Az osztrák szabály nem a közösségi jogi normáknak megfelelően és nem azokkal összhangban rendelkezik a fogyasztók védelméről az utazásszervező fizetésképtelensége, illetőleg csődje esetén - A Bíróság állást foglal a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelvvel kapcsolatosan, valamint azokkal a feltételekkel kapcsolatosan, amelyek mellett a tagállam a közösségi jog megsértése miatt a magánszemélyekkel szemben kártérítési felelősséggel tartozik.
W. RECHBERGER ÉS TÁRSAI kontra OSZTRÁK ÁLLAM*
Rechberger úr a "Neue Kronenzeitung" osztrák napilap előfizetője. 1994 novemberében Rechberger úr és több előfizető levelet kapott a szerkesztőségtől, amely szerint az "Arena-Club-Reisen" utazásszervező iroda az előfizetési hűségért jutalmul különböző európai városokba négy, illetőleg hét napos repülőutat (repülőtéri illeték nélkül) ajándékoz. Az előfizetőkkel utazó személyeknek az utazási katalógusban feltüntetett árat kellett kifizetni. Amennyiben az előfizető egyedül utazott, 500 öS egyágyas felárat kellett külön fizetni. Annak az előfizetőnek, aki az ajánlatot elfogadta, előleget kellett fizetnie, míg a fennmaradt összeget az utazás megkezdése előtt kellett befizetni.
Az ajánlat a vártnál több előfizető érdeklődését keltette fel, melynek következtében az utazásszervező irodánál működési és fizetési nehézségek támadtak. Ezért az iroda 1995. július 4-én csődöt jelentett. Mindemellett bírói határozat született arról is, hogy a Kronenzeitung reklámakciója a nemzeti (osztrák) versenyjogi szabályokba ütközik.
Számos előfizető 1994. november 19. és 1995. április 12. között foglalta le az útját és jelentős összeget fizetett be előlegként.
A szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelv alapján az utazásszervezőnek igazolnia kell, hogy fizetésképtelenség, illetőleg csőd esetén a már befizetett összegek visszatérítését és az utasok hazautazását biztosítja. Az Ausztria Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló akta értelmében Ausztriának az irányelvet legkésőbb 1995. január 1-jéig át kellett ültetnie. Egy 1994-ben hozott osztrák rendelet szerint az utazásszervezők biztosítási szerződés megkötésére vagy bankgarancia igazolására kötelesek. A rendelet vonatkozott valamennyi szervezett útra, melyet 1995. január 1-je után foglaltak és az utazás időpontja 1995. május 1-je, vagy ennél későbbi időpont.
Három előfizető 1994-ben foglalta le útját, ezért nem kaptak biztosítékot, mivel a rendelet csak az 1995. január 1-je után foglalt utakra vonatkozott. Három további előfizető 1995. január 1-je után foglalta az útját, amelyek 1995. május 1-je után voltak esedékesek. A rendelet értelmében ezért ezekre az utakra megfelelő garancia volt. Az utazásszervező által igazolt 4 000 000 öS bankgarancia azonban nem nyújtott elegendő biztosítékot az általuk befizetett utazási költségekre, s annak csak 25,38%-át fedezte.
Az érintettek a Landesgericht Linz előtt keresetet terjesztettek elő. Ebben kérték az osztrák állam kártérítési felelősségének megállapítását és az általuk befizetett összegek megtérítését. Arra hivatkoztak, hogy az osztrák állam az irányelvet nem az átültetésre nyitva álló határidő alatt és nem teljes egészében ültette át, ezért felelősséggel tartozik. Az osztrák állam vitatta a kártérítési felelősséget.
Az osztrák bíróság kérdést intézett a Bírósághoz az irányelv értelmezésével, továbbá azokkal a feltételekkel kapcsolatosan, amelyek mellett az állam felelőssége a közösségi jog megsértése esetén a magánszemélyekkel szemben megállapítható.
A Bíróság megállapítja: az irányelvet olyan utazásokra kell alkalmazni, amelyeket egy napilap a nemzeti versenyszabályokba ütköző reklámakció keretében ajándékként kínál előfizetőinek. Ha a szerződő fél egyedül utazik, a repülőtéri illetéket és az egyágyas felárat kell megtérítenie, ha pedig legalább egy további személlyel utazik, a reptéri illetéket, illetőleg e személynek a teljes utazási árat kell megfizetnie. Az irányelv célja, hogy védelmet nyújtson a fogyasztóknak az utazásszervezőknél fellépő fizetésképtelenség, illetőleg csőd kockázataival szemben. A fogyasztó és az utazásszervező által kötött szerződési kockázat egyrészt abból ered, hogy az utazás árát előre kell kifizetni, másrészt tisztázatlan a felelősség megoszlása az utazásszervező és az utazással összefüggésben további szolgáltatást nyújtó szolgáltatók között. A szolgáltatást igénybe vevő utazónak joga van arra, hogy az utazásszervező fizetésképtelensége, illetőleg csődje esetén az általa befizetett összeg megtérítését és hazatérésének biztosítását igényelhesse. Az újság előfizetői éppen annak a kockázatnak voltak kitéve, melyek kiküszöbölését az irányelv célozza.
A tagállam magánszemélyekkel szembeni felelősségének kérdésével kapcsolatban a Bíróság megállapítja: az irányelv átültetésére nyitva álló határidőn belül a tagállamok kötelesek meghozni minden intézkedést annak érdekében, hogy az irányelv átültetésére szabott határidő időponttól kezdődően (Ausztria esetében ez 1995. január 1.) az utazásszervező fizetésképtelensége, illetőleg csődje esetén az utazók által befizetett összeget vissza lehessen téríteni. Ellentmond az irányelvnek az átültetését célzó nemzeti szabály, amely csak azokat az utazókat védi, akik utazásukat 1995. május 1. után kezdik meg. A Bíróság álláspontja szerint ez a közösségi jog kellően komoly megsértése. A védelem ugyanis nem vonatkozik azokra az utazási szerződésekre, melyeket az irányelv átültetésére nyitva álló határidő előtt kötöttek.
A nemzeti szabály egyebekben leszűkíti azokat a garanciákat, melyeket az utazásszervezőknek biztosítaniuk kell. A Bíróság utal arra, hogy az irányelvben foglalt kötelezettség szerint a fogyasztókat valamennyi kockázattal szemben biztosítani kell. Továbbá megállapítja, hogy a konkrét osztrák szabály ezt nem megfelelő módon szabályozza.
A Bíróság megítélése szerint az irányelv eredmény kötelezettséget ír elő. Az utazónak az utazásszervező fizetésképtelensége, illetőleg csődje esetén ugyanis joga van az általa befizetett összeg visszaigénylésére és hazautazásának biztosítására. Ennek értelmében a tagállam felelőssége a közösségi jog megsértése miatt nem zárható ki arra hivatkozással, hogy az utazásszervező gondatlan magatartást tanúsított, illetőleg rendkívüli és előre nem látható körülmények merültek fel.
(Az Európai Bíróság 1999. június 15-én kelt, C-140/97. számú ítéletének összefoglalása)
* A fordítás az Európai Bíróság 1999. június 15-i 41/99 sz. sajtóközleménye alapján készült. A sajtóközlemény nem hivatalos dokumentum, a Bíróságot nem köti.