utalással – megállapította, hogy „a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik”. Ez azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalma, mértéke a vagyontömeg értékéhez – amely egyben az adóalany teherviselő képességét is jelenti – igazodó kell legyen.” Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak. E megállapítás normatív alapját elsődlegesen az Alaptörvény 30. cikk (1) bekezdése adja, e követelményt az önkormányzati jogalkotó esetében ugyanakkor a Htv. 6. § c) pontja közvetíti”.

[14]    A Kúria Önkormányzati Tanácsa tehát azt vizsgálta, hogy az Ör. vitatott rendelkezése figyelemmel volt-e az ingatlan értékére és az adóalany teherviselő képességére. A Kúria a Köf. 5042/2016/5. számú határozatában a forgalmi érték kérdésben is állást foglalt, e döntés elvi tartalma szerint a Kúria normakontroll eljárásában nincs lehetőség bizonyítás felvételére, ezért a telekadóval kapcsolatos ügyekben a telek forgalmi értékének meghatározása során az ügy irataiból kell kiindulni. Jelen ügyben az önkormányzat illetékességi területén lévő telkek forgalmi értékére, illetve az azt megalapozó helyi sajátosságokra, (a telkek elhelyezkedésére, rendeltetésére, megközelíthetőségére, közművesztettségére) vonatkozóan nem állnak adatok a Kúria rendelkezésére, azok az iratokból nem olvashatók ki, így ebben a vonatkozásban az Önkormányzati Tanács nem vizsgálja, nem vizsgálhatja vitatott szabályozást.

[15]    Az adóalanyokat terhelő adókötelezettség nagyságával és ezzel összefüggésben a teherviselő-képességgel kapcsolatban a Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör. 6. §-ába foglalt mentességi szabályokra is figyelemmel volt. A konkrét adókötelezettség megállapításakor és így az adómértéket rögzítő szabály törvényességének megítélésekor ugyanis nemcsak az adó alapjáról és mértékéről rendelkező, hanem az adókedvezményekről és mentességekről szóló szabályokat is értékelés körébe kell vonni. E szabályok együttese alapján határozható meg ugyanis a fizetendő adó adóalanyonkénti összege, ez vethető össze a teherviselő-képesség alapjával is vagy éppen ez alapján dönthető el, hogy az egyes adóalanyok között a fizetendő adó tekintetében áll-e fenn, és ha igen, milyen különbség.

    Az Ör. 6. §-a szerint:
    Mentes az adó alól:
    a) a magánszemély tulajdonában lévő telek, amelyen lakóépület vagy hétvégi ház áll;
    b) a magánszemély tulajdonában lévő telek, amelyre saját nevére szóló jogerős építési engedéllyel lakóépület építendő, az építési engedély jogerőre emelkedésétől 3 évig;
    c)a telek adóköteles területéből 1000 m 2”.
    Ezek alapján megállapítható, hogy az Ör.-ben nevesített, részben a telek tulajdonosához (magánszemély, illetve nem csak magánszemély tulajdonosok), részben a telek típusához (építménnyel vagy jogerős építési engedéllyel rendelkezik), illetve a telek méretéhez kapcsolódó mentességi szabályok figyelemmel vannak az adóalanyok teherbíró képességére. A szabályozásból ugyanis az következik, hogy csak azok a magánszemély tulajdonában álló telkek adókötelesek, amelyeken nem áll lakóépület, vagy hétvégi ház, illetve amelyre a tulajdonos nem rendelkezik jogerős építési engedéllyel, valamint azok a telkek, amelyeknek területe meghaladja az 1000 m2-t, azok is csak az 1000 m2 feletti rész vonatkozásában.

[16] Az adó mértékének megállapításával kapcsolatban a Kúria Önkormányzati Tanácsa a következőket állapította meg. Az Ör. 5. § (2) bekezdése az adó mértékét 2015. évben 130 Ft/m2, 2014. évben 108 Ft/m2, 2013. évben 105 Ft/m2 összegben határozta meg. Htv. 21. §-a az adókivetés éveiben az adó alapját az önkormányzat döntésétől függően a telek m2-ben számított területében, vagy a telek korrigált forgalmi értékében állapította meg. Mivel a Htv. 6. § c) pontja és 22. § a) pontja alapján a peresített adóévek (2013-2015) mindegyikében a valorizált adó mértéke 300 forint/m2/év felett került meghatározásra, így az Ör.-ben megállapított adó mértéke magasnak semmiképp sem tekinthető, az törvényes.

[17]    A Kúria Önkormányzati Tanácsa utalt arra, hogy a védiratban hivatkozott Htv. 7. § g) pontja 2017. január 1-től lépett hatályba, így – a fentiekre tekintettel – az Ör. törvényessége e §-sal összefüggésben a jelen ügyben nem vizsgálható

[18]    Mindezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy a vizsgált időszakban az Ör. vitatott rendelkezése telekadó mértékére vonatkozón és az egyes adóalanyok között különbségtétel (magánszemélyek, nem csak magánszemélyek), valamint az azokhoz kapcsolódó mentességi szabályokból következően nem ellentétes a Htv. 6. § c) pontjában foglalt előírásokkal, mivel az telekadó mértékének meghatározásakor figyelembe vette az adózók teherviselő képességét, valamint az adó mértékét törvényesen állapította meg, így az Ör. 5.§ (2) bekezdése nem ütközik a Htv. 6. § c) pontjába.

[19]    Mindezekre figyelemmel a Kúria a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította a bírói indítványt.

Záró rész

[20]    A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[21]    Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[22]    A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[23]    A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2018. november 20.

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke,
Dr. Patyi András s.k. előadó bíró,
Dr. Dobó Viola  s.k. bíró