Köf.5.011/2026/4. számú határozat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának 
határozata

Az ügy száma:  Köf.5.011/2026/4.

A tanács tagjai: 

Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke 
Dr. Bögös Fruzsina előadó bíró 
Dr. Dobó Viola bíró 
Dr. Kiss Árpád Lajos bíró 
Dr. Sugár Tamás bíró 

Az indítványozó:  Fővárosi Törvényszék

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat 
                                            (cím1)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Gyurcsó Judit kamarai jogtanácsos 
                                                               (cím1)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

  • megállapítja, hogy a Köf.5.011/2025/4. számú határozattal megállapított Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének a Budapest Főváros II. kerületének közigazgatási területén a közösségi együttélés alapvető szabályairól, valamint ezek elmulasztásának jogkövetkezményeiről szóló 8/2017. (III.24.) önkormányzati rendeletének 2025. február 28-ig más jogszabályba ütköző 5. § b) pontja nem alkalmazható a Fővárosi Törvényszék előtt 112.K.700.447/2026. számon folyamatban lévő egyedi ügyben;
  • elutasítja azt az indítványt, amely a Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének Budapest Főváros II. kerületének közigazgatási területén a közösségi együttélés alapvető szabályairól, valamint ezek elmulasztásának jogkövetkezményeiről szóló 8/2017. (III.24.) önkormányzati rendelete 2025. február 28-át követően alkalmazandó 5. § b) pontja törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányul.
  • elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a kézbesítést követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

  1. Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) Polgármesteri Hivatalának Városüzemeltetési Igazgatóság Városrendészeti Osztálya 2023. november 28. napján végzett hatósági ellenőrzése során megállapította, hogy a cím2 előtt lévő területen az alapügy felperese üzemeltetésében álló egyéb1 forgalmi rendszámú gépjármű a Budapest Főváros II. kerületének közigazgatási területén a közösségi együttélés alapvető szabályairól, valamint ezek elmulasztásának jogkövetkezményeiről szóló 8/2017. (III.24.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. § b) pontjába ütköző módon várakozott.
  2. Az önkormányzat Polgármesteri Hivatalának Hatósági Igazgatóság Környezetvédelmi Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2024. március 27. napján kelt XVII/1053 1/2024. számú határozatával (a továbbiakban: elsőfokú határozat) a felperessel szemben 10.000 forint közigazgatási bírságot szabott ki önkormányzati hatósági eljárás keretében. A döntés indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes gépjárművel elkövetett cselekménye megsértette az Ör. 5. § b) pontjában foglaltakat. Határozatát többek között az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 80. § (1) bekezdésére, a közigazgatási szabálysértések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Szankciótörvény) 2. § (1)-(2) bekezdéseire, 6. § (1)-(3) bekezdéseire, 9. § (1)-(3) bekezdéseire, 10. § (4) bekezdésére, az Ör. 1. § (1) bekezdésére, 3. § (1), (3) és (5) bekezdésére alapította. Megállapította, hogy a területen a járművel folytatott várakozás, áthajtás, felhajtás a talajt folyamatosan tömöríti, erodálja, ennek következtében a növények kipusztulása és a talaj biológiai aktivitásának megszűnése megy végbe.
  3. A felperes fellebbezése alapján az önkormányzat képviselő-testülete, mint másodfokú hatóság 2024. május 30. napján kelt 223/2024. (V.30.) határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes fellebbezésében közölt indokai nem támasztották alá azt, hogy az elsőfokú hatóság eljárása jogszerűtlen lett volna, és azt sem, hogy az elsőfokú határozat jogszabálysértő lenne. A döntés kiemelte, hogy az Ör. 5. § b) pontja nem a közúti közlekedésre, várakozásra, hanem a közterület rendjére vonatkozó szabályok tárgykörébe tartozó szabályszegés tényállását szabályozza. Ezt követően hivatkozott a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 1. számú függelékének a), c) és g) pontjára, majd ezekből levezette, hogy a vizsgált helyszín egy olyan közterület, amely az útnak – mint közterületnek – az útpadka részét képezi, ezért közúti járművek közlekedésére nem szolgál, valamint az úttesttől látható módon el van választva. A döntés továbbá hivatkozott a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 4. § 1., 2., 9-12. és 19. pontjára, 9. §-ára és 13. § (1) bekezdésére, valamint a Szankciótörvény 6. § (3)-(4) bekezdéseire.
  4. A felperes a képviselő-testület 223/2024. (V.30.) határozatával szemben keresetet terjesztett elő a Fővárosi Törvényszéken, melyben elsődlegesen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan pedig annak megváltoztatását kérte úgy, hogy a közigazgatási bírság kiszabása helyett figyelmeztetés szankciót alkalmazzon. Előadta, hogy cselekménye nem veszélyes a társadalomra, nem jogszabálysértő, az önkormányzat hosszú évekig nem élt szankcióval, amely sérti a jogbiztonság követelményét. A terület gazos, elhanyagolt, környezeti értéke nincs, a jogkövető állampolgár pedig alappal feltételezheti, hogy a terület alkalmas a járművek parkolására, az semmilyen látható jelzéssel nem volt elválasztva az úttesttől. Álláspontja szerint a közösségi együttélés alapvető szabályait nem sérti meg azzal, hogy kulturáltan parkol a földúton, ahol a gépjárműve nem zavar senkit. A KRESZ szerint az úttest menetirány szerinti jobb szélén, azzal párhuzamosan lehet parkolni, a cím3-ban ezt nem tiltja semmi. Az alperesi önkormányzat védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte annak megalapozatlansága okán. Előadta, hogy a parkolással érintett terület nem került kijelölésre közúti járművek közlekedése céljából, ezért az nem minősül útnak; ebből következik, hogy az Ör. 5. § b) pontjának hatálya kiterjed rá. A felperes magatartása a Kvt. 4. § 10. pontja alapján környezetveszélyeztetésnek minősül, amely már szemmel is látható környezetkárosodást idézett elő. A felperes cselekménye nem tekinthető csekély súlyúnak, vagyis szankcióként pénzbírságot kellett alkalmazni. Az Ör. 5. § b) pontjában szereplő felsorolás a kiemelten jogsértő eseteket nevesíti, a cselekmény már a felsorolás elemeinek megvalósulása hiányában is jogsértést valósít meg.
  5. Az indítványozó bíróság az azonos tényállás mellett, azonban más felperes keresete alapján folyamatban lévő 112.K.703.050/2024. számú ügyben az Ör. 5. § b) pontja más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást kezdeményezett korábban a Kúria előtt. A Kúria Önkormányzati Tanácsa 2025. szeptember 30. napján kelt Köf.5.011/2025/4. számú határozatában megállapította, hogy az Ör. 5. § b) pontja 2025. február 28-ig más jogszabályba ütközött, az a 112.K.703.050/2024. számon folyamatban lévő egyedi ügyben nem alkalmazható, de az Ör. 5. § b) pont megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. A Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf.5011/2025/4. számú határozatában megállapította továbbá, hogy a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 2. § (4) bekezdésének 2025. március 1. napjától hatályos rendelkezése új jogi helyzetet teremtett, így ettől a naptól kezdődően az Ör. 5. § b) pontja a magasabb jogszabályokkal összhangba került. 

Az indítvány és az érintett önkormányzat védirata

  1. A Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: indítványozó bíróság) 2026. április 1. napján kelt 112.K.700.447/2026/3. számú végzésével a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 132. § (1) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)  146. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását kezdeményezte és egyidejűleg a per tárgyalását felfüggesztette. Indítványában az Ör. 5. § b) pontja megsemmisítését kérte, mert álláspontja szerint annak megalkotására az önkormányzat nem rendelkezett felhatalmazással, továbbá indítványozta a rendelkezés általános alkalmazási tilalmának kimondását a Kp. 147. § (1) bekezdése alapján az előtte folyó per tárgyát képező egyedi ügyben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben.
  2. Az indítványozó kiemelte, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.015/2024/5. számú határozata [46] bekezdése azt az elvi tartalmat rögzíti, hogy a behajtási korlátozás, illetve a közterületen (akár védett övezetben) történő várakozás szabályozása nem a közösségi együttélés, hanem a közterület használatával, a közterületen történő parkolással összefüggő szabályozás tárgykörébe tartozik. Annak a közösségi együttélés általános szabályaival ellentétes magatartássá nyilvánítására vonatkozó szabályozásra nem ad felhatalmazást a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 8. § (2) bekezdése, sem pedig annak a 143. § (4) bekezdés d) pontja.
  3. Az indítvány szerint az Ör. 5. § b) pontja a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.015/2024/5. számú határozatában foglalt indokok mentén a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (a továbbiakban: IRM rendelet) 54. § (1) bekezdése és 55. § (5) bekezdése szerint megjelölt felhatalmazó rendelkezések, vagyis az Mötv. 8. § (1) bekezdés b) pontjában, (2) bekezdésében és 143. § (4) bekezdés d) pontjában foglalt törvényi felhatalmazás keretein túlterjeszkedik.
  4. Az indítványozó kiemelte, hogy az Ör. preambuluma a következő hivatkozásokat tartalmazza: „Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete Magyarország Alaptörvénye 32. cikk (2) bekezdésében meghatározott jogalkotási hatáskörében, a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 8. § (1) bekezdés b) pontjában, és a 8. § (2) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva, a 143. § (4) bekezdés d) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:”.
  5. Az indítványozó álláspontja szerint az önkormányzat képviselő-testülete az Ör. megalkotása során – függetlenül attól a körülménytől, hogy a szabályozás tárgyát tekintve a közösségi együttélés alapvető szabályait meghatározó normának számít – az Ör. 5. § b) pontjában olyan rendelkezést fogadott el, amely nem a közösségi együttéléssel kapcsolatos, hanem a közterület-használat, a közterületen történő parkolással összefüggő szabályozás tárgykörébe tartozik. Az önkormányzat azonban ebben a szabályozási körben részletszabály megalkotására nem jogosult; az Ör. preambulumában nem jelölt meg olyan jogszabályi rendelkezést, amely erre felhatalmazná, és ilyen rendelkezésről a bíróságnak sincsen tudomása.
  6. Az Önkormányzati Tanács a Kp. 140. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
  7. Az önkormányzat védiratában az indítvány elutasítását kérte és részletesen kifejtette jogi álláspontját azzal összefüggésben, hogy az Ör. 5. § b) pontjának rendelkezése miért nem teremt párhuzamos szabályozást és miért nem ütközik magasabb jogszabályba.
  8. A védirat az indítványozó által hivatkozott Köf.5.015/2024/5. számú határozattal összefüggésben kifejtette, hogy az jelen ügy szempontjából nem bír relevanciával, mivel eltérő tényállás és jogkérdés kapcsán tett elvi megállapítást (a Budai vár területére, várakozási övezet vonatkozásában). A Kúria határozata szerint a behajtási korlátozás, illetve a közterületen akár védett övezetben történő várakozás szabályozása nem a közösségi együttélés, hanem a közterület használatával, a közterületen történő parkolással összefüggő szabályozás tárgykörébe tartozik. A határozat 27. és 28. pontjai szerint a szabályozásra a felhatalmazást és a jogkör terjedelmét a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 15/A. és 15/F. § valamint a 48. § (5) bekezdése adja meg. Álláspontja szerint e jogszabályhelyek nyelvtani értelmezése alapján megállapítható, hogy a felhatalmazás olyan jogszabályok megalkotására szól, amelyek kijelölik a közterületen azokat a várakozási területeket, ahol a jogszabály alapján díjfizetés ellenében lehet várakozni (parkolni). A felhatalmazás terjedelméből logikailag levezethető, hogy a felhatalmazás nem terjed ki olyan szabályok megalkotására, amelyek tárgya nem a díjfizetés ellenében történő várakozás, vagyis általános parkolási szabályok megalkotására a jogszabályhelyek alappal nem hivatkozhatók.
  9. A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.009/2020/4. számú határozatára hivatkozással kiemelte, hogy a Kkt. 48. § (5) bekezdése pontosan meghatározza azt, hogy mely tárgykörök vonatkozásában alkothat a fővárosi közgyűlés önkormányzati rendeletet. A Budapest Főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló Budapest Főváros Közgyűlésének 30/2010. (VI. 4.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Főv. Kgy. rendelet) a fenti jogszabályi felhatalmazások keretein belül került elfogadásra. Ez kijelöli azokat a várakozási területeket, ahol díjköteles a parkolás utcanévre lebontva. Cím3 nem várakozási övezet területén fekszik, vagyis az érintett terület nem esik az Ör. és a Főv. Kgy. rendelet hatálya alá. Álláspontja szerint önkormányzati parkolási rendelet e területre nem is alkotható, figyelemmel arra, hogy a Kkt. 48. § (5) bekezdése erre nem ad felhatalmazást, hiszen azt díjfizetéshez kellene kötni, de díjfizetés a fenti szabályok szerint ezen a területen nem írható elő.
  10. A közösségi együttélés szabályozása körében az önkormányzat hivatkozott arra, hogy a KRESZ 17. § (1) bekezdés e) pontja, valamint 1. melléklet 1. a) pontja alapján megállapítható, hogy azok hatálya az utakra, közutakra, és a kijelölt várakozási övezetekre terjed ki, vagyis nem szabályozzák, nem szabályozhatják az olyan közterületeken történő tevékenységet - jelen esetben a nem járművek közlekedésére rendelt területre történő ráhajtást és várakozást -, amelyek nem minősülnek a KRESZ 1. sz. mellékletében definiált út, vagy várakozási terület fogalmának megfelelő közterületnek. A cím3-ban tehát az út melletti zöld terület a fenti jogszabályi rendelkezések alapján nem minősül sem útnak sem várakozási területnek, mivel erre vonatkozó kijelölés a területen nem került kihelyezésre, így indítványozott álláspontja, hogy az érintett területre vonatkozóan a Kkt. és a KRESZ rendelkezései nem irányadóak.
  11. A Kúria korábbi Köf.5.047/2016/2. számú határozatára hivatkozással a védirat előadta, hogy az Ör. vitatott szabályozásának célja a zöldfelületek megóvása és védelme, mely az Alaptörvényből és a környezetvédelmi jogszabályokból adódó kötelezettsége is. A parkolási jogszabályok célja ettől eltérő, a díjfizetéses várakozási övezetek szabályozása e szűkös helyi közjószághoz való hozzáférés biztosítása érdekében történik – összhangban az Alkotmánybíróság 109/2009. (XI.18.) AB határozatában foglaltakkal.
  12. Hivatkozott továbbá a védirat a közösségi együttélés szabályozásával összefüggésben a jogirodalomra is, amely idézett szövegrész szerint mivel az Mötv. nem ad a közösségi együttélés fogalmához tartalmi fogódzót, így az önkormányzatok széles körű jogalkotási autonómiával rendelkeznek e körben a törvény keretei között.
  13. Az önkormányzat álláspontja tehát az, hogy az Mötv. 143. § (4) bekezdés d) pontjában foglalt felhatalmazás alapján jogosult jogalkotási hatáskörében a közösségi együttélés szabályait önkormányzati rendeletben megalkotni és azon magatartásokat szabályozási tárgykörébe vonni, valamint szankcionálni, amely esetekben az önkormányzati tulajdonú területeket, zöldfelületeket, parkokat, parkosított részeket a közösségi együttélés szabályait sértő módon használják. Az önkormányzati jogalkotás szabályozási tárgyköre nem a közlekedés rendjének megsértése, így nem a Kkt. vagy a KRESZ adta a jogalkotási felhatalmazást sem. Az Ör. az Mötv. 143. § (4) bekezdés d) pontjának felhatalmazásán alapul, védendő szabályozási tárgyköre a közúti közlekedésre rendelt területektől egyértelműen elhatárolva a nem járművek közlekedésére rendelt területek. Ahogyan az Ör. 5. § b) pontja is rögzíti és meghatározza, nem járművek közlekedésére rendelt terület nem megfelelő használatát szabályozza és szankcionálja.
  14. A védirat részletesen kifejtette a közlekedési szabálysértések elhatárolásával kapcsolatos érveit is. Mindenekelőtt hivatkozott arra, hogy az Ör. vitatott rendelkezése és az annak alapján kiszabott közigazgatási bírság nem teremt párhuzamos szabályozást a Szabs. tv. 224. §-ával, mely a közlekedéssel kapcsolatos egyéb szabálysértések cím alatt szerepel. Álláspontja szerint ez behatárolja az elkövetési tárgy területét, mely eltér az Ör. szabályozási céljától. Tekintettel arra, hogy a Kkt. és a KRESZ szabályozása nem terjed ki a vitatott rendelkezésre, így a Szabs.tv. sem alkalmazható, mivel az a KRESZ rendelkezéseire utal vissza.
  15. Az indítvány hivatkozott továbbá arra is, hogy a jogalkotó szabályozási szinten feloldja a párhuzamos szabályozás kérdését. A Szabs. tv. 2025. március 1. napjától hatályos 2. § (4) bekezdése szerint „Nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenység vagy mulasztás bűncselekményt valósít meg, úgyszintén, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy önkormányzati rendelet – az eljárási bírság kivételével – közigazgatási eljárásban kiszabható bírság alkalmazását rendeli el.” Ezen új szabályozással a kettős szankcionálás intézménye megszűnik, mivel vagy szabálysértési, vagy közigazgatási bírságolás formájában lehet egy jogsértő magatartást szankcionálni.

A Kúria döntésének jogi indoka

  1. Az indítvány az alábbiak szerint részben megalapozott.
  2. A Kúria Önkormányzati Tanácsának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy bírói indítvány alapján sor kerülhet-e egy olyan önkormányzati rendelkezés vizsgálatára – jelen esetben az Ör. 5. § b) pontjára – melyről a Kúria Önkormányzat Tanácsa korábban már megállapította, hogy az más jogszabályba ütközött. 
  3. A Kúria Önkormányzati Tanácsa emlékeztet arra, hogy a Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja alapján az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárása során, ha bírói indítvány alapján jár el, az indítvány és a védirat keretei között vizsgálódhat. A Kúria több korábbi határozatában kimondta, hogy az Önkormányzati Tanács bírói indítvány esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell. Így kerülhet sor hatályon kívül helyezett, vagy a későbbiekben módosult önkormányzati rendeletek vizsgálatára (Köf.5012/2016/4., Köf.5083/2012/4., Köf.5024/2019/4. Köf.5041/2024/4.).
  4. A jelen ügy tárgyát képező bírói indítvány az alperesi képviselő-testület 2024. május 30. napján kelt számú határozatát érinti, tehát ez az az időpont, amelyet figyelembe kell venni mind az Ör. szövege, mind a más magasabb rendű jogszabály tekintetében. Továbbá arra kell figyelemmel lenni, hogy az alapügy felperese a zöldterületen történő jogosulatlan várakozást 2023. november 28. napján követte el, mely mind az első, mind a másodfokú hatóság döntésének alapját képezte. Megállapítható tehát, hogy a közigazgatási per elbírálásakor ezen időpontban hatályos szabályokra (vagy azok hiányára) kell tekintettel lennie az indítványozó bíróságnak.
  5. A Kúria Önkormányzati Tanácsa egy hasonló ügy kapcsán érkezett bírói indítvány alapján a Köf.5.011/2025/4. számú határozatában megállapította, hogy az Ör. 5. § b) pontjához kapcsolódó szankció meghatározása jogszabálysértő volt, hisz a támadott rendelkezésben szabályozott magatartás a hivatkozott szabálysértési tényállás alapján már helyszíni bírsággal sújtható, azaz szankcionálható volt. Így az érintett önkormányzat indokolatlanul többszintűvé tette a zöldterületen, zöldfelületen gépjárművel történő megállás és várakozás esetére vonatkozó hátrányos jogkövetkezmény megállapításának lehetőségét. Ezáltal indokolatlan párhuzamosság keletkezett a támadott önkormányzati rendelkezés és a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésére vonatkozó szabálysértési tényállás közt. Mindezekre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa e döntésében a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapította, hogy az önkormányzat az Ör. 5. § b) pontjában foglalt rendelkezéssel – annak megalkotásától 2025. február 28. napjáig – törvénnyel azonos társadalmi viszonyt szabályozott helyi szinten, így indokolatlan párhuzamosság keletkezett a Szabs. tv. 224. §-ával, és ezzel lényegében a közúti közlekedésre vonatkozó szabályozás felhatalmazás nélkül, indokolatlanul többszintűvé vált, az Ör. 5. § b) pontja a Szabs. tv. 224. §-ába ütközött.
  6. A fentiek szerint a Kúria Önkormányzati Tanácsa már megállapította, hogy az önkormányzati rendelet 5. § b) pontja kihirdetésétől fogva egészen 2025. február 28. napjáig más jogszabályba ütközött. A Szabs. tv. 2. § (4) bekezdésének 2025. március 1. napjától hatályos rendelkezése új jogi helyzetet teremtett, így ettől a naptól kezdődően az Ör. 5. § b) pontja a magasabb jogszabályokkal összhangba került, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör. 5. § b) pontjának megsemmisítését mellőzte. Ugyanakkor a Kúria fenti határozatának jogi következménye az, hogy az Ör. 5. § b) pontját úgy kell tekinteni, hogy az 2025. március 1. napjától alkalmas joghatás kiváltására, míg azt megelőzően nem.
  7. Az indítványozó bíróság a korábbi indítványától eltérően, jelen indítványában az Ör. 5. § b) pontjának megsemmisítését abból a szempontból indítványozta, hogy az Ör. megalkotására nem rendelkezett hatáskörrel az önkormányzat, az Ör. preambulumában nem jól jelölte meg a felhatalmazó rendelkezéseket.
  8. A Kúria Önkormányzati Tanácsa hangsúlyozza, mivel az Ör. 5. § b) pontjáról korábban már megállapította, hogy az más jogszabályba (Szabs. tv. 224. §-ába) ütközött 2025. február 28. napjáig, így további és más jogszabályba ütközés vizsgálata sem vezetne más jogkövetkezményre egy esetleges újabb törvénysértés megállapításakor, mint ami a Kúria korábbi döntésében már szerepel. Erre tekintettel az indítványba foglalt felhatalmazó rendelkezésekkel kapcsolatos érdemi vizsgálatra – az Ör. indítványozó által történő alkalmazását tekintve – nincs lehetőség. A bírói indítvány alapján a jelenleg, 2025. március 1. napjától alkalmazandó Ör. 5. § b) pontjának más jogszabályba ütközésének vizsgálatára pedig azért nem kerülhet sor, mivel e rendelkezés a bíróság előtti perben már nem minősül alkalmazandó jogszabálynak.
  9. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megjegyzi, hogy az indítvány beérkezését követően meghozott Köf.5.007/2026/4. számú határozatában a zöldterületre gépjárművel történő behajtás és várakozás helyi rendeletben történő szabályozásának Mötv-beli felhatalmazó rendelkezését vizsgálta. E döntésében elvi szinten rögzítette, hogy az Mötv. 143. § (4) bekezdés d) pontja alapján az önkormányzatok jogosultak – a közterület-használat rendje és a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 48. § (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás hatálya alá nem tartozó – közhasználatú zöldfelületen járművel jogszabályellenesen történő közlekedést vagy parkolást a közösség elleni magatartás körébe vonni. 
  10. Az általános és egyedi ügyben történő alkalmazási tilalom megállapításával kapcsolatos bírói indítvány körében a Kúria Önkormányzati Tanácsa a következőket állapította meg. Jelen eljárás bírói kezdeményezés alapján indult. A Kp. 147. § (1) bekezdése értelmében, ha a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapítja, hogy valamely önkormányzati rendelet vagy rendelkezés más jogszabályba ütközött, az érintett rendelkezés nem alkalmazható az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő ügyben. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a fentiek szerint korábban már megállapította az Ör. 5. § b) pontjának jogszabályellenességét, ugyanakkor az általános alkalmazási tilalom mellőzéséről döntött a Kp. 147. § (2) bekezdése szerint. A Kúria Önkormányzati Tanácsa erre tekintettel jelen eljárás keretében megállapította, hogy e rendelkezés – a Kp. 147. § (1) bekezdés alkalmazásával – a Fővárosi Törvényszék előtt 112.K.700.447/2026. számon folyamatban lévő egyedi ügyben sem alkalmazható.
  11. Az általános alkalmazási tilalomra irányuló indítvány kapcsán kiemelendő, hogy a Kp. 147. § (2) bekezdése értelmében a Kúria elrendeli az általános alkalmazási tilalom mellőzését, ha azt a közérdek védelme, a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme indokolja. A Kúria az általános alkalmazási tilalom mellőzéséről az eset körülményeinek mérlegelése, így a jogvita sajátossága alapján, a jogbiztonság védelme érdekében a Kp. 147. § (2) bekezdése szerint döntött.

A döntés elvi tartalma

  1. Amennyiben a Kúria Önkormányzati Tanácsa korábbi döntésében egy adott időpontig megállapította az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését, úgy – eddig az időpontig hatályos jogszabályi környezetben, újabb indítvány alapján – más jogszabálysértés vizsgálatára az adott önkormányzati rendelet tekintetében már nincs lehetőség, azonban a norma egyedi ügyben való alkalmazhatósága vizsgálat tárgya lehet.

Záró rész

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
  2. Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése szerint a feleket teljes költségmentesség illeti meg és a saját költségeiket maguk viselik.
  3. A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
  4. A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. július 7. 

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke 
Dr. Bögös Fruzsina s.k. előadó bíró 
Dr. Dobó Viola s.k. bíró 
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró 
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró