Köf.5.020/2025/4. számú határozat

A Kúria 
Önkormányzati Tanácsa

Köf.5020/2025/4.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a dr. Szász Imola kamarai jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala (Cím1) indítványozónak a dr. Pintér Edit kamarai jogtanácsos (Cím2) által képviselt Budapest Főváros Önkormányzata (Cím2) ellen helyi önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárásban, az indítványozó által benyújtott indítvány tárgyában, az alulírott napon, tárgyaláson kívül meghozta az alábbi

végzést:

1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5.020/2025. számú ügyben a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 139. § folytán alkalmazandó 34. § b) pontja szerint hivatalból kezdeményezi, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontjában és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. § (1) bekezdésében meghatározott hatáskörében eljárva vizsgálja meg: 
- a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény 16. § 73. pontjában a közterület fogalmának részét képező „a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szóló törvény szerinti reklámcélú hasznosítási jog gyakorlásával igénybe vett légi tér kivételével” szövegrész, valamint 
- a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szóló 2013. évi CLXXIV. törvény 5/A. és 6. §-ainak 
alkotmányosságát, állapítsa meg azok alaptörvény-ellenességét és kihirdetése napjára visszamenőleges hatállyal semmisítse meg.

2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa kezdeményezi továbbá, hogy az Alkotmánybíróság – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (2) és (4) bekezdése alapján – mondja ki, hogy a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény 16. § 73. pontjában a közterület fogalmának részét képező „a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szóló törvény szerinti reklámcélú hasznosítási jog gyakorlásával igénybe vett légi tér kivételével” szövegrésze, valamint a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szóló 2013. évi CLXXIV. törvény 5/A. és 6. §-ai a Kúria előtt folyamatban lévő Köf.5.020/2025. számú ügyben nem alkalmazható.

3. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 139. § folytán alkalmazandó 34. § b) pontja által irányadó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 126. § (1) bekezdés b) pontja alapján a Köf.5020/2025. számú ügyben – az Alkotmánybíróság döntéséig – az eljárást felfüggeszti.

Indokolás

I. A normakontroll szempontjából releváns tényállás

  1. Budapest Főváros Kormányhivatala (a továbbiakban: Kormányhivatal) 2025. március 17. napján BP/2800/00186-1/2025 iktatószámon törvényességi felhívást bocsátott ki Budapest Főváros Önkormányzata részére, a Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról szóló 3/2013. (III. 8.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) egyes rendelkezései módosítása tárgyában.
  2. Az önkormányzat közgyűlése a 2025. március 26. napján tartott ülésén tárgyalta a kérdést, majd a 343/2025. (III. 26.) Főv. Kgy. határozatával úgy döntött, hogy a törvényességi felhívásban foglaltakkal nem ért egyet, s erről a főpolgármester az FPH070/14-15/2025. iktatószámú válaszlevelében tájékoztatta a Kormányhivatalt.
  3. A Kormányhivatal 2025. május 27. napján BP/2800/00186-4/2025. iktatószámon ismételt törvényességi felhívással élt, amelyben fenntartva a korábbi álláspontját bemutatta, hogy az Ör. rendelkezései miben sértik a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény (a továbbiakban: Méptv.) valamint a reklám és a reklámeszköz elhelyezésének szabályairól szóló 476/2024. (XII. 31.) Korm. rendelet, illetve a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szóló 2013. évi CLXXIV. törvény (a továbbiakban: Szomszédjogi tv.) előírásait.
  4. Az önkormányzat közgyűlése 2025. június 25. napján tartott ülésére a főpolgármester az ismételt törvényességi felhívás tárgyában előterjesztést nyújtott be, azonban a közgyűlés határozatképtelen volt, így e kérdésben határozat hozatalára nem került sor.
  5. Tekintettel arra, hogy az önkormányzat nem tett intézkedést az ismételt törvényességi felhívásban foglalt jogszabálysértések megszüntetése érdekében, a Kormányhivatal 2025. június 27. napján a törvényességi felhívás eredménytelenségét állapította meg.
  6. A fenti előzmények után a Kormányhivatal a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 136. § (2) bekezdésében biztosított jogkörével élve 2025. július 25. napján kelt indítványával kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. jogszabállyal való összhangjának vizsgálatát és kérte, hogy az Ör. 1. §-át, 2. § o) pontját, 4. § (3) és (4) bekezdését, 5. § (2) bekezdése 1. és 2. pontját, (3) bekezdése e) pontját és (4) bekezdését, továbbá 6. § (1) bekezdése 6. pontját, illetve (11) bekezdését, valamint 8. § (1a) bekezdése f) pontját és 2. melléklete 3. pontját semmisítse meg
  7. A Kormányhivatal szerint az Ör. vitatott rendelkezései – felsorolás-szerűen – az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés a) pontjába és (3) bekezdésébe, a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (1) és (4) bekezdésébe, valamint a Méptv. 16. § 110. pontjába, 103. § (1) bekezdésébe, 104. § (1) bekezdésébe, a Szomszédjogi tv. 5/A. § és 6. §-ába, továbbá a 476/2024. (XII. 31.) Korm. rendelet 3. § (4) (11) (12) bekezdéseibe, 4. § (4) bekezdésébe, 9. § (4) bekezdés f) pontjába ütköznek. A Kormányhivatal indítványában több helyen utalt a Méptv. 16. § 73. pontjára is, elemezte, hogy az Ör. mely okokból nem illeszkedik a Méptv. közterület fogalmához. A Kormányhivatal jogi álláspontját részletesen kifejtette indítványában.
  8. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére, az önkormányzat védiratot nyújtott be. A védirat – többek között – alkotmánybírósági indítvány benyújtását kezdeményezte az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekkel szemben, a Kúria Önkormányzati Tanácsa azonban nem a védirat szerint, hanem a Kp. 34. § b) pontjába foglalt lehetőségével élve hivatalból kezdeményezi a rendelkező részbe foglalt szabályok alkotmányossági vizsgálatát.

II. A Kúria Önkormányzati Tanácsa által vizsgálni kért törvényi rendelkezések

  1. 1. A Méptv. 16. §-ának – a 2024. évi XV. törvény 30. § a) pontja szerint módosított – 73. pontja szerint: 
    „73. közterület: a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szóló törvény szerinti reklámcélú hasznosítási jog gyakorlásával igénybe vett légi tér kivételével közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván;” 
    2. A Szomszédjogi tv. – 2024. évi XV. törvény 21. §-a által beiktatott 5/A. §-a szerint: 
    „5/A. § (1) A reklámcélú hasznosítási jog alapján a lakóépület tulajdonosa a tulajdonhoz való jog és a tulajdonnal való szabad rendelkezés körében – a közigazgatási anyagi jogszabályokban meghatározott feltételekkel összhangban – jogosult a lakóépület erre alkalmas felületeinek reklámelhelyezés céljából történő hasznosítására. A reklámcélú hasznosítási jog a reklámozó személyre is kiterjedően magában foglalja a közterületi ingatlan feletti légi tér e törvényben meghatározott mértékű térítésmentes igénybevételének a lehetőségét. 
    (2) A reklámcélú hasznosítási jog alapján a közterületről látható lakóépületen a településkép-védelmi jogszabályokban meghatározott reklám, reklámhordozó vagy reklámhordozót tartó berendezés elhelyezésére, telepítésére, illetve használatára térítésmentesen vehető igénybe a közterületi ingatlan feletti légi tér, ha 
    a) a közterület feletti igénybevétel a közterületi telekhatártól számított, arra merőleges hossza az egy métert – a reklámhordozónak a reklám megvilágítását szolgáló berendezése esetében a két métert – nem haladja meg, és 
    b) az igénybevétel legalacsonyabb pontja a közterület terepszintjétől számítva legalább négy méter magasságban van. 
    (3) A (2) bekezdésben foglaltaknál nagyobb mértékű igénybevételre a közterület-használatra vonatkozó helyi önkormányzati rendelet előírásai az irányadók. A helyi önkormányzat rendelete a (2) bekezdésben foglaltaknál nagyobb mértékű térítésmentes igénybevételt is biztosíthat. 
    (4) E § alkalmazásában közterületnek minősül a magyar építészetről szóló törvényben meghatározott közterület. 
    (5) E § rendelkezései nem alkalmazhatóak a magyar építészetről szóló törvényben meghatározott kiemelt nemzeti emlékhelyre, valamint a kiemelt nemzeti emlékhely és településkép-védelmi környezetének településkép védelméről szóló kormányrendeletben meghatározott kiemelt nemzeti emlékhely településkép-védelmi környezetére.”
  2. A Szomszédjogi tv. 6. §-a alapján: 
    „6. § (1) A 2–5/A. §-t alkalmazni kell a közös tulajdonban álló ingatlant természetben megosztva használó tulajdonostársak egymás közötti viszonyában is. 
    (2) A 2. § (1) és (2) bekezdés, a 3. § (1) bekezdés, a 4. § (1) bekezdése, valamint az 5/A. § (1) bekezdése alkalmazásában az ingatlan tulajdonosával egy tekintet alá esik az ingatlan egészét vagy valamely meghatározott részét jogszerűen használó személy.” 

    III. A Méptv. 16. § 73. pontjának valamint a Szomszédjogi tv. 5/A. §-ának és 6. §-ának alkalmazásáról a Kúria Önkormányzati Tanácsának indítványa alapjául szolgáló ügyben
     

  3. A Kormányhivatal számos törvényességi problémát felvetett az Ör. vonatkozásában. Jelen indítvány tárgyával összefüggésben ki kell emelni, hogy a kormányhivatali beadvány, mielőtt az Ör. egyes rendelkezéseire vonatkozó törvényességi aggályait megfogalmazta, általában is elemezte a Méptv. „korlátozott közterület” definíciójának tartalmát, valamint a Szomszédjogi tv. releváns rendelkezéseit. Ez előbbivel összefüggésben a Kormányhivatal kiemelte, hogy amennyiben az önkormányzat a rendeletét „nem igazítja a Szomszédtv. és a Méptv. szabályához, korlátozza a Fővárosi Önkormányzat tulajdonát képező közterületekkel határos lakóépületek tulajdonosait abban, hogy a lakóépületeik arra alkalmas felületeit reklámelhelyezéssel hasznosítsák, ezáltal pedig akadályokat gördít törvényekben garantált tulajdonosi és szomszédjogaik gyakorlása elé.” (kormányhivatali beadvány 4. oldal).
  4. A Szomszédjogi tv. kapcsán pedig a Kormányhivatal általában is utalt arra, hogy „a Fővárosi Önkormányzat is köteles a Szomszédtv. 5/A. §-ának és 6. §-ának rendelkezéseit elfogadni, alkalmazni akkor is, ha az Országgyűlés egy komplex jogviszonyt nem a közjogi, hanem a magánjogi eleménél fogva ragad meg a szabályozás során.” (kormányhivatali beadvány 5. oldal).
  5. A kormányhivatali beadvány részleteiben a Szomszédjogi tv. 5/A. §-a és 6. §-a valamint a Méptv. korlátozott közterület fogalmának sérelmét az Ör. 4. § (3) és (4) bekezdésének vizsgálatánál vetette fel (kormányhivatali beadvány 9-10. oldal), a Szomszédjogi tv. 5/A. §-át érintő összhang hiányára utalt az Ör. 5. § (2) bekezdése 1. és 2. pontja, (3) bekezdés e) pontja és a (4) bekezdése vizsgálatával összefüggésben (kormányhivatali beadvány 10. oldal), a Méptv. 16. § 73. pontját, valamint a Szomszédjogi tv. ingyenességet biztosító rendelkezéseit jelölte meg az Ör. 2. melléklete „Reklámhordozó felületek és árubemutatások” című 3. pontja tekintetében (kormányhivatali beadvány 11. oldal), mint az Ör. vizsgálatánál és a rendelkezései megsemmisítésénél alkalmazandó törvényi szabályokat.
  6. A kormányhivatali beadványnak mind az általános megállapításokat megfogalmazó, mind a konkrét jogszabálysértéseket megjelölő részéből következően a Kúria Önkormányzati Tanácsának jelen ügyben a Méptv. 16. § 73. pontját és a Szomszédjogi tv. 5/A. §-át valamint 6. §-át alkalmazni kell.
  7. A Kúria Önkormányzati Tanácsa jelen indítvány megfogalmazásakor a vizsgálni kért rendelkezések Kormányhivatal általi értelmezésből indult ki, azoknak olyan tartalmat tulajdonítva, mint amit az Ör. vizsgálatára irányuló beadvány tartalmaz.

IV. A megtámadott jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességéről

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa szerint a Méptv. 16. § 73. pontja, valamint a Szomszédjogi tv. 5/A. §-a és 6. §-a az Alaptörvény épített környezetre is irányadó P) cikk (1) bekezdésével és XXI. cikk (1) bekezdésével ellentétes, továbbá ellentétesek az Alaptörvény 32. cikk (6) bekezdéséből és a 38. cikk (1) bekezdéséből erdő nemzeti vagyon védelmével, ennek keretében sértik az önkormányzat tulajdonosi jogait és szabályozási autonómiáját körülíró Alaptörvény 31. cikk (1) bekezdését, 32. cikk (1) bekezdés a) és e) pontját.

1. Az épített környezet védelme

  1. Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése értelmében „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége., a XXI. cikk (1) bekezdése alapján „Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”
  2. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az egészséges környezethez való jog alapjog. Az Alaptörvény P) cikke a környezetvédelemre vonatkozó kötelezettséget, míg a XXI. cikk (1) bekezdése az alapjogi oldalát jeleníti meg. E jog alapjogi vetületét, azaz az alanyi oldalát az ún. visszalépés tilalma jelenti, amely a jogszabállyal már biztosított védelmi szint korlátozhatóságával szemben támaszt tartalmi követelményeket az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének megfelelően [összefoglalva pl. 16/2024. (VII. 23.) AB határozat, Indokolás (58)].
  3. Az Alkotmánybíróság következetes ítélkezése alapján az egészséges környezethez való jog vonatkozik az épített környezet védelmére is [a 27/1995. (V.15.) AB határozatot (ABH 1995. 129, 134.) megerősítette a 25/2021. (VIII.11.) AB határozat (59)]. A 25/2021. (VIII. 11.) AB határozat rámutatott: „a P) cikk (1) bekezdése az egészséges környezethez való alapvető jog intézményvédelmi garanciáinak olyan pillére, amely a természetes és épített környezet, a nemzet közös, természeti és kulturális öröksége értékeinek védelmét, fenntartását és a jövő nemzedékek számára való megőrzését az állam és mindenki általános alkotmányos felelősségeként állapítja meg és Alaptörvényből fakadó kötelességévé teszi.” (Indokolás [63])
  4. Bár az Alkotmánybíróság többségében a műemlékek védelmével hozta összefüggésbe az Alaptörvény P) cikkét, de a kulturális örökség része az épített környezet is. Az Önkormányzati Tanács álláspontja szerint az épített környezetet érintő szélsőséges helyzetek az Alaptörvény környezetvédelmi rendelkezései hatálya alá tartoznak, önmagában egy rögzült – reklámok nélküli – városkép is a kulturális örökség része. Véleményünk szerint szélsőséges helyzetet teremtettek a vizsgálni kért rendelkezések, amikor az épületek homlokzatának a reklámcélú hasznosítását nem a településkép egészét figyelembe vevő önkormányzatokra, hanem a magántulajdonosokra, a lakóépületek tulajdonosaira bízza.
  5. Maga a Méptv. 16. § 73. pontja veszi ki a közterület és így a közhasználat alól a közterületek feletti légi teret, ezáltal megnyitva a magántulajdonosok előtt a reklámcélú hasznosítást (ha még ezt a használatot a központi jogszabályok korlátozzák is). Nem lehet egységes településképi környezetet kialakítani a különböző társasházak különböző döntéseire alapítva, álláspontunk, hogy a szabályozás az épített környezet sérelmével jár. A homlokzati reklámok (hacsak nem egy adott építkezést takarják), az óriásplakátok és egyéb épületen elhelyezett reklámfelületek szükségszerűen rontják egy adott település arculatát.
  6. Ha ezt nem az önkormányzatok egységesen, hanem a magántulajdonosok határozhatják meg lakásonként, társashátanként külön-külön, akkor a városkép szükségszerűen torzul. A Szomszédjogi tv. 5/A.§-hoz kapcsolódó előterjesztői indokolás szerint: a „törvény módosítása arra irányul, hogy a hatályos szabályozás pontosításával jelentősen könnyítse elsősorban a társasházakban vagy társasháznak nem minősülő közös tulajdonú lakóingatlanokban élő magyar emberek mindennapi életét.”
  7. Ehhez fűzve megjegyzendő, hogy Budapest belvárosában igen magas a száma a külföldiek tulajdonában lévő lakásoknak, így nem feltétlenül valósul meg ez a jogalkotói cél. Köztulajdonból (állami vagy önkormányzati tulajdonból) magántulajdonba adás kapcsán, különösen, ha az korábban közhasználatra szolgált, az épített környezet védelme szempontjából nagy fokú gondossággal kell eljárni.  Az Alkotmánybíróság az 5/2024. (II.6.) AB határozatában – épp az épített környezet védelmével kapcsolatban – rámutatott, hogy „[a]z Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséből eredő tartalmi követelmény, hogy az államnak a tulajdonba, illetőleg vagyonkezelésbe adásról szóló döntés meghozatala során minden egyes esetben kétséget kizáróan igazolnia kell, hogy a tulajdonba, illetőleg vagyonkezelésbe adás az adott ingatlan védelmének és megőrzésének célját szolgálja.”
  8. Álláspontunk szerint ez a megállapítás a közterület generális fogalmának a szűkítésére is alkalmazandó, azaz igazolni kell a változtatás alkotmányos indokát. A Kúria Önkormányzati Tanácsa nem lát ilyen indokot arra vonatkozóan, hogy a közterületek feletti légi tér miért került ki a közterület fogalma alól, nem lát olyan garanciát, amely az épített környezet legalább eddig elért védelmi szintjét fent tudja tartani. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése az alapjogkorlátozás szükségességi feltételeként írja elő, hogy az csak más alapjog vagy alkotmányos érték védelme szempontjából lehetséges. Sem más alapjog, sem alkotmányos érték védelme nem mutatható ki a szabályozás szükségességét tekintve, épp ellenkezőleg: a kulturális örökség – ami alkotmányos érték – sérül.
  9. A Szomszédjogi tv. 5/A. § (3) bekezdése a településkép-védelmi jogszabályokban meghatározott nagyobb mértékű igénybevételt is lehetővé tesz, amire a közterület-használatra vonatkozó helyi önkormányzati rendelet előírásai az irányadók. A helyi önkormányzat rendelete tehát nagyobb mértékű térítésmentes igénybevételt is biztosíthat, mint ami a törvény (2) bekezdése alapján lehetséges. Ez a szabály a reklámcélú hasznosítást még megengedőbb módon teszi lehetővé az adott önkormányzat döntésétől függően. A Kúria Önkormányzati Tanácsának álláspontja szerint ez a rendelkezés ellentétes a környezet védelmének azon általános elvével, amely szerint a kivétel kizárólag nagyobb mértékben korlátozó környezetvédelmi előírásokat tartalmazhat, ellentétes a már jogszabályokkal biztosított védelmi szinttől való visszalépés tilalmával, ami az Alaptörvény P) cikkéből és XXI. cikk (1) bekezdéséből következik. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 48. § (1) bekezdése szerint „[a] települési önkormányzat képviselő-testülete, illetve a fővárosi önkormányzat esetén a fővárosi közgyűlés önkormányzati rendeletben – törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott módon és mértékben – illetékességi területére a más jogszabályokban előírtaknál kizárólag nagyobb mértékben korlátozó környezetvédelmi előírásokat határozhat meg.” A Kvt.  tehát az önkormányzati szabályozást arra hatalmazza fel, hogy a környezetet a központi jogszabályoknál is jobban védő rendelkezéseket hozzon.
  10. A Szomszédjogi tv. 5/A. § (3) bekezdése azonban a Kvt. 48. § (1) bekezdésével szöges ellentétben a reklámcélú hasznosítás tekintetében a központi jogszabályoknál még nagyobb reklámcélú igénybevétel lehetővé tételére hatalmazza fel a helyi szabályozást. Álláspontunk szerint ebben az esetben nem csupán azonos szintű jogszabályok közötti kollízióról van szó, hanem a nyílt ellentét az épített környezet alkotmányellenes sérelmével jár, ahogy azt fentebb megjelöltük.
  11. A Kvt. 3. § (1) bekezdés e) pontja alapján a Méptv.-nek is összhangban kell lenni a Kvt.-vel, ezen összefüggés alapján lehet irányadó a Szomszédjogi tv. tekintetében.
  12. A Kúria Önkormányzati Tanácsa utal arra, hogy a Szomszédjogi tv. 5/A.§-a és 6. §-a a térítésmentes igénybevételről szól, azaz a reklámcélú hasznosítás a jogszabályszöveg szintjén nem gazdasági érdekeket szolgál. Ugyanakkor a térítésmentes használat egyrészt nem garancia arra, hogy az épített környezet, egy település arculata nem sérül (hanem épp ellenkezően), másrészt a szabályozásban – az 5/A. § és a 6. § egészét tekintve – véleményünk szerint nem látható, hogy annak alkalmazásakor miként lehetne azt a céltételező értelmezési módszert alkalmazni, amit az Alaptörvény 28. cikke előír a bíróságok számára. Azzal, hogy a Méptv. 16. § 73. pontja a közterületek feletti légi teret a reklámcélú hasznosítás tekintetében kiveszi a közterület fogalma – így a közhasználat – alól, egy korábban egységes rezsimet szüntet meg.

2. A nemzeti vagyon és az önkormányzati jogok sérelme

  1. Az Önkormányzati Tanács feladata, hogy helyreállítsa a helyi rendeletalkotás törvényességét, ugyanakkor e feladat ellátása során – az Alaptörvény 28. §-a alapján – tekintettel kell lennie többek között az Alaptörvénynek a nemzeti vagyonról és az önkormányzati jogokról szóló rendelkezéseire is.    
  2. Az Alaptörvény 31. cikk (1) bekezdése szerint „Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek.” a 32. cikk (1) bekezdés a) és e) pontja értelmében a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között rendeletet alkot; illetve gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat. Az Alaptörvény 32. cikk (6) bekezdés kimondja, hogy „[a] helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja.”, a 38. cikk (1) bekezdés első mondata szerint „[a]z állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon.”
  3. Az Önkormányzati Tanács jelen indítványával a nemzeti vagyon védelme érdekében az önkormányzati rendeletalkotási kompetenciát és a tulajdonosi döntéseket korlátozó törvényi keretek vizsgálatára tesz indítványt az Alaptörvény alapján, mivel álláspontunk szerint helyi közügynek tekinthető az önkormányzati tulajdonban tévő közterületek hasznosítása (amelyek egyben nemzeti vagyon részét is képezik). A reklámcélú hasznosítás közhasználat alóli kivétele – a Méptv. 16. § 73. pontja, valamint a Szomszédjogi tv. 5/A. §-a és 6. §-a által – sérti az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdését, a 32. cikk (1) bekezdés e) pontját és 32. cikk (6) bekezdését.
  4. A tulajdoni kérdéseknél kiindulópontnak tekintendő a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:17. § – máig hatályos – (1) bekezdése, amely szerint: „Az ingatlanon fennálló tulajdonjog a föld feletti légi térre és a föld alatti földtestre az ingatlan hasznosítási lehetőségeinek határáig terjed.” Ez alapján tehát azokban az esetekben, amikor az adott ingatlan határa közterülettel érintkezett (pl. a járda mellett állt) akkor a közterület tulajdonosa – jellemzően az önkormányzat, kisebb részben az állam – rendelkezhetett a légi tér használatáról: az épületben rögzített, de a közterületre belógó reklámokról, reklámeszközök hasznosításáról. Mivel az önkormányzatok (vagy az állam) a közterület tulajdonosai ezért a közterület feletti légi tér is közterületnek minősül a Ptk. 5:17. § (1) bekezdés alapján.
  5. A Méptv. és a Szomszédjogi tv. a fentiekkel ellentétes (a kormányhivatali beadvány szerint kivételt megfogalmazó) szabályt tartalmaz. A Méptv. kiveszi a közterület fogalma alól a légi teret. A Méptv. 16. § 73. pontja szerint „közterület: a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szóló törvény szerinti reklámcélú hasznosítási jog gyakorlásával igénybe vett légi tér kivételével közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván.”
  6. Az ügyben – Budapest Főváros Önkormányzatának védirata alapján – felmerült, hogy a Szomszédjogi tv. egyáltalán vonatkozik-e a fővárosi közterülethasználatra. Az Önkormányzati Tanács álláspontja szerint a Méptv. 16. § 73. pontja alapján vonatkozik a jelen ügyre (az Ör. vizsgálatára) a Szomszédjogi tv. 5/A. §-a és 6 .§-a, hiszen a Szomszédjogi tv. e rendelkezései részei a Méptv. által megállapított közterület-fogalomnak. Tehát a közterület feletti légi tér a reklámcélú hasznosítást tekintve az önkormányzatoktól (illetve adott esetben az államtól is) átment a magántulajdonosok (a lakóépületek tulajdonosai) kompetenciájába. Ezt meg is erősíti a Szomszédjogi tv. 5/A. és 6. §-aihoz fűzött fentebb idézett indokolás, illetve a Kúria Önkormányzati Tanácsa eljárásának alapját képező kormányhivatali beadvány is, amely szerint „nem a közjogi, hanem a magánjogi elemeknél fogva” ragadta meg a szabályozás az adott jogviszony rendezését.
  7. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a hatályos Alaptörvény (a korábbi Alkotmányhoz hasonlóan) a XIII. cikk (1) bekezdésén túl is szabályozza az önkormányzatok tulajdonát, ekként az önkormányzatok tulajdonát érintő szabályozás Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata során ezen rendelkezések összessége (és nem pedig csupán annak egyetlen eleme) az irányadó.
  8. Az Alaptörvény 32. cikk (6) bekezdése értelmében a helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja, a 38. cikk (1) bekezdése értelmében pedig az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon, mely nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja (egyebek között) a közérdek szolgálata. Mindez azt is jelenti, hogy amíg az önkormányzatok tulajdonának védelmére harmadik felekkel szemben a tulajdonhoz való jog Alaptörvényből következő általános szabályainak megfelelően, kizárólag a XIII. cikk rendelkezései alapján kerülhet sor, addig az állam és az önkormányzat viszonyában az önkormányzat vagyona (és általában a nemzeti vagyon) vonatkozásában a feladathoz kötöttség is érvényesül, ami a XIII. cikk (1) bekezdése szerinti általános tulajdonhoz való jog közérdekű korlátja. Ez a megközelítés összhangban áll a XIII. cikk (1) bekezdésének második mondatával is, miszerint a tulajdon társadalmi felelősséggel jár. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta továbbá, hogy az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseinek együttes értelmezéséből következik, hogy valamely korábban önkormányzati feladat- és hatáskör állami feladattá válása lehetővé teszi az adott feladat ellátását szolgáló önkormányzati vagyontárgyak vonatkozásában az önkormányzatok tulajdonhoz való jogának állam általi korlátozását. A korlátozás azonban csak annyiban érvényesíthető, amennyiben az adott önkormányzati vagyontárgy döntően és közvetlenül a megjelölt feladat- és hatáskör ellátását szolgálta (3180/2018. (VI.8.) AB határozat Indokolás [21], 3192/2024. (V.31.) AB határozat Indokolás [52]).
  9. A Kúria Önkormányzati Tanácsa szerint a közterület közhasználatra szolgáló vagyontárgyaihoz megfelelő feladatok és hatáskörök kapcsolódnak. A közterület fogalma nem statikus, nyilvánvalóan – adott esetben a helyi sajátosságok alapján – egyedi módon változhat, hogy mi minősül közterületnek, s már mi nem. Ezeknek a változásoknak meg van a nemzeti vagyon védelmét biztosító törvényes rendje. Azonban, ha a jogalkotó a közterület fogalmát általában véve szűkíti, az mindenképpen felveti a fent jelölt alkotmányos rendelkezések sérelmének a vizsgálatát.
  10. A közterület-használati szabályok és a településképi rendelkezések meghatározása a helyi önkormányzatok hagyományos szabályozási tárgykörei. Ennek része a – településkép szempontjából nem közömbös – homlokzati reklámok, reklámhálók, óriásplakátok és egyéb reklámcélú hasznosítás meghatározása, hiszen magában a fogalomban „településkép” is benne van, hogy a település életéről, helyi közügyről van szó e tárgyban. (A Szomszédjogi tv. 5/A. § (3) bekezdése – a fentebb ismertetett módon – ugyan hagyott némi mozgásteret az önkormányzatok közterület-használati szabályozásának, azonban annak aggályossága az épített környezet védelme szempontjából merül fel.)
  11. A Kúria Önkormányzati Tanácsa tisztában van azzal, hogy a központi szabályozás alapjaiban változtatta meg a településképi és reklámszabályokat. A reklámok közzétételének és a reklámeszközök elhelyezésének szabályai alapvetően kikerületek a helyi önkormányzatok közterület-használati és településképi szabályozása köréből. A Méptv. 102. § - 107. §-ai külön fejezetben szabályozzák a reklámozás kérdését. A Méptv. számos felhatalmazást tartalmaz kormányrendeleti szabályozásra, de szinte elsőként született meg a 225. § (1) bekezdés 10. pontjában kapott felhatalmazás alapján a reklám és a reklámeszköz elhelyezésének szabályairól szóló 476/2024. (XII. 31.) Korm. rendelet. Tehát a központi szabályozás alapvetően saját hatáskörébe vonta e kérdések szabályozását, jelentősen csökkentve az önkormányzatok mozgásterét. A Szomszédjogi tv. 5/A. § (1) bekezdése a magántulajdonosok reklámcélú hasznosításának a jogát is a „a közigazgatási anyagi jogszabályokban meghatározott feltételekkel összhangban” teszi lehetővé. A Méptv. 102. § - 107. §-ai alapján e körben a közterület-használati eljárásból tudomásul vételi eljárás lett, önkormányzati hatósági ügyből, pedig államigazgatási ügy: a Méptv. 104. § (7) bekezdése szerint: „Reklámeszköz kizárólag tudomásulvételi eljárást követően helyezhető el azzal, hogy a tudomásulvételi eljárás lefolytatása a járási (fővárosi kerületi) hivatal hatáskörébe tartozik.”
  12. A fentiek mellett azonban álláspontunk szerint figyelembe veendő az Alaptörvény 31. cikk (1) bekezdésében meghatározott „helyi közügy” fogalma, ami a településkép meghatározása, az épületeken elhelyezhető reklámok szabályozása tekintetében mindenképpen fennáll. Az Alkotmánybíróság a 3518/2023. (XII. 14.) AB határozatában a helyi közügyek intézése kapcsán kifejtette, hogy az Alaptörvényi egyértelművé teszi, „hogy az önkormányzati autonómia kiemelt eleme, hogy a törvényhozó gondoskodjon arról, hogy a helyi közügyekhez szorosan kapcsolódó kérdésekben a helyi önkormányzat akkor is kifejezésre tudja juttatni álláspontját, ha a döntési jog egyébként más szerv hatáskörébe tartozik. Ezáltal a vélemény kinyilvánításának lehetősége alaptörvényi védelemmel rendelkezik, konkretizálása és a konkrét eseteinek meghatározása viszont a törvényhozó feladata. Ennélfogva a törvényhozó köteles gondoskodni arról, hogy a helyi önkormányzat e jogával élhessen, ugyanakkor nincs taxatívan meghatározva, hogy a helyi önkormányzat ezt pontosan milyen ügyekben és pontosan hogyan teheti meg (Indokolás [43]).
  13. Álláspontunk szerint a Méptv.-vel kapcsolatos önkormányzati jogokat érintő probléma sokkal összetettebb, mint amit a jelen indítvány érint (s mint amire az Alkotmánybíróság a szoros összefüggés alapján – az Alaptörvény 24. cikk (4) bekezdése szerint – a vizsgálatot ki is terjesztheti). Jelen indítványban a Kúria Önkormányzati Tanácsa arra mutat rá, hogy a Méptv. 16. § 73. pontjában és a Szomszédjogi tv. 5/A. és 6. §-ában foglalt rendelkezések „magánjogi jogviszonyt” hoznak létre olyan területen, amely korábban közhasználatra szolgált, s ezzel a szabályozás álláspontunk szerint az Alaptörvény több szabályával ellentétes. A vizsgálni kért rendelkezések egyébiránt a jogrendszer koherenciájába sem illeszkednek, mivel a fent bemutatott módon sem a Kvt. 48. § (1) bekezdésében, sem pedig a Ptk. 5:17. §-ába foglalt szabályokkal nincs szinkronban. „Idegen test” a magyar alkotmányos rendben és a jogrendszerben egyaránt.

Budapest, 2025. november 11. 

Dr. Sugár Tamás s.k. a tanács elnöke 
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró 
Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró 
Dr. Dobó Viola s.k. bíró 
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró