Köf.5.011/2025/4. számú határozat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf.5.011/2025/4.

A tanács tagjai:

Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke
Dr. Bögös Fruzsina előadó bíró
Dr. Dobó Viola bíró
Dr. Kiss Árpád Lajos bíró
Dr. Sugár Tamás bíró

Az indítványozó: Fővárosi Törvényszék

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzata
                                          (….)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Gyurcsó Judit kamarai jogtanácsos
                                                            (…..)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

  • megállapítja, hogy Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzata Képviselő-testületének a Budapest Főváros II. kerületének közigazgatási területén a közösségi együttélés alapvető szabályairól, valamint ezek elmulasztásának jogkövetkezményeiről szóló 8/2017. (III.24.) önkormányzati rendeletének 5. § b) pontja – 2025. február 28-ig – más jogszabályba ütközött;
  • megállapítja, hogy Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzata Képviselő-testületének a Budapest Főváros II. kerületének közigazgatási területén a közösségi együttélés alapvető szabályairól, valamint ezek elmulasztásának jogkövetkezményeiről szóló 8/2017. (III.24.) önkormányzati rendeletének 5. § b) pontja nem alkalmazható a Fővárosi Törvényszék előtt 112.K.703.050/2024. számon folyamatban lévő egyedi ügyben;
  • elutasítja azt az indítványt, amely a Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzata Képviselő-testületének a Budapest Főváros II. kerületének közigazgatási területén a közösségi együttélés alapvető szabályairól, valamint ezek elmulasztásának jogkövetkezményeiről szóló 8/2017. (III.24.) önkormányzati rendeletének 5. § b) pontja megsemmisítésére irányul;
  • elrendeli határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben;
  • elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

  1. Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) Polgármesteri Hivatalának Városüzemeltetési Igazgatóság Városrendészeti Osztálya 2024. január 25. és 30. napjain végzett hatósági ellenőrzése során megállapította, hogy a …. előtt lévő területen az alapügy felperese üzemeltetésében álló …. forgalmi rendszámú gépjármű a Budapest Főváros II. kerületének közigazgatási területén a közösségi együttélés alapvető szabályairól, valamint ezek elmulasztásának jogkövetkezményeiről szóló 8/2017. (III.24.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. § b) pontjába ütköző módon várakozott.
  2. Az önkormányzat Polgármesteri Hivatalának Hatósági Igazgatóság Környezetvédelmi Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2024. május 2. napján kelt, XVII/305‑4/2024. számú határozatával (a továbbiakban: elsőfokú határozat) a felperessel szemben 20.000, - forint közigazgatási bírságot szabott ki önkormányzati hatósági eljárás keretében. A döntés indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes gépjárművel elkövetett cselekménye megsértette az Ör. 5. § b) pontjában foglaltakat. Határozatát többek között az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 80. § (1) bekezdésére, a közigazgatási szabálysértések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Szankciótörvény) 2. § (1)-(2) bekezdéseire, 6. § (1)–(3) bekezdéseire, 9. § (1)–(3) bekezdéseire, 10. § (4) bekezdésére alapította.  Megállapította, hogy a területen a járművel folytatott várakozás, áthajtás, felhajtás a talajt folyamatosan tömöríti, erodálja, ennek következtében a növények kipusztulása és a talaj biológiai aktivitásának megszűnése megy végbe.
  3. A felperes fellebbezése alapján az önkormányzat képviselő-testülete, mint másodfokú hatóság 2024. június 27. napján kelt 259/2024 (VI.27.) határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes fellebbezésében közölt indokai nem támasztották alá azt, hogy az elsőfokú hatóság eljárása jogszerűtlen lett volna, és azt sem, hogy az elsőfokú határozat jogszabálysértő lenne. A döntés kiemelte, hogy az Ör. 5. § b) pontja nem a közúti közlekedésre, várakozásra, hanem a közterület rendjére vonatkozó szabályok tárgykörébe tartozó szabályszegés tényállását szabályozza. Ezt követően hivatkozott a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 1. számú függelékének a), c) és g) pontjára, majd ezekből levezette, hogy a vizsgált helyszín egy olyan közterület, amely az útnak – mint közterületnek – az útpadka részét képezi, ezért közúti járművek közlekedésére nem szolgál, valamint az úttesttől látható módon el van választva. A döntés továbbá hivatkozott a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 4. § 1., 2., 9–12. és 19. pontjára, 9. §-ára és 13. § (1) bekezdésére, valamint a Szankciótörvény 6. § (3)-(4) bekezdésére.

