Köf.5.003/2026/3. számú határozat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának 
határozata

Az ügy száma:  Köf.5.003/2026/3.

A tanács tagjai: 

Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke  
Dr. Dobó Viola előadó bíró 
Dr. Bögös Fruzsina bíró  
Dr. Kiss Árpád Lajos bíró  
Dr. Sugár Tamás bíró

Az indítványozó: Veszprémi Törvényszék

Az érintett önkormányzat: Balatonfűzfő Város Önkormányzata 
                                             (cím1)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa 

  • megállapítja, hogy Balatonfűzfő Város Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 13/2014. (IX. 30.) önkormányzati rendeletének 9. § (3) bekezdése más jogszabályba ütközött, ezért a rendelkezés nem alkalmazható a Veszprémi Törvényszék előtt 8.K.701.101/2024/23. szám alatt folyamatban lévő perben, valamint valamennyi, a jelen határozat időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben;
  • elrendeli határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben;
  • elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

  1. A Veszprémi Törvényszék (a továbbiakban: indítványozó) előtt 8.K.701.101/2024. számon indult közigazgatási per felperese a 2024. április 3. napján telekadó tárgyában tett adatbejelentésében a Balatonfűzfő belterület 1058/7 helyrajzi számú kivett beépítetlen terület megnevezésű 49.167 m2 területű ingatlant – a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (a továbbiakban: Htv.) biztosított törvényi adómentesség igénybevételére vonatkozó részében – a Htv. 19. § b) pontja szerinti mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi telekként tüntette fel.
  2. Az elsőfokú adóhatóság a 2024. május 8. napján meghozott ado/1685-2/2024/ ügyiratszámú határozatával (a továbbiakban: elsőfokú határozat) az ingatlan után 2024. adóévtől évi 14.750.100 forint összegű telekadó megfizetésére kötelezte a felperest. Az adó mértékét Balatonfűzfő Város Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 13/2014. (IX. 30.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 9. § (1) és (2) bekezdései alapján határozta meg, a telek m2-ben számított területének és a (2) bekezdés szerinti 300 Ft/m2/év adómértéknek a szorzataként. A felperesnek a Htv. 19. § b) pontjára alapított mentességi kérelmét pedig az elsőfokú adóhatóság elutasította arra hivatkozva, hogy a közhiteles ingatlan-nyilvántartási adatok alapján az ingatlan megnevezése kivett beépítetlen terület.
  3. Az alperes mint másodfokú adóhatóság a 2024. július 12. napján meghozott VE/52/01028- 6/2024. ügyszámú határozatával (a továbbiakban: alperesi határozat) az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését egyebek mellett a Htv. 17-19. §-aira, 52. § 8. és 11. pontjaira, továbbá az Ör. 9. § (1)-(4) bekezdéseire alapította. Nem találta alaposnak a felperes azon fellebbezési hivatkozását, miszerint az ingatlanra az Ör. 9. § (3) bekezdésében meghatározott kedvezményes 45 Ft/m2/év adómértéket kell alkalmazni. Kifejtette, hogy az a tény, hogy az ingatlant a jövőben a fejlesztési terv alapján a HÉSZ előírásainak megfelelően fogják hasznosítani, önmagában nem alapozza meg a kedvezményes mérték alkalmazását, az Ör-ben előírt kógens feltételeknek ugyanis jelenleg kell fennállniuk.
  4. A felperes az alperesi határozat ellen előterjesztett keresetében elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság a fizetendő telekadó mértékét 2.212.500 Ft-ra szállítsa le, másodlagosan pedig az alperesi határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. A keresetlevelében arra hivatkozott, hogy az alperes az Ör. 9. § (3) bekezdése szerinti szabályozást tévesen értelmezte és alkalmazta. Álláspontja szerint a normaszövegben egyrészt semmi nem utal az ingatlan-nyilvántartási megnevezésre, a kivett beépítetlen terület ugyanúgy szolgálhat üzleti tevékenységet, mint bármilyen beépített ingatlan, ráadásul a beépített ingatlan beépített részei már nem képezhetik telekadó tárgyát. Másrészt az Ör. nem utal az üzleti célra történő tényleges használatra és annak igazolására sem.

Az indítvány és az önkormányzat védirata

  1. A Veszprémi Törvényszék (a továbbiakban: indítványozó) a 2025. október 13. napján kelt 8.K.701.101/2024/23. számú végzésével a peres eljárást felfüggesztette és a Kp. 144. §-a alapján kezdeményezte az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást. Indítványozta annak Kúria általi megállapítását, hogy a perben alkalmazandó Ör. 9. § (3) bekezdése a Htv. 7. § e) pontjába ütközik, másrészt a sérelmezett rendelkezés az ügyben való alkalmazhatóságának kizárását kérte.
  2. Indítványában kifejtette, hogy az Ör. 9. § (2) bekezdése szerint az adó mértéke a (3) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével 300 Ft/m2/év. A 9. § (3) bekezdése viszont a telekadó vonatkozásában azt rögzíti, hogy a társas vállalkozás, egyéni vállalkozó és egyéni cég tulajdonában lévő üzleti tevékenységet szolgáló telek után az adó mértéke 45 Ft/m2/év. Megállapítható tehát, hogy a 9. §-on belül a (3) bekezdés a (2) bekezdéshez képest kedvezményt biztosít, hiszen a telekadó mértékét mintegy hatszor alacsonyabb összegben határozza meg.
  3. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. 9. § (3) bekezdése ellentétes a Htv. 7. § e) pontjával, hiszen annak értelmében a vállalkozó üzleti célt szolgáló telke utáni telekadó megállapítása során e törvény eltérő rendelkezése hiányában a 6. § d) pontja nem alkalmazható, tehát a törvény második részében (az egyes adókra vonatkozó különös rendelkezések), így a telekadó vonatkozásában a Htv. 19. §-ában meghatározott adómentességek további mentességgel, illetve kedvezménnyel nem bővíthetők.
  4. Hivatkozott a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5052/2021/3. számú határozatára, amelyben foglaltak szerint az önkormányzati jogalkotó a vállalkozó adóalanyt az üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze után fizetendő építményadó vonatkozásában a Htv. 13. és 13/A. §-ában biztosított adómentességen kívül nem részesítheti további adókedvezményben.
  5. Előadta, hogy az Ör. 9. § (3) bekezdésének mikénti értelmezése kihat a jogvita elbírálására, a sérelmezett rendelkezés ugyanis mind az elsőfokú, mind a másodfokú határozatnak központi eleme. 
  6. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
  7. Az érintett önkormányzat nem terjesztett elő védiratot.

Az Önkormányzati Tanács döntésének indokai

  1. Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.
  2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör.-t a Kp. 85. § (2) bekezdése alapján az indítvány keretei között vizsgálta. Az ügyben elsőként az alkalmazandó jog kérdésében döntött.
  3. A Kúria több korábbi határozatában kimondta, hogy az Önkormányzati Tanács bírói indítvány esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell. Így kerülhet sor hatályon kívül helyezett, vagy a későbbiekben módosult önkormányzati rendeletek vizsgálatára (Köf.5012/2016/4., Köf.5083/2012/4., Köf.5024/2019/4. Köf.5041/2024/4.).
  4. Az Ör. 2025. december 31. napjáig volt hatályban. A Kp. 144. §-a és a 146. § (1) bekezdés b) pontja bírói indítvány alapján lehetővé teszi a már nem hatályos önkormányzati rendelet, illetve egyes, az indítványozó bíróság által alkalmazandó rendelkezéseinek a felülvizsgálatát, ezért az érdemi elbírálásnak nem volt akadálya.
  5. A Kúria a Köf.5.083/2012/4. számú határozatában az alábbiakra mutatott rá: „Sok esetben a bíró alkotmányossági, törvényességi kezdeményezése olyan időben válik szükségessé, amikor az alkalmazandó jog – vagy annak viszonyítási jogszabályi alapja – már nincs hatályban. Mindez azonban nem változtat a bíró azon alaptörvényi kötelezettségén, hogy jogállami keretek között a jogokról és kötelezettségekről az Alaptörvénynek megfelelő, a demokratikus viszonyok között keletkezett és fennálló jogrend koherenciájába illeszkedő (jogszabály) önkormányzati rendelet alapján kell döntenie. A jog pedig akkor áll fenn, a kötelezettség akkor állapítható meg, ha a keletkezésükkor azt a jogállami körülmények között alkotott jogrend elismerte. (…) Az indítványozó bíró[i tanács] csak abban az esetben tud eleget tenni alkotmányos kötelezettségének, ha arra kap választ, hogy a perben alkalmazandó és a perbe vitt jogokat keletkeztető Ör. hatályossága idején megfelelt-e a hatályos jogrendnek...”
  6. A jelen ügy tárgyát képező bírói indítvány az alperes 2024. július 12. napján kelt számú határozatát érinti, tehát ez az az időpont, amelyet figyelembe kell venni mind az Ör. szövege, mind a más magasabb rendű jogszabály tekintetében.
  7. Az Ör. indítvánnyal érintett és a perben alkalmazandó 9. § (3) bekezdés 2024. július 12. napján még hatályos szövegének adókedvezményt megállapító része a következő: 
    „A társas vállalkozás, egyéni vállalkozó és egyéni cég tulajdonában lévő üzleti tevékenységet szolgáló telek után az adó mértéke 45 Ft/m2/év.”
  8. A Kúria Önkormányzati Tanácsának abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az Ör. 9. § (3) bekezdésének telekadóhoz kapcsolódó adókedvezményt megállapító rendelkezése milyen személyi körre terjed ki és az meghaladta-e a Htv. 6. § d) pontjában és 7. § e) pontjában megjelölt törvényi kereteket.
  9. A Kúria előre bocsátja, hogy ezt a kérdést építményadó tekintetében (ami szintén vagyoni típusú adó) már vizsgálta az indítványban is hivatkozott Köf.5.052/2021/4. számú határozatában, az ott megállapítottakat a telekadó vonatkozásban is irányadónak tekinti, az abban foglaltaktól nem kíván eltérni, mivel a Htv. 7. § -ának e) pontja a telekadóra is kiterjed.
  10. Az Alaptörvény 32. cikk (1)-(2) bekezdése „a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között” hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. E rendelkezés szerint „[f]eladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve a törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot”. A 32. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy „az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.”
  11. A Htv. 6. § d) pontja felhatalmazza az önkormányzati jogalkotót a törvényben foglaltakon túl is kedvezmények és mentességek meghatározására: „az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy az e törvény második részében meghatározott mentességeket, kedvezményeket további mentességekkel, kedvezményekkel, így különösen a lakások esetében a lakásban lakóhellyel rendelkező eltartottak számától, a lakáson fennálló, hitelintézet által lakásvásárlásra, lakásépítésre nyújtott hitel biztosítékául szolgáló jelzálogjog fennállásától, a lakásban lakóhellyel rendelkezők jövedelmétől függő mentességekkel, kedvezményekkel kibővítse.”
  12. A Htv. 7. §-ának e) pontja szerint az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy a vállalkozó (52. § 26. pont) üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó és a helyi iparűzési adó megállapítása során – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a 6. § d) pontja nem alkalmazható.
  13. A Htv. 52. § 26. pontja értelmében e törvény alkalmazásában vállalkozó a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény szerinti bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján kezelt vagyon, valamint a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából üzletszerűen végző  
    a) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó, 
    (…) 
    c) jogi személy, ideértve azt is, ha az felszámolás, kényszertörlés vagy végelszámolás alatt áll.
  14. A 2024-es adóévre még irányadó Ör. 9.-11. §-ai szólnak a telekadóról.  A 9. § (1) bekezdése az adó alapját határozza meg, mely „a telek négyzetméterben számított területe”. A 9. § (2) bekezdése értelmében: „Az adó mértéke a (3) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével 300 Ft/m2/év.” Az indítvánnyal támadott 9. § (3) bekezdés a társas vállalkozás, egyéni vállalkozó és egyéni cég tulajdonában lévő üzleti tevékenységet szolgáló telek vonatkozásában határoz meg adókedvezményt („az adó mértéke 45 Ft/m2/év”). További adókedvezményt állapít meg az Ör. 9. § (4) bekezdése és a 11. §, az Ör. 10. §-a pedig az adómentességre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.
  15. A Htv. rendelkezései értelmében az önkormányzatoknak nagy a szabadsága a törvényben meghatározott vagyoni és kommunális jellegű adók kivetésekor és az adóztatás feltételeinek meghatározásakor. E szabadság azzal válik teljessé, hogy a Htv. megadja annak korlátait. (Köf.5038/2012/8.) A Htv. általános rendelkezései, így a 6. § d) pontja – a fentiek szerint – felhatalmazza az önkormányzati jogalkotót a törvényben foglaltakon túl is kedvezmények és mentességek meghatározására. A Htv. rendelkezései ebben a tekintetben „minimumszabályként” értékelhetők, azaz az önkormányzati jogalkotó a törvényi mentességi és kedvezményekre vonatkozó szabályokon túl, további mentességeket, kedvezményeket adhat az adózóknak (Köf.5006/2017/3.).
  16. A Htv. általános szabályai azonban az adózók között különböztetnek akkor, amikor a vállalkozók esetében – a Htv. eltérő rendelkezéseinek hiányában – kizárják a vagyoni típusú adók, valamint a helyi iparűzési adó alóli további mentességek alkalmazásának lehetőségét. A Htv. telekadóra és építményadóra vonatkozó különös szabályai sem oldják fel ezt az általános tilalmat, hanem – úgy az építményadó, mint a telekadó esetében – a mentességek meghatározott tevékenységekhez kötődnek (Köf.5.052/2021/4.).
  17. A Htv. 17. § -a alapján adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek. ​
  18. A Htv. 19. §-a szerint mentes a telekadó alól: 
    a) az épület, épületrész hasznos alapterületével egyező nagyságú telekrész, 
    b) a mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi telek, 
    c) az építési tilalom alatt álló telek adóköteles területének 50%-a, 
    d) az adóalany termék-előállító üzeméhez tartozó, jogszabályban vagy hatósági előírásban megállapított védő-biztonsági terület (övezet), feltéve, ha az adóalany adóévet megelőző adóévi, évesített nettó árbevétele legalább 50%-ban saját előállítású termék értékesítéséből származik, 
    e) az egyes sportcélú állami tulajdonú vagyonelemek ingyenes tulajdonba adásáról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2025. évi XLVI. törvény, és a Magyarország 2026. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2025. évi LI. törvény szerinti vagyonjuttatással az állam által sportcélú közfeladat ellátása, közösségi sportcélú használat biztosítása érdekében, ingyenesen sportszervezet vagy országos sportági szakszövetség tulajdonába adott ingó- és ingatlanvagyon.
  19. A Htv. fent hivatkozott rendelkezéseiből az következik, hogy az önkormányzati jogalkotó a Htv. 19. §-ában biztosított adómentességen kívül nem részesítheti adókedvezményben a vállalkozó adóalanyt a társas vállalkozás, egyéni vállalkozó és egyéni cég tulajdonában lévő telek egésze után fizetendő telekadó vonatkozásában. 
  20. Az érintett önkormányzat azzal, hogy az Ör. 9. § (3) bekezdésében a vállalkozó adóalanyok számára az üzleti tevékenységhez kapcsolódóan olyan további adókedvezményt biztosít, amely a Htv. második részében (19. §) nem szerepel, megsértette a Htv. 7. § e) pontjában, illetve 19. §-ban foglaltakból következő szuverén adóztatás jogát.
  21. Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a hatályban már nem lévő Ör. 9. § (3) bekezdése ellentétes volt a Htv. 7. § e) pontjával, ezért a Kp. 147. § (1) bekezdése szerint nem alkalmazható a Veszprémi Törvényszék előtt 8.K.701.101/2024/23. szám alatt folyamatban lévő ügyben, valamint valamennyi, a jelen határozat meghozatalakor valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben. A Kúria nem tartotta indokoltnak e rendelkezéstől való eltérést, mivel annak a Kp. 147. § (2) bekezdésében megengedett okai – közérdek védelme, a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme – nem állnak fenn.

A döntés elvi tartalma

  1. Az önkormányzati jogalkotó a vállalkozó adóalanyt a tulajdonában lévő telek után fizetendő  telekadó vonatkozásában a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 19. §-ában biztosított adómentességen kívül nem részesítheti további adókedvezményben.

Záró rész

  1. A Kúria Önkormányzati Tanács az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
  2. A Kúria a jogszabályba ütközés jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja és a Kp. 147. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
  3. Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.
  4. A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
  5. A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki. 

Budapest, 2026. március 24. 

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke  
Dr. Dobó Viola s.k. előadó bíró 
Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró 
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró  
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró