A Kúria
Önkormányzati Tanácsának
határozata
Az ügy száma: Köf.5028/2022/5.
A tanács tagja: Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró, Dr. Patyi András bíró, Dr. Varga Eszter bíró
Az indítványozó: Debreceni Törvényszék
Az érintett önkormányzat: Szajol Község Önkormányzata (5081 Szajol, Rózsák tere 1.)
Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
- megállapítja, hogy a Köf.5018/2020/5. számú határozatával más jogszabályba ütközőnek nyilvánított Szajol Község Önkormányzata Képviselő-testületének a lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények építményadójáról szóló, 2012. június 28-tól 2015. március 31-ig hatályban volt 20/2012. (VI. 28.) önkormányzati rendelete 4. §-a a Debreceni Törvényszék előtt 13.K.700.143/2020. számon folyamatban lévő perben nem alkalmazható,
- megállapítja, hogy a Köf.5018/2020/5. számú határozatával más jogszabályba ütközőnek nyilvánított Szajol Község Önkormányzata Képviselő-testületének a lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények építményadójáról szóló, 2015. április 1-től 2016. december 31-ig terjedő időszakban hatályban volt 7/2015. (III. 26.) önkormányzati rendelete 4. §-a a Debreceni Törvényszék előtt 13.K.700.143/2020. számon folyamatban lévő perben nem alkalmazható,
- megállapítja, hogy a Köf.5003/2020/3. számú határozatával más jogszabályba ütközőnek nyilvánított Szajol Község Önkormányzata Képviselő-testületének a lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények építményadójáról szóló, 2017. január 1-től 2017. december 31-ig terjedő időszakban hatályban volt 7/2015. (III. 26.) önkormányzati rendelete 4. §-a a Debreceni Törvényszék előtt 13.K.700.143/2020. számon folyamatban lévő perben nem alkalmazható,
- megállapítja, hogy a Köf.5003/2020/3. számú határozatával más jogszabályba ütközőnek nyilvánított Szajol Község Önkormányzata Képviselő-testületének a lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények építményadójáról szóló 20/2017. (XI. 30.) önkormányzati rendelete, 2018. január 1-től 2019. június 30-ig hatályban volt 4. §-ának a) pontja a Debreceni Törvényszék előtt 13.K.700.143/2020. számon folyamatban lévő perben nem alkalmazható;
- megállapítja, hogy Szajol Község Önkormányzata Képviselő-testületének a lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények építményadójáról szóló 20/2017. (XI. 30.) önkormányzati rendelete, 2019. július 1-től 2020. augusztus 25-ig hatályban volt 4. § (1) bekezdése más jogszabályba, így a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 7. §-ának g) pontjába ütközött, ezért a Debreceni Törvényszék előtt 13.K.700.143/2020. számon folyamatban lévő perben nem alkalmazható;
- a törvénysértő önkormányzati rendelkezések általános alkalmazási tilalmának fenntartására irányuló bírói indítványt elutasítja;
- elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
- elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a tulajdonában álló, Szajol belterületi, 933 helyrajzi számú ingatlanon (a továbbiakban: ingatlan) lévő 13 db, nem lakás célú építmény vonatkozásában, 2018. október 3-án építményadó adónemben (helyesbítő) bevallást tett az önkormányzati adóhatóságnál, melyben korrigálta az építmények korábban bejelentett területadatait. Az önkormányzati adóhatóság ezután az egyes építményekre mint adótárgyakra vonatkozó, külön-külön határozataival 2013-2018. adóévekre építményadó-többlet megfizetésére kötelezte a felperest, a bejelentett területmértéknek megfelelően pedig, 2019. évtől a következő évekre is kivetette az adót.
[2] Figyelemmel, hogy Szajol Község Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat) képviselő-testülete rendelettel, 2019. július 1-jével módosította az adó mértékét a 10.000 m2 feletti építmények vonatkozásában - a 2019. évi adókivetést érintő határozatát részben megváltoztatta, illetőleg 2020-tól az új szabályozás szerinti adókivetésről rendelkezett. Az alperesnek a 2020. január 6-án meghozott az elsőfokú határozatot helybenhagyó JN/23/00013/2020. iktatószámú másodfokú határozata a 2019. július 1-jétől csökkent adómérték miatt az adótárgy utáni, 2019. II. félévre eső adóból 1.272.357 forint összeg törlését rendelte el. Emellett az adótárgy utáni, 2020-tól kezdődő éves adókötelezettséget 12.723.570 forintban állapította meg és rendelte el évente két egyenlő részletben megfizetni.
[3] A felperes e döntés jogszerűségét a 2020. február 12-én előterjesztett kereseti kérelmében vitatta. A perbeli jogvita tárgya az ingatlanon található, egyéb nem lakás céljára szolgáló egyik épület, a 12.723,57 m2 hasznos alapterületű, ún. „B”-raktár utáni (pótlólagos, illetőleg 2019. évtől: teljes) építményadó-kötelezettséget megállapító két közigazgatási határozat jogszerűsége.
[4] Az adó mértékét a vizsgált időszakokban Szajol Község Önkormányzata Képviselő-testületének a lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények építményadójáról szóló, 2012. június 28-tól 2015. március 31-ig hatályban volt 20/2012. (VI. 28.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.1.) 4. §-a, a lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények építményadójáról szóló, 2015. április 1-től 2017. december 31-ig hatályban volt 7/2015. (III. 26.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör. 2.) 4. §-a, 2018. január 1-jétől a a lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények építményadójáról szóló 20/2017. (XI. 30.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.3.) 2019. július 1-jét megelőzően hatályos 4. § a) pontja alapján 1.200 Ft/m2-ben, továbbá az Ör.3. 2019. július 1-jétől hatályos 4. § (1) bekezdésének b) pontja 1.000 Ft/m2 összegben határozta meg.
A bírói indítvány és az önkormányzat védirata
[5] A perben eljáró Debreceni Törvényszék (a továbbiakban: indítványozó) végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának (a továbbiakban: Kúria vagy Önkormányzati Tanács) eljárását. Az indítványozó szerint az Ör.1. 4. §-a és az Ör.2. 4. §-a a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 2016. december 31-ig hatályos 6. §-ának c) pontjába, az Ör.3. 2018. január 1-jén hatályba lépett és 2019. július 1-jén hatályát vesztett 4. §-ának a), illetve a 2019. július 1-jén hatályba lépett és 2020. augusztus 26-ával hatályát vesztett 4. §-ának (1) bekezdése a Htv. 7. §-ának g) pontjába ütközött.
[6] Az indítványozó előadta, hogy az ingatlan forgalmi értékét érintően szakértői bizonyítást folytatott le a perben, a szakvélemény az adótárgy forgalmi értékét
2013. adóévre 48.903.401 forintban,
2014. adóévre 44.553.820 forintban,
2015. adóévre 38.188.988 forintban,
2016. adóévre 31.824.157 forintban,
2017. adóévre 31.673.013 forintban,
2018. adóévre 26.651.682 forintban,
2019. adóévre 20.362.422 forintban,
2020. adóévre 10.706.016 forintban,
2021. adóévre 0 forintban
véleményezte. A bíróság a szakvéleményt aggálymentesnek ítélte meg, azt a felek is elfogadták.
[7] Az építményadót szabályozó önkormányzati rendeletek és a perben vitatott határozatok eredményeként a felperesnek, az érintett adóévekben hatályos önkormányzati rendeletekben megfogalmazott adómértéknek megfelelően
2013-2018. éveket érintően (a korábban már megfizetett adóval együtt) minden egyes adóévre 15.268.284-15.268.284 forint,
2019. évben 13.995.927 forint,
2020. évtől pedig évi 12.723.570 forint építményadót
kell(ett) az adott építmény után fizetnie.
[8] A fenti értékeket összevetve az építmény éves adóterhelésével a következő értékek mutatkoznak:
- 2013. adóévre 15.268.284/48.903.401»0,3122 (31,22%-os),
- 2014. adóévre 15.268.284/44.553.820»0,3427 (34,27%-os),
- 2015. adóévre 15.268.284/38.188.988»0,3998 (39,98%-os),
- 2016. adóévre 15.268.284/31.824.157»0,4798 (47,98%-os),
- 2017. adóévre 15.268.284/31.673.013»0,4821 (48,21%-os),
- 2018. adóévre 15.268.284/26.651.682»0,5729 (57,29%-os),
- 2019. adóévre 13.995.927/20.362.422»0,6873 (68,73%-os),
- 2020. adóévre 12.723.570/10.706.016»1,1885 (118,85%-os)
- az adóteher, míg 2021. adóévre a 0 forint forgalmi értékhez viszonyított arányosítás nem értelmezhető.
[9] Hangsúlyozta, hogy 2013-2016. évek bármelyik évének adóterhelését alapul véve 3 adóévnek, 2017-2019. évek bármelyik évének adóterhelését alapul véve 2 adóévnek, 2020-tól pedig 1 adóévnek sem kell eltelnie ahhoz, hogy az adóteher meghaladja az adótárgy forgalmi értékét.
[10] Ezen felül 2019. évben az adómérték az adótárgy értékének közel 70%-a, ezt követően meg is haladja azt.
[11] Mindezek mellett már 2014-től kezdődően megállapítható, hogy az öt éves elévülési időn belül fizetendő adó az adótárgy átlagos értékének kétszeresét meghaladja, hiszen
- 2014-2018. években összesen 76.341.420 forint az adókötelezettség, míg az adótárgy átlagértéke (az egyes évek értékeinek számtani átlagolásával) 34.578.332 forint, annak kétszerese 69.156.664 forint;
- 2015-2019. évek vonatkozásában összesen 75.069.063 forint az adókötelezettség, míg az adótárgy átlagértéke (az egyes évek értékeinek számtani átlagolásával) 29.740.052 forint, annak kétszerese 59.480.105 forint;
- 2016-2020. évek vonatkozásában összesen 72.524.349 forint az adókötelezettség, míg az adótárgy átlagértéke (az egyes évek értékeinek számtani átlagolásával) 24.243.458 forint, annak kétszerese 48.486.916 forint.
[12] Az adóteher adótárgy értékére vetített %-ában kifejezve pedig megállapítható, hogy már 2013-tól kezdődően meghaladja az öt éves elévülési időn belül fizetendő adó az adótárgy értékének kétszeresét, hiszen az egyes évek adótárgy értékéhez viszonyított %-át összeadva az látszik, hogy
2013-2017. adóévekre az adótárgy értékének 201,66%-át,
2014-2018. adóévekre az adótárgy értékének 227,73%-át,
2015-2019. adóévekre az adótárgy értékének 262,19%-át,
2016-2020. adóévekre az adótárgy értékének 341,06%-át
köteles kifizetni az adóalany felperes építményadóként a raktár után.
[13] A fentiekre figyelemmel az indítványozó - az Alkotmánybíróság és az Önkormányzati Tanács joggyakorlatára alapított - álláspontja szerint az Ör.1., az Ör.2. és az Ör.3. hivatkozott rendelkezéseiben megállapított adómérték konfiskáló jellegű, ugyanis belátható időn belül felemészti magát az adóztatott vagyont.
[14] Az indítványozó utalt arra, hogy az Ör.2. 2015. április 1-től 2017. december 31-ig hatályban volt, az adó mértékére vonatkozó 4. §-át, valamint az Ör.3. 2018. január 1-től hatályba lépett és 2019. július 1-jén hatályát vesztett az adó mértékét meghatározó 4. §-ának a) pontját a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5003/2020/3. számú határozatában a Htv. 2017. január 1-től hatályos szabályozása mellett konfiskáló jellegűnek, így jogszabályba ütközőnek ítélte és elrendelte a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 101.K.27.443/2019 számon folyamatban volt perben alkalmazásának tilalmát.
[15] Az Önkormányzati Tanács a Köf. 5018/2020/5. számú határozatában megállapította, hogy a 2012. június 28-tól 2015. március 31-ig hatályban volt Ör.1. 4. §-a a Htv. 6. §-ának c) pontjába ütközött, valamint a 2015. április 1-től 2017. december 31-ig hatályban volt Ör.2. 4. §-a 2016. december 31. napjáig terjedően a Htv. 6. §-ának c) pontjába ütközött, egyúttal elrendelte a jogszabályba ütköző rendelkezés alkalmazásának tilalmát a Debreceni Törvényszék előtt 101.K.701.581/2020. számon folyamatban volt perben.
[16] Mindezekre tekintettel az indítványozó az Önkormányzati Tanácstól azt kérte, hogy
- a Köf.5018/2020/5. számú határozatának alkalmazási hatályát 2013, 2014, 2015 és 2016. adóévek, valamint
- a Köf.5003/2020/3. számú határozatának alkalmazási hatályát 2017., 2018. adóévek és a 2019. janiár 1-től 2019. június 30-áig terjedő időszak vonatkozásában terjessze ki, továbbá
- állapítsa meg, hogy az Ör. 3. 2019. július 1-jén hatályba lépett és 2020. augusztus 26-ával hatályát vesztett 4. § (1) bekezdése a Htv. 2017. január 1-jétől hatályos 7. § g) pontjába ütközött.
[17] Másodlagosan azt kérte, hogy az Önkormányzati Tanács állapítsa meg, hogy
- az Ör.1. 2012. június 28-án hatályba lépett és 2015. április 1-jével hatályát vesztett 4. §-a Htv. 2011. január 1-jétől 2016. december 31-éig hatályos 6. § c) pontjába,
- az Ör.2. 2015. április 1-jén hatályba lépett és 2018. január 1-jén hatályát vesztett 4. §-a Htv. 2011. január 1-jétől hatályos és 2017. január 1-jével hatályát vesztett 6. § c) pontjába, 2017. január 1-jétől a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 7. § g) pontjába,
- az Ör.3. 2018. január 1-jén hatályba lépett és 2019. július 1-jén hatályát vesztett 4. §-ának a) pontja, valamint 2019. július 1-jén hatályba lépett és 2020. augusztus 26-ával hatályát vesztett 4. § (1) bekezdése a Htv. 2017. január 1-jétől hatályos 7. § g) pontjába ütközött.
[18] Kérte továbbá, hogy az általános alkalmazási tilalom esetleges mellőzése esetén az Önkormányzati Tanács állapítsa meg azt, hogy a jogszabályba ütköző rendelkezések a Debreceni Törvényszék előtti jelen - az eljárás felfüggesztéséig 13.K.700.143/2020. számon folyamatban lévő - ügyben nem alkalmazhatóak.
[19] Az Önkormányzati Tanács a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése szerint az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
[20] Az érintett önkormányzat védiratot nem nyújtott be.
Az Önkormányzati Tanács döntésének indokolása
[21] Az indítvány megalapozott az alábbiak szerint.
I.
[22] A Kúria által vizsgálandó önkormányzati rendeletek indítványozó bíróság által jogszabálysértőnek vélt rendelkezései:
[23] Az Ör.1. 2012. június 28-án hatályba lépett és 2015. április 1-jével hatályát vesztett 4. §-a:
„4. § Az adó évi mértéke: a 3. § szerinti adóalap után 1200.-Ft/m2.”
[24] Az Ör.2. 2015. április 1-jén hatályba lépett és 2018. január 1-jén hatályát vesztett 4. §-a:
„4. § Az adó évi mértéke: a 3. § szerinti adóalap után 1200.-Ft/m2.”
[25] Az Ör.3. 2018. január 1-jén hatályba lépett és 2019. július 1-jén hatályát vesztett 4. §-ának a) pontja:
„4. § Az adó évi mértéke:
[26] A 3. § a) pontja szerinti adóalap után 1.200.-Ft/m2.”
[27] Az Ör.3. 2019. július 1-jén hatályba lépett és 2020. augusztus 26-ával hatályát vesztett 4. §-ának (1) bekezdése:
„4. § Az adó mértéke:
[28] A 3. § a) pontja szerinti adóalap esetén az alábbiak szerint sávosított:
0-tól 10.000 m2-ig terjedő alapterület esetén 1200.- ft/m2,
10.000 m2-t meghaladó alapterület esetén 1000.- ft/m2”
[29] Miként azt az indítvány is tartalmazza, a Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör.1., az Ör.2. és az Ör.3. január 1-től hatályba lépett és 2019. július 1-jén hatályát vesztett az adó mértékét meghatározó fenti rendelkezései vonatkozásában a Htv. indítványozó által felhívott rendelkezésibe ütközését, konfiskáló jellegét a Köf.5003/2020/3. és a Köf. 5018/2020/5. számú határozataiban megállapította.
[30] A Kúria Önkormányzati Tanácsának jelen ügy kapcsán elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az egyedi ügyre kimondott alkalmazási tilalom megállapítható-e az indítványozó előtt folyamatban lévő 13.K.700.143/020. ügyben.
[31] A Kúria Önkormányzati Tanácsa több döntésében vizsgálta a korábban hatályos Htv. 6. § c) pontjában foglalt követelményrendszert, és kialakította annak érvényesülésével kapcsolatos gyakorlatát. A Köf.5042/2016/5. határozatában is kifejtette, hogy a telekadóról szóló szabályozás során a törvényben meghatározott elvek alkalmazása körében igazodni kell ahhoz a szemponthoz, mely alapján az adómérték az adótárgy telek forgalmi értékéhez képest ne legyen túlzott. Az adómérték konfiskáló jellegének vizsgálatakor az ingatlan forgalmi értékének van alapvető jelentősége, hiszen az adó mértéke ehhez képest minősülhet elkobzó, az ingatlan értékét felemésztő jellegűnek. (lásd Köf.5.034/2018/4. és Köf.5004/2021/3. sz. határozatok).
[32] A Kúria megállapította, hogy a Köf.5003/2020/3. és a Köf. 5018/2020/5. számú határozataiban azonos szabályozás (Ör.1., Ör.2. és Ör.3.) mellett, azonos helyrajzi számon fekvő (Szajol 933 hrsz.) közel azonos területű (mintegy 13 ezer m2) raktár építményről van szó jelen ügyben. A forgalmi érték – a vizsgálandó években – azonban jelentősen eltér az ebben a perben a szakértő által megállapított forgalmi értéktől. Az adó konfiskáló jellege megállapításkor ennek körülménynek a fentiek szerint alapvető jelentősége van. A Kúria ezért úgy ítélte meg, hogy a jelzett korábbi határozataiban foglalt alkalmazási tilalom konkrét ügyben való megállapítása, a fizetendő adó összegének az ingatlan forgalmi értékével való egyedi összevetése nélkül nem lehetséges.
II.
[33] Ezt követően az Önkormányzati Tanács a jelen ügy összefüggésében érdemben vizsgálta az indítványban foglalt rendelkezések más jogszabályba ütközését. A jogszabályi rendelkezések, amelyeket a bíróság indítványa szerint az önkormányzati rendeletek idézett rendelkezései sértenek a következők.
[34] 2013–2016. évek vonatkozásában a Htv. 2011. január 1-jétől hatályos és 2017. január 1-jével hatályát vesztett 6. § c) pontja:
„6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:
az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa,”
[35] 2017. évtől a Htv. 2017. január 1-jétől hatályos 7. § g) pontja:
„7. § Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy:
g) az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének”
[36] Az Önkormányzati Tanácsnak kiterjedt ítélkezési gyakorlata van az önkormányzati adóztatás konfiskáló jellegének megállapítása vonatkozásában.
[37] A vizsgált időszakban a Htv. 6. § c) pontja alapján „[a]z önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: […] c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa.”
[38] Bár a Htv. 16. § a) pontja szövegében az adó évi mértékének felső határa a 15. § a) pontja szerinti adóalap-megállapításnál 1100 Ft/m2, azonban a Htv. 6. § c) pontja a Htv. 16. § a) pontjában meghatározott adómérték tekintetében is lehetővé teszi a valorizált adómaximum megállapítását. Ez építményadó esetén 2013. évben 1722,9 Ft/m2, 2014. évben 1821,2 Ft/m2, 2015. évben 1.852,1 Ft/m2, 2016-ban 1848,4 Ft/m2, 2017-ben 1847 Ft/m2, 2018-ban 1854 Ft/m2, 2019-ben 1952 Ft/m2, 2020-ban 1952 Ft/m2, 2021-ben 2018 Ft/m2 volt. Így megállapítható, hogy a törvényes adómaximumot az Ör.1. 4. § és az Ör.2. 4. §-a és az Ör. 3. 4. § (1) bekezdése az 1200 Ft/m2, majd 2019.- től 1000 Ft/m2adómaximum megállapításával nem lépte túl.
[39] Az indítványozó bíróság szerint az adó mértéke a Htv. 6. § c) pontját azért sérti, mert az önkormányzat nem volt tekintettel az adózók teherviselő képességére.
[40] A Htv. 6. § c) pontja három szempontot rendelt az adómérték meghatározásához: az önkormányzat az adómértékben a helyi sajátosságokat, az adóalanyok teherbíró képességét és az önkormányzat gazdálkodási követelményeit érvényesítheti. (Köf.5.001/2018/5. számú határozat [16] pont). A vagyonadó mértékét pedig a vagyontárgy értékével összefüggésben kell elsősorban mérlegelni, tehát az nem szakadhat el az adótárgy értékétől [Köf.5.038/2013/3., Köf.5.011/2015/4., Köf. 5.036/2015/4 számú határozatai].
[41] A vagyonadó mértékét a vagyontárgy értékével összefüggésben kell elsősorban mérlegelni, tehát az nem szakadhat el az adótárgy értékétől [Köf.5038/2013/3., Köf.5011/2015/4., Köf.5036/2015/4 számú határozatai].
[42] Az Kúria Önkormányzati Tanács gyakorlata szerint az az adómérték, amely évente a vagyon értékének közel 60–70 %-át teszi ki, súlyosan aránytalannak minősül, mivel belátható időn belül felemészti az adótárgyat. A Köf.5081/2012/4. számú ügyben a Kúria az adótárgy értékének 70%-át kitevő adót minősítette túlzónak azzal, hogy az eloldódott a vagyontömeg értékétől. A Köf.5024/2016/5. számú határozat pedig az ingatlan értékének 64%-át kitevő éves adómértéket tartotta konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adóteher összege meghaladta a telek értékét.
[43] Az ismertetett, az adó konfiskáló jellegére vonatkozó, a joggyakorlat alapján kimunkált elvek a Htv. 6. § c) pontjához kapcsolódtak, ugyanakkor a Htv. 2017. január 1-től alkalmazandó 7. § g) pontja az önkormányzat mozgásterét az adómegállapítás terén már másképpen, egymásra épülő kritériumok megfogalmazásával szabályozza [Köf.5.041/2019/4. számú határozat]. Erre tekintettel az Önkormányzati Tanács ismételten hangsúlyozza, hogy ezen elvek automatikus, az egyedi ügy vizsgálata nélküli átvétele nem lehetséges.
[44] A Htv. 2017. január 1-jétől hatályos 7. §-ának g) pontja is tartalmazza követelményként azt: az önkormányzat az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapítsa meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak. Az adó mértékének tehát a Htv. 2017. évtől hatályos szabályozásában is le kell képeznie a forgalmi értéket, azt nem lehet súlyosan aránytalan, az adótárgy értékétől eloldódó, konfiskáló jellegű.
[45] A vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik. (Köf. 5001/2013/6.) Ez azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalmának, mértékének a vagyontömeg értékéhez – amely egyben az adóalany teherviselő képességét is jelenti – igazodnia kell. „Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak. E megállapítás normatív alapját elsődlegesen az Alaptörvény közteherviselésre vonatkozó XXX. cikk (1) bekezdése adja, e követelményt az önkormányzati jogalkotó esetében a Htv. hivatkozott 7. g) pontja közvetíti.” (Köf. 5024/2016/5.)
[46] Az önkormányzati vagyoni jellegű adók konfiskáló jellegét az Alkotmánybíróság is vizsgálta több esetben – az Alaptörvény XIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való joggal, illetőleg XXX. cikkének (1) bekezdése szerinti, arányos közteherviselési kötelezettséggel összefüggésben. Bár az Alkotmánybíróság határozatai az Alaptörvény rendelkezéseivel mérték össze a megvizsgált, adó mértéket szabályozó rendelkezéseket, azt az adómértéket maguk is az adó funkcióján túlmutató, az adó rendeltetésével össze nem egyeztethető jellegűnek írták le, amely belátható időn belül a tulajdon elvonásával egyenértékű fizetési kötelezettséghez vezet, az adótárgy értékétől elvonatkoztatva.
[47] Az Alkotmánybíróság 20/2021. (V. 27.) és a 3233/2021. (VI. 4.) AB határozatai a konfiskáló mérték meghatározásának további mércéjét állapították meg. A 3233/2021. (VI. 4.) AB határozat szerint „az indítványozókat terhelő telekadó fizetési az indítványozókat terhelő telekadó fizetési kötelezettség mértéke (kb. 42 %) olyan szintet ér el az alkotmányjogi panasz alapját képező esetekben, hogy a telkek forgalmi értékének a kétszeresét is meghaladja a fizetendő adó összege az általános adóügyi elévülési ciklus alatt.” A 20/2021. (V. 27.) AB határozat értelmében különös figyelemmel kell lefolytatni minden olyan esetben a normakontroll-eljárást, amelyben az adómérték alkalmas arra, hogy az elévülési idő alatt a telek értékével egyező vagy azt meghaladó összeget vonjon el.
[48] Jelen ügyben az Önkormányzat rendeletei a nem lakás céljára szolgáló épületet, épületrészt (építményt) lényegében egységes rezsim alá helyezték, ezen építmények vonatkozásában 2019. július 1-jét megelőzően az önkormányzat rendeletek egységesen 1.200 Ft/m2 adómértéket szabályoztak a négyzetméter alapú adóalap vonatkozásában. Differenciálást ezen jogszabályok közül az Ör.3. 2019. július 1-jén hatályba lépett és 2020. augusztus 26-ával hatályát vesztett 4. §-ának (1) bekezdése tartalmazott annyiban, hogy a jogszabály 10.000 m2-ig terjedő alapterület esetén 1.200 Ft/m2, azt meghaladó alapterület esetén 1.000 Ft/m2 adómértékkel számolt, melyet a véglegessé vált másodfokú határozat úgy értelmezett: a felperesi adótárgy utóbbi kategóriába tartozott. További differenciálás, adókedvezmény biztosítására nem került sor a szabályozásban a nem lakás céljára szolgáló helyiségeknél, mely bármilyen módon kapcsolatot létesített volna az adótárgy értékével.
[49] Jelen esetben az indítványban hivatkozott szakértő megállapításai alapján a fizetendő építményadó aránylagosan a következőképpen alakul. A perrel érintett 12.723,57 m2 területű raktár építmény forgalmi értékének %-ában az adóteher rendre: 2013. évben 31,22 %, 2014. évben 34,27 %, 2015. évben 39.98 %-a, míg 2016. évben 47,98 %-a, 2017. évben 48,21 %, 2018-ban 57,29 %, 2019. évben 68,73 %, 2020 évben 118,85 %.
[50] Az Önkormányzati Tanács megállapította, hogy a területalapú adóalap és a bevezetett adómérték oda vezetett, hogy a felperes raktár épülete esetén 2013-2016. évek bármelyik évének adóterhelését alapul véve 3 adóévnek, 2017-2019. évek bármelyik évének adóterhelését alapul véve 2 adóévnek, 2020-tól pedig 1 adóévnek sem kell eltelnie ahhoz, hogy az adóteher meghaladja az adótárgy forgalmi értékét. Ezen felül 2019. évtől kezdődően az adóterhelés az adótárgy értékének közel 70%-át eléri, ezt követően meg is haladja azt (rögtön a következő évtől már az adótárgy értékét is).
[51] Az Önkormányzati Tanács egyetért az indítványban foglaltakkal, miszerint már 2014-től kezdődően megállapítható az, hogy az öt éves elévülési időn belül fizetendő adó az adótárgy átlagos értékének kétszeresét meghaladja, hiszen 2014-2018. években összesen 76.341.420 forint az adókötelezettség, míg az adótárgy átlagértéke (az egyes évek értékeinek számtani átlagolásával) 34.578.332 forint, annak kétszerese 69.156.664 forint. 2015-2019. évek vonatkozásában összesen 75.069.063 forint az adókötelezettség, míg az adótárgy átlagértéke (az egyes évek értékeinek számtani átlagolásával) 29.740.052 forint, annak kétszerese 59.480.105 forint. 2016-2020. évek vonatkozásában összesen 72.524.349 forint az adókötelezettség, míg az adótárgy átlagértéke (az egyes évek értékeinek számtani átlagolásával) 24.243.458 forint, annak kétszerese 48.486.916 forint. Továbbá az adóteher %-ában kifejezve pedig megállapítható, hogy már 2013-tól kezdődően meghaladja az öt éves elévülési időn belül fizetendő adó az adótárgy értékének kétszeresét, hiszen az egyes évek adóterheinek adótárgy értékéhez viszonyított %-át összeadva az látszik, hogy 2013-2017. adóévekre az adótárgy értékének 201,66%-át, 2014-2018. adóévekre az adótárgy értékének 227,73%-át, 2015-2019. adóévekre az adótárgy értékének 262,19%-át, 2016-2020. adóévekre az adótárgy értékének 341,06%-át köteles kifizetni az adóalany felperes építményadó címén.
[52] 2019. évtől a vagyon értékének 60-70%-át elérő, illetőleg az adótárgy értékét is meghaladó adómérték áll fenn, 2013. évtől kezdődően pedig az általános elévülési időn belül az adótárgy kétszeres értékét is eléri az adóteher.
[53] A Kúria és az Alkotmánybíróság döntései fent bemutatott gyakorlata alapján az adott ügyben a vizsgálni kért évek vonatkozásában kijelenthető, hogy az építményadó vagyont elvonó, konfiskáló hatású.
[54] Az Önkormányzati Tanács a fentiekre tekintettel a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapította, hogy az Ör. 1. 4. §-a és az Ör. 2. 4. §-a az Ör. 3. 2018. január 1-től hatályba lépett és 2019. július 1-jén hatályát vesztett 4. §-ának a) pontja a Htv. 6. § c) pontjába, az Ör. 3. 2019. július 1-én hatályba lépett és 2020. augusztus 20-án hatályát vesztett 4. § (1) bekezdése a bírói indítványban megjelölt Htv. 7. § g) pontjába ütközött.
[55] A Kúria tehát az indítvány indokolásával és következtetéseivel tartalmilag egyetértett. Az indítványban megfogalmazott kezdeményezés eljárási részleteit illetően ezzel összefüggésben a következők alapján alakította ki álláspontját.
[56] A Kp. 147. § (1) bekezdése értelmében, ha az önkormányzati rendelet rendelkezésének megsemmisítésére, illetve más jogszabályba ütközésének megállapítására bírói indítvány alapján kerül sor, a megsemmisített rendelkezés nem alkalmazható az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben. Ezen általános alkalmazási tilalom mellőzését az Önkormányzati Tanács a Kp. 147. § (2) bekezdése alapján elrendelheti, ha azt a közérdek védelme, a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme indokolja. Jelen esetben ilyen körülmény áll fenn, különösen a jogbiztonságra tekintettel. A már teljesedésbe ment, illetve folyamatban lévő normaalkalmazás viszonyainak utólagosan generális befolyásolása ugyanis – az egyedi ügyek vizsgálata nélkül – az adott normakontroll körében nem kiszámítható jogi hatásokat váltana ki.
[57] Vannak továbbá olyan egyedi jogviszonyok, amelyekben a vizsgált rendelkezések nem törvényellenes tartalommal hatályosulnak, miként erre a Köf.5.042/2016/5. és Köf.5026/2018/4. számú határozatok rámutattak. A norma törvénysértő hatályosulása ezek szerint nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden más eseti jogviszonyban, amelyre alkalmazzák, törvénysértő állapot keletkezik. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatai a hatályos jogi szabályozás keretei között is kiemelik ezt az értelmezési irányt.
[58] A bírói első vagylagos indítványrésznek megfelelően az alkalmazási hatály kiterjesztése az ügyre nem volt lehetséges, mert – miként arra a Köf.5018/2021/4. számú határozat [26] bekezdése utalt –, az egyedi alkalmazási tilalom feltételeit egyedileg kell vizsgálni.
[59] A bírói második vagylagos indítványrész szerinti módon a törvénysértések újra megállapítása sem volt lehetséges, mert már az nagyobb részben a Köf.5018/2020/5. számú határozatával és a Köf.5003/2020/3. számú határozatával megtörtént. A Kp. 146. § (5) bekezdése szerint a Kúriának az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárása során hozott határozata mindenkire (tehát általánosan) kötelező.
[60] Az Önkormányzati Tanács mindezek alapján a Kp. 147. § (2) bekezdése szerint a jogbiztonság védelme érdekében, a más jogszabályba ütköző rendeleti szakaszok általános alkalmazási tilalmának mellőzésével, a vizsgált rendelkezéseknek csak az indítvánnyal érintett ügyre vonatkozó alkalmazási tilalma elrendelését tartotta indokoltnak.
Az döntés elvi tartalma
[61] A vagyonadó mértéke súlyosan aránytalannak minősül, ha a fizetendő építményadó nagysága az adóelévülés idején belül többszörösen meghaladja az adótárgy forgalmi értékét.
Záró rész
[62] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
[63] Az Önkormányzati Tanács az általános alkalmazási tilalom mellőzéséről az eset körülményeinek mérlegelése után a Kp. 147. § (2) bekezdése szerint döntött.
[64] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.
[65] A határozat Magyar Közlönyben való közzététele a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
[66] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2023. március 7.
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke
Dr. Horváth Tamás s.k. előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró
Dr. Patyi András s.k. bíró
Dr. Varga Eszter s.k. bíró