  4. A felperes a képviselő-testület 259/2024. (VI.27.) határozatával szemben keresetet terjesztett elő a Fővárosi Törvényszéken, melyben elsődlegesen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan pedig annak megváltoztatását kérte úgy, hogy a közigazgatási bírság kiszabása helyett figyelmeztetés szankciót alkalmazzon. Előadta, hogy cselekménye nem veszélyes a társadalomra, nem jogszabálysértő, az önkormányzat hosszú évekig nem élt szankcióval, mely sérti a jogbiztonság követelményét. A terület gazos, elhanyagolt, környezeti értéke nincs, a jogkövető állampolgár pedig alappal feltételezheti, hogy a terület alkalmas a járművek parkolására, az semmilyen látható jelzéssel nem volt elválasztva az úttesttől.

    Az alperesi önkormányzat védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte annak megalapozatlansága okán. Előadta, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.015/2024/5. számú határozata a jelen perben nem alkalmazható, ugyanis a hivatkozott döntés lényeges kérdésekben eltér az alap közigazgatási per tárgyától. Álláspontja szerint joga volt a KRESZ 1. melléklet I. a) pontjában meghatározott útnak nem minősülő közterületek vonatkozásában, azok nem megfelelő használatával összefüggésben helyi rendeletet alkotni a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 143. § (4) bekezdés d) pontja alapján.

Az indítvány és az Önkormányzat védirata

  1. Az indítványozó bíróság 2025. június 4. napján kelt 112.K.703.050/2024/14. számú végzésével a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 146. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását kezdeményezte és egyidejűleg a per tárgyalását felfüggesztette.
  2. Az indítványozó szerint az Ör. 5. § b) pontja megalkotására az önkormányzat nem rendelkezett felhatalmazással, ekként az más jogszabályba ütközik, így annak megsemmisítését kérte, továbbá indítványozta a vitatott rendelkezés általános alkalmazási tilalmát a Kp. 147. § (1) bekezdése alapulvételével a per tárgyát képező egyedi ügyben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben.
  3. Az indítvány felidézte, hogy az önkormányzat a vitatott szabályozást az Ör. preambuluma szerint többek között az Mötv. 8. § (1) bekezdés b) pontjában, és a 8. § (2) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva, a 143. § (4) bekezdés d) pontjában kapott felhatalmazás alapján alkotta meg.
  4. Az indítványozó bíróság kifejtette, hogy az Ör. 5. § b) pontja egy, a közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartást szabályoz. A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.015/2024/5. számú határozata [46] bekezdésére hivatkozással pedig kiemelte, hogy a behajtási korlátozás, illetve a közterületen (akár védett övezetben) történő várakozás szabályozása nem a közösségi együttélés, hanem a közterület használatával, a közterületen történő parkolással összefüggő szabályozás tárgykörébe tartozik. Annak a közösségi együttélés általános szabályaival ellentétes magatartássá nyilvánítására felhatalmazást nem ad sem a Mötv. 8. § (2) bekezdése, sem a 143. § (4) bekezdés d) pontja.
  5. Az indítvány szerint az Ör. 5. § b) pontja a hivatkozott Köf.5.015/2024/5. számú határozatában foglalt indokok mentén a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII.14.) IRM rendelet 54. § (1) bekezdése és 55. § (5) bekezdése szerint megjelölt felhatalmazó rendelkezések, vagyis az Mötv. 8. § (1) bekezdés b) pontjában, (2) bekezdésében és 143. § (4) bekezdés d) pontjában foglalt törvényi felhatalmazás keretein túlterjeszkedik.
  6. Mindezek alapján az indítványozó bíróság álláspontja szerint az önkormányzat az Ör. megalkotása során – függetlenül attól a körülménytől, hogy az önkormányzati rendelet a szabályozás tárgyát tekintve a közösségi együttélés alapvető szabályait meghatározó önkormányzati rendeletnek, normának számít – az Ör. 5. § b) pontjában olyan rendelkezést fogadott el, amely nem a közösségi együttéléssel kapcsolatos, hanem a közterület-használat, a közterületen történő parkolással összefüggő szabályozás tárgykörébe tartozik. Ugyanakkor az önkormányzat ebben a szabályozási körben részletszabály megalkotására nem volt jogosult.
  7. Az Önkormányzati Tanács a Kp. 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
  8. Az Önkormányzat védiratában részletesen kifejtette jogi álláspontját azzal összefüggésben, hogy az Ör. 5. § b) pontjának rendelkezése miért nem teremt párhuzamos szabályozást és miért nem ütközik magasabb jogszabályba.
  9. A védirat a Köf.5.015/2024/5. számú határozattal összefüggésben kifejtette, hogy az jelen ügy szempontjából nem bír relevanciával, mivel eltérő tényállás és jogkérdés kapcsán tett elvi megállapítást. Álláspontja szerint a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.)  48. § (5) bekezdése, valamint a 15/A -15/F. §-ai olyan jogszabály megalkotására adnak felhatalmazást az önkormányzatok számára, amely kijelöli a közterületen azokat a várakozási területeket, ahol jogszabály alapján, díjfizetés ellenében lehet várakozni (parkolni). Így a felhatalmazás nem terjed ki a nem díjfizetés ellenében történő várakozás szabályainak megalkotására, így a fenti jogszabályhelyek alappal nem hivatkozhatók. Ezzel összefüggésben hivatkozott a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.009/2020/4. számú határozatára. Álláspontja szerint az érintett …. előtti terület nem került bevonásra a Kkt. alapján megalkotott, a díjfizetés ellenében igénybe vehető várakozási célú terület körébe, így sem a helyi, sem a főváros szintű ezirányú szabályozás nem terjed ki rá. A fentebb idézett Kúriai döntés ugyanakkor a …. területével, várakozási övezettel kapcsolatban fogalmazott meg megállapítást, így az jelen ügyben alappal nem hivatkozható.
  10. A közösségi együttélés szabályozása körében az önkormányzat hivatkozott arra, hogy a KRESZ 17. § (1) bekezdés e) pontja, valamint 1. melléklet 1. a) pontja alapján megállapítható, hogy azok hatálya az utakra, közutakra, és a kijelölt várakozási övezetekre terjed ki, vagyis nem szabályozzák, nem szabályozhatják az olyan közterületeken történő tevékenységet - jelen esetben a nem járművek közlekedésére rendelt területre történő ráhajtást és várakozást -, amelyek nem minősülnek a KRESZ 1. sz. mellékletében definiált út, vagy várakozási terület fogalmának megfelelő közterületnek. A ….. utcában tehát az út melletti zöld terület a fenti jogszabályi rendelkezések alapján nem minősül sem útnak sem várakozási területnek, mivel erre vonatkozó kijelölés a területen nem került kihelyezésre, így indítványozott álláspontja, hogy az érintett területre vonatkozóan a Kkt. és a KRESZ rendelkezései nem irányadóak.
  11. A Kúria korábbi Köf.5.047/2016/2. számú határozatára hivatkozással a védirat előadta, hogy az Ör. vitatott szabályozásának célja a zöldfelületek megóvása és védelme, mely az Alaptörvényből és a környezetvédelmi jogszabályokból adódó kötelezettsége is. A parkolási jogszabályok célja ettől eltérő, a díjfizetéses várakozási övezetek szabályozása e szűkös helyi közjószághoz való hozzáférés biztosítása érdekében történik – összhangban az Alkotmánybíróság 109/2009. (XI.18.) AB határozatában foglaltakkal.
  12. Hivatkozott továbbá a védirat a közösségi együttélés szabályozásával összefüggésben a jogirodalomra is, mely idézett szövegrész szerint mivel a Mötv. nem ad a közösségi együttélés fogalmához tartalmi fogódzót, így az önkormányzatok széles körű jogalkotási autonómiával rendelkeznek e körben a törvény keretei között.
  13. Az önkormányzat összegző álláspontja tehát az, hogy az Mötv. 143. § (4) bekezdés d) pontjában foglalt felhatalmazás alapján jogosult jogalkotási hatáskörében a közösségi együttélés szabályait önkormányzati rendeletben megalkotni és azon magatartásokat szabályozási tárgykörébe vonni, valamint szankcionálni, amely esetekben az önkormányzati tulajdonú területeket, zöldfelületeket, parkokat, parkosított részeket a közösségi együttélés szabályait sértő módon használják. Az önkormányzati jogalkotás szabályozási tárgyköre nem a közlekedés rendjének megsértése, így nem a Kkt. vagy a KRESZ adta a jogalkotási felhatalmazást sem. Az önkormányzati rendelet az Mötv. 143. § (4) bekezdés d) pontiának felhatalmazásán alapul, védendő szabályozási tárgyköre a közúti közlekedésre rendelt területektől egyértelműen elhatárolva a nem járművek közlekedésére rendelt területek. Ahogyan az Ör. 5. § b) pontja is rögzíti és meghatározza, nem járművek közlekedésére rendelt terület nem megfelelő használatát szabályozza és szankcionálja.
  14. A védirat részletesen kifejtette a közlekedési szabálysértések elhatárolásával kapcsolatos érveit is. Mindenekelőtt hivatkozott arra, hogy az Ör. vitatott rendelkezése és az annak alapján kiszabott közigazgatási bírság nem teremt párhuzamos szabályozást a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 224. §-ával, mely a közlekedéssel kapcsolatos egyéb szabálysértések cím alatt szerepel. Álláspontja szerint ez behatárolja az elkövetési tárgy területét, mely eltér az Ör. szabályozási céljától. Tekintettel arra, hogy a Kkt. és a KRESZ szabályozása nem terjed ki a vitatott rendelkezésre, így a Szabs.tv. sem alkalmazható, mivel az a KRESZ rendelkezéseire utal vissza.
  15. Az indítvány hivatkozott továbbá arra is, hogy a jogalkotó szabályozási szinten feloldja a párhuzamos szabályozás kérdését. A Szabs. tv. 2025. március 1. napjától hatályos 2. § (4) bekezdése szerint „Nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenység vagy mulasztás bűncselekményt valósít meg, úgyszintén, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy önkormányzati rendelet – az eljárási bírság kivételével – közigazgatási eljárásban kiszabható bírság alkalmazását rendeli el.” Ezen új szabályozással a kettős szankcionálás intézménye megszűnik, mivel vagy szabálysértési, vagy közigazgatási bírságolás formájában lehet egy jogsértő magatartást szankcionálni.
  16. Összességében tehát az önkormányzat álláspontja a fentiek alapján az, hogy nem teremtett párhuzamos szabályozást azzal, hogy elfogadta az Ör.-t. A Szabs. tv. 224. §-a eltérő szabályzási céllal született és eltérő szabályozási tárgykört érintő rendelkezés, másrészt a párhuzamosságot a jogalkotó a Szabs. tv. 2. § (4) bekezdésben szabályozza, így a kétszeres felelősségre vonás lehetősége kizárt.

Az Önkormányzati Tanács döntésének indokai

  1. Az indítvány az alábbiak szerint részben megalapozott.
  2. A Kúria Önkormányzati Tanácsának azt kellett vizsgálnia, hogy az önkormányzat az Ör. 5. § b) pontja megalkotása körében rendelkezett-e jogalkotási felhatalmazással, illetve nem alkotott-e indokolatlanul párhuzamos szabályozást.

I.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa mindenekelőtt áttekintette az indítványozó és az önkormányzat által hivatkozott, illetve a jogkérdés szempontjából releváns Köf.5.016/2024/4., Köf.5.002/2019/5., Köf.5.011/2020/5. és Köf.5077/2024/5. számú határozatok megállapításait és azokat a következők szerint foglalja össze.
  2. A Köf.5.002/2019/5. számú döntés alapjául szolgáló rendelkezés „a zöldterületre vagy közterületi zöldfelületre” gépjárművel való behajtást, vagy az ott várakozást a közösségi együttélés alapvető szabályainak sérelme miatt közigazgatási bírsággal rendelte sújtani. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az önkormányzatoknak a Mötv. 143. § (4) bekezdés d) pontja alapján felhatalmazása van a közösségi együttélés alapvető szabályai, valamint ezek elmulasztásának jogkövetkezményei tekintetében rendeleti szintű jogalkotásra, azonban a támadott rendelkezés ugyancsak a megállási, illetve behajtási korlátozás megszegésére vonatkozik, mint a közlekedésbiztonság szabálysértési tényállása, azonban tárgyi hatályán belül a közösségi együttélés alapvető szabályai sérelmét állapítja meg. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az önkormányzat törvénnyel azonos társadalmi viszonyt szabályozott helyi szinten, ezért indokolatlan párhuzamosság keletkezett a vitatott önkormányzati rendeleti szabályozás és a Szabs. tv. 224. §-a között, amivel lényegében a közúti közlekedésre vonatkozó szabályozást, felhatalmazás nélkül többszintűvé tette.
  3. A Köf.5.011/2020/5. számú határozat alapjául az előzőhöz hasonló, a zöldterületre való behajtást a közösségi együttélés alapvető szabályai sérelmeként szankcionáló rendelkezés szolgált, ugyanis az ügyben szereplő önkormányzat a korábbi rendelkezésének a Köf.5.002/2019/5. számú határozattal való megsemmisítését követően lényegében újraalkotta, azt. Az Önkormányzati Tanács – megismételve az előző határozatában foglaltakat – kifejtette, hogy a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésére vonatkozó szabálysértési tényállás megvalósulása esetén helyszíni bírság kiszabására van lehetőség. E szabálysértési tényállás azonban nemcsak a KRESZ megállási és várakozási szabályainak (40-41. §-ára) megsértésére utal, hanem „más megállási, várakozási vagy táblával jelzett behajtási tilalom vagy korlátozás” megszegésére is. E fordulat alá tartozik az adott önkormányzati rendelet indítvánnyal támadott rendelkezésében szabályozott zöldterületre, zöldfelületre gépjárművel történő behajtás, illetve az ott várakozás (parkolás) tilalma is. E tilalmat megszegők viszont a közösségi együttélés szabályainak megsértése miatt a támadott rendelkezés alapján közigazgatási bírsággal sújthatók. Ezáltal ugyanazon cselekmény miatt kétszeres szankció kiszabására van lehetőség: egyrészt a Szabs. tv.-ben található a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésére vonatkozó szabálysértési tényállás alapján helyszíni bírság, másrészt az önkormányzati rendeletben szabályozott a közösségi együttélés alapvető szabályainak megsértése miatt közigazgatási bírság szabható ki.
  4. A fentiek alapján a Köf.5.011/2020/5. ügyben a Kúria Önkormányzati Tanácsa azt állapította meg, hogy alapvetően az indítvánnyal támadott rendelkezéshez kapcsolódó szankció meghatározása a jogszabálysértő, hisz a támadott rendelkezésben szabályozott magatartás a hivatkozott szabálysértési tényállás alapján már helyszíni bírsággal sújtható, azaz szankcionálható. Így az érintett önkormányzat indokolatlanul többszintűvé tette a zöldterületen, zöldfelületen gépjárművel történő megállás és várakozás esetére vonatkozó hátrányos jogkövetkezmény megállapításának lehetőségét. Ezáltal indokolatlan párhuzamosság keletkezett a támadott önkormányzati rendelkezés és a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésére vonatkozó szabálysértési tényállás közt.
  5. A Köf.5.016/2024/4. számú ügyben szintén a zöldterületre járművel való behajtást, az ott megállást a közösségi együttélés alapvető szabályaival ellentétes magatartásként szankcionáló rendelkezés volt az ügy tárgya. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a támadott rendelkezést az előzőekben hivatkozott döntésekben kifejtett jogértelmezését fenntartva szintén megsemmisítette.
  6. A Köf.5.015/2024/5. számú ügyeben elvi éllel azt fogalmazta meg, hogy a behajtási korlátozás, illetve a közterületen (akár védett övezetben) történő várakozás szabályozása nem a közösségi együttélés, hanem a közterület használatával, a közterületen történő parkolással összefüggő szabályozás tárgykörébe tartozik. Annak a közösségi együttélés általános szabályaival ellentétes magatartássá nyilvánítására vonatkozó szabályozásra felhatalmazást nem ad sem a Mötv. 8. § (2) bekezdése, sem a 143. § (4) bekezdés d) pontja.
  7. A hivatkozott ügyekben a Kúria Önkormányzati Tanácsa megjegyezte, hogy az indokolatlanul párhuzamos, illetve többszintű jogalkotás az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése által védett jogbiztonság elvébe is ütközik [60/2009. (V. 28.) AB határozat] és sérti a Jat. 2. § (1) bekezdése szerinti szabályozási egyértelműség jogbiztonsági követelményét (Köf.5.047/2016/2.). Önkormányzati rendelet nem előzheti meg törvény alkalmazási kötelezettségét. A jogbiztonság érdekében ugyanazon tárgyban a jogalkotó csak kifejezett felhatalmazás útján ad teret helyi jogalkotásnak (Köf.5.032/2017/4.). Más jogszabály által szabályozott társadalmi viszony további önkormányzati szabályozására ez esetben az önkormányzatnak nincs felhatalmazása.

II.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa több korábbi határozatában rögzítette, hogy az Önkormányzati Tanács bírói kezdeményezés esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell (Köf.5012/2016/4., Köf.5083/2012/4., Köf.5024/2019/4. számú határozatok).
  2. A Kúria az indítványban szereplő időbeli hatály keretei között foglal állást az indítvány tárgyában.
  3. A Szabs. tv. 2025. február 28. napjáig hatályos – s jelen ügy szempontjából releváns – 2. § (4) bekezdése szerint: „Nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenység vagy a mulasztás bűncselekményt valósít meg, úgyszintén, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy kormányrendelet – az eljárási bírság kivételével – közigazgatási eljárásban kiszabható bírság alkalmazását rendeli el.”

  4. Az Ör. 5. §-a szerint:

    „A közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartást valósít meg az, aki:

a) járművel, kerékpárral zöldfelületek nem erre a célra kijelölt útjain közlekedik,

b) gépi meghajtású járművel vagy ezek pótkocsijával nem járművek közlekedésére rendelt területre függetlenül annak burkolatától (különösen: az úttesttől vagy járdától kiemelt szegéllyel, oszlopokkal, növényzettel, útburkolati jellel, utcabútorokkal vagy más látható módon elválasztott terület, továbbá az a díszburkolattal ellátott terület, ami gyalogosok közlekedésére szolgál) engedély nélkül ráhajt, vagy azon várakozik.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsának fentebb is részletesen ismertetett gyakorlatát a Szabs. tv. 2. § (4) bekezdésére és 224. §-ára alapította.
  2. A Kúria Önkormányzat Tanácsa jelen ügyben nem osztotta az önkormányzat Szabs. tv. közlekedéssel kapcsolatos egyéb szabálysértések cím alatt szereplő 224. §-ával kapcsolatos azon álláspontját, mely szerint ez behatárolja az elkövetési tárgy területét, mely eltér az Ör. szabályozási céljától, a Kkt. és a KRESZ szabályozása pedig nem terjed ki a vitatott rendelkezésre, így a Szabs.tv. sem alkalmazható, mivel az a KRESZ rendelkezéseire utal vissza.
  3. Jelen ügyben – az indítványozó bíróság által megállapított tényállásra vetítve – is megállapítható, hogy az Ör. indítvánnyal támadott rendelkezéséhez kapcsolódó szankció meghatározása jogszabálysértő volt, hisz a támadott rendelkezésben szabályozott magatartás a hivatkozott szabálysértési tényállás alapján már helyszíni bírsággal sújtható, azaz szankcionálható. Így az érintett önkormányzat indokolatlanul többszintűvé tette a zöldterületen, zöldfelületen gépjárművel történő megállás és várakozás esetére vonatkozó hátrányos jogkövetkezmény megállapításának lehetőségét. Ezáltal indokolatlan párhuzamosság keletkezett a támadott önkormányzati rendelkezés és a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésére vonatkozó szabálysértési tényállás közt.
  4. A jogalkotó időközben módosította a Szabs. tv. 2. § (4) bekezdését, melynek 2025. március 1. napjától hatályos szövegezése szerint: „Nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenység vagy mulasztás bűncselekményt valósít meg, úgyszintén, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy önkormányzati rendelet – az eljárási bírság kivételével – közigazgatási eljárásban kiszabható bírság alkalmazását rendeli el.” A módosítás tehát 2025. március 1-től megszüntette a Szabs. tv. és az önkormányzati rendeleti szabályozás közötti esetleges párhuzamosságot – a kettős szankcionálást – azzal, hogy kimondja: nem állapítható meg szabálysértés, ha az adott tevékenységre vagy mulasztásra az önkormányzati rendelet közigazgatási bírság kiszabását rendeli el.
  5. A védirat szerint a módosítás indokoltsága a Szabs. tv. hatályba lépése napjától fennált, azonban a jogalkotó ennek csak késve tett eleget, erre tekintettel hivatkozható a rendelkezés jelen ügyben. A Kúria az önkormányzat ezen érvelését nem osztotta, azaz azt, hogy a Szabs. tv. utóbb hatályba lépett módosítása lényegében visszamenőlegesen felhatalmazást adott volna az Ör. vitatott rendelkezésének megalkotására.
  6. Mindezekre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapította, hogy az önkormányzat az Ör. 5. § b) pontjában foglalt rendelkezéssel annak megalkotásától 2025. február 28. napjáig törvénnyel azonos társadalmi viszonyt szabályozott helyi szinten, így indokolatlan párhuzamosság keletkezett a Szabs. tv. 224. §-ával, és ezzel lényegében a közúti közlekedésre vonatkozó szabályozás felhatalmazás nélkül, indokolatlanul többszintűvé vált, az Ör. 5. § b) pontja a Szabs. tv. 224. §-ába ütközött.
  7. Jelen eljárás bírói kezdeményezés alapján indult. A Kp. 147. § (1) bekezdése értelmében, ha a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapítja, hogy valamely önkormányzati rendelet vagy rendelkezés más jogszabályba ütközött, az érintett rendelkezés nem alkalmazható az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő ügyben. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a fentiek szerint megállapította az Ör. 5. § b) pontjának jogszabályellenességét, ezért e rendelkezés – a Kp. 147. § (1) bekezdés alkalmazásával – a Fővárosi Törvényszék előtt 112.K.703.050/2024. számon folyamatban lévő egyedi ügyben nem alkalmazható.
  8. A Kp. 147. § (2) bekezdése értelmében a Kúria elrendeli az általános alkalmazási tilalom mellőzését, ha azt a közérdek védelme, a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme indokolja. A Kúria az általános alkalmazási tilalom mellőzéséről az eset körülményeinek mérlegelése, így a jogvita sajátossága alapján, a jogbiztonság védelme érdekében a Kp. 147. § (2) bekezdése szerint döntött.
  9. Mindezek mellett a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy a Szabs. tv. 2. § (4) bekezdésének 2025. március 1. napjától hatályos rendelkezése új jogi helyzetet teremtett, így ettől a naptól kezdődően az Ör. 5. § b) pontja a magasabb jogszabályokkal összhangba került. Erre tekintettel az Ör. 5. § b) pontja megsemmisítésére vonatkozó indítványt az Önkormányzati Tanács elutasította.

A döntés elvi tartalma

  1. A Szabs. tv. 2025. március 1. napjától hatályos 2. § (4) bekezdésének hatályba lépése előtt a közúti közlekedés rendjére vonatkozó törvényi szabályozással azonos tárgyú, de a közösségi együttélés alapvető szabályai körében megalkotott helyi szabályozás a jogalkotást – törvényi felhatalmazás hiányában – indokolatlanul többszintűvé tette.

Záró rész

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
  2. A Kúria a törvényellenesség jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja alapján állapította meg, figyelemmel arra, hogy a Szabs. tv. 2. § (4) bekezdésének 2025. március 1. napjától történt hatályba lépése folytán az Ör. 5. § b) pontja a magasabb jogszabályokkal összhangba került.
  3. A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
  4. A jogszabályellenes rendelkezés folyamatban lévő ügyben való alkalmazási tilalmát a Kp. 147. § (1) bekezdése mondja ki, figyelemmel arra, hogy a Szabs. tv. 2. § (4) bekezdésének 2025. március 1. napjától történt hatályba lépése folytán az Ör. 5. § b) pontja a magasabb jogszabályokkal összhangba került, így annak megsemmisítésére nem került sor.
  5. Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.
  6. A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2025. szeptember 30.

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke
Dr. Bögös Fruzsina s.k. előadó bíró
Dr. Dobó Viola s.k. bíró
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró