Köf.5.026/2025/4. számú határozat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf.5.026/2025/4.

A tanács tagjai:

Dr. Sugár Tamás a tanács elnöke,
Dr. Bögös Fruzsina előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt bíró,
Dr. Dobó Viola bíró,
Dr. Kiss Árpád Lajos bíró

Az indítványozó: Budapest Környéki Törvényszék

Az érintett önkormányzat: Abony Város Önkormányzata
                                            (Cím1)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

  • megállapítja, hogy Abony Város Önkormányzat Képviselő-testületének a közterületek eltérő használatáról szóló 8/2016. (IV.29.) önkormányzati rendeletének 6. § m) pontja és a 3. melléklete 17. pontja más jogszabályba ütközik, ezért azokat megsemmisíti;
  • megállapítja, hogy a megsemmisített rendelkezések a Budapest Környéki Törvényszék előtt 23.K.701.239/2025/6. számon folyamatban lévő perben, valamint valamennyi, a jelen határozat meghozatalának időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben nem alkalmazhatók;
  • elrendeli határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

  1. Az alapügy felperese Abony város közterületein álló közvilágítási-, villany-, és telefonoszlopok hálózatát üzemelteti, az oszlopok használatát elektronikus hírközlő szolgáltatók részére átengedi.
  2. Abony Város Önkormányzata (továbbiakban: önkormányzat) Polgármestere (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2025. március 18. napján kelt JT/51-6/2024. számú határozatával kötelezte a felperest Abony város közigazgatási területén, a közterületen álló közvilágítási-, villany-, és telefonoszlopok bérbeadása, hasznosítása, használatának átengedése után közterület-használati kérelem haladéktalan benyújtására, valamint a 2024. évben felülvizsgált oszlopszám alapján 10.254.000 forint 2025. évi közterület használati díj megfizetésére.
  3. Az önkormányzat képviselő-testülete, mint másodfokú hatóság (az alapügy alperese) a 2025. május 29. napján hozott  JT/51-8/2025. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta és kötelezte a felperest a közterület-használati díj megfizetésére és a közterület-foglalás engedélyezése iránti kérelem benyújtásával a jogellenes állapot megszüntetésére. Határozatát az Abony Város Önkormányzat Képviselő-testületének a közterületek eltérő használatáról szóló 8/2016. (IV.29.) önkormányzati rendelet (továbbiakban: Ör.) 6. § m) pontjára és a 3. melléklete 17. pontjára alapította. Az Ör. 3. melléklet 17. pontja szerint a közterületen álló közvilágítási-, villany-, és telefonoszlopok bérbeadása, hasznosítása, használatának átengedése után fizetendő díj mértéke központi terület esetében 6.000 Ft/db/év, egyéb területen 6.000 Ft/db/év, s ennek figyelembevételével állapította meg az alperes a fizetendő összeget.
  4. Az alapügy felperese ezen döntéssel szemben keresetet terjesztett elő a Budapest Környéki Törvényszéknél, amelyben az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.

Az indítvány és az önkormányzat védirata

  1. A Budapest Környéki Törvényszék (a továbbiakban: indítványozó bíróság) a 2025. szeptember 10. napján kelt 23.K.701.239/2025/6. számú végzésével a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)  146. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását kezdeményezte és egyidejűleg a per tárgyalását felfüggesztette.
  2. Az indítványozó bíróság álláspontja szerint az Ör. 6. § m) pontja és a 3. melléklet 17. pontja más jogszabályba ütközik, ezért azok megsemmisítését kérte, továbbá azt is, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa mondja ki, hogy a megsemmisített rendelkezések valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben nem alkalmazhatók.
  3. Az indítványozó bíróság többek között kiemelte, hogy az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (továbbiakban: Ehtv.) 94. § (2a) bekezdése szerint a hálózatüzemeltető és az elektronikus hírközlési szolgáltató együttműködnek a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése érdekében, ennek keretében a hálózatüzemeltető köteles tűrni a fizikai infrastruktúrájának felhasználását vagy köteles a fizikai infrastruktúrájának alkalmassá tételét elvégezni. Az Ehtv. 94. § (4a) bekezdése értelmében  pedig az elektronikus hírközlési építmény elhelyezését a közterület tulajdonosa tűrni köteles, a tulajdonosi hozzájárulást megadottnak kell tekinteni. Hivatkozott továbbá az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésére is, amely alapján  az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.
  4. Az indítványozó bíróság álláspontja szerint az Eht. törvényi szinten rendezi az elektronikus hírközlési építmény elhelyezésére, a fizikai infrastruktúra felhasználására, igénybevételére vonatkozó szabályokat, korlátozásokat, és az Eht. 96. § (1) bekezdése kifejezetten rögzíti a korlátozás közterület vonatkozásában történő ingyenességét. Az indítvány állítja, hogy  az önkormányzat magasabb szintű jogszabály által rendezett életviszonyt - közterület-használati jogviszonynak minősítve - szabályozási tárgykörébe vont az Alaptörvény 32. cikkébe ütközően.
  5. Az   önkormányzat tévesen minősítette az élethelyzetet közterület-használatnak. Hivatkozott ezzel összefüggésben a Kúria 1/2022. Közigazgatási-polgári jogegységi határozatára (a továbbiakban: 1/2022. jogegységi határozat), amely rögzíti, hogy a közterület-használati jogviszony közjogi jogviszony. Kiemelte továbbá, hogy a közterület legfőbb jellemzője, hogy azt – rendeltetésének megfelelően – bárki használhatja. A közterület tehát közfunkciót teljesít, ezért közvagyonnak minősül az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdése értelmében.
  6. Az indítványozó bíróság hangsúlyozta, hogy a közterület-használati jogviszonyban az önkormányzat, mint tulajdonos helyzete azért is sajátos, mert nemcsak szerződő félként vesz részt a jogviszonyban, hanem egyúttal szabályozója is az önmagát érintő jogviszonynak, amelyben a helyi közhatalom az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján eredeti jogalkotói jogkörében alkot önkormányzati rendeletet. Kiemelte, hogy a közterület véges, nem áll korlátlanul rendelkezésre, ezért a – jogszerű – rendeltetéstől eltérő (egyéni érdeket szolgáló) használatot a közvagyon tulajdonosa, az önkormányzat közhatalomként szabályozza. A Kúria Kfv.37.470/2013/8. számú határozata alapján hivatkozott arra, hogy a közterület-használati jogviszony a helyi önkormányzat által szabályozott helyi közügynek minősül. Kiemelte továbbá, hogy e szerződéses jogviszonyban szerződési szabadságról nincs szó, az egyik félnek ugyanis csak a feltételek elfogadására vagy el nem fogadására van lehetősége, azok alakítására nincs befolyással.
  7. Az indítvány szerint a törvényhozó a közterület használatát az elektronikus hírközlési szolgáltatások biztosítása érdekében kivette az önkormányzati szabályozás lehetősége alól, pontosan azért, mivel magasabb közérdeket kívánt szolgálni. Ezt támasztja alá a közterület-használati jogviszony ellenérték fejében történő használatának sajátossága is, mivel adott használati díj el nem fogadása esetén a közterület használata lehetetlenné válik. Ennek következtében a szolgáltatót más fizikai infrastruktúra létesítésére ösztönözné, amely ellentétes azzal a jogalkotói szándékkal, hogy a fizikai infrastruktúra, azaz a villanyoszlopok lehetőség szerint közterületen, azokat megosztva, több szolgáltató által használva kerüljenek felhasználásra. Mindemellett maga a jogalkotó már meghatározta a korlátozás folytán keletkező igény jogcímét, az Eht. 96. § (1) bekezdése alapján a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti kártalanítást, ami kizárja, hogy  közterület-használati díj fizetésének kötelezettsége keletkezzen.
  8. Az indítványozó bíróság rámutatott, hogy egyrészt az önkormányzati rendelet más ágazati jogszabály által szabályozott életviszonyt vont szabályozási körébe, másrészről tévesen minősítette a használatot közterület-használati jogviszonyként, így az Ör. vitatott rendelkezései az Alaptörvény 32. cikkébe, az Eht. 94. § (2a), (4a) bekezdéseibe és 96. §-ába ütköznek.
  9. Az Önkormányzati Tanács a Kp. 140. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
  10. Az önkormányzat védiratot nem terjesztett elő.

Az Önkormányzati Tanács döntésének indokai

  1. Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.
  2. A Kúria Önkormányzati Tanácsának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az önkormányzat a magasabb jogszabályoknak megfelelően állapított-e meg díjfizetési kötelezettséget a közterületen álló közvilágítási-, villany-, és telefonoszlopok bérbeadása, hasznosítása, használatának átengedése után.

  3. Az indítvány szempontjából releváns Ör. vitatott rendelkezései a következők:

    „6. § Közterületet közterület-használati engedélyben foglaltak szerint és az abban meghatározott használati díj megfizetése ellenében, rendeltetéstől eltérően használni különösen az alábbi esetekben lehet:

    m) A közterületen álló közvilágítási-, villany-, és telefonoszlopok bérbeadása, hasznosítása, használatának átengedése.”

    3. melléklet 17. pont: „közterületen álló közvilágítási-, villany-, és telefonoszlopok bérbeadása, hasznosítása, használatának átengedése (oszlop Ft/db/év) Központi terület: 6.000 Ft/db/év; Egyéb terület: 6.000 Ft/db/év.”

I.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa először a közterülettel, mint közjószággal kapcsolatos alapelvi szintű gyakorlatát tekintette át, s figyelemmel az indítványozó által hivatkozott 1/2022. jogegységi határozatra, valamint az időközben bekövetkezett jogszabályi változásokra, a jelen ügy szempontjából az alábbi elvi tételekre kíván rávilágítani.
  2. A magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény (a továbbiakban: Méptv.) 16. § 73. pontja szerint közterület: (…) közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván.
  3. A közterület közfunkciót tölt be, ekképp közvagyonnak minősül az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdése értelmében, amely szerint az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. „A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése (…)”. Az önkormányzatok közvagyonnak minősülő tulajdoni tárgyaikkal nem rendelkeznek szabadon, tulajdonjoguk gyakorlása célhoz kötött: közfeladataikat, közérdekű célokat kötelesek megvalósítani a tulajdonukba tartozó közterületi vagyonuk hasznosításával (Kfv.37.470/2013/8.). A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 5. § (3) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonát képező nemzeti vagyonba tartoznak a) a helyi közutak és műtárgyaik, b) a helyi önkormányzat tulajdonában álló terek, parkok, közkertek.

A szabályozás alapján megállapítható, hogy a helyi önkormányzat tulajdonában álló egyes közterületek a forgalomképtelen törzsvagyonba tartoznak. A helyi önkormányzat a törzsvagyona tekintetében nem ugyanolyan tulajdonosi jogok gyakorlója, mint az üzleti vagyonát illetően. Ez a körülmény a létesíthető jogviszonyok tekintetében jelentős korlátot jelent, amelyek fő tartalma az Alaptörvényen és a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényen (a továbbiakban: Mötv.) kívül az Nvtv. szabályozásán alapul.

  1. Mind a Kúria Önkormányzati Tanácsának joggyakorlata (Köf.5030/2017/3., Köf.5033/2017/4., Köf.5031/2019/5., Köf.5010/2021/4. számú határozatok), mind az 1/2022. jogegységi határozat alapján kiemelhető, hogy a közterület, mint „véges közjószág” rendelkezésre állásának biztosításában a kormányzatnak különböző szinteken van szerepe. A közterület-használat bárki számára történő hozzáférhetőségének biztosítása helyi szinten az Mötv. 13. § (1) bekezdésének 2. pontjában adott feladatellátási felhatalmazással összefüggésben a települési önkormányzat feladata. Azaz a közterülettel kapcsolatos használati viszonyok egyik alanya mindig az állam, illetve annak nevében eljáró közigazgatási szerv, beleértve ebbe a helyi önkormányzatot is.
  2. A közterületet rendeltetésszerűen, főszabályként bárki, ellenérték nélkül használhatja. A – jogszerű, mégis – rendeltetéstől eltérő használat (a közterület tartós egyéni igénybevétele) csak szabályozott módon történhet. A közterület végessége okán a többlet-, vagy meghatározott keretek között kizárólagos jogosultság gyakorlása fizetési kötelezettséggel járhat (Köf.5033/2017/4.). Ugyanakkor a közterület-használati jogviszonyban az önkormányzat nem magántulajdonosi minőségében jelenik meg, hanem mint a köztulajdonnal való rendelkezésre törvényi felhatalmazással bíró jogalany. Az önkormányzat, mint tulajdonos helyzete azért is sajátos, mert nemcsak szerződő félként vesz részt a jogviszonyban, hanem mint szabályozója is az önmagát érintő jogviszonynak, amelyben a helyi közhatalom az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján eredeti jogalkotói jogkörében alkot normatív aktust (önkormányzati rendeletet).
  3. A Köf.5033/2017/4. számú határozat alapján kimunkált gyakorlat szerint a közterület használatával kapcsolatos jogviszony közjogi jogviszony, ugyanakkor komplex is, ahol a közjogi és a magánjogi viszonyok olykor egymáshoz kapcsolódhatnak. A rendeleti szabályozásnak ugyanis nem egyetlen célja a kizárólagos használat feltételeinek rögzítése. A jogforrás rendeltetése elsősorban az egyéni közterület-használók számára a közjószág élvezete zavartalanságának a biztosítása, különös tekintettel arra, hogy „zsúfoltság”, azaz túlhasználat viszonyai közepette kell fenntartani a hozzáférés jogát, figyelemmel a bárki által való igénybevételre.

II.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a fentieket követően azt vizsgálta, hogy e speciális keretszabályozáshoz hogyan viszonyul az Ör. által bevezetett szabályozás.
  2. Az Ehtv. 94. § (1) bekezdése alapelvi szinten rögzíti, hogy „A település tervezésénél, rendezésénél, utak és közművek építésénél, korszerűsítésénél, egyéb építmények és más létesítmények megvalósításánál, felújításánál – a külön jogszabályban meghatározott módon – biztosítani kell az elektronikus hírközlési építmények elhelyezésének lehetőségét.”
  3. Az Ehtv. 94. § (2a) bekezdése továbbá azt is szabályozza, hogy: „A hálózatüzemeltető és az elektronikus hírközlési szolgáltató együttműködnek a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése érdekében, ennek keretében a hálózatüzemeltető köteles tűrni a fizikai infrastruktúrájának felhasználását vagy köteles a fizikai infrastruktúrájának alkalmassá tételét elvégezni. Az elektronikus hírközlési építmény kiépítésének és karbantartásának költségeit az elektronikus hírközlési szolgáltató viseli.”
  4. Az Ehtv. 94. § (4a) bekezdése kimondja hogy: „Az elektronikus hírközlési építmény elhelyezését a közterület tulajdonosa (használója vagy kezelője) tűrni köteles, a tulajdonosi hozzájárulást megadottnak kell tekinteni. Ha az építési munka megkezdéséhez közterület-használati hozzájárulás, kezelői vagy üzemeltetői hozzájárulás (a továbbiakban együtt e bekezdésben: hozzájárulás) szükséges, azt az elektronikus hírközlési szolgáltató kérelmének benyújtásától számított – ha jogszabály vagy szabályzat rövidebb határidőt nem állapít meg – 30 napon belül ki kell adni. A hozzájárulás formája egyoldalú nyilatkozat vagy megállapodás is lehet. Ha a hozzájárulás megadására feljogosított személy vagy szerv a hozzájárulás megadásáról neki felróhatóan vagy az érdekkörében felmerült egyéb okból határidőn belül nem nyilatkozik, a hozzájárulást a kérelemben foglaltaknak megfelelően megadottnak kell tekinteni.”
  5. A jogalkotó lényegében a közterület-használat vonatkozásában jelentkező közösségi érdeket jeleníti meg az Ehtv. 96. § (1) bekezdésének szabályozásában azzal, hogy többek között a közterület és az állami tulajdonban álló ingatlan kivételt képeznek a korlátozás mértékének megfelelő, a Ptk. szerinti kártalanítás alól. E rendelkezés a következőképpen szól: „Az érintett ingatlan tulajdonosát – a közterület, az állami tulajdonban álló ingatlan, a közös eszközhasználattal érintett elektronikus hírközlési építmény tulajdonosa, valamint a 94. § (4e) bekezdés alapján létesített nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózattal érintett ingatlan tulajdonosa kivételével – az e törvényből eredő korlátozás mértékének megfelelő, a Ptk. szerinti kártalanítás illeti meg.”
  6. Az önkormányzatok rendeletalkotási joga közterülethasználat tárgyában az Mötv.-n alapul, mégpedig annak 23. § (4) bekezdés 19. pontján. Eszerint a szabályok és díjak megállapítása a törvényben meghatározott kötelező feladat. Ebből következően ez a jog nem a tulajdonosi mivoltból származik. A fenti szabályokat összevetve egyértelműen megállapítható, hogy az elektronikus hírközlési építmény elhelyezését a közterület tulajdonosa (használója vagy kezelője, így az önkormányzat is) tűrni köteles, s annak korlátozó előírására helyi rendeletben nincs lehetőség.
  7. A rendeleti szabályozás jogosultsága éppen az, hogy a közterületek mindenki által való használhatósága ne sérüljön. Ehhez képest kerülhet sor a magáncélú igénybevétel, azaz a meghatározott feltételek közötti kizárólagos használat körülményeinek előírására, aminek része a kizárólagossággal elérhető hasznok ellenében díjfizetés megállapítása is. Azonban  jelen esetben az infrastruktúra közterületen való elhelyezése nem magánérdekből, hanem közérdekből történik.
  8. A helyi közművek kiépítése helyi közérdek, ahogyan a már meglévő infrastruktúra további hasznosítása is a helyi közösség érdeke – amelyet helyi szinten a közügyeken keresztül az önkormányzat képviseli –, egyúttal a hálózatüzemeltetőnek is együttműködései kötelezettsége van az elektronikus hírközlési szolgáltatóval. Az Ör. 6. § m) pontja a közterületen álló közvilágítási-, villany-, és telefonoszlopok bérbeadása, hasznosítása, használatának átengedése esetére ír elő közterület-használati engedély beszerzését, valamint az Ör. 3. melléklet 17. pontja szerinti használati díj megfizetését. A fenti szabályozás alapján tehát az Ör. a létrejött közjogi jogviszonyban (és esetlegesen a hálózatüzemeltető és az elektronikus hírközlési szolgáltató között létrejött magánjogi jogviszonyba) kíván beavatkozni normatív szabályozási úton.
  9. Egyfelől a közüzemi szolgáltatáshoz kapcsolódó oszlopok elhelyezését közösségi érdekből a közterületen biztosítani szükséges, másfelől az Ehtv. alapján a hálózatüzemeltető köteles (tehát nincs mérlegelési lehetősége) tűrni a fizikai infrastruktúrájának felhasználását vagy köteles a fizikai infrastruktúrájának alkalmassá tételét elvégezni. Az Ör. szabályozása pedig lényegében arra kötelezné a hálózatüzemeltetőt, hogy ne engedje infrastruktúrájának más célú (vagy más általi) felhasználását, mivel ebben az esetben közterület-használati engedély beszerzése és a használati díj megfizetése válna számára kötelezővé, mely egyúttal többletköltséget teremtene.
  10. A Kúria Önkormányzati Tanácsa mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az önkormányzat az Eht. 94. § (2a), (4a) bekezdéseibe és 96. §-ába ütköző módon vonta engedélyezési és díjfizetési kötelezettség alá a 6. § m) pontja szerinti közterületen álló közvilágítási-, villany-, és telefonoszlopok bérbeadását, hasznosítását, használatának átengedését. Erre tekintettel megállapítható, hogy az Ör. 6. § m) pontja és a 3. melléklete 17. pontja más jogszabályba ütközik, ezért azt a Kúria Önkormányzati Tanácsa – figyelembe véve a Kp. 146. § (3) bekezdését és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 10. § (8) bekezdését – a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette.

A döntés elvi tartalma

  1. Az önkormányzat a közterület-használattal kapcsolatos rendeletében nem írhat elő a közterületen álló közvilágítási-, villany-, és telefonoszlopok bérbeadása, hasznosítása, használatának átengedése esetére közterület-használati engedély beszerzését, valamint használati díj megfizetését.

Záró rész

  1. Az Önkormányzati Tanács az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
  2. A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
  3. Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényellenességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.
  4. A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdései zárják ki.

Budapest, 2025. december 2.

Dr. Sugár Tamás s.k. a tanács elnöke
Dr. Bögös Fruzsina s.k. előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró
Dr. Dobó Viola s.k. bíró
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró