A munkaidő egyes szempontjairól szóló 93/104/EK irányelv az orvosi alapellátást nyújtó orvosokra is vonatkozik - A Bíróság kifejti álláspontját a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EKG irányelvnek és a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK irányelvnek az orvosi alapellátást nyújtó orvosokra való alkalmazásáról
SINDICATO DE MEDICOS ASISTENCIA PUBLICA (SIMAP) kontra CONSELLERIA DE SANIDAD Y CONSUMO DE LA GENERALIDAD VALENCIANA*
A SIMAP Valencia tartomány közegészségügyi dolgozóinak szakszervezete. A szakszervezet a tartomány egészségügyi és fogyasztóvédelmi minisztériumával szemben keresetet terjesztett elő az egészségügyi központokban orvosi alapellátást nyújtó orvosok munkaidejére, illetőleg munkaidő-szervezésére vonatkozó szabályok végrehajtásával összefüggésben.
A SIMAP szerint az érintett orvosok korlátok nélkül, azaz a napi, heti, havi és éves munkaidő meghatározása nélkül dolgoznak.
A Tribunal Superior de Justicia de la Comunidad Valenciana kérdést intézett a Bírósághoz a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedésekkel, illetőleg a munkaidő-szervezés meghatározott szempontjaira vonatkozó közösségi jogi szabályok értelmezésével kapcsolatosan.
A Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK irányelv és különösen a munkaidő szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK irányelv az orvosi alapellátást nyújtó orvosokra is vonatkozik. Ezek az orvosok ugyanis nem tartoznak azokhoz a foglalkozási csoportokhoz (mint például a köztisztviselők), amelyek sajátosságuk miatt kivételt jelentenek a közösségi jogi előírások hatálya alól.
A Bíróság vizsgálja, hogy az érintett orvosok készenléti szolgálata a közösségi jog szerinti munkaidőnek tekinthető-e, azaz része-e annak az időszaknak, amely alatt a munkavállaló a tevékenyvégét végzi, szolgálatát teljesíti, tekintet nélkül arra, hogy az orvos ténylegesen az egészségügyi intézményben van, vagy csupán elérhető.
A Bíróság utal az irányelv céljára, amely szerint a munkavállalók munkahelyi biztonságát és egészségvédelmét biztosítani kell azáltal, hogy a munkavállalók megkapják a minimális pihenő időt és a megfelelő pihenő szünetet.
A készenléti szolgálat annyiban tekinthető munkaidőnek, amennyiben az orvos az egészségügyi intézményben ténylegesen jelen van és a készenléti szolgálatot így teljesíti. Ezzel szemben, ha az orvosnak csupán mindig elérhetőnek kell lennie, az idejével szabadon rendelkezik, és ezért csak az egészségügyi szolgáltatás nyújtására ténylegesen fordított időt lehet munkaidőként figyelembe venni.
Továbbá, az orvosi alapellátást nyújtó orvosok készenléti szolgálata a közösségi jog szerint ügyeleti munkának minősül, minthogy az érintett munkavállalók a szolgálatot egymást követő - rotációs - rendszerben és ugyanazon a munkahelyen teljesítik úgy, hogy a munkájukat egy napokat vagy heteket átfogó időszakon belül különböző időpontokban kell végezniük.
Végül, szükség van azoknak a személyeknek a hozzájárulására, akiket érint a munkaidőről szóló közösségi jogi előírásoktól való eltérés. A hozzájárulást kollektív szerződés nem helyettesítheti.
(Az Európai Bíróság 2000. október 3-án kelt, C-303/98. számú ítéletének összefoglalása)
* A fordítás az Európai Bíróság 2000. október 3-i 70/2000 sz. sajtóközleménye alapján készült. A sajtóközlemény nem hivatalos dokumentum, a Bíróságot nem köti.