A Kúria
Önkormányzati Tanácsának
határozata
Az ügy száma: Köf.5.026/2024/4.
A tanács tagjai:
Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke,
Dr. Kiss Árpád Lajos előadó bíró,
Dr. Demjén Péter bíró,
Dr. Hajnal Péter bíró,
Dr. Kalas Tibor bíró
Az indítványozó: Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság
Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros Önkormányzata
Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Lesch Katalin Edit kamarai jogtanácsos
(cím)
Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
- megállapítja, hogy Budapest Főváros Közgyűlésének a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 30/2010. (VI. 4.) önkormányzati rendeletének 8. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjának „és az így megváltott parkolójegy gépjármű első szélvédő üvege mögött, kívülről jól látható helyen és érvényességének ellenőrzését biztosító, teljes egészében látható, olvasható módon történő azonnali elhelyezésével együtt,” szövegrésze más jogszabályba ütközik, ezért azt 2025. május 31. napjával megsemmisíti;
- megállapítja, hogy e rendelkezés nem alkalmazható a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság előtt folyó 7.P.II.20.534/2024. számú perben;
-
megállapítja, hogy amennyiben Budapest Főváros Közgyűlése 2025. május 31-ig nem alkot e tárgyban új szabályokat, úgy a megsemmisítés következtében ettől az időponttól kezdődően a 30/2010. (VI. 4.) önkormányzati rendelet 8. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja a következő szöveggel marad hatályban:
„8. § (1) A várakozási övezet területén a járművel történő várakozás biztosítását célzó közszolgáltatás ellenszolgáltatásaként a várakozási díj megfizetése
a) normál várakozási övezet esetében a megállást követően haladéktalanul, külön felhívás nélkül
aa) az abban a díjövezetben elhelyezett parkolójegy-kiadó automatánál történő parkolójegy megváltásával
[…]
történik.”
- elrendeli határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben;
- elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
- A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság (a továbbiakban: indítványozó bíróság) előtt 7.P.II.20.534/2024. szám alatt folyamatban lévő polgári per (a továbbiakban: az alapper) tényállása szerint az alapper alperesének üzemeltetésében lévő gépjármű 2023. május 30. napján 13 óra 53 perckor érvényes parkolójegy és érvényes mobilparkolás nélkül parkolt a cím2 alatti díjköteles várakozási helyen. Az alapper felperesének, Budapest Főváros IX. kerület Ferencváros Önkormányzatának (a továbbiakban: önkormányzat) munkatársa kihelyezte a gépjármű szélvédőjén az első fizetési felszólító levelet, majd 2023. július 12. napján a felperes ismételt felszólító levelet küldött az alperesnek a már megemelt összegű pótdíj megfizetésére vonatkozóan, aminek az alperes nem tett eleget.
- A felperes ezt követően az indítványozó bíróságnál előterjesztett keresetében az alperest parkolási díj- és pótdíjtartozás, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni.
- Az alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy a parkolójegyet megvásárolta, és azt szabályszerűen a szélvédő mögé helyezte. Kifejtette, hogy a parkolójegy megtévesztő volt a tekintetben, hogy melyik a releváns oldala: az egyik oldalán a parkolójegy felirat és egy olvashatatlan szöveg szerepelt, a másik oldalán pedig egy hosszú, üresnek látszó szalag végén a dátum és az időpont.
- A felperes vitatta, hogy az alperes a parkolójegyet megvásárolta és szabályszerűen a szélvédő mögé helyezte volna, előadva, hogy a Budapest Főváros Közgyűlésének a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 30/2010. (VI. 4.) önkormányzati rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 8. § (1) bekezdése értelmében a parkolójegyet oly módon kell a szélvédő mögött kihelyezni, hogy érvényessége kívülről ellenőrizhető legyen, ennek megfelelően a parkolójegy „Parkolójegy” feliratú oldalán is feltüntetésre került, hogy a másik oldalával jól láthatóan kell a szélvédő mögé helyezni. Az alperes nem ennek megfelelően járt el, melyről fényképfelvételek is készültek. A felperes a parkolási díj és pótdíj iránti igényét a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 9/D. § (3) bekezdésére alapítottan kívánta érvényesíteni.
Az indítvány és az Önkormányzat védirata
- Az indítványozó bíróság a 2024. szeptember 16. napján kelt 7.P.II.20.534/2024/11. végzésében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 144. §-a alapján az Önkormányzati Tanács eljárását kezdeményezte és egyidejűleg a per tárgyalását felfüggesztette. Indítványozta az Ör. 8. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjának „és az így megváltott parkolójegy gépjármű első szélvédő üvege mögött, kívülről jól látható helyen és érvényességének ellenőrzését biztosító, teljes egészében látható, olvasható módon történő azonnali elhelyezésével együtt” szövegrészének más jogszabályba ütközésének vizsgálatát.
- A bírói indítvány szerint a Kkt. 48. § (5) bekezdése felhatalmazást ad a helyi önkormányzat képviselő-testülete számára - fővárosban a fővárosi közgyűlés - hogy rendeletben a várakozási területek tekintetében bizonyos feltételekről szabályt alkosson.
- Az Ör. korábban hatályos 48. § (3) bekezdése lehetővé tette az érvényes parkolójegy utólagos bemutatását, ha az nem a rendelet előírásai szerint volt elhelyezve, aminek eredményeként a várakozási díj és pótdíjtartozás törlésre került. E jogszabályi rendelkezés tekintetében felidézte, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5018/2014/6. számú határozatában megállapította, hogy annak "számított 5 naptári napon belül" szövegrésze, valamint utolsó mondata a Kkt. 15/D. § (4) bekezdésébe, valamint 48. § (5) bekezdés e) pontjába ütközően törvénysértő volt. Az érvényes parkolójegy utólagos bemutatásának lehetőségét korlátozó szövegrészek tekintetében hivatkozott a határozata indokolásának 29. pontjára, mely lényegében a várakozási díj kétszeres megfizettetésének tilalmát mondta ki.
- Kiemelte, hogy a Fővárosi Közgyűlés 10/2016. (III. 21.) rendeletével módosította az Ör.-t, s a normaszöveg 2016. április 3. napjától kezdődő hatállyal már nem szabályozza az utólagos bemutatás lehetőségét, így a nem megfelelően kihelyezett, de érvényes parkolójegy utólagos bemutatására – s ezáltal a várakozási díjtartozás törlésére – nincs jogszabályi lehetőség. Az indítványozó bíróság álláspontja szerint az érvényes, ám nem a rendeletnek megfelelően elhelyezett parkolójegy utólagos bemutatásának lehetősége hiányában, annak megszüntetésével az Ör. 8. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjának támadott szövegrésze a Kkt. 48. § (5) bekezdésébe ütközik, mivel nem a törvényi felhatalmazás szerinti tárgykörben tartalmaz előírást, hanem arról rendelkezik, hogy a Kkt. 9/D. § (3) bekezdése szerinti polgári jogi jogviszonyban milyen feltételek együttes teljesülése esetén minősül megfizetettnek a várakozási díj. Eszerint nem elegendő önmagában a pénzszolgáltatás teljesítése, hanem szükséges a parkolójegy megfelelő időben és módon történő elhelyezése is. Ez utóbbi követelmény – a törvényi felhatalmazáson túllépve, normatív alapon – teremti meg a közszolgáltatás ellenértékének kétszeres megszerzésének lehetőségét, megsértve ezzel a közszolgáltatás és ellenszolgáltatás arányosságának követelményét, tekintve, hogy azt az esetet is díjfizetés nélküli várakozásnak minősíti, amikor a várakozási díj valójában megfizetésre került.
- Az Önkormányzati Tanács a Kp. 140. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
- Az Önkormányzat védiratában az indítvány visszautasítását, másodlagosan annak elutasítását kérte.
- Álláspontja szerint az indítvány nem jelölte meg pontosan, hogy az Ör. vitatott rendelkezései miért ütköznek a Kkt. 48. § (5) bekezdésébe, csupán korábbi Kúriai döntéseket jelölt meg ennek alátámasztásául, a hiányos indítvány alapján a Rendelet jogszabálysértő voltának érdemi vizsgálata, azaz a támadott rendelkezés és a Kkt. 48. § (3) bekezdése közötti összefüggés az indítványozó által hivatkozott kúriai gyakorlat alapján való feltárására, a normakontroll eljárásban nincs lehetőség.
- Az Önkormányzat védirata kiemelte, hogy a főváros területén a parkolás szabályozásának nem kizárólag a Kkt. 48. § (5) bekezdésében szereplő rendelkezések a törvényi alapjai, hanem a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 23. § (4) bekezdés 10. pontjában rögzített feladat- és hatásköri előírás is. A Kkt. és az Mötv. rendelkezései alapján a Fővárosi Közgyűlés a parkolási közszolgáltatás feltételeit is szabályozhatja a törvényi keretek között, és a szabályozás végrehajthatósága érdekében jogosult és köteles is minden, a parkolási jogviszonyt érintő vagy azzal összefüggő speciális élethelyzet részletes jogi szabályozására, ideértve a díjfizetés teljesítési módjának meghatározását is.
- A védirat szerint az indítványozó tévesen koncentrált kizárólag a Kkt. 48. § (5) bekezdésében szabályozott törvényi felhatalmazás esetköreire és figyelmen kívül hagyta az Mötv. 23. § (4) bekezdés 10. pontjában rögzített feladatkört, mely alapján az önkormányzat az Ör. 8. §-ában a várakozási díj megfizetésének módját szabályozta.
- Előadta, hogy a parkolóhelyet igénybe vevő autós a parkolóhely (közterületi várakozóhely) igénybevételéért cserébe ellenszolgáltatásként nem csak a parkolójegy megvásárlására, hanem ezzel egyidejűleg a megvásárlás megtörténtének igazolására is köteles. Míg mobilfizetés esetén ezt a szolgáltató közvetlenül (az interneten keresztül, online) ellenőrizheti, addig parkolójegy-kiadó automatából vásárolt parkolójegy esetén annak meglétét az ellenőrizhetőség érdekében a gépjármű szélvédőjén történő megfelelő elhelyezéssel lehet biztosítani.
- Az önkormányzat álláspontja szerint az Ör. 8. §-ának támadott szövegrésze a közszolgáltatási szerződéses jogviszony egyik elemének, a parkolási díj jegykiadó automata útján való megfizetésének módját és feltételeit tartalmazza, mely a főváros területén történő parkolás feltételrendszerének részét képezi, így e szabályok megalkotására az Mötv. 23. § (4) bekezdés 10. pontjában rögzített törvényi feladatkörében eljárva jogosult.
- Az indítvány kiemelte, hogy a Kúria több határozatában is rámutatott, hogy a parkolás, mint közszolgáltatás szabályozása nem nélkülözheti a szolgáltatás-ellenszolgáltatás közötti arányosság szerződési viszonyokban szokásos rendjét (Köf. 5018/2014/6., Köf. 5014/2015.). Hangsúlyozta, hogy jelen esetben a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlya nem az utólagos bemutatás jogintézménye szabályozása megszüntetésével borul fel, hanem éppen a jegyvásárlás igazolását biztosító, az indítványozó bíróság által sérelmesnek ítélt rendelkezések figyelmen kívül hagyása borítaná fel, hiszen a díjfizetés ellenőrizhetetlenné válása a parkolási közszolgáltatást nyújtó számára lenne egyoldalúan hátrányos. Az Ör. vitatott rendelkezése, mint ágazati szabály szerinti kihelyezés elmaradása nem érinti a várakozási díjra vonatkozó kötelezettség polgári jogi értelemben vett teljesítésének tényét.
- A védirat kiemelte, hogy annak ellenére, hogy a kihelyezés a teljesítés tényét nem érinti, a kihelyezést megállapító kötelezettség kulcsfontosságú a parkolási közszolgáltatás feltételrendszerében. Amennyiben a parkolási közszolgáltatást igénybevevőket nem kötelezné szabály arra, hogy a közszolgáltatás jogszerű igénybevételének ellenőrzését lehetővé téve, az ellenőrzés pillanatában, a parkolójegyet az Ör. szerint kihelyezzék, a jogszerű parkolás tényének ellenőrzése ellehetetlenülne. Amennyiben az Ör. vitatott pontja szerinti kötelezettség megszűnik, az azt az életszerűtlen helyzetet eredményezi, hogy a parkolás ellenőrzése ellehetetlenül és egy bizonytalan jogi helyzet alakul ki arra tekintettel, hogy a parkolási közszolgáltatás jogszerű igénybevételének tényét az igénybevevő miként igazolja.
- Álláspontja szerint a parkolójegy utólagos bemutatása ugyan az Ör-ben nem szabályozott folyamat, azonban ez nem zárja ki a Kkt. 9/D. § szerinti polgári jogviszonyban fennálló kötelem teljesítése igazolásának lehetőségét. Mindezekre tekintettel az Ör. 8. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja nem teremti meg a várakozási díj kétszeres behajtásának normatív környezetét és ebből a szempontból a szabályozási hatáskör túllépését sem jelentheti.
- Végezetül az Kúria Önkormányzati tanácsának Köf.5.008/2024/5. számú határozatára hivatkozással kiemelte, hogy az Ör. 8. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában foglalt szabály nem jelentheti a fővárosi önkormányzat jogalkotási felhatalmazásának túllépését.
Az Önkormányzati Tanács döntésének indokai
- Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.
- A Kúria Önkormányzati Tanácsának a bírói indítványban foglaltak alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Ör. 8. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjának szabályozása magasabb jogszabályba ütközik-e.
- Az Ör. indítvánnyal érintett 2016. április 3. napjátóé hatályos jogszabályszövege a következő:
8. § (1) A várakozási övezet területén a járművel történő várakozás biztosítását célzó közszolgáltatás ellenszolgáltatásaként a várakozási díj megfizetése
a) normál várakozási övezet esetében a megállást követően haladéktalanul, külön felhívás nélkül
aa) az abban a díjövezetben elhelyezett parkolójegy-kiadó automatánál történő parkolójegy megváltásával és az így megváltott parkolójegy gépjármű első szélvédő üvege mögött, kívülről jól látható helyen és érvényességének ellenőrzését biztosító, teljes egészében látható, olvasható módon történő azonnali elhelyezésével együtt, vagy
ab) a mobiltelefonos parkolási díjfizetési rendszernek az arra a díjövezetre érvényes kóddal történő megindításával és a vonatkozó jogszabályban meghatározott, sikeres ügyfélrendelkezés visszaigazolásának megérkezésével együtt
történik.
- Az Kkt. 9/D. § (3) bekezdése szerint a járművek helyi közutakon, valamint helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutakon, tereken, parkokban és egyéb közterületeken történő várakozása a helyi önkormányzat, vagy a Mötv. 16/A. §-ában meghatározott szolgáltató és a várakozási terület igénybevevője közötti polgári jogi jogviszony. A várakozási díj és a pótdíj megfizetéséért a jármű üzembentartója felel.
- Az Mötv. 23. § (4) bekezdés 10. pontja szerint a fővárosi önkormányzat feladata különösen a helyi közösségi közlekedés biztosítása és működtetése, valamint a főváros területén a parkolás feltételrendszerének kialakítása is.
- Alkotmánybíróság számos esetben vizsgálta a közterületi parkolás alkotmányossági kérdéseit, így egyebek mellett a törvényi felhatalmazó rendelkezéseket, az önkormányzatok szabályozását, a parkolással kapcsolatos jogviszonyokat, azok közjogi, illetve magánjogi jellegét, a parkolási díjak és a pótdíjak meghatározásának kereteit, korlátait és mértékét is. Az Alkotmánybíróság a 3007/2016. (I. 25.) AB határozatában (a továbbiakban: az AB határozat) a korábbi gyakorlatát összefoglalva elvi jelentőségű megállapításokat tett a parkólójegy kihelyezésének szabályozásával összefüggésben. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló tényállás szerint az indítványozó lefordított parkolójeggyel várakozott és parkolójegyét a parkolási esemény időpontjában hatályos az önkormányzati rendeletben előírt 5 naptári napos határidőn belül személyesen nem mutatta be a parkolás üzemeltető ügyfélszolgálati irodájában. Az így szabálytalanul parkoló indítványozót az eljárt bíróságok a várakozási díj és annak pótdíjának megfizetésére kötelezték.
- Az AB határozat [28] pontja szerint a „jogszabályi rendelkezések vizsgálata alapján egyértelműen megállapítható azonban, hogy azok nem tartalmaznak olyan előírást, mely szerint a polgári peres eljárásban (ismételt) várakozási díj és pótdíj fizetésére kellene, vagy mérlegelés alapján lehetne kötelezni önmagában a parkolójegy kihelyezésének szabálytalan módja miatt azt, aki az előírtak szerint a várakozás díját megfizette”. Az Alkotmánybíróság ez alapján megállapította, hogy a támadott, pakolási díj és pótdíj fizetésére kötelező ítéletek alaptörvény-ellenesek, így azokat megsemmisítette.
- A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5018/2014/6. számú határozatában megállapította, hogy az Ör. korábban hatályban volt 48. § (3) bekezdésének „számított 5 naptári napon belül” szövegrésze, valamint utolsó mondata a Kkt. akkor hatályos 15/D. § (4) bekezdésébe, valamint 48. § (5) bekezdés e) pontjába ütközően törvénysértő volt.
- A Köf.5018/2014/6. számú határozattal megegyezőleg a Kúria megállapítja, hogy a parkolással kapcsolatos közszolgáltatási szerződéses viszony törvényi alapja az Mötv. és a Kkt. E két törvény és az általuk meghatározott keretek között megalkotott önkormányzati rendelet adja a parkolásüzemeltető és a közszolgáltatást igénybe vevő közötti szerződés tartalmi elemeit. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. (a továbbiakban: Ptk.) mint a személyek közötti vagyoni viszonyokat szabályozó törvény a közszolgáltatási szerződéses jogviszonyok tartalmának megítélése szempontjából csupán szubszidiárius jellegű. Következésképpen az Ör. támadott rendelkezésének törvényességét vizsgálva referenciaként nem a Ptk., hanem a Kkt. szabályai szolgálnak.
- A Kkt. 48. § (5) bekezdése szerint: „Felhatalmazást kap a helyi önkormányzat képviselő-testülete – fővárosban a fővárosi közgyűlés – hogy rendeletben állapítsa meg a várakozási területek tekintetében
a) az egyes díjköteles várakozási területeket, valamint azok kategóriáját,
b) várakozási területenként vagy kategóriánként a díjköteles várakozási időszakot,
c) a fizetendő várakozási díj mértékét,
d) a díjköteles várakozás megengedett leghosszabb időtartamát,
e) a díjfizetés alól mentesítettek, valamint a kedvezményes várakozásra jogosultak körét, a kedvezményes várakozási díj mértékét, azzal, hogy a kedvezményes várakozásra jogosultak körének bővítésére a kerületi képviselő-testület jogosult.”
- A Kkt. 15/C. §-a rendezi a jogosulatlan parkolás tényállását, valamint a várakozási díjjal és a pótdíjjal kapcsolatos alaprendelkezéseket. A Kkt. 15/D. §-a pedig a várakozási díj és a pótdíj meg nem fizetése esetére rögzíti az igényérvényesítés szabályait.
- A Kúria Önkormányzati Tanácsa a fenti jogszabályhelyek, az Ör. valamint az Alkotmánybíróság és saját korábbi gyakorlatának áttekintése alapján megállapította, hogy a parkolási közszolgáltatás körében a gépjárművel várakozó személy által meg nem fizetett parkolási díj polgári jogi jogviszonyból eredő kötelmi jellegű pénzkövetelés, amely a kötelem alanyainak akarata – szerződése – alapján jön létre. A parkolás tényével az adott helyen várakozó személy tudomásul veszi, hogy a feltüntetett tájékoztatás szerinti várakozási díj fizetésére köteles. Amennyiben a díjat a szolgáltatást igénybe vevő nem fizeti meg, szerződésszegést követ el, emiatt pedig pótdíj fizetésére köteles.
- Az AB határozatból, különösen annak [27]-[28] bekezdéseiből levonható a díjfizetésre vonatkozó bizonyíték mérlegelésére vonatkozó követelmény. Ennek kizárására a Kkt. felhatalmazást nem ad az önkormányzatok számára, így csak abban az esetben köthető ki a parkolójegy szélvédő mögött jól látható helyen való elhelyezése, ha ahhoz nem fűződik jogvesztés, azaz a szabályozás egyúttal biztosítja az utólagos bemutatás lehetőségét is.
- Bár a védirat hivatkozott arra, hogy lehetőség van a parkolójegy utólagos bemutatására (azt nem zárja ki semmi), de az Ör. és annak támadott rendelkezése nem szabályozza ennek lehetőségét és feltételeit sem (például azt, hogy meddig, milyen formában), lényegében kizárja ezt. Márpedig a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5018/2014/6. számú határozatában mindezen indokok alapján megállapította, hogy az a helyi rendeleti szabályozás, mely – törvényi felhatalmazás nélkül – normatív alapon teremti meg a kétszeres közszolgáltatási ellenérték megszerzésének lehetőségét, és ezzel megbontja a szolgáltatás – ellenszolgáltatás közötti arányosság szerződési viszonyokban szokásos rendjét, az jogszabálysértő. Ugyanis az ilyen szabályozás arra jogosítja a parkolásüzemeltetőt – és mögötte a közszolgáltatás biztosítására kötelezett önkormányzatot, hogy egyoldalúan érvényesítve gazdasági érdekeit kétszeresen is hozzájusson a várakozás díjához, illetve jogosulatlan várakozás hiányában is pótdíjbevételhez. Az alapper tényállása szerint pedig az Ör. támadott rendelkezéseinek alkalmazása ténylegesen erre a helyzetre vezetne, amennyiben az alapper felperese az előírt várakozási díjat megfizette, azonban az ezt igazoló parkolójegy a nem megfelelő (oldallal) történő kihelyezése folytán az utólagos bemutatás lehetőségének biztosítása hiányában a teljes pótdíjat is meg kellene fizetnie.
- A Kúria Önkormányzati Tanácsa rámutat, hogy a Kkt. 48. § (5) bekezdése által biztosított jogalkotási felhatalmazás alapvetően a parkolási jogviszony lényeges elemeinek meghatározására ad felhatalmazást. Ebből viszont semmiképp sem következik az, hogy a parkolási jogviszony egyes részleteire vonatkozóan csak az adott helyen várakozó személyre terhes (a megváltott parkolójegy kötelező elhelyezésének módjára) részletszabályokat szabályozza, miközben nem rendezi az igénybevevőt megillető jogosultságokat, így a szerződéses jogviszonyból eredő díjfizetési kötelezettség megfelelő időben történő teljesítésének igazolását. Az ilyen tartalmú részletszabályok megalkotása tehát egyértelműen túlterjeszkedik a jogalkotási felhatalmazás keretein.
- Kiemelendő, hogy bár a Kkt. és az Ör. alapján polgári perben vitatható az igényérvényesítés, az Ör. és annak vitatott rendelkezésének értelmezése alapján a jogvitában eljáró bíróság arra kényszerülhetne, hogy az AB határozattal ellentétes döntést hozzon az Ör. nem kellően pontos, magasabb jogszabálynak meg nem felelő rendelkezése alapján.
- A Kúria a védiratban foglaltakra tekintettel kiemeli, hogy a Kp. 143. § (3) bekezdése értelmében „[a] Kúria az önkormányzati rendelet vitatott rendelkezésével szoros összefüggésben álló rendelkezésének más jogszabályba ütközését is vizsgálhatja”, de azt nem teszi lehetővé, hogy a Kúria az indítvány alapján más hatáskörben járjon el, mint amelyikben az indítványozó kérelmét benyújtotta, különösen nem engedi a hivatalból áttérést önkormányzati rendeletet érintő mulasztásos törvénysértés megállapítására, amelyet a Kp. 148. § (1) bekezdése alapján csak a kormányhivatal indítványozhat. Erre tekintettel a Kúria a támadott rendelkezés más jogszabállyal való összhangját vizsgálta, az alapján hozta meg a rendelkező rész szerinti döntését.
- A normakontroll eljárásban a Kp. 146. § (1) bekezdése alapján a törvénysértő önkormányzati rendelet ex nunc hatályú megsemmisítése a főszabály. A Kp. 146. § (4) bekezdése azonban az ex nunc hatályú megsemmisítés helyett lehetővé teszi az ex tunc, vagy a pro futuro megsemmisítést is, ha azt a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok különösen fontos érdeke indokolja.
- A fentieket figyelembe véve a Kúria az Ör. 8. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjának „és az így megváltott parkolójegy gépjármű első szélvédő üvege mögött, kívülről jól látható helyen és érvényességének ellenőrzését biztosító, teljes egészében látható, olvasható módon történő azonnali elhelyezésével együtt,” szövegrészét megsemmisítette.
- A Kúria a megsemmisített rendelkezés hatályvesztésének időpontját a Kp. 146. § (4) bekezdése alkalmazásával – a jogbiztonság védelmében – a jövőre nézve (pro futuro), 2025. május 31-ei hatállyal állapította meg, ezzel kellő időt biztosítva a jogszabályokkal összhangban álló szabályozás megalkotására, beleértve az utólagos bemutatás lehetőségét is.
- A Kp. 147. § (1) bekezdése értelmében, ha az önkormányzati rendelet rendelkezésének megsemmisítésére bírói indítvány alapján került sor, a megsemmisített rendelkezés nem alkalmazható a bíróság és más bíróságok előtt folyamatban lévő egyedi ügyekben. A (2) bekezdés szerint a Kúria elrendeli az általános alkalmazási tilalom mellőzését, ha azt a közérdek védelme, a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme indokolja. A Kúria Önkormányzati Tanácsa így az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben nem alkalmazható, azonban a jogbiztonság védelmében mellőzte a megsemmisített rendelkezés általános alkalmazás tilalmának elrendelését.
- A Kúria Önkormányzati Tanácsa végezetül megjegyzi, hogy az újra-szabályozás során a Fővárosi Közgyűlés a megsemmisített rendelkezéssel hasonló szövegezésű szabályozást is elfogadhat, amennyiben a fentiekben kifejtettek alapján kifejezetten lehetőséget teremt a parkolójegy utólagos bemutatására.
A döntés elvi tartalma
- Jogszabálysértő az a helyi rendeleti szabályozás, amely normatív alapon teremti meg a kétszeres közszolgáltatási ellenérték megszerzésének lehetőségét, és ezzel megbontja a szolgáltatás – ellenszolgáltatás közötti arányosság szerződési viszonyokban szokásos rendjét.
Záró rész
- Az Önkormányzati Tanács az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdésére alapulóan tárgyaláson kívül bírálta el.
- A Kúria a törvényellenesség jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 147. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
- A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
- Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg, és saját költségeiket maguk viselik.
- A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2024. december 10.
Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. előadó bíró
Dr. Demjén Péter s.k. bíró
Dr. Hajnal Péter s.k. bíró
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró