Köf.5.010/2024/6. számú határozat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf.5.010/2024/6.

A tanács tagja: 

Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke,
Dr. Demjén Péter előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt bíró,
Dr. Dobó Viola bíró,
Dr. Hajnal Péter bíró

Az indítványozó: Baranya Vármegyei Kormányhivatal
                           (Cím1)

Az indítványozó képviselője: Dr. Nagy Amarilla
                                             kamarai jogtanácsos

Az érintett önkormányzat: Kórós Község Önkormányzata
                                         (Cím2)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Barabás Zoltán ügyvéd
                                                           (Cím3)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

  • megállapítja, hogy Kórós Község Önkormányzata Képviselő-testületének a települési adóról szóló 14/2023. (IX.14.) önkormányzati rendelete más jogszabályba ütközik, ezért azt 2024. március 8. napjára visszamenőleges hatállyal megsemmisíti;
  • elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
  • elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül – az önkormányzati rendeletek kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

  1. Kóros Község Önkormányzat Képviselő-testülete (a továbbiakban: Önkormányzat) 2023. szeptember 14. napján tartott rendkívüli, nyilvános ülésén elfogadta Kórós Község Önkormányzata Képviselő-testületének a települési adóról szóló 14/2023. (IX.14.) önkormányzati rendeletét (továbbiakban: Ör.).
  2. A Baranya Vármegyei Kormányhivatal (a továbbiakban: indítványozó) 2023. november 11. napján törvényességi felhívást bocsájtott ki az önkormányzat részére arra tekintettel, hogy álláspontja szerint az Ör.-ben az adótárgy meghatározására a kettős adóztatás tilalmába ütköző módon került sor, mivel a telekadó hatálya alá tartozó adótárgyat vont a települési adó hatálya alá, ugyanis a víziműtárgyakat tartalmazó ingatlanok a telekadó hatálya alatt állnak. Ezért a törvényességi felhívás szerint az Ör. a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 1/A. § (1) bekezdésébe, Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 28. § (1) bekezdés a) pontjába, valamint a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (1) bekezdésébe ütközik.
  3. Az Önkormányzat 2024. január 10-én tartott ülésén ezt megvizsgálta és a tárgyban készült előterjesztést elfogadva, a 6/2024. (I.10.) számú határozatával a felhívásban foglaltakat elutasította, az Ör.-t változatlan formában hatályában fenntartotta.
  4. Ezt követően az indítványozó ismételt és kiegészített törvényességi felhívással élt az önkormányzat részére BA/4/00385-8/2024. iktatószámon, melyet a képviselő-testület megvizsgált és a 17/2024. (III.07.) számú határozatával elutasított, ugyanakkor a törvényességi felhívás nyomán az Ör-t a 3/2024. (III.07.) önkormányzati rendelettel 2024. március 8-i hatállyal módosította.

Az indítvány és az önkormányzat védirata

  1. A fenti előzmények után az indítványozó a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 136. § (2) bekezdésében biztosított jogkörével élve 2024. április 9. napján kelt indítványával kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. jogszabállyal való összhangjának vizsgálatát és annak megsemmisítését a kihirdetésére, azaz 2023. október 15. napjára visszamenőleges hatállyal.
  2. Az indítványozó – a törvényességi felhívásban foglaltakkal egyezően – kifejtette, hogy az Ör. 2. §-a és 4. §-a a Helyi adó tv.1/A. § (1) bekezdésébe, valamint az Ör. 3. § (1)-(2) bekezdései a Helyi adó tv. 1/A. § (1) bekezdésébe, továbbá a Jat. 2. § (1) bekezdésébe és (4) bekezdésének d) pontjába, valamint a Jat. 16/A. § (1) bekezdésébe ütközik. Az indítványozó szerint, mivel az Ör. további rendelkezései önmagukban alkalmazhatatlanok, ezért indokolt az Ör. teljes megsemmisítése. Az indítvány szerint az Ör. a Helyi adó tv. és a Jat. hivatkozott rendelkezéseibe ütközésének közbevetésével egyúttal sérti az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdését is, amely szerint az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.
  3. Az indítvány mindenekelőtt hivatkozott az Önkormányzati Tanács Köf.5.055/2013/9. számú határozatára, mely szerint, ha a kormányhivatal ismételt törvényességi felhívást bocsáthat ki önkormányzati rendelet törvényellenességének megszüntetésére, az önkormányzati rendelet vizsgálatára irányuló eljárás kezdeményezése az Mötv. 134. § (2) bekezdése és 136. § (2) bekezdése alapján az ismételt felhívást követően újra megnyílik.
  4. Az indítványozó előadta, hogy álláspontja szerint az Ör. 3. § (1)-(2) bekezdésében települési adótárgyként meghatározott vízi műtárgyak nem lehetnek települési adó tárgyai. Előadta, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa már több határozatában is kifejtette (Köf.5.028/2016/4., Köf.5.027/2017./4.), hogy a helyi önkormányzatok a Helyi adó tv.-ben szereplő különböző típusú helyi adókat nem szabályozhatják újra települési adó néven. A Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdése értelmében az építményadó tárgya az építmény, mely fogalom meghatározáskor a törvény visszautal az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) fogalmaira. Az Étv. 2. § 8., 10. és 15. pontjaiból az következik, hogy az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma. Az Ör. 3. § (2) bekezdése lényegében (vízi) műtárgyakat szabályoz. Az Étv. 2. § 8. és 15. pont alapján a (vízi) műtárgy építménynek, továbbá építésügyi szempontból a sajátos építményfajtán belül nyomvonal jellegű építménynek minősül.
  5. Az indítványozó továbbá kiemelte, hogy a Helyi adó tv. 17. §-a szabályozza a telekadót. A telek fogalmát a Helyi adó tv. 52. § 16. pontja értelmezi, mely szerint a telek az épülettel, épületrésszel be nem épített földterület a Helyi adó tv.-ben meghatározott kivételekkel. Az Ör. szerinti (vízi) műtárgyak az ingatlan alkotórészeiként telekadó hatálya alá is tartozhatnak, amennyiben azok az építményadó hatálya alá nem sorolhatók be.
  6. E körben kiemelte az indítvány, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerint az ingó az ingatlan alkotórészévé válva annak jogi sorsát osztja, így a földre épített építmények is az ingatlan alkotórészévé (és így ingatlanná) válnak. A termálkút mint vízi létesítmény az ingatlan alkotórészének minősül. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. 3. § (2) bekezdésében szereplő adótárgyak - amennyiben egyedi vizsgálat alapján a Helyi adó tv. szerinti építményadó hatálya alatt nem állnak - úgy az ingatlan alkotórészeiként a Helyi adó tv.-ben szabályozott telekadó hatálya alá tartoznak.
  7. Az indítványozó szerint jelen esetben konkrétan megvalósulhat a kettős adóztatás, ugyanis a külterületi telek után telekadót, a külterületi telken lévő „vízi műtárgy” után települési adót is kellene fizetni, mely a Helyi adó tv. 7. § a) pontjába ütközik.
  8. Előadta továbbá, hogy a Helyi adó tv. 1/A. § (1) bekezdése szerint települési adót olyan adótárgyra lehet megállapítani, amelyre nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya, ugyanakkor az Ör. települési adó néven részben és burkoltan termőföldet adóztat, márpedig a Helyi adó tv. 1/A. § (1) bekezdése 2023. október 1-ei hatállyal kivette a települési adó hatálya alól a termőföldet.
  9. Az indítványozó álláspontja szerint az adó alapjának és mértékének szabályozása is jogsértő. Az Ör. 4. § (1) bekezdése szerint az adó alapja a vízi műtárgy(ak) darabszáma, míg ugyanezen szakasz (2) bekezdése alapján az adó éves mértéke kutak esetén 500.000 Ft/db/év, az egyéb vízi műtárgyak esetén 1.500.000 Ft/db/év. Az indítványozó a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.018/2015/3. számú döntésére hivatkozva azt állította, hogy a vagyoni típusú adó esetében az adó alapja kizárólag a vagyonelemhez/vagyontömeghez, vagyis az adótárgy értékéhez kapcsolódhat. A Helyi adó tv. 7. § g) pontjára tekintettel álláspontja szerint az adó mértéke konfiskáló. Az Ör. egyértelműen egy jól körülhatárolható alanyi körre irányul, azokra az ingatlantulajdonosokra, akik feltételezhető „rendkívül jó anyagi helyzetük” alapján az Ör.-ben megállapított adómérték megfizetésére képesek.
  10. Végezetül az indítványozó arra is hivatkozott, hogy az Ör. 3. § (2) bekezdésében felsorolt vízi műtárgyak köre a Jat. 16/A. § (1) bekezdésébe ütköző módon, jogsértően került meghatározásra. A helyi jogalkotás előkészítése során szakmailag nem kellően került feltérképezésre a szabályozandó életviszony, azaz annak vizsgálata, hogy az önkormányzat közigazgatási területén egyáltalán fellelhető-e jogi értelemben vett - és települési adó tárgyaként meghatározható - vízi műtárgy. Az Ör2. megalkotása során sem vizsgálta az Önkormányzat azt a tényt, hogy az Ör.-ben meghagyott vízi műtárgyak a közigazgatási területen a vízügyi hatóság nyilvántartása alapján megtalálhatók-e. Az önkormányzat tehát - azon túl, hogy vízi műtárgy nem lehet települési adó tárgya - helyi sajátosságok figyelembe vétele nélkül is szabályozott, amely sérti a Jat. 2. § (4) bekezdés d) pontját, illetve a Jat. 16/A. § és 17/A. § szerinti jogalkotási követelményeket.
  11. Az Önkormányzati Tanács a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
  12. Az önkormányzat védiratában az indítvány elutasítását kérte.
  13. Az adótárgy meghatározásával kapcsolatban kifejtette, hogy a rendelet maga definiálja az adótárgyak körét, melynek a vízi műtárgy összefoglaló elnevezést adja, azaz kimondja, hogy a vízi műtárgy fogalmát nem az ágazati jogszabályok szerinti, hanem a köznapi értelem szerinti értelmezésben használja.
  14. Az építményadóként történő értelmezés vonatkozásában előadta, hogy az Ör. adótárgyai nem felelnek meg a Helyi adó tv. 52. § 5. és 6. pontja szerinti épületrésznek, azaz a 11. § szerinti építmény fogalma alá nem tartoznak. Az Ör. adótárgyai az Étv. 2. § 8. pontja szerinti műtárgy fogalmába, illetve azon belül a speciális műtárgyakra alkotott fogalmi meghatározások közé ugyan beilleszthetők, ettől azonban nem lesznek a Helyi adó tv. szerint meghatározott építményadó tárgyai.
  15. A telekadóként történő értelmezés vonatkozásában arra utalt, hogy a Helyi adó tv. 52. §-a alapján kizárt ezen értelmezés, tekintettel arra, hogy az Ör. adótárgyai nem földterület, hanem meghatározott tárgyak, így azok nem vonhatók a telekadó tárgyai alá. A földterület burkolt adóztatása vonatkozásában arra mutatott rá, hogy az erdő és a tanya nem lehetett földadó tárgya.
  16. Az alkotórész vonatkozásában úgy foglalt állást, hogy a Ptk. 5:15. § értelmében az ingatlantól elkülönült adótárgy lehet a vízi műtárgy is, annak alkotórészi minősége az adó alanyának meghatározásánál bír jelentőséggel, tekintettel arra, hogy alapesetben a telek tulajdonjogához kötődik, mégis lehet külön adótárgy a telek és az épület is.
  17. A kettős adóztatás tilalma kapcsán kifejtette az önkormányzat, hogy azon ingatlanok, amelyeken a vízi műtárgyak megtalálhatók, nem lehetnek telekadó tárgyai, hiszen azok részben erdő, részben szántó, illetve tanya művelési ágúak, így a Helyi adó tv.  szerint nem felelnek meg a telek definíciójának, és eddig nem került sor ezen ingatlanok tekintetében telekadó kivetésére.
  18. A konfiskáló jelleg vonatkozásában arra hivatkozott a védirat, hogy mivel az érintett ingatlanok közül a legkisebb területű ingatlan vonatkozásában a meghatározott adómérték is csupán csak 33%-os elvonást eredményez, így az adó mértéke nem tekinthető konfiskáló jellegűnek.
  19. Az adó mértékével összefüggésben arra hivatkozott, hogy az adótárgyak összesen 53 fő tulajdonost érintenek, tehát egy szűk kört, továbbá a tulajdonosok teherviselő képességét a helyi jogalkotó vizsgálta, és az Ör. adómértéke a tulajdoni hányadok arányait tekintve a tulajdonosok teherviselő képességéhez alkalmazkodik.
  20. A védirat a vízjogi engedély vonatkozásában úgy foglalt állást, hogy az Ör. vízi műtárgy definíciójához nem köti ki a vízjogi engedély meglétét.
  21. Az önkormányzat védiratára az indítványozó észrevételt terjesztett elő, melyben az adótárgy meghatározásával kapcsolatban előadta, hogy álláspontja szerint a védirat tévesen közelítette meg az adótárgy meghatározását. Önmagában jogbizonytalansághoz vezet, ha az Ör. fogalommeghatározása az ágazati jogszabályokkal nincs összhangban, ugyanakkor az Ör. 3. § (2) bekezdésben felsorolt vízi műtárgyakat a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényben (a továbbiakban: Vgtv.) meghatározott vízgazdálkodáshoz köti. Az önkormányzat nem alkothat saját, az ágazati jogszabálytól eltérő fogalommeghatározást, mivel az nem eredményez érthető és mindenki számára értelmezhető normatartalmú helyi jogalkotást, valamint az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdésébe ütközik és a Jat. 2.§ (1) bekezdésében megfogalmazott normavilágosság követelményét is sérti.
  22. Az építményadóként történő értelmezés vonatkozásában az indítványozó jogszabály-értelmezése a Kúria 4/2020. számú KJE jogegységi határozatát követi, szemben a védiratban foglaltakkal. Azaz a Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdése szerinti épület meghatározásához a Helyi adó tv.  52. § 5. pontja szerinti két feltétel együttes fennállása szükséges, amely szerint a környező külső tértől szerkezeti elemekkel részben vagy egészben mesterségesen kialakított, elválasztott teret alkot és az állandó vagy időszakos tartózkodás vagy használat feltételei biztosítottak.
  23. A telekadóként történő értelmezés vonatkozásában előadta, hogy a védiratban foglalt tényállításból kimaradt annak rögzítése, hogy a konkrétan felsorolt ingatlanok vonatkozásában az ingatlan szántó művelési ágú része termőföldnek minősül, amelynek értelmében az Ör. települési adó néven mégis csak burkoltan termőföldet adóztatna, figyelemmel arra a tényre, hogy a vízi műtárgy – amennyiben nem a Helyi adó tv. szerinti építményadó hatálya alá tartozik – a termőföld részeként annak jogi sorsát osztja. A termőföld pedig a Helyi adó tv. 1/A.§ (1) bekezdés alapján nem lehet települési adó tárgya.
  24. Az adó mértéke és a konfiskáló jelleg vonatkozásában az indítványozó hangsúlyozta, hogy a vízi műtárgyra kivetett települési adó csak vagyoni típusú adó lehet, az Ör. ugyanis azt a jogi állapotot adóztatja, amelyben az adóalany tulajdonosi jogcíme alapján rendelkezik a vagyonelemmel.
  25. A vízjogi engedély vonatkozásában fenntartotta azon álláspontját, amely szerint a Vgtv. 28. §-a alapján vízi létesítménynek (amely magába foglalja a vízi műtárgyat is) az minősül, amelynek van vízjogi létesítési engedélye. Álláspontja szerint a rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy az Ör. 3. § (2) bekezdésében felsorolt vízi műtárgyak nem rendelkeznek vízjogi létesítési engedéllyel, tehát ennek hiányában okafogyott a vízi műtárgyak helyi rendeleti szabályozása.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

  1. Az indítvány megalapozott.
  2. A Kúria Önkormányzati Tanácsának az indítvány alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Ör. 2. §-a, 4. §-a és 3. § (1)-(2) bekezdései más jogszabályba ütköznek-e, azaz az Ör. szerinti vízi műtárgy adóztatására települési adó keretében van-e jogszabályi felhatalmazása az önkormányzatnak, valamint az Ör. szabályozási megoldása összeegyeztethető-e magasabb szintű jogszabályokkal.
  3. Az Ör. indítvány által vitatott, 2024. március 8. napjától hatályos rendelkezései a következők:

2. § Kórós Község Önkormányzatának Képviselő-testülete határozatlan időtartamra vízi műtárgyak adója elnevezéssel települési adót vezet be.

3. § (1) Adóköteles minden, Kórós Község Önkormányzata illetékességi területén lévő külterületi telken megtalálható, e rendelet szerint meghatározott vízi műtárgy.

(2) E rendelet vonatkozásában vízi műtárgy a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (Vgtv.) 1. melléklet 22. pontja szerint meghatározott „vízgazdálkodás” céljából létrehozott

a) vízlépcső,

b) gát,

c) vízátemelő (olyan tárgy, amely a víz magasabb helyre történő elvezetésére szolgál vagy szolgált),

d) kút, áteresz (kisebb nyílású műtárgy vagy cső, amely a vizek egyik oldalról a másikra történő átvezetésére vagy levezetésére szolgál vagy szolgált).

(3) Az adó alanya az adótárgy tulajdonosa a Helyi adó tv. 1/A. § (1) bekezdésében meghatározott kivételekkel. Ellenkező bizonyításáig az adótárgy tulajdonosának kell tekinteni azt, aki a naptári év (a továbbiakban: év) első napján annak a külterületi ingatlannak a tulajdonosa, ahol az adótárgy ténylegesen megtalálható. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok.

(4) Mentes az adó megfizetése alól, aki Kórós Község Önkormányzatával az Önkormányzat javára a vízi műtárgy elhelyezkedése szerinti ingatlan tulajdonjogára vagy használatára vonatkozó szerződést kötött, a szerződés aláírásának napjától.

4. § (1) Az adó alapja a vízi műtárgy(ak) darabszáma.

(2) Az adó éves mértéke kutak esetén 500.000 Ft/db/év, az egyéb vízi műtárgyak esetén 1.500.000 Ft/db/év.

I.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa mindenekelőtt a települési adóval kapcsolatos jogalkotási felhatalmazás és az adótárgy meghatározásának kérdését vizsgálta.
  2. A Helyi adó tv. 1/A. § (1) bekezdésének 2023. szeptember 1. napjától hatályos változata szerint: A települési önkormányzat az illetékességi területén rendelettel olyan települési adót, települési adókat vezethet be, amelyet vagy amelyeket törvény nem tilt. A települési önkormányzat települési adót – a termőföld, a termőföld tulajdonjoga, a termőföldre ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog kivételével – bármely adótárgyra megállapíthat, feltéve, hogy arra nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya. A települési adónak nem lehet alanya állam, önkormányzat, szervezet, továbbá – e minőségére tekintettel – vállalkozó [52. § 26. pont].
  3. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az első települési adóval kapcsolatos elvi jelentőségű Köf.5035/2015/4. számú határozatára hivatkozással kiemeli, hogy a helyi adók megállapításának rendszerében a Helyi adó tv. 2015. január 1-jétől hatályba lépett módosítása modellváltást hajtott végre. A helyi szinten bevezethető lehetséges adók és az adótényállás elemeinek kiszámítható szabályozásával párhuzamosan 2015. január 1-jétől a törvényalkotó felhatalmazta az önkormányzatokat közelebbről meg nem határozott, törvény által nem tilalmazott adók bevezetésére, illetve bármely közteher nélküli adótárgy adóztatására. Az alanyi kör (a jogalkotó által 2023. szeptember 1-jétől pontosított) generális korlátozása mellett a Helyi adó tv. nem határozta meg azokat a törvényi kereteket – a lehetséges adótárgyak körét, az adótényállás egyéb elemeit (az adó alapja, mértéke, stb.) –, amelyek között és amelyekre tekintettel az adókötelezettség kivethető. A Helyi adó tv. 1/A. § (2) bekezdésében tételesen rögzített rendelkezések is az adóztatás fentiek szerinti szabadságát szolgálják.
  4. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a fenti jogalkotási szabadság korlátait már több döntésében vizsgálta. A Köf.5028/2016/4. számú határozatában úgy foglalt állást, hogy a Helyi adó tv.-ben szereplő különböző típusú helyi adókat nem szabályozhatják újra települési adó néven, a megsemmisített helyi rendelet növényzet földterületnagysága szerinti települési adó formájában történő adóztatása valójában a telekadó alapja szerinti adóztatást jelenti. A Köf.5027/2017/4. számú határozatában leszögezte, hogy a lakások adóztatására a Helyi adó tv. az építményadót rendelte biztosítani, így olyan adótárgy, amely a Helyi adó tv.-ben meghatározott bármely helyi adó hatálya alá tartozik, települési adózás alá nem vonható. A Köf.5037/2017. számú határozatában pedig megállapította, hogy egy jól körülhatárolható alanyi körre csak úgy irányulhat a közteherviselési kötelezettség, ha a szűkítés célja legitim, s településrendészeti cél adóztatás útján történő megvalósítása nem egyeztethető össze az adó, mint általános fizetési kötelezettség természetével.
  5. Mindezek alapján hangsúlyozandó, hogy a „nyílt listás” települési adóra a „zárt listás” helyi adóhoz képest eltérő szabályok vonatkoznak, melyek a Helyi adó tv. 1/A. §-ában meghatározott követelmények betartásában ölt testet az önkormányzatok számára. Megállapítható tehát, hogy az önkormányzatok a települési adó meghatározása során mind az adó alanya, mint az adótárgy tekintetében széleskörű mérlegeléssel rendelkeznek a fenti és a helyi jogalkotással kapcsolatos általános garanciális szabályok betartása mellett.
  6. Így önmagában az, hogy az önkormányzat olyan adótárgyat vont az települési adó szabályozása körébe, mely fogalma központi szinten nem szabályozott, nem ellentétes a Helyi adó tv. szabályozásával.

II.

  1. Mindezek után a Kúria Önkormányzati Tanácsa azt vizsgálta, hogy az Ör. vitatott rendelkezései a települési adóval szemben támasztott garanciális szabályoknak és általános jogalkotási követelményeknek megfelelnek-e.
  2. A vízi közművek működését, fenntartását és fejlesztését Magyarországon több jogszabály is szabályozza, amelyek különböző aspektusokat fednek le, beleértve a vízgazdálkodást, a közműszolgáltatásokat és a környezetvédelmet. Így többek között a Vgtv. szabályozza a vízgazdálkodás alapvető szabályait, beleértve a vízkészletek védelmét, a vízhasználatot, valamint a vízvédelemmel kapcsolatos intézkedéseket és kötelezettségeket, a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény határozza meg a víziközmű-szolgáltatásokra vonatkozó alapvető szabályokat, ideértve a szolgáltatók jogait és kötelezettségeit, a szolgáltatások minőségi követelményeit, valamint a díjfizetési szabályokat. A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény különböző rendelkezései is érintik a vízi közművek működését, különösen a tulajdonjog, a szolgalmi jogok és az egyéb vagyoni jogok terén, a víziközművek üzemeltetésének és fenntartásának szabályairól szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet pedig a víziközművek üzemeltetésének és fenntartásának részletes szabályait határozza meg, beleértve a műszaki követelményeket és az üzemeltetési előírásokat. Többek között ezen jogszabályok rendelkezései alapján a vízi közművek típusai: ivóvízellátó rendszer (ivóvíz-közmű: víznyerő helyek, víztisztító telepek, víztározók, szivattyútelepek, vízvezeték-hálózatok és az ezekhez kapcsolódó egyéb létesítmények); szennyvízelvezető-és tisztító rendszer (szennyvíz-közmű: csatornahálózatok, szennyvízátemelők, szennyvíztisztító telepek és az ezekhez kapcsolódó egyéb létesítmények); csapadékvíz-elvezető rendszer (csapadékvíz-csatornák, átereszek, záportározók és az ezekhez kapcsolódó egyéb létesítmények); vízelvezető árkok és egyéb vízelvezető létesítmények; víztározók és vízvisszatartó létesítmények (azok a létesítmények, amelyek a vízkészletek tárolását és hasznosítását szolgálják); öntöző és meliorációs rendszerek.
  3. A Vgtv. 1. mellékletének 22. pontja a vízi műtárgyak egy meghatározott csoportját részletezi. Ezen vízi műtárgyak tulajdonjog szerint állhatnak állami tulajdonban, mely vízi műtárgyakat az állam kezeli és tartja fenn. Ezek a műtárgyak általában stratégiai jelentőségűek, országos vagy regionális szinten működnek, és olyan létesítményeket tartalmazhatnak, mint nagyobb víztározók, gátak, főcsatornák és árvízvédelmi létesítmények. Az önkormányzati tulajdonban lévő vízi műtárgyakat a települési vagy megyei önkormányzatok birtokolják és üzemeltetik. Ezek a műtárgyak főként helyi szinten szolgálják a lakosság igényeit, és tartalmazhatnak helyi víztározókat, csatornákat, csapadékvíz-elvezető rendszereket és szennyvízkezelő létesítményeket. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy egy vízi műtárgy több tulajdonossal rendelkezik, például állami és önkormányzati közös tulajdonban van. Ilyen esetekben a felelősség és a költségek megosztása előre meghatározott szerződések alapján történik. Ritkábban fordul elő, de bizonyos kisebb vízi műtárgyak magántulajdonban is lehetnek, különösen, ha azok egy adott telek vagy ingatlan részét képezik és elsősorban magáncélokat szolgálnak. Az ilyen műtárgyakra is vonatkoznak azonban a vízgazdálkodási törvényben meghatározott szabályok és előírások.
  4. A konkrét vízi műtárgyak tulajdonjogi státuszát részletesebben a törvény és a kapcsolódó rendeletek szabályozzák. Ezek a szabályok biztosítják, hogy a vízi műtárgyak megfelelő kezelést és fenntartást kapjanak, függetlenül attól, hogy azok állami, önkormányzati vagy magántulajdonban vannak. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény továbbá előírja, hogy minden olyan épületet és létesítményt, amely az ingatlan tartós részét képezi, be kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba. Ez magában foglalja a vízi műtárgyakat is, amelyek az ingatlanhoz tartoznak és jelentős hatással vannak annak használatára és értékére. A Vgtv. és annak végrehajtási rendeletei előírják, hogy a vízi műtárgyak nyilvántartásba vételével biztosítani kell azok jogi és műszaki védelmét, valamint a tulajdonviszonyok és a szolgalmi jogok egyértelmű meghatározását.
  5. Az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy „Az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.” A Jat. 2. § (1) bekezdése rögzíti, hogy „A jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie.”
  6. A Helyi adó tv. 1/A. § (1) bekezdésének egyik feltétele, hogy bármely adótárgyra megállapítható települési adó, feltéve, hogy arra nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya. Az indítvány és a védirat tükrében, a Kúria Önkormányzati Tanácsa azt vizsgálta, hogy az Ör. valamint a Helyi adó tv. szerinti építmény és telekadó adótárgyai között lehet-e átfedés, felmerülhet-e a kettős adóztatás tilalma (azaz törvényben szabályozott közteher már vonatkozik az adótárgyra).
  7. Az építményadó adótárgya kapcsán a Kúria Önkormányzati Tanácsa osztja az Önkormányzat álláspontját a következő tekintetben. A Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdése szerint „adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény).” Ugyanakkor a Helyi adó tv. 52. § 5. pontja ezt leszűkíti abból a szempontból, hogy épület az csak az Étv. szerinti olyan építmény vagy annak azon része, amely a környező külső tértől szerkezeti elemekkel részben vagy egészben mesterségesen kialakított, elválasztott teret alkot és ezzel az állandó vagy időszakos tartózkodás, illetve használat feltételeit biztosítja, ideértve az olyan önálló létesítményt is, amely részben vagy teljes belmagasságával a környező csatlakozó terepszint alatt van. Tehát ebből látható, hogy az építményadó hatályát a jogalkotó nem valamennyi Étv. szerinti építményre terjesztette ki, csak annak egy részére. Az Étv. 2. § 15. pontja definiálja a műtárgy fogalmát, mely szerint „mindazon építmény, ami nem minősül épületnek és épület funkciót jellemzően nem tartalmaz (pl. út, híd, torony, távközlés, műsorszórás műszaki létesítményei, gáz-, folyadék-, ömlesztett anyag tárolására szolgáló és nyomvonalas műszaki alkotások).”
  8. A Kúria 4/2020. számú KJE jogegységi határozatbában rögzítette, hogy „az adómegállapítás jogalapját a Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek szerint kell vizsgálni és az építmény tárgya az építményadónak, amennyiben megfelel a Helyi adó tv.  52. § 5. pontja szerinti definíció további elemeinek – a környező külső tértől szerkezeti elemekkel részben vagy egészben mesterségesen kialakított, elválasztott teret alkot és az állandó vagy időszakos tartózkodás, illetve használat feltételei biztosítottak – is.”
  9. Mindezek alapján az állapítható meg, hogy az Ör. adótárgyai bár az Étv. fogalomhasználatában műtárgynak, ekképp építménynek minősülnek, de a Helyi adó tv. az építmény fogalma körébe azt nem emeli be, csak az épületet és az épületrészt, de azokat is csak bizonyos feltételek teljesülése esetében. Így tehát az Ör. által szabályozott adótárgy nem konkurál az építményadóval, annak adótárgyával nem azonos.
  10. Ezt követően a Kúria Önkormányzati Tanácsa a telekadó szabályozásával vetette össze az Ör. vitatott rendelkezését, mely során az Önkormányzattal ellentétes következtetésre jutott.
  11. A Helyi adó tv. 17. §-a szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek.  A Helyi adó tv. 19. § a) pontjának mentességi szabálya ezt többek között azzal szűkíti, hogy mentes az adó alól az épület, épületrész hasznos alapterületével egyező nagyságú telekrész. A Helyi adó tv. 52. § 16. pontja definiálja a telek fogalmát, mely szerint az az épülettel, épületrésszel be nem épített földterület, ide nem értve: a belterületen fekvő termőföldet, feltéve, ha az tényleges mezőgazdasági művelés alatt áll; a külterületen fekvő termőföldet; a tanyát; a közút területét; a vasúti pályát, a vasúti pálya tartozékai által lefedett földterületet; a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény temető fogalma alá tartozó földterületet; a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény szerinti víztározó, bányató területét; az erdőt;  az ingatlan-nyilvántartásban mocsárként nyilvántartott földterületet; a folyóval összefüggő vízterületet alkotó, – kizárólag a hajózási hatóság engedélyével megszüntethető – kereskedelmi áruk ki- és berakodásának céljából szabad kikötőként használt, vízzel borított medencét.
  12. Mindezen jogszabályhelyekből az vonható le, hogy a telekadó fogalmának értelmezése során is a Helyi adó tv. építményadó kapcsán alkalmazott épület, épületrész (összefoglalóan építmény) fogalmát kell érteni. Ugyanis ez következik a helyi adó szabályozás logikájából is, hogy a kettős adóztatás elkerülése érdekében a telekadó adótárgya meghatározása során, az azon lévő, de az építményadó keretében megadóztatott adótárgyakat le/ki kell vonni. Tehát ebben az esetben nincs arra lehetőség – és a jogszabályok koherenciájából nem is következik – hogy szükség szerint ne a Helyi adó tv. hanem az Étv. szerinti tágabb építmény fogalmat használja az Önkormányzat. Tehát ezen érvelés mentén arra a következtetésre juthatunk, hogy a telekadó tárgyának meghatározásakor (akár területében, akár értékében) azon elhelyezett műtárgyak nem tartoznak az építményadó hatálya alá, ugyanakkor a telekadó tárgyánál figyelembeveendőek. Azaz például a telekadó terület alapú meghatározása esetében az Ör. 3. § (2) bekezdése szerinti adótárgyak területe beszámításra kerülhet az adó alapjába. Különösen igaz ez azon adótárgyak esetében, mint az Ör. 3. § (2) bekezdés d) pontja szerinti kút és áteresz (kisebb nyílású műtárgy vagy cső, amely a vizek egyik oldalról a másikra történő átvezetésére vagy levezetésére szolgál vagy szolgált) mivel azok legtöbb esetben az ingatlan-nyilvántartásban külön helyrajzi számon nem szerepelnek, vagy egyáltalán nem kerülnek feltűntetésre. Mivel a települési adó mértéke tételesen került meghatározásra, így a vízi műtárgy területe pontosan nem azonosítható be minden esetben (nem kell meghatározni), ugyanakkor így az adóalanyok számára nem válik egyértelművé és elhatárolhatóvá a két típusú adó.
  13. Ez több jogalkotási, szabályozási problémát vet fel. Egyfelől, ha a vízi műtárgyak nem a Helyi adó tv. szerinti építmények, úgy azok területe (különösen például az áteresz esetében, melynek legtöbb esetben csak földfelszín alatti szerkezete van) a telekadó esetében beszámításra kerülnek, tekintettel arra, hogy azokat a Helyi adó tv. a mentességek körében nem nevesíti, és Kórós Község Önkormányzat Képviselő-testületének helyi adókról szóló 3/2019. (I.7.) önkormányzati rendelete sem mentesítette a telekadó fizetési kötelezettség alól.
  14. Másfelől az Ör. szerinti vízi műtárgyak önálló helyrajzi számmal vagy rendelkeznek vagy nem (például a kút és áteresz legtöbb esetben nem), s bár nem minősülnek a Helyi adó tv.-beli építményadó szerinti építménynek, nem állítható biztosan, hogy azok a telekadó adóalapjának meghatározás során figyelmen kívül hagyásra kerültek. Már csak azért sem, mert a telekadó kivetésére hivatalból került sor, s a vitatott adótárgyak területei az ingatlan-nyilvántartásban nem szerepelnek. Az Ör. 3. § (2) bekezdése nem differenciál ebben a tekintetben, s az adóalanyok számára nem világos, hogy az adótárgyak hogyan viszonyulnak a telekadó fizetési kötelezettséghez. Márpedig a Jat. 2. § (1) bekezdése szerint a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie. A Kúria Önkormányzati Tanácsa tehát hangsúlyozza, hogy önmagában nem a kétszeres adóztatás tilalmába való ütközés, hanem annak a lehetőségének felmerülése és az adótárgyak egymáshoz való viszonyának keveredése, a differenciálatlan szabályozás okozza azt, hogy az Ör. szabályozási tartalma nem kellően világos és egyértelmű minden adójogviszony esetében. A Jat. 2. § (1) bekezdéséből következő normavilágosság követelményének az önkormányzati rendeletek vizsgálatához kapcsolódó érvényesítése során figyelembe kell venni, hogy az indítványozó által jelölt, nem megfelelően értelmezhető normatartalom kihat-e és miként hat ki a normaalkalmazásra, jogbizonytalanságot okoz-e a jogértelmezés során (EBH2015. K.18., Kúria Köf. 5040/2014.) A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy a fentiek szerinti differenciálatlan szabályozás a normavilágosság követelményének nem felel meg, a jogértelmezés során jogbizonytalanságot eredményez.
  15. Az indítvány többek között hivatkozott a Helyi adó tv. 7. § g) pontja szerinti teherviselő képességre is az adó mértéke kapcsán. A Helyi adó tv. 7. § g) pontja előírja az önkormányzat számára, hogy az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan állapítsa meg. A törvényi szabály lényegét tekintve közvetíti az Alaptörvény adóalanyt védő teherbíró képességére és a közteherviselés arányosságára vonatkozó előírásait. Első ízben a Köf.5.081/2012/4. számú határozat tartalmazta, hogy a teherbíró képességhez igazodó közteherviselés Alaptörvény XXX. cikkében megfogalmazott kötelezettsége – az Alkotmánybíróság arányos közteherviseléshez kapcsolódó gyakorlata alapján – többek között magában foglalja az adómérték arányosságát. Jóllehet a (helyi) jogalkotónak nagy a szabadsága abban, hogy milyen módon kötelezi az adóalanyokat a közterhekhez való hozzájárulásra, vagyoni típusú adók esetében azonban az adó mértéke nem vezethet az adó tárgyának elvonásához, illetve azzal kapcsolatos aránytalansághoz. A teherbíró képességet meghaladó, a vagyont elvonó, konfiskáló jellegű az az adó, amely mértékénél fogva és az adó tárgyát képező vagyontömeghez képest súlyosan aránytalan. Az ilyen adó elveszti az adóhoz mint jogintézményhez kapcsolódó jellegzetességeit, és lényegében szankciónak tekinthető, amely az adó intézményével összeegyeztethetetlen.
  16. A Helyi adó tv. 2017. január 1-től alkalmazandó, és a jelen eljárásban is irányadó 7. § g) pontja az Önkormányzat mozgásterét az adómegállapítás terén egymásra épülő kritériumok megfogalmazásával szabályozza. Eszerint az adóalap fajtája, az adó mértéke, a rendeleti adómentesség és adókedvezmény úgy állapítható meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének. Ez a mérce az adóalanyok szélesebb köréhez igazodik, aminek terjedelmét az adóterhelés alapja oldaláról vett azonosság, az adóterhelés alkotmányosan védhető indoka, továbbá ezen ok és az érintett kör lehatárolása közötti okszerű, nem önkényesen meghatározott kapcsolat által jellemezhető helyzet határolhatja be (Köf.5025/2018/4., Köf.5041/2019/4., Köf.5031/2021/7. számú határozatok). A 3233/2021. (VI. 4.) AB határozat tükrében a Helyi adó tv. 7. § g) pontja alaptörvényi keretek közötti értelmezési tartománya annyiban szűkül, hogy a differenciálás mellett is különös figyelemmel kell lenni az adóalanyok alkotmányos jogai védelmére. Jelen esetben ezért vizsgálandó a differenciálás létén túl annak normativitása is.
  17. Az Ör. 4. § (2) bekezdése szerint az adó éves mértéke kutak esetén 500.000 Ft/db/év, az egyéb vízi műtárgyak esetén 1.500.000 Ft/db/év. Miközben az Ör. a vízi közművek széles körét lefedi (utalva a Vgtv. 1. melléklet 22. pontjára), de azok rendeltetését, az értékekben fennálló különbségeket, jellegüket, hasznosításukat nem veszi figyelembe. A szabályozás csupán a kutakat különbözteti meg az egyéb vízi műtárgyaktól (Ör. 4.§ (2) bekezdés) és e megkülönböztetés mentén határoz meg egységes adómértéket, miközben az adótárgyak a valóságban (mind területük, mind értékük tekintetében) differenciáltak. Ugyanakkor a Helyi adó tv. 7. § g) pontjából fakadóan az adómérték meghatározásakor köteles az önkormányzat képviselő-testülete a fentiek szerint mérlegelni, így különösen kötelezettsége az adómérték meghatározásakor az adóalanyok széles körét érintően a teherviselő képességének figyelembevétele, továbbá annak vizsgálata, hogy az adó mértéke ne oldódjon el számottevően az adótárgy értékétől. Azaz az adómérték az adó tételes jellege ellenére ne jelentsen súlyos aránytalanságot az adóalany adóztatott vagyonához képest.
  18. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapítja, hogy az adómérték kapcsán további differenciálásra, adókedvezmény biztosítására nem került sor a szabályozásban, mely bármilyen módon kapcsolatot létesített volna az adótárgyak értékével. Az indítvány és a védirat alapján az volt megállapítható, hogy az adótárgyak nagyon heterogének, - s bár a értékükre vonatkozóan konkrét adat nem merült fel - de önmagában már ebből adódik, hogy az érintett önkormányzat nem kellően differenciált a szabályozásban, hiszen amennyiben az adóalanyok teherviselő képességét összességében is nézzük, akkor is ellentétes a Helyi adó tv. 7. § g) pontjával az egyéb vízi műtárgyakért egységesen fizetendő 1.5 millió Ft/év adómérték, hiszen az például az átereszre is ugyan úgy vonatkozik. Hasonlóan a kutak után fizetendő évi 500.000 Ft.-os mértékű települési adó is alappal veti fel, hogy az adó rövid időn belül felemészti az adótárgy értékét. Így az Ör. 4. §-ának alkalmazandó szövege ellentétes a Helyi adó tv. 7. § g) pontjával, differenciálatlan, aránytalan mértékű adóztatást eredményez.
  19. Mindezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa arra a következtetésre jutott, hogy az Ör. 3. §, (2) bekezdése az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdésébe és a Jat. 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott normavilágosság követelményébe, az Ör. 4. §-a Helyi adó tv. 7. § g) pontjába ütközik. Mivel pedig az Ör. további rendelkezései önmagukban alkalmazhatatlanok, ezért indokoltnak látta az Ör. egészének megsemmisítését  a Kp. 146. § (1) bekezdése a) pontja alapján. A hatályvesztés időpontját a Kp. 146. § (4) bekezdése alkalmazásával a jogbiztonság érdekében – a 3/2024. (III. 7.) önkormányzati rendelet módosítására tekintettel, annak hatálybalépése napjára - 2024. március 8. napjával visszamenőleges hatállyal állapította meg. A visszaható hatályú megsemmisítést a Kp. 146. § (4) bekezdésébe foglalt, a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme indokolja.

A döntés elvi tartalma

  1. A települési adó tárgyának meghatározásakor az önkormányzatnak figyelemmel kell lennie a Helyi adó tv. által a helyi adók esetében meghatározott adótárgyakra.
  2. Sérti a normavilágosság követelményét az a helyi rendelet, mely a címzettek számára nem bír egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal.

                                          

Záró rész

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
  2. A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
  3. Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.
  4. A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2024. június 18.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke 
Dr. Demjén Péter s.k. előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró
Dr. Dobó Viola s.k. bíró Az aláírásban akadályozott bíró helyett dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke
Dr. Hajnal Péter s.k. bíró