Köf.5.021/2026/6. számú határozat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának 
határozata

Az ügy száma: Köf.5.021/2026/6.

A tanács tagjai: 

Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke  
Dr. Dobó Viola előadó bíró  
Dr. Bögös Fruzsina bíró  
Dr. Kiss Árpád Lajos bíró  
Dr. Sugár Tamás bíró

Az indítványozó: Veszprém Megyei Kormányhivatal 
                             (cím1)

Az indítványozó képviselője: Dr. Czaun Katalin kamarai jogtanácsos 
                                                (cím1)

Az érintett önkormányzat: Ajka Város Önkormányzata 
                                             (cím2)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Várhelyi Ügyvédi Iroda  
                                                                eljáró ügyvéd: Dr. Várhelyi Attila 
                                                                (cím3)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

  • Ajka Város Önkormányzata Képviselő-testületének a telekadóról szóló 22/2026. (VIII. 5.) számú önkormányzati rendelete II. fejezete, valamint 1., 2. és 3. melléklete törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja;
  • elrendeli, hogy a határozat közzétételére az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

  1. A Veszprém Vármegyei Kormányhivatal (a továbbiakban: indítványozó) a 2025. október 8-án kelt indítványában Ajka Város Önkormányzata Képviselő-testületének a telekadóról szóló 22/2024. (XI. 28.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: korábbi Ör.) 3. § (3) bekezdése és 1. számú melléklete más jogszabályba ütközésének megállapítását és megsemmisítését kérte a Kúria Önkormányzati Tanácsától. A Kúria a normakontroll eljárást 2026. január 13. napján a Köf.5.028/2025/4. számú végzésével megszüntette, mivel az önkormányzat Képviselő-testülete a 2025. november 27. napján tartott ülésén elfogadta a települési adóról szóló 32/2025. (XI. 28.) rendeletét (a továbbiakban: Ör.), amely 2026. január 1. napján hatályba lépett, az Ör. 8. §-a alapján a korábbi Ör. 2026. január 1. napján hatályát vesztette. 
  2. Az indítványozó 2026. március 19. napján kelt VE/53/391-1/2026. számú törvényességi felhívással fordult az önkormányzathoz, melyben kifejtette, hogy az Ör. tartalmilag lényegében azonos a korábbi Ör.-el, az sérti a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. § e) és g) pontját, mivel az abban foglaltakat a képviselő-testület az Ör. megalkotásakor nem vette figyelembe. Sérti továbbá a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 17. § (1) és (2) bekezdés aa) pontjában foglaltakat, illetve Magyarország Alaptörvényének Szabadság és Felelősség fejezet XIII. cikk (1) bekezdését, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 9. §-át.
  3. A képviselő-testület a 117/2026. (V.27.) képviselő-testületi határozatában úgy döntött, hogy a törvényességi felhívásban foglaltakkal nem ért egyet, önkormányzati jogalkotóként intézkedést nem tesz. 

Az indítvány és az önkormányzat védirata

  1. Az indítványozó - eredménytelen törvényeségi felhívást követően - 2026. június 26. napján VE/53/00829-1/2026. ügyiratszámon előterjesztett indítványában a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 146. § (1) bekezdés a) pontja alapján az Ör. megsemmisítését kérte a Kúria Önkormányzati Tanácsától.
  2. A törvényességi felhívásában foglaltakat megismételve kifejtette, hogy a támadott Ör.-ben a telekadó alapjának az ingatlan alapterülete alapján történő meghatározása sérti a Htv. 7. § g) pontját, hiszen az önkormányzatnak az adómérték(ek) meghatározása során az adótárgy forgalmi értékét feltétlenül vizsgálni kell, az adóalanyok teherviselő képessége ugyanis az adótárgy értékében ölthet testet. Álláspontja szerint a minden telekre kiterjedő, négyzetméterben megállapított tételes adó esetében az adómérték meghatározásakor az önkormányzatokat fokozottan terheli a mérlegelési kötelezettség.
  3. Álláspontja szerint az Ör. 5. § (1) bekezdésében foglalt, külterületi telkekre vonatkozó adó 180,-Ft/m2-es mértéke, aránytalan vagyonelvonáshoz vezethet. A vagyontárgyat túladóztató, ebből következően annak értékét felemésztő adómérték a tulajdon biztonságát, a tulajdonos vagyontárgy feletti rendelkezési jogát is korlátozza, ebből következően sérül a Magyarország Alaptörvényének Szabadság és Felelősség fejezet XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt, a tulajdonhoz való jog is. Ezzel összefüggésében a Kúria Köf.5031/2021/7. számú határozatára hivatkozott, amelyben a 200.-Ft/m2-es telekadó mértéket egy ajkai, külterületi telek vonatkozásban, a forgalmi értékéhez képest, aránytalan vagyonelvonásként értékelte. 
  4. Kifogásolta továbbá, hogy az Ör. nem veszi figyelembe a korábbi évek adóztatási gyakorlatát sem, hiszen jelentős számban megváltozott a kedvezményes adómérték után adózó telkek száma és elhelyezkedése, ez kiszámíthatatlanságot okoz az adózók számára, és jogbizonytalansághoz vezethet.
  5. Sérelmezte, hogy az Ör. 4. § (3) bekezdése az 1. mellékletében felsorolt belterületi ingatlanok esetében, illetve 5. § (2) bekezdése a 2. mellékletében felsorolt külterületi ingatlanok esetében egyaránt kedvezményes 5,- Ft/m2 adómértéket határoz meg. Utalt arra, hogy ez szintén sérti a Htv. 7. § g) pontjában foglaltakat, hiszen ez a külterületi és a belterületi ingatlanok közel egyenlő forgalmi értékét feltételezi, ami az adómérték differenciálásának egyértelmű hiányát jelzi.
  6. Kifejtette, hogy az Ör. 4. § (3) bekezdésében és 5. § (2) bekezdésében foglaltak sértik az Ebktv. 9. §-át is, mivel az adózók egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője alapján diszkriminatív módon határozták meg a kedvezményesen adózó telkek körét. A kedvezmények meghatározása több esetben nem az adótárgyhoz kötődik, hanem az adózó személyéhez.
  7. Az indítványában utalt az 2024-2025. év vonatkozásában lefolytatott Állami Számvevőszék (a továbbiakban: ÁSZ) vizsgálat azon megállapítására, mely szerint a kedvezményes adómértékkel adózó telkek jellemzően egyazon cégcsoporthoz tartozó adóalanyok tulajdonában álltak. Ezzel összefüggésben a Kúria Köf.5022/2018/4. számú határozatára hivatkozott, mely a 11/2018. (VII. 8.) AB határozathoz hasonló módon elvi tartalmában kimondja, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg akkor, ha az építményadó fizetésére szóló helyi adó – fizetési teher legitim adópolitikai cél hiányában, formailag normatív meghatározás nélkül, ténylegesen egyedileg meghatározott adóalanyokra vonatkoztatva állapít meg másokénál lényegesen terhesebbkötelezettséget. Ugyanígy döntött a Kúria a Köf.5.009/2025/7. és Köf.5010/2018/3. számú határozataiban is. Hivatkozott továbbá a Kúria Köf.5015/2016/17. számú határozatában foglalt azon megállapításra, melynek értelmében a vagyoni típusú helyi adók esetében az adókötelezettség alapját elsődlegesen a vagyontárgy és annak értéke jelenti. Ez egyben az adózók közötti egyenlőségi szabály is, amely akkor érvényesül, ha az adó mértéke nem egyedi, nem az adózó személyére szabott, hanem általános elvek mentén alakul.
  8. Kifogásolta azt is, hogy az Ör. hatásvizsgálati lapján az a kijelentés szerepel, hogy az Ör.-nek nincs sem társadalmi, sem gazdasági, sem költségvetési hatása.
  9. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
  10. Az önkormányzat védiratában kifejtett álláspontja szerint az a tény, hogy az önkormányzat az adóköteles telkek mindegyikének forgalmi értékét nem vizsgálta, illetve a forgalmi értékbecslések mellőzése indokait nem sorolta fel, nem eredményezi a Htv. 7. § g) pontjában előírt jogalkotói kötelezettség megsértését, ilyen kötelező előírást ugyanis a Htv. sem rögzít. 
  11. Utalt arra, hogy az Ör.-ben az adómérték nem éri el a Htv. által megállapított adómaximumot, a külterületi telkek esetében pedig a törvényi maximum harmada.
  12. Vitatta az indítványozó azon álláspontját, mely szerint a Htv. 7. § g) pontjának sérelmét, „a differenciálás egyértelmű hiányát” eredményezi az a tény, hogy a kedvezményes, 5.- Ft/m2 nagyságú adómérték egyes külterületi és belterületi ingatlanokat is érint. 
  13. Utalt arra, hogy az indítvány által hivatkozott ÁSZ vizsgálati jelentése nem minősül jogszabálynak, így annak megállapításaival az indítványozó nem indokolhatja az indítványában foglaltakat.
  14. A Kúria Köf.5031/2021/7. számú határozatával összefüggésben kifejtette, hogy az 5 évvel ezelőtt jellemző forgalmi értékek ma már nem tekinthetők irányadóknak és semmiképpen nem jelenthető ki általános érvénnyel, hogy az Ör. szerinti 180,-Ft/m2-es adómérték az adóalanyok széles körét érintően, az ajkai külterületi telkek többsége esetében konfiskáló volna.
  15. Előadta, hogy az Ör. megalkotását megelőzően megtörtént a Jat. 17. §-a által előírt és annak megfelelő tartalmú hatásvizsgálat lefolytatása. A rendelet előterjesztése részletesen tartalmazta azokat a szempontokat, amelyek figyelembevételével az önkormányzat képviselő-testülete a telekadó mértékét és az alkalmazandó adókedvezményeket meghatározta. Hivatkozott „a Kúria következetes gyakorlatára, mely szerint a hatásvizsgálat elmaradása önmagában nem ad alapot az önkormányzati rendelet megsemmisítésére, a jogszabály előkészítőjéhez címzett előzetes hatásvizsgálat elmaradása vagy nem kielégítő volta nem tekinthető a jogalkotási eljárás garanciális rendelkezésének, ennek megsértése nem vezet a norma megsemmisítésére.”
  16. Az önkormányzat mindezek alapján az indítvány elutasítását kérte.
  17. A Kúria Önkormányzati Tanácsa hivatalból észlelte, hogy a Nemzeti Jogszabálytár aktuális állapota szerint a támadott önkormányzati rendeletet az Ajka Város Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 22/2026. (VIII.5.) számú rendelet (a továbbiakban: új Ör.) 27. §-a hatályon kívül helyezte. A Kúria megállapította, hogy az új Ör. telekadóra vonatkozó rendelkezései megegyeznek a korábbi Ör. szabályaival, ezért a Köf.5.021/2026/4. számú végzésében felhívta az indítványozót, hogy nyilatkozzon arról, indítványát az új rendelet vonatkozásában fenntartja-e, illetve, ha fenntartja, nyilatkozzon a tekintetben is, hogy az új szabályozás alapján mely rendelkezés vizsgálatát kéri.
  18. Az indítványozó a VE/53/829-3/2026. számú nyilatkozatában indítványának fenntartását kérte az új Ör. telekadóról szóló II. fejezetére, valamint az 1., 2. és 3. mellékletére vonatkozóan, figyelemmel arra, hogy az abban foglalt rendelkezések teljes mértékben megegyeznek a korábbi Ör. szövegével, illetve mellékleteivel.

Az Önkormányzati Tanács döntésének indokai

  1. Az indítvány nem megalapozott.
  2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az új Ör. vonatkozásában folytatta le a Kp. XV. fejezete szerinti eljárását, miután megállapította, hogy az indítvánnyal támadott Ör. hatályon kívül helyezése sem idézett elő tartalmi változást a telekadót érintő szabályozásban a korábbiakhoz képest. Az önkormányzat lényegében az új Ör. II. fejezetében a hatályát vesztett Ör. szabályait alkotta újra. 
  3. Az új Ör. indítvánnyal támadott rendelkezései: 
    II. Fejezet 
    Telekadó 
    6. § Adóköteles az Önkormányzat illetékességi területén lévő, a Htv. 52. § 16. pontjában meghatározott telek. 
    7. Mentességek 
    7. § (1) Mentes a telekadó alól a Htv. 19. §-ában felsoroltakon kívül 
    a) a magánszemély lakóházzal, valamint üdülési célú épülettel beépített telke, kivéve a vállalkozó üzleti célt szolgáló telke, 
    b) az a magánszemély tulajdonában álló földterület, amely 
    ba) lakás, lakóház építése célját szolgálja vagy 
    bb) állandó lakhatásra alkalmas építmény elhelyezésének célját szolgálja 
    c) ténylegesen a szociális, egészségügyi, állategészségügyi, nevelési-oktatási, kulturális közfeladat ellátására szolgáló telek, telekrész, valamint sport céljára szolgáló telek 
    (2) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában, ha a telek részben a magánszemély lakóházzal vagy üdülési célú épülettel beépített telke, részben pedig üzleti célt szolgáló telek, a mentesség az üzleti célt szolgáló telekrészre nem terjed ki. 
    8. Az adó alapja 
    8. § Az adó alapja a telek négyzetméterben számított hasznos alapterülete. 
    9. Az adó mértéke 
    9. § (1) Belterületi telek esetében – a (2)-(3) bekezdésekben rögzítettek kivételével – a telekadó éves mértéke: 
    a) 1500 m2-ig 50.-Ft/m2 
    b) 1501 m2-3000 m2 között 75.000.-Ft és az 1500 m2 feletti telekrész után 150,- Ft/m2 
    c) 3001-5000 m2 között 300.000.- Ft és a 3000 m2 feletti telekrész után 250,-Ft/m2 
    d) 5001-10000 m2 között 800.000.-Ft és az 5000 m2 feletti telekrész után 350,-Ft/m2 
    e) 10000 m2 felett 2.550.000.-Ft és a 10000 m2 feletti telekrész után 450,-Ft/m2 
    (2) Az (1) bekezdésben meghatározottaktól eltérően a Bódé, Csinger, Padragkút településrészeken az 1. melléklet I.2. pontjában meghatározott övezetben fekvő belterületi telkek esetében: 
    a) 1500 m2-ig 40.-Ft/m2 
    b) 1501m2-3000 m2 között 60.000.-Ft és az 1500 m2 feletti telekrész után 120.-Ft/m2 
    c) 3001-5000 m2 között 240.000.- Ft és a 3000 m2 feletti telekrész után 200,-Ft/m2 
    d) 5001-10000 m2 között 640.000.-Ft és az 5000 m2 feletti telekrész után 280,-Ft/m2 
    e) 10000 m2 felett 2.040.000.-Ft és a 10000 m2 feletti telekrész után 360,-Ft/m2 
    (3) A telekadó éves mértéke 5.-Ft/m2 az 1. mellékletben meghatározott belterületi ingatlanok esetében. 
    10. § (1) Külterületi telek esetében – a (2) bekezdésben rögzítettek kivételével – a telekadó éves mértéke180.-Ft/m2. 
    (2) A telekadó éves mértéke 5.-Ft/m2 a 2. mellékletben meghatározott külterületi ingatlanok esetében. 
    11. § Az 5.-Ft/m2 adómértékkel adózó belterületi és külterületi ingatlanok térképi ábrázolását 3. melléklet tartalmazza. 
    10. Eljárási szabályok 
    12. § (1) Az adóalany a bejelentési, adatszolgáltatási, bevallási, változás bejelentési kötelezettségének az Önkormányzat hivatalos honlapján is elérhető, az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium honlapján közzétett nyomtatványokon teljesítheti. 
    (2) A 7. §-ban meghatározott mentesség a telek tulajdonosának kérelmére állapítható meg. A kérelmezőnek a kérelméhez csatolnia kell a mentességet megalapozó okiratokat. 
    (3) A 7. § hatálya alá tartozó, az adómentességet élvező telek tulajdonosa mentesül az adatbejelentési kötelezettség alól is.
  4. I.
  5. A Kúria Önkormányzati Tanácsának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Önkormányzat a telekadóról szóló rendelkezések megalkotása során figyelemmel volt-e a Htv. 7. § g) pontjára. Ezzel összefüggésben az adótárgy forgalmi értéke vizsgálatának hiányát és a differenciálás hiányát sérelmezte az indítványozó.
  6. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Htv. 7. § g) pontjával kapcsolatos szempontok vizsgálata során áttekintette eddigi gyakorlatát, amelyet legutóbb a Köf.5008/2026/6. számú határozatában részletesen kifejtett, és azt jelen határozatában is megerősít.
  7. A Htv. 2017. január 1-től beiktatott 7. § g) pontja szerint: „[a]z önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, (…) hogy az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének”.
  8. A Köf.5.009/2025/7. számú határozatában az Önkormányzati Tanács elvi éllel állapította meg, hogy nem ütközik a Htv. 7. § g) pontjába önmagában az a helyi telekadó mérték szabályozás, amely nem a Helyi Építési szabályzat (HÉSZ) által megállapított övezeti besorolással egyezőleg differenciál a telkek adóztatása során. A Kúria rámutatott, hogy nincs olyan szabály, amely alapján a helyi adó mértékének igazodnia kellene a HÉSZ szerinti övezeti besoroláshoz. Az övezetbe tartozás adott esetben hatással lehet a telekadó mértékére, azonban nem követelmény, hogy ahhoz igazodjon. Ha a telekadó differenciált mértéke nem esik teljesen egybe, azaz nincsen összhangban a településen található ingatlanok HÉSZ által megállapított övezeti besorolásával és ennek nyomán fennálló beépíthetőségével, az önmagában nem eredményez diszkriminációt.
  9. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5.028/2019/5. számú döntésében kimondta, hogy az adómértéket nem teszi törvénysértővé önmagában az a tény, hogy az adóalanyt az azonos övezetben lévő, más adóalanyok tulajdonát képező ingatlanoknál nagyobb kiterjedésű telke miatt magasabb évi adófizetési kötelezettség terheli. 
  10. A Köf.5.044/2021/4. számú határozatában pedig elvi éllel állapította meg, hogy az önkormányzati rendelet más jogszabályba történő ütközésének vizsgálatára irányuló eljárásnak nem tárgya az adózás alá vont ingatlanra vonatkozó forgalmi érték változás okainak megállapítása, illetve az adóévben bekövetkező gazdasági változások hatásának és következményeinek vizsgálata.
  11. A jelen ügyben is releváns Köf.5.028/2021/4. számú határozat elvi tartalma szerint, „ha az önkormányzat a telekadó mértékének meghatározásakor különbséget tesz a telkek típusa, rendeltetése alapján, továbbá adómentességeket állapít meg és az adóalanyok között is differenciál, eleget tesz a helyi adóról szó 1990. évi C. törvény 7. § g) pontjában foglalt kötelezettségének.”
  12. Megállapítható, hogy az új Ör. a telekadó vonatkozásában egyrészt különbséget tesz bel- és külterületi telkek között. A 9. § (1) bekezdésében a belterületi telekre vonatkozóan a telek nagyságától függően öt különböző adómértéket állapít meg. Az Ör. 10. § (1) bekezdése a külterületi telek esetén 180.- Ft/m2-ben határozza meg a telekadó mértékét.
  13. Az új Ör. továbbá mind a bel-, mind a külterületi telkek vonatkozásában megállapít kedvezményes adómértéket is. Belterület esetén a 9. § (2) bekezdésében az I.2. övezetben fekvő területek (1. melléklet 1.2. pont) vonatkozásában a telek nagyságához igazodóan öt különböző kedvezményes adómértéket határoz meg, illetve további kedvezményes (5.- Ft/m2) telekadó mértéket állapít meg a 10. § (2) bekezdése szerint az I.1., I.3., I.4., II.1., II3., II.3. övezetben meghatározott ingatlanokra vonatkozóan (1. melléklet). Külterületi telkek vonatkozásban 5.- Ft/m2 a kedvezményes adómérték az I.1. övezetben fekvő valamennyi, illetve az 1.3. övezetben meghatározott telkei tekintetében (2. melléket).   
  14. Ezek mellett az Ör. 7. § (1) bekezdésében meghatározza a telekadómentes telkeket is.
  15. A Kúria megítélése szerint – a Köf.5.028/2021/4. számú határozatban foglaltakra is figyelemmel – az önkormányzat azzal, hogy az új Ör.-ben meghatározza az adómentes telkek körét, az adóköteles ingatlanok körében különbséget tesz bel- és külterületi telek között, továbbá mindkét esetben (ti. bel- és külterület) megállapít kedvezményes adómértéket is, eleget tesz a Htv. 7 §. g) pontjában foglalt követelményeknek.
  16. A Kúria hangsúlyozza, hogy a közteherviselés arányosságának követelményét tekintve, telekadó esetén, az alacsony adómérték, valamint a kedvezményekre vonatkozó szabályozás további differenciálást nem tesz szükségessé (Köf.5045/2021/4.).
  17. Az indítványozó a forgalmi érték vizsgálatának hiányát is sérelmezte az adómérték megállapítása során. A Htv 21. §-a értelmében az adó alapja az önkormányzat döntésétől függően: ​a) a telek m2-ben számított területe, vagy b) a telek korrigált forgalmi értéke. A Htv. nem tartalmaz arra vonatkozó kötelezést, hogy a telek forgalmi értékét – amennyiben az adólap a telek m2-ben számított területe – minden egyes ingatlant érintően vizsgálni kell.
  18. A Htv. 7. § g) pontja az önkormányzatok mozgásterét az adómegállapítás terén egymásra épülő kritériumok megfogalmazásával szabályozza (Köf.5.041/2019/4.). Ez a korlátozó szabály lényegében három konkrét szempontot ír elő, amelyeket mérlegelnie kell a képviselő-testületnek a jogszabályhely által említett adótényállási elemek – így az adó mértéke – meghatározása során. E három szempont a helyi sajátosság, az önkormányzat gazdálkodási követelménye, valamint az adóalanyok széles körét érintő teherviselő képessége. Nem tartalmaz tehát a Htv. fenti rendelkezése arra vonatkozó jogalkotói kötelezést, hogy az adó megállapítása során vizsgálni kellene minden adóköteles telek forgalmi értékét. 
  19. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az új Ör. szerinti szabályozás nem ellentétes a Htv. 7. § g) pontjával.

II.

  1. Az Indítványozó hivatkozott az Ebktv. 9. §-ának sérelmére is. Álláspontja szerint az új Ör. az adózók egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője alapján diszkriminatív módon határozza meg a kedvezményesen adózó telkek körét. 
  2. Az Ebktv. 9. §-a értelmében közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne. Az Ebktv. hivatkozott rendelkezése tehát csak a hátrányos megkülönböztetést tiltja. A Kúria hangsúlyozza, hogy ebben az összefüggésében – a fentiekre tekintettel – az egyenlő bánásmód követelménye és annak érvényesülése nem alkalmazható, adókedvezmény megállapítása esetén. Ebben az esetben ugyanis pozitív diszkriminációról van szó, az Ebktv. 9. §-ának megsértése tehát fogalmilag is kizárt.
  3. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a kedvezmények meghatározása több esetben nem az adótárgyhoz kötődik, hanem az adózó személyéhez. Ezzel összefüggésben azt állította az ÁSZ jelentésre alapozva, hogy az önkormányzat a hatályos Ör-ben nem objektív szempontok alapján határozta meg a kedvezményes adómértéket, ami a Htv. 7. § e) pontjába ütközik.  
  4. A Kúria megállapította, hogy az indítványozó a kedvezményes adómérték kapcsán a bevezetés szempontjainak önkényességét nem igazolta, nem jelölte meg, hogy az konkrétan mely adózókat érinti, illetve hozza indokoltalanul kedvezőtlenebb helyzetbe, ezáltal hogyan valósítja meg a Htv. 7. § e) pontjába ütközést.
  5. Az indítványozó ezzel összefüggésben mindössze általánosságban hivatkozott arra, hogy a kedvezményes adómértékkel adózó telkek jellemzően egyazon cégcsoporthoz tartozó adóalanyok tulajdonában álltak. E hivatkozását az 2024-2025. év vonatkozásában lefolytatott ÁSZ vizsgálat megállapítására alapozta. A Kúria utal arra, hogy az ÁSZ vizsgálati jelentése önmagában nem elegendő bizonyíték az önkényes szabályozás megállapításához, mert az ÁSZ által lefolytatott vizsgálat jogszabályi alapját a jelentés szerint az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. törvény 5. § (8) bekezdése képezte, mely szerint az Állami Számvevőszék – többek között – ellenőrzi az állami adóhatóság és a helyi önkormányzatok adóztatási és egyéb bevételszerző tevékenységét. A vizsgálat a helyi adókra vonatkozó rendeleti szabályok tekintetében a helyi adópolitikai célokkal való összhangjának vizsgálatára terjedt ki, mely a telekadó vonatkozásában a szabályozást a Htv. 7. § g) pontjával összhangban állónak minősítette. Mindössze a kedvezményes telekadómérték kapcsán jelzett vélelmezett adóelőnyt. Megjegyzést érdemel, hogy az Alaptörvény 43. cikk (1) bekezdés harmadik mondata szerint „[a]z Állami Számvevőszék ellenőrzéseit törvényességi, célszerűségi és eredményességi szempontok szerint végzi”, míg a Kúria Önkormányzati Tanácsa célszerűségi, eredményességi szempontokat nem vizsgálhat, csak a törvényességi követelményeknek való megfelelés lehet az eljárás tárgya. Az indítványozónak továbbá nem elég utalni egy másik hatóság megállapításaira, hanem szükséges annak levezetése is, hogy a vitatott rendelkezés a megjelölt magasabb jogszabályi rendelkezést milyen okból sérti. Jelen esetben ennek bemutatása az indítványban elmaradt, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Htv. 7. § e) pontjába ütköző szabályozást nem vizsgálta.
  6. Az indítványozó kifogásolta az adó vagyonelvonó jellegét is. Ezzel összefüggésben egyrészt a Köf. 5.031/2021/7. számú döntésre – amely egy adott ajkai ingatlan vonatkozásában állapította meg az adó konfiskáló jellegét –, másrészt egy csupán három telket érintően elkészített ingatlanforgalmi szakvéleményre hivatkozott. 
  7. A Htv. 22. § a) pontja szerint a telekadó maximális mértéke: 200,-Ft/m2, a Htv. 6. § c) pontja szerint a telekadó valorizációval növelt 2026. évi felső határa: 556,2.- Ft/m2.
  8. Az új Ör.-ben a telekadó mértéke a belterületi ingatlanok vonatkozásában 40–450,-Ft/m2 között mozog, a külterületi telkek esetében főszabályként egységesen 180,-Ft/m2.
  9. A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy Ör.-ben az adómérték nem éri el a Htv. által megállapított adómaximumot, a külterületi telkek esetében pedig a törvényi maximum harmada.
  10. A Kúria Önkormányzati Tanácsa szerint a forgalmi értékre vonatkozóan az indítvány mellékleteként benyújtott szakvélemény jelen ügyben nem alkalmazható. Az indítványozó ugyanis az indítványban nem jelölte meg konkrétan (helyrajzi szám szerint), hogy a vagyonelkobzó jelleg mely ingatlanokat érintően állapítható meg a mellékelt szakvélemény alapján, ezért az érdemben nem volt vizsgálható.
  11. A Köf.5.031/2021/7. számú ügyben a Kúria Önkormányzati Tanácsa bírói indítvány alapján járt el, az indítványozó által hivatkozott határozat tehát egy adott ajkai ingatlan vonatkozásában állapította meg a telekadó mértékének (200 Ft.- Ft/m2) konfiskáló jellegét. A Kúria álláspontja szerint a Köf.5031/2021/7. számú határozat alapján nem vonható le az adómérték jogszerűségére vonatkozó általános következtetés a telekadóval érintett valamennyi, külterületi telekingatlanra.
  12. Az indítványozó sérelmezte az előzetes hatásvizsgálati lap tartalmát. Ezzel összefüggésben a Kúria rámutatott, hogy a Jat. 17. § (1) bekezdése az előzetes hatásvizsgálat elkészítését nem teszi a megalkotandó jogszabály érvényességi feltételévé. Az önkormányzati rendeletek esetében pedig a hatásvizsgálatok kapcsán nincs további olyan jogszabályi kötelezés, amelyből annak hiányát a Jat. rendelkezésein kívül jogszabálysértésnek lehetne tekinteni. Az önkormányzati rendeletek nem tartoznak az előzetes és utólagos hatásvizsgálatról szóló 12/2016. (IV. 29.) MvM rendelet hatálya alá (Köf.5027/2016/4.).
  13. A Jat. fenti rendelkezése a jogszabály-előkészítéshez kapcsolódik. A Köf.5.026/2016. számú határozat [44]-[45] bekezdéseiben foglaltak szerint a normakontrollt ellátó bíróságoknak, így az Alkotmánybíróságnak és a Kúria Önkormányzati Tanácsának is egybecsengő a gyakorlata a tekintetben, hogy a jogalkotási eljárásban nem minden szabály megsértése vezet az adott norma megsemmisítésére. Csak a jogalkotási eljárás garanciális szabályainak be nem tartása vonja maga után a legerősebb szankciót, a jogszabály hatályon kívül helyezését [lásd pl. a 29/1997. (IV. 29.) AB határozatot, ABH 1997, 122., vagy a Köf.5055/2013/9. számú határozatot].
  14. A Kúria gyakorlatában tehát a Jat. 17. § (1) bekezdésében foglalt hatásvizsgálat elmaradása önmagában nem ad alapot az önkormányzati rendelet megsemmisítésére, a jogszabály előkészítőjéhez címzett előzetes hatásvizsgálat elmaradása vagy nem kielégítő volta nem tekinthető a jogalkotási eljárás garanciális rendelkezésének, ennek megsértése nem vezet a norma megsemmisítésére. Ezért jelen ügyben a megfelelő tartalmú hatásvizsgálat esetleges elmaradása sem eredményezhetné a támadott önkormányzati rendelet közjogi érvénytelenségét, valamint az abban foglaltak alapján a differenciált szabályozás hiányára vonatkozó megalapozott következtetés sem vonható le. 
  15. A fentiek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa az új Ör. II. fejezete és az 1., 2. és 3. mellékletének megsemmisítésére irányuló indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdésének alkalmazásával elutasította.
  16. A Kúria megállapította, hogy a 2026. október 1. napjától hatályos, a megye és a kormánymegbízott elnevezés alkalmazásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2026. évi XLIX. törvényben foglaltakra figyelemmel az alperes elnevezése Veszprém Vármegyei Kormányhivatalról Veszprém Megyei Kormányhivatalra változott. 

A döntés elvi tartalma

  1. Nem tartalmaz a Htv. 7. § g) pontja arra vonatkozó jogalkotói kötelezést a differenciált szabályozás feltételeként, hogy a vagyonadó mértékének megállapítását megelőzően az önkormányzatnak vizsgálni kellene az illetékességi területén fekvő minden adóköteles telek forgalmi értékét. 
  2. Az Ebktv. 9. §-a csak a hátrányos megkülönböztetést tiltja, a telekadókedvezmény megállapítása során azonban a helyi jogalkotó pozitív diszkriminációt valósít meg.

Záró rész

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
  2. Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése szerint a feleket teljes költségmentesség illeti meg és a saját költségeiket maguk viselik.
  3. A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
  4. A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. október 6. 

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke  
Dr. Dobó Viola s.k. előadó bíró 
Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró 
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró 
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró