Az oltalom akkor terjed ki valamely közösségi védjegyre, ha ezt a védjegyet az általa jelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal érintett vásárlóközönség jelentős része az Európai Közösség területének jelentős részében ismeri, és hogy az alapeljárás körülményeire tekintettel a szóban forgó tagállam területe úgy tekinthető, hogy a Közösség területének jelentős részét képezi.
PAGO INTERNATIONAL GMBH kontra TIROLMILCH REGISTRIERTE GENOSSENSCHAFT MBH*
A PAGO 2001 óta jogosultja egy többek között gyümölcsitalokra és gyümölcslevekre vonatkozó közösségi ábrás védjegynek. A védjegy lényeges alkotóeleme egy zöld színű üvegpalack jellegzetes címkét és kupakot magában foglaló ábrája. A PAGO Ausztriában ilyen típusú palackokban "Pago" elnevezésű gyümölcslevet forgalmaz. A PAGO közösségi védjegy ebben a tagállamban igen jó hírnévnek örvend.
A Tirolmilch szintén forgalmaz Ausztriában egy "Lattella" elnevezésű tejalapú gyümölcsitalt. Ezt az italt eleinte papírdobozokban árusították. Később ezt az italt is üvegbe palackozták. Két palackforma több tekintetben is hasonlít a PAGO közösségi védjegyére. Reklámjában a Tirolmilch a PAGO közösségi védjegyéhez hasonlóan a palackot itallal töltött pohár mellett ábrázolja.
A PAGO ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel fordult a Handelsgericht Wienhez, amely arra irányult, hogy a bíróság a Tirolmilchet tiltsa el italának a vita tárgyát képező palackokban való reklámozásától, felkínálásától, forgalomba hozatalától vagy a palackok más módon történő felhasználásától, valamint a palackok gyümölcslével töltött pohár mellett ábrázoló reklám közzétételétől.
A Handelsgericht Wien helyt adott a kérelemnek. A végzés ellen benyújtott fellebbezés alapján az Oberlandesgericht Wien elutasította a PAGO kérelmét. A PAGO ezért felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Oberster Gerichtshofhoz.
Az Oberster Gerichtshof úgy véli, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye a Tirolmilch által használt palackok és a PAGO közösségi védjegy között, még átfogó vizsgálatuk alapján sem, mivel a szóban forgó palackokon elhelyezett címkék a "Pago", illetve a "Lattella" elnevezésekre vonatkoznak, amelyek mindegyike nagyon jól ismert Ausztriában.
Mivel a PAGO mindazonáltal arra hivatkozik, hogy a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a Tirolmilch alapos ok nélkül tisztességtelenül kihasználja Ausztriában a PAGO közösségi védjegyének megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét, az Oberster Gerichtshof azt a kérdést veti fel, hogy mit jelent a rendelet hivatkozott rendelkezésében található, "a Közösségben jó hírnevet élvez" fordulat.
A Bíróság C-375/97. sz. General Motors ügyben 1999. szeptember 14-én hozott ítéletében (EBHT 1999., I-5421. o.) foglaltakkal analógia útján azt feltételezi, hogy az irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében szereplő "tagállamban [élvezett] jó hírnév" kifejezés vonatkozásában elegendő az, hogy a közösségi védjegy a Közösség "jelentős" részén jó hírnevet élvezzen.
Mivel a PAGO a Közösség egész területére kiterjedő használattól való eltiltást kért, a védjegye viszont csak Ausztriában élvez jó hírnevet, az Oberster Gerichtshof azt kérdezi, hogy érvényesíthető-e átfogó jellegű eltiltás annak ellenére, hogy a közösségi védjegy csak egyetlen tagállamban élvez jó hírnevet, illetve hogy az egyetlen tagállamra kiterjedő jó hírnév esetében elrendelhető-e erre a tagállamra korlátozva a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti eltiltás.
Erre tekintettel az Oberster Gerichtshof úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
"1) A [rendelet] 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján >jó hírnevet élvező védjegyként közösségi szintű oltalmat élvez-e valamely közösségi védjegy akkor, ha az csak egyetlen tagállamban >élvez jó hírnevet
2) Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: valamely, egyetlen tagállamban >jó hírnevet élvező védjegy e tagállamban a [rendelet] 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján oltalmat élvezhet-e úgy, hogy erre a tagállamra korlátozva rendelik el az eltiltást?"
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az alapeljárásban a PAGO közösségi védjegye gyümölcsitalokra valamint gyümölcslevekre vonatkozik, a Tirolmilch által forgalmazott áru pedig tejalapú gyümölcsital.
Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy a nemzeti bíróság már értékelte azt, hogy a szóban forgó áruk hasonlóak-e.
Annak érdekében, hogy ez a bíróság mindenesetre használható választ kapjon, meg kell állapítani, hogy a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja megfogalmazása szerint a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban rendelkezik a közösségi védjegyről.
Mindenesetre figyelmen kívül hagyva a rendelet 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövegét, és általános szerkezetére, valamint azon rendszer céljaira tekintettel, amelynek részét képezi, a jó hírnevet élvező közösségi védjegyek nem részesülhetnek kisebb oltalomban az azonos árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban használt megjelölés esetében, mint a nem hasonló árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban használt megjelölés esetében.
Ezért el kell ismerni, hogy a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban is kiterjed a közösségi védjegyre (analógia útján ugyanezen ítélet 30. pontja).
Az első kérdésről
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kéri a Bíróságot, hogy egyrészt világítsa meg "a Közösségben jó hírnevet élvez" kifejezés értelmét, amely a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt azon két feltétel egyike, amelynek a közösségi védjegyeknek meg kell felelniük ahhoz, hogy az e rendelkezésben meghatározott oltalomban részesüljenek, másrészt állapítsa meg, hogy földrajzi terjedelmét illetően teljesül-e ez a feltétel akkor, ha a közösségi védjegy csak az egyik tagállamban élvez jó hírnevet.
A "jó hírnév" fogalma azt feltételezi, hogy az érintett vásárlóközönség bizonyos mértékben ismeri a védjegyet.
Az érintett vásárlóközönség a közösségi védjeggyel érintett vásárlóközönség, azaz a forgalmazott árutól vagy szolgáltatástól függően vagy a széles vásárlóközönség, vagy egy speciálisabb vásárlóközönség, például egy adott szakmai kör.
Nem lehet feltételül szabni azt, hogy a közösségi védjegyet az így meghatározott vásárlóközönség százalékban megadott hányadának ismernie kell.
Az ismertség megkövetelt mértékét elértnek kell tekinteni, ha a közösségi védjegyet az azzal jelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal érintett vásárlóközönség jelentős része ismeri.
E feltétel vizsgálata során a nemzeti bíróságnak az ügy valamennyi releváns elemét figyelembe kell vennie, különösen a védjegy piaci részesedését, a védjegyhasználat intenzitását, földrajzi kiterjedtségét és tartamát, valamint a vállalkozás által a védjegy reklámozására fordított összegek nagyságát.
Az alapeljárás elemeire tekintettel így tehát a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy a szóban forgó közösségi védjegyet az azzal jelölt árukkal érintett vásárlóközönség jelentős része ismeri-e.
Területi szempontból a jó hírnévre vonatkozó feltétel akkor teljesül, ha a közösségi védjegy a Közösség területének jelentős részében jó hírnevet élvez.
Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság egy Benelux védjeggyel kapcsolatban korábban már kimondta, hogy a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában elegendő, ha a jó hírnév a Benelux terület lényeges részében - adott esetben ez az egyik Benelux állam egy része is lehet - áll fenn.
Minthogy a jelen ügyben olyan közösségi védjegyről van szó, amelynek jó hírneve az egyik tagállam, nevezetesen Ausztria egész területére kiterjed, az alapeljárás körülményeire tekintettel azt lehet megállapítani, hogy teljesül a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt területi követelmény.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben biztosított oltalom akkor terjed ki valamely közösségi védjegyre, ha ezt a védjegyet az általa jelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal érintett vásárlóközönség jelentős része a Közösség területének jelentős részében ismeri, és hogy az alapeljárás körülményeire tekintettel a szóban forgó tagállam területe úgy tekinthető, hogy a Közösség területének jelentős részét képezi.
A döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adott válaszra, valamint az alapeljárás körülményeire tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben biztosított oltalom akkor terjed ki valamely közösségi védjegyre, ha ezt a védjegyet az általa jelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal érintett vásárlóközönség jelentős része az Európai Közösség területének jelentős részében ismeri, és hogy az alapeljárás körülményeire tekintettel a szóban forgó tagállam területe úgy tekinthető, hogy a Közösség területének jelentős részét képezi.
(Az Európai Közösségek Bíróságának 2009. október 6-i, a C 301/07. sz. ügyben hozott ítélete)
* A fordítás az Európai Közösségek Bírósága 2009. október 6-ai sajtóközleménye alapján készült. A fordítás nem hivatalos dokumentum, a Bíróságot nem köti